Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

PETŐFI NÉPE 1991.05. 20., 3. oldal HÉBERT IS OKTATNAK MAJD? Iskolai beiratkozásokról — egy rémhír ürügyén Furcsa hírek keringenek az általános iskolai beiratkozásokkal kapcsolatban. Állítólag az iskolák a gyermeklétszám­tól függően kapják meg a támogatást az önkormányzattól. S ez a „fejpénz­rendszer” arra ösztönzi az intézménye­ket, hogy 35-40-es létszámú osztályo­kat indítsanak, mert anyagilag így jár­nak jobban. Azt azonban felesleges részletezni, hogy szakmai szempontból milyen előnytelen helyzetben lesznek az ilyen felduzzasztott osztályok. A kecskeméti polgármesteri hivatal illetékeseinél érdeklődtünk, s mint ki­derült, ez a hír is rémhír, nagy létszámú osztály sehol sem indul. Az állam min­den diák után 30 ezer forint támogatást ad az önkormányzatoknak évente, amihez még jelentősen hozzátesznek, hogy legalább az elmúlt évi szintet tar­tani tudják az iskolák. Az igazsághoz tartozik, hogy jóval kevesebben irat­koznak be az intézményekbe, mint ahány nyolcadikos távozik, vagyis de­mográfiai apály mutatkozik e korosz­tályt tekintve. Még éppen tudunk indítani két osztályt, 15-17 diákkal — tájékoztatott Magos András, a megyeszékhely Szent Imre Utcai Általános Iskolájának igaz­gatója. — Persze az, hogy melyik intéz­ménybe mennyien jelentkeznek, nem­csak attól függ, hogy hány iskoláskorú gyerek lakik a környéken, hanem attól is, hogy népszerű-e az adott iskola. Én örömmel mondhatom, hogy a most végző 90 nyolcadikosunk közül 85-öt már felvett valamelyik középfokú inté­zet. Francia tagozatos az iskolánk, de német és angol nyelvet is tanítunk, sőt szeptembertől — terveink szerint — a héber nyelv oktatását is lehetővé tesz- szük, amit nem sok iskola kínál az or­szágban. Meggyőződésünk, hogy a jö­vőben minden tanintézet sorsát alapve­tően meghatározza, hogy milyen szín­vonalú falai között az oktatás, s hogy milyen lehetőségeket tud teremteni di­ákjainak. K. E. A terápia kevés A családok megsegítéséről tanácskoztak Kecskeméten , Véleménycserére hívták össze, a napokban a csalá­dok életével, konfliktusaival foglalkozó pedagóguso­kat, pszichológusokat, orvosokat és más szakembere­ket a Kecskeméti Családterápiás Egyesület tagjai. A Tanítóképző Főiskolán tartott tanácskozást a ven­déglátó intézet főigazgatója nyitotta meg, beszédében hangsúlyozta, milyen nagy aktualitása van ma a csa­ládsegítő szándéknak. A vita előtt Kőtörő Emese elnök adott rövid vissza­tekintést és értékelést a helyi családterápiás egyesület munkájáról. „— A '89 óta együtt dolgozó csoport orvosokból, pszichológusokból, gyógypedagógusok­ból, gondozókból verbuválódott, csupa olyan szak­emberből, aki más-más munkahelyen, más-más képe­sítéssel, de valahogyan közvetlen kapcsolatba került napjaink családi problémáival. Valamennyien jól lát­tuk, hogy amit csinálunk, az nem eredményes, mert a gondokat csupán egyetlen oldalról közelítjük meg. Megért bennünk a gondolat: össze kell fognunk a szálakat, együtt kell működnünk. S mivel nem min­den problémát lehet terápiával gyógyítani, egyre több kollégát próbálunk a közös munkánkba bekapcsolni. Ha egy alkoholelvonó intézet el tudja intézni, hogy a családsegítő központ az ápolás alatt álló férj gyereke­it, feleségét támogassa, már segíteni tudtunk. Az a fontos, hogy tudjunk egymásról, s baj esetén kapcso­latba léphessünk. Ezért hát a mai találkozó . . .” A megjelent vendégek a megye több pontjáról ér­keztek, gyermek- és ifjúságvédő intézetek, és mentál­higiénés gondozók, nevelési és családsegítő közpon­tok. gyógypedagógiai intézetek képviseletében vagy egyénileg. Alapos bemutatkozás után valamennyien hozzászólásokat, javaslatokat tettek az együttműkö­désre vonatkozóan. Többen panaszolták, hogy a csa­(Fotó: Walter Péter) ládsegítés fogalma nálunk a konfliktusok kialakulása utáni tűzoltómunkát jelenti. Nem tüneti kezelésre, sokkal inkább megelőzésre van szükség. A családi életre való felkészítést már a középiskolában el kell kezdeni, főként, ha veszélyeztetett környezetben, „zű­rös” családban élő gyermekről van szó. A fiatalok nevelésében nagy feladat hárul a pedagógusokra, va­lamint az orvosokra, védőnőkre, akik közvetlen kap­csolatban állnak a környéken élőkkel. Egy hozzászóló kiemelte: ma, amikor a „család” szó valódi jelentése és tartalma degradálódott, szükség van egy ideális családmodellre. A tanácskozás eredményeként elhatározás született a családsegítésben közreműködő szakemberek és in­tézmények listáját tartalmazó információs háló mie­lőbbi létrehozásáról. MINISZTÉRIUMI TISZTSÉGVISELŐK TISZAKÉCSKÉN Ne kótyavetyéljék el a földet! (Folytatás az 1. oldalról) Áz MDF vállalta a parasztság negyvbnéves gondjának megoldá- , sát, á kormány pedig most arra vállalkozik, hogy részlegesen kár­pótolja az 1947 óta kisemmizett mezőgazdasági vállalkozói réteget. Az államtitkár egyértelműen cá­folta azokat a híreszteléseket, hogy földet nem, csak kárpótlási jegyet (értékpapírt) kapnak az igénylők. Leszögezte: aki földet igényel, az meg is kapja, viszont azok, akik értékpapírban kérik vissza elvett vagyonukat, azok azt kapják. A kamatozó értékpapír eladható, amivel kapcsolatban nyomatéko­san felhívta a figyelmet: a tulajdo- sonok ne kótyavetyéljék el vagyo­nukat! Félő, hogy „hiénák és spe­kulánsok tömege szállj a meg az országot”, akik áron alul akarnak értékpapírokhoz jutni. Ha ez be­következik, valóban inflációger­jesztő hatású lesz. V , A törvény — és végrehajtási uta­sítása, amelyet már kidolgoztak a minisztériumban — a Magyar Közlönyben jelenik meg, s ezután 90 napon belül kell a kérelmeket benyújtani, amit azok is tegyenek meg, akik nem rendelkeznek ele­gendő dokumentumokkal. A kor­mány a törvényben nem ígérte meg, hogy mindenki az eredeti földjét kapja vissza, amire azért sem lehet számítani, mert semmi­képpen sem akarják fölszabdalni a nagyüzemi táblákat, és így tönkre­tenni a nagyüzemi gazdálkodást. Elképzelhető, mondotta: a föld egy részét a település határában, a tanyák közelében — elsősorban kertészeti növénytermelésre — mé­rik ki, a nagyobbik felét a települé­sektől távolabb. Óva intette a szakképzetleneket attól, hogy a szükséges ismeretek híján belevág­janak a gazdálkodásba. Semmiféle segítségre ne számítsanak, akik csődbe jutnak, mert a kormány — és a rövidesen kialakuló mező- gazdasági bankhálózat — csakis a versenyképes, jövedelmezően ter­melő gazdálkodást támogatja. Zsámboki István egyebek kö­zött elmondta: a településeken há­romtagú bizottság dönt arról, hogy a földet hol mérjék ki. A földmérés költségét viszont az igénylőknek kell megfizetni, ami nem csekély összeg, hektáronként 2—8 ezer forint között várható. Ezt oly módon tudják mérsékelni, ha egy-egy település egy földmérő csoportot bíz meg ezzel a munká­val. Csakis szakképzett, hivatásos földmérők végezhetik ezt a mun­kát, mivel az állami hivatalok en­nek alapján tudják a bejegyzést el­végezni es vállalni a birtokjogi ga­ranciákat. A jelenlévők igen sok, részletbe menő kérdést tettek föl az elő­adóknak. Az egyéni gazdálkodás adóztatásával kapcsolatban Sáros- sy László bejelentette: új, kedvező adórendszert dolgoz ki a Pénzügy­minisztérium, amely a mezőgazda- sági termelő érdekeit veszi figyelem- Csabai István VÁLASZ CIKKÜNKRE Privatizáció, problémákkal Az 1991. május 13. napján „Visszaadják a bajai Csitaonicát” c. cikkel kapcsolatban kérjük az alábbiak közlését. Álláspontunk szerint, a cikkből félreérthető, hogy a privatizációt az Alvégi vendéglővel kapcsolato­san ki kezdeményezte. Az Állami Vagyonügynökség Előprivatizációs Programigazga­tósága jelölte ki a Magyar Állam tulajdonát képező és a Dunatáji Vendéglátó Vállalat kezelésében lévő üzletek közül, melyek kerül­nek értékesítésre. Vállalatunk az Állami Vagyonügynökségtől az üzletek felsorolásán túl az árverési értéket is konkrétan meghatároz­va kapta. Feladatunk csupán az árverés lebonyolítására korlátozó­dik, az Állami Vagyonügynökség által meghatározott feltételek alapján. Vállalatunk megkapta a volt Olvasókör privatizációja ellen benyújtott igényt, amelyet soron kívül továbbítottunk az Állami Vagyonügynökség Előprivatizáci­ós Programigazgatóságához. Baja város polgármesterének, valamint az általunk továbbított tiltakozás ellenére, az árverést meghirdették. Meg kívánom jegyezni, hogy amennyiben a reprivatizáció kere­tében a vendéglő értékesítésre ke­rül, úgy vállalatunkat is több milli­ós kár éri, hiszen az épület felújítá­sát mi hajtottuk végre. Személy szerint magam is bízom abban, hogy a Csitaonica vendéglő végül is jogos tulajdonosai birtokába ke­rül. dr. Laukó Sándor a Dunatáj Vendéglátó Vállalat igazgatója Méltányosság? Hallgatom a Vasárnapi Újságban a Népjóléti Miniszté­rium képviselőjének nyilatkozatát. A drasztikus ener­giaár-emelés hírének ijedelméből még fel sem ocsúdott érintettek számára bevezetendő támogatási rendszer ki­alakításáról, esetleg energiajegy bevezetéséről szól. A mi­nisztérium az érdekegyeztető szervezetekkel ugyan még hátrahagyta a tárgyalásokat, de azt már tudja, hogy két­milliárd forintot „adnak le" az önkormányzatoknak, osz- szák -szorozzák azok a pénzt. Kétmilliárd, erre a célra, négyszázezer családnak — átlagosan 5 ezer forint „állami támogatást" jelent, csak­hogy az átlagokból már a minisztérium is „megjött", tud­ják, nincs típuscsalád, típusszegény. Egyszemélyes, és többtagú családokban „gondolkodnak", de máris a méltá­nyosságot emlegetik, arra a nem ritka esetre, hogy bár mindkét szülő dolgozik, mégis támogatandók, anyagi hely­zetük okán. A „javaslat": az egyedülállók 1300—6000 forintig, a népes családok 1700—6500forintig részesülhet­nek az energiapénzböl. Nincs okom kétségbevonni a Népjóléti Minisztérium jó szándékát, ha valahol, abban a budapesti üvegpalotában tudniuk kell az elszegényedett ország lakosainak bajairól. Talán csak arról nincs igazándiban tudomásuk, hogy a pénz szétosztását a helyi önkormányzatokra áthárítva mi­lyen nehéz helyzetbe hozzák az új rendszerben még a helyü­ket kereső intézményeket. Mert az tény, hogy sem a tanácsok, sem a jogutódjaik nem tudtak felkészülni erre az össznépi elszegényedésre. És nem azért, mert nem érzik, nem tudják, hogy emberek százezrei kerültek reménytelen helyzetbe. Tudják! A meg­növekedett ügyfélforgalomból, mert egyre többen keresik fel a hivatalt segélyekért, osztanak benzinjegyet a mozgás- korlátozottaknak, ebédtérítést a nagycsaládosok napközi­be járó gyerekeinek, nevelési támogatást, igazolást a gyógyszervásárláshoz az öregeknek, betegeknek, tejter­mékjegyet, támogatást az OTP-csekkhez, s még mi min­dent?! Hamarosan a tüzelőjegyért is kopogtatnak majd, hiszen az amúgy sem kiváló szénellátás mellett már a nyáron kell gondoskodni a tüzelő beszerzéséről, mert nem csak a gáz­számlák majdani kiegyenlítése lesz a szegények gondja ... Könnyű azt mondani, hogy a méltányosság a támogatás osztásának irányítója. De a túlterhelt, a kérelmező körül­ményeit nem, vagy alig ismerő ügyintéző melyik ujját ha­rapja? Lesz-e erejük, türelmük a polgármesteri hivatalok­ba bezúduló szegényekkel foglalkozniok? És azoknak, akik már végképp lecsúsztak a szegénységbe, tesz-e bátor­ságuk, félre tudják-e tenni önérzetüket, hogy utánajárja­nak a kapható pénznek ? Előttem a háromgyermekes asszony arca, aki 2300 fo­rint egy főre jutó „ jövedelemből" vezeti a háztartást. Biz­tatja a védőnő, hogy a karonülőre kérjen méltányossági gyest, de nem állnak vele szóba a hivatalban, mert az ügyintézőket türelmetlenségében megsértette. Meg egyéb­ként is, köteles-e végighallgatni a gúnyos megjegyzést: minek nekik annyi gyerek ? Méltánytalan helyzetekben a legnehezebb méltányosan dönteni. Milliók érzik, hogy a szociális gondok orvoslására nincs felkészülve az ország. Az csak remény, hogy sokkal rosszabb már nem lehet, de mikorra lesz jobb? Nagy Mária A FŐDÍJ A JÓKAI MÓR ISKOLÁÉ Megyei sikerek a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című pályázaton Szép megyei eredménnyel zárult a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által hagyományosan kiirt Hazánk mezőgazdasága diákszemmel '91 című pályázat. A képzőművészeti alkotás formájában vagy tanul­mányként elkészített pályamunká­kat elbírálták, s az általános iskolai korosztály értékelése alapján meg­állapítható, hogy kitűnően szere­peltek több Bács-Kiskun megyei tanintézmény diákjai, köszönhető­en tehetségüknek és a felkészítő pe­dagógusok odaadó munkájának. Az eredményt minősíti az is, hogy az ország mintegy száz isko­lájából ezres nagyságrendű volt a résztvevők száma, hiszen a 14 ol­dalas értékelésen csak a jutalma­zott és kiállított pályamunkák al­kotói 424-en szerepelnek név sze­rint, nem szólva a csoportos díja­zottakról. A pályázat legrango­sabb díját, amelyet a múzeum fő­igazgatója ajánlott fel, a kecske­méti Jókai Mór Általános Iskola nyerte (tanár Szabó Zsuzsa). A rajz kategóriában a Jókaiból Sántha Melinda (12), Gere Berta­lan (12), Illés Rita (12) van a díja­zottak között, kiállított müvével szerepel a bemutatón a kiskunfél­egyházi Bajcsy-Zsilinszky iskola két diákja, valamint Kecskemétről a Hunyadi János iskolából ketten, a Kodály-iskolából kilencen, a Jó­kaiból huszonheten. A kerámia, kisplasztika kategó­riában Burszán Vera (13), Hatvani Andrea (13), Gulyás Lilla (12), Bo- romissza Katalin (13), Nagy Bea (13), Milotay Orsolya (11), a kecs­keméti Kodály-iskola tanulóiként, míg Szabadi Judit (14), Krebs And­rás (14) és Berek méri Agnes (12). a soltvadkerti általános iskolából nyert díjat. Mindkét iskola csopor­tos díjat is kapott, a Kodályban Rajz Istvánná, Soltvadkerten Krebsné Tuska Zsuzsa tanár volt a felkészítő. A textilesek között Szederkényi Pált (12) és Dávid Szilviát (12) dí­jazták a kecskeméti Jókaiból, s hét további kiállítóval a Szabó Zsuzsa tanárnő vezette csapat az egyik csoportdíjat is elhozta. A dolgozatokat hét téma szerint csoportosították, s nem minden dí­jat adtak ki. Ezért külön értékes Csorbái Hajnalka (14) első helye­zése, amelyet a termesztett és gyűj­tött gyógynövények tárgykörében írt munkájával nyert el a kecske­méti Kodály-iskola diákja: A beküldött alkotásokból meg­rendezett kiállítást tegnap nyitották meg a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum budapesti, vajdahunyadvári épületében. A bemutató hétfő kivé­telével mindennap megtekinthető. V. T. EGY HOSSZÚ AGÓNIA VÉGE Júniusban megszűnik a KGST Budapesten tartják meg június 28-án a KGST 46. — februárban elmaradt — záróülését —jelentet­te be Kádár Béla külgazdasági mi­niszter azon a sajtótájékoztatón, amelyet a moszkvai KGST-talál- kozóról hazajövet szombaton tar­tott a Ferihegyi repülőtéren. A június 28-ai budapesti ülésnek mindössze egy napirendi pontja lesz: a KGST feloszlatása — mon­dotta a miniszter. A változás tehát annyi, hogy a feloszlatás nem kö­tődik az új utódszervezet életre hí­vásához, mint ahogy erről koráb­ban szó volt. Az ülésen aláírják a jegyzőkönyvet, ezt követően 90 napon belül megszűnnek a KGST- bizottságok. A felszámolási bizott­ság a jegyzőkönyv aláírása után kezdi meg munkáját, elsősorban a KGST vagyonának felértékelésé­vel, illetve megosztásával foglalko­zik majd. A miniszter elmondta: a mostani megbeszélésen a volt szocialista or­szágok jövőbeni együttműködésé­nek formáiról, tartalmáról és elvei­ről is szó volt. Egyetértettek ab­ban, hogy új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat, s eredményként könyvelhető el, hogy ezúttal végre sikerült szétválasztani a már meg­oldható és a még nem megoldható feladatokat. Kádár,Béla Sztyepan Szitarjan- nal, az Állami Külgazdasági Bi­zottság elnökével tárgyalt a ma­gyar—szovjet kétoldalú kapcsola­tokról is. Megvitatták egyebek közt a magyar export bővítésének lehetőségeit, s szó volt a szovjet adósságok rendezéséről. Miniszte­rünk ígéretet kapott arra, hogy a jövő héten a szovjet fél újabb akk- reditíveket nyit. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert az év eddig eltelt időszakában körül­belül 165 millió dollár értékű árut exportáltak a magyar vállalatok a Szovjetunióba, s az eddig megnyílt akkreditívek értéke ennek csak fe­lét teszi ki. Kádár Béla abban bí­zik, hogy a júniusi, szovjetunióbeli választások után nagyobb lesz a mozgásterük a köztársaságoknak, s megélénkülnek a vállalatok kö­zötti kapcsolatok is. A szovjet fel­használók már ma is nyomást gya­korolnak a központi szervekre, hi­szen a köztársaságok és az egyes vállalatok igényt tartanak a ma­gyar árukra — elsősorban gyógy­szerekre, autóbuszokra és élelmi­szer-ipari termékekre. Remény van arra is, ha beindul a Szovjet­unió felé a nyugati segélyprogram, enyhül a devizahiány, aminek a magyar—szovjet kereskedelem is hasznát látja majd. (MTI) Megalakult a Nemzeti Alapítvány A Nemzeti Alapítvány eltö­kélt szándéka, hogy mielőbb anyagi segítséget nyújthasson a szegényeknek és a karitatív egyesületeknek. Emellett támo­gatni kívánják az oktatás szín­vonalának emelését és a fiatal szakemberek bel- és külföldi képzését, valamint a nemzeti egység és a nemzeti kultúra fej­lesztését - hangzott el a hét végén, a mindenki csatlakozása előtt nyitott politikamentes ala­pítvány alakuló közgyűlésén, a Budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen. Az alakuló ülés eseményein részt vett Antall József minisz­terelnök. Medgyasszay László or­szággyűlési képviselő, a szerve­zők nevében tájékoztatta a megjeleni mintegy félezer alapí­tó tagot, hogy a most már jogi­lag is formalizálódott szervezet létrejötte vélhetően egy kis épí­tőkockát jelenthet az új honala­pításban. Ezt követően utalt ar­ra, hogy az elmúlt hónapokban a pénzgyűjtés mellett erőteljes közösségteremtő szervezőmun­kát végeztek. Majd bejelentette, hogy eddig mintegy 55 millió forint és 30 ezer dollár gyűlt össze a 950 alapító tag befizeté­séből. Közöttük egyébként minden parlamenti párt képvi­selője jelen van. A résztvevők elfogadták az alapszabályt és megválasztot­ták az alapítvány operatív ügyeit intéző kuratórium 15 tagját, akik között a hazai tár­sadalmi, fkulturális, művészeti és politikai élet számos promi­nens személyisége is megtalál­ható. MDF Országos választmányi ülés A Magyar Demokrata Fórum országos választmánya szombati ülésén elfogadta a szervezeti és működési szabályzatát, az MDF éves költségve­tését, valamint megválasztotta állandó ügyvivőit — közölte az MTI-vel az MDF sajtóirodája. Az ülésen az állandó ügyvivői testület tagjává választották: dr. Csáky Andrást, dr. Salamon Konrádot, Sellei Abát, Székelyhídi Ágostont, dr. Varga Istvánt, dr. Wéber Jánost. A választmány meghallgatta és elfogadta a hatpárti tárgyalásokról szóló beszámolót. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom