Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-25 / 96. szám

1991. április 25. • PETŐFI NÉPE • 5 A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZBAN IS FORGATTAK Angol filmsorozat a szocializmus felbomlásáról • A filmren­dező. • Középen Ragályi, az operatőr. • S/inpadjelenet a kecskeméti forgatáson. Lassan icnusz-cicssc van*., uugy a rv^vaivv/inwu ivaiuna j vwvi Színház gyönyörű épülete feltűnik egy-egy filmben, elsősor­ban külföldi produkcióban. Most az angol Channel Four stúdiója forgatott az „ékszerdobozban”. Gravin train címmel már korábban lefutott négy rész az angol televízióban, most újabb széria elkészítésébe kezdtek, sőt. ahogyan az lenni szo­kott, ha sikeresek lesznek ezek a részek, újabbak követik majd. Hogy mi a népszerű téma? A szocialista rendszer fel­bomlása, vagyis a Kelet-Európábán történtek. És ami a cse­lekmény középpontjában áll: hogyan gazdagodnak meg ezál­tal a nyugati bankok. Szép kis sztori... Még sikeres is. Az angolok 46 nap alatt forgatják le a teljes filmet, ebből Magyarországon egy hetet dolgoznak. Ami pedig csodálatos: egy hónap múlva máris képernyőre kerül a produkció. Lehet, hogy hozzánk is eljutnak a filmek. Ez, egyelőre, csak lehető­ség. Az viszont biztos, hogy a forgatásban a magyar- ameri­kai kft., a TMA Film segédkezik. Nem ez az első külföldi bérmunkájuk, például A gyilkosok köztünk vannak című film elkészítésében is segédkeztek, a magyar produkciók közül pedig a Magyar rekviemben. Egyre több a külföldi megrende­lés. Az egyik legérdekesebb munkájuk a Vörös király, fehér lovak című alkotás volt, ami a szovjet belügyekről és Gorba- csovról szólt, és egy amerikai tévétársaság forgalmazza. Érde­kes és érdemes lenne megnézni. Visszatérve a Graivin trainre. A film rendezője James Cal- leny Jones, producere Philippe Hintschiff, operatőre pedig a friss Kossuth- és Oscar-díjas Ragályi Elemér, díszlettervezője Romváry József, gyártásvezetője Tímár László, felvételveze:- tője Czirkó József. A főbb szerepeket Ael Richardson, Fran- ceska Annis, Cecile Pauli, Henry Goodman játssza, valamint a magyar színészek közül látható Bálint András, Báridy György, Szabó Sándor és Hollósy Frigyfes. Mintegy 18 00 statisztát foglalkoztatnak, a kecskeméti forgatáson 350-et. Az ország sok szép vidékén készítettek felvételeket, rögzítet tek filmjeleneteket például a jáki templomban, Szentendrén, az óbudai főtéren, a New York kávéházban. Filmes végszóval: ennyi. A többit majd a képernyőn! Szöveg: Borzák Tib or Kép: Straszer András A KUNSZENTMIKLÓSI SAVAS ESŐK KAPCSÁN Uj szervezet — új szellem a környezetvédelemben A környezetvédelem manapság az érdeklődés kö­zéppontjába került — köszönhetően nagyrészt a saj­tónak, de tulajdonítható ez az emberek gondolkodás- módjában bekövetkezett változásoknak is. Nagy a veszélye viszont annak, hogy sok rémhír kelhet szárnyra a tájékozatlanság következtében, mely ter­mészetesen félelmet szül. Az emberek elhallgatásra gyanakodnak, bizalmatlanok a „hivatásos” környe­zetvédőkkel szemben, mely bizonyára az elmúlt évti­zedek gyakorlatának eredménye. Ezért kell feltétlenül nyíltan, tárgyszerűen tájékoztatni az embereket az őket foglalkoztató eseményekről. A Magyar Nemzet április 11-ei számában, N. Kosa Judit tollából megjelent Savas eső hullik Kunszent- miklósra c. cikk ékes bizonyíték a fenti megállapítá­sok alátámasztására. A témához, a teljesség kedvéért, javaslom ezennel, s a jövőben is, a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség véleményét, tárgysze­rű tájékoztatását meghallgatni. Remélhetőleg nem kell bizonygatnom, hogy szakembereink az emberi környezet védelmében — s nem ellene —, embertár­saink, mindannyiunk érdekében tevékenykednek, ha nem is mindig hibátlanul, hisz aki dolgozik, óhatatla­nul hibázik is. Nem célunk és nem érdekünk a tények elhallgatása, meghamisítása. Hivatásból, elhivatott­ságból tesszük a dolgunkat, ebből fakadóan legjobb tudásunk szerint végezzük feladatainkat, s bármikor őszintén és nyíltan állunk az emberek és a sajtó nyil­vánossága elé. Bács-Kiskun megye környezeti állapota országos viszonylatban is jónak minősíthető, köszönhetően a viszonylag kisebb mérvű iparosításnak, s a térségre jellemző mezőgazdasági tevékenységnek. Természete­sen, ez nem azt jelenti, hogy a környezetvédelem terén itt nincs teendő! Kunszentmiklós az a városunk, amely az apajpusz- tai környezetszennyezés nyomán vívott ki magának országos „hírnevet”, a rémhírnek bizonyult, elásott, mérgeket tartalmazó hordóival. További szenzáció­val nem tud szolgálni ez a minden szempontból átla­gosnak mondható kisváros. Mint minden hasonló település, ő is viseli, ill. próbálja megoldani saját gondjait-bajait, de nem esik itt savas eső, nincs kör­nyezeti katasztrófa ... Egyre több viszont — mint mindenütt az országban — az asztmás, rákos, allergi­ás beteg, a szennyvizek szikkasztásából adódóan szennyezettek az ásott kutak, a vezetékes vízzel is gondok vannak... Megerősítve a Köjál véleményét, az ivóvíz valóban alkalmas emberi fogyasztásra, bár magas vastartalma miatt bizonyára sokszor gusztustalan. A több telepü­lés ellátására épített regionális vízmű vastalanító be­rendezésének megvalósítása folyamatban van, tehát ez a gond hamarosan megoldódik. A városnak van egy-két kisebb ipari üzeme, többek között a cikkben emlegetett akkumulátorgyár, ahol ólommal és grafittal dolgoznak, s ez félelmet kelt az emberekben. Az ott dolgozók veszélyeztetettsége fennáll, ha nem tartják be a munkavédelmi és a munka-egészségügyi előírásokat, nem üzemeltetik az elszívóberendezéseket, de a gyár a környezetre poten­ciális veszélyt nem jelent. A kötelezően előírt adat­szolgáltatás alapján az üzem ólomkibocsátása igen alacsony értékű, de a cikk nyomán elvégezzük az ellenőrző méréseket. A gyár kibocsátott szennyvizé­nek minősége ismert: ólomtartalma jóval alatta ma­rad a közcsatornába vezethetőség határértékének, alacsony értéke miatt nem jelent veszélyt a városi szennyvíztisztítót követően a befogadó élővízre sem, sőt, a tisztítótelep szennyvíziszapja mezőgazdasági hasznosításra kiválóan alkalmas. Ennyi biztató konkrétumot szükséges volt hozzá­fűzni a kunszentmiklósi gondokhoz. A munkánkhoz mindenkitől bizalmat és türelmet kérünk, hiszen szá­munkra éppen olyan fontos a térség környezeti álla­potának megőrzése, illetve javítása, mint a lakos­ságnak. Dr. Fehérváryné Albert Judit Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Baja AJÁNLATA LEMEZ Néptánctalálkozó Miár megszokhattuk, hogy min­den esztendő tavaszán randevút adnak egymásnak a folklór szerel- mes.ei, a népzenészek, az énekesek, a Láncosok. Az is hagyomány, hojiy a Hungaroton és az Országos Közművelődési Központ közösen adja ki a magyarországi táncház- ta’lálkozók válogatott műsorát. E;zúttal a tizedik fesztiválról kap­hatunk ízelítőt. Az Eredics Gábor szerkesztésében készült lemez igen v áltozatos, szűkebb hazánk is kép­viseltetve van. Kezdjük is ezzel. A dél-alföldi dallamok, valamint a bácskai Duna mente és az alföldi tekerőmuzsika a program figye­lemre méltó blokkjait alkotják. Az előadók között pedig a kecskeméti Hilda Ádám (koboz) és a Csík zene­kar is feltűnik. Ez utóbbi csapat, a hirös város leglátogatottabb tánc­házának házigazdája, szatmári oláhost játszik a lemezen. Felfe­dezhetők még kecskeméti illetősé­gű muzsikusok, például a Gönczöl együttes két tagja, Csente Tibor és Nagy Zoltán vagy a Járató együt­tes Csíkból „kölcsönzött” Kunos Tamás kontrása. A lemez A oldalán elsősorban er­délyi muzsika szól, mindjárt az ele­jén bochidai dallamok, a Hegedős együttes előadásában. Rendkívül szép és képzett hangja van Kanalas Évának, aki moldovai dalt énekel. A Kalamajka együttes Székelyer- zsébeten gyűjtött dalt szólaltat meg, az Egyszólam pedig Maros menti táncnótákat. A Méta Kis- Jézus-köszöntőt, a Ghymes pedig csallóközi csúfolót ad elő. A továb­biakban bogyiszlói népdalok, ka­lotaszegi keserves és lakodalmi mars, horgosi népdalok is felcsen­dülnek Szokolay Balázs, a Gönczöl, a Csík, Juhász Zoltán, Berecz And­rás, a Járató, a Tekerő és a Batyu műsorában. Föltétlenül meg kell említeni még Balogh Sándor do­rombjátékát (moldovai táncok) és Balogh Kálmán cimbalomszámát, a vajdaszentiványi sebes fordulót. Jubiláns le­mezéhez érke­zett tehát a táncháztalálko­zó-sorozat. Jó lenne hinni, hogy ezzel nem szakad meg a széria. Egy kis félsz van ben­nem, hiszen manapság oly sok érték vész el. Hullottam olyan híreket: a Hungarotonnál sem biztos, hogy növeked­ni fog a népze­nei kiadványok száma. (SLPX 18205) B. T. KÖNYV KAZETTA Másfél óra Finnországban Finnország, a csodás Suomi! De sok magyart vonz a Finn-öböl mentén elterülő, erősen tagolt vi­dék! Közepén a hatalmas Finn- tóhátság 60 000 tavával, bővizű, zuhatagos folyócskáival, ligetes­erdős területével. Helsinki, Turku. Tampere különös hangulatával. A Finnországból hazatérők elbe­szélései, fényképei egy idegenfor­galmi image festette országot raj­zolnak meg: a nagyon gazdag, a nagyon kék, a nagyon tiszta orszá­got, a fehér éjszakák, a szaunák, a sífutás, a békesség, a bizalom biro­dalmát. Az útikönyvek, a -filmek valamelyest tovább színesítik az általunk megálmodott országot; de népének hétköznapjairól alig tudunk valamit. Milyenek is a fin­nek? Többnyire szőkék, békések, nyugodtak, mosolygósak — így látjuk mi a hazánkba járó turistá­kat. Valójában milyenek? Kardos Vera diákként, háziasszonyként, családanyaként, majd üzletasz- szonyként évekig élt északi roko­naiknál. A Göncöl Kiadó gondozá­sában megjelent kicsiny, alig 140 lapos könyvecskéjében a magyar asszony látta országot mutatja be. Mesél a finnek természetéről, men­talitásukról, a természet iránti ra­jongásukról, sportszeretetükről, mindennapi életükről. Megismer­tet szokásaikkal, hagyományaik­kal, a tőlünk bizony nagyon eltérő életformával. Mesél, nem oktat, nem műemlékeket elemez, nem történelmi évszámokat sorol, nem a múltban kalandoz! Pár oldal elolvasása után az ember már köz­vetlen szemlélője a finnek mai nap­jainak, személyes ismerősének érzi a vidéket, az embereket, mintha csak ott járna — állapítottam meg a könyv utolsó sorainak elolvasása után. Pedig csak másfél órát kalan­doztam gondolatban Suomiban, másfél óra alatt elolvastam a gon­dos tipográfiával, finn papírra nyomtatott könyvet. K. M. Holló Színház Mar a tcvcbeli reklám is jópofa volt: „A kazettát ingyen adjuk, de ez nem igaz!” A III. Humorfeszti­vál egyik fődíjas csapata a Holló Színház volt — megérdemelten. Az 1990 tavasza óta együtt dolgozó fiatalok (Galla Miklós, Nagy Na­tália, Pethő Zsolt és Kovalik Ba­lázs) az angol humor kedvelői és tolmácsolói. Igen finom, úri ez a humor. Fanyar, ugyanakkor rend­kívül szórakoztató, elgondolkod­tató. Fárasztó, de mégis első osztá­lyú. Galla angolból fordította a jeleneteket és a dalokat. Jelszavuk az egyik darab témája lehet: Tud- nak-e a hollók a víz alatt repülni, vagy megfulladjak? Abszurd világ ez, a Holló Színház műsorát illető­en is. A Monthy Python csoport jelenetei közül hat szerepel, a Rá­diós kvízjáték (hangmontázs), a Vitajelenet, a Favágódal, A zene­szerző, ha meghal..., a Papagáj- jelenet (a humorfesztiválon is lát­tuk) és a Nem fogják játszani a rádióban soha kezdetű poéndal. A Holló-program tehát indulás­nak kiváló. Amint hallottam a csa­pat leikétől, Galla Miklóstól: vidé­ki fellépéseikre tódul a közönség. Úgy látszik, van kereslet az angol humor (no, és a Holló Színház) iránt. A most 5000 példányban megjelent kazetta minden bizony­nyal hamar gazdára talál. (Proton Kiadó) B. T. A szereplők, balról Szabó Sándor. I Ezt látják majd az angol nézők ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom