Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-08 / 57. szám
1991. március 8. • PETŐFI NÉPE • 7 A PETŐFI NÉPE RENDKÍVÜLI SZÍNFOLTJA Csoda ? Doktor ? Exkluzív interjú Vlagyimir Paszternákkal — Itt ül velem szemben ön, Paszternák úr, s mindjárt olyan dolgokról beszélgetünk, melyek csodálnivalók. Előbb azonban jobb lesz tisztában lenni önnel, meg is kérdezem: valóban csodákra képes? — Nem. Persze, attól függ, mit értünk a csoda kifejezésen. — Akkor miben áll az ön tudománya? — Ha a csodáról akar kérdezni, először meg kell határoznunk, mi is az. Lehet, hogy ami egy embercsoportnak csoda, az másoknak nem jelent semmit. Ha az csoda, hogy a szervezet meggyógyítására képes vagyok, akkor nevezze annak. Nagyon sok olyan funkcionális, szervi betegséget sorolhatnék, melyeket eredményesen kezeltem. A főszerep mindig az ember szervezetéé. — Vagyis helyesebb, ha azt mondom: bennünk van a csoda. — Természetesen. Az emberi szervezet a legtökéletesebb önregulázó rendszer. A gyógyítás ciklusa ezen belül történik. A gyógyító hatás, a távgyógyászat csak egy lökést ad, hogy aktivizálódjanak tartalékaink, s maga a szervezet kezdi el kidolgozni azokat az anyagokat — biokémiai szinten —, melyek által folytatódik a gyógyulás. — Jó. Paszternák úr orvos, ha jól tudom. Mi a szerepe a gyógyításban, mit tehet, mert gondolom, a tablettákat nem javasolja? És mi az, amit elronthat a gyógyulni vágyó? — Először is, ne gondolja, hogy módszeremmel minden betegséget meg lehet gyógyítani. A határokat is nehéz lenne meghúzni. Soha nem mondom azt a betegnek, hogy ne reménykedjen a felépülésében. Amíg hiszünk — remélünk. S a szervezet is harcol. Ellenkező esetben elkeseredne a páciensem, a szervezete pedig elvesztené immunitását. wvo* '- ^ E,árulja a módszerét? : A,i pszichológiai Jutásra, a hipnózisra építek. Remélem, nem baj, hogy nem orvosi szakkifejezéseket használok, hanem egyszerűbben magyarázom el a módszer lényegét. A tudatalattira igyekszem hatni, s nem biztos, hogy számít a transzállapot mélysége. Előfordul, hogy páciensem nem esik transzba s úgy is elérhető a gyógyító hatás. Sokféle betegség kezelhető így, például a dadogás, a gyomorfekély, a pikkelysömör, a meszesedés, a visszér- tágulás. Műtétek nyomai, friss és régebbi hegek olyannyira felszivódnak, eltűnnek, mintha soha nem is lettek volna. A belső összenövések szintén eltüntethetők. — Hogyan történik ez a gyakorlatban? Azonnal kiszúrja a betegségeket? Netán már rajtam is felfedezett valamit? — így is történhet. — Igen?... Van valami bajom? — Hehehe. — Nem ennyire egyszerű a dolog, Paszternák úr? — Az emberi szervezet nagyon érzékeny. Mindenki más és más. Nem dolgozhatom hát egy kaptafára, persze az sem biztos, hogy mindenkivel külön-külön kell foglalkoznom. Arról van szó, hogy minden ember sajátos fiziológiai és pszichológiai jellegzetességekkel bír, magyarán egyéniség. Hiába hasonlít néhány tulajdonságban két ember, csöppet sem garantált, hogy ugyanúgy használ kezelésük során az általam alkalmazott módszer. Minden a szervezet reagálásától függ. — Ön Voronyezsből jött. Odahaza hogyan ítélik meg a tevékenykedését? — Nincs semmi okom panaszra. Kiváló eredményeim vannak a gyógyításban. A módszert nem én találtam ki, hanem Kaspirovszki. — Mennyi idő kell mondjuk egy császármetszés okozta heg „felszívódásához”? — Ezt nem lehet megjósolni. Van úgy, hogy néhány óra is elegendő, más esetben két- három hónap szükségeltetik. — Paszternák úr, akkor ön mégis csak olyan képességekkel rendelkezik, melyek által csodát művel. — Ne kezdje már megint. Nem én vagyok a csoda, hanem az emberi szervezet. — Mikor jött arra rá, hogy különös dolgokat tud művelni? — Ezt mindenki megkérdezi, ne haragudjon, már nem szívesen válaszolok erre. Egy mondat is elég? írja azt, hogy már iskolás koromban kezdtem érdeklődni. .. — Az utóbbi években megfordult Magyarországon néhány csodalény, Úri Geller és más parafenomének. Alig telt el néhány nap és egyik pillanatról • Vlagyimir Paszternák: — Nem én vagyok a csoda, hanem az emberi szervezet! (Gaál Béla fotója) a másikra sokan észrevették, ők is képesek kanálhajlítgatásra, még óvodás gyerekek is. — Ez nemcsak önöknél van így, és nemcsak ebben a műfajban. A tengervíz is sok szemetet kivet a partra. Tudni kell különbséget tenni a jó és a rossz között. Az rendben van, hogy sokan érdeklődnek a parapszichológia jelenségei iránt, de a pénzéheseket, a sarlatánokat nem szabad közéjük sorolni, ténykedésüket el kell utasítani. — A különleges képességű emberek fogadtatása nem egyértelmű. Legutóbb Kecskeméten szálltak ringbe az extraszenszek és a diplomás orvosok. Önnek mi a véleménye erről? — Miről is van szó?! Az összecsapások elkerülhetetlenek Magyaroroszágon, vagy nálunk, a Szovjetunióban is, miután az orvoslás, ez a tudomány, eléggé konzervatív. Érti? A vakbelet száz évvel ezelőtt is ugyanúgy vették ki, mint most, a metodika nem változott, legfeljebb a műszerek korszerűsödtek. Megértem, hogy az a sebész, aki 30-50 éve egy szisztéma szerint dolgozik, nem fog változtatni a módszerén, mert saját tapasztalata arra kényszeríti, hogy ne higgye el azt, miszerint sebészi beavatkozás nélkül is felszívódhat például a sérv. Éveken át csak arra tanították és maga is azt tapasztalta, hogy ez csak műtéti úton távolítható el. Az igazán értelmes ember nem tartja mérvadónak a saját dolgait, hanem a világ összes eredményét figyelembe veszi. Nincs igazam? — Azt hiszem, a két fél soha nem ül le egy asztalhoz, vagy ha igen, bicskát is visznek magukkal. — Sok olyan orvost ismerek önöknél és nálunk, akik értelmesen közelítenek a paraje- lenségekhez, de akadnak, akik teljes mértékben elvetik. Én sem azt hangoztatom, hogy nincs szükség orvosokra, ha van más hathatós gyógyító módszer, csak azt, ha lehet segíteni műtét nélkül, miért ne tegyük meg. Az eddig ismeretlen dolgokat nem elutasítani, hanem inkább tanulmányozni kell. — Nemrég Ignatyenko parafeno- mén úr ült velem szemben s kértem, varázsoljon el. Nem vállalkozott erre „négyszemközt”. Most Paszternák úron a sor. — Most akarja? — Miért? Nem lehet? Az ilyesmihez különleges helyzet, szituáció kell? — Nem. Önnek ez érdekes játék, nekem pedig munka lenne. így nincs értelme. Milyen célt nevezne meg? Győzzem meg a képességeimről? — Jó, majd legközelebb. — Ne sértődjön meg! Azért sem mutatok semmit, mert legközelebb jön a kollégája egy másik városban, s nem hagy nyugton, mert tudja, önnek bemutattam a tudományom, mutassam be neki is. — Igaza van. A hipnózis egyébként is komolyabb dolog. Különbözik a pa- rafenoménoktól? — Erről könyvet is lehetne írni... Az elnevezést mindenki maga választja, lehet parafe- nomén, extraszensz, hipnotizőr, a bioenergia akkumulátora. Zseninek, Istennek is hívhatnának bennünket. Nem? Nem tartom magam parafenoménnak. Orvos vagyok. És olyan ember, mint maga. — Köszönöm. Borzák Tibor UTAZNI MUSZÁJ Mi lesz a Volán-vállalatokkal? A Volán-vállalatok fennállásuk eddigi legnehezebb időszakát élik át. Alapító okiratuk, és a közúti közlekedési törvény alapján is elsődleges ellátási kötelezettség terheli őket a helyközi személyszállításban. Ugyanakkor egyre romlik a gazdasági helyzetük, elöregedett a járműparkjuk. A személyszállítás rentabilitása a korábbiakhoz mérten tovább csökkent annak ellenére is, hogy legutóbb február elsejétől változtak — átlagosan 55 százalékkal emelkedtek — a helyközi közlekedés díjai. Elegendő-e a tarifaemelés a Volán-vállalatok talpon maradására ? Erről kérdeztük Hónig Árpád minisztériumi főmunkatársat. — Ez a mostani díjváltozás csak részben tudja az inflációt követni, mert miközben a költségek minden oldalról emelkednek, a járműbeszerzéstől az üzemanyag áráig, és a munkabérekig, a tarifát nem lehet ezzel teljesen megegyező arányban emelni. Az utazóközönségre már ez az 55 százalékos emelés is szinte elviselhetetlen terhet ró. A tarifaemelés mindig azt eredményezi, hogy az utazási igények valamelyest csökkennek. Az utasok egy része — a munkába és iskolába járást kivéve — mérlegelni fogja, hogy csak a legindokoltabb esetben üljön buszra. így tehát csökkenő utasszám mellett kell fenntartani a járatokat. — Valóban csődbe juthat Magyarországon a közúti személy- fuvarozás, mint ahogyan ezt a Volán Egyesülés vezetője nemrégiben nyilatkozta? — A vállalatok eltérő helyzetben vannak annak alapján, hogy milyenek a területi adottságaik, milyen az adott terület közlekedési hálózata, milyen rendszerű, milyen minőségű közlekedést biztosítottak eddig, illetve, hogy működési területükön milyenek az utazási igények. A potenciális utazóközönség száma a már emlitett tarifa- emelés miatt is, de a munkanélküliség növekedésével is várhatóan tovább csökken. Nagyon sok területen azzal találják magukat szembe a vállalatok, hogy az utasforgalom azért csökken, mert egy-egy munkahelyet bezártak, vagy jelentősen leépítették az ott dolgozók létszámát. Kialakultak az országban olyan kritikus területek — például a bányavidékek, Borsod, Tata, Tatabánya környéke — ahol áz utas- forgalom nagymértékű csökkenésével kell számolni. Ebben a helyzetben vannak vállalatok, amelyek valóban a csőd szélére sodródtak. A minisztériumnak az a véleménye: a vállalatokat úgy kell átalakítani, hogy a személyszállítást továbbra is el tudják látni. — A Volán-vállalatok nem kapnak állami támogatást? — A helyközi közlekedés közvetlen állami támogatást nem kapott, nem kap, sőt elvonják keretének egy részét. A teljes árú bevételei után korábban fogyasztási adót, tavaly pedig útalap-hozzájárulást kellett fizetni. A helyközi közlekedés egyes résztvevői — nyugdíjasok, tanulók — szociálpolitikai kedvezményben részesültek. — A járműpark elavult, több mint fele nullára leírt. Lehetsé- ges-e felújításuk a közeljövőben? — Utoljára a 70-es évek második felében, a 80-as évek elején sikerült nagyobb rekonstrukciót végrehajtani a Volánnál. Jelenleg 44 és 50 százalék között mozog vállalatonként a nullán túl üzemeltetett autóbuszok száma. Ez nem azt jelenti, hogy azok közlekedésre egyáltalán nem alkalmasak, azt viszont igen, hogy sokkal nagyobb ráfordítással lehet őket biztonságosan üzemben tartani. — Ideális esetben évente hány új autóbuszra lenne szükség? — A hetvenes években évente 800-1000 dárab autóbuszt vásárolt a Volán. — Ilyen nagyságú beszerzésre mikor nyílt lehetőség utoljára? —- Talán öt évvel ezelőtt. Azóta körülbelül 100-at vásárolnak évente, de lehetséges, hogy az idén már ennyit sem. — Ebben a helyzetben a magánfuvarozók megjelenése az utolsó döfést jelentheti a Volán számára? — A dolog nagyon fonák, ugyanis a közlekedési tárca 1989- ben elébe ment a változásoknak, és liberalizálni próbált. Azóta lehetőség van arra, hogy magánszemélyek autóbuszt, így menetrendszerinti járatokat is üzemeltessenek. A tapasztalat az, hogy erre nem volt túlzottan nagy a jelentkezés. Egyrészt azért, mert az engedélyeztetésnél egy sor olyan feltételt szabtunk, amit nem tudott, vagy nem akart a vállalkozó teljesíteni. Másrészt nagyon valószínű, hogy nem volt számukra jövedelmező ez a tevékenység. A személyszállítás összességében nem ráfizetéses. Vannak nagyon jól fizető — többnyire a város környéki — útvonalak, és vannak — a kistelepülések közötti vonalak —, amelyek a településszerkezetből, az itt élők mobilitásából eredően ráfizetésesek. A magánfuvarozók a jól fizető járatokat szeretnék üzemeltetni. Ha ez így alakulna, a Volán-vállalatok jószerivel csak a ráfizetéses, de számukra kötelezően ellátandó járatokat működtethetnék. — Segíthet a helyzeten a most készülő koncessziós rendszer? — Igen, a minisztérium célja az, hogy a menetrend szerinti autó- buszjáratok a koncessziós tevékenységi körbe tartozzanak. Az állam által monopolizált tevékenységet vagy az állam által ilyen célra létrehozott gazdasági szervezet végezhesse, vagy pedig koncessziós rendszerben legyen művelhető, amelybe már a magánvállalkozó is beléphet. Az ezt szabályozó ágazati koncessziós törvény most készül. Eszerint majd pályázati rendszerben nyerhető el egy-egy útvonal, és a koncesszió kiírója — amely valószínűleg a minisztérium lesz — érvényesítheti, hogy egy jól fizető vonalat csak az vállalhasson el, aki egy kevésbé jól fizetőt is ellát. — Hol van már most is magánkézben helyközi járat? — Tudomásom szerint Budapest körzetében Nagytarcsa és Cinkota, illetve Cinkota és Budapest viszonylatában, valamint Zalaegerszeg és Budapest között. — A Volán-vállalatok mit tesznek talpon maradásukért? — 1989-ben már elkezdődött egy átalakulási folyamat. Részben minisztériumi, részben vállalati kezdeményezésre több kisebb egységgé alakultak, illetve alakulnak át az eddig vegyes profilú, tehát teher- és személyfuvarozást is ellátó vállalatok. Kisebb egységben áttekinthetőbben, hatékonyabban üzemeltethetők, költségeik csökkenthetők. Bács-Kiskun és Heves megyében már több kisebb vállalattá alakult a korábbi nagyvállalat. Veszprém megyében a Balaton Volán 9 kisebb egységgé vált szét. Az idén dől el, hogy a már tisztán személyszállítással foglalkozó vállalatok jövedelmezősége hogyan alakul, talpon tudnak-e maradni. H. M. PRIVÁT PROFIT Ha gyorsan kell pénz a vállalkozáshoz... A vállalkozások fejlődését igencsak megnehezíti, hogy a pénzpiacon ma létező hitelezési lehetőségek csak nehezen elfogadható feltételekkel vehetők igénybe. A bankok minden egyes jelentkezőnél külön eseti, hosz- szadalmas hitelképességi vizsgálatot végeznek és az általuk nyújtott hitelre komoly fedezetet kérnek. Rövid lejáratú, egyszerűsített elbírálású hitelre igen sok — a banki feltételekkel járó huzavonát nem vállaló — vállalkozónak volna szüksége. Ezt a helyzetet ismerte fel a Postabank és Takarékpénztár Rt., amely nemrég — a Vállalkozók Országos Szövetségével (VOSZ) karöltve — létrehozta a vállalkozói hitelklubot. Mint dr. Pusztai Zsuzsától, a VOSZ jogászától megtudtuk, a hitelklub tagjai — az eddig ismert banki gyakorlattól eltérő módon — egyszeri hitelképesség-vizsgálat után maximum 3 millió forint összegű hitelt vehetnek fel, a mindenkori piaci, jelenleg évi 34 százalékos kamat terhét és 0,5 százalékos egyszeri kezelési költség megfizetését vállalva. Kik lehetnek klubtagok? A klubtagság alapfeltétele, hogy az illető a Vállalkozók Országos Szövetségébe is belépjen. Ha ezt eddig nem tette meg, a Budapest XI.. Szüret utca 15. szám alatti irodában van mód arra, hogy jelentkezzen. További feltétel, hogy legyen működő, méghozzá eredményesen működő vállalkozása. Olyan, amelyben az alaptőke legalább 60 százalékban belföldi magántőke, s amelyik a tárgyévet megelőző gazdasági évet — amire a vizsgálat vonatkozik — eredményesen zárta. Mit jelent ez utóbbi kitétel? Azt, hogy a vizsgált évben legkevesebb 1,8 millió forintnyi árbevételt kell felmutatni, vagy pedig a tárgyévre kell ilyen nagyságú árbevételt prognosztizálni, a vizsgálat időpontjáig elkönyvelt adatokkal alátámasztani. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hi- telklub-tagság egy évre szól. A hitelképességi vizsgálatot az Economix (közgazdász-egyetemi) Részvénytársaság végzi, 15 ezer forintos díjért. E díj megfizetése azonban egyszersmind a Hitelklub tagsági díjául is szolgál. Ha a vállalkozó a hitelképességi vizsgálat tanúsága szerint megfelel a hitelnyújtási feltételeknek, vállalkozása pénzügyi adatainak függvényében 300 ezer és 3 millió forint közötti hitel felvételére válik jogosulttá. Hitelkeretéről értesítést kap, amelyet kézhez véve benyújthatja kölcsönkérelmét a Postabank területileg illetékes igazgatóságához vagy fiókjához. A fiókokban igényelhető „vállalkozói hitelklub egységcsomagban” az érdeklődők megtalálják a pontos címlistát és az igényléshez szükséges nyomtatványokat is, az útmutatóval együtt. A Postabank a kölcsönt hat hónapos lejáratra adja, de a teljes összeg 20 százalékát önrészesedés gyanánt takarékjegy formájában a vállalkozó nevére letétbe helyezi. Ez a húszszázalékos önrész egyszeri befektetés, a kölcsönt viszont a tárgyévben többször is igénybe veheti a vállalkozó, ha előző hitelét már visszafizette, vagy a részére megállapított hitelkeret még nem merült ki. A piaci kamat természetesen visz- szafogja az ilyen hitel iránti keresletet. Am azoknak a vállalkozóknak, akik egy-két hónapos, kisebb összegű pénzügyi hiánnyal küzdenek, s emiatt nem tudnak például kedvezményes árú anyagokat vásárolni, vagy átlag feletti haszonnal kecsegtető kereskedelmi akciókat végrehajtani, igen jól jöhet az egyszerűen igénybe vehető segítség. S. S.