Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. április 4. NEM HIBÁSAK — MÉGIS ŐK FIZESSENEK RÁ ? Matkói kistermelők perelik a Petőfi Tsz-t A szegény embert még az ág és a tavalyi év is húzza! A kibővített közmondás a Matkó 251. szám alatt lakó Tormási házaspárra ráillik. Hozzájuk hasonlóan tíz-tizenöt — a Petőfi Tsz-től szőlőterület bérlő — család járta meg, káro­sodott kisebb-nagyobb mérték­ben azért, mert a szövetkezet növényvédői a tavaly júniusi permetezéssel késtek, s emiatt a peronoszpóra leégette a levele­ket. A közelmúltig úgy volt, hogy együtt indítanak pert a tsz ellen a termésben okozott vesz­teségért. Azután meggondolták magukat. Biztosabbnak látják, ha egyénileg keresik igazukat, s inkább magánkeresetet nyújta­nak be a bíróságon. Határkép 1991-ben Hitelt érdemlő leltár készíté­sére természetesen nem vállal­kozhatunk: mennyit költöttek Tormási Józsefék 1990-ben .az 1,8 hektár bérelt szőlőre, s mennyit kaptak vissza bevétel­ként? Arra viszont igen, hogy meghallgassuk őket és hogy ve­lük együtt megnézzük mi is a múlt évi, késedelmes permete­zés miatt leperzselt szőlőt. Húsvét előtt pár nappal a matkói határ siralmas képet nyújt. Amerre elhaladunk, messziről látjuk, hogy a szőlő­sorok köze gyepes. Mintha itt az idén a zöld füvön szeretné­nek heverészni és nem a jobb termés reményében dolgozni. — Gazdaember hogy bírja ezt a látványt elviselni? — Nem mindig volt ez így- néz körül Tormási József a kihalt tájon. — Amíg a tsz-ben dolgoztam, emlékszem, decem­berben, 5 centiméteres hóban is metszettünk. Úgy haladtunk a munkával, mint a kisangyal. Most meg ...? Alig van mozgás a határban. Csak egy autót lá­tok arrébb, vagy két kilométer­nyire, ennyi az egész. — Itt a mi szőlőnk, amit bé­relünk — mutat kisvártatva jobbra Tormásiné. — Erősen gondolkodunk rajta, érdemes-e folytatni a művelését. Őket ki kártalanítja ? Azokhoz a vesszőkhöz ké­pest, amelyeket fél órája a há­zaspár saját szőlőjében láttam, a tanya mögött, az itteniek nagyrészt senyvedtek, élettele­nek. Szárazak és könnyen tör­nek. Holt vesszők. Elbarnult levelek a tőkék kö­zött, még tavalyról. A pero­noszpóra miatt hullottak le — mint a bérlőktől megtudom. — Ép bogyók alig maradtak a fürtökön emlékszik vissza a feleség. — Nem fürt volt az, csak csu­tora — igazítja ki a férje — Rajta 5-6 szem szőlő. Árulhat­tunk volna 100 vagy 200 ezer forintot is, ha a téesz nem szúr­ja el! Bárhogyan is nevezze a hi­bát: az a bizonyos ág és a tava­lyi év „húzza” őket még ma is. — Minket ki kárpótol azért — ereszti ki a hangját a szabad­ban Tormási József —, mert csak 27 mázsa szőlő termett a jobb esztendőben szokásos 200 —220 mázsa helyett? Kilónként 9 és 6 forintért tudtuk eladni. Mégis követeli tőlünk a szövet­kezet a múlt évi 49 749 forint bérleti díjat és az 50 ezer forint művelési költséget. Nekünk már minden pénzünk elfogyott. Nincs kitartásunk a tavaszon, hogy ezzel a bérelt szőlővel va­lamit kezdhetnénk. Hiszen ki vagy mi szavatolja, hogy az 1990. évi gondatlan permetezés nem „vágja-e vissza" az idei ter­mést is? Nem juthatnak koldusbotra! Csaknem a nullán. Súlyos gond, valóban. Mert, ha az öt esztendőre bérelt 1,8 hektár szőlő műveléséről Tormásiék lemondanának, ezért úgyneve­zett bánatpénzt kellene fizetni­ük a termelőszövetkezetnek. De hát miből fizetnének, amikor ennyire gyatra volt a tavalyi ter­més, nem az ö hibájukból? Már egy munkanélkülki is van a csa­ládjukban: a katonaságtól le­szerelt fiuk. Ők, a szülők is könnyen azzá válhatnak. Fél­nek a nincstelenségtől. Volt egy kés- meg egy cipőüzem is Mai­kon — megszűnt mindkettő. S most olyan munkaalkalom­tól, a szőlőműveléstől esnek el megfelelő anyagi felkészültség hiányában, amely korábban azért hozott valamit a konyhá­ra. A bérlet első évét közepes terméssel zárták. A következő­ben 260 mázsát szüreteltek! Az­után egy rossz esztendő kö­szöntött rájuk — 40 ládára va- •lót szedtek. Ekkor a szövetke­zet elengedte a bérleti díjat. Ez­után jött a számukra csaknem katasztrófával felérő 1990. év. S most itt állnak „megfüröd- ve”. Mert mint a Bács Kiskun Megyei Növényegészségügyi és Agrokémiai Állomás igazgató­jának, Balogh Bélának a szak- véleményében olvashatjuk: „A kritikus időszakban (1990. június elején) a kiperme­tezett Ridomil Plus—50 WP nem védte meg a szőlőt a fertő­zéstől a következő, negyedik permetezési forduló kezdetéig, azaz június 22-éig. A negyedik permetezést legkésőbb június 20-án kellett volna elkezdeni. Mégis csak kétnappal később került sor a peronoszpóra ellen a Buvicid F permetezőszer használatára. Nagyon fontos körülmény, hogy a permetezést nem soronként, hanem kétso- ronként végezték, így nem jut­hatott mindenhová elegendő hatóanyag az egyébként megfe­lelő töménységű permedéből. Megjelentek a peronoszpóra tünetei. A gyenge szőlőbogyó­kon gyorsan végbement a kör­folyamat. (Elpusztultak.) A to­vábbi permetezések ezen már nem segítettek, csupán az újabb károsodás kialakulását akadá­lyozhatták meg”. A tsz-elnök válasza: 200 ezer forint sok Tormásiné is az őket ért ká­rért változatlanul a permetezést végző szövetkezetét okolja. — Ők a hibásak! — így látja Rafifai János, a Petőfi Tsz elnöke is? — kérde­zem ezután tőle. — Ez az eset még az elődöm. Kovács Sándor idejében tör­tént. Én nem tudok belelátni abba, hogy akkor ki mit csinált, vagy milyen mulasztásért fele­lős. Annyit tudok: a tsz-t is sok baj érte. Rendkívül rosszak a körülményeink. Az olyan vál­lalkozás, mint a bérleti szerző­dés alapján való művelés, min­dig is kockázattal járt. Hiszen láthatták, nincs két egyforma parcella. Az egyik jobb, a másik gyengébb. Aszály, gombafertő­zés, az időjárás és a változó csa­padékmennyiség — mindegyik befolyásolja a termést. Lehet­tek permetezési problémák is... ? Igen, nem vitatom. Számtalan olyan körülmény okozhatta Tormásiék vesztesé­gét, amelyeket utólag már ne­hezen lehetne tisztázni. Követe­lésüket, hogy fizessünk nekik 200 ezer forintot, irreálisnak tartom. Nem állunk úgy, hogy ezt teljesithetnénk. Fordulja­nak a bírósághoz! így is lesz. A kistermelők pe- relnek. Koh| Antal • kel kivuln Ikuis/lo. Nagyapád Sándor és .lójárt Mihály. • Készül a 436-os (amerikai export) csuklós pótkocsirésze. megtarthassuk, illetve visszakapjuk, mert mint az amerikai partnerek is nyi­latkoztak erről, mi ezeket jó minőség­ben tudjuk készíteni. Amikor a jövőről tárgyaltunk, én ezt az álláspontot kép­viseltem, s hitem szerint olyan döntés született, amelyben megkapaszkodhat a halasi kollektíva. Maradt náluk az amerikai megren­delésre készülő buszok, két típus fenék­váza, az angol megrendelésre gyártott autóbusz szekrényváza, az úgynevezett sori elemgyártásban is részt vesznek (ezek más irányba szállított járművek részei), s a műanyagelem-készítés. E vállalati termékek mellett előállíta­nak holland megrendelésre szemétszál­lító konténereket s erre az esztendő­re elegendő munkájuk van. Sőt, újabb feladatok várományosai, s talán a har­madik negyedévtől produktív fizikai munkásokat fel is vehetnek. Jobb eszköz­kihasználással — Természetesen a leendő részvény- társaságon, esetleg holdingon belüli önállóságról nem möVIdtúnk té-—1'tájé­koztál Tóth Pál. Elengedhetetlen­nek tartom, hogy költségcentrummá váljunk, vagyis hogy az elszámolásnál egyértelmű, tiszta legyen, hogyan gaz­dálkodunk. Ennek eddigi megítélése, mondhatni szubjektív módszerrel tör­tént. Egyébként a gazdaságosság javí­tását, a profit növelését nem a fix költ­ségek további lefaragásával tartom elérhetőnek, hanem a termékmennyi­ség bővítésével, az eszközök jobb ki­használásával. A jelenlegi közgazdasági viszonyok között az Ikarus halasi gyára 560-580 millió forintos termelési érték mellett lehet elfogadható mértékben rentábilis. A majdani vállalati szervezeten belüli önállóságra megkapták az ígéretet. Ezt a kollektívát nem érinti, hogy sajnos a vállalat más gyáraiban csak csökken­tett munkaidőben dolgozhatnak jelen­leg, mert a szovjet vevő fogadókészsé­gével még mindig gondok vannak. A kiskunhalasiak bíznak benne, hogy az Ikarus mélyrepülése egyszer mégis­csak véget ér. Most arra kell törekednünk, hogy a gyár egyes területeinek leterhelését egyenletesebbé tegyük - magyarázza az igazgató. — És természetesen tudjuk azt is, hogy az amerikaiak elismerése ellenére van még mit javítani a mun­kánkon. MEDDIG TART AZ IKARUS MÉLYREPÜLÉSE? Halasi hegesztők dicsérete A megyei munkásokban bízik az amerikai partner Az egykori kiskunhalasi Fémmun­kás-gyár dolgozóinak kijutott minden rosszból, amit az előző rendszer centra­lizált gazdaságirányítása nyújtani tu­dott a vidéknek. Kezdődött egy elhibá­zott, gazdaságilag és piac tekintetében megalapozatlan, a halasi gyárnak „ki­utalt” beruházással — fölkészülés elad­hatatlan, piszok drága könnyűszerke­zet készítésére —, a korábbi, tisztes megélhetést adó profil szétzúzásával, majd tulajdonosváltás következeit. Az új gazda, az Ikarus még teljes fényében pompázott ekkor, 1986-ban, ám ezt a döntően szocialista piacra termelő cé­get is utolérte a baj: az új Magyaror­szág új helyet keres magának a világ gazdaságában, nyugati orientáció mel­lett. A vállalat többszörösen a tönk szélére került a szovjet vásárlások meg­szűntével. Úgy tűnt, ennek is legelső­sorban a halasi gyár issza meg a levét; az elképzelések szerint 1991 második negyedévére minden Ikarus-termék gyártását visszavonták volna Buda­pestre. A piac az piac ! Ám csoda történt! No nem a főváro­si cégatyák szíve esett meg a kiskunha­lasi szaktársakon, mondván, hadd ke­ressék meg ők is a kenyérrevalót, még­sem visszük el tőlük a munkát. Nem. A piac értékítélete szólt közbe! Ugyanis Halason készítették két, amerikai ex­portra szállított busztípus fenékvázát. A tengerentúli vevő a minőségi hibákat felsoroló egyik jegyzőkönyvében azzal zárta mondanivalóját, hogy bizalmát azért nem vonja meg az Ikarustól, mert a kiskunhalasi gyárban azt tapasztal­ták, hogy magyar hegesztők is tudnak kifogástalan varratot készíteni ... Az Ikarus nincs abban a helyzetben, hogy ezt a megállapítást figyelmen kívül hagyhassa. — Ha ebben a megfogalmazásban van is némi túlzás, a lényeg, hogy tud­niillik az amerikai partner elégedett az itteni munkával, az igaz mondja Tóth Pál, a halasi gyár igazgatója, aki­nek ..elújságoltam” a külső forrásból származó információt. — Ebben talán közrejátszik, hogy a megrendelő szak­embereinek kritikája, amit mi ittjár- tunkkor minden alkalommal kértünk is, nem volt falra hányt borsó. Amit kifogásoltak, azon minden esetben vál­toztattunk, és ők erről a legközelebbi látogatásukkor meggyőződhettek. És ezenkívül tényleg vannak jó szakembe­reink. Önállóság meztelen fenékkel? Ismeretes, hogy az Ikarus Németh- kormány idejében kezdődött válsága máig sem ért véget, jóllehet, a mostani kormány már döntött: életben kell tar­tani a buszgyártást, kialakítva egy ver­tikumot, amelyben az eddigi nagy be­szállító, a Csepel Autó és a végtermék­kibocsátó Ikarus érdekellentéte felol­dódna, s hozzájuk kapcsolódna még az exportot lebonyolító Mogürt is. Az előbbiek részvénytársaságot hoznak létre a tervek szerint, lehetőség szerint privatizációval, külföldi tőkebevonás­sal egybekötve. Az autóbuszgyártás sorsa több mint fél éve már a szanáló szervezet kezében van, amely keresi a megoldást. A halasi gyár jövőjéről is természetesen e szervezet közreműkö­désével döntöttek. Tavaly érkezett s néhány hónapig állt a halasi gyár élén egy fővárosi igaz­gató, aki úgy gondolta, önálló vállalat­tá kell válnia az egységnek, ez a jövő útja. Tóth Pál, akit az ő távoztával bíztak meg az igazgatói teendőkkel, más nézeteket vall. — Önállóság meztelen fenékkel? Ha a vállalat eredeti koncepciója megvaló­sul, vagyis visszaviszik a központba az összes Ikarus-terméket, akkor maradt volna némi konténergyártás, ami azon­ban édeskevés háromszáznegyven em­ber foglalkoztatásához. Márpedig a fő célja itt egy felelősséget érző vezetőnek rövid és hosszú távon egyaránt csakis az lehet, hogy az embereket munkával ellássa. A gyár jövőjét én a vállalaton belül tudom elképzelni úgy, hogy az egyszer már nálunk lévő munkákat • Szerelik az „angol busz" oldalvázát. (Tóth Sándor felvételei) A. Tóth Sándor Az Európa-házról álmodom ... Politikusaink mostanában olcsóbb árakat, elszegényedés-ellenes gazda­ságpolitikát , fizetésemelést, jobb köz- biztonságot, igazi rendszerváltást a munkahelyeken — már nem ígérnek. Viszont úton-útfélen azzal etetnek bennünket, hogy előhb-utóbb eljutunk az Európa-házba. Azt hiszem, én vagyok az első ma- nusz, aki álmában eljutott ebbe az óriási politikai csinnadrattával reklá­mozott intézménybe. Az éjjel álmom­ban én voltam az első magyar vendég az Európa-lwzban. Lenyűgöző él­mény . . . Fantasztikus . . . Ilyet még nem láttam ... * Az orosz trojkán érkező vendége­ket görögtüzzelköszöntik, és tisztele­tükre megszólalnak a bázeli haran­gok. A ház japánkertjében svédasztalt terítenek. Az asztalon franciasaláta, angolszalonna, prágai sonka, pozso­nyi kifli, párizsi szelet, moszkvai sza­movárban holland tea és görögdinnye. Az italkülönlegességek között van skót whisky, bordói vörösbor, bajor sör, Kocsis Irma. Desszertként török­mézet, szultánkenyeret és amerikai mogyorót kínálnak. A férfiak havan­naszivart is kapnak. Az étkezés alatt egy sváb fúvószenekar skótszoknyá­ban angolkürtökön varsói szerenádot ad elő. Könnyítés, hogy a vendégek közül azoknak, akik angolkórosak, a törökülés nem kötelező. A vendégszobákban, spanyolfal mögött, angolkisasszonyoknál nevel­kedett társalkodónők franciaágyon brüsszeli csipkéből készült fehérne­műben várják a férfivendégeket. Állítólag az A PEH-ellenőröket spanyolcsizmákba öltöztetik, és egész éves jó munkájuk jutalmaként elviszik őket az eliziumi mezőkre. A vendéghölgyek programjának sajtótájékoztatóját — sajnos — le­késtem, de azt beszélik, feltehetően arra is lesz mód. hogy az idősebb, egyedülálló hölgyek pekingi palota­pincsik mellett spanyolbakot is tart­hatnak. * Arra ébredtem, hogy piszkosul ko­rog a gyomrom, és éhes vagyok. Mi­vel jelenlegi lakásom egy bontásra ítélt közértraktár elhagyott sarkában van, kimásztam a papundeklihalmaz alól, és a tegnap esti vacsora maradé­kát gyorsan belapátoltam. A reggeli tisztálkodáson is hamar túlestem — körbenyaltam a számat —, zsebre vágtam a hangszeremet, és usgyi, a meló! A metró egyik végállomásán ülök a földön, és szájharmonikázással szórakoztatom a nagyérdeműt. A ha­verok azt mondják, hogy menjek a Blahára, ott jobban lehet keresni, de én csökönyös vagyok. Amíg nem ju­tunk el az Európa-házba, itt mara­dok! Kiss György Mihály ÚJ KÖNYVEK: Magyar angol orvosi szótár. 3. ki­ad. (Akadémiai K.. 335 Ft) Graham Shelby: A penge éle. (Európa—Árká­dia, 198 Ft) — Kosztolányi Dezső: Né­ró. (Corvina. 250 Ft), német nyelven — Márai Sándor: Füves könyv. (Aka­démiai K„ 275 Ft) 8000 germaniz- nius. 3. kiad. (Akadémia-Terra, 98 Ft) — Marianna Birnbaum: Esztcrházy- kalauz. (Magvető K., 150 Ft) — Spen­cer Brandley: Gilda. (Háttér. 140 Ft) — Joseph Jerger: Isten áldja, doktor úr! (Háttér, 179 Ft) — Lajos Mari— Hemző Károly: 99 gyümölcsös édesség 33 színes étclfotóval. 2. kiad. (Corvina, 275 Ft) — W. F. G. Mastenbroek: Konfliktusmenedzsment és szervezet- fejlesztés. (Közgazdasági és Jogi K., 300 Ft) — Mikszáth Kálmán: A há­lyogkovács és más elbeszélések. (Szép- irodalmi K., 198 Ft) — John Tempest: A Cardigan-sugár. (ILV -Bembo, 99 Ft) — Hans Peter Waldrich: Titkos tanok. Ezoterika. (Édesvíz, 139 Ft) — Zöldséges ételek. Válogatta Walter Anette. (Officina—Nova, 450 Ft).

Next

/
Oldalképek
Tartalom