Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

1991. április 26. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉRTHETETLEN NEMZETKÖZI MINŐSÍTÉS — TERMÉSZETVÉDELEM ___________ K ONTRA FÖLDFOGLALÓK — HIDROLÓGIAI REHABILITÁCIÓ A HOMOKHÁTSÁGON Megbukott-e a magyar természetvédelem? • A Kolon- tónál a kot­rás megkez­dése előtt már alig volt szabad vízfe­lület. A vé­dettség nem azt jelenti: megállt az élet. A napokban röppent föl a hír a hazai sajtóban: a glanti (Svájc) székhelyű Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) „vizsgáján" leszerépelt a ma­gyar természetvédelem. Az 1991 -es vi­lágkatalógusban nemzeti parkjaink már nem szerepelnek; az intézmények kezelésében léyö területeket „védett táj”-ként minősítik a kötet szerkesztői. Hogyan magyarázzák ezt a cseppet sem hízelgő bizonyítványt a Kiskunsá­gi Nemzeti Parknál? — kérdeztem dr. Tóth Károly igazgatótól. — Nem kívánom — mint egy bukott nebuló — magyarázni a dolgot. Meg­győződésem — bár ezt minden honi kollégám nevében is mondhatom —: ez a meglepő és fölháborító új kategorizá­lás minden alapot nélkülöz. Nem áll mögötte tudományos elemzés. Bár csak a napokban postázták az illetékes panaszunkat és a helyesbítéskérést, ál­líthatom, hogy ez vagy politikai mani­puláció — tudatosan helytelen adat­közlés — vágy egyszerű gépelési elírás eredménye. Sajnos, a nemzetközi szak­mai körökben így is zavart okoz. Árt a tekintélyünknek! — Úgy gondolom, az itthoninak is ... — Biztosan! Mert a sajtó igyekszik elefántként kezelni a bolhát, kihirdet­ve, hogy megbuktunk! A hazai környe­zetvédelmi intézmények alapításáról törvény van. A paragrafusokban leírt kritériumok alapján minősítenek, ha­tározzák meg az intézmények feladata­it. Biztosan állíthatom, hogy az elmúlt tizenhat évért nincs szégyenkezniva­lónk. A Kiskunsági Nemzeti Park munkáját számos elismerés mellett, az ENSZ felügyelete alatt munkálkodó UNESCO is kiválóra minősítette; terü­leteink nagy része nemzetközileg is is­mert és védett. Végezzük a munkánkat. Május U-én, például, mi látjuk vendé­gül az európai nemzeti parkok szövet­ségének képviselőit. Az évi közgyűlés témája: a természetvédelem intézmé­nyei milyen ajánlásokkal szolgálhatják a gyermekek és a fiatalok nevelését, életét? — Akkor tehát: bár még a vizsgálat tart, felejtsük el az „ügyet” ...? — Nem tagadom: szeretném, ha a honatyák figyelmeztetésnek vennék ezt a kategorizálást, a sajnálatos elírást. Az Unió az 1949-es új-delhi nyilatko­zatban írta elő, melyek a nemzetipark­alapítás feltételei. Az alapokmány ki­mondja — a többi között —: a park nagy kiterjedésű természetes vagy ah­hoz közel álló terület legyen, amely tu­dományos szempontból is kiemelkedő természetvédelmi értékeket hordoz. Minden nemzeti parkban lehetőséget kell teremteni a természeti ismeretek oktatására, illetve a tudományos kuta­tásra. A területek tulajdonjoga a ter­mészetvédelmi intézményt illeti meg. Nos, ez az utolsóként idézett tétel bi­zony még nem teljesült egészen. Most a kárpótlási és a földtörvény vitái so­rán adatott meg a honatyáknak, talán utoljára, a történelmi lehetőség, hQgy ezt a problémát rendezzék ... — Mire gondol konkrétan? — A kárpótlási törvény vitája során sajátos kérdéseinkkel fölkerestük dr. Pánczél Gyula MDF-es országgyűlési képviselőt, hogy terjessze elő: a termé­szetvédők szeretnék, ha a védelem alá vont területeket nem lehetne privatizál­ni. Amit sikerült megmentenünk, ma­radjon is meg. Többségében ezek úgyis értéktelen, gazdálkodásra alkalmatlan földek. A kéréscsomagot azután meg­toldottak néhány, erdészettel kapcsola­tos tétellel is, és igy lett jóváhagyva. Én ezt komoly sikernek tartom. Egy régi pör zárult le ezzel a döntéssel. Régen a hatalmaskodó elvtársi vadászokkal és a tsz-elnökökkel kellett vitáznunk. A rendszerváltás után a földfoglaló gazdák okoztak kárt. A páhi réten pél­dául egy volt tulajdonos három hektár orchideás rétet szántott föl. Fülöphá- zán, Szabadszálláson és Kunszenlmik- lóson is gyakran voltak hasonló esetek. — A törvény megszületett. Tizenhat évvei a Kiskunsági Nemzeti Park alapí­tása után, végre, szűnhetnek a harcok ... — Remélem, hogy a kárpótlási tör­vény paragrafusait csak megerősíti a to­vábbi szabályozás a föld, az erdő és az új természetvédelmi törvény ... Ezután szűnhetnek majd csak a harcaink. Mert az természetes, hogy sehol sem fogad­ják jó szívvel azt, aki megtilt és elrendel. Meg kívánja változtatni a régi gyakor­latot. Mi tudjuk, hogy mit vállaltunk, amikor itt, az Alföldön gazdái lettünk a mozgalomnak. ,Ha visszatekintek, saj­nos, azt kell megállapítanom: az embe­rek nem nevelhetők. Most, a Kolon-tói nádtűz után lelepleződött az a többton­nányi szemét és lom, amit a környéken lakók oda kihordlak, elrejtve a nád kö­zé a szégyenüket. Csak a fiataloktól re­mélek változást! — Azért biztosan van büszkélkedni- valójuk is ... A legfontosabbként említem, hogy intézményünk sok-sok millió fo­rintot szerzett és a PHAR-program ke­retében újabb tízmilliókat kap, hogy a homokhátságon, a század elején kez­dődött lecsapolásokat „jóvá tegye”, a vízháztartás rendeződhessen. Ez olyan nagy ívű program, amely alapvetően meghatározza a természet és a társada­lom életét, viszonyát. Egy holland fő- vállalkozó kapta a megbízást a terve­zésre és a kivitelezésre. Cél, hogy több mint 10 méteres emeléssel, Duna-vízzel tölthessük föl a Kunadacs—Kurjantó, Orgoványi-rét és a Kolon-tó víztározó rendszerét. Ezt találom a legnagyobb és a leghatékonyabb beavatkozásnak. Emberek ártottak a természeti környe­zetnek — elvitték a vizet —, és most emberek állítják helyre. Ez a beruházás lesz a jövő természetvédelmének az alapja. Víz nélkül ugyanis elpusztul minden, védett érték ... Farkas P. József AZ ANGOLOK ADTÁK VOLNA A PÉNZ EGYIK FELÉT Bács-Kiskun pályázata nem nyert, s ezzel a vállalkozók is veszítettek (Folytatás az 1. oldalról) • — Alapítványuk igen sokat „nyüzsgött” az utóbbi időben annak érdekében, hogy a megyében induló vállalkozások támogatására pénzt és egyéb segítséget szerezzen. Több külső céggel is tárgyaltak ebben az ügyben. — Pontosan nyolccal, köztük három angollal. Mindaz, amit tőlük megtudtunk a tőkés országokban jól bevált, hasznosításra nekünk is felkínált módszereikkel kapcsolatban, tetszést aratott, szinte lelkesítőén hatott az ügyben érdekeltek körében. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány képviselőit és vezetőjét, dr. Ma­rosán Györgyöt is beleértve. A Know-How Alapítvány például Kecskemétre adaptált tervet is készített, s adta volna a vállalkozás­hoz szükséges pénz egyik félét. A másikat a magyar alapítvány támogatásával tudtuk volna letenni. — A pályázatot vállalkozásközpontok létrehozására írták ki, az amerikai és az angol javaslatok pedig inkubátorház, illetve -házak kialakítására szóltak. — Ez volt a középpontban, de ezzel együtt a vállalkozások legkülönfélébb támogatására, például tanfolyamok indítására, szaktanácsadás, különböző szolgáltatások megszervezésére, mű­helyek létesítésére, a hitelfelvételek garanciavállalására is kiterjed­tek. Pályázatunk egyébként az utolsó szavazásig a lehetséges nye­rők között szerepelt. S egyszer csak kaptuk a levelet, hogy sajnos, nincs több pénz. Ezt mondták később személyesen is. Döntésüket egyebek között azzal indokolták, hogy más megyékben rosszabb a munkaerő-piaci helyzet, mint Bács-Kiskunban. Véleményem szerint ez a kijelentés megkérdőjelezhető. Biztos vagyok benne, hogy például a kiválasztottak között levő Tolnában, Somogybán sincs nagyobb probléma. Legfeljebb az a különbség, hogy nálunk sok kis településen jelentkezik, máshol pedig egy-két helyre össz­pontosulva, tehát látványosán. A nemleges döntés hátterében ta­lán az angolok és a magyar alapítvány közötti összeütközés is szerepelt. A leendő vállalkozási központok egyébként, amihez az alapítvány a pénzt adja, üzleti alapon működik majd. Az angol típusú vállalkozást segítő vállalkozások viszont non profit jellegű­ek — bár önfenntartók — lettek volna. — A magyar alapítvány nyilatkozata szerint lesz mép pénz újabb régiók támogatására... És a Bács megyei alapítványnak hogyan tovább? — Mit mondjak? Megrázzuk magunkat, és a jövő héten arról dönt kuratóriumunk; a saját erőnket—a hárommillió forint alaptőke ho- zadékát—mire használjuk fel. Eddig semmire nem fordítottunk na­gyobb összeget, mivel a nagy célkitűzésre tartogattuk. — Tavaly árról volt szó, hogy az egyik kecskeméti, elhagyott laktanyát, ha az önkormányzaté lesz, alapítványuk megkapja és a 1 vállalkozók rendelkezésére bocsátja. ' — Úgy hallottuk, másoknak ígérték oda a helyiségeket, a kezdő vállalkozók ezt sem kapják meg. Almási Márta TTl •• 1 •• fn f A •• r f a FF f § | | jr ^ /| Fulopszallason törvény sértő a népi kezdemenyezes ? (Folytatás az 1. oldalról) De miről is van szó? Még tavaly hírt adtunk a fülöpszállási önkormányzati testületi ülés befejezése után történt ütésváltásról. A helyi ÁMK megszün­tetésével kapcsolatban elhangzott ke­mény bírálat nyomán fajult el igy a vita Magyar József és Varga István, az ak­kor még ÁMK-vezető, között. Ők a nyilvános ülésen érdeklődőként vettek részt. Büntetésül a képviselő-testület mindkettőjüket kitiltotta az ülésekről. Magyar József a bíróságon keresi az igazát. Varga István ellen a testület fe­gyelmi eljárást is indított. Varga István egyedüli kérése az volt, hogy fegyelmi­jének eldöntésében Magyar József fele­sége (aki testületi, sőt, kulturális bizott­sági tag!) ne vegyen részt. Kérését nem hallgatták meg. Xz ülést követően, éjjel 11 órakor csörgött a telefon Varga Ist­ván lakásán és Cseh Szakáll László polgármester tudatta vele: a könyvtár- igazgatói állásba helyezték át, 11 900 forinttal, kevesebb fizetésért. Csak a papír számít... A nevelőtestületet rendkívüli érte­kezletre hívták össze december 20-án, ahol a polgármester velük is közölte a fegyelmi határozatot. A pedagógusok sérelmezték, hogy fejük fölött döntöt­tek, véleményük kikérése nélkül, és még a szakszervezetük sem juthatott szóhoz. A főbizalmi azonnal vétót je­lentett be a döntés ellen. A polgármes­ter — a továbbiakban is szóban — kifejtette, hogy Varga István 15 napon belül, halasztó hatályú, fellebbezéssel élhet a munkaügyi döntőbizottságnál. Ehhez azonban elengedhetetlen lett volna az írásos határozat, amit Varga István többször kért is a jegyzőtől. Ezt csak később, december 28-án kapta meg, amikor az ünnepek miatt, köztu­domásúlag, mindenütt leáll az ügyinté­zés. A szakszervezet vétóját még írásos kérelemre sem válaszolta meg a testü­let. Végül is január 7-én tudta a felleb­bezését benyújtani a szakszervezet. A megyei döntőbíróság elé április 26- án került az ügy. Itt aztán Varga István megtudhatta, hogy a szóban bejelentett szakszervezeti vétótól számították a 15 napot, amely ugyebár a fellebbezésre szolgál. Az eljárást elejtették. Időközben azonban, áthelyezés ide vagy oda, a könyvtár-igazgatói állásra — melyet, mint említettük, büntetésül kapott meg Varga István — a többi művelődési intézménnyel egyetemben március 13-án, a Petőfi Népében pályá­zatot hirdetett meg a képviselő-testület, így aztán nemcsak az iskolaigazgatói állástól sikerült megfosztani, de olyan helyre került, ahol nyilvánvalóan nem maradhat sokáig. Az eljárás ellen most már törvényességi óvással élt a szak- szervezet és panasszal fordult a köztár­sasági megbízotthoz. Az utóbbi ered­ményeként a köztársasági megbízott törvénytelennek minősítette a pályáza­ti kiírást Varga István állására. A kép­viselő-testületnek más választása nem lévén, április 23-án felfüggesztette a pá­lyáztatást. Varga István azonban nem hagyta el iskolaigazgatói székét, hiszen fellebbe­zése a jogerős ítélet meghozataláig ha­lasztó hatállyal bír. A képviselő-testü­let ettől függetlenül kinevezett egy megbízott iskolaigazgatót. Ám ottjár- tunkat követően, másnap, már na­gyobb sebességet vett az írásos ügyinté­zés a polgármesteri hivatalban. Az egyik dolgozóval tértivevényes levelet küldtek Varga Istvánnak amelyben fel­szólították, hogy a könyvtár-igazgatói székét 3 napon belül foglalja el. Jó kifogás sose rossz ... Röviden körülbelül ennyiről lenne szó, ha ... Ha a fülöpszállásiak közül több százan egyetértenének a képvise­lő-testület döntésével. Még a december 20-ai, rendkívüli nevelőtestületi ülést követően a pedagógusok levélben nyil­vánították ki egyet nem értésüket a fe­gyelmi döntéssel. Ezentúl körülbelül 350 helybéli aláírása is összegyűlt, tilta­kozásképpen. Erre még választ sem kaptak, kizárólag annyit — s azt is csak szóban —, hogy az aláírások kö­zött vannak olvashatatlanok, no meg a személyi számok is hiányoznak. Egyéb­ként is a testületé a döntés joga, az pedig ettől függetlenül meg fogja tár­gyalni az ügyet. Csakhogy a fülöpszál­lásiak nem hagyták annyiban. Össze­fogtak és az április 23-ai önkormányza­ti ülésre már 900 -jól olvasható, pon­tos adatokkal ellátott — aláírást hoz­lak el. Levelükben egyebek mellett ez áll: „Alulírott szülők és Fülöpszállás vá­lasztópolgárai tiltakozunk az általános iskola jelenlegi igazgatója —Varga Ist­ván — ellen folyó idegölő és megalázó hadjárat ellen! Kijelentjük, hogy mun­kájával, eredményeivel és emberi ma­gatartásával elégedettek vagyunk és ra­gaszkodunk ahhoz, hogy az iskola irá­nyítását a továbbiakban is ő lássa el. Felszólítjuk a képviselő-testületet, hogy tegye lehetővé Varga István pá­lyázatának benyújtását és a pedagógu­sok előtti megmérettetését. Döntésének meghozatalakor pedig a tantestület vé­leménye mellett vegye figyelembe itt kinyilvánított és aláírásunkkal megerő­sített akaratunkat.” A községben 2700-an élnek, a válasz­tópolgárok száma 2100. Az önkor­mányzat szervezeti és működési sza­bályzata szerint népi kezdeményezés­hez 150 aláírásra van szükség. Csak­hogy az ülésen a polgármester, még mi­előtt az íveket átvette volna, rákérde­zett: van-e személyi szám az aláírások mellett? S minthogy nem hiányzott, hát kijelentette: ez bizony törvénysértés, mert ezek felhasználása már tiltott. így jobb, ha el is teszik a népi kezdeménye­zésüket, amíg valaki fel nem jelenti őket. Egyébként pedig személyi ügyek­ben a lakossági vélemény nem kötelező érvényű a képviselő-testületre nézve. Végül pedig megjegyezte, hogy ő tör­vénysértést nem követhet el azzal, hogy az aláírásokat átveszi. Pályázhat, de minek? Az egyik jelenlévő azért megjegyezte, hogy érti ő a személyi számok ügyét, de talán mégiscsak érdemes lenne a képvi­selő-testületnek elgondolkodnia az arányon: 9 véleménye 900 ellen. S a falu lakosságát legalább arra érdeme­síthetnék, hogy írásban válaszoljanak, ha hozzájuk fordulnak. Erre a polgár- mester felvilágosította, hogy a népi kezdeményezés csak arra kötelezheti a képviselő-testületet, hogy megtárgyalja az ügyet. Ehhez azonban annak min­den tekintetben megfelelőenk kell len­nie. Azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy Varga István is benyújthatja pá­lyázatát az iskolaigazgatói állásra. Csakhogy ez először a testület elé ke­rül, s csak ezután — már átrostálva a nevelőtestület háromfős szakmai bizottsága elé. Hogy a testület (ami két orvosból, egy pedagógusból, egy ápo­lónőből, egy kisiparosból, egy hentes­ből, egy volt technikusból és két állat­orvosból áll) milyen szempontok alap­ján fogja az iskolaigazgatói pályázato­kat elbírálni, arra még az egyik képvi­selő kérdésére sem tudtak érdemi vá­laszt adni. A polgármester kijelentette: egyénileg döntenek majd. (Egyébként a testület egyik állatorvos képviselője, s az egyetlen ellenzéki bejelentette, hogy a döntéseikhez nem kívánja a nevét adni. A mandátumát megtartotta, az üléseken részt vesz, de nem látja értel­mét közös tevékenységüknek.) A 900 aláírással kapcsolatban az egyik képviselő még azt is megjegyezte: nem biztos benne, hogy mindenki sza­bad akaratából írta aláazívet. Tudomá- sa van róla, hogy munkahelyeken és bol­tokban is gyűjtötték a neveket. Igaz, senkit sem tud megnevezni, de akadhat­tak olyanok, akiknek fogalmuk sem volt róla, mit írnak alá. Sajnos, azt sem fejtet­te ki, hogy miféle nyomást tudott gyako­rolni a félig-meddig már eltávolított is­kolaigazgató a helybéliekre. Azt azon­ban nem felej tette eí megjegyezni, hogy a volt MSZMP-s titkár szerette volna át­nyújtani az aláírásokat. Hogy ezzel mit akart mondani, nem derült ki... A kaptafa ugyanaz? Horogszegi Jánosné ügyéről, akit lét­számleépítés címén, 27 évi munka után küldtek el a polgármesteri hivatalból, nem volt szó. Amint már erről is írtunk, az asszony a munkaügyi döntőbíróság­hoz fordult, amely jogerős Ítéletében megalapozatlannak tartotta a testület döntését és visszahelyezte korábbi munkakörébe, még februárban. A pol­gármester az ítéletet azóta sem hajtotta végre, sőt, a fizetését sem folyósítják. Most, áprilisban az ítélet végrehajtásá­ról is határozat született, de Cseh Sza­káll László ezt továbbra sem kívánja teljesíteni. Mint állítja: törvényességi óvással élt, csak azt nem tudta ponto­san megmondani, mikor, így aztán ki tudja, meddig fog elhúzódni ez az ügy. Törvényességi óvását ugyanis arra ala­pozza, hogy a bíróság nincs tisztában a jelenlegi jogszabályokkal, törvényi ke­retekkel. Addig is Horogszegi Jánosné családja egyedül a férje keresetéből él, nem kis bizonytalanságban... ... és mindenki vár. Kivár. Bcnczc Andrea Kecskeméten a RENAULT Gyors, ké­nyelmes, ta­karékos - a német autó­piac sztárja RENAULT 19 848 112 Ft-tól (plusz áfa) Autóeladás, vevőszolgálat, szerviz, alkatrész - forintért. Francia kényelem, magas műszaki színvonal, megbízható minőség - 1990-91-es modellek, meglepően alacsony áron RENAULT CLIO - az 1991-es „Év autója" 744 600 Ft-tól (plusz áfa) HELYSZÍNRE SZÁLLÍTVA, RENDSZÁMMAL EZ MÁR MAS! MINŐSÉG! RENAULT az Alföld Áruházban, május 3-ától! (Es még egy Renault-cím; Tiszakécske, Szabolcska u. 13. T.: 41-198) KILENCEN KILENCSZÁZ ELLEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom