Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

6. oldal, 1991. június 24. PETŐFI NÉPE SARKOS KÉRDÉSEK Harmincéves az Antarktisz-szerződés Sírrablók, készülhettek! A régészek tudják a legjobban, hogy az utóbbi néhány száz év nem kedvezett egy korábban jól fizető foglalkozásnak, a sírrablásnak. Nem volt érdemes ásni. Ki újíthat ezen a téren is? Természetesen a japánok. Azazhogy egy japán, bi­zonyos Saito úr. aki úgy döntött, hogy amikor eljön érte a halál an­gyala, magával viszi a kincseit is: egy Van Gogh- és egy Renoir-fest­­ményt. A Daily Telegraph híre pá­nikba ejtette a művészettörténésze­ket. Londonban azt fontolgatják, hogy az emberi jogok bizottságá­nak mintájára létrehozzák a műtár­gyak bizottságát is. A két kép ugyanis rendkívül nagy értékű. A Gachet doktor portréját száz esz­tendeje festette Van Gogh, és két hónapja vette meg Saito úr 82 és fél millió dollárért. Renoir Le Moulin de la Galette címen ismert képéért 78, l milliót adott. így tehát elhuny­­tával a családi bánatot sokszorosan felülmúlná a világ vesztesége, hi­szen a 160 és fél millió dollárt is meghaladná a gyász, ha a képek elvesztését pénzben ki lehetne fizet­ni. Saito a májusi, New York-i ár­verésen vette a képeket. A brit lap azt is tudni véli. hogy részvényeket és telkeket adott el azért, hogy kifi­zethesse a vételárat. Tette mindezt bosszúból, azért, mert tíz éve, ami­kor a papírgyára csődbe jutott, a bankok nyomására meg kellett vál­nia híres japán képgyűjteményétől. Amennyiben nem beszéli le őrült ötletéről az utolsó útjára szólító normális angyal, akkor valószínű, Saito úr sírja lesz a világ legjobban őrzött nyughelye. Harminc éve, 1961-ben ratifikálták az Antarktisz-szerződést, amelynek aláírói — eredetileg tizenkét ország — kötelezettséget vállaltak, hogy a fe­hér kontinens területét nem használják fel semmiféle katonai célra, és kísérleti atomrobbantásokat sem végeznek. Az egyezmény egyúttal a földrész tudomá­nyos kutatásához is kereteket adott. A szerződés jó egy évtizeddel ezelőtt még egy exkluzív klub benyomását kel­tette, mert a tagországok erősen korlá­tozták a belépők számát. Jelenleg 39 a tagországok száma. A szerződés erede­ti változata mai szemmel nézve erősen hiányos. Nem rendelkezik például az antarktiszi ásványkincskészletek kuta­tásának illetve feltárásának módjairól és lehetőségeiről, sőt magáról a kör­nyezet védelméről sem. Csupán az élő­világra vonatkozó kitétel szerepel a szerződésben. Közhelyszámba menő igazság, hogy az Antarktisz bolygónknak az utolsó szárazföldi területe, amelynek a felfe­dezése még hátra van. A kontinenst gyakran emlegetik a természet utolsó érintetlen laboratóriumaként. Bár már nyolc évtized telt el azóta, hogy Amundsen, majd Scott elérte a Déli­sarkot, úgy tűnhet, jóformán semmi sem változott ebben a távoli világban. Természetesen nem hagyható figyel­men kívül, hogy az ember ma már köz­vetlenül is otthagyja a lába nyomát az Antarktisz jegén, hiszen 1990 telén pél­dául 48 különböző ország fennhatósá­ga alá tartozó, áttelelésre is alkalmas kutatóállomás több száz főnyi személy­zete dolgozott különféle tudományos programokon. Ezek közül a legfonto­sabb a globális éghajlati egyensúly megbomlása