Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
I t I 1991. március 6. • PETŐFI NÉPE • 3 TISZAALPÁRI VÁLLALKOZÓK • Nyolcezer csirke növöget egyszerre az ólban. • Faragóék a házuk előtt. A farmer Faragóék Időről időre előtérbe kerül a közéletben, a sajtóban, olykor egyes települések mindennapjaiban az úgynevezett cigánykérdés, vagyis a romák beillesztési-beilleszkedési problémája. Barna bőrű polgártársaink között sajnos — létszámarányukhoz képest — elég sokan vannak, akik az élet könnyebb megoldásait keresik, s a bűnözéstől sem riadnak vissza. Ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozzák vezetőiket, akik különösen az utóbbi időben sokat tesznek népük fölemelkedéséért. No és persze a törvénynek fittyet hányó magatartásukkal közvetlen környezetüket felháborítják. Ebben az írásban nem velük foglalkozunk. Vannak olyan cigányok is, akik a kevés munka és a bizonytalan létezés helyett a mindennapi fáradozást és a tisztességes megélhetést választották — ezúttal egy ilyen családot mutatunk be. Tízezerre becsülik a legálisnak mondható cigány vállalkozások számát Magyarországon, ezek közül egy, amelyikről szó esik cikkünkben. A példa nem követhetetlen. — Mikor tudta meg, hogy cigány,, pontosabban, hogy cigánynak^ lenni valami más? Sóskúti köböl épített ház a Csokonai utcában. A tetőteres épületek közül a legelsők egyike Tiszaal- páron. A Faragó Jánosék otthona ez. Két autót látni mozogni előtte. Az egyik japán gyártmányú, ezt kímélik Faragóék. A másik Lada, ez a „munkásjárat” a csirkefarmjukhoz, no és János, aki a vízmű vállalat egyik helybeli karbantartó szakmunkása, ezzel indul, ha valahova szólítja a kötelesség. —- Mikor tudatosult magában, hogy cigány, és hogy cigánynak lenni valami más?— kérdezem ismét a házigazdát, aki első hallásra nem nagyon kapisgálja, mit is akarok tőle. — Értem már, hogy mire kíváncsi — szólal meg némi szünet után. — Most azt kéne mondanom, hogy a szülőfalumban, Csanytele- ken valamikor kegyetlenül tudtomra adta valaki, hogy én piszok cigány vagyok. De én nem szolgálhatok ilyen történettel. Engem nem bántott a cigányságom miatt senki. Iskolás koromban szorgalmas, alkalmazkodó gyerek voltam. Jól tanultam, ezért számítottam valakinek az osztályban. Emlékszem, hogy egyszer még a tanítók pénzét is velem hozatták el valahonnan. A szüleim dolgoztak, apám nyaranta elment részesara- tonak, hogy a kenyérnekvalót megkeresse. Mint a falubeli többi szegény ember, a magyarok is. Nem zsiványkodásból éltünk. — No én azért emlékszem rá, hogy engem az iskolában csúfoltak a gyerekek azért, mert cigány vagyok — kapcsolódik be a feleség, Juliska. — Voltak olyan gyerekek, akik nem játszottak cigányokkal. Most, felnőtt fejjel persze ezen már csak mosolygok, nem maradt bennem semmi sértődöttség. Elhiszem, amit az asszony mond. Mert nekik sikerült a környezetükkel elfogadtatni magukat, feledtetni a bőrük színét. Fölvették a versenyt mindig mindenhol, tanulásban, munkában, a többiekkel. Az anyagi gyarapodás meghozta a tekintélyt is, s ma Tiszaal- páron a Faragóék cigányságát esetleg az irigyeik emlegetik. Pedig ők azután szegényen kezdték. A férj családja a hatvanas évek végén költözött Alpárra. János a polyákfalusi külterületi iskolában végezte el a hetedik és a nyolcadik osztályt. Judik László tanító megszerette. Bányász akart lenni a fiú, de a szülei nem egyeztek bele. így azután Laci bácsi bejuttatta Kecskemétre a Bácsép — a mai Dutép — vállalathoz vízvezeték-szerelő tanulónak. Ott is szorgalmas volt, kiváló eredménnyel végzett. Jó néhány évet lehúzott a cégnél, de azután, mert megnősült — elhozta szülőfalujából Juliskát — közelebb jött dolgozni, Nyárlő- rincre, az állami gazdaságba. Később a több kereset reményében a Mezőgép munkása lett Kecskeméten, majd Tiszaalpár következett. Az utóbbi vállalat akkori itteni telepén levizsgázott a lakatos és a hegesztő szakmából is. Másodállásban kisiparos lett. Gyarapodni akart. Talán bizonyítani is? Eközben persze a feleség sem lazsált, megtanult varrni, bedolgozott egy szövetkezetnek, azután az MMG helybeli gyárában is vállalt munkát. S ezekben az években hol 3-4 hold káposztájuk, hol ugyanennyi dohányuk vagy szőlőjük volt, bérelt földön. Két évig „libáz- tak” is. — Nem segített nekünk senki, még munkával sem, nemhogy pénzzel — mondja az asszony. — Amit elértünk, magunknak köszönhetjük. Csak sajnos egyre többször vesz elő bennünket a betegség. Pedig még csak a negyvenes éveinkben járunk. Jánosnak most is fáj a dereka. A csirkék pedig erre nincsenek tekintettel. Második évben működik a baromfifarmjuk, Juliska a vállalkozó. Szerencséjük volt ez egyszer, ő még kaphatott a kamatmentes újrakezdési hitelből háromszázezer forintot. Megvettek a falu szélén egy darab földet, odavezették a villanyt, építettek egy jókora ólat, egyszerre nyolcezer csirke növöget benne. Az ezermester János korszerű berendezést állított össze. — Hét hétig neveljük őket, eny- nyi idő alatt lesznek egykiló- hetven-hetvenöt dekások — avat be a szakmába Faragóné. — A Zagyvarékasi Béke Tsz feldolgozójának szállítjuk őket, éves szerződésünk van. Nem nagy nyereség van rajtuk. Nagyon sokba kerül a fűtés, a táp, minden. Végül negy- ven-negyvenkétezer forintunk marad meg a kettőnk munkájáért a szűk két hónapra. Nem lehet belőle meggazdagodni, de legalább van biztos jövedelmünk. Mesélik, napi négy-öt órákat alszanak, éjjeliőrt kellett fogadniuk, mert egyszer már „kirámolták” a farmot. Ja, a gazdag cigányok nem olyanok, mint ők! Azok igazán gazdagok és van elég idejük alvásra is! Nekik se éjjelük, se nappaluk. Dolgozni kell, mert még a ház sincs igazából befejezve, pedig 1975-ben húzták föl a falakat. A kétezer kőhasábot Juliska is megemelgette mindegyiket, sőt, ő csiszolta le őket egyenként. Előtte egy kis tanyában laktak, amikor meg tudták venni a tulajdonosától, jobban örültek neki, mint később az új háznak. Faragóék egy fiút és egy leányt neveltek föl. A lányuk már férjhez ment, Félegyházára. Szorgalmas, kertészkedő, jómódú családba került. A férje magyar férfi. A. Tóth Sándor A Katona József Bicentenáriumi Emlékbizottság felhívása Göncz Árpád köztársasági elnök, Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter és Merász József, Kecskemét város polgármesterének aláírásával tette közzé felhívását a Katona József Bicentenáriumi Emlékbizottság a Bánk bán költőjének 200. születésnapja méltó megünneplésére. Mint a felhívásban megfogalmazták: Katona József születési évfordulóját nem felsőfokú jelzőket sorakoztató szónoklatokkal kell megünnepelni, hanem műveinek jobb megismerésére sarkallva, erre mind több lehetőséget teremtve. A bicentenárium évében azért fordultak felhívással a hazai közvéleményhez, a határainkon kívül élőkhöz, az irodalomszeretőkhöz, a színházművészetért aggódókhoz, anyanyelvűnk művelőihez, hogy valamennyien kísérjék figyelemmel a Katona-bicentenárium rendezvényeit, kiadványait és erkölcsileg és anyagilag segítsenek a méltó megemlékezésben. (MTI) ÜLÉSEZETT KECSKEMÉT KÖZGYŰLÉSE A labdarúgást törölték a költségvetésből Szóbeli javaslattal kezdődött hétfőn délután Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének ülése. Merász József polgármestert — külföldi elfoglaltsága miatt — kivételesen Ivanics István alpolgármester helyettesítette. Varga László képviselő fordult elsőként a testülethez. Március 12-én ugyanis a szovjet csapatok átadják az első ingatlanokat a Homokbányánál. Az értékek megőrzésére és műszaki segítségnyújtásra két, eddig a laktanyában dolgozó magyar állampolgár alkalmazását kérte az önkormányzattól szeptember 1-éig, havi 20-2Ö ezer forintos fizetésért. A testület a javaslatot elfogadta. Majd Csereklyei Tivadar fordult képviselőtársaihoz, még napirend előtt. Két indítványában Kecskemét településrészeinek egyenlő érdekvédelmével foglalkozott. S főleg azért, mert ménteleki választóival együtt úgy érzi, hogy ez a megyeszékhely részét képező „falu” Kadafalva és Katonatelep infrastruktúrájának fejlődésétől le fog maradni. Ettől azért is tartanak, mert a polgármester Kada- falván él, így (?) a fejlesztésekből is Kadafalva és Katonatelep részesül majd leginkább. Ráadásul a méntelekiek valamelyest beletörődtek már a buszok járatszámának csökkentésébe, de a kecskemétiekétől eltérő viteldíjak emelésébe nem. Ezért kérik, hogy a testület két bizottsága tárgyaljon a Volán vezetőivel. Az indítványokat a testület elfogadta. Ezt követően Gömöri Tibor javaslata alapján a közgyűlés úgy határozott, hogy indokolatlan a lakosság bevonásával készült utcai közművek kiviteli költségére felvett lakáscélú kamatok megváltoztatása. Ezért a közgyűlés indítványozza, hogy ez törvénymódosításban — melyet a polgármester fog kezdeményezni — országosan érvényre jusson. Az előterjesztést megszavazták. Ezután személyi kérdésekben döntöttek. Egyebek mellett a pénzügyi ellenőrző bizottságba egy külső tagot kívántak választani. Dr. Andrássy Ákos, mint a bizottság elnöke Forcek Andrást, az Agromix Részvénytársaság elnökét javasolta. Rácz András képviselő ezzel nem értett egyet. Mint mondotta, nem tartja etikusnak már magát a javaslatot sem azok után, hogy a Magyar—Szovjet Tsz átszervezését,rószygpytáj-sasággá a .felöltőévé „fémjelezte*”/Dr. Anarássy Ákos válaszképpen hangsúlyozta, hogy nem a testület hatásköre e lépés minősítése, annál is inkább, mert törvényes akadály nem merült fel. Egyébként is a tsz-tagokat megkérdezték, igénylik-e földjüket, s a körülbelül 10 igennel válaszolónak a területeket kimérték. Furcsának tartja a felvetést — tette még hozzá —, mert a javaslat elkészítésekor nem hangzott el ellenvetés. Szavazással döntöttek arról, hogy a kérdés fölött folytassák-e a vitát, s mivel a többség emellett voksolt, Sz. Tóth Gergely kapott szót. Kijelentette, hogy őt például nem kérdezték meg: kéri-e a földjét. (Későbbiekben Andrássy Ákos figyelmeztette, hogy csak a tsz-tagokról volt szó, míg tudvalévő, hogy Sz. Tóth Gergely nem az). Majd Sz. Tóth úr hozzátette, az ilyesfajta átszervezésekről az Alkotmánybíróságot kellene megkérdezni. Végül 13 igen, 11 nem, és öt tartózkodással elutasította a testület Forcek András bizottsági taggá választását. Az azonban már nem váltott ki vitát, hogy az eddigi Molnár Erik Általános Iskola Arany János, a Leninvárosi pedig Vörösmarty Mihály nevét vegye fel. A Buday Dezső Általános Iskola névváltoztatásával is egyetértettek, de a tantestület javaslatát, hogy ezentúl Forradalom utcainak hivják, már nem fogadták el. így a keresztelővel újabb névválasztásig még várni kell. A Matkói és a Kadafalvi Általános Iskola igazgatói posztjára az 1990. november 30-ai határidőig egy-egy pályázat érkezett. Bernáth Magdolna jelenlegi igazgatóhelyettest a képviselők egyhangúlag választották meg, miként az ottani tantestület is. Ám az ugyancsak igazgatóhelyettesként a Kadafalvi Általános Iskolában dolgozó Kovács Ede megbízása ellen, úgymond, az utolsó pillanatban kétségek merültek fel. Igaz —- derült ki Gyöngyösi János, az oktatási bizottság elnöke szavaiból — már kaptak három, a pályázót támadó névtelen levelet, ám nemrégiben nyolc szülő névvel is vállalta a véleményét. Ezért előbb ki kell vizsgálni a körülményeket, s csak azután döntsön a testület. Senki sem vétózta meg az ötödik gondozási központ létesítését, melynek székhelye a Kossuth tér 1. szám alatt lesz. A rászorulók szociális gondozásával foglalkozik majd, hasonlóképpen, mint a másik négy. Ezután egyebek mellett megvitatták a kulturális és sportbizottság javaslatát az önkormányzati sportszemlélet kialakítására. Szó volt a gyerekek egészségügyi helyzetéről, a már óvodás kortól elkezdett rendszeres és szakértelemmel irányított testedzés jelentőségéről. Felhívta a figyelmet a kisiskolások szakszerű testnevelésére, s a rendszeres egészségügyi felmérésre is minden korosztálynál. A versenysporttal kapcsolatban a többség úgy vélte, nem az egyesületeket, hanem a város életébe szervesen beépült sportágakat kell támogatni. A labdarúgást azonban önfenntartónak értékelték, így erre nem kívánnak a jövőben költséget fordítani. Szabó István, a sportbizottság tagja ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy tudják, e döntésért támadni fogják őket. Hét:egy arányban szavaztak így, s ezt a szűkös anyagiak indokolták. Ám ha a labdarúgást kiveszik a támogatandók közül, megmentik az összes többi sportágat. Amint a javaslatból kiderült, az utánpótlás nevelésével n.em , kívánnak szűkmarkúak lenni, s ebből a labdarúgók sem maradnak ki. Felmerült egy sportolóház üzemeltetése és a kecskeméti főiskolákra felvételiző sportolók némi előnyhöz juttatása is. A szabadidősportjelentősége — és megfizethetősége — mellett szó volt a sportintézmények vállalkozó szellemű üzemeltetéséről. Körmöczi Béla külön beszélt az uszoda ügyéről, melyet minél előbb dűlőre kívánnak vinni. Mert az tarthatatlan ugyanis, hogy tulajdonosként — annak minden előnyével — a megye szerepel, míg a költségek a várost terhelik. Egyebek mellett arról is határozott a közgyűlés, hogy a pedagógusbér-emelés döntés előtti kiszivárogtatásával kapcsolatban vizsgálatot indít. A 16 előterjesztés után dr. Gál Gyula, a Bács- Kiskun Megyei Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kamara elnöke beszámolt arról, hogy hosszabb ideje egy kecskeméti, 200 ezer tonna zöldséggyümölcs forgalmazására alkalmas nagybani piac létrehozásán dolgoznak. Ehhez külföldi hitelt is kaptak, ám a várható 1 milliárd 500 millió forintos beruházásnak ez csak a töredékét teszi majd ki. Bencze Andrea Adófogyasztókból adófizetők Német szakemberek a speciális iskoláról A múlt hét végén — amint arról a Petőfi Népében hírt adtunk —, kétnapos konferenciát rendeztek a bajai speciális — valamikori kisegítő — iskolában az iskolatípus jövőjéről. Ä nemzetközi jellegű tanácskozáson részt vett dr. Hartmut Haines, a bonni munkaügyi minisztérium szakreferense és Karl-Wilhelm von Hülsen, a Bugenhagen Szakmunkásképző Üzem üzletvezetője. Mindkettőjük tevékenysége a hátrányos helyzetű és fogyatékos gyermekek szakmai képzésére, illetve a társadalomba való beilleszkedésének segítésére irányul. Beszélgetésünkben arra kértem őket, ismertessék meg azt az iskoiamodellt, mely náluk már több mint két évtizede jól funkcionál. — A német modell lényege, hogy — jóllehet ugyanúgy az elmélet és a gyakorlat kapcsolatán alapul, mint bárhol másutt —, a munkahely, azaz a gyakorlat dominál. Az a cél, hogy a speciális iskolában végzett fiatalok adófogyasztóból adófizető polgárokká váljanak. Az állam óriási összegeket fordít erre a célra, egyedül a minisztériumunk költségvetéséből 4 milliárd márkát évente, de hosszú távon gazdaságosnak bizonyul ez a befektetés. A termelő üzem köt szerződést a tanulóval. A tanterv és a követelmény az egész országban egyforma. A négyötöd részt a gyakorlat teszi ki, az elméletre tehát csak 20 százalék ráfordítás jut. Az iskola nem is bonthat szerződést, ezt csak az üzem teheti meg. Minden gyermekből a maximumot keíí kihozni, amire csak képes. A fogyatékos fiatal ugyanúgy megtanulhat varrni, tálalni stb.. mint a csupán hátrányos helyzetű. Legfeljebb a fogyatékos gyermek nem minden szakmát tud elsajátítani, és nagyobb a ráfordítandó állami támogatás. A vendégek példaként elmondták, hogy vannak, akik jó színérzékkel és kézügyességgel rendelkeznek, kitűnő festő és mázolókká képezhetők. Legfeljebb nem tudják kiszámítani a szükséges festék mennyiségét, ha matematikából gyengék. Erre azonban nagyobb cégeknél nincs is szükség. A németországi szakemberek felajánlották közreműködésüket, hogy a náluk alkalmazott ún. duális rendszer Magyarországon is meghonosodhasson.-1 -n JÚLIUS 2—10.: Zarándokút a Don-kanyarba Ismét megszervezik a doni zarándokutat július 2-a és 10-e között, tudatja szerkesztőségünkkel Martha Tibor tanár Fényesekéről. Kötelességnek érzik ezt, mert a Don-kanyar neve sohasem lesz egyszerű földrajzi elnevezés a magyar nép számára. Csaknem fél évszázad múltán is sokféle érzelmet, indulatot váltanak ki a „legnagyobb magyar temetőről” szóló híradások. A hullócsillag-életű magyar férfiakra, apákra, fiakra és testvérekre emlékezve indui újabb csoport a Halálkanyarba. A zarándokút résztvevői egyebek között felkeresik Liszkit, Scsucsjét, Urivot, Kolbinót, Osztrogozsszkot és Alekszejevkát. Ha megfelelő anyagi alapot sikerül teremteni, folyamatossá válhat a hozzátartozók és a háború poklát megjárt veteránok kiutaztatása, mód nyílik a még fellelhető hantok rendbetételére, gondozására, valamint emlékoszlop felállítására a Donnál. Aki támogatja a kezdeményezést, felajánlásait az alábbi számla javára teheti meg: OTP, Nyíregyháza. Kisvár- da-fiók. Hivatkozási szám: 442026240. Az adományozók neveit emlékkönyvben örökitik meg.
