Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-19 / 142. szám

6. oldal, 1991. június 19. Petőfi trépe Tízdolláros vitriol A JÁTÉKOS EMBER Hátha e héten végre én nyerek. Kedvcsináló sorok a New York­ban megjelenő Manhattan Penny­­saver új szolgáltatásának bevezető­jéből: „Szeretné megsemmisíteni nyavalyás szomszédját, vagy rossz hírét akarja kelteni annak a politi­kusnak, akit a legjobban utál? Bíz­za ránk. Öklendezze ki a dühét, meglátja, megkönnyebbül.” A szer­kesztők a pszichológia bevált gyógymódját alkalmazzák, a kibe­­széltetést. Nyomja valami a begye­det? Vesd ki magadból. Utálsz vala­kit? Kiáltsd világgá a megszemélye­sített utálatot. Az újság mindössze 10 dollárt kér egy 20 szavas inzul­­luskezelésért. „Üzenem annak a lánynak, aki testre feszülő, leopárd­­mintás ruhában és tüsarkú cipőben volt, és szándékosan a lábamra lé­pett szerdán este a metró R-vona­­lán, úgy számítson, hogy szerdán, a 63. utcai végállomásnál az ülepén hagyom a cipőm lenyomatát. Ri­ta.” A frissen bevezetett szolgálta­tás első heteit a nők üzenetei ural­ták. Nyilván több a mondanivaló­juk, mint az erősebb nemnek. „Kedves Jake. Köszönet a minap esti randevúért. De miután láttalak enni, s ráadásul mindenféle fizioló­giai eredetű hangokat is hallattál, csak annyit mondhatok: legköze­lebb a magad állatfajából való part­nert keress." A tízdolláros vitriol­kollekció legpompásabb darabja a következő: „Drágám, a következő autóbusz indulásakor szeretnélek a kerekek alatt látni. Susan.” E sorok írásakor a több mint két­százmilliós álomnyeremény tartja láz­ban az országot. Szegényeket, gazda­gokat egyaránt. Mert nyerni mindenki szeretne. Az egyik pszichológiai teszt­kérdőívben van egy kérdés: „A játék­ban nyerni szeret-e?”. Aki erre nemmel válaszol, arról joggal gondoljuk, hogy nem őszinte, vagyis szebb színben pró­bálja feltüntetni magát a vizsgálati helyzetben (esetleg saját maga előtt is). Kétségtelen, hogy honfitársaink százezreinek anyagi helyzete olyan, hogy azon úgy istenigazából már csak egy nagy nyeremény segíthetne. Amel­lett nagy a tét, ettől szökik égbe a nye­rési vágy, ettől fokozódik szívdobogta­­tóvá az izgalom. Hogy jobban megkö­zelíthessük a nyerés lélektanát, kisebb és nem létfontosságú nyerési lehetősé­geket gondoljunk végig elsősorban. Az ember szeret kapni, és szereti érezni, hogy jól járt valamiben. Ezért fáradtságot, időt nem kímélve (néha közlekedésre több pénzt kiadva) elván­dorol a város másik végébe vásárolni, ahol az automata mosógéphez egy do­boz mosóport adnak. Ha talál egy húszforintost vagy valami apróságot, jó napja van. Elégedettséggel tölti el, hogy utolsó pillanatban sikerült elcsíp­nie az autóbuszt. Az ember szeret ügyesnek látszani. Amikor a céllövöldében lő, vagy do­bozt dobál, igyekszik jól csinálni. Bánt­ja a kudarc, sikerének viszont örül és büszke rá, főleg ha látja valaki. A kiér­demelt apró ajándék sikerességének jel­képe. Az ember szeret vetélkedni. A páros játék izgalmasabb, mint a magányos. Társasjáték, sakk, szembekötősdi, sport, szellemi párbaj és a többi mind a megmérettetés eszköze. Melyi­künk gyorsabb, erősebb, szemfülesebb, okosabb, azaz: melyikünk értékesebb? Ha csak egy órára is, ha csak a malom­játék méreteiben is — nagy érzés nyer­tesnek lenni. Az ember szeret álmodozni. „Ha én gazdag lennék ...” — ez így irreális gondolat. Mitől lennék gazdag? De ha úgy fogalmazom: „ha nyernék a lot­tón”, akkor valahogy reálisabbá, test­­közelibbé válik a vágy. Az embernek szüksége van a kelle­mes izgalomra. Ha megúnja a munkát, ha belefáradt a szürkeségbe, játékkal dobja fel magát. Végigizgulja a mécs­esét, végigkacagja a zálogkiváltósdit, és közben jól érzi magát. Az ember optimizmusra éhes. Még ha személyiségétől fogva alapjában (és a körülmények hatására) pesszimista is. 99 0 0 szüksége van néha egy kis „lazításra”, a sok háború után egy kis derűre. Aki lottózik, totózik vagy sorsjegyet vesz, nemcsak várja, de úgy is érzi, rámoso­lyoghat a szerencse. A szerencsejátékokban minden együtt van, ami kell. Nem túl nagy ráfordítással (néhány forintos költség, néhány perces elfoglaltság) megkapjuk az izgalmat, gyakorolhatjuk maradék optimizmusunkat, álmodozhatunk a gondtalan életről, próbára tehetjük ügyességünket (hiszen jól kell tippelni), vetélkedhetünk (egyszerre százezer más emberrel), és talán kaphatunk is vala­mit. Vannak emberek, akik józanul és hűvösen távol tartják magukat az effé­léktől. Vannak viszont, akik túlzásba viszik, és rabjaivá válnak a kártyának, a lóversenynek, a játékautomatáknak. Amikor az időtöltés már mindenna­possá válik, amikor valaki könnyelmű­en ráteszi a kenyérre való pénzét, ami­kor szinte semmi mással nem foglalko­zik gondolatban, akkor az már nem játék, hanem gyilkos szenvedély, mely testet-lelket tönkretesz. Az emberek többsége szerencsére já­téknak tekinti a játékot, tud veszíteni, és — remélhetőleg — előbb-utóbb nyerni is. Dr. lgnácz Piroska KÜLÖNLEGES REKORDOK A fekvőtámasz világbajnoka A PARI nevű szovjet információs iroda 1990-től jelenteti meg a „PARI Rekordok Könyvét”. Az iroda fő tevé­kenysége olyan információk összegyűj­tése és terjesztése, melyek nem minden­napi jelenségekről, rekordokról, szen­zációkról, titokzatos eseményekről, kuriózumokról, rejtélyes anomáliákról szólnak. A könyv első kiadásában, amely a Szovjetunióban orosz nyelven, Ausztriában pedig németül jelenik meg, megtalálható minden olyan érde­kes, egyedülálló adat, esemény, kima­gasló teljesítmény, amely a Szovjet­unióban történt meg. A PARI nemrég összesítette Moszk­vában a legújabb különleges rekordo­kat. Egy 52 éves tbiliszi lakos, Dzsum­ber Lezsava egyszerre három rekordot is döntött fekvőtámaszból: egy óra alatt 4447 fekvőtámaszt, öt óra alatt 16 274-et, tizenkét óra alatt pedig 34 955-öt végzett. A szintén Tbilisziben elő Mukra Gvi­­niasvilit „páncélembernek” is nevezik, bőre annyi mindent kibír. Képes élesre köszörült késekre, szögekre, üvegdara­bokra feküdni, vagy parázson járni anélkül, hogy bármi nyoma maradna a testén. Nem fogja a kard és a tőr sem. A Moszkvában élő Szergej Bojcsuk olyan ügyességgel hajlítja testét, hogy könnyedén bemászik egy 48 x 48-as méretű üvegkalitkába és hosszabb ide­ig képes ott tartózkodni. (AN) Egy sim a — egy fordított Szövegelés MUNKAMEGOSZTÁS „Mi, franciák, szeretünk jó­kat enni, jókat inni, jókat sze­retkezni. A többit Európára hagyjuk.” M. Charasse francia minisz­ter ÁLLAMREZON „Gabonban minden csendes, mondhatnám, unalmas. Éppen ezért jobb lenne egy lármás rockegyüttest behozni, mint­hogy az utca kezdjen el zajon­­gani.” 0. Bongo elnök TANPROGRAM „A japánok mindaddig for­radalmárok, amíg egyetemre járnak. Mihelyt befejezik ta­nulmányaikat, öltönyt vesz­nek, nyakkendőt kötnek, és mindent elkövetnek, hogy megvédjék az országot a forra­dalomtól.” I. Okagawa miniszter DRAMATURGIA „Mi, szenegáliak, úgy va­gyunk a politikával, mint a színházzal. Adottak a díszletek és a szereplők. De már az elő­adás kezdetén pontosan tud­juk, hogyan végződik a darab.” A. Wade pártvezér A VÁGY VONATA „A palesztinok ahhoz az utashoz hasonlítanak, aki jegy­gyei a kezében, az állomás pe­ronján várja, hogy megérkez­zék a vonata. Aztán amikor az első vonat befut, nem száll fel. a következőt várja. Hagyja el­menni a másodikat is, hogy majd jön a harmadik . . . Már tíz vonat elment, de az utas még mindig vár, és szorongatja a jegyét.” H. Mubarak egyiptomi elnök FELÜLRŐL NÉZVE „Mi, Hollandiában megosz­­tottabbak vagyunk, mint a Bal­kán. Hollandiában minden em­ber külön szekta.” Beatrix királynő REMÉNYTELEN ESET „Ha tehetném, zsidó lennék, és az egész világot telekiabál­nám, hogy a választott nép kö­zé tartozom. De hát én tehetek róla, hogy nem az vagyok?” Le eh Walesa elnök m % AZ MTI-PRESS MEGKÉRDEZTE: Mit tesz az Autóklub a külföldön autózókért? Gyanítható, hogy ezen a nyáron ala­posan megcsappan azoknak a magyar családoknak a száma, akik autóval in­dulnak külföldi kirándulásokra, üdü­lésre. Aki mégis távoli útra kél, jó. ha tudja: a Magyar Autóklub új szolgálta­tásokkal igyekszik segíteni a külföldön bajbajutottakon. Erről Csoha Zoltán, a szervezet nemzetközi információs szol­gálatának vezetője adott bővebb tájé­koztatást. — Három szolgáltatásunkra szeret­nénk felhívni a figyelmet. Az első a most üzembe helyezett nemzetközi se­gélyhívó központunk. Az osztrák ÖAMTC-vel, a német ADAC-cal és a holland ANWB-vel együtt működtet­jük közös segélyhívó központunkat, amely Budapesten a (36—1) 115-2032- es telefonszámon hívható. — Milyen esetben? — Az autójukkal nálunk elakadt, netán balesetbe keveredett külföldiek közül azok hívhatják, akik az említett négy klub egyikének tagjai és a külföl­dön bárhol hasonlóan bajba került ma­gyar autósok. — Milyen segítségre számíthatnak? — A műszaki hiba elhárítását, a gép­kocsi el- vagy hazaszállításának meg­szervezését, a hitellevéllel történő fize­tés garantálását, a csakis külföldről megvehető alkatrészek beszerzését vár­hatják a hozzánk fordulók. A Nemzet­közi Segélyhívó Központ működtetése egyébként utat nyithat ahhoz, hogy a Magyar Autóklub rövid időn belül csatlakozhasson egy magas színvonalú és egységes feltételekkel működő euró­pai segélyszolgálathoz. — Másik ajánlatuk a nyárra? — Jótanácsként mondom: vegyék igénybe a hitellevél-családunk által kí­nált lehetőségeket! Az AIT, az AIT Plusz és az AIT Szuper elnevezésű hi­tellevelekkel biztonsággal utazhatnak külföldre. Devizaszelvényt adunk kül­földijavítási.— netán gépkocsi-szállítá­si — számlák kiegyenlítésére. A súlyos műszaki hibát szenvedett gépkocsit fél­áron vagy díjmentesen szállítjuk haza, az egyszerűbb javításokat kifizetjük, ha szükséges, küldünk gépkocsivezetőt is a visszautazáshoz. A hitellevelek egyes fajtái még más kedvezményekre is fel­jogosítják tulajdonosukat. A harmadik újdonság: a megyeszék­helyek többségén és néhány más város­ban — összesen 13 vidéki és 3 budapes­ti irodánkban útvonaljavaslatokat ajánlunk a külföldre készülőknek. Ha megadják az úti célt, számítógéppel ké­szített programot kínálunk a legrövi­debb útvonalról, de a kívánt kitérőket is be tudjuk építeni a javaslatba. Tájé­koztatjuk a hozzánk fordulókat az üzemanyagárakról, a devizaárfolya­mokról, az egyes útszakaszokat illető tudnivalókról — egyelőre a délkelet­európai országokat átfogóan. Ám ahogy bővül számítógépes hálózatunk, úgy tágítjuk az információs kört is. S. J. Dallas-sztorí Miközben a hazai nézők hétről hétre várják a Dallas fondorlatos eseményei­nek újabb epizódját, Amerikában, má­jus 3-án végleg kioltották a lámpákat a Southfork Ranch szobáiban. A példa nélküli tv-sorozat néhány kísérőjelen­ségét érdemes felidézni. 1978: Április 2-án volt az eláő adás. 1980: Júniusban merényletet követ­nek el Jockey, a legidősebb fiú ellen. A nyugat-európai lapkiadók szervezete többmillió dollárt ajánl fel Harry Hag­­mannak, hogy árulja el, ki a tettes. A brit anyakirálynő Londonba hívja, hogy feltehesse ezt a kiváncsi kérdést. Jimmy Carter kortesbeszédében azt ígéri, hogy megnevezi a merénylőt. Ronald Reagan stábja jelvényeket osztogat a felirattal: „A merénylő de­mokrata párti volt.” Vagyis Carter hí­ve. 1981: A család fejét alakító színész — Jim Davis — meghalt. A forgató­könyvíró tehát elutaztatja egy hosz­­szabb nászúira, ahonnan nem tér visz­­sza. Már 55 ország megvette a soroza­tot, de Japán nem kéri. Törökország­ban az ortodox muzulmán párt felszó­lítja a kormányt, hogy tiltsa be a soro­f Vállalkozók, figyelem! ^ Meglévő, de bármilyen okból el nem számolt anyag, fogyóeszköz, állóeszköz (lehet több éves is, számla nélkül vásárolt, saját készítésű stb.) szabályszerű elszámolására forgalmi értéken lehetőséget nyújtunk. Ügyvitel-=■ Gmk., BAJA, Pázmány u. 2. ----------T.: 79/22-240 2247 zatot, mert „rombolja a török család­­eszményt.” 1984: Egy dallasi polgár feljelenti Larry Hagmant, amiért nem az igazi Jockey. Panaszában „piszkos ganajtú­­rónak” nevezi a színészt. 1985: Miss Ellic, azazhogy Barbara Bel Geddes megbetegszik, otthagyja a produkciót. Donna Reed helyettesíti. Amikor felgyógyul, a CBS-televízió fel­mond a helyettesnek, aki két hónap múlva meghal. 1987: Bobby autóbalesetet szenved és meghal. A forgatókönyvíró azonban feltámasztja, mert a közönség látni akarja. A „feltámadt” Bobby tehát a felesége megrökönyödése közepette ki­lép a zuhany alól, és újból belép a film­be. A halál - a forgatókönyv szerint — csupán Pamela lidércnyomásos kép­zeletében történt meg. 1988: Linda Gray kiszáll. Sue Ellen szerepében annyira hozzászokott az italhoz, hogy klinikai ápolásra szorult. 1991: Januárban eladták a helyszínt. A Southfork Ranch azonban továbbra is vonzza a nézőket, de már nem a képernyőn. Hat dollárért bárki vehet egy kis dobozkát, benne „Dallas pisz­kos földjével.” Keresse a Rochkert megéri! Gáz- és vízszerelési csövek, fűrészelt gerenda, mész és cement, hullámpala, vágott tűzifa, tetőléc- és minden, ami az építkezéshez szükséges. Amennyiben nincs a telepen, beszerezzük. Kecskemét, Alsószéktó 30/A Dunaföldvári út (Alföld benzinkúttal szemben.) 48228

Next

/
Oldalképek
Tartalom