Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-06 / 104. szám

1991. május 6. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ELSŐ NAP: MÁJUS 13. KEZÜKRE NÉZTEK — KÖRMÜKRE KOPPINTOTTAK! Kezdődnek az érettségik! Csaló forgalmazók — szinte mindenütt Alig egy hét múlva megkezdődnek az írásbeli érettségik. A nappali gimnáziumokban mintegy 26 ezren, a nappali szakközépiskolákban mintegy 38 ezren, s a dolgozók esti és levelező gimnáziu­maiban, szakközépiskoláiban további 23 ezren mérettetnek meg a következő hetekben, vagyis összesen 87 ezren tesznek érettségi vizsgát az idén. Mi a vizsgák ütemezése, milyen módon kerülnek nyilvánosságra a tételek, hogyan jelölik ki az érettségielnököket — ezekről a kérdésekről be­szélgetett az MTI-Press munkatársa, a Művelő­dési és Közoktatási Minisztériumban, Hercegi Károly minisztériumi tanácsossal. — Lesz-e valamilyen lényeges változás az érettségik rendjében, az eddig megszokotthoz képest? — Ilyet nem tervezünk. Minden a tanév ko­rábban előírt rendje szerint zajlik majd. — Mikor lesznek a vizsgák? — Az írásbeliket a nappali gimnáziumokban május 13-án, a magyar nyelv és irodalommal kezdik és a többi tantárggyal folytatják, május 24-ével bezárólag. Ezután — pontosan május 27-én — kezdődnek az írásbelik a dolgozók kö­zépiskoláiban. — Az egyetemre készülőknek matematiká­ból, fizikából, kémiából és biológiából közös írásbeli vizsgájuk is lesz, amely érettségi és felvételi vizsga is egyben. Erre mikor kerül sor? — Május 20-án és 21-én. Az előbbi sort foly­tatva pedig még hozzáteszem, hogy a szakmun­kásképzőkben május 27-étől vannak az írásbe­lik, az egészségügyi szakiskolákban pedig június 10-én írásbelivel kezdődnek a képesítővizsgák. Ekkor tesznek írásbelit a gép- és gyorsírók is. — Mikor tartják a szóbeli vizsgákat? — Szokás szerint, mindegyik iskolatípusban az írásbelik befejezését követően. A gimnáziu­mokban és a szakközépiskolákban június 3—21. között. — Minden évben nagy izgalom előzi meg az írásbeli tételek kihirdetését. Többször okozott országos gondot, hogy a témakörökről idő előtt kiszivárgott az információ ... — Nagyon bízunk abban, hogy az idén nem bővül az érettségik botránykrónikája. Ezért minden lehető biztonsági intézkedést megtet­tünk, csaknem a nullával egyenlő az esélye an­nak, hogy ezúttal is történhessen visszaélés. Hi­szen hogy milyen tétel lesz az írásbeli vizsgafel­adat, például magyar nyelvből és irodalomból, azt az illetékes bizottság is csak egy órával a nyilvános kihirdetés előtt tudhatja meg. — Mikor hirdetik meg a feladatokat? — Május 13-án a reggeli, nyolcórás híreket kö­vetően a rádióban, s vele egy időben a televízió­ban hozzuk nyilvánosságra a magyar nyelv és irodalom vizsgafeladatait, másnap pedig ugyan­ebben az időpontban és ugyanilyen módon a ma­tematikát. E tételeket a nappali tagozatos közép­iskolák végzős hallgatóinak kell majd megolda­niuk. A dolgozók iskoláiban érvényes vizsgatéte­leket pedig e tárgyakból május 27-én és 28-án dél­után kettőkor tesszük közzé, az előbbi technikai megoldással. — És a többi tantárgyak tételeit? — Azokat is központilag adjuk meg, de ha­gyományos módon, vagyis előre elkészítve, s zárt borítékban, titkosan kezelve a vizsga napjá­ig. Futárokkal kézbesítjük az iskoláknak. — Lesz-e változás a szóbeli vizsgák rendjé­ben? — Ebben az évben biztosan nem. A követel­mények ugyanazok, mint korábban voltak. A pedagógusoknak a megjelölt tematikából kell tételcímeket összeállítani, de a tanulókat csak a tételek témaköreiről tájékoztathatják, hogy a tételek „biflázását” elkerüljük. Egyetlen kivéte­les ügyről tudok beszámolni: a történelemvizs­gákon az 1945 utáni magyar történelemről nem kérdeznek a pedagógusok. A magyarázat egy­szerű: még nincsenek korszerű, az időszakot a mai szemléletnek megfelelően feldolgozó tan­könyvek, s emiatt a minisztérium által kidolgo­zott érettségi témajegyzékből is hiányzik az 1945 utáni korszak. E tantárgyban az is megengedett, hogy a tanárok pontos tételcímeket adjanak di­ákjaiknak a felkészülés megkönnyítésére. — Készül-e az új történelemtankönyv? — Meghirdettük megírására a pályázatokat, de az új tanévet még nem tudják új történelem- könyvvel kezdeni a tanulók. Reméljük, a jövő ősszel kezdődőt már igen. — Az érettségikhez diákok, pedagógusok mellett elnökök is kellenek. Hogyan nevezik ki őket? — A megyei és megyei jogú városi önkor­mányzatok hatásköre, hogy érettségielnököket nevezzen ki. A kiválasztás alapfeltétele, hogy az illetőnek legalább az adott iskolatípusra érvé­nyes pedagógusi képesítéssel kell rendelkeznie és megkövetelendő a megfelelő tanítási gyakorlat is. Az igények tehát változatlanok. — Hamarosan tehát mintegy 87 ezer frissen érettségizett, egykori középiskolással gazda­godik a társadalom. Hasznát veszik-e tudásuk­nak, érettségi bizonyítványuknak a mai, meg­lehetősen rendezetlen társadalmi viszonyok kö­zött? — Az érettségi társadalmi értéke ma is kétség­telen. Az ugyan nagy kár, hogy inkább a meglé­te, mint a minősége fontos, sajnos, ma még az egyetemi jelentkezések esetében is. Ám ahogy fejlődik az egyetemi autonómia, úgy válik majd mind jelentősebbé az egyetemi oktatás számára döntő tárgyakból az érettségi eredmény milyen­sége, s a középiskolában kiemelkedő tudást bi­zonyítóknak talán már felvételizniük sem kell majd bizonyos karokra. Ehhez azonban egy — a követelményeiben és minőségében új — érett- ségivizsga-rendszer kidolgozása szükséges. De az érettséginek van még egy, az előzővel legalább egyenértékű rangja: amellett, hogy mégiscsak általános műveltséget ad a diáknak, megéretteté- si alkalom is, méghozzá döntő fontosságú élet­korban, a felnőtté válás küszöbén. Ez a diák és a pedagógus életében egyaránt az érettségi alap­vető pedagógiai értéke, amiről bűn lenne lemon­dani. Schöffer Jenő Az SZDSZ nem támogatja a világkiállítást Mivel a vállalkozói világkiállítás gondolata nem kellően megalapo­zott, a kormány, illetve az Ország- gyűlés lépjen vissza az Expo meg­rendezésétől — javasolta vasárna­pi ülésén az SZDSZ országos taná­csa. Bár az OT elismeri, hogy egy sikeres világkiállítás kedvező ha­tást gyakorolna a gazdaságra, úgy ítéli meg, hogy mindmáig nem si­került megnyugtatóan tisztázni a megrendezés pénzügyi feltételeit, és azok megoszlását a vállalko­zók, illetve az állami és a budapes­ti önkormányzati költségvetés kö­zött. Mint Kőszegh Ferenc szabad­demokrata képviselő az MTI mun­katársának elmondta: a társada­lomnak már az a 30 milliárd forint is teher, amit a kormány a kiállí­tásra megszavazott, ám ez az ösz- szeg az elkövetkező években még tovább növekedhet. Ha az ország nemzetközi kötelezettségeket vál­lal a megrendezésre, az Expóval is úgy járhat, mint az elmúlt rendszer elhibázott mamutberuházásaival. A kiállítás finanszírozása kapcsán az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a fővárosi költségvetés jelen­leg olyan állapotban van, hogy nem lesz képes pluszpénzeket for­dítani a beruházásokra. Kőszegh Ferenc szerint téves az a feltételezés is, hogy csak akkor tud az ország valamit megvalósíta­ni, ha az arra rá van kényszerítve. A gazdaság ugyanis a világkiállítás kényszere nélkül is fejlődhet, mint ahogy a külföldi működő tőke be­áramlásának sem feltétele az Expo megrendezése. A bécsi, 1995-ös vi­lágkiállítás látogatóit pedig az ide­genforgalmi kapacitás bővítésével, valamint különböző kereskedelmi, kulturális és sportrendezvényekkel Magyarországra lehet vonzani. Az SZDSZ tehát vállalja, hogy időle­gesen népszerűtlen döntést hoz, ám meggyőződése, hogy ez a dön­tés kellően megalapozott. (MTI) Hetvenhárom üzletben — élel­miszerboltban és vendéglátóhelyen — nézett a kiszolgálók körmére a Bács-Kiskun Megyei Önkormány­zat Kereskedelmi és Piacfelügyelő­sége. Az alig több, mint másfél hó­napi ellenőrzés azt a következtetést hozta, hogy akár tiszta körmök mellett is tapadhatnak csalárd mó­don szerzett forintok egyes eladók kezéhez. A fogyasztóknak nem öröm, hogy a 73 üzlet közül 60-ban volt szükség 225 ezer forint bírság ki­szabására. Nyolcban elegendőnek látta az elenőrzést végző felügyelő a figyelmeztetést, és csak öt olyan üzletről számolhatott be, ahol minden rendben volt. A mérés és számolás helyessége, s a mérlegek és más mérőeszkö­zök hitelessége az alapja annak, hogy ne járjon pórul a vásárló, amikor fizet. Ahhoz már hozzá­szoktatta a kereskedelem az em­bert, hogy egy-egy élelmiszerhez, külön pénzért, műanyag zacskót kaphat. Bár nagyon megfelelne a barna fűszerzacskó, illetve a zsir- papír is, hiszen ezek nem kerülnek pénzbe a vásárlónak. Kis forgal­mú magánüzletek tulajdonosai azonban elmondták, hogy a Piért 40 kilogrammnál kevesebb zsírpa­pírt nem hajlandó kiszállítani, ha­sonló a helyzet a papírzacskóval is. Azzal viszont nem békélhet meg egy vásárló sem, ha valahol egy mérleget rosszul állítanak be, és emiatt „siet”; vagy, ha nincs hitelesítve. (Az egyik boltban ko­szos, rozsdás mérősúlyokat talált a felügyelőség munkatársa; a sú­lyokat lesúroltatta.) A hibás mé­rés és számolás következményei­nek bármikor ki vagyunk téve, ezért is lehetnek figyelmeztetőek az alábbi esetek: A solti ABC-ben a szabványon kívüli gyorsfagyasztott csirke­comb értékesítésekor 150 helyett 180 forintos kilogrammonkénti egységárat vett alapul a kiszolgáló, így egy csomagért 128 forint 20 fillért számolt, 18,40-nel többet a megengedettnél. Háromezer fo­rintra birságolták. A Tompa és Vidéke ÁFÉSZ I-es számú élelmiszerboltjában is a fel­srófolt egységárra fizetett rá, 4000 forint bírsággal, az eladó hölgy. A száraz sertéskolbász és a barom- fi-turistaszalámi kilogrammon­kénti árát egyformán — tetszőle­gesen — 330 forintban állapította meg, 305-tel és 204-gyel szemben. Ezzel 133 forintos csalást követett el, amikor mindkét áruból kiszol­gálta a próbavásárlást végző keres­kedelmi felügyelőt. Baján, a Konzum Kereskedelmi Vállalat Bokodi úti üzletében ha­misan hangzana, hogy Mindent a vevőért! Nyolcezer forint bírságot „gyűjtött össze” magának a fele­lősségre vont M. N.-né, mert: há­rom mérleg nem állt vízszintben; az egyik elektromos 50 fillérnél kezdte a mérést; a csemegeosztály mérlegének külső számlapját pedig eltakarták áruval, így a vevők nem láthatták, hogy mennyit mutat. Ezenkívül hat terméknek lejárt a minőségmegőrzési határideje — mégis teljes áron akarták eladni. Az értékkülönbözet — persze, a OLYAN A LAKÓTELEP, MINTHA ALÁ LENNE AKNÁZVA Ismét gázrobbanás Baján A szombatra virradó éjszakai nyu­galom meglehetősen rövidre sikerült az újvárosi lakótelep lakóinak. Mi volt ez dugták ki a fejüket az emberek a panelházak ablakain. Csak nem tört ki a világháború? Nos, azóta már tudjuk, hogy sem­mi ilyesmi nem történt, bár a Csónak u. 14. számú ház leginkább egy csata­tér képére emlékeztetett. Üresen tá­tongó ablakok, a lépcsőfeljáró törhe­tetlen üvegből készült koríátja össze­törve. Rengeteg üvegcserép minde­nütt. hajnali negyed ötkor. — Hála isten, hogy ilyenkor tör­tént! Mi lett volna, ha délután, ami­kor mindig egy csapat kisgyerek ját­szik itt a garázs előtt. Az egyik garázs ajtaját ugyanis, mintha egy hatalmas ágyú lőtte volna ki, és forgácsolta volna szilánkokká. Bent korom, pernye és egy Zsigulira emlékeztető gépkocsironcs. A jármű eredetileg — amíg egyáltalán autó­nak volt nevezhető — fehér színű le­hetett. A hatalmas detonáció — hangja jó kilométeres körzetben min­denütt hallatszott — szinte szétvágta a kocsiszekrényt. Ha a szerencsés kimenetelű balese­tet rekonstruálni akarjuk, valószinű- leg a következő történt: N. N. autószerelő — talán helye­sebb, ha a szombati számunkban sze­replő névtelenségbe burkolózunk a Rudolf István megjelölés helyett —- elfelejtette elzárni gázüzemre állított gépkocsijának csapját. A garázsban lévő hűtőszekrénynek — talán a be­kapcsoláskor keletkezett elektro­mos szikrája felrobbantotta a kiszi­várgott propán-bután gázt. Hallgatom az összesereglett embe­rek véleményét. — Higgy ék el, olyanok ezek a la­kások. mintha alá lennének aknázva. Van olyan garázs, ahol vagy egy tu­cat teli palackot is tárolnak. Nem csak az autókhoz. Ezzel főzik a va­sárnapi halászlét mondja egy asz- szony, aki a hálóingre sebtiben csak egy pongyolát kapott magára. — Mit irigykedik — feddi egy idő­sebb ember. — Valahogyan úgy is meg kell halni. Ilyen robbanástól leg­alább egy pillanat alatt történik. Az előbb szóló megérzi, hogy böl­cselkedése nem kelt osztatlan elisme­rést, hirtelen sürgős mehetnéke tá­mad. Tudjátok, mi a legfélelmetesebb? — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalember, s ad szakszerű magyará­zatot: — A robbanáskor a gáz térfo­gata sokszorosára növekszik a pilla­nat törtrésze alatt. És a panelház ilyenkor összeomolhat, mint a kár­tyavár. Akkor pedig tömegszeren­csétlenségre lehet számítani, hiszen lépcsőházanként 15 lakás van. Ve­gyünk csak mindegyikre három la­kót... — Mindenki tudja, hogy panel­házban tilos palackos gázzal főzni, de még palackot tartani is. Szerezzen ér­vényt ennek a rendeletnek a tűzoltó­ság. Ha szép szóval nem megy, hát szigorral. Ez az, amiben az összegyűltek mindannyian megegyeznek. Az ab­laktalan lakásokban a tulajdonosok megkezdik a szombati műszakot. Oda a tervezett kirándulás, oda a hobbikerti program. Jöhet a nagyta­karítás- Gál Zoltán A Pedagógusok Szakszervezetének küldöttgyűlése A pedagógusok munkajogállá­sát szabályozó törvény főbb alapelveire dolgozott ki és foga­dott el javaslatot, többek között, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek küldöttértekezlete, amely szombaton Budapesten ülésezett. A küldöttgyűlésen hangsúlyt kapott, hogy ilyen jogszabály ko­rábban nem volt, pedig létrejöt­tét régen igénylik a pedagógusok és a Pedagógusok Szakszervezete is. Egy ilyen jogszabály kidolgo­zását még az sem teszi felesleges­sé — hangsúlyozták a tanácsko­záson —, hogy a készülő munka törvénykönyve szakmai terveze­tében foglaltak szerint a „költ­ségvetési intézmények dolgozói­nak munkajogi helyzetére külön törvényt alkotnak majd”. A pe­dagógusok munkajogállásának törvényi szabályozása elsősor­ban azt célozná, hogy védje a pe­dagógusokat a létbizonytalanság ellen — szögezték le a küldött- gyűlés résztvevői. A tanácskozáson a Művelődé­si és Közoktatási Minisztérium részéről megjelent Szüdi János hozzászólásában szintén hangsú­lyozta, hogy valóban szükséges törvényben szabályozni azokat a kérdéseket, amelyek garantálják, hogy Magyarországon kellően megfizetett, megfelelő munkakö­rülmények között dolgozó peda­gógusok végezhessék munkáju­kat. A küldöttgyűlés másik kulcs­fontosságú témája a készülő mun­ka törvénykönyve szakértői terve­zetének véleményezése volt. A töb­bi között hangsúlyozták: a munka- vállalók kiszolgáltatottságát jelen­tősen növeli, hogy a tervezet beve­zeti az indoklás nélküli felmondás lehetőségét, és szűkíti a felmondási korlátozásokat. Mindenképpen ragaszkodni kell egy olyan felmon­dási rendszerhez, amely erőteljes kontrollt biztosít a jogellenes fel­mondásokkal szemben, és nem erősíti a munkavállalók kiszolgál­tatottságát — fogalmazták meg a tervezet véleményezésekor. Alkotmányellenesnek minősí­tette a Pedagógusok Szakszerve­zetének küldöttértekezlete a ter­vezet azon paragrafusát, amely a rendkívüli munkaidő intézmé­nyét vezetné be, és amely szerint a munkáltató a dolgozót pihenő- és munkaszüneti napon is köte­lezheti munkavégzésre. fogyasztók kárára — 10 455 forint lett volna. És megint az egységár! A kilónként 702 forintba kerülő tört csokoládé árát, az áru kisebb zacskókba való töltögetésével, úgy növelték, hogy minden 20 deka­grammos csomagra 13 forinttal többet írtak fel. Egyes vendéglátói üzletekben sem szégyen becsapni a vevőket — ez tűnik ki egy kiskunhalasi és egy kecskeméti próbavásárlás ta­pasztalatából. A megye déli részén lévő város Malom Panziójában négyszer fél deciliter Martell ko­nyakot, három deci oportó bort és két deciliter narancsitalt kértek próbaként a „vásárlók”. Az ered­mény: a négy konyak csaknem két és fél centiliterrel volt kevesebb. A szűk méréssel a kiszolgálónő 160 forinttal csapta volna be vevőit, ha azok történetesen nem ellenőrök, így viszont ő fizetett négyezer fo­rint bírságot. A Delikátesz Kft. kecskeméti Rákóczi úti Dióhéj-Dréher Sörö­zőjében sem okozott lelkifurdalást a felszolgáló hölgynek, hogy az italméréskor maga felé hajlott a keze. A próbaként rendelt Lánchíd konyakból 0,5 helyett csak 0,4 de­cilitert töltött ki, a Johnie Walker whiskyvel még szűkebben bánt. Úgy vélte, nem jönnek rá az asztal­nál ülők, hogy annak 1,4 centiliter híja van. Több mint 60 forintnak nem volt árufedezete, ezért a keres­kedelmi és piacfelügyelőség mun­katársa hatezer forint bírságot sza­bott ki a vendégekhez mostoha el­adóra. (kohl) Vendégek Bugacon a Bekecshegy aljából A Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség Maros megyei köz- művelődési egyesületének nyolc­van tagú székely népi együttese vendégszerepeit közelmúltban Bu­gacon. Öt kis falu énekeseit, tánco­sait gyűjtötte egybe Csíkfalván Nagy Ferenc iskolaigazgató, a Nyárád együttes vezetője. Az erdélyi medencében a Be­kecshegy aljában, a Marosba ömlő Nyárád felső folyásánál fekszik Csíkfalva, Vadad, Jobbágyfalva, Szentmárton, Búzaháza. Az 1990—91-es évad a Nyárád Népi Együttes feléledésének a je­gyében indult. A jobbágyfalvi kó­rus, az öt falu zenészeiből alakult népi zenekar, s a négy falu fiatalsá­gából összeállt tánccsoport nagy szorgalommal próbálta a Nyárád menti népdalokból, néptáncokból összeállított zenés, táncos műsort. S hogy a derű se hiányozzon, két fiatalember olyan derűs összekötő szöveget mondott, amely vidám­ságban gazdagon tárta a bugaci közönség elé a székelyek egészsé­ges humorát, életkedvét, a még oly nehéz hétköznapok ellenére is. Akik eljöttek erre az alkalomra a bugaci művelődési házba, jól szórakozhattak. A zenekari nyi­tány fergeteges ritmusa volt a kö­szöntő, amely jókedvre hangolta a nézősereget és a szereplőket. Tisz­tán csengő kórusművek, népdalok, szavalat, s székely népi táncok tet­ték változatossá a műsort. A bu­gaci közönség szűnni nem akaró tapsa jutalmazta meg őket. Dalaik között számunkra is sok ismerős népdalt hallottunk. Az erdélyi ma­gyarok híven őrzik azt a népdal­kincset, amelyet Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei anyanyel­vűnknek nevezett, jól ismerik a magyarság szép, ősi szokásait, dal­lamait, s még szinte az eredeti for­mában tudják előadni. Az előadás után beszélgettünk velük, s úgy éreztük, mintha már találkoztunk volna rokonokként, csak ők a Maros, a Nyárád mentén élnek a Bekecshegy aljában. Ott, ahol dédapáik, s azok szülei is él­tek, az ő üzeneteiket hozták el ne­künk a bugaci látogatásukkor. Herbály Jánosné Bugac

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom