Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-30 / 125. szám

PETŐFI NÉPE 1991. május 30., 5. oldal Aki bukott is, nyert is a gyapottal Az ausztráliai öregdiák — itthoni dolgainkról • (Straszcr András felvétele) Az ötvenes évek elején összeakasztot­ta bajszát a hatalommal Derera Miklós növénynemesítő, a gyapotkutató intézet vezetőjeként. Ügy vélte, hogy a növény meghonosításához legalább két évtized szükséges, s párthatározatokkal sem le­het lerövidíteni a nemesítéshez szüksé­ges időt. Még szerencsésnek mondhatta magát a kecskeméti református gimná­zium egykori növendéke, hogy sima ál­lásvesztéssel megúszta. 1956-ban a ju­goszláv határon hagyta el az országot. Ausztráliában telepedett le. Most, „némi kerülővel”, JV. F. Derera úr útba ejtette Kecskemétet, hogy részt vehessen az öregdiák-találkozón. Kihasználva az alkalmat, körülnézett szakmájában is. Volt egyetemi oktató­ként, növénynemesítö tudományos szak- tanácsadóként naprakészen ismeri a ga­bonatermesztés és -értékesítés lehetősé­geit, gondjait. — Tegnap a szegedi kutatóintézetben jártam. Kitűnően felkészült szakembe­rekkel találkoztam. Már bocsánat az őszinteségért, úgy látom, hogy ez az or­szág öngyilkos módon felelőtlenül bá­nik jövőjével. Ilyen fizetések és feltételek között aligha tudja megtartani a kutató­kat, márpedig csak velük maradhatnak versenyben a magyarok. — Versenyben vagyunk? — A termelés mennyiségi eredményei tiszteletreméltóak. A bökkenő csak az, hogy egyre inkább csak a minőségi bú­zát keresik. Sürgősen vissza kellene térni a régi magyar gabonanemesítési hagyo­mányokhoz, a korábban bevált, javítha­tó fajtákhoz. Exportesélyeink? — Úgy tudom, hogy Ausztráliában ép­pen a gyapottal csinált karriert... t »'iranQsatfX évük múltán kerülhettek!' | vissza,a szakmámba. Egy duzzasztógát építése kapcsán javasoltam az ott addig gyakorlatilag szinte ismeretlen gyapot nagybani termesztését. Korábban kül­földről vásároltak gyapotot, most több száz millió dollár értékben exportálnak. — Ausztrál állampolgár, idekötik ér­dekei, érzelmei, nyilván figyeli a kinti magyar ügyeket. Találkozott-e az üzle­tekben magyar árukkal? — Nagyon kevéssel. Szigorúak a be­viteli szabályok. Úgy tudom, a magyar konzerveket kedvelik, láttam Tungsram villanykörtéket is, de állítólag többen kifogásolják minőségüket. — Mit tanácsol tehát? — Minőséget, minőséget, minőséget! Rendezzünk Expót? — Bizonyára ismeri a legutóbbi ausztráliai világkiállítás tapasztalatait. Hogyan döntene idehaza az Expo ügyé­ben ezek ismeretében? — Ne vállalják! Rosszak az utak, a telefonhálózat messze elmarad a világ- színvonaltól, a tömegközlekedésbe is sok pénzt kellene befektetni. — Talán éppen egy ilyen nagy céllal, minden erőforrást, ha úgy tetszik, a nemzeti lelkesedést is mozgósító céllal teremtődhetne meg a mindenképpen szükséges infrastruktúra. — Lehetséges, hogy igaza van, bár ... De csak akkor vágjanak bele, ha a külföldi néhány perccel a határ átlépése után nem veszi észre a különb­séget mondjuk Ausztria és Magyaror­szág között. — Mire gondol? — Az emberek viselkedésére. Fur­csán néztek német útitársaim, amikor Hegyeshalom után bejött a fülkébe ápolatlan hajjal, foltos zubbonnyal egy magyar — hogy is mondják? — kalauz­nő és rámordult az utasokra: „A jegye­ket!” Se köszönés, se mosoly. Szemü­veg nélkül nem láttam az egyik üzlet­ben a kiszemelt ruhanemű számát. Az eladótól kértem felvilágosítást. Meg­kaptam. „Rá van írva, nem tud olvas­ni?” Volnának más példáim is ... — Miért utazik innen Amerikába? — Tudományos és üzleti ügyekben. Sikerült a kalász kicsírázását megaka­dályozó eljárást kikísérletezni. Erről rendeznek tudományos tanácskozást. Hosszabb ideje foglalkozom őshonos ausztráliai növények dísznövényekké nemesítésével. Az eredetileg 3 méteres Geraldton-Wax-ból sikerült előállítani 40-45 centiméteres, lakásban tartható, gyönyörű lila virágú, a fenyőfához ha­sonló alakú növényt. Külföldön is ke­resik. — További sikereket kívánok ked­ves N. F. Derera úr lapunk nevében és külön köszönöm, hogy az interjú ked­véért félórára kivált egykori osztálytár­sai, barátai köréből. Heltai Nándor PRO ÉS KONTRA Ladkáék esete a két „mozdonnyal” Szentpéteri Lászlóné (Kecske­mét, Szolnokihegy 217.): — Miért nem vesznek engem emberszámba? A régi rendszerben megbírságolt a tanács 15 ezer fo­rintra, mert a házunkat engedély nélkül építettük fel. Jogosan, elis­merem, bár bántott. Most viszont a polgármesteri hivatalra nehezte­lek, annak egyik — szerintem em­bertelen — határozata miatt. Csaknem 20 ezer forintot követel­nek tőlem vissza. Jogosan? Az anya ... — Huszonegy éves, rokkant fi­am, Lacika ellátására — kérésem­re — tavaly április óta havi 3500 forint ápolási díjat fizet a polgár- mesteri hivatal. Nehezen élünk, mint a legtöbb magyar család — a szén ára most már több mint 600 forint lesz egy hónapban —, így a gyerek 3410 forint rokkantsági já­radékához valósággal megváltás (!) volt ez a kiegészítés. Nekem és gépkocsivezető férjemnek, higgyék el, egy tragédia, hogy az ikerter- hessegemből az egyik fiú (a másik katona) nyomorékon született. Tíz éve súlyos agyérgörcsei vannak. Gyakran jár hozzánk a mentő! Ga- rán, a fogyatékosok otthonába föl­vették volna, de mi szeretjük őt. Azt akarjuk, hogy velünk legyen. Es én betegeskedem. A szülés után levágták a vesém egynegyedét, 48 évesen újra kórházba készülök, előtte viszont el kell intéznem kü­lönböző ügyeket. Azonban Laci­kát nem hagyhatom magára, egy percre sem. Mit csináljak ? A férjem dolgozik. A gyerek ikertestvére ka­tona. Senkire nem számíthatunk. Döntöttünk tehát, úgy: a Platán Szociális Otthonban kérünk helyet és hét közben ellátást Lacinak. On­nét bármikor, de hétvégeken min­denképpen, hazahozhatjuk, és együtt lehetünk. Mégsem teljesült úgy az elképze­lésünk, ahogy szerettük volna. Nem azért, mert nem kapott he­lyet. Kapott. Tavaly decembertől ez év februárjáig — megszakítá­sokkal —, együttvéve 20 napot töl­tött benn. Nem kívánkozott többé vissza. Akikkel közös szobában volt, összetörték a szemüvegét, és széttépték rajta a pulóvert. Egy­szer belevágtak az alsónadrágjába is — tessék, itt a helye, nézzék meg! Kérem, én nem értem, miért kell ezek után mégis nekünk bűnhődni? Otezer-háromszázhuszonegy fo­rint gondozási díjat akar tőlünk a polgármesteri hivatal bevasalni. Ezenkívül azt a 14 ezer forint ápolá­si díjat is követelik vissza, amelyet a gyerek Platánban eltöltött ideje alatt, állítólag jogtalanul, vet­tünk fel. Nem túlzás ez egy ki­csit .. .? ... a népjóléti csoportvezető... Eljárásunk jogszerű, mutatja, hogy Szentpéteriék fellebbezését (ez ellen) a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád Megyei Köztársasági Megbízott Területi Hivatala is eluta­sította. Tehát: fizetniük kell, mivel nem jelentették, hogy gyermekük újra otthon van. Erről honnét tud­hattunk volna itt, a Kossuth téren? Kérték, hogy adjunk helyet a fiúnak a Piatanban. Adtunk. Ott volt vagy nem, és meddig — az egy másik kérdés. Hogy mi nem ve­szünk emberszámba egy másik em­bert . ..? Nagyon emberségesek voltunk a szemükben addig, amíg az ápolási díjat — négy hónapra 14 ezer forintot — Szentpéteriék fel­vették abban az időszakban is, amikor mi úgy tudtuk: a fiúról a Platánban gondoskodnak. Hiszen nem szóltak, milyen hamar változ­tattak elhatározásukon! A kettő együtt, az otthonbeli elhelyezés és az ápolási díj otthon való felvétele nem megy. Mi méltányosak vol­tunk, segítettük őket, de a fellebbe­zési határidőben — hogy végül is tisztázhassuk: melyiket akarják a két szociális támogatás közül — tájunkra sem jöttek. Mi nem lehe­tünk jogsértőek. Várunk egy hóna­pig, és ha addig sem fizetnek, be­hajtjuk a követelésünket, közadók módjára. ... és ahogy az újságíró látja (Mészárosné Juhász Sarolta, a népjóléti iroda csoportvezetője, a polgármesteri hivatalban.) — Az emberek megsértődnek, ha valahol a hivatal packázik ve­lük. Fordítva is igaz: a hivatal (eb­ben az esetben a polgármesteri) sem nyeli le a békát, főleg, amikor két csatornán át tennék próbára teherbíró-képességét. Bár, a teljes igazság kedvéért, meg kell jegyez­ni: a Platánbeli 20 napért csak húsz napi gondozási díj jár(hat), nem több. S nagyon hiányzik már a népjóléti irodából egy olyan számí­tógép — Mészárosné szerint rövi­desen lesz —, amely „kidobja” (megmutatja): itt két, szociális tá­mogatás együtt fut. Holott, a mai ínséges világban, az is nagy szó, ha egy „mozdony” húzhat ki egy csa­ládot a bajból! Kohl Antai Halas fejleszt, rendőröket keres Az önvédelmi csoportok csak átmenetiek Napjaink lakossági szerveződései a gombamód szaporodó önvédelmi csoportok. Mint azt bizonyára olva­sóink is tapasztalták, nem egyforma településeinken sem a lelkesedés, sem a működési módszer. Van, ahol járőröznek, van, ahol csak figyelő- szolgálatot látnak el. Mélykúton, Pirtón népes csapat verbuválódott, ezzel szemben Halason mindössze két ember jött el az önkormányzat felhívására. Dr. Kastyják Jánossal, a terület rendőrkapitányával beszélgetünk. — El lehet ezt kudarcként vagy eredményként könyvelni ? Úgy értem, hogy ahol például nagy az önvédelmi csoport, ott elégedetlenek a rendőr­ség munkájával, ahol pedig nem talált követőkre a kezdeményezés, ott min­den rendben ? — Nem hiszem, hogy ez a mi mű­ködésünkről adna képet. Annál is inkább, mert a közbiztonság minde­nütt egységesen romlik. A vagy on el­leni bűncselekmények rohamosan emelkednek az egész országban, s a mi területünkön is. Visszatérve az önvédelmi csoportokra; inkább egy elhibázott szervezés eredményezte például a halasi érdektelenséget. Meggyőződésem, hogy ha kerüle­tenként, lakótelepenként történik a szervezés, nagyobb sikere lesz. — Önök hogyan kapcsolódnak, hogyan viszonyulnak ezekhez a szer­veződésekhez? —Támogatjuk a létrejöttüket, de nem mi szervezzük. Minden segítsé­get igyekszünk megadni, hiszen a kép azt mutatja, szükség van ezekre a társadalmi szerveződésekre, leg­alábbis átmenetileg. A végleges megoldás ugyanis az, hogy megfele­lő számú,jól képzett rendőr legyen a területen. — Úgy hallottam, önök ilyen érte­lemben sem panaszkodhatnak, most kaptak ugyanis létszámfejlesztést. — Igen. Régi kérések, igények tel­jesülhetnek most ily módon, az első fél év folyamán. Például évek óta hiába kéri Móricgát, hogy legyen egy rendőre a falunak. Végre kap­nak egy körzeti megbízottat, és sor kerülhet Tompa és Mélykút fejlesz­tésére is. Bővülhet a bűnüldözési osztályunk egy bűnügyi technikus­sal és nyomozókkal. — Milyen igényeket támasztanak a jelentkezőkkel szemben ? —A nyomozóknál felsőfokú vég­zettség, a közrendvédelmi állo­mánynál pedig érettségi az elvárás. Megkeressük a Rendőrtiszti Főis­kola végzős hallgatóit, a leszerelő katonákat, hirdetjük a sajtóban, és jeleztük a Munkaügyi Szolgáltató­nak is, hogy ilyen lehetőségünk van. — Mit nyújt a jelentkezőknek a kapitányság?-— A területen lakással várják a KMB-ket, s a közeljövőben Hala­son is lesz lehetőség lakást biztosíta­ni az embereinknek. A fizetés 15-től 20 ezerig terjedhet a végzettségtől és a beosztástól függően. — Mit jelent a gondjaik megoldá­sában ez a fejlesztés? — Ez még nem megoldás. Egyéb­ként a feltöltés, a kiképzés rettentő­en időigényes, és tulajdonképpen ez a mostani egy későbbi nagyobb fej­lesztés része. Az önkormányzatok ebben a folyamatban komoly áldo­zatokat hoznak. Mélykút például egy polgári alkalmazott foglalkoz­tatási költségeit vállalja, aki az igaz­gatásrendészeti ügyfélforgalmat bo­nyolítja. Elbüszkélkedhetünk azzal is, hogy a személyi fejlesztés mellett a technikai fejlesztés terén is előbbre lépünk. Egymillió forintot fordítha­tunk komplett számitógépes fejlesz­tésre. — Visszatérnék arra a megjegy­zésre, hogy az önvédelmi szerveződé­sekre csak átmenetileg van szükség. Tartok tőle, hogy ha a bűnözés ilyen ütemben nő, az átmenet elég hosszú lehet. — Természetesen, arra a szemlé­letre, amely a társadalmi közöm­bösség megszüntetésére törekszik, mindig is szükségünk lesz. H. T. Rablógazdálkodás után — összeomlás Miért nem fizet a Szovjetunió a magyar árukért? A magyar gazdaság számára az idén a legnagyobb csapást kétség­kívül a szovjet kapcsolat összeom­lása jelenti. Még a legpesszimis­tább közgazdászok sem számítot­tak arra, hogy egyetlen év alatt 50-60 százalékkal is zsugorodhat a Szovjetunióba irányuló magyar árukivitel. Ennek az a konkrét oka, hogy a szovjet félnek nincs konvertibilis valutája, márpedig idén januártól azzal kellene fizetnie a volt szocialista országoknak is. De mi van a katasztrofális dol­lárhiány mögött? A Szovjetuniót a világ egyik legnagyobb nyers­anyagexportőrjének könyvelték el, érthetetlen tehát, miért nincs ebből annyi dollárbevétele, hogy leg­alább a lakosság táplálásához és ruházkodásához szükséges árukat megvegye. A tekintélyes közgazda- sági hetilap, a The Economist ép­pen azt elemzi, mi is van a tragikus pénzhiány hátterében. Szerintük egyébként a sok seb­ből vérző birodalomban valószí­nűleg épp ez a tényező, a fizetési mérleg hiánya okozza hamarosan Gorbacsov bukását. A legfőbb ok, ami a fizetési mérleg felborulásá­hoz vezetett, hogy az ország évtize­deken át rablógazdálkodást foly­tatott legfőbb exportcikkével, a kőolajjal. A széles körben alkal­mazott víznyomásos olajkiterme­lés rendkívül gazdaságtalan, a készletek nagy része tönkremegy, idő előtt korrodál a vezetékrend­szer. Ráadásul 1990 elején Baku­ban rendkívüli állapotot vezettek be, azóta az ottani kőolajipari be­rendezéseket gyártó vállalatok többet állnak sztrájk miatt, mint termelnek. Emiatt a szibáriai olaj­mezőkön tömeges a leállás az al­katrészhiány következtében. Mivel a kőolaj mással nem pótolható ex­portbevétel — a teljes kivitel 60 százalékát adja — egyre kétségbe­esettebb intézkedéseket hoznak, hogy a Szovjetunió legalább a ha­talmas külföldi adósságai kamata­it fizetni tudja. Egyébre, például fogyasztási cikkek importjára, eb­ből a szűkülő bevételből már nem­igen futja, és érdemi javulásra jó ideig nem lehet számítani — írja a The Economist. Európai akció az országutakon „Ráhajtanak” a gyorshajtókra Európa közlekedésrendészete felké­szült az induló turistaszezonra. He­gyeshalomtól nyugatra mindenütt „rá­hajtanak” a gyorshajtókra az ország­utakon, s a minden korábbinál na­gyobb forgalomra való tekintettel sú­lyos bírságokkal remélik megfékezni a száguldozókat. Mennyivel haladhatunk tehát Euró­pa útjain? Belgiumban lakott területen 60, or­szágúton 90, autópályán 120 kilométe­res sebesség a határ. Az ennél gyorsab­bak 3900—39 000 belga frank bünte­tést fizetnek. Franciaországban lakott területen 60, azon kívül 90, nedves út­testen 80 kilométer a felső sebességha­tár. Ha legalább 2 nyomsáv áll rendel­kezésre, száraz úttesten 110, nedves úton 100 kilométer a megengedett. 900 franknál kisebb bírság nincs. Olaszországban az 1100 köbcenti alatti járművekkel országúton 90, au­tópályán 110 kilométer a megengedett legnagyobb sebesség. 1100 köbcenti fe­lett 90, illetve 130 kilométer, utánfutós járművek esetében 80, illetve 100 kilo­méter a határ. Motorkerékpárok 150 köbcenti alatt az országutakon 90 kilo­méteres sebességgel közlekedhetnek, az autópályákra pedig fel sem engedik őket. 350 köbcentiig a motorok ország­úton 90, az autópályán 110 kilométeres sebességgel mehetnek, efelett 90, illetve 130 kilométer az engedélyezett maxi­mum. A büntetés legalacsonyabb ösz- szege 200 ezer líra. Jugoszláviában lakott területen 60, országutakon 80, autóutakon 100, au­tópályákon 120 kilométer a megenge­dett csúcssebesség. A száguldozás itt viszonylag olcsó: 60—480 dinár a bün­tetés. Luxemburgban lakott területen 60 kilométer a felső határ, autópályán (3,5 tonna alatt) legalább 2 sáv esetén 120 kilométeres a maximális sebesség, má­sutt sohasem magasabb a határ 90 kilo­méternél (gyakran 75!). A büntetés 500 francia frankkal kezdődik. Hollandiában 3,5 tonnáig autópá­lyán 120, autóúton 100, országúton 80 kilométer a felső határ, nehéz jármű­veknél a limit egységesen 80 kilométer. A büntetés gyorshajtásért 125—180 holland forint. Ausztriában bonyolultak a sebesség­határok. Lakott területen kívül az en­gedélyezett sebesség általában 100 kilo­méter, Tirolban és Voralbergben azon­ban csak 80 kilométer. Autópályán ál­talában 130 kilométer a megengedett csúcs, de este 10 órától reggel 5-ig az Al-es A2-es autópálya kivételével min­den autópályán 110 kilométer a határ. A büntetések 280 schillinggel kezdőd­nek. Spanyolországban lakott területen 60, országutakon 90, autóutakon 100, autópályákon 120 kilométer a felső ha­tár. Utánfutóval még autópályán sem szabad 80 kilométeres sebességnél töb­bel próbálkozni. A büntetés gyorshaj­tásért egész Európában itt a legmaga­sabb: 45 500 pezetával kezdődik. Ferenczy-Europress * * X Hozott anyagból, * * kedvező fazonáron, * rövid határidővel, * egyedi megrendelésre, * * Ékkő Kisszövetkezet, * * Kiskőrös, Skála Áruház * emeleti shopjában. * 2061 * A Keveréktakarmányt Gyártó és Szolgáltató Gmk a videokazetta-kölcsönzést a műkertvárosi kertészeti kisáruházból áthelyezte a Gizella téri (Műkertváros) ÉTELBÁRBA Kibővített kazettaválasztékkal, ételekkel, italokkal várjuk kedves vendégeinket! 48587 amíg a készlet tart! N 75 x 210 cm-es, N 90 x 210 cm-es, N 125 x 210 cm-es. Cím: DUTKER Kft. 6000 Kecskemét, István király krt. 24. Tel.: 76/27-963 H—P: 8.00—17.00-ig, SZÓ: 8.00—12.00-ig. Könnyen megtalál bennünket Kecskeméten, a 44. sz úton Békéscsaba felé, ha a Szölőfürt vendéglőnél jobbra kanyarodik, 300 m (a házgyár mellett). 1 /5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom