Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 30. Az olvasó hangja Gondolatok a kárpótlásról E szomorú, majdnem 18 éves történet nem csak a nagyapámról szól. Hazafelé igyekeztem a három kisgyermekemmel, sietős cso- szogást hallottam a hátam mögött. A „házibácsi” volt, nagyszüleiül házának boldog tulajdonosa. Végtelenül szomorúnak és kétségbeesettnek látszott. Hová lett belőle a gőg, a magabiztos fölényesség? Hol vannak már a reggeli parancsosztogatások? — Mielőtt kimegy szántani, lehoz nekem a padlásról egy zsák búzát, elviszi a kocsmába, mert mulatni akarok! Szegény nagyapám! Mit érezhetett, amikor a saját búzáját kellett elvinnie a kocsmába? Összeszorított szájjal és összeszorított ököllel megtette, mert meg kellett tennie. A saját házában volt cseléd, bűnös volt az anyanyelve miatt. Amikor elkezdődött a tagosítás, valamiféle elégtételt érzett. — Ha már nem lehet az enyém a saját tulajdonom, csak vigyék a közösbe, legyen inkább a senki földje. Csak a házamat ne vették volna el! — Nagyon szépek a gyerekeid, te boldog ember lehetsz — monda a „házibácsi”. Szinte segélykérő volt a hangja, valami bocsánatkérés-féle volt a tekintetében. (Korábban arra kérte a nagyszüleimet, szüléimét, hogy tartsák el őket cserébe a házáért. A jogtalanul elvett házért ekkora áldozatra azonban nem voltak hajjandók.) Érdeklődtem hogyléte felől, de ő nem nagyon figyelt rám, a zsebében keresgélt valamit. Elővett egy tízforintost és azt mondta, fogadjam el, vegyek valamit a gyerekeimnek. Megköszöntem és nem akartam elfogadni, de ő a kicsi fiam kezébe nyomta a pénzt. Köszönt és sírva elcsoszogott. Csak álltam és döbbenten néztem utána. Nagyon sajnáltam, akkor, ott rájöttem, hogy ő is áldozat. 1947-ben nagyon egyszerűen és gyorsan kobozták el a nagyszü- leink és a szüléink vagyonát. Ha német anyanyelvű vagy, bűnös vagy, elveszünk tőled mindent! — jelszó alatt. Most mi a bűnünk? Mivel nem részesülünk kárpótlásban, arra kell gondolnunk, hogy törvényen kívüliek vagyunk, azaz valami baj van a kisebbségi jogokkal, itt, nálunk Magyarországon. Mezőfi Andrásné Baja, Radnóti u. 7. A jövőre gondolni se merünk Lehet, hogy a sertéstartás és annak gondja annyira leértékelődött, hogy nem js érdemes vele foglalkozni. Azonban egy olyan problémát szeretnénk felvetni, melyről még nem hallottunk. Nagyon sokan vagyunk olyan fiatalok, sőt lehet, hogy máVnem is annyira fiatalok, akik munkaviszonya részben a katonaság alatt, részben utána és jóval később szűnt meg. A munkaügyi hivatalok a munkanélküli-segély folyósítása helyett mindent elkövettek, hogy rábeszéljenek bennünket az újrakezdési hitel felvételére, sertéstartásra. Ezzel a hivatal átmeneti gondjait megoldotta, legalábbis 4 évre. A mi helyzetünk viszont teljesen kilátástalan lett. Belátjuk, hogy a kormány is terhet vállalt magára miattunk akkor, amikor a kamatterheket magára vállalta. Amikor a hitelt felvettük, a sertés felvásárlási ára 70 forint és az felett volt, a takarmány viszont 1000 forint alatt. Mi a helyzet jelenleg? A felvásárlási ár 51 forint (sőt a jelenlegi tájékoztatás szerint 48 vagy az alatt lesz), a takarmány ára 1500 forint. Ide védőár, oda védőár — ami szintén az előállítási költséget sem fedezné —, a felvásárlók nem törődnek vele. Szólni nem merünk, mert a válasz: vigye, ahová akarja. Minket nem véd senki. A jövőre gondolni sem merünk. A jelenlegi kárunk 150-200 ezer forint. Ezek után ki fizeti vissza a felvett hitelt? A kezesek vagy a nyugdíjas szülők!? Meddig tartsuk el az országot? Vagy nekünk kötelességünk az etetése? A felvásárlóegységek kapnak 650 forint támogatást sertésenként, mi viszont a további ráfizetést. Helyzetünket még az is nehezíti, hogy az átadott sertések áráért hónapokat kell várni. Szeretnénk, ha a nyilvánosság előtt mireánk is felhívnák a figyelmet, hogy rövidesen intézkedjenek visszamenőleg is a ráfizetés mértékével azonos kárpótlásról. Amilyen a hangulat, jobb nem is gondolni arra, hogy végső elkeseredésünkben mihez fogunk folyamodni. Felháborodással olvastuk a fajszi összejövetelen felszólalt dr. Andriska Géza újságírói kérdésre adott válaszát, hogy ... a sertéstartóknak is föl kell ébredniük: a vállalkozás lehet sikeres és veszteséges, amit eddig nem tapasztaltak, és nem tanultak meg. Ilyen kijelentés csak egy régi rendszert is kiszolgált személytől származhat, akinek még nem voltak megélhetési gondjai. Pillanatnyilag ebben a helyzetben vagyunk, amit szívből kívánunk ennek az úrnak is egy példával megtoldva: „juttatásban részesítjük napi 50 forint erejéig, viszont kötelezzük 80 forint elköltésére” és egy fél év után, amikor etette az országot beszéljen az ébredésről, valamint a sikeres és sikertelen sertéstartásról, persze, ha lesz hozzá ereje. Csodálkozunk, hogy ilyen képviselőt az SZDSZ támogathatott. Elgondolkodunk azon: hogy beszélhetünk mi ma gazdálkodásról? A takarmány árát az állam határozza meg, a felvásárlást nemkülönben, vagy azok akik a régi rendszer maradványaiként ma sem panaszkodhatnak, nincs megélhetési gondjuk. Tisztelettel: az elszomorított és elnyomorított, mindenre elszánt sertéstartók Most végre kimondhatom az igazságot • Tisztelt Szerkesztőség! Mély fájdalommal közlöm Önökkel és az ország lakosságával, hogy 31 évi tsz-tagságomat kizárással megszüntették. Ugyanis 1991. március 5-én kértem én és a feleségem a tsz-ből való kiválásunkat, mert már nem bírtuk tovább tűrni a 31 évi rabságot, a kiszolgáltatást, az állandó parancsuralmat a saját földterületemen, illetve szőlőterületemen. Ugyanis a lakásom közvetlen közelében vannak a volt tsz tulajdonát képező szőlőterületeim. A tsz-ben volt, vagyis önkényes alapon elvett területem visszaadását kértem a mostani tsz vezetőségétől, akik ugyanis új vezetők, de nem különbek a régi tsz-elnöktől, aki ávós százados volt az egypártrendszerben, mert a tsz-ből való megszűnésem helyett 31 évi szorgalmas munkával agyonhajszolt feleségemmel és feleségem öccsével éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy a mindennapi betevőnk szűkösen meglegyen. Egyszerűen kizártak, ami azt jelenti, hogy az erőszakkal és megkínozva aláírt tsz-be való belépésre kényszerítettek, most a birtokom visszaadását megkérdőjelezik, vagyis még most úgy néz ki, hogy kizárnak és nem adják vissza a jogtalanul elvett apai-anyai és a feleségemmel együtt szerzett vagyont, átjátsszék valamilyen formában. ' Közvetlenül a lakásom kerítésén belül volt egy 600 négyszögöles szőlőterület, melyet Krizsán István művelt volna 30 éven keresztül, ha akaródzott volna neki, csakhogy ez az jgypártrend- szer megalkotta a nem dolgozók védelmét is, mert amit ő művelt közvetlen mellettem! Azon a szőlőterületen 35-40 centiméteres tőkék ékeskedtek a nemtörődöm munkával, amíg az én területemen 7, esetleg a legnagyobb tőke sem érte el a 10 cm szélességi határt. Tehát ezt már nem bírtam tovább tűrni a 3 éve ígért földreformmal, és ki akartam lépni önkényesen a tsz-ből, mivel már nyugdíjas vagyok, és a feleségem is az lenne, mert 31 évig velem együtt dolgozott a tsz-től kapott saját szőlőterületem helyett, és kaptam 3450,— forint nyugdíjat, a feleségem 1850,— forint házassági pótlékot. Ezért kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy vizsgálja felül az elmondottakat, és ítélkezzen felettem vagy azokon, akik ide hajszoltak. A régi ávós százados úr 1963-ban a kecskeméti rendőrkapitányságra toloncolt, mert én voltam egy személyben adminisztrátor, bérszámfejtő, kisegítő könyvelő, legeltetési bizottsági elnök, tsz-elnök-helyettes, pénztáros, borfelvásárló. A tsz üzleteibe kellett a bort felvásárolni, melyek az ország más területein voltak megtalálhatók. Most ezen a poszton, amit én egymagám betöltöttem, 11-en vannak jelen a tsz-ben. 1963. szeptember 28-án lettem előzetes letartóztatásba helyezve, 17 hónapig kínoztak, hogy jogtalan haszonhoz jutottam. 11 papírzsák iratot elvittek tőlem az irodából, s ezen irathalmazon sem egy javítást, sem egy radírozást nem találtak, és ez úgy látszik, az ávós urat nem zavarta, mert mikor kikerültem a fogságomból, ő minden kívülállótól megvásárolta a bort. Ki ellenőrizte ötét, milyen haszonhoz jutott? Ezután már egy 2 millión jóval felüli kocsival vígan furikázik, és a tsz-tagságot, köztük engem is tönkre akart tenni, de ez nem sikerült neki. Részben mert amikor kiengedtek, a Tabdi községben lévő szőlőterületet adta nekem használatra. Mivel másként akkor még nem volt, kénytelen-kelletlenül, pénz nélkül nekivágtam a nagy darab, agyongyötört szőlőterület munkálásához. Az első évben igaz a 3 hektárról csak 19 mázsa szőlőt szedtem le, de másként nem volt. Vettem fel kölcsönt 1965-ben 10 százalék kamatra, ezen 4 ezer mázsa trágyát tudtam vásárolni, amit az agyonkínzott terület meghálált a jó gazda módján való munkával és a sok utánpótlással (trágyával). 3 évi munka után 290 mázsa szőlőt szedtem le ezen a 4 hektáron, ami bizony meghaladja a 19 mázsát. Most az a problémám hogy Krizsán István tsz-tag 40 ezer forintot követel tőlem 7 db almafa kivágásáért, amit durva sértésnek ítélek. Ugyanis az általam művelt területről egy az egyben lemondtam Krizsán István javára. Nem beszélve arról, hogy 10-12-szer jobb szőlőt adtam neki helyette, amit a tsz-ben műveltem kényszerből a sajátom helyett. Ugyanis a nevezett személy nem gondozta sem a szőlőt, sem a gyümölcsfákat, így nekem is ki kellett a saját szőlőből 28 darab almafát vágni, mivel annyira megfertőzték az én almafáimat is (lisztharmat, pajzstetű, levéltetű). Ezen betegségek hatására kiszáradtak, s akaratom ellenére kellett őket kiszednem. A kért 40 ezer forint jogtalan, mivel ő által a fasorból az én volt tulajdonomból 8 db-ot már kiszedett hamarabb. Úgy látszik, őneki mindent szabad a területén, hát ez majd nem lesz igy ezután, remélem ráébred a parlament is ennek tudatán, hogy az országnak 70 százaléka tönkrement, legalábbis az én szemszögemből nézve. Valamikor a 60-as évek előtt 25 hold szőlőterület volt az én utcámban, most jelenleg 5 hold van művelve. A többiben házmagasságú gaz van. Ezt nem veszi észre az eszméletlen vezetőség, csak azt, hogy 61 éves koromban jó egészségnek örvendezve akarok dolgozni a sajátomból, s ha kell az életem árán is megvédem azt, de majd ezt meglátják az urak. Elmúlt a józan paraszti huzavona, a pártok harcába belefáradtam és követeljük, amiért az édesapánk, édesanyánk gürcölt, szenvedett, koplalt, hogy családjának jobb legyen. Sajnos, de nagyon sajnos, hogy nem úgy alakult, ahogyan ők elképzelték nekünk a szebb jövőt. Nyugosztalja a Jó Isten békében és ne ilyen vandalizmussal, mint minket sújtott. Engem a volt halálbíró 8 hónapi börtönre ítélt, megjegyezve azzal, hogy tanuljam meg jól, hogy soha senkinek ne tegyek jót, mert ezek keverik az embert bajba? 1959-ben nagyon komoly műtéten estem keresztül Budapesten, többhónapi kezelés utén valamelyest rendbe jöttem, és úgy gondoltam, hogy a tsz közös munkájában nem tudok aktívan részt venni, és az akkori elnök kért meg a felsorolt dolgok intézésére, és tisztességesen, becsületesen soha senkit be nem csaptam, végeztem a rám bízott feladatokat és mi lett a vég az egypártrendszerben. Most végre ki merem mondani az igazságot és ezt keresni fogom, hogy valaki megfizesse, tőlem és a családomtól egyszerűen elrabolt embert, mert ezért az ügyért engem kárpótlásban kell részesíteni, ha van és létezik igazság. Olyan bűnös voltam, hogy a Legfelsőbb Bíróságon még a nevemet sem említették, pedig idéztek. Tisztelettel: Turcsán István 6224 Tabdi, Erdőalja 12. A Pilinszky János Alapítvány felhívása A Kereszténydemokrata Néppárt Bács-Kiskun Megyei Szervezete, a Bács-Kiskun Megyei önkormányzat és a Magyar Szocialista Párt Bács-Kiskun Megyei Szervezete 1990-ben Pilinszky Jánosról elnevezett alapítványt hozott létre. A Pilinszky János Alapítvány létrehozóinak szándéka, hogy évente egyszeri alkalommal díjazásban részesítse azokat a Bács-Kiskun megyében élő és dolgozó pedagógusokat, írókat, költőket és újságírókat, akik munkásságukkal, életművükkel vagy kiemelkedő alkotásaikkal jelentősen hozzájárultak a nemzeti kultúra értékeinek védelméhez, átadásához, fejlesztéséhez, a köz- és magánerkölcsök nemesítéséhez és ezért közmegbecsülésre méltók. A Pilinszky János Alapítvány 1991-ben három díjat kíván átadni. A díjazásra méltó személyre bárki javaslatot tehet írásban, részletes indoklással. A javaslatokat 1991. május 30-áig a Pilinszky Alapítvány titkárságára kell eljuttatni. (Kecskemét, Május I. tér 3. 6000) A díjazásról a Pilinszky János Alapítvány Szakmai Kollégiuma — a beérkezett javaslatok alapján — dönt. A Pilinszky János Alapítvány díjait először 1991. augusztus 20-án adja át. A díj ifi. Nagy Ferenc aranyozott tűzzománc plakettje, valamint 15 000 forint jutalom. Az alapítványtevők felhívják mindazokat, akik a fenti alapítványi célok megvalósításában közreműködnének, csatlakozzanak és anyagilag támogassák az alapítványt. A hozzájárulásokat az AGROBANK RT. Kecskeméti Területi Fiókjánál vezetett 259-98535/ 752-01140 számlára lehet megtenni. Pilinszky János Alapítvány ÚJ KÖNYVEK Könnyedén angolul. 1—4. oktatócsomag 4 kazettával. (1450 Ft) — Könnyedén angolul. 5—8. oktatócsomag 4 kazettával. (1450 Ft) — Könnyedén németül. 1—4. oktatócsomag 4 kazettával. (1450 Ft) — Könnyedén németül. 5—8. oktatócsomag 4 kazettával (1450 Ft) — Latin nyelvkönyv. (Tanuljunk nyelveket) (Tan- könyvk., 290 Ft) — Német kifestőfüzet. 1—11. (Agora, 79 Ft) — Angol kifestőfüzet. 1—4. (Agora, 79 Ft) — Ágh István: Emberek éltek itt. (Magvető, 85 Ft) — A. D. Foster: A fekete lyuk (Gulliver, 108 Ft) — Franchise: Út a sikerekes vállalkozáshoz. (Nemzetközi Menedzser Központ, 250 Ft) — W. Harrigton: Az írás hősei és hősnői. (Holnap, 148 Ft) — Búrt Hirschfeld: Dallasi nők. (Rege, 178 Ft) — Kulics Ágnes—Tölgyesi Ágnes: ... Kövek fognak kiáltani. (Gondolat, 175 Ft) — Mező Ferenc: A hedonista búcsúja. (Orpheusz könyvek) (Orpheusz, 75 Ft) — Torday Aliz: Zöldben kinn és benn. (Ä szép otthon) (Corvina, 295 Ft) — Weöres Sándor: Bóbita. 9. kiad. (Móra K., 120 Ft) — Zöld tavasz. (Gulliver, 58 Ft) — Phil Berger: Véres korszak. (Contact—Sport Kft., 198 Ft). T avasz (Méhesi Éva felvételei) fc.%.
