Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1991. május 15. LÉGI FOLYOSÓK ALATT, BUCACON Egy kör a sárkányos mesterrel... Különböző hosszúságú és hangmagasságú sípjeleket ad a készülék a légtérben közlekedő repülőgépek számára. Mind­ez az idegen füleknek ismeretlenül hangzik, de Palotás Gusz­táv, aki 1959 óta dolgozik a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság Bugacra telepitett irányadó állomásán — veze­tőként és beosztottként egy személyben —, minden hangjel­zést betéve ismer. Bugac az ország légterének hármas kapuja, ami annyit jelent, hogy a repülőgépek ezen a ponton vesznek új irányszöget és térnek rá egy másik légi folyosóra. Különleges munkahelye, de nem mindennapi hobbija van Palotás Gusztávnak. Itt a faluban mindenki csak „sárkányos Palotásnak” emlegeti. — Mióta repül? Meg nem tudnám mondani. De arra emlékszem, hogy az első vitorlázógépem a Fecske, majd a Koma volt. Utána repültem az AN 2, JAK 40 és PZL típusú gépekkel is. — És sárkányon? Lassan már kilenc éve. Szívesen látom a délutáni repü­lésen! Kellemes, húsz fok körüli, tavaszias idő volt április köze­pén a falu melleti síkságon, ahol már elmaradhatatlan segítői várták a mestert, ugyanis a szakvizsga letétele óta fiatalokat is oktat. Pillanatokon belül repülésre kész masinát varázsol­nak elő a csomagból. Utána ellenőrzik a csavarkötéseket, korrigálják a korábbi stabilitási hibákat és felkötik az üzem­anyagtartályt. A kellőképpen merevített, alumíniumrúdra erősített szélzsák ideális repülési időt jelez. A „főpilóta", fején bukósisakkal, karjára magasságmérőt erősítve, meg­szokott mozdulattal ül be a járó motorú sárkányrepülőbe. Röviddel utána, a szélirányba fordulva, bclctapos a gázba, majd fokozatosan gyorsulva emelkedik a földtől. Később a vendégét felviszi egészen 450 méter magasságig. Hatalmas sugarú köröket írunk le a levegőben. Mintegy negyedórás, csodálatos repülés után simán landolunk a bu­gaci gyepszönyegen, ahol egy hónap múlva talán már az AN 2-esek fogják várni a hosszabb légi útra vállalkozó bel- és külföldi turistákat... Kép és szöveg: V. Kerekes Ferenc Töltött borjúcomb prágai módra Interjú Havel főszakácsával Vasárnap soha 99 MIT FOGNAK GYÁRTANI — ÉS HOVA? Szezon előtt — szerződések nélkül a konzervipar Jozef Vilim recepteket már sokszor adott, interjút még sosem. Pedig nem akárki. A prá­gai várban rendezett díszvacsorák és fogadá­sok vendégei az ö fii/tjét eszik. Máskülönben a prágai Párizs Szállá l'öszakácsa. Az étte­remben lévő csöppnyi irodájában beszélge­tünk. Itt persze csak olyankor található, ami­kor Prágában nem vendégeskednek külföldi államférfiak. Szóval mostanában elég ritkán. Hány íve fii:'! 1958-tól. Akkor mentem szakács- iskolába. Mikor került a Várba? A Párizs Szálló éttermének dolgozói az idén februárban kezdtek el főzni a várbeli fogadásokon. Négy igazán nagy ebéd, illetve vacsora volt és most készülünk a legnugyobb eseményre. Károly herceg és felesége, Diana fogadására. Kiknek főlőtt? Andreotti olusz miniszterelnöknek és feleségének, a niearagaai államfőnek Vio­letta Chamorro asszonynak, valamint az ír és a román elnöknek, ön állítja össze a: étlapot vagy a: elnöki hivatal? Három menüjavaslatot készítek, abból választanak. — - Mennyire mii figyelembe a vendég or­szágának szokásait? Természetesen fontos, hogy a vendég honnan jött, de ez nem azt jelenti, hogy az adott ország tipikus ételeit készítem, Azt sem lehet elvárni, hogy kizárólag a mi ételeinket fűzzem, szóval valahol a kettő között, A ra­cionalitás is diktál. Például abban, hogy mindig az éppen friss zöldségfélét iktatom be. — összehasonlítottam kél étlapot és azt vettem észre, Imgy a gyümölcs a: egyik eset­heti a desszert előtt, a másikban a desszert után van. Mitől függ a gyümölcs helye? — A gyümölcs az étkezés alatt végig ott van az asztalon, bármikor bárki vehet, ehet belőle. Nem olyan fogás, amelynek biztos helye van a sorban. Vannak olyan fogások, amelyek nem cserélhetők fel, a gyümölcsre ez nem vonatkozik. — Figyelembe veszi-e a menükártya meg­tervezésekor a vendéglátó Václav Havel köz- társasági elnök Ízlését, kedvenc ételeit? — A menü kiválasztása előtt informálnak bennünket arról, hogy a vendégeknek és az elnök úrnak milyen az egészségi állapota, milyen különleges kívánságaik vannak. Eze­ket természetesen íigyelembe vesszük, ha kell, megváltoztatjuk az étlapot, de előfor­dult, hogy a tervezett ételt készítettük el, csak valamivel kevesebb fűszerrel, mert jelez­ték, hogy a vendég nem fogyaszthat túl fű­szeres ételeket. Nézzük az étlapot. Számomra a legiz­galmasabb a töltött borjúszelet prágai módra. Mit jelent ez a prágai mód? Megadná a recep­tet ? A borjúcombszcleteket kiklopfoljuk, a téglalap alakú, sálszerű szeleteket letesszük a deszkára és megtöltjük a következő masz- szával: a combról levágott maradék húst, vagy más borjúhúst kétszer ledaráljuk, hogy teljesen pépes legyen, egész tojást és tejfölt kikeverünk, hozzáadjuk. Adunk hozzá még sót. törött borsot, őrölt szerecsendiót, apró­ra vágott párolt sampinyongombát és kicsi kockára vágott sonkát. Az egészet jól elke­verjük és a masszát rákenjük a borjúszeletre, majd összegöngyöljük, roládot formálunk belőle és a biztonság kedvéért cérnával át­kötjük. Vajon kisütjük, ami sütés közben kifolyik a tekercsből, azt vajjal összekever­jük cs szószként használjuk. A tekercset az­tán felszeleteljük és saját szószával tálaljuk, sonkás rizst, spenót-nudlit, gombát, karottát adunk hozzá. Hány nemzet ételeit ismeri és főzi? A szakácsmesterség olyan, hogy az em­ber mindig tanul, így az évek során megis­merkedtem különféle népek konyháival, pél­dául ismerem a francia, a német, az orosz, a bolgár, a román, az olasz és a kinai konyhát.- Főzi Is ezeket a nemzeti ételeket? Itt a Párizs Szállóban vannak olyan rendezvények, amelyek keretében egy hóna­pig egy ország ételeit főzzük, Volt francia, orosz, kínai rendezvényünk és a régi cseh ételekből is rendeztünk bemutatót. —- Mi a kedvenc étele? Sokan azt gondolják, hogy ml, szaká­csok különleges ételeket eszünk, és hogy csuk a frisscnsülteket vagyunk hajlandók elfo­gyasztani. Én nagyon szeretem a leveseket, az egyszerű cseh főzelékeket, a tojásos knéd- lit, Es sokszor éhesen megyek haza, mert a főzés közben nincs időm enni, — Szokott-e otthon főznlll Otthon nem főzök, csak nagyritkán, például karácsony előtt besegítek, A ml mes­terségünk is olyan, mint a többi, Ha elme­gyek két hét szabadságra, a végén már hiány­zik, hogy nem főzök. Régen, a főúri étkezéseknél szokásban voll az előkóslolás, hogy ha mérgei kevertek a: ételbe, ne a fejedelmi vendég haljon meg. Most Is él ez a szokás?- Ma ilyen nincs, de persze bizonyos higi­éniai szabályokat be kell tartani. Magyarországon és sok más országban nagy sikere van egy könyvnek. A elme: Test- kontroli. Leegyszerűsítve, elméletének az a lényege, hogy reggel, délelőtt csak gyümöl­csöt, gyümölcslét lehet fogyasztani, délben sa­látát, este bármit, de sohasem keverve, tehát szénhidrátot és fehérjét együtt nem, húst csak salátával, de soha nem rizzsel vagy burgonyá­val. A szerző szerint az egyfajta táplálék fel­dolgozásához kevesebb energia kell, a meg­maradó energiát másra fordíthatjuk. Osztja-e ezt a véleményt? — Nem zárkózhatunk el a kutatások ered­ményei elől. Valójában szerintem vannak olyan típusú emberek, akik ehetnek bármi­kor, este is, a súlyukon nem látszik. Régeb­ben azt mondták, hogy a reggeli és az ebéd legyen kiadós, a vacsora viszont szerény. Manapság viszont sokan éjszakába nyúlóan dolgoznak. Régen szokás volt a heti egyszeri böjt, ennek az volt a lényege, hogy a gyomor és az emésztőrendszer megpihent, persze az étkezés régen jóval szerényebb volt. Ma már szerintem túlságosan is nagy súlyt helyeznek az étkezésre. Egyetértek tehát ezzel az ameri­kai elmélettel, azzal a megjegyzéssel, hogy testre kell szabni. Aki nehéz fizikai munkát végez egész nap, annak ez kevés. És nem szabad elfeledkezni az adott nemzet étkezési szokásairól sem . . . Forró Evelyn Pireusz nevét én akkor je­gyeztem meg igazán, amikor — egy Magyarországon ját­szott filmben! — két keleti tá­borbeli tengerész elképedt a pi­reuszi kis prosti ajtajánál, elol­vasván a kiírást, hogy: vasár­nap nincs. félfogadás. Emlék­szem, hogyan reagált a mozi. Nem arra, hogy a görög kurva vasárnap nem vállal fuvart. Is­tenem ... ha a csaj vallásos, ak­kor ez érthető .,, Hanem arra, ahogyan a két derék matróz tű­nődik: hja, ezek a kapitalizmus ellentmondásai. (Filmtörténeti tény, hogy a hetedik napot megszentelő testi munkás le­ányzót Melina Mercouri alakí­totta, a későbbi görög kulturá­lis miniszter,) Pireusz ezután mindaddig ki­esett figyelmem köréből, amig el nem indultunk Kréta szigetére. S ehhez —- autóval menven —- a ireuszi kikötőben kellett meg- eresni a komphajót, Idővel há­rom krétai vakáció következett (háromévenként). Hatszor jár­tam hát - autóval! — Pireusz­ban. Az elsőtől az utolsóig mind felejthetetlen. Olyan forgalmat és olyan vadnyugati tempót, mint ott, még Isztambulban sem tapasztaltam. Pedig az se akármi. Mindezt azért említem itt, mert nemrég egy vasárnup, sűrű esőben és nagy forgalomban, egy kétszer háromsávos úton két perc alatt nyolc autó cikázott el mellettem úgy — miközben ma­gam is túlléptem a városban (ed­dig) megengedett hatvanat —, hogy az indexük meg se villant. Nem sorolom itt a pireuszi pilóták elképesztő mutatványa­it, a soktonnás kamionok veze­tőitől a fürge mopedek kamasz huszárjaiig. A furakodás, a szá­guldás, a beékelődés minden bravúrja közepette azonban én Pireuszban azt nem láttam, hogy kimaradt volna az index. Párizsban, magam soha nem vezettem. Ám amikor, még 1963-ban, s éppen friss KRESZ- vizsgával eljutottam oda, és egy vehemens 56-os honfitárs gyors kis Renault-jával városnézni vitt, ő rögvest eligazított az ott, akkor mar a mai budapestihez hasonló forgalomban, hogy „a szürkék”, azaz a franciák között autóval mindent szabad — ha indexel a pilóta, és ha a jobbkéz- szabályt betartja. Ám e kettő el­len véteni — halál, és rengeteg frank büntetés. Két perc alatt tehát nyolc szlalomozott 100-110 kilométe­res sebességgel, és elfeledj, hogy index is van a világon. És tíznél is több hajtott át az útke- resztezéseken tiszta pirosban. Lassan 28 éve vezetek —- de mindjobban félni kezdtem. El­szabadult a pokol? El. Ebben a helyzetben, amikor úgy tűnik föl, mintha más, ide- jükmúlt törvényekkel együtt, egyszerűen letörölték volna a KRESZ-t, logikusnak látszik a lakott területi maximum 60-ról 50-re csökkentése. Holott nem logikus, Mert amíg az ellenőrzés csődje véget nem er. ez a szigorí­tás: önbecsapás, Ellenőrzés ugyanis — ellenkező nyilatkoza­tok dacára — alig van. Igaz, hogy én nem járok - Budapest­ről, mondjuk, Ceglédre, azaz, a Ferihegy felé. Amit azért emlí­tek, mert a fölemlegetett „foko­zott rendőri jelenlét" a jelek sze­rint elsősorban azt jelenti, hogy a magyar illetékesek az elmúlt hónapokban — szerintem: eltúl­zott — terroristaveszély lázában égtek. Miközben a bűnözés és a közúti anarchia „terrorizmusa" viszont valóságos, és megállítha­tatlanul növekszik. Márpedig ha a 60 kilométert nem figyeli senki, akkor az 50-et fogja? Egyébként némely telepü­lés már egész területén most is 50- et ír elő. Es tessék megnézni pél­dául a 11 -es út Szentendrén átha­ladó, jórészt kétszer kétsávos szakaszát. Ha valaki ott netán „csak” 65-70-nel megy, a többi autós megőrül mögötte, kitör, jobbról előz, hogy százzal elsü­vítsen. Hétköznap is. Hét végén, vasárnap pedig különösen. Utóirat. És a politikában? Ott a pirosba hajtás kétségkívül megszűnt. Vagy ha előfordul, akkor csak roppant titokban. Ám a kiszámíthatatlan szlalo­mozás és főként a vehemens jobbról előzés, index használa­tával és anélkül...? Lázár István Még nem zárultak le a konzervipar és a mezőgazdasági partnerek között az idei nyersanyag-termeltetésre és -fel­vásárlásra vonatkozó szerződésköté­sek. A szovjet piac — amely mindeddig meghatározó volt a konzervipar terme­lésében — a rubelelszámolásra való át­téréssel teljesen bizonytalanná vált, s bár az igények feltehetően továbbra is fennállnak, ez ma édeskevés a fizetőké­pesség garantálása nélkül. — Egy hónappal ezelőtt hat gyárnak még egyáltalán nem volt szerződése megszokott partnereivel, s ma is van­nak köztük, akik a szovjet export körü­li fejleményekre várva halogatják a szerződéskötést — mondja Dávid Ist­ván, a Konzervipari Közös Vállalat nagy tapasztalatú előadója. A szovjet megrendelőkkel tavaly érvényes szállí­tási szerződéseket — január 31-éig meghosszabbított érvénnyel — teljesí­tették a magyar konzervgyárak, erre az évre viszont még nem ismeretesek a valódi szovjet igények. Folyamatosan keressük a lehetséges partneri kapcsolatokat, de úgy, ahogy egyes kormánytisztségviselők ajánlják, vagyis hogy a gyárak külkereskedői sa­ját szakállukra keressék meg a Szovjet­unióban a lehetséges és fizetőképes megrendelőket, szóval úgy nem me­gyünk sokra. Persze vannak ilyen kez­deményezéseink — némelyik még az őszi OMÉK-ről datálódik. De a kor­mányzat segítségéről nem mondhat le a konzervipar, ha talpon szeretne ma­radni — magyarázza Dávid. — Akár az üzletkötésekre, akár pénzügyi intéz­kedésekre — például „zöldhitelre” — érthetjük ezt, hogy a készletezési gon­dokról most ne is szóljak. Könnyen belátható, hogy egy majdan befutó megrendelés érdekében nem lehet hó­napokig tárolni milliós értékű készter­méket, a mai kamatterhek mellett. — Persze ahhoz, hogy ez egyáltalán problémává váljon, a gyáraknak termel­ni kell. Ilyen szerződéskötési helyzet mellett mire számíthatunk? — Két konzervipari alapnövény — a zöldborsó és a paradicsom — termel­tetési szerződéseiről van már kialakult összképünk — tájékoztat beszélgető- partnerünk. — Amit látunk, az nem éppen biztató. A zöldborsóból a tava­lyi mennyiség 49 százalékára, mindösz- szc 53,2 ezer tonnára szerződtek márci­us végéig a gazdaságok. Nem sokkal nagyobb a paradicsom mennyisége sem 1990-hez viszonyítva: 57,6 százalék, ami 314,8 ezer tonna nyersanyagot je­lent. — Ezek a számok viszont azt sejtetik, hogy a vetőmagvak, szaporítóanyagok beszerzése az Idén nem lehetett gond .,. — Valóban, nem hallottunk jelen­tősebb problémákról, de ilyen ese­Hosszú hónapok óta nem szűnő gondot jelent hazánk­ban, az állattartók számára, a hízott sertések értékesítése. A nehézségek azokat sújtják elsősorban, akik falun vagy tanyán élve ezt választották kenyérkereső foglalkozásnak vagy jövedelemkiegészítésnek. Valamelyest segítséget je­lenthet a termelőknek az a le­hetőség, amit a Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszerel­lenőrző Állomás (Kecskemét, Halasi út 34.) kirendeltségve­zetőjétől, dr. Nyúl-Tóth Tibor állatorvostól megtudtunk: — A pillanatnyi túlterme­lés levezetésére a Földműve­lésügyi Minisztérium illetéke­sei azt a döntést hozták, hogy — a helyi önkormány­zattal egyetértésben — kije­lölt közvágóhidakon a terme­lők az állatokat levághatják, majd értékesíthetik. Szerte a megyében több kisvágóhidat jelölnek ki erre a tevékeny­ségre. Kecskeméten a Mik- lóstelepi Teljesítményvizsgáló Állomást (Belsőnyír 136.), kély mennyiség esetében ez nem meglepő. A következő esztendőkre viszont kedvezőtlenül hathat a mos­tani csekély kereslet, ha vetőmagter­melők visszafogják a termőterületet, vagy átállnak más, az idén kereset­tebb fajokra. — A volt szocialista — elsősorban szovjet — piacon tapasztalható gon­dok értelemszerűen a tőkés piac felé irányítják a termelőket. Ezt ajánlják a közgazdasági megfontolások is. — így van, de arról nem is álmodha­tunk, hogy azt a piaci hátteret, amire az egész magyar konzervipar és a termelői kör néhány évtizede kiépült, pótolhat­juk más irányú kereslettel. Nekünk ko­rábbi piacaink megtartására törekedve kell a tőkés országok vevőkörét is szé­lesítenünk, s e téren folyamatos és nagy Ütemű a fejlődés. Különösen nagy az érdeklődés a konzervuborka — első­sorban az apró méretű — iránt és jól eladható a tőkés piacokon a pritamin- paprika is, de csak a bepirosodott —, a zöld színűre nincs igény! A gyümöl­csök értékesítése az idén nehezen fog menni, igazán nagy kereslet csak a meggybefőtt iránt van. A nyugati ke­reskedőkkel egyébként az a baj, hogy kevés közöttük az olyan, aki idejében adja fel megrendelését, akkor, amikor még a termelővel is módunk van meg­állapodni. A leggyakoribb, hogy azon­nali szállításra keresnek kurrens cikke­ket, s ilyen kéréseket bizony nem min­dig tudunk —■ áru hiányában — teljesí­teni. Hiszen a nyugati partnernek így is számtalan olyan kívánsága van, amit előre kell ismerni: gondolhatunk a fo­kozott minőségi követelményekre, a speciális ízesítésekre, egyéni csomago­lásra, amit az árban csak komoly har­cok árán tudunk elismertetni. — A nyugati piac tehát — egy-két állandó cikk, mint a csemegekukorica, paradicsompüré, almasürítnrény-ki­vételével nehezen tervezhető. A belföldi piacon jobb a héfyÜef?'/OIU) — A hazai kereslet is lanyhul. Mégis, a konzervipar követendő stratégiája csakis a belföldi piac megnyerése lehet! Ez lesz szerintem a gyárak egymás közti versengésének is egyik fő mércéje, hiszen számos olyan terméket lehet közelebb vinni a magyar fogyasztókhoz, amelyek­nek népszerűsítésére eddig nem for­dítottunk idehaza kellő figyelmet. A zöldségfélék közül gondolok pél­dául a karfiolra és a céklára, de bár­melyik termékcsoportban lehet talál­ni olyat, ami új minőségben, tetsze­tősebb küllemmel, netán olcsóbb áron slágercikk lehet majd a hazai élelmiszerboltokban, (MTl-Press) Schütter Jenő valamint az Univer ÁFÉSZ kisvágóhídját a Mindszenti úton. Természetesen, amint említettem, több helyen fo­gadják a termelőket, erről az önkormányzatoknál lehet ér­deklődni. — Ha a termelő a kisvágó- hidakon vágatja le állatát, ak­kor maga is forgalmazhatja a húst? — Igen. Pácolt-füstölt ter­méket és szalonnát. Kecske­méten például a piaccsarnok­ban, a megfelelő, általunk el­végzett húsvizsgálatok után, amiről, természetesen, igazo­lást is adunk. De semmilyen töltelékárut nem forgalmaz­hat! Kolozsi R. Gyula, a kecske­méti polgármesteri hivatal közigazgatási irodájának fő­munkatársa elmondta, hogy a városban működő tizenkét magánhentest, valamint a húsboltokat fenntartó gazdál­kodószervezeteket is értesítik erről az árubeszerzési lehető­ségről. — sei — Seiíítséií az állattartóknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom