Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

1991. április 16. • PETŐFI NÉPE • 3 ABSZURD Már anyázunk kérem, csak anyázunk... Lassan kezd félni az ember ebben az indulatok­tól terhes zűrzavarban. Még önmagától is, megtor­panó rémülettel bambulva olykor feldúlt tükörké­pére. A bizonytalanságtól zavarodottá válunk, dü- höngővé, s nemritkán igazságtalanná, vagdalkozó- vá, sértegetövé. Miért? — A társadalomtudósok meg a pszicho­lógusok talán tudják a választ. A helyes választ. Én már csak az abszurd jelzőt mormolom, hiszen ez az, aminek alapeleme a bizonytalanság, ha irodal­mi elemzésekbe bocsátkozva a definícióját próbál­nánk e jelenségnek megfogalmazni. Emellett az, hogy az abszurdnak nincs jelene, csak kozmetiká­zott múltja és „sültgalambvárós” jövője — ami a reménykedő tétlenek és a toporgó tehetetlenek ál­ma —, ugyancsak emlékeztet arra, ami kicsiny hazánkban ma megfigyelhető. Kicsiny haza, ahol még csak beszélünk a demok­ráciáról, toleranciáról, európaiságról, jóléti társa­dalomról. Ugyanakkor itt sűrűsödik az egész vi­lág: a latinos hőbörgés és a fásult skandináv tekin­tet, a jenki kivagyiság és a nagy ívet csillantó orosz orrfúvás, az olasz szertelenség és a német precizi­tás, a japán eltökéltség és a dán részegeskedés . . . Na ja! Megy a pártok közötti közelharc kárpót­lási ügyben, az oda-vissza acsarkodás. Amiben az a legelképesztőbb. hogy senki sem elégedett. Ép­pen úgy „anyáznak”, mint az árak emelésekor, a kormány baklövéseit látván, vagy az adó, a meg­emelt OTP-kamatok és benzinárak hallatán a szenvedő honpolgárok. Igen, már anyázunk ké­rem, csak anyázunk. — És nincs is ezen mit csodál­kozni, még akkor sem, ha egyértelműen, hogy: „S a kis szobába toppanék / Röpült felém anyám .. ." sorok elfajulását kívánók durvák, türelmetlenek jó néhány közéleti magyarral szemben. Mert abszurd a helyzet! Vagyis jelenünk nyista, csak rugdalják egymást a pártok egy lavórnyi lan­gyos vízben, s a múltat értékelve megfeledkeznek arról, hogy ki is volt valójában Rajk meg Nagy Imre, miközben várják a „sült galambot”, a nyu­gati tőkét. Igen, kérem, lehet anyázni, mert jele­nünkön ott az abszurd azonosítható anyajegye, a fantasztikum és a realitás. Álltam a minap egy kecskeméti buszmegálló randa, sárga műanyag fedele alatt, két öregúr társaságában. Kétszer annyi idősek lehettek, mint én, s tisztelvén a kort, gondolom, hogy több reális fogalmuk van a világról, mint nekem. Ettől füg­getlenül igen sokat „anyáztak” ők is, szóba hozva az önkormányzattól az Országgyűlésig, az adóha­tóságtól a társadalombiztosításig meg az áremelé­sekig szinte mindent. Végül — talán mert néni jutott eszébe más — így dühöngött az egyik: „És most azt mondja meg, hogy minek fizetjük azt a sok meteorológust, amikor most is esik az eső...” Hát mi ez, ha nem abszurd? Koloh Elek NÉMETH MIKLÓS: Kelet-Európa integrálódása hosszá folyamat Az új európai bank minden vezetője nagy elszántsággal igyekszik segíteni, hogy a kelet­európai országok számára kéz­zelfogható közelségbe kerüljön a gazdasági problémák megol­dása — mondta hétfőn Lon­donban magyar újságíróknak” Németh Miklós volt miniszter- 'elnök, a hétfőn megnyitott Eu­rópai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik alelnöke. — Mindazonáltal a realitá­sok talaján kell maradni és szá­molni kell azzal, hogy a kelet­európai országok integrálódá­sa nem két-három évig tartó folyamat lesz. Nehezíti majd, hogy a térség sok szempontból elmaradott, kiépítetlenek a pénzügyi rendszerek, nagy a társadalmi feszültség, sok a szociális probléma — mondta Németh Miklós. — Az EBRD —- amely csak­nem 13 milliárd dollár értékű alaptőkéjével jelentős pénzinté­zetnek tekinthető — kihelyezé­seinek 60 százalékával közvet­lenül a magánvállalkozások élénkítését segíti majd, s a fenn­maradó résszel is a térség gaz­dasági fellendülését támogat­ják, de az állami kézben lévő területek, például az infra­struktúra fejlesztésével — ma­gyarázta Németh Miklós. Hozzátette, hogy több konk­rét, magyar vonatkozású aján­lat vár elbírálásra a bank keres­kedelmi és fejlesztési részlegé­nél egyaránt, de vezető testület elé még nem kerültek ezek a javaslatok. A személyes munkaköre iránt érdeklődő kérdésre Né­meth Miklós elmondta: amel­lett, hogy mint mindea elnök- helyettes, ő is részt vesz a dön­tések előkészítésében és meg­hozatalában, külügyi munkát végez (legközelebb Kanadá­ban, az Ázsiai Fejlesztési Bank közgyűlésén képviseli az új eu­rópai bankot), hozzá tartoznak a személyzeti ügyek, a belső át- és továbbképzés feladatai. Az MTI kérdésére megerősí­tette, hogy bankjának vezető testületé elfogadta azt a szigorú belső szabályzatot, amely nem teszi lehetővé, hogy megtartsa országgyűlési képviselői man­dátumát, ezért arról a közeljö­vőben le kell mondania. A február 18-án megjelent Mai Kis-Szállás községi információs lap „Az önkormányzat naplójából” cí­mű cikkében a következők is olvas­hatók: „Utolsó napirendként az ÁMK művelődési házának kérdé­sei kerültek sorba ... Jelenleg fel­újítási munkák folynak az intéz­ményben ... A művelődési ház a felújítás időtartamára bezár... a képviselő-testület visszatér a mű­ködtetés további módjára, keretei­re. Az eddig végzett munkájának megköszönése mellett az önkor­mányzat kezdeményezte Mikó Pi­roska művelődésiház-vezető mun­kaviszonyának megszüntetését.” Ám amennyire rideg-hideggé vál­tak az intézmény falai, kívül annyi­ra forrósodott a hangulat az önkor­mányzat és Miké Piroska között. De szóljon erről az illetékes.- Amikor több mint ti: évvel ez­előtt a lakodalmak, zárszámadások, pártmegbeszélések centrumába ki­nevezték igazgatónak, nagy tervek­kel indult. Amit a körülményekhez képest sikerült asztalra tenni, azt a szakmai körök elismerték. Mégis, minek tulajdonítja, hogy a házra ke­rült lakattal ily módon kizárták? — Én nem akarom minősíteni a munkám. Ezt mások már megtet­ték. Bár jó volt látni, amikor a há­romszáz embert is befogadó nagy­terem sokszor zsúfolásig megtelt. Népszerűek voltak a komplex ren­dezvénysorozatok, a nyílt napok, a játszóházi foglalkozások. Több me­gyei, területi, országos találkozó volt itt. A nyári alkotótáborokról nem is beszélve. Az, hogy kizártak? Az ellenszenvet a helyhatósági vá­lasztásokon szereztem. Ugyanis múlt év őszén, mint addig párton kívüli, beléptem az SZDSZ helyi csoportjába. A jelenlegi polgármes­ter aki tanácselnök korában MSZM P-s volt — pedig független­ként győzött. Érthető, hogy nem voltam népszerű a kampány ideje alatt sem. Nemtetszésüket ki is fe­jezték. ígéretet tettek arra, ha ők győznek, még a faluból is mennünk kell. Én ezt kampányfogásként könyveltem el, s most majdnem va­lóság lett. Nem fáj nekem a mun­kám „megköszönése”, csak az. hogy nem tudtak tárgyilagos, meg­alapozott döntést hozni. A polgár- mester már tanácselnök korában is felmondhatta volna ezt — hogy idézzem — a „testidegen”, s egy­szerre haszontalanná vált munkát. Miért hagytak egy értéktelen tevé­kenységet évtizeden át rátelepedni a falura? Kimondom én helyettük is: „kizárásom" politikai indíttatású, és mellesleg jogszabályellenes volt. Igaz, itt az értelmiséget mindig szükséges rossznak tartották. A mérce a pénz, az alkohol... Az emberségében látszólag is megbántott népművelő mintegy igazolásként elém rak néhány leve­let: a február 20-án kelt arról értesí­ti a címzettet, hogy munkaviszo­nyát 25-ci hatállyal megszüntetik. A felhozott indokok között szere­pel, hogy az önkormányzat a költ­ségvetésből nem tudja finanszírozni a művelődési ház tevékenységét; nem tudnak együttmunkálkodni az intézményvezetővel; a közművelő­dést az eddigiektől eltérően, más formában, illetve más nép-közmű­velőkkel kívánják megvalósítani. A március l-jén kelt levél tárgya: munkaviszony megszüntetésének pontosítása és kiegészítése. — E levelek végül is elvezettek a munkaügyi döntőbizottsághoz, ahol — egyebek' között — kérte;- hogy felmentsék, és május 30-ávaI szün­tessék meg a munkaviszonyát. Sőt, munkajogi kifogásai is voltak. Mit döntöttek a „bírák" ? — Kifogásaim elismerték, felleb­bezésemnek helyt adtak. * A lakosság legnagyobb fórumán, a falugyűlésen Sörös József polgár- mester így nyilatkozott az intéz­mény sorsáról: A művelődési házat 1991-ben az önkormányzat teljes egészében bezárta. A dolgozóknak felmon­dott. Ez. a költségvetésben 800 ezer forint megtakarítást jelent. Ugyanezen az összejövetelen Bár Józsefnénak, az ÁMK igazgatójá­nak címezve elhangzott a kérdés, hogy a Mai Kis-Szállásban megje­lent (fent említett) cikkében a bezá­rás tényéhez miért nem mondott véleményt. Az igazgató így vála­szolt: „Nem célom a hangulatkel­tés, én nem kommentálok." * Kisszálláson egy évben 60-tól maximum 200 ezer forint jutott a tartalmi munkára. Igaz, ezzel szem­ben az utóbbi négy esztendőben az országos és megyei közművelődési alapból több mint 500 ezer forint pályázati pénzt szerzett Mikó Pi­roska. (Bár e minősítést szakembe­rekből álló kuratórium hozta.) Most pedig Kiskunhalas város pol­gármesteri hivatala által a közmű­velődési feladatok ellátására meg­hirdetett pályázatot megnyerte. (A halasi polgármester egyébként SZDSZ-tag A szerk.) Ha a lenti indokok bármelyiké­nek valósága miatt bezárták a mű­velődési házat, azért még a közmű­velődés nem kerül(het) lakat alá. Talán soha nem volt annyira fontos és időszerű a kulturális intézmé­nyek működése, mint napjainkban, a bűnözés, az elidegenedés, az em­bertelenség világában. Különben a polgármester által költségvetési megtakarításnak vélt 800 ezer fo­rint hamarosan óriási veszteségbe csap át — bár az pénzzel nem mér­hető, de létezni fog. * Az ügyben egyébként megkér­deztük a polgármestert is, aki el­mondta, hogy az április 12-ei képvi­selő-testületi ülés egyik napirendje­ként úgy határoztak, nem kívánnak nyilatkozni. Pulai Sára AMIKOR NEM EGYENES AZ INFORMÁCIÓ! — KELEBIÁTÓL A FŐVÁROSIG Halasi vasutasoknál — Hogyan érzi magát a munkahelyén ? — Köszönöm, jól — válaszolja Molnár Gabriella. — Személypénztáros a kiskun- halasi vasútállomáson. Fárasztó be­osztás? — Amennyire a papírmunka. Csak egyet említek: több száz me­netjegyet szolgálok ki az utasok­nak egy-egy forgalmasabb napon. — A munkaidő? — Amikor nappalos vagyok, háromnegyed héttől 18 óra 10 per­cig dolgozom. Éjszakai szolgálat­ba 17 óra 20-ra jövök, s másnap reggel 8 óra 10 percig maradok. — Percre, pontosan kimérve .. . — Én választottam, hogy vas­utas leszek. — Maga és a főnökei között volt már összeütközés? — Nem, soha. Szerintem a jó viszony kettőn múlik: a munkavál­lalón és a munkaadón. Ha én nem kötözködöm, s nem keresek kibú­vókat azok elől a feladatok elöl, amelyekre szerződtem, miért köt­nének éppen belém? Szőke Béláné, a másik MÁV-alkalmazott, mi­előtt szült, a kunfehértói vasútállo­másra járt ki forgalmi szolgálatte­vőnek. Neki és a most hétéves kis­fiának azonban jobb, hogy mióta visszajött a gyedről, helyben, Kis­kunhalason dolgozhat. Áz állomás számadó, és munkabérfizető pénz­tárosa. Állandó nappali beosztást kapott, így estéit családjával együtt töltheti. — A számomra előnyösebb munkakört annak köszönhettem, hogy a szakszervezeti bizalmi, Horváth Istvánné is kiállt mellet­tem — emlékezik vissza Szókéné.- Mint kolléga is rendes ember, igyekszik segíteni. Másfelől úgy látszik, Hor- váthné, a szakszervezet és néhány vasúti vezető nem örvend osztatlan rokonszenvnek egy, gye­den lévő dolgozó, Csernák Erika szemében. A kelebiai hölgy jöven­dőbelije (másképp nem nevezhet­jük), Tóth László — szintén MÁV- alkalmazott —,nemrégiben részt vett a Magyar Újságírók Országos Szövetsége levelezési szakosztályá­nak tájékoztatóján és konzultáció­ján. A munkanélküliek helyzetével és érdekvédelmével foglalkozó összejövetelen Tóth úr úgy­mond — felesége (?) képviselője­ként mutatkozott be, aki azért nem jöhetett el Budapestre, mert ott­hon vigyázott a gyerekre. A férfi olyan színben tüntette fel Erikát, mint akit annak idején állapotos­ságáért jogtalanság ért a kiskunha­lasi vasútállomáson. Hat helyett 8-9 órai darabszámlálásra osztot­ták be. A szakszervezetet a (kül­dött) férfi azért hibáztatta, mert nem állt a sarkára a „neje” eseté­ben. A munkahelyi vezetőket azzal vádolta: amikor észrevették, hogy a hölgy kismama, felszólították, 30 napon belül jelentkezzen a munka­könyvéért. — Tóth László alaptalanul vá­dolt minket — fűzi hozzá kijelenté­seihez Kis Gyula kereskedelmi fő­nök, aki Erika vezetője volt. — Nem igaz, hogy női alkalmazot­tunkat felszólítottuk volna, 30 na­pon belül jelentkezzen a munka­könyvéért! — A demokráciába, a szólássza­badságba az igazmondás is beletar­tozik, vagy nem? — Egyesek azt képzelik, azt mondhatnak, amit akarnak. Lé­nyeges tényeket elhallgatnak, nem tárják föl a részleteket. — Tóth úr miről hallgatott? Mit nem mondott el az újságíró-szövet­ségben ? — Nem mondta el például — folytatja Kis Gyula —, hogy Erika édesapját ismerem. Még amikor a kelebiai állomáson dolgoztam, megkért, hogy foglalkozzam a lá­nyával. Segítsem őt a vasutaspá­lyán elindulni. így történt. Azon­ban mint a személypénztáros, Molnár Gabriella is említette: a munkavállaló és a munkaadó kap­csolata csak kölcsönös megelége­dés alapján lehet jó. — Erikával mi volt a helyzet? — Tanulmányi szerződést kö­töttünk vele. Mivel nekünk olya­nokra van szükségünk, akiket használni (alkalmazni) tudunk más-más beosztásokban, változó munkakörökben, az volt a feltéte­lünk, hogy tegye le a vasúti szak­vizsgákat. — Letette? — Nem. Négy év alatt, mióta itt dolgozott, nálunk, az árufuvaro­zási, a személy- és az árupénztári, s a forgalmi ismeretek közül egy­Erika, ha tanul is, tovább dolgozhat • tanulmányi szerződést kötöt­tünk vele. (Kis Gyula — mellette Horváth Istvánná bizalmi). • ... a jó viszony kettőn múlik: a munkavállalón és a munkaadón. Gabriella... • ... és Szóké­né. bői sem vizsgázott le. Csak bele­kezdett a tanulásba, aztán abba­hagyta. Abból egy szó sem igaz, hogy terhessége miatt méltánytalanság érte volna. Egyszer, 1989 nyarán, átszervezés miatt, ugyan felmon­dott neki a MÁV, a munkakörök számának csökkentésére hivatkoz­va — formai okokból azonban ér­vénytelenítette a felmondást a Sze­gedi Munkaügyi Bíróság. Erika ma is a munkaviszonya alapján kapja a gyedet. 1993. április 6-ától pedig újra dolgozhat, amikor kisgyerme­ke már nagyobb lesz, feltéve, ha nem bújik ki akkor is a ta­• Együtt. Megélhetésének ki-ki a maga szószólója és cselekvő résztvevője. (Közé­pen Tóth László). (Méhesi Éva felvételei) nulmányi szerződésben foglaltak teljesítése alól. Mielőtt Kelebiára utaznánk, Erikához, maradjunk még egy ki­csit itt. A szakszervezet és a közvet­len munkatársak tényleg annyira magára hagyták volna a kismamát? — Nem igaz! — tiltakozik Hor­váth Istvánné szakszervezeti bizal­mi. Ami a darabszámlálást ille­ti: a kislányt kétszer vagy három­szor bízták meg ezzel a munkával, többször nem. Ilyenkor is rosszul- létről panaszkodott, és orvoshoz ment. Raktárnoktanulókat is szoktunk időnként darabszámlá­lással foglalkoztatni. Méghogy a szakszervezet nem állt a sarká­ra .. .? Milyen védelmet vár a bi­zalmijától az a dolgozó, aki a ta­nulmányi szerződésben vállalt kö­telességeinek nem tesz eleget? Eri­ka mellett mi igenis kiálltunk! Pá- tyolgattuk. Amikor darabszámlá­lás közben rosszul lett, a két Faller testvér karon fogta és odakísérte hozzám. Én pedig elvezettem az üzemorvosi rendelőbe. I jg I Erika mindeddig rejtve ma- 1 I radt szereplője történe­tünknek. Holott ő (volna) a fősze­replő; róla beszélt, érte kardosko­dott Tóth László is a MÚOSZ- ban. Szeretném végre őt magát is hallani, ám Tóth úr — akárcsak a sajtótájékoztatón és a konzultáci­ón — ismét szóvivő akar lenni. Arra kérem, hogy ezúttal hagyja a hölgyet beszélni. Megértjük mi egymást közvetlenül is. — Volt-e valami, ami nem tet­szett magának a halasi vasútállo­máson ? Nem is tudom ... váratlanul ér a kérdés — fogja rövidre a vá­laszt. — Kiskunhalason tagadják, hogy azt mondták volna terhessége ele­jén, 30 napon belül jelentkezzen a munkakönyvéért. Hallgat, nem válaszol. — Vállalná-e, hogy amíg gyeden van, felkészül a szakvizsgáira, hi­szen úgy hallottuk 1993-ban visszavárják ? Tóth úr ismét szól, de mondani­valójával eltér a tárgytól. Az ajtó­ban Erika édesanyja — aki 10 gyermeket nevelt fel, és tudja, hogy mit jelent a megélhetés — megjegy­zi: — Egy kicsit befolyásolja a lá­nyomat a leendő férje! Sarkon fordul, jelzi, hogy több mondanivalója nincs. Mi viszont továbbra is várjuk az egyenes in­formációt, Erikától. Nézzék ... ezt így most kép­telen vagyok eldönteni! Gondolko­dom rajta. Majd felkeresem Gyula bácsit, a kereskedelmi főnököt. Kis Gyula, Szókéné, Molnár Gabriella, a szakszervezeti bizalmi és mások várják Erikát Kiskunha­lason. Rajta múlik, hogy elfogadja-e a segítő kezeket. Kohl Antal TAKARÉKOSSÁG VAGY ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG? Bezárták a kisszállási művelődési házat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom