Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

PETŐFI NÉPE 1991. május 24., 3. oldal MAGYAR FELTALÁLÓK NAPJA SIKERT ARATOTT A BNV-N IS Agyvizsgáló komputer Lehetetlen válaszolni arra a kérdésre, hogy kik szolgál­ták jobban — mai szóhasz­nálattal élve: hatékonyab­ban — az emberiséget? Azok-e, akik korszakos ta­lálmányaikkal óriási lépéssel vitték előbbre az életet, vagy azok. akik kötelességszerü- en végezték napi munkáju­kat, hogy élelmet, ruháza­tot, lakást és mindazt, ami a hétköznapokhoz szükséges, előállítsák. Az összevetés, természetesen, hibás, hiszen jól tudjuk: mindenkire, min­denkinek a munkájára ége­tően szükség van egy nép, egy nemzet életében. De az is természetes, hogy a kol­lektív emlékezet a kiemelke­dő teljesítményeket tartja számon, azok előtt hajt fe­jet, akik szellemi produktu­maikkal megkönnyítették a mindennapi munkát, zsenia­litásuk révén egyik napról a másikra öles lépéssel vitték előbbre az egész emberisé­get, akiknek munkája, felfe­dezése nélkül ma nem tarta­nánk ott, ahol tartunk. Min­dig is a kutató, kereső, az önmagával, körülményeivel, adottságaival elégedetlen emberek vitték előbbre a történelmet. Rájuk gondol­hatott Ady Endre, amikor így fogalmazott: „Áldassék a tűz csiholója ...” Ma, a magyar feltalálók napján rájuk emlékezünk, a tűz csiholóira, azokra az emberekre, akik a legna­gyobbak közé emelték e kis népet, s akiket nem csak mi tartunk számon, az egész emberiség őrzi emléküket. Negyvenkilenc esztendei szünet után a tavaszi BNV-n újra megrendezték a ma­gyar találmányi kiállítást. Az Invenció ’91-en csaknem ötszáz feltaláló mutatja be alkotásait. Közöttük kétségtelenül Surek György, Dologh Ervin, dr. Szir­mai Imre, Vámosi László közös találmá­nya’, az EEG Mapping berendezés aratta a legnagyobb sikert. A komputeres agy­vizsgáló orvosi műszer elnyerte a WIPO, azaz a Szellemi Tulajdon Világszervezete díját, valamint az OTE1, az Országos Ta­lálmányi Elivatal első díját is. Dologh Ervin fizikus csillagászt, a feltalálóteam egyik tagját arra kértük, idézze fel röviden az agyvizsgáló szüle­tését. Az egész Szirmai professzor ötlete volt, aki a Pécsi Orvostudományi Egyetem neurológiai klinikáján dolgo­zik. Neki a napi munkájában szüksége volt egy ilyen berendezésre. Három éve láttunk hozzá a program tervezéséhez. Először egy egyszerűbb változatot ké­szítettünk el. majd úgy alakítottuk át, hogy a fekete-fehér kép helyett színes ábra jelent meg a monitoron. A rend­szer működése felgyorsult, és így több információt szolgáltat, mint korábban. — Egészen pontosan mit tud ez a berendezés? — Arra való, hogy megkönnyítse az EEG-felvételek értelmezését, amelyek az agy elektromos tevékenységét re­gisztrálják. — Képes kimutatni a betegségeket? — Bizonyos esetekben igen. Ha tu­morja (daganata) van a betegnek, azt célszerűbb röntgennel megnézni. Ám az epilepszia például nem mutatható ki röntgenfelvételen. Az agy ilyenkor rendellenesen működik. Ennek megál­lapításában segít a mi rendszerünk. — Hogyan fogadták az orvosok a találmányt?- Kicsit nehézkesen. Egyrészt is­mert, hogy az egészségügyben milyen szűkek az anyagi lehetőségek. Ám ez csupán az egyik ok. A másik: az orvosok többsége idegenkedik az új műszerektől. — Úgy tudom, Nyugaton működnek hasonló berendezések a kórházakban. — Igen, bár azok tízszer drágábbak. A mi rendszerünk meglehetősen egyedi módon készült. És gyorsan hozzáte­szem: még nincs teljesen kész! Már dol­goztunk a továbbfejlesztésén. Az agy­vizsgáló olyan változatán, amely a mostaninál is több információval szol­gál az orvosoknak, s így hatékonyab­ban segítheti a gyógyító-munkát. Gaál Béla # Agyvizsgáló komputerrendszer Dologh Ervin feltaláló „társaságában”. (Gaál Béla felvétele) TIT: ELVÁLNAK CSENDBEN. .. Az ügyvezetőt nem hívták meg Nem kisebb kérdésről határozott szerdai közgyűlésén a Bácskai TIT Egyesület, mint a TIT megyei szerveze­téből való kiválásukról. Az ülésre a me­gyei vezetőséget is várták. Mindhiába. Kizárólag dr. Tölgyesi István, a TIT Bács-Kiskun megyei elnöke fordult a küldöttekhez, de csak levélben. Szeret­tük volna megkérdezni a kiválásról, de szabadsága miatt nem tudtuk elérni. Ezért Szabics Istvántól, a megyei ügyve­zető igazgatótól kértünk tájékoztatást. — A megyei szervezet miért nem vett részt a közgyűlésen? — Ez szándékunk ellenére történt. Er­ről azonban csak a magam nevében tudok nyilatkozni, dr. Tölgyesi Istvánéban nem. Tehát én azért nem voltam jelen, mert nem kaptam meghívót. Pedig nagyon szeret­tem volna részt venni az ülésen. — A kiválásról azonban tudtak. — Kizárólag a Petőfi Népéből. — A szervezőknek kötelességük lett volna értesíteni Önt? Nem elegendő, ha csak az elnöknek küldenek meghívót? — A Bács-Kiskun megyei egyesület jogi személy. Mi egy irodát tartottunk fenn Baján, s az ottani tagszervezetünk teljes autonómiával működött. Egy al­kalmazottunk dolgozott ott. Úgy ér­zem, hogy legalábbis arról, ami a mun­kaszervezetet érinti — a testület teljes önállósággal működik, tehát ez egy más kérdés — elvárható lett volna a munkatársunktól, hogy idejekorán megfelelően tájékoztasson bennünket. — Jelenleg a kívülállók számára a kiválás kérdése abban csúcsosodik ki: melyik szervezeté a bajai TIT-iroda bú­torzata. Mint már említettem, mi egy iro­dát működtettünk Baján. A bútor a TIT Bács-Kiskun Megyei Egyesületé­nek tulajdona. Természetesen, ha az irodánk megszűnik, nekünk leltárba kell vennünk az egyesület tulajdonát. El kell dönteni ugyanis, hogy az irodát az egyesület használni fogja-e a jövő­ben. Éz az elnökség hatáskörébe tarto­zik. — Tehát elképzelhető, hogy két ha­sonló vagy azonos tevékenységet folyta­tó egyesület dolgozzon a jövőben Baján? — Én erről nem tudok nyilatkozni. Ebben az egyesület elnökségének kell dönteni. — De arról, gondolom, van elképzelé­se, hogy miért vált ki a bajai szervezet. — Ezt én egy természetes folyamat­nak tartom. Természetes, hogy a bajai- ak önmaguknak szeretnének egy TIT- egyesületet létrehozni. Eddig talán azért nem vetődött fel ez a kérdés, mert a bajai tagszervezet rendkívüli mérték­ben veszteséges volt. Ezért gazdasági­lag kötődnie kellett hozzánk. Úgy gon­dolom, most a bajaiak alaposan meg­vizsgálták ezt a kérdést, s arra jutottak, hogy megfelelő gazdasági alapot tud­nak teremteni az ottani tudomány- és ismeretterjesztéshez. Ettől függetlenül azért tájékoztathattak volna bennün­ket, és mi nem zárkóztunk volna el az együttműködéstől. Bcncze Andrea (Fotó: Straszcr András) ÖRÖKSÉGÜNK RÉSZE A ROSSZ ÚT IS? Gödör és foltja A napokban örömmel adtuk hírül, hogy Kecskemét belvárosát a Nemzeti örökség részévé nyilvánították. Örömünket kissé rontja, hogy a belváros gödrös-kátyús útjai is részei az örökségnek. Az utak állapota sok bosszúságot okoz a közlekedőknek. Vajon meddig? Ezt kérdeztük az illetékesektől. Irsa Ernő városi főtanácsos elmondta, hogy a költségvetési üzem dolgozói már megkezdték az utak helyreállítását Kecskeméten, a Széchenyivárosban. A helyzet nem a legszívderítőbb, miután az idei kemény tél alapos pusztítómunkát végzett az utakon. A Kőhíd és a Kerkápoly utcában van a legtöbb kátyú. A főtanácsos szerint most csak tűzoltó munkát végezhetnek, hiszen pénz kevés van. A kátyúk feltöltése is több millió forintba fog kerülni. Legközelebb ősszel ismétlik meg a javítást. A tervezetben szerepel, hogy néhol kísérleti útszakaszt készítenek, egyes utakat pedig véko­nyabb aszfaltréteggel vonnak be. Egyelőre nem tudni — mondta Irsa úr —, hogy a közlekedési tárca mikor juttat pénzt abból a 16 milliárd forintnyi bevételből, amit az új benzinár hozott az útalapba. * * * A Strabag—Hungária Építő Kft. kecskeméti területi igazgatósá­gán is érdeklődtünk. Perge László műszaki osztályvezető jó hírrel kezdte nyilatkozatát: — Nincs egy órája, hogy a kecskeméti önkormányzat illetékeseivel megegyeztünk az útjavítással kapcsolatosan. Azt azonban hozzáte­szem, hogy amikor az új önkormányzat hivatalba lépett, mi felkeres­tük őket a múlt év decemberében. Felajánlottuk, hogy Kecskemét belvárosának útjait első osztályú minőségben, a legjobb aszfalttal borítjuk be. Márciusban árajánlattal is előálltunk, de érdemi választ nem kaptunk. Ezért örvendetes, hogy most eljutottunk a tárgyaláso­kig. Ha ez februárban történik meg, akkor mára egyetlen gödör sem rondítaná az utakat. Vállaltuk, hogy az 52-es főút tengelyétől (Dózsa György—Petőfi—Rákóczi utak) keletre dolgozunk majd mi, a költ­ségvetési üzem pedig a város másik felének útjait hozza rendbe. Mintegy 2000 tonna kátyúzóanyagot használunk fel, körülbelül 4 millió forint költséggel. Határidőről nem esett ugyan szó, de a lehető legrövidebb idő alatt szeretnénk végezni, hiszen magunk is ezeken az utakon járunk. Június 15-éig biztosan átadjuk a használhatóvá tett belvárosi utakat. Véleményem szerint teljes javításra lett volna szük­ség, hiszen a toldozás-foldozás nem megoldás. De hát a pénz nagy úr... Megdöbbenve hallom, egyes he­lyeken előfordul, hogy az élő serté­seket kilónként 40—47 forintért vá­sárolják föl. Lehetséges ez? Gyors körtelefon az árakról. Bácshús Rt.: a háztáji gazdák és a nagyüzemek, amelyek az év elején szerződtek, vágás utáni minősítés esetén elsőtől a harmadosztályig 76, 70, illetve 66 forintot kapnak kilónként, s ha a szerződést bárme­lyik fél megszegi, a kötbér négyezer forint. A nem szerződött disznókat normálsúlyban 54—64, a túlsúlyo­sakat 54 forintért veszik meg. A kiskunfélegyházi vállalat a nagy­üzemi, jó minőségű sertésekért 64 —66, a háztájikból érkezettekért kilónként 55 forintot ad. A város­földi feldolgozó a nagy- és kisüzem­ből hozottak között nem tesz kü­lönbséget. 120 kilósig 60, 120—140 kiló közötti állatokért 54, az e fö­löttiekért 50 forint a fizetség, termé­szetesen kilónként. Tehát egyik nagy megyei feldolgozó sem ad ke­vesebbet 50 forintnál. További hosszas tudakozódás után derül ki a nagy átverés. Máris előrebocsátom: nem az említett üzemekre vonatkozik. Sőt, a me­gyében sem leltem rá arra a „szen­zációs” módszerre, amelyet például — információink szerint - a fehér­vári, a kaposvári és a fővárosi hús­ipari vállalatok művelnek. A furfang lényege a következő. A vállalatok saját kereskedelmi, fel- vásárlási osztályaikból kft.-t alakí­tottak. Ezek vásárolják föl a sertést, 40—48 forint közötti kilónkénti áron és továbbadják, ugyancsak sa­ját feldolgozójuknak, legalább 64 forintért. Persze, az egész csupán papíron fut. Ezen a „csodálatos” tranzakción gazdagodnak a kft.-k, s természetesen nagyon jól jár a fel­dolgozó is, mivel a különbözetből összegyűlő milliók nagyobb fele az év végén osztalék formájában (s csak 25 százalékos adókötelezett­séggel!) a zsebükbe vándorol. Mi­csoda (tisztességtelen) üzlet ez! Az exportpiac-vesztésből adódó érté­kesítési krízist bravúrosan kihasz­nálók jól járnak, közben pedig a termelőket, az állattartó paraszt- embereket tönkreteszik, olykor ön- gyilkosságba kergetik... Ennek a „rendszernek” a kiépü­léséről már tudomást szerzett a Földművelésügyi Minisztérium is, és az illetékesek ígérete szerint ezek­ben a napokban megteszik a szük­séges intézkedéseket, fölszámolják ezt az áldatlan helyzetet. Örülhet­nénk is, hogy intézkedés történik, de még sincs ok a vigalomra. A szovjet export nem indult meg, az élőállat-átvétel továbbra sem zök­kenőmentes, az ár alacsony, a ter­melők többsége fölszámolta állo­mányát, levágták az anyakocákat is. Úgy tűnik, nagyon magyaros vé­ge lesz ennek a sertésproblémának: akkorra oldják meg, amikorra már nem lesz sertés . .. Csabai István KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY... Végrehajtási kérdőjelek Kecskeméten a kárpótlási törvény­ről, illetve a tervezett végrehajtási uta­sításról tanácskoztak a mezőgazdasági szövetkezetek székházában. Az Igaz­ságügyi Minisztérium igazságügyi főta­nácsosa, dr. Szabad'y Attila inkább kér­déseket, felvetéseket, észrevételeket várt rövid előadása után. Mint mond­ta, a most készülő végrehajtási utasítás, bármennyire szerencsétlen megoldás is, azért szükséges, hogy egyebek között a törvény „politikai indíttatású ellent­mondásait semlegesítse”. A gyakorlati szakemberek a napi, belátható gondokkal álltak elő. Töb­ben soroltak adatokat, melyek a szö­vetkezet földterületének nagyságára, a tagok és alkalmazottak létszámára vo­natkoznak. A gyenge adottságú vidé­ken sok helyen fordulhat majd elő, hogy a kötelezően képzendő földalap meghatározása után nem marad ki­mérhető föld a volt — és földet igénylő tulajdonosoknak. Az ingatlancse­rékkel kapcsolatos, a művelési ág vál­tozásából adódó problémák megoldá­sa sem teljesen tiszta, hiszen ezek a dolgok az ország többi vidékén egészen másként érvényesülnek. A legsúlyo­sabb mégis a mikor kérdése volt ezen a tanácskozáson is. Akárhogyan is szá­moltak a jelenlévők az előadóval egye­temben, sehogy sem akart úgy sikered­ni, hogy biztonsággal legyen mondha­tó: őszre a kárpótlás rendeződhet. En­nek veszélyét viszont többen így fogal­mazták meg: tavaly is volt már gond a vetések körül, de mi lesz az idén? G. E. ÖNKORMÁNYZATI ÜLÉS JÁSZSZENTLÁSZLÓN Mennyit ér egy diplomás? Tíz pontból álló napirendet vitatott meg a Papp József polgármester vezet­te jászszentlászlói képviselő-testület legutóbbi ülésén. Köztük talán a legnehezebb „szülés” a körzeti állatorvos, dr. Rácz György szolgálati lakásával kapcsolatos döntés volt. A feladvány pedig egyszerűnek tűnik. Az évtizedekkel ezelőtt idetele­pült orvos időközben meggyökeresed­vén, saját házat épített, s most lemon­dani szándékozik a bérleti jogáról. Ezért a lemondásért, vagyis a szolgálati lakás visszaadásáért bizonyos térítési díjat kér az önkormányzattól. Valóban egyszerű lenne, ám Jászszentlászlón nem divat a lelépési díj fizetése. Soha nem is volt szokásban, s úgy tűnt, a képviselők nagy része nem is kívánja ezt bevezetni. Inkább javasolták a dok­tor által épített, most már a lakáshoz tartozó garázs átvételének jogcímén ki­fizetni a kért összeget, mint hogy elis­merjék a lelépés jogát. Még a jegyzői figyelmeztetésnek sem volt igazán hatá­sa, hogy ez a kiskapu is visszaüthet, hisz ezentúl minden szolgálati lakás mellé építhet egy bódét a bérlő, hogy így szerezzen jogcímet a követelésének. Csökönyösségük oka talán nem szub­jektív ellenérzésekben keresendő, sok­kal inkább abban, hogy nem szívesen teremtenének precedenst a jövőre néz­vést. Ámbár abban is lehet valami, hogy mivel a doktor kérelme ultimá­tumszerű kiegészítést kapott (ha nem fizet az önkormányzat, nem költözik el), nem akartak a „zsarolásnak” en­gedni. Ezzel az állásponttal szemben azonban kialakult, majd a vita során egyre elfogadottabbá vált egy másik meglátás. Eszerint az önkormányzat­nak akár ingyen telekkel, akár lelépési- díj-fizetéssel is megéri, ha az a diplo­más, akit a szolgálati lakással csábított a községbe, nem kacsingat másfelé, ha­nem végleg letelepszik a faluban. Ha saját házba költözik, a felszabadult la­kással újabb értelmiségit nyerhet ma­gának a település. A vita indulatok nél­kül, az érdekelt kérelmező bevonásával zajlott, s az utóbbi álláspont elfogadá­sával ért véget. Több, más fontos kérdés mellett döntött a testület az úgynevezett sza­bad pénzeszközének, mintegy 3 millió forintnak az átmeneti befektetéséről is. A magasabb kamat reményében a tő­két három hónapra egy utazási iroda használatába adják. A kockázat csök­kentésére azonban fedezetképp egy au­tóbuszukra jelzálogot jelent be az ön- kormányzat. Elfogadta a szenátus a pénzügyi és gazdasági ellenőrző bizottság javasla­tát, hogy az önkormányzat saját és in­tézményei dolgozóinak üdülési lehető­séget, sőt, ehhez bizonyos anyagi hoz­zájárulást is nyújtson. Ä javaslat a tár­gyalás során módosult olyképpen, hogy a dojgozók iskolás gyermekei is részesüljenek a kedvezményben. Végül a testület a nemzetközi kap­csolatok kereséséről egyeztette elképze­léseit. Abban egyetértettek a képvise­lők, hogy a község érdeke a mielőbbi nyitás az idegenforgalom, a mezőgaz­dasági export terén, s ennek elősegíté­sét minden külföldi kapcsolattal ren­delkező képviselő feladatának kell te­kintse. NÉMET BÉKEDÍJ A JELES ÍRÓNAK Új regényén dolgozik A német könyvkereskedők Békedíját az idén Konrád György írónak ítélték oda adtuk hírül mi is tegnapelőtti lapunkban. Munkatársunk az elsők között gratulált, a Petőfi Népe nevé­ben, a rangos elismeréshez. — Mi is ez a díj? — Az egyik legszámottevőbb díj Né­metországban - kaptuk a választ Konrád Györgytől. — 1951 óta adják át. Az eddigi elismertek között Albert Schweitzer, Hermann Hesse, Karl Jas­pers, Max Frisch, Octavio Paz, Václav Havel neve szerepel. — Gondolom, örül az elismerésnek. — Természetesen, bár már két hete tudok róla, ugyanis a díj odaítélése előtt megkérdezik az érintetteket, elfo­gadják-e a kitüntetést. — Mit mondott? — Egy kissé feszélyezett voltam. És megijedtem. — Mitől? — Attól, hogy majd október 7-én, az átadási ünnepségen beszédet kell mon­danom Frankfurtban, a Paulskirché- ben. — Ön az utóbbi években több elisme­résben részesült a világ minden táján. A rangsorban hol helyezi el e mostanit?- Éz a legjelentősebb. — Az ünnepi könyvhétre nem jelenik meg új kötete. Miért? Ez most így alakult. Egy régebbi regényem vár kiadásra a Magvetőnél. És írok újat is, de ennél többet nem árulok el róla. Sajtó alá rendezek egy esszékötetet is. — Luxusnak vélem, hogy Konrád György „pihen” a könyvhéten! Nem pihenek, Ózdon. Miskolcon és Balmazújvárosban dedikálom majd régebbi műveimet. Egyébként az a leg­égetőbb kérdés, hogyan tudja a könyv­szakma megmenteni, túlélni magát. Szeretném, ha a könyvesboltok meg­maradhatnának könyvesboltoknak, azért viszont aggódom, hogy erre nincs százszázalékos garancia. Az önkor­mányzatoknak nem szabad elfeledkez­niük arról, hogy művelt lakossággal nézzenek szembe. Ha veszni hagyják a könyveket, a lehetőségeket, később már nem lehet visszafordítani a folya­matot. (borz) Az akció folytatódik Aki májusban vásárol Renault 19 vagy Renault Clio 1.1 személyautót: az kitűnő, többsebességes kerékpárt kap ajándékba! RENAULT KECSKEMET Az Alföld Áruházban (Május 1. tér), t.: 76/22-644/63 (És még egy RENAULT-cím: Tiszakécske, Szabolcska u. 13., t.: 76/41-198) (borz) Hajós Terézia A nagy átverés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom