Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-21 / 117. szám
PETŐFI NÉPE 1991. május 21., 5. oldal rr rr VALAMI BŰZLIK A MATYÓ DŰLŐBEN Mit mondanak az illetékesek? „MEG KELL SZABNI A MAGÁNGYAKORLA T FELTÉTELEIT” Milyen lesz a jövő állatorvosa ? A magyar mezőgazdaság döntő változások napjait éli. A változások az állategészségügyet is alapvetően érintik. Ezt a tényt a napokban megtartott I. Állatorvos Kongresszus közel félszáz, részvételre feljogosított küldötte is tanácskozásuk kiinduló pontjának tartotta. Milyen új követelményeknek feleljen meg a ma — és még inkább — a közeljövő állatorvosa? A többi között ezzel a kérdéssel fordnltunk dr. Frenyó V. Lászlóhoz, az Állatorvostudomány Egyetem rektorához. Piachoz igazodó egyetem NEM VERNE ÍRTA Alagút a Bering-szoros alatt Miután a La Manche-csatorna alatt létrejött az alagút a brit szigetország és az öreg kontinens között, Alaszkában is felmerült a gondolat: hasonló módon össze lehet kötni a Szovjetuniót az Egyesült Államokkal. Alagút a Bering- szoros alatt — röppent fel az ötlet a tengeri átjáró amerikai oldalán. Ez lehetővé tenné, hogy a fém- és olajszállítmányok akkor is átjussanak a tengeren, amikor az a vastag jégpáncél miatt nem hajózható. Elsősorban az ásványkincsek szállításában volna tehát nagy jelentősége. De a csatorna - megvalósulása esetén a személyforgalomban is új távlatokat nyithatna. Lehetővé tenné például azt, hogy a szárazföldi utazást előnyben részesítő utas, miután New Yorkban vonatra szállt, a dél-afrikai Fokvárosban szálljon ki. Már ebből is látszik, hogy az elgondolás, egyelőre, egy Verne-regény fantasztikumával vetekedik. Ez a képzeletbeli út ugyanis még távolról sem volna elintézve a Be- ring-alagúttal. Az elhagyatott alaszkai és szibériai pályákon hat és fél ezer kilométernyi sínpárt kellene még lefektetni. A föld alatti átjáró és a vasút együttes költségeit potom kilencmilli- árd dollárra teszik. Megépülése esetén a Bering-alagút volna a világ leghosszabb tenger alatti átjárója. Kilencven kilométer hosszan nyújtózna a tengerfenék alatt. Ez tíz kilométerrel több, mint a francia és brit partokat összekötő alagút. — Kissé túlerőltetett elgondolás — nyilatkozza az alagút tervéről az alaszkai egyetem egyik geológusa. —- Tovább kell látnunk az orrunk hegyénél érvel vele szemben az az arizonai bányamérnök, aki az amerikai szakfolyóiratban felvetette az átjáró építésének tervét. A bányamérnök arra hivatkozik, hogy a La Manche-csatorna alatti út példája a hasonló vállalkozások kivitelezhetőségét bizonyítja. — És azt se felejtsük el - emlékeztet a szakember —, hogy a csa- tornaalagút létrejöttét több évtizedes vita előzte meg. Mindez igaz, azonban az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a Bering- alagút ötlete sem most merült fel először. 1906-ban amerikai, francia és orosz üzletemberek egy csoportja már összefogott egy New York Párizs vasútvonal megépítésének érdekében. Hatmillió dollár tőkével kezdtek neki a vállalkozásnak. A háború és az azt követő események azonban meghiúsították a tervet. Most. nyolcvanöt évvel később, talán kedveznek a feltételek egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz. A mérnök elképzelését máris jelentős alaszkai üzleti körök támogatják. A helyi kormányzó azonban még nem foglalt állást, szóvivője útján nyitva hagyta a kérdést. Alaszkában eddig ugyanis olyan milliárdos beruházások merültek fel, mint a Dél-Kaliforniába irányuló édesvízvezeték, valamint a Távol-Keletre irányuló gázszállítások ügye. (MTI — Panoráma) Tegnapi lapunkban olvashattak arról, hogy Izsákon, az Uzovics-telepen, -a Matyó dűlőben veszélyes hulladék, nyersbőr található. Mi az ügyről a két illetékes intézmény szakemberének véleménye, mit is találtak ott, a Matyó dűlőben? Hogyan intézkedtek? Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Kecskeméti Városi Intézetében dr. Jenei Judit tisztifőorvoshoz fordultunk. Az intézet munkatársának helyszíni vizsgálódásáról készült jegyzőkönyvből a következők derültek ki: a legelső és legfontosabb, hogy egy 1981-es rendelkezés szerint maga a nyersbőr veszélyes hulladéknak minősül. A helyszíni szemléző megpróbált utánanézni, hogyan, honnan kerültek a Matyó dűlőbe, a raktár elé, a hulladékbőrök. így merült fel Mózes László, izsáki nyersbőrfelvásárló neve, akinek Jakab József solti kereskedő tartozás fejében szállította a sertésbőrt. Dr. Jenei Judit elmondta azt is; a szemle alkalmával Mózes László ígéretet tett, hogy a nyersbőrt egy héten belül elégeti. Erre azonban nem kerülhet sor, éppen a hulladék veszélyessége miatt. A döntésről Mózes Lászlót telefonon értesítették. Ezek után a tisztiorvosi szolgálat levélben bejelentette a dolgot az AlsóDuna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségnek, Bajára, hivatalosan fogalmazva: illetékességből áttették intézkedésre az ügyet. Egyébként a tisztifőorvos véleménye szerint a nyersbőr tulajdonosának — valószínűen — Mózes László számít, tehát neki kötelessége azt eltakarítani. * * * Az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóhelyettese, Simor József, a Matyó dűlői bőrök „előéletének” is utánanézett. Ezek szerint a sertésbőrhulladék a simontor- nyai bőrgyárból érkezett. Nem véletlenül találtunk rajtuk cirill betűs származást jelző fatáblácskákat, hiszen szovjet importból származnak. A bőr útját innen kissé találgatva lehet csak követni. A bőröket ugyanis Simontornyán átválogatják, a minőségileg nem kifogásolhatókat, természetesen, felhasználják, a használhatatlanok egy részét ott komposztálják, a másik részét pedig a solti ATEV-hez (a fehérjefeldolgozóba) szállítják. Ez utóbbiból kerülhetett valami módon Izsákra is. Az Uzovics-telepi bőröket megvizsgálták és sót (ezt használják a tartósításhoz) találtak bennük, egyéb veszélyes anyagot, például krómot nem. Tehát mérgező anyag a bőrökben nincs, „csak” a talaj vízkészletét veszélyeztetik, illetve „csak” a fehérjebomláskor keletkező szaganyag kellemetlen. A környezetvédelmi felügyelőség szakembere szerint az intézkedések közül az első. hogy kiderítsék, kinek a tulajdona is az ominózus nyersbőr. A tulajdonost majd kötelezik arra, hogy - a megadott technológiával — eltüntesse onnan a bőröket, a helyszínt pedig eredeti állapotába állítsa vissza. Simor József hozzátette, az Izsáki Állami Gazdaságnak is „lehet kanala” ebben az egészben, hiszen végül is ráncbaszedhetné az épület bérlőjét. A bajai intézmény szakembere ígéretet tett arra, hogy ha az „intézkedés foganatosítására” sor kerül, értesíti lapunkat. Erről és a nyersbőr valószínűsíthető tulajdonosának véleményéről szintén tájékoztatást adunk. Gál Eszter Több mint kétszáz éves hagyomány kötelez bennünket arra, hogy mindig magas szinten, a kor követelményeihez a leggyorsabban igazodva képezzünk szakembereket. Most sincs más erkölcsi kötelességünk, mint megfelelni ennek a hagyománynak mondta a bevezetőben dr. Frenyó V. László. — Milyen gyakorlati intézkedések szolgálják ezt a célt? — Az elmúlt egy év alatt egyetemünkön olyan szerkezetátalakítást hajtottunk végre, amely megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a tőlünk kikerülő majdani állatorvosok a közeljövő piaci környezetében megélni és kimagasló szinten dolgozni képes, sokoldalú szakemberek legyenek. Ebben döntő szerep jut tantervi reformprogramunknak, amelytől elvárjuk ugyan, hogy megőrizze a hagyományos szakmai értékeket, de ugyanakkor érdeme szerint kezeljen olyan területeket, amelyek a korábbi képzés során nem, vagy csak alig kaptak hangsúlyt, most viszont a piaci szemlélet felértékeli jelentőségüket. — Konkrétan mire gondol? — A mezőgazdaság üzemi szerkezetének átalakulása az állatorvoslásban éppúgy, mint annak oktatásában alapvetően módositja a szemléletet. Korábban a nagyüzemi állattartás körülményeihez kellett igazodnunk, s ez az állatorvostól elsősorban a preventív (megelőző) tevékenységet követelte meg. Most. a kialakuló farmergazdaságok korában, a piac szerepének mérhetetlen fölerősödésével összhangban az orvosi szemléletű, gyógyító állatorvosra lesz szükség, aki a szűkén vett szakmai tudás mellett a legkorszerűbb határ- és segédtudományokban is jártas. Mindezeknek megfelelően tehát szükséges, hogy a klinikai tárgyak oktatását nagy iramban fejlesszük, erőforrásainkat elsősorban az ez irányú képzés körülményeinek fejlesztésére fordítsuk. — Nem jelenti ez a másik végletet, azaz a klinikumok jelentőségének túlértékelését? Rangolt az élelmis zerhigiéniának — Ezt a hibát szeret néni c elkerülni. Mi csak egy nyilvánvaló hiát íyosság pótlására törekszünk. Ennek fontos eszköze az integrált klinikai lhálózat kiépítése, amely úgy vonja szerves ej jységbe a most meglehetősen elkülönülten dolgozó klinikákat, hogy nem önállóságuk csorbítását, hanem az összmunka javítását, s az egészségügyi szolgálja tás színvonalának ugrásszerű emelését célozza. — Milyen más ter ületek jelentős fejlesztését tartja szii kségesnek?-— Alapvetően fontos nak tartom az élelmiszer-higiénia rángj ának helyreállítását is. Erre hatalmas e nővel kényszerít a külpiac, tehát az al apképzés színvonalát az igen magas ne mzetközi mérce szabja meg. Részleges en módosított államvizsgarendszerünk már tükrözi ezt a fölismerést, hiszen az élelmiszerhigiénia államvizsgatárg.gyá lépett elő. — Az állatorvosok életében nemcsak a piaci hatások fölerősödése, hanem a munkahely elvesztésének réme is új jelenség. A tanterv kidolgozásakor hogyan veszik számításba ezt a fenyegetést?' Sokoldalú tudást szereznek- Fokozatosan végeztük az oktatás szerkezetének átalakításá t. Életre fogjuk hívni az úgynevezett törzsanyag és az erre épülő fakultatív alstúdiumok rendszerét. Így les/ hallgatóinknak lehetőségük arra, hogy az alapvető tantárgyi ismeretek garantált elsajátítása mellett saját érdeklődésüknek megfelelő irányban —- fakultatív módon — fejleszthessék tudásukat. Megismerkedhetnek a számítástechnika fortélyaival, tanulmányozhatják a marketingtevékenységet. Hasonlóképpen fontos a nyelvtudás is. — Végzős hallgatóik zöme — évente nagyjából száz ifjú állatorvos — szorosan vett szakmai munkát fog végezni. A gazdaság átalakulása a mezőgazdaságot is érinti, ezt tudjuk. Nem látjuk azonban a magán- gyakorlat körvonalait. A magánpraxisé • •• rr f) a jovo: — Mi a mostani kongresszuson úgy foglaltunk állást, hogy javasoljuk az állami egészségügyi feladatok és az állatorvosi szolgáltatások határozott és világos szétválasztását. Meg kell pon- t osan szabni az állatorvosi magángyakorlat feltételeit, azoknak a körét, akik magángyakorlatot folytathatnak, jogaikkal és kötelezettségeikkel egyetemben. El kell látni érdekvédelmüket, lehetőséget kell kapniuk ahhoz, hogy munkájukat segítő szakembereket, akár más állatorvosokat is alkalmazzanak. Tisztázni kell azt is, milyen hatósági feladatok ellátásával bízhatók meg, s mennyi térítés ellenében. Az állattartókat pedig a gyógyító és szolgáltató tevékenység körében megilleti — véleményünk szerint — a szabad állatorvos-választás joga. S. J. Pistáról szólva Amióta Pista barátunk eltávozott a: élők sorából a nagy égi redakció nyugodtabb, békésebb térségeibe, nem tudok szabadulni egy vele kapcsolatos régi emlékemtől. Az a tárgyalás jár eszemben, amelyen elítélték az 1956. októberi, novemberi cikkei és szerkesztői munkája, „tevékenysége" miatt. Hatalmas teremben tartották a tárgyalást, tömve volt emberekkel. A hangulat — morgás, zúgás, egy- egy felkiáltás jelezte — inkább fenyegető volt, mint barátságos. Lehet, hogy „válogatott" közönség gyűlt össze? Rossz sejtelmekkel ültem a tanúk számára kijelölt pádon. Pista akkor már hónapokat töltött az „előzetesben", sápadt volt és sovány. Részvéttel néztük, amint a két őr között a pulpitusnál állt, és vála- szolgatott a bíró, az ügyész kérdéseire. Nem ismertem a hivatalos közegeket, más megyéből vagy a fővárosból lehetett Szolnokra kirendelve. Hangjuk kemény volt és olykor gyű- lölködően fölényes, kioktató, rendre utasító. Mintha távoli csillagzatról kerültek volna ide, olyan értetlenséget mutattak — mímeltek? — az eseményekkel kapcsolatban. Miért adott terjedelmes tudósítást a megyei lap a budapesti fiatalok október 23-ai felvonulásáról? Miért írt olyn rokonszenvvel a vádlott a népfront székházában lezajlott gyűlésről, a pártok alakulásáról? Miért közölték az egyetemisták felhívását, s hogy merészelte saját cikkeiben is követelni a szovjet csapatok kivonását?— és így tovább, pattogtak a kérdések. Mindenáron valamilyen tudatos szervezkedésfélét, vagy abban való részvételt szerettek volna rábizonyítani. De hál’ istennek ez sehogy sem sikerült. A tanúkat is igyekeztek megfélemlíteni, megtiltották a jegyzetelést. Amikor rám került a sor, kijelentettem, hogy Tóth István csak véletlenül lett főszereplő ebben az ügyben. A régi főszerkesztő megijedt a felelősségétől, be sem jött a szerkesztőségbe, a, lapnak pedig meg kellett jelennie. Pistára esett a választás. A megyei első titkár bízta meg a munkával most pedig mindé nért, ami ezalatt megjelent, felelnie kell. Pedig rengeteg dolgot csak ár-j vettünk más lapokból, például Jj Szabad Népből a Magyar Távirat i irodától. Ezekért őt nem lehet felé •- /őssé tenni. Vegyék figyelembe csai- ládi helyzetét is. kicsi fiuk van, neifi- rég született, legyenek erre is tekintettel. A bíró közbeszólt, hogy elégj, a mentegetésből, ha nem hagyom 1 abba, engem is a vádlott mellé ül tét. Újságokat lobogtatva adott nyor, na- tékot szavának. Aztán másik tő, mát szólítottak, s kiküldtek a teremi bői. Csak évek múlva láthattam Pistát. Közben ugyanis a tanúkk al is történt egy és más. Jó néhál nyan, akik társai voltunk azokban a / nehéz napokban, felmondólevelet kaj ttunk. Kemény tél volt, február honlap éppen, lehet ezt elfelejteni. Félév, es volt a mi kisfiúnk is, s lánykánk el ső osztályos iskolás. Kilincselni, könyörögni nem akartam, vélte»! i. úgyis hiába. Hazaköltöztünk a szí ileimhez Nagykörösre, hogy átvészelj, ük, amit ránk mért a sors. Pista, miután letöltötte 11 börtön- büntetését, messzire került el hazulról, az esztergomi levéllárb an kapott segédlevéltárosi munkát. C it évet húzott le ezen a helyen. Nekem szerencsém volt. Fél év után a sajtóalosztály akkori vezetője, akit még kecskeméti szerkesztő- korából ismertem, engedélyezte, hogy a szakmában elhelyezkedhes- sem. Gyanítom, hogy ajánlott az itteni kollegáknak is, mert nemsokára megkerestek ajánlatukkal, befogadtak, sőt nemcsak engem, hanem még néhány, velem együtt elcsapott újságírót. Például a kádgyárban meghúzódó, dolgozó Kiss Antalt. Egy idő után Tóth Istvánt is ajánlani mertük. Örömünkre, nem hiába. Pista Szolnokról járt be mindennap a kecskeméti szerkesztőségbe. Pedig — különösen később, amikor főmunkatársi megbízást kapott — elég lett volna csak a cikkeit leadni, de naponta beutazott, télen-nyáron. Élvezte: a szerkesztőségi munkát. Mint a harkály kopogott a kis táskagépen, egyenest gépbe írta cikkeit. Nem ismert „penzumot", irt mindenről, ami csak tollára akadt. A megyében is sokfelé ismerték, barátokat szerzett a lapnak. Hányszor felkereste a városföldi vasútépítő munkásokat! Téma volt neki az utazás, maga az élet, vérbeli újságíró volt. Később, amikor — a nyugdíjkorhatáron is túl — beteg lett, s a hangját is csaknem elvesztette, legyöngült, nem tudott bejárni. Csak írásait küldözgette, s azok sorra-rendre meg is jelentek a lapban. Az újságoldalak alján, az úgynevezett tárca helyén, akaratlanul is, néha még mindig az ö nevét, az olvasót is bűvkörébe vonó elbeszélését, csevegésnek tűnő, de gondolatgazdag szellemi termékeit keresem. F. Tóth Pál Egykori kedves kollégánkat ma temetik lakóhelyén, Szolnokon. Több száj Négy évtizede még a fantasztikus filmek kedvenc témája volt, hogy mi lesz, ha a Föld lakóinak a száma eléri a 3 milliárdod Most az ENSZ népesedési szakemberei egyszerűen közük: 2025-ben, várhatóan, 8 milliárd ember él majd bolygónkon: vagyis nem kell négy évtized az újabb rémképhez. A nyolcvanoldalas jelentés voltaképpen a krimi és a fanti élményét közvetíti az olvasóknak, ha ugyan el tudja képzelni a valóságot és a lehetséges veszélyt: 1981 -hez viszonyítva csökkent a gabonafélék egy főre számított terméshozama, kevesebb kenyéren több szájnak kell osztoznia. Ezzel egyidejűleg emelkedett az analfabéták száma. Óvatos becslés szerint is a fejlődő országok népességgyarapodása terheli a jövőt elsősorban (van, ahol nemzeti érdekre hivatkozva ösztönzik a több gyermeket), s éppen a túlnépesedés veszélye miatt kérdőjelezik meg az egyház abortuszellenes állásfoglalását. A környezetvédelmi világ- szervezet elnöke így beszélt erről a La Repubblicának: „A pápa szerint egoista, aki nem akar gyermeket. Ám egy olyan világban, amely évente 90 millióval gyarapszik, és ezek zöme nyomorra születik, szerintem etikailag is helyénvalóbb az élet minőségét javítani a már megszületettek számára, mint a vi- lágrajöttek számát növelni." Hitler bunkeréből szovjet pincébe Több mint kétezer esztendő kellett, hogy egy német kereskedőből lett régész, Schliemann Kis-Ázsiában, egy domb felásatásával, megtalálja Tróját, s annak az úgynevezett második városában rejtőzködő lelettel elkápráztassa a világot: a Priamos-kincs arany- és ezüstedényeivel, ékszereivel. Negyvenöt esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a történelem kövületét eltávolítsák az elveszettnek vélt, pótolhatatlan értékekről. A legendás trójai és mükénéi kincs, valamint három Caravaggio- kép, számos Renoir-, Cézanne-, Goya- El Greco-alkotás ugyanis most is a told alatt rejtezik Moszkva, Leningrád, Kijev és más városok titkos raktáraiban — irja a New Yorkban megjelenő Art News. A magyarázat: 1945-ben hadizsákmányként magukkal vitték a felszabadítók^ A hír hitelességéhez aligha férhet kétség, mert a cikket két volt szovjet muzeológus írta. Az egyik a kijevi, a másik a moszkvai múzeumban dolgozott. A beszámolót ismertető New York Times megjegyezte, hogy a közlést, szovjet részről, nem erősítették meg, igaz, nem is cáfolták. A felbecsülhetetlen értékű hadizsákmány zömmel berlini múzeum tulajdonában volt, amelyet a háború alatt a friedrichshaini Hitler-bunkerbe menekítettek. Miután a bunkert a szovjet csapatok elfoglalták, néhány nap múlva titokzatos tűzvész pusztított az építményben. Ennek következtében minden művészi alkotás is a lángok martaléka lett — közölték Moszkvában. A New York Times azonban emlékeztet, hogy a szövetségesek nem hittek e különös pusztulásban. Már csak azért sem. mert a bunker megtekintésére, a károk felmérésére nem kaptak engedélyt. „Arról van szó, hogy a szovjet csapatok parancsot kaptak, hogy ne csak az ipari berendezéseket szereljék le, hanem szállítsák el a műalkotásokat is” — szögezik le az Art News szakértő cikkírói.
