Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-24 / 146. szám
10. oldal, 1991. május 24. SPORT ■ SPORT MEGALAKULT A BAJAI FOOTBALL CLUB A kezdőrúgás a magyar nyelvbe sikeredett Addig leszel Baján újságíró, míg fociügyekbe nem avatkozol — figyelmeztetett jóakaróm, amikor — éltem delelőjén — pályát cseréltem. Bevallom, a mai napig nem esett nehezemre az intelem betartása. Annál inkább nem, mert egyszer valaki azt mondta, hogy attól még lehet az ember tisztességes adóalany, ha nem is jár meccsre. Különben talán 1953-ban lehetett, voltam is egyszer, amikor a Népstadiont avatták. Akkori negyven kilómmal szerény nehezékként szerepeltem a terhelési próbán. Joggal kérdezhetik, miért függesztem fel most fél évszázadi konok hallgatásomat. Nos, nagy oka van ennek: megalakult a Bajai Football Club. (Talán helyesebben: Football Club of Baja, rövidítve ef-szí-bí.) Ez esemény, minden bizonnyal, Európába betántorgásunk jeles pillanata. Igazi aranycsapatról lehet szó, mely már nevében is jelzi: nem valami Vereckei-szoroson beügetett, barbár társaság. Mi pedig, végre túllépünk azokon az avítt, kirekesztő téveszméken, melyeket valami Kazinczy meg Kölcsey nevű eleink hirdettek, s melyeket némelyek — például Lőrincze Lajos, Grétsy László — ma is komolyan vesznek. Nem átallják állítani, hogy a magyar nyelv alkalmas fogalmak kifejezésére. A football szó egyébként englishül láblabdát jelent, a club pedig (ejtsd: klab) társaságot, golfütőt, bunkósbotot, francia kártyában a treffet. Gál Zoltán VALÓBAN AMERIKAI KÉM VOLT Pawlowski, az egykori pengeművész Volt egyszer egy kardvívó, aki először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy lengyel létére a „magyar iskolát” képviselte. Aztán eredményeivel is az érdeklődés középpontjába került, olimpiai és világbajnok lett. Később különböző hírek terjedtek el róla, 33 éves korában végleg eltűnt a nemzetközi pástokról. Jerzy Pawlowskiról van szó, akit annak idején együtt emlegettek Gerevich Aladárral, Kovács Pállal és Kárpáti Rudolffal. A Budapest Sportcsarnokban a lengyel vívók leglelkesebb szurkolója egy idős, szinte teljesen kopasz középkorú férfi. Jerzy Pawlowski. Vele folytatott beszélgetést Kozák Mihály, az MTI munkatársa, aki tőle tudta meg, hogy annak idején valójában mi is történt. Először is: hogyan került most Budapestre, mikor járt itt utoljára? —- Az osztrák televízió egy filmet készít rólam, az ő vendégük vagyok, s azt hiszem, mondanom sem kell, nagy boldogsággal jöttem ide. Hajói számolom, 17-18 éve voltam itt utoljára, azóta sok minden megváltozott. . . Szinte dőlt belőle a szó, elmondta, hogy 1975 áprilisában kémkedés vádjával letartóztatták, tíz évig és 44 napig volt az Olsztyn melletti börtönben, ahol csak politikai foglyokat őriztek. Szabadulása után — amelyet elsősorban a kezdődő politikai változásoknak köszönhetett szinte mindent elölről kellett kezdenie. Igazak voltak a vádak? — Igen! Nem tagadom, az amerikaiaknak kémkedtem, s mint később megtudtam, tíz éven át figyeltek, mielőtt őrizetbe vettek volna. — Miért nem csak a pástokat választotta? — Eletutamat két dolog motiválta: a kardvívás mellett a kommunizmus elleni küzdelem. — Teljesen rehabilitálták? — Még nem. Nálunk ugyanis egyelőre más a helyzet, mint Magyarországon. A lengyel parlament tagjai több mint 60 százalékban a régi rendszert képviselik, nehezen megy az áttörés. De anyagilag biztosított a helyzetem, elsősorban azért, mert nagyobbik fiam külkereskedelmi vállalatnál dolgozik. Hat nyelvet beszélek, s ez azért nem hátrány, ugye? — mondta a tőle egykoron megszokott hamiskás mosollyal. Kapcsolatot tart a vívással is, vagy csak azért jött el Budapestre, mert meghívták? Említettem, a vívás volt életem egyik célkitűzése, és most is vívok! Gyakran veszem a kezembe a kardot, s megvallom, sokszor megfordul a fejemben, hogy elindulok versenyeken is. De ez azért sem mehet könnyen, mert a 70-es évek legelején súlyos szívbántalmaim voltak, s akkor mérsékletre intettek. Hát a későbbi évek nem jelentettek éppen „gyógykezelést” ... De az, aki az egykori híres Kévéi Jánostól vette a vívóiskolát, mint én is, soha nem felejtheti el volt mesterét. Sajnálom, hogy vele már nem találkozhattam Budapesten, nemrég halt meg magyar tanítóm. Jerzy Pawlowski ezután arról beszélt, hogy az idősebb korosztály tagjai rendre üdvözlik, köszöntik a Budapest Sportcsarnokban, még szovjet mesterek is megrázták a kezét. így például Lev Szajcsuk, aki egykoron a szovjet válogatott irányítója volt, s mint hallotta, jelenleg a magyar fővárosban dolgozik. Aztán egy meglepő kérdést tett fel: — Nem fáj valamije? S mindjárt meg is adta a magyarázatot. Már évtizedekkel ezelőtt rájött arra, hogy bioenergiai „adottságai” vannak, puszta kézzel is tud gyógyítani. Sokan keresik fel Varsóban még most is, és ő mindenkinek szívesen segít. Erről az oldaláról viszont — legalábbis itthon — kevesen ismerik a most 59 éves lengyelt. Mikor jön el újból Budapestre? — Szeretnék minél többször, mert nemcsak remekül érzem itt magam, hanem meg is fiatalodom. Annak idején sokat versenyeztem még a régi Sportcsarnokban, s ma is jó barátság fűz sok egykori fegyvertársamhoz — fejezte be nyilatkozatát az 1968-as mexikói olimpia egyéni bajnoka, az 1957., 1965. és 1966. évi világbajnokság győztese, s négyszeres aranyérmes csapattag. FURCSA TÖRTÉNETEK, KÜLÖNÖS GÓLOK Kapuba talált a kapus... „Tisztelt Szerkesztő Úr! Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, közöljék, igaz-e, hogy 1975 tavaszán, március körül, egy megyei I. osztályú bajnoki mérkőzést úgy nyert meg a Kecskeméti Fémmunkás Tompán 2—1-re, hogy a győztes gólt a kapus rúgta kirúgásból. Egy kis vita alakult ki a sportbarátok között, mert ők ilyet még nem láttak, nem hallottak. Kérem Önöket, legyenek szívesek megírni a lapjukban, igaze, és ha igen, ki volt személy szerint a kapus!” Nos, a különös gól nem legenda! Valóban megtörtént, csak nem 1975 tavaszán, hanem 1976. június 13-án, a Tompa—Kecskeméti Fémmunkásmérkőzésen. A találkozó nem volt éppen „rangadó”, bár a táblázaton a Fémmunkás a 14. a Tompa a 15. lett a forduló után, ugyanis helyet cseréltek. Az eseményről a Népsport is beszámolt és a történeti hűség kedvéért álljon itt az írás, amit az 1976. június 20-ai számunk sportoldalán közöltünk. „Azoknak, akik kedden reggel olvasták a Tompa--K. Fémmunkásmérkőzés tudósítását, talán fel sem tűnt, hogy a Fémmunkás egyik gólja Szőke nevéhez fűződik. Szőke Béla ugyanis kapus, most is ezen a poszton játszott, s mégis gólt rúgott. Nem 11- esből, mint az mostanában néha előfordul, hanem játék közben, mégpedig kirúgásból, kézből.” Tompán az első félidőben már 1— 0-ra vezetett a Fémmunkás. Igaz, segítette a viharos erejű szél, de a tompaiak sem hagyták magukat. Egy veszélyes Ne csak rohanj — fuss is néha! Magyar neve még nincs, mégis érdekes és izgalmas sportakciónak tűnik a Challenge Day. A Kanadából indult mozgalom keretében a résztvevő városok lakosságának egy adott napon nyújtott sportaktivitását mérik össze egy másik, hasonló város teljesítményével. Magyarország ebben az évben először vesz részt a jelentős rekreációs eseményen. Az OTSH felhívására 64 település jelezte pályázattal szándéka komolyságát. Az akcióban mindenki a maga módján, egyéni választás alapján vehet részt azzal, hogy a verseny napján (idén szeptember 18-án) legkevesebbet 15 perc pulzusnövelő sportmozgást végez. A formát nem kötik meg, az ötletesség és a sokszínűség viszont jó pontnak számít. Az akcióban ugyanis 2-3 azonos nagyságú és adottságú települést összesorsolnak, köztük állapítják meg a legjobbakat. A városok és falvak érdekes sportakciói megjelennek a rádióban, a televízióban és a különböző újságokban, kitűnő propagandát jelentve az adott településnek. Magyarországról ebben az esztendőben — szintén pályázat alapján — Sopron és Gyöngyös szerepel majd a különböző külföldi televíziós állomások adásaiban, a többi versengő napjáról — a remények szerint — a hazai sajtó számol be. A helyi szervezőbizottságok egyelőre titokban tartják mivel készülnek a Challenge Day-re, hiszen mindenki szeretne jobb, érdekesebb lenni a másiknál. Előzetes becslések szerint Magyarországról több mint kétszázezren vesznek majd részt valamilyen formában a sportnapon. Az egészségmegőrző programot jelen állapotában joggal lehetne betegségmegőrző programnak is nevezni, hiszen az ország lakóinak edzettségi állapota riasztóan gyenge. A szeptember 18-ai akció talán felhívja erre a figyelmet és segít rendszeres napi tevékenységgé tenni a mozgást — mert ez szintén az Európához való felzárkózás része. hazai támadás az első félidő vége felé lövéssel fejeződött be, ami ugyan mellé ment volna, de Szőke Béla, a Fémmunkás fiatal kapusa még a vonal előtt elcsípte és néhány lépés után, annak rendje és módja szerint, a mezőnybe rúgta. Alaposan eltalálta a labdát és a szél is megdobta. Annyira, hogy először a tompái 16-os táján ért földet. Freibert, a hazaiak kapusa már látta a „bajt” és próbált menteni, de elkésett. A pettyes még pattant egyet a 16-oson belül is, aztán megpihent a tompaiak hálójában. Gól! Horváth játékvezető meg is adta habozás nélkül és igaza volt. A közönség soraiban sokan azt vitatták, hogy azért volt érvényes a gól, mert a tompái kapus is hozzáért a labdához. Tévedtek, nem érte el! A szabályok szerint a kapus a saját 16-osán belülről, ha a labda játékban van, rúghat, sőt akár dobhat is gólt, feltéve, ha elmegy odáig a labda. Hát most elment. így a tompái szurkolók egy ritkán előforduló eseménynek lehettek tanúi. Igaz, túlságosan nem örültek neki, mert ezzel elvesztették a 2 pontot. Eddig a történet, amihez még az is hozzá tartozik, hogy a hazai csapat, Béleczki révén, még az első félidőben szépített, de a fordulás után nekik nem sikerült a szél támogatását kihasználni. Akkor, 1976-ban, a Népsport sem tudott hasonló eseményről, ami persze nem zárja ki, hogy valahol mégis megtörtént. Szőke Béla, a K. Fémmunkás kapuvédője tehát csúcstartó volt, vagy talán még ma is az. Lejegyezte akkor és most: Szabó Zoltán M ajdnem világrekord Két napig egy világcsúcs bűvöletében élt az ausztráliai Brisbane városa. A queenslandi profi ökölvívó-bajnokság kis középsúlyú döntőjében Charlie Hansen szinte még a szabályos ökölvívó alapállást sem vette fel Paul Rees ellenében, amikor egy bal csapott úgy eltalálta, hogy még egy óra múlva is kettős látásról panaszkodott a csarnok ügyeletes orvosának. Az ütéstől huszonkilenc másodpercet mozdulatlanul hevert a szorítóban. Csak a videofelvételről lehetett megállapítani, hogy a „box!” vezényszótól pontosan öt másodperc telt el a találatig. A szuperrövid mérkőzés közönségét rögtön megvigasztalták: világrekordot láthattak, ilyen rövid ideig még soha, sehol nem tartott ökölvívó-találkozó. A minden furcsaságra fogékony ausztrálok öröme két nap múlva könnyedén libbent tova. Egy helybeli újságíró vette a fáradságot és kikölcsönözte a könyvtárból a Guinness-rekordok könyvét. Abban pedig fehéren-feketén benne állt: 1947-ben a minnesota állambeli Minneapolisban Mike Collins az első menet negyedik másodpercében küldte az „álmok birodalmába” Pat Brownsont. Szándéknyilatkozat a Szuper Ligáról Nyilatkozatot írtak alá Budapesten a magyar, az osztrák, továbbá a cseh, valamint a szlovák kosárlabda-szövetség meghatalmazott vezetői. Eszerint vállalják, hogy ősztől 4-4 férficsapattal indulnak a Szuper Ligában. A nagy érdeklődésre számot tartó sorozat résztvevői június 26-án, szerdán találkoznak Becsben, hogy pontosítsák a tervezetet és kidolgozzak a versenynaptárt. A torna magyar és osztrák indulóinak listája már teljes: a Szolnoki Olajbányász, a ZTE-Heraklith, a Körmend-Hunor és a Tungsram mellett a WAT 4 Wien, az SPI Wien, a Klosterneuburg és a Möllersdorf lép pályára a Szuper Ligában. A cseh és a szlovák szövetség csak a jövő hét elején jelöli ki a színeiket képviselő együtteseket, mert ezek a csapatok — a többiekkel ellentétben — végigjátsszák hazájuk bajnokságát is. A nagy távolságok miatt a prágaiak valószínűleg visszalépnek és helyükre — a Bmo és a Prievidza mellé — szlovákiai csapatok jelentkeznek a kosárlabda Szuper Ligába. S p o rt — h átu ln ézetb ő l