és az Antarktisz kapcsola­ta. Minthogy az Antarktisz tárolja a Föld édesvízkészletének több mint ki­lencven százalékát, egyáltalán nem kö­zömbös, hogy az előjelzések szerint fo­kozódó melegedő éghajlat milyen ha­tással lesz a jégtakaróra. Különösen fontos e tekintetben a nyugat-antarkti­szi jégself. Ez egy olyan hatalmas jégtö­meg, amelynek egy része a szárazföld­höz kötődik, a többi pedig a kontinenst övező sekély tenger felett lebeg. Innen származik a legtöbb leszakadó jéghegy, s nem kétséges, hogy az Antarktisz jege olvadásnak indul, elsőként és legfőkép­pen ez a vidék sérül. A különféle éghaj­lati modellekből arra lehet következtet­ni, hogy a sarkvidéki területeket a glo­bális felmelegedés érzékenyebben érin­ti, mint a mérsékelt övét. Nem tudni azonban, hogy a feltételezések szerint megnövekvő csapadékmennyiség és a nagyobb ütemben pusztuló jégtakaró közti különbség, milyen hatással lesz az egyébként nagyon érzékeny termé­szeti egyensúlyra. Az Antarktisz kutatottsága egyéb­ként igazán kétarcú. Míg például a 80. szélességi körön belül csupán egyetlen kutatóállomás működik, az Antark­­tisz-félszigeten, közel a dél-amerikai Tűzföldhöz tizenhat állomáson dol­goznak a kutatók. További alapos elemzést igényel az egyre aggasztóbbá váló ózonpajzsritkulás, amely legerő­teljesebben — „lyuk” formájában - éppen az Antarktisz felett jelentkezik. Először 1986-ban észlelték, azóta min­den tavasszal megjelenik. Az antarktiszi élővilág kutatása szin­te valamennyi résztvevő ország kulcs­feladata közé tartozik. Gyakorlatilag minden élőlény — leszámítva persze a növényzetet — az Antarktisz körüli vi­zekben élő krillből táplálkozik. Ezek kb. 5 cm hosszúságú rájaszerű állatkák algákkal táplálkoznak, őket viszont a bálnától a pingvinen át az emberig mindenki eszi. Eddig szerencsére az ember önmérsékletet tanúsított a krill­­fogásban, de előbb-utóbb nyilván szükség lesz valamiféle korlátozásra ebben a kérdésben is. A rendkívüli antarktiszi körülmé­nyek nagy kihívást jelentenek az épí­tészmérnökök és a járművezetők szá­mára is. Olyan lakó- és munkafeltétele­ket kell teremteniük az ott dolgozók­nak, hogy képesek legyenek elviselni a téli félévben különösen zord hideget és viharokat, amikor néhány perces sza­badban való tartózkodás az ember szá­mára felér egy űrséta viszontagságai­val. A kontinens és a külvilág kapcso­lattartásában a közlekedési nehézségek jelentik a legnagyob akadályt. Ma sincs az egész Antarktiszon egyetlen beton­kifutóval ellátott repülőtér sem, s az országok egy része mindent meg is tesz, hogy ilyenek építését megakadályozza. Ha ugyanis az egyik építene magának rövidesen tucatnyi követné. Sajátos orvosi-pszichológiai problé­ma, hogyan viselik az áttelelők a be­zártságot, a féléves sötétséget, az inger­­szegény környezetet. Gyakori köztük a depressziós, nem egyszer öngyilkossá­gok is előfordulnak. N. G. Cattani jött, hódított és elment „Minden idők legnépszerűbb társa­dalmi-politikai sorozata” — az olasz kritika így minősítette a Polipot amely a magyar tv-nézők számára is befejeződött. Cattani felügyelő sorsát tehát ismerjük, de azért emlékeztes­sünk a múltra: 1984. március 11-én született, és sorozatként öt évig élt. Kö­nyörtelen ellenfelei 1989. március 20- án lőtték szitává az igazság bajnokát, a forgatókönyv szerint. „Tizenkétmil­lió tv-előfizető tekinti árvájának ma­gát, nem is beszélve a palermói rendő­rökről, ügyvédekről, bírákról, akiket valósággal sokkolt a filmhős halála. Merthogy a valóságban is ugyanígy gyilkol a maffia” — írta az Epoco. Cat­tani—Placido halála olyan nagy hatást váltott ki Olaszországban, hogy délen — tehát ahol a bőrükön érzik a maffia létét — gyászjelentéseket nyomtatlak. Bizonyára sokan emlékeznek még a vitákra: szabad-c, megengedhető-e az iskolákban a számológép használata? Eleinte voltak, akik a tanulók gon­dolkodási, számolási készségének fejlő­dését féltették. Mások társadalmi igaz­ságtalanságot véltek felfedezni, hiszen valóban nem mindenki engedhette meg magának a kezdetben igencsak borsos árakat. Ma már szinte minden iskolás gyermeknek van valamilyen gépe, ám ennek minősége inkább a szülők pénz­tárcájától és nem a célszerűségtől, a korosztályhoz, iskolatípushoz való al­kalmasságtól függ. Ezért előfordulhat, hogy ha egy matematikatanár a bonyo­lultabb feladathoz mégis valamilyen „gépi” megoldást javasol, egyszerre nyolc kéz emelkedik a levegőbe: „tes­sék mondani, az én gépemen most me­lyik gombot nyomjam meg?” Nyugat-Európában, ahol már rájöt­tek, hogy az iskolákban a számológé­pek használatát is oktatni kell, viszony­utcai plakátokon tudatták a bánatu­kat. Úgy, mint amikor a legközvetle­nebb hozzátartozó távozik! Televíziós műsor ennél elismerőbb fogadtatást nem kaphat! A kíváncsi sajtó azonban kinyomo­zott egy s mást a felügyelő és a színész életéből. Egyebek között azt, hogy a filmbéli lelövetését maga Michele Placi­do kívánta — mert szabadulni akart Cattani szerepétől. Unta. Közben en­nek révén Olaszország egyik legnépsze­rűbb színészévé vált, akiről megírták, hogy nem kért a szovjet népszerűségből azon az áron, hogy eljátsszon egy afga­nisztáni főszerepet. S természetesen a magánélete sem titok. Egy belga szár­mazású hölgy, Virginie Alexandre foly­tatásokban közreadta szerelmük törté­netét. Placido éppen a Polip forgatása­kor ismerkedett meg vele. Kapesolatu­lag egyszerű megoldást találtak. A ta­nár megnevez 2-3, — nagyjából egyen­értékű — típust, a szülő azok közül választ, így a gépek — ha nem is egy­formák — de lényeges tulajdonságaik­ban mégis hasonlítanak egymásra. Idehaza most kezdődik a nemzeti alapterv vitája és könnyen elképzelhe­tő, hogy a korábban tiltott, majd tűrt zsebszámológép ajánlott, sőt talán kö­telező is lesz. Az amerikai TEXAS INSTRUMENTS jó érzékkel talált rá a pillanatra és gyártmányaiból — ma­tematikatanárok részére — Budapes­ten és vidéken folyamatosan bemutató­kat tart. A cég képviselői felajánlották, hogy az óvodától az egyetemig ellátják az ország ifjúságát a korához és tevé­kenységéhez leginkább illő gépekkel. A legkisebbeknek egyszerű logikai játékot, a kisiskolásoknak másfajta — a helyesírás oktatására is alkalmas eszközt javasolnak. Ha például a kijel­zőn megjelenik ez a töredék:... USZI, kát egy kisfiú dokumentálja: Inigo 1988 augusztusában született. Az apa­ságot Placido a bíróság előtt is elismer­te. Ezért, vagy mert véget kívánt vetni a pletykáknak, 1989 májusában, Los Angelesben örök hűséget annak a Si­­monettá Stefanellinek, akivel 1974 óta együtt él, de az esküvőre az akkor már 12 éves lányukat nem vitték el. „A 15 évi együttélés során számos probléma adódott, hasonlóan más házaspárok­hoz, amikor az asszony rádöbben, hogy túl sokat áldoz a családért, és az önállóságát követeli. A veszekedések sem hiányoztak, el is hagytuk egymást, de a végén mindig visszatértünk. Simo­­netta az én életem szilárd pontja” — nyilatkozta a kissé megkésett esküvői szertartás után Cattani, azazhogy Mi­­chclc Placido. a gyereknek kell megtalálni, milyen be­tűk illenek eléje. Helyes válaszát a gép a nyuszi ábrájával erősíti meg. A na­gyobbak „igazi” zsebszámológépeinek szükséges tulajdonságait vezető mate­matikaoktatók öt — egymástól függet­len — csoportja határozta meg. A 8 —12 évesek számára készült GALA­XY—9 x az osztás eredményét megad­hatja tizedes törtben, de úgy is, hogy a hányadost és a maradékot írja ki. A törtekkel való művelet során megke­resi a közös nevezőt, tud egyszerűsíte­ni, valódiról tizedes törtre állítani. A számokat a helyi értékük alapján osztályozza. A 16 éves korig javasolt GALAXY—40 x többek között — li­neáris függvények megoldására alkal­mas és járatos a trigonometria rejtel­meiben is. Mind közül a legérdekesebb talán a TT—81 GRAPHIC. Tervezése két évet vett igénybe. Egyenletrendsze­rek grafikus ábrázolására, sőt az ábra tetszőleges részleteinek kinagyítására is képes. r. A MAGYAR­AMERIKAI TANÁCSADÁS Hogyan kell pénzt csinálni? „Nem adnak pénzt senkinek, de min­denkit meg akarnak tanítani arra, ho­gyan kell pénzt csinálni”. Azoknak a kisvállalkozóknak és vál­lalati középvezetőknek rendezett két-két napos szemináriumról van szó, amelye­ken alapvető számviteli és marketingis­mereteket adnak elő a Budapest belváro­sában működő Magánvállalkozásokat Fejlesztő Központ és a New York Álla­mi Egyetem által közösen felkért bel- és külföldi szakértők. Ilyen szemináriumot már néhány más magyar városban — Pécsett, Szekszárdon és Tatán — is tar­tottak. További városok kiválasztása el­sősorban helyi kezdeményezésre történ­het. Ezeknek a szemináriumoknak az a céljuk, hogy növeljék a magyar vállalko­zók esélyeit a világpiacon. A szakértők arra törekszenek, hogy „megfertőzzék” a magyar üzleti életet olyan ismeretek­kel, amelyek támpontot nyújtanak a vál­lalati stratégia kidolgozásához és az ész­szerű gazdálkodási módszerek elsajátítá­sához. A szakértők elmondják, hogy a vilá­gon sokkal könnyebb versenyképességet elérni egyedi rendelésre készített speciá­lis vagy részegységekkel, mint a fejlett ipari országokban nagyobb szériában, korszerűbb gépeken és nagyobb haté­konysággal előállított gyári készítmé­nyekkel. A kisvállalkozók a vámokkal és kontingensekkel védett piacokon is ta­lálhatnak nekik megfelelő piaci réseket, de ehhez segítségre van szükségük. En­nek a segítségnek első lépése a magyar­­országi adottságok összekapcsolása a vi­lágpiac követelményeivel. Ebben a döntő kérdésben jelent új sza­kaszt a Magánvállalkozásokat Fejlesztő Központ együttműködése a New York-i Állami Egyetemmel, amely 25 ezer kuta­tóval, oktatóval és számos üzemgazda­sági és pénzügyi ismereteket nyújtó in­tézményével hatalmas szellemi hátteret alkot. A New York-i egyetem hosszú ideje rendez tanfolyamokat a világ számos or­szágában és legújabb kezdeményezésük a magyarországi tevékenység beindítása, amihez az Egyesült Államok Nemzetkö­zi Fejlesztési Ügynöksége nyújt pénzügyi támogatást. Nem jutnak ugyan el közvetlenül min­den vállalkozóhoz, de már az idén leg­alább 16-18 szemináriumra kerül sor. Tervük az, hogy a Közgazdaságtudomá­nyi és a Műszaki Egyetemmel, a pécsi Janus Pannonius Egyetemmel és a Szám­viteli és Pénzügyi Főiskolával kiépített kapcsolatuk révén a Magánvállalkozá­sokat Fejlesztő Központ az egyetemi élet szerves részévé váljon. FEB • Tizenöt év együttélés, különválás után esküvő Los Angelesben Simonettáva), a szilárd ponttal. A NYUSZI MEG AZ EGYENLETRENDSZEREK Számológépet az óvodákba ? Az élet dolgai • Sztevanovity Zorán hosszú ideje előkelő helyen áll a dalszerzők népsze­rűségi listáján. Az élet dolgai című újabb nagylemeze a napokban jelenik meg, ezt megelőzően találkozott a szerzőpáros, Sztevanovity Zorán és Dusán a budapesti Fészek Klubban a sajtó képviselőivel, s mutatta be az új lemezt. (M I I-fotó) Ejtőernyős mentőexpedíció 1937 májusában négy szovjet repülő­gép vitte az Északi-sarkra Iván Papa­­nyiv északi-sarki expedícióját. Ez volt a világ első, úszó jégtáblán működő expedíciója,.az. Északi-sark 1. ■Azóta több mint fél évszázad telt el. Napjainkban tengeralattjárók és atom­jégtörők egyaránt gyakran tartózkod­nak a térségben. Az Északi-sark felett polgári légi járatok közlekednek. Mindez egyre fontosabbá teszi, hogy megszervezzék az itteni mentőszolgála­tot. Múlt hónapban az USA, Japán és a Szovjetunió 12 képviselője ért földet ejtőernyővel az Északi-sarkon. Az ak­ciót a Szovjetunió távol-keleti légierői szervezték. Célja a szárazföldtől távol eső területek mentőmunkálatainak megszervezése, nagy létszámú, vész­helyzetbe került csoportok helikopte­res szállításának gyakorlása. Az akciót Gennagyij Amelkin szovjet tábornok, az északi-sarki operatív csoport pa­rancsnoka vezette. A földetéréshez szokványos szovjet ejtőernyőket és három amerikai kettős ejtőernyőt használtak, mely utóbbiak lehetővé teszik, hogy egyszerre két ern­tet hajtson végre ejtőernyős ugrást, egy hivatásos ejtőernyős és egy olyan szakember, például egy orvos, aki ejtő­ernyővel még sohasem ugrott. A kettős ejtőernyőket az amerikai Bill Boot és a szovjet Vöröskereszt ejtő­ernyős mentőközpontjának két mun­katársa, Szergej Inszárov és Szergej Po­­tyehin irányította. Ez utóbbi kettőt Floridában képezték ki, s ők a Szovjet­unióban az elsők, akik jogosultak a kettős ejtőernyős ugrásra. Az „utasok” egyike a Kaland Klub elnöke, Dmitrij Sparo (Boot-tal ug­rott), az ukjanovói gépipari egyesülés elnöke, Igor Pecsnyikov (Potyihinnel ugrott) és a Takakó Takano japán új­ságírónő (Inszarovval ugrott). Takakó Takano egyben az első nő a világon, aki ejtőernyővel ereszkedett le az Észa­ki-sarkra. Az amerikai, a japán és szovjet zász­ló először lengett együtt az Északi­sarkon. A résztvevők bíznak abban, hogy vállalkozásuk tapasztalatai alap­ján sok bajbajutott embert menthetnek majd meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom