Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. március 8. Félszáz repülőtér gazdára vár Az országban — mivel évtize­deken keresztül a Varsói Szerző­dés légierőinek előretolt frontvo­nalát alkotta — különösen sok repülőtér létesült. A nagyobb, betonpályásak (a ferihegyi nem­zetközi légikikötő kivételével) a szovjet és a magyar katonai légi­erő céljait szolgálták. A kisebb, füves felszállómezejűek az MHSZ irányításával a katonai költségvetésből támogatott ha­derőn kívüli előképzést és gya­korlatban tartást szolgálták. Né­hányat pedig a repülőgépes szol­gálatok (Vízügy, MÉM, Mentő- szolgálat) létesítettek. A repülőterek 1989-ig állami tulajdonban, és a már említett repülőszervezetek valamelyiké­nek kezelésében voltak, s jelen­leg is állami tulajdonban van­nak. Mivel a repülőterek zöme 1910 és 1945 között már eleve ilyen célra létesült, annak idején rendezték a tulajdonjogot az ál­lam, illetve valamilyen állami repülőszervezet vagy közösség javára. így a repülőterek eseté­ben a különösen sok problémá­val járó egyéni kártalanítás alig vagy egyáltalán nem okoz gon­dot. A regionális hasznosítás lehetőségei Szerencsére, mert a kereken félszáz — a nemzeti vagyon igen jelentős részét jelentő — repülőtér hasznosítása amúgy is sok gonddal jár. Ezek tisztá­zására és a gazdaságos haszno­sításra decemberben háromna­pos konferenciát rendezett az egyes régiók sok célú hasznosí­tására 24 résztvevővel, köztük neves bankokkal megalakult Regio Inveszt Rt. A teendők újbóli egyeztetésére február 19- én, már szélesebb körben tar­tottak fórumot a polgári, a kör­zeti és munkarepülések, s az ezek alapfeltételét alkotó repü­lőtér-hasznosítás kérdéseiről. Negyvenhét repülőtér regio­nális hasznosításának lehetősé­gét vizsgálták, amelyek közül hét volt szovjet katonai repülő­térre (Csákvár, Debrecen, Ka­locsa, Kiskunlacháza, Kunma­daras, Sármellék, Tököl) idő­közben versenytárgyalást írtak ki, ami azonban eredménytele­nül végződött. Nem kis részben azért, mert a pályázók nem tud­ták felmutatni a feltételként ki­írt bankgaranciákat. Ezért újabb tender kiírását határoz­ták el. Az érdeklődést igazolja az is, hogy időközben az angol Line Up cég előrehaladott tárgyalá­sokat folytatott a tököli reptér melletti Pestvidéki Gépgyár megvásárlására, és ott B-747 Jumbo óriásgépek karbantartá- sát-javítását végző, 4000 alkal­mazottat (a jelenlegi kétszere­sét) foglalkoztató bázis építésé­re. Ferihegyen pedig a Lock­heed kíván javítóüzemet létesí­teni. A múlt év végi konferencia során példajelleggel részletesen elemezték a sármelléki repülő­tér régiójának (Balaton, Hévíz, Keszthely, Badacsony, Boglár) sokoldalú fejlesztését is. Azóta több nyugati vállalkozás érdek­lődött bel- és külföldi taxirepü­lés, charterjáratok, teherforgal­mi bázis, kisgépjavító üzem, és pilótakiképző iskola, motoros, vitorlázó, sárkányrepülő, ejtő­ernyős és egyéb sportrepülési lehetőség iránt is. A fejlesztés akadályai Az, hogy a hatalmas költsé­gekkel létesített és fenntartott re­pülőtereket vétek volna más cél­ra átadni, mindenki előtt nyil­vánvaló. Az is, hogy ezeket gaz­daságosan csak többirányú ösz- szefogással, és a körzetek kap­csolt fejlesztésével lehet haszno­sítani. Az elismert szakember- háttér és a meglévő repülőipari infrastruktúra, valamint a ked­vező befektetési és árfolyamlehe­tőségek következtében a kül- és belföldi érdeklődés messze meg­haladja a közönség által ismertet. A fórumon azonban az is kide­rült, melyek azok a fő akadá­lyok, amelyek felszámolása nél­kül veszedelmes lemaradást okozhat a késlekedés. Ezek lé­nyege: — Hiányzik egy új, átfogó lég­ügyi törvény. —Mindmáig tisztázatlan a re­pülőterek és az MHSZ repülőgé­peinek tulajdonjoga, illetve azok elfogadható feltételekkel történő bérlete, átvétele. — Mindmáig érvényesek a re­pülés egészére a VSZ keretében bevezetett előírások, például a szovjet légierő szabad mozgását biztosító katonai irányítás (ho­lott már alig van itt gépük). A ta­xirepülést egyszerűen kizárj a az a feltétel, hogy a repülést előző nap reggel 9 óráig be kell jelenteni. A magánrepülőnek jelentke­zőket az orvosi vizsgálaton már enyhe lúdtalp miatt is kiszuperál- ják. — Az érdeklődőkkel különfé­le tulajdonos- és kezelőszervek külön-külön, és sokszor össze­hangolatlanul tárgyalnak. — Az igen drága repülés (egy pilóta alapfokú kiképzése félmil­lió forintba kerül, — de ennek megfelelő devizát hozhat is!) ön- fenntartására engedélyezett vál­lalkozásokat sokszor utólag kre­ált terhekkel akadályozzák.. Mivel várható, hogy az Öböl­háború befejeztével ez a pillanat­nyilag „várakozó” érdeklődés ugrásszerűen megnő, késedelem nélkül fel kell készülni erre. An­nál is inkább, mert pillanatnyilag még mindig Magyarország a leg­jobbnak ítélt politikai, gazdasági és felkészültségi helyzetű kapocs a regionális és távolsági nyugat­keleti légiközlekedésben is. A repülőterek körzeteikkel együtt való fejlesztése ugyancsak speciális magyarországi előnyö­ket (folklór, gyógy-idegenforga- lom, repülési lehetőségek, kis- és nagy javító bázisok, környező országokból középtávú légifor­galom stb.) kínál, amelyekben a törvényhatóságoknak alapvető szerepük lehet. Például ha a ten­derben társasági tagként részt vesznek, automatikusan meg­kaphatják a bankgaranciákat. A regionális repülőtér-fejlesz­tésekhez szükséges berendezések gyártására pedig meglehetősen felkészültünk, hiszen ilyesmiket régóta exportálunk is (radar, rep- i térvilágítás, reptéri járművek). A javaslat elkészült A társadalom megkérdezése nélkül, de terhére létesített vidéki repterek körzeti társaságokban hasznosítása—s talán ez a legfon­tosabb előny—minőségi munka- alkalmak lehetőségét is kínálja. A várható forgalom, haszno­sítás, költség számbavételével készült ajánlásokat is tartalma­zó kiadványt rövidesen megje­lentet a Regio-Invest, és eljut­tatja az érdekelt szervekhez, törvényhatóságokhoz. Végül felsoroljuk a javaslat szerint állami tulajdonban tar­tandó (vagy tenderben haszno­sítandó) reptereket: Békéscsa­ba, Budaörs, Csákvár, Debre­cen, Dunakeszi, Kalocsa, Ka­posvár, Lacháza, Kunmadaras, Pécs, Pér, Sármellék, Szeged, Szombathely, Tököl. De a to­vábbi 30 vizsgáltat is fontos lenne a repülésben használni. Sz. J. A TÖRTÉNELEM AZ ÉLET TANÍTÓMESTERE? A magyar gyapot Jókai jobb közgazdász volt Rákosinál Ha Rákosiék feltételezték volna, hogy elődeink sem estek a fejük lágyára, sok előnyösnek látszó újí­tással megpróbálkoztak, aligha fizettünk volna tíz- és százmilliókkal az országos „kísérletekért". Kiszakí­tottak volna ezer és ezer hektárt a termelésből, ha hallottak volna valamit harangozni a két világháború közötti kiskunsági gyapotkísérletekről? A hasznos növény esetleges meghonosításával ugyanis többen próbálkoztak, mindenekelőtt Szabó Lajos, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara egyik vezetője. Főként Ágasegyháza és Alpár környé­kén termesztették. Volt magukhoz való eszük, ezért csak kismértékben növelték a gyapotültetvények te­rületét, amikor hála a körülmények ritka szerencsés alakulásának, biztatónak látszottak az első eredmé­nyek. „Új csodát termett a kecskeméti föld ujjong­tak a helyi újságírók a gyapot szára éppen olyan, mint az amerikaié. .. Kiválóan alkalmas feldolgozás­ra. Nagy előnye, hogy csomós képződmények csak csekély mértékben mutatkoznak rajta. . . A magyar gyapot a pamutipari részvénytársaság igazgatója sze­rint háromszor olyan jövedelmező, mint a búza.” A tapasztalatok azonban bebizonyították, hogy nem mind arany, ami fénylik. Ezért nem került a tömegtermesztésbe. Megkockáztatom, hogy a pártdiktátort is figyel­meztették gyapotprogramjának katasztrofális kocká­zataira. Miért ne tette volna túl magát a mezőgazda­ság lehetőségeit meghatározó természeti adottságo­kon, ha kiiktathatónak vélt ősi emberi tulajdonságo­kat? A jobb sorsra érdemes Kónya Lajos költőt is beugratta. így lelkesedett: „Növeszted az ország sor­sát gyapottermő Magyarország.” A föld megcsú­folása ellen tiltakozó szakembereket itt Kecskeméten is az ávóra ráncigálták, agronómiái továbbképzésre. Feltehetően Jókai Mór sem tudta volna eltéríteni természetátaiakító szándékaitól Rákosi Mátyást, mert nem sokat törődött klasszikusaink nép- és tájis­meretével. A népszerű író csaknem 140 esztendeje figyelmeztette olvasóit, az illetékeseket: legyenek circumspectusok, azaz körültekintők, új növények honosítása előtt mérlegeljék a hazai adottságokat. Alapos tanulmányozás után mondta ki: Amerika nö­vénykirálya a mi éghajlatunkon csak pórként tengőd­hetne. Kis területen maga is megpróbálta termesztését. A tobozok megérleléséhez rövidnek bizonyult a ma­gyar nyár. Nem lelkesítette túlságosan a múzeumi ipartárlaton bemutatott egy font hazai gyapot sem. „Az a kérdés, hogy ha kicsinyben tudtuk termeszteni, előállíthatjuk-e nagyban? És ha előállíthattuk, verse­nyezhetünk-e más termesztőkkel.” Összehasonlította a kinti és a hazai költségek ala­kulását. Jókai okosabb volt Rákosinál! Jobban számolt, céltudatosabban gondolkodott. Még azt is tudta, hogy a kevés napfény miatt a fejlődésben visszama­radt növényt hiába noszogatná csasztuskával, mint a „népvezér" egyik tollnoka. így buzdította a fejlődés­ben visszamaradt magyar gyapotot: „Kicsi vágyókén majd megnövök én — Ha a szovjet agrármódszert — Eltanulom én.” Heltai Nándor ISKOLÁZATLANSÁG — MUNKANÉLKÜLISÉG — BŰNÖZÉS Struktúra váltás félanalfabétákkal ? Beszélgetés egy (nein) leírható réteg sorsáról Nemrég lapunkban is foglalkoztunk az állástalan fiatalok egyre növekvő számá­val, illetve azzal az aggasztó semmitte­véssel, amellyel társadalmunk erre a problémára reagál. Egyre indokoltabbak a kérdések: kik­kel akarunk kilábalni a gazdasági válság­ból, mire predesztinálja az országot a semmihez nem értő, jórészt iskolázatlan vagy nyolc osztályt végzett, de szakmát nem tanuló, állástalanul csellengő fiata­lok tömege? Kiskunhalas csak egy a megye mintegy száznyolcvan településéből, s megyénk egy az ország 19 megyéje közül. A halasi tapasztalatok akár mintavételnek is elfo­gadhatók az országos problématenger­ből. Mester Sándor, a felsővárosi iskola fel­nőttoktatási tagozatának vezetője, gya­korlati szakember, újságcikkek és rádió­beszélgetések interjúalanya, a témával foglalkozó oktatási fórumok rendszeres résztvevője. Legutóbb az Oktatáskutató Intézet Önkormányzat és iskola címmel rendezett konferenciáján a Pesti Vigadó­ban szerepelt előadóként. Vele beszélge­tünk. — Ezen a konferencián a kisebb telepü­lések oktatásirányításáról beszélt. Létezik ma egységes oktatásirányítás? — Én ott éppen a várható konfliktu­sokról beszéltem. Arról, hogy ma a társa­dalmon és az oktatásügyön belül is bizal­mi válság van. A kormány és az önkor­mányzatok közötti politikai konfliktus erőteljesen hat az oktatásügyre, hiszen nekünk most a minisztérium és az önkor­mányzat is munkáltatónk. A konfliktus fennáll a helyi vezetés és az intézmények között is, hiszen az intézmények érdeke a magas színvonalú oktatás finanszírozá­sa irányában hat, s ez egy hosszú távú folyamat. Az önkormányzatok érdeke vi­szonylag rövidebb távú, a fennmaradá­sért küzdenek, ez pedig a finanszírozás visszafogását kívánja. A megalakult ok­tatási bizottságok előbb-utóbb szétforgá- csolódnak, mert egyszerre kell apparátu­si és döntés-előkészítő feladatokat is el­látniuk. — Miközben ezek a konfliktusok éle­ződnek, az oktatás szekere ezer más prob­lémakátyúban is zötykölődik. Maradjunk az ön szakterületénél. A felnőttoktatás ed­dig is púp volt az iskolák hátán. Gondo­lom, ezután sem lesz túlfinanszírozva. — A nappali tagozatra járó iskolásko­rúak normatíváinak mi csak a harmadát kapjuk, annak ellenére, hogy a hozzánk járó tanulók fele 16 év alatti, tehát tankö­teles korú. Érdemes elgondolkodni, mi az olcsóbb a társadalom számára: egy isko­lai hely vagy egy javító-nevelő intézeti „beutalás”, ami ennek legalább hússzo­rosa, az összes egyéb társadalmi kártétel­ről nem is beszélve? Mert azért ez a két dolog, az iskolázatlanság és a bűnözés erőteljesen közelít napjainkban. Egyéb­ként a felnőttoktatás valóban mostoha- gyerek volt mindig. Az eddig működő rendszer arra koncentrált, hogy elbújjon a konfliktusok elől. Hogy bebizonyítsa ennek az oktatási formának a szükségte­lenségét — mondván, ez úgyis el fog hal­ni —, a statisztika meghamisításától sem riadt vissza. Miközben az „elhalásra” ké­szültünk, 85-höz viszonyítva megduplá­zódott a hozzánk járók száma. Itt most már minden napért kár, amit elpocséko­lunk. A 21. században ezzel a népességgel nem lehet megélni. — Egyáltalán milyen statisztikai kimu­tatások vannak erről? — Például Halas lakosságának iskolai végzettségéről nincs naprakész adat. Csak tapasztalati számokra utáltán én tíz-húsz százalékra teszem azok számát, akik nem rendelkeznek a nyolc általánossal, de ren­geteg azok száma is, akik az általános iskola után semmilyen szakmát nem ta­nultak, vagy elkezdték, de kimaradtak a szakmunkásképzőkből. Kérdezem: hol fognak ezek munkát kapni ma, amikor a szakemberek között is válogatnak?! — Lehet-e kiutat találni az egyre in­kább teljesítményre koncentráló oktatás mellett a lemaradókkal való foglalkozás­ra? — Ha például lenne egy konzekvenci­ákkal bíró tankötelezettség. Mert valljuk be, ma semmi nem kötelezi valójában a szülőt, hogy a gyerekét iskolába járassa. De kevés is a szülőkre támaszkodni, hi­szen ezekben az esetekben többnyire a családi háttér is olyan, amilyen. A skan­dináv struktúraváltás olyan reklámpro­pagandával járt együtt a népoktatásra való figyelem felkeltésére, mint nálunk a választási hadjárat. Nem várhatjuk, hogy a gyerek, aki többnyire megundo­rodott a sikertelenségei miatt az iskolá­tól, önként jöjjön be az utcáról tanulni. Mint mondtam, a szülő sem ismeri fel — tisztelet a kivételnek — a gyereke ér­dekeit, vagy amikor ráébred, már késő lesz. Hatalmas társadalmi ráhatás kelle­ne .. % — És addig? — Addig mindent megpróbálunk le­gálisan és illegálisan, amivel ezeket a kal­lódó gyerekeket befoghatjuk. Már amed­dig mi képesek leszünk működni. Ehhez azonban a szólamok helyett valódi szem­léletváltásra lenne szükség. Azaz a konf­liktusok elfojtása, kikerülése helyett azok feltárására, nyilvánosság előtti ütközte­tésére. Annál is inkább, mert a szükséges technikáknak egyrészt birtokában va­gyunk, másrészt nálunk „szerencsésebb” nemzetektől átvehetjük a példát. Hajós Terézia ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügyelet hétfőtől péntekig 18 órától más­nap reggel 8 óráig tart, szombat, vasárnap és ünnepnapokon reg­gel 8 órától folyamatosan a kö­vetkező hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri u. 38. (T.: 28-488), központi tömb, diagnosztika. Gyerekeknek: Kecskemét, Izsáki u. 5„ C pa­vilon, földszinti ambulancia (T.: 22-822). A fogászati készenléti ügyelet — sürgős esetben — hétköznap este 20 órától másnap reggel 7 óráig tart. Szombat, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától másnap reg­gel 7 óráig. Az ügyelet helye: Kecskemét, Izsáki u. 5. (félemelet), fogászati ambulancia (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, He- tényegyháza, Jakabszállás, Nyárlőrinc, Vá­rosföld gyermek és felnőtt betegeit munka­szüneti napokon a kecskeméti kórház emlí­tett két épületében látják el. Ágasegyháza: központi rendelő (T.: 76- 325, 76-030); Szabadszállás, Fülöpszállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi ren­delő (T.: 53-324); Kunszentmiklós: központi rendelő (T.: 51-222); Dunavecsé, Szalkszent- márton, Apostag: Dunavecse, központi ren­delő (T.: 75); Lajosmizse, Felsőlajos, La- dánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.,: 56-173); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: dr. J. Tajola (Fülöpháza, T.: 71-234); Lakitelek: dr. Debreczeni J. (Lakite­lek, Széchenyi 72. T.: 42-005); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 74-844); Ti- szaalpár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Mátyás király u. 2. T.: 44-050). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28- 222-es telefonszámon hívható, naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház sebésze­ti pavilonjában látják el (Pokorny u. T.: 24- 351). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bács- borsódi, bácsszentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, fel- sőszentiváni, garai, hercegszántói, nemes­nádudvari, sükösdi, szeremlei, vaskúti bete­geket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki. kunbajai, csikériai, madarasi, katymári lakosokat lát­ják el. KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig a városi KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN szakorvosi rendelőintézetben, Kiskőrös, Pe­tőfi tér 1. Az ügyelet idején ellátják a kiskő­rösi, akasztói, csengődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reg­gel 7 óráig tart. (Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián u. T.: 62-520). Ellátják a kiskunfél­egyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, petőfiszállási, bugaci betegeket. A gyermek- orvosi ügyelet rendje hétvégeken 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézetben a ti- szakécskei és a szentkirályi betegeket látják el (T: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Ordas, Géderlak, Homok­mégy, Miske, Dunaszentbenedek, Öregcser- tő-Csorna, Szakmár, Úszód és Kalocsa bete­geit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart (T.: 10, 122, 234), éjszakai ügyelet: 213-as mellék.) A rendelőintézetben munkaszüneti napo­kon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehe­tő igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügye­lethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Duna- pataj, Dunaszentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és. a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey.tér 1. T.: 176); Dunapataj, Harta: dr. Kali É. (Harta, Semmelweis tér 1. T.: 33). KISKUNHALAS: a Semmelweis Kórház központi ambulanciáján tartanak ügyeletet (T.: 21-011), itt látják el a balotaszállási, harkakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállá- si, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskunmajsa. központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Borota, Rém, Kéleshalom: Já­noshalma, központi rendelő (T.: 88); Kele- bia, Tompa: dr. Máriási K. (Tompa, Rákó­czi u. 8. T.: 31); Jászszentlászló, Szánk: dr. Folberth Gy. (Szánk, Béke u. 30. T.: 31-547). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárástól hétfő reggelig a következő gyógyszer- tárak tartanak ügyeletet: KECSKEMÉT: Szabadság tér 1., BAJA: Tóth Kálmán.tér 2.. BÁCSALMÁS: Hősök tere 4., IZSÁK: Rákóczi u. 2., JÁNOSHALMA: Béke tér 1/A. KALOCSA: Széchenyi-lakótelep, Kos­suth u. 57 /B, KISKŐRÖS: Luther tér 5., KISKUNFÉLEGYHÁZA: Attila u. L, KIS- KUNMMAJSA: Hősök tere 3.. KISKUN­HALAS: Kossuth u. 15—19., KUNSZENT- MIKLÓS: Kálvin tér 7., LAJOSMIZSE: Szabadság tér 7., SOLT: Béke tér 6., SOLT- VADKERT: Ifjúság u. 2., TISZAKÉCSKE: Béke tér 5. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. KECSKEMÉTI ÁLLAT­KÓRHÁZ: folyamatosan mű­ködik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KE­RÜLET: Baja, Bátmonostor, Szeremle: dr. Aradi 1. (Baja, Martinovics u. 4/A, T.: 12- 524), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsa- nád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vas­kút: dr. Taskovics L. (Vaskút, Bajai út 1/A. T.: 12-581),. Felsőszentiván, Csávoly, Bács- bokod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Május 1. tér 4.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagyba- racska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulba- nov u. 18. T.: 168). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő: dr. Do­bos E. (Kalocsa, Magyar u. 2. T.: 800). Tass, Szalkszentmárton: dr. Cserép J. (Tass, Dó­zsa u. 31. T.: Kunszentmiklós 51-348), Du­navecse, Apostag: dr. Gulyás A. (Dunave­cse, Vörös Hadsereg u. 8/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság sold kerülete: dr. Varjú S. (Solt, Kossuth u. 86. T.: 52), Harta, Dunatetétlen, Állampusz­ta: dr. Kohány S. (Harta, Templom u. 15.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna­szentbenedek: dr. Südi I. (Úszód, Mátyás király u. 10. T.: 3), Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Baj- csy-Zs. u. 55. T.: 106), Hajós, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköz­társaság u. 1. T.: 41-219), Fájsz, Dusnok, Miske, Drágszél: dr. Bittmann J. (Fájsz, Ár­pád u. 13. T.: 52). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegy- háza: dr. Temesváry 1. (Kecskemét, Erkel u. 8. T.: 23-218), Kecskemét. Ballószög, Helvé­cia: dr. Mező T. (Kecskemét, Barackos u. 9. T.: 23-831), Jakabszállás, Orgovány: dr. Za- kupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72-075), Szentkirály, Nyárlőrinc, Városföld: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajosmi­zse, Rákóczi u. 29. T.: 56-248), Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tiszakécske, Kerekdomb, 99.), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 56- 948). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Utschalott F. (Kiskőrös, Bacsó B. u. 16. T.: 11-653), Ágas­egyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Túrái J. (Izsák, Kecskeméti u. 37. T.: 74-549), Kun­szentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Sza- lay T. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 51-005), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bá­lint T. (Szabadszállás, Vörös Hadsereg u. 56. T.: 53-002), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83. T.: 31-081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15. T.: 41-130), Kecel. Imrehegy: dr. Faragó Gy. (Kecel, Erdő u. 5. T.: 21-980). KISKUNFÉLEGYHÁZÁI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskun­félegyháza: dr. Kiss L. (Kiskunfélegyháza, Bajcsy-Zs. u. 2. T.: 62-292), Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: dr. Szobonya Cs. (Pál- monostora, Dózsa Gy. u. 59. T.: 79-586), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Kovács Gy.-né (Lakitelek, Széchenyi krt. 76. T.: 42-118), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Koletics J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársa­ság u. 16. T.: 31-108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 31- 942), Bugac, Kunszállás: dr. Vigh I. (Bugac, Kada E. u. 3.). KISKUNHALLASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas, Pirtó: dr. Ádor S. (Kiskunhalas, Paprika A. u. 25.), Zsana, Harkakötöny, Balotaszállás. Kunfe- hértó: dr. Aladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11. T.: 21-649), Jánoshalma: dr. Berta P. (Jánoshalma, Kölcsey u. 44.), Borota. Rém: dr. Fekete I. (Borota, Deák F. u. 48. T.: 471), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216), Bács­almás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8. T.: 936), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48. T.: 467).

Next

/
Oldalképek
Tartalom