Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-08 / 106. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. május 8. JA VASLA T AZ ÚJ NYUGDÍJRENDSZERRE így lehetne igazságos és értékőrző Csak a munkanélküliek száma nő, ha a korhatárt felemelik Egyéni ötletet karolt fel és próbál a köz javára illetékesekkel elfogadtatni a Medosz Bács-Kiskun Megyei Bizottsága. A Városföldi Állami Gazdaság szakszervezeti titkára, Csitos László olyan nyugdíj- rendszert dolgozott ki, amely egyszer és mindenkorra megoldaná a nyugdíjakkal kapcsolatos problémákat. Nemcsak a dolgozó — a leendő nyugdíjas — érdekében látszik szükségesnek a változtatás (de emiatt vállalkozott patrónusnak a szakszervezet), a Csitos László által kialakított rendszerrel mindenki jól járna. Az szb-titkár egyébként a gazdaság munkaügyi osztályának vezetője, tehát mindennapos gyakorlatából ismeri ezeket a dolgokat. Hiányzik az érdekeltség Sokan és egyre többen járnak úgy, hogy bár korábban jól kerestek — s ennek megfelelő nyugdíjjárulékot fizettek —, a nyugdíj előtti pár évben alaposan lecsökken a jövedelmük. Vagy azért, mert megromlott az egészségük és kénytelenek könnyebb, de kisebb fizetéssel járó munkát vállalni, vagy azért, mert. létszámleépítés miatt munkahelyet kell változtatniok. Bizony, így jóval alacsonyabb nyugdíjat kapnak, hiszen, mint tudjuk, a nyugdíjalap az utolsó ötből választott három év. Előfordulnak, persze, fordított esetek is — de ezek a ritkábbak —, amikor valaki hosszú ideig kevés munkával járó, kis fizetésű munkakörben dolgozott, de az utolsó években sikerül valami jó állást kifognia magának. Magas nyugdíjat élvezhet, holott az élete nagyobbik részében nyújtott teljesítménye alapján nem érdemelné meg. Ezt az igazságtalanságot a jelenlegi nyugdíjrendszer teszi lehetővé. Az így kiszámolt nyugdíj azonban nemcsak hogy nem tükrözi a dolgozó által befizetett járulékot, hanem az értékét sem tudja megőrizni. Az infláció miatt rövid időn belül jóval kevesebbet ér, mint amikor megállapították. Az pedig, hogy idővel emelkedik-e, és ha igen, menynyivel, sok mindenen múlik, de legkevésbé azon: aktív korában a nyugdíjas mennyit „tett le az asztalra”. Tény az is, hogy a nyugdíj kiszámíthatatlan. A dolgozó nem tudja előre, milyen fizetésű munkakörben éri meg a nyugdíjkorhatárt. De a költségvetés számára is hátrányos a jelenlegi rendszer. A jövedelmekből vont tíz százalék nem fedezi a kifizetett nyugdíjakat, azt a társadalombiztosítási díjból (a munkáltatók által, a jövedelmek után fizetett 43 százalékból) kell kipótolni. Jóllehet, a dolgozó szívesen fizetne több járulékot is annak érdekében, hogy majd magasabb lesz a nyugdíja. Erre azonban nincs lehetősége. Sőt, a mostani rendszernek köszönhetően kifejezett érdeke, hogy a lehető legkevesebb járulékot vonják le tőle. Pedig ha a leendő nyugdíj alapját növelhetné, a dolgozó szívesen fizetne járulékot a másod- és mellékfoglalkozásban szerzett jövedelme után is. Most, ha akarná sem tehetné, mint ahogyan a vállalkozó 20 ezer forinton felüli jövedelme nem számít be a nyugdíjjárulék alapjába. Kevés a fedezet Csitos László elgondolásának lényege az, hogy a nyugdíj a levont járuléknak megfelelő összegű legyen. Ezt úgy lehet elérni, ha a nyugdij alapjának legalább húsz év átlagkeresetét veszik. Az infláció miatt azonban ez a szám így önmagában nem használható. Viszonyítani kell valamihez. Erre a célra a mindenkori minimálbér nyugdíjjáruléka látszik a legalkalmasabbnak. Minden évben meg kell vizsgálni, hogy a dolgozótól a minimálbér nyugdíjjárulékához képest mennyi nyugdíjjárulékot vontak le. Jelenleg például a minimálbér 7000 forint. Ennek nyugdíjjáruléka 700 forint. Ha a dolgozótól idén minden hónapban 700 forintot vontak le (illetve mindig a minimálbérnek megfelelő összeget), akkor ő az idéi év alapján a minimális nyugdíjra lesz jogosult. Ha pedig a minimálbér nyugdíjjárulékának háromszorosát vonták le tőle (ilyen esetekben a 21 000 ezer forint után 2100 forintot), akkor ő az idei év alapján a minimális nyugdíj háromszorosát kapná. (Ennek megfelelő nyugdíjjárulékot vontak le tőle.) Ezt húsz év átlaga alapján kellene kiszámolni. így minden évnek azonos értéke van. Mindig a mindenkori minimálbérhez és annak nyugdíjjárulékához kell tehát viszonyítani. Nem csak az utolsó 3-5 év számít. Először 20 évet, később a teljes életteljesítményt kell figyelembe venni. Mindenki annak az arányában részesülne nyugdíjban, amennyi nyugdíjjárulékot tőle levontak. A fentiek alapján, ha a dolgozótól a 20 év átlaga alapján a mindenkori minimálbér 2,6- szorosát vonták le, akkor ő nyugdíjasként a mindenkori minimális nyugdíj 2,6-szorosát fogja kapni. így a nyugdíj megőrzi valódi értékét. Nyugdíjjárulékot be is lehetne fizetni. Ha több nyugdíjjárulékot fizetünk be, akkor magasabb lehet a nyugdíjunk. A társadalombiztosítás és a dolgozó is (mint leendő nyugdíjas) jól járna. Első hallásra az jut az ember eszébe: e módszer miatt rettenetesen felduzzadna a munkáltatók adminisztrációja, hiszen húsz évig kellene minden egyes dolgozó keresetét nyilvántartani. Csitos László azonban tudja, amit az állampolgárok többsége nem: most is vissza lehet keresni bármelyik cégnél húsz évre visszamenően a kereseteket. Próbaképpen megkérdeztem két vállalatot, a kapott válaszok az állítást igazolták. Aggályként merülhet fel az is, hogy húsz év átlagából kiszámolni a nyugdíjalapot sokkal több munkával jár, mint öt évéből, s ez megint csak megnövelné az adminisztrációt. Ám aki ismeri a nyugdíj kiszámításának jelenlegi módszerét, tudja, mennyire bonyolult, milyen sokat kell dolgozni vele. Csitos László munkaügyi tapasztalatából állítja, hogy az általa javasolt módszer kevesebb munkát igényel. A forrásokat el kell különíteni Javaslatának első kritikusa matematikus barátja, a gödöllői Gaál László volt. Először gyanakvással fogadta, hogy a rendszer beilleszthető lenne a népgazdaság közgazdasági, pénzügyi rendszerébe, ám meggyőződhetett erről, miután a számítógép segítségével különböző számításokat végzett. Végül is ő dolgozta ki a rendszer számszaki részét. Csitos László és Gaál László javaslatát azóta dr. Debreczeni József (MDF) országgyűlési képviselő segítsége által ismerik az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságon csakúgy, mint a Népjóléti Minisztériumban. A Mezőgazdasági Szövetkezetek Országos Szövetségében személyesen is megbeszélték szerzőjével a javaslatot. Megszondáztatta a Medosz a legkülönbözőbb szakmai körökben is, fölvetések alapján a hibákat kijavították, illetve tovább tökéletesítették a rendszert. Szakmai észrevételnek megfelelően egészítették ki javaslatukat azzal is, hogyan lehetne a nyugdíjak fedezetét megnövelni. Mivel a jövedelmek tíz százaléka ehhez kevés, a 43 százalékos tb-járulék- ból pótolják ki harminc százalékra. A Csitos Lász- lóék által kidolgozott rendszernek viszont lényeges momentuma, hogy elkülöníti a forrásokat. E módszer alapján szükségszerű követelmény, hogy a nyugdíjak biztosítására kizárólag a levont (befizetett) nyugdíjjárulék nyújtson fedezetet. A nyugdíjat élesen el kell különíteni a többi társadalombiztosítási ellátástól. Ezért a nyugdíj fedezeteként szolgáló részt a 43 százalékos tb-járulékból „át kell tenni” a dolgozótól levonásra kerülő nyugdíjjárulékba. Ha például a nyugdíjjárulék az eddigi 10 százalék helyett 30 százalék lesz (jelenleg ekkora fedezeti forrásra van szükség a nyugdíjak kifizetéséhez), akkor a 43 százalékból 20 százaléknyi kerül át a munkabérből vonandó nyugdíjjárulékhoz. Következésképpen a béreket meg kell emelni 20 százalékkal, a személyijövedelemadó-sávokat úgyszintén. A 20 százalékkal emelt bérből 25 százalékos nyugdíjjárulékot kell vonni, ez pontosan megegyezik a jelenlegi 10 + 20 százalékos értékkel. így a tb-járulék az új bérnek a 19,17 százaléka lesz. A munkáltató viszont nem fizet többet, a dolgozó is ugyanannyi nettó bért kap, csupán a tb- és a nyugdíjjárulék egymáshoz viszonyított aránya változik. Ezek után a nyugdíj megállapítása kizárólag a befizetett nyugdíjjárulék alapján történhet. Amennyiben a fedezeti forrást emelni vagy csökkenteni kellene, a fenti számítással könnyen megoldható. Mint ismeretes, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság is elkészítette új nyugdíjrendszer-tervezetét. Keményen tartja magát az a vélemény, hogy a tervezett rendszer nem oldja meg a jelenlegi problémákat, sőt, újabbakat teremt. Emellett sem célszerűnek, sem praktikusnak, s a dolgozó számára előnyösnek sem mondható. A nyugdíjak fedezetét például úgy akarják előteremteni, hogy felemelik a nők nyugdíjkorhatárát hatvan évre. Jogos az aggály, hogy ezzel csak a munkanélküliek száma növekszik. Jó lenne, ha Csitos Lászlóék javaslatát akkor is elfogadnák az illetékesek, ha a sajátjukat emiatt teljesen félre kellene tenni. Egy ilyen bölcs lépésnek mindenki hasznát látná. Almási Márta Parlagon hagyott hektárok Tavasz van, a vetés ideje. A parasztembernek ezt természetesen nem kell eszébe juttatni, mert a vérében benne van: a földet művelni kell. A tapasztalat azonban, hogy kikelet ide, virágnyílás oda, a szakszövetkezetekben nem kerültek földbe a tavaszi magvak, van, ahol már ősszel sem vetettek. Ennek okát kutattuk három gazdaságban. Feléljük tartalékainkat A Hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet elnöke, Tóth Béla arról beszélt, hogy náluk már évekkel korábban is úttörő szerep jutott a vállalkozásnak. A múlt évben 650 milliós árbevételt értek el, amelyből 400 milliót a baromfiágazat hozott, 1,9 millió csirkét, 200 ezer libát értékesítettek. Emellett a háztáji integrációból 6,5 millió forint értékű hízott sertést, 1,2 millió liter tejet adtak el. Sajnos, a kamat megöli őket, hiszen 14 milliós bankkamatot fizettek vissza, s ezért a nyereségük csak 2,7 millió forint lett. — Az integráció 40-50 százalékkal csökkent, üresek az ólak. üresek a baromfinevelők. Árpilisban mindössze 70 hízómarhát ajánlottak fel, de összesen tízet tudtunk értékesíteni. Sertésből a tavalyi kétezerrel szemben csupán 700 darabra volt vevő. A múlt év őszén 70 hektár búzát és 150 hektár rozsot vetettek, de ezen a tavaszon 400-500 hektárt parlagon hagytak. Az ok: túlságosan drága a gépi munka, a vetőmag, s ezért a 150 hektáros korábbi kertészeti növénytermesztést is elhagyják. Hiába csökkentették az improduktív munkaerőt 50, a munkások és alkalmazottak létSzakszó vetkezeti helyzetkép számát 40 százalékkal, az év végére teljesen felélik tartalékaikat, önmagukat. A bérbe adott földet sem művelik A Kecskeméti Alföld Szakszövetkezet elnöke, dr. Domokos Zoltán arról beszélt, hogy már ősszel sem vetettek rozsot, búzát. Négyötszáz hektárt hagytak parlagon, mert már akkor látták, hogy ebben a közgazdasági közegben nem éri meg a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozni. — Bérletbe 300 hektárt adtunk ki, hektáronként nagyon kevés bérleti dijért, ezer forintért. A tavaszi határjárás során kiderült, hogy a bérlők jó része nem művelte meg a bérbe vett földet, nagy része parlaDrága a vetőmag, a — Egy kiló vetőkukorica ára 250 forint —- mondta Forgó Ferenc, a Kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezet elnöke —, s ebből egy hektárra 6-8 kiló szükséges. A szántás ára 1200-1400 forint. Kiszámítottuk: egy hold háztáji kukoricával történő bevetése, a gépi munkát is beleszámítva, 4900- 5000 forintba kerül. Ezeken a földeken maximum 20 mázsa kukoricát lehet termelni, amelynek az ára 12 ezer forint. A két kapálás, a betakarítás, a szállítás többe kerül, mint amennyit a kukoricáért kapnának. A szakszövetkezet levegő után kapkod, ugyanis nincs pénzük, a bank meg nem ad hitelt. Ezért amit csak lehetett, leépítettek, hogy csökkentsék költségeiket. A baromfiágazatot átszervezték kft.-vé, gon maradt. Sajnálom bérlőinket, mert tavasszal még drágább a föld megművelése, mint tavaly volt. Egy hektár föld felszántásának üzemanyagköltsége ezer forint. Nem számítottam hozzá még a gép amortizációs költségét, a traktoros munkadíját és az ezzel járó közterheket. A vetőmag drága, s ha mindent felszámolunk, akkor kitűnik, veszteséges lenne ezzel foglalkozni. Gondolom, ezért is hagyták parlagon a földeket a bérlők. Az integráció a szakszövetkezetben — ahol korábban százmilliókban mérték a háztájiban megtermelt és a szövetkezet által értékesített terményeket, tenyészállatokat — teljesen leállt, s a tavalyi 25 ezer sertéssel szemben az idén talán kétezret tudnak értékesíteni. Az év végére nem lehet előre jósolni, de feltehetően a csőd szélére kerülnek. Egyik napról a másikra élnek. szántás remélve, hogy így működőképes marad. Vadkacsa tenyészetük — 180 ezer vadkacsát nevelnek fel — maradt csak meg a közösben, de annak jövedelme is bizonytalan. A helyi integráció, sajnos, haldoklik, ugyanis a tízezer sertésből csupán 1500-ra van kereslet. Miután a szántóföldi növénytermesztés jelentős mértékben megdrágult, 550 hektárt hagynak parlagon, mert nem érdemes megművelni. — A helyzetünk kilátástalan, aminek oka nemcsak a banki kölcsönök hiányában, hanem az értékesítés hiányzó lehetőségeiben is keresendő. Ámít lehetett, megtettünk. Csökkentettük a létszámot, szigorítottuk a költséggazdálkodást, ennek ellenére egyre inkább a szakadék szélére csúszunk. Gémes Gábor KIS DARABSZÁM — NÖVEKVŐ KÖVETELMÉNYEK AZ Á4GM-NÉL Rögös a szerkezetváltás útja Tavaly novemberben hírt adtunk arról, hogy,az Április 4. Gépipari Müvek (Á4GM) 1990 augusztusától munkahiány miatt kénytelen volt 75, illetve 85 százalékos bért fizetni dolgozói többségének. Aki 85 százalékot kapott, annak bent kellett tartózkodnia a gyárban, aki viszont csupán 75 százalékot vett fel, otthon maradhatott. A cikkben megírtuk: a munkahiányt az idézte elő, hogy miközben a KGST összeomlott, a gyár néhány nyugati partnere is módosította, illetve lemondta rendelését. Bár a kereskedők nagy erőfeszítéseket tettek, mégis nyilvánvaló volt: ekkora kiesést képtelenség rövid idő alatt pótolni. Ezért az állásidők még januárra és februárra is áthúzódtak, de már ebben az időszakban furcsa kettősség alakult ki a vállalatoknál. Az új szerződéskötések nyomán ugyanis adódtak olyan munkák, amelyeket rendkívül rövid határidőn belül el kellett végezniük. Előfordult, hogy a vállalat egyes részén üresen kongott a csarnok, míg másutt túlórában dolgoztak az emberek. Az anyagok beérkezésével már februárban érezhető javulás következett be, márciusban pedig az év ele- jinek töredékére zsugorodott az állásidő. Sári András termelési főmérnök úgy látja: most már lesz elegendő munkájuk, sőt, ha valamennyi szerződésüket maradéktalanul teljesíteni akarják, rendkívül feszitett tempót kell diktálniuk. A külföldi partnert ugyanis nem érdeklik az alapanyag-beszerzési nehézségek. Sári András szerint talán önmagában még ez sem lesz elegendő. A kapacitások növelése érdekében újra kell éleszteniük a másfél-két éve szunnyadó vállalati gazdasági munkaközösségeket. A korábbi nagyszériás, döntően szovjet piacra kerülő atomerőművi berendezések eltűntek a műhelyekből. Helyükre most kis darabszámú, nyugati piacra szállítandó termékek kerültek. Ezek között nagyon sok tizedmilliméteres pontosságot igénylő gépalkatrész van. Az atomerőművi vízkezelő berendezéseknél mindössze milliméteres tűréshatárokhoz kellett tartaniuk magukat. Ez jelenti a gyakorlatban a szerkezetváltást az Á4GM-nél, amelynek következtében a számtalan gonddal küszködő gyár mégiscsak talpon maradhat. Mostanában legalább itt nem hallani elbocsátásokról, sőt, új dolgozókat is vesznek fel. A keleti piacok bedugultak, hazai megrendelésekre sem számíthatnak, az atomerőművi berendezésekhez hasonlóan jól fizető munkát Nyugatról pedig most egyszerűen nem lehet szerezni. Az Á4GM-nek aligha volt más választása, mint azonnal megragadni a kínálkozó lehetőséget. Ahogy Sári András mondja: most sokkal keményebben meg kell dolgozniuk a kenyerükért, mint korábban. G. B. • A kis darabszámú megrendelések mindennaposak. A képen látható, 40(1 literes, duplaköpenycs kistartályból csupán kettőt kért a német partner.
