Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

1991. március 4. • PETŐFI NÉPE • 5 Pelyhedző nyárból — papírfa A Jászszentlászlót Móric- gáttal összekötő út mentén 1950-ben telepítették a fákat. Sok közülük már magától ki­dőlt, ezért most a Kecskeméti Közúti Igazgatóság Kiskunha­lasi Üzemmérnöksége kivágat­ja és újjal pótolja a fasort. A Harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet és a kis­kunhalasi Pintye Imre kisiparos közösen vállalta a kitermelést és az értékesítést. A kisiparos 13 éve foglalkozik fakitermeléssel, télen-nyáron, erdőn-mezőn. A Jászszentlászló—Móric- gát közötti út háromkilométe­res szakaszán hat-hétszáz köb­méter nemesnyár döntését kezdték meg február végén. Az első- és a másodosztályú fü- részrönköt és méteres papírfát a termelőszövetkezet a Lignim- pexen keresztül Jugoszláviába és Olaszországba exportálja. Pintye Imre és 6-8 fős csapa­ta a viharkárok eltakarításá­ban is részt szokott venni. Az emlékezetes 1990. július elsejei vihar után Kecskeméten, a Ceglédi úti szakaszon a MÁV kérésére szabadították meg a villanyvezetékeket és a síneket a fáktól. A gallyak eltakarítása az év­tized elején még külön gond volt, most szinte sorba állnak érte. A fasor mellett lakók pe­dig többszörösen örülnek, hisz ezután nem árnyékolja be ud­varukat, termőföldjüket és te­levíziójuk vételi viszonyait a pelyhedző nyárfa. A nyolcva­néves Jánossy Béla és felesége már gázzal fűt, de a kiskonyha tűzhelyébe gyűjtenek a faágak­ból. ( Méhesi Éva képriportja) LEGALÁBB HARMINCEZREN VANNAK Telítődött a hazai kábítószerpiac Sokáig sem beszélni, sem hallani nem lehetett róla. Pedig léte­zett, sok tinédzsert és fiatal felnőttet tett tönkre. A drog, a kábító­szer ma már láthatóan él velünk, és egyre többeket kerít hatalmába. 1987-ben végre hivatalosan is elismerték létezését, s egy átfogó, nemzeti drogprogram keretében létrejöhetett egy kutatócsoport, amely a megelőzéssel, a gyógykezeléssel, a továbbképzéssel kezdett foglalkozni. Budapesten, Szegeden és Pécsett, Debrecenben, Zala­egerszegen és Győrben indult be egy-egy drogambulancia. Vajon a működő ambulanciák milyen tapasztalatot gyűjtöttek az elmúlt pár évben? Erről kérdeztük dr. Gerevich József pszichiátert, a hazai drogprogram egyik vezető szakemberét. — Országosan hány drogost tar­tanak nyilván? — Nemrégiben minden körzeti orvost megkérdeztünk, hogy ő hány ilyen esetről tud. Ennek a felmérésnek az alapján 30 ezerre becsüljük azoknak a számát, akik rendszeresen fogyasztanak drogot. — Miről lehet felismerni a kábí­tószereseket? — A legegyszerűbb jelek: a nar­kós gátlásos, keveset beszél, ha pe­dig be van lőve, akkor mosolyog, sokat beszél, földobott. Aki szipu- zik, annak jellegzetes szaga van a szerves oldószertől. Aki például marihuánát szív, annak megvan a kezén és a száján is ennek a jele. Ez gyakran kötőhártya-gyulladással is jár. Megváltozik a drogos étvá­gya, étkezési szokása. Megváltoz­hat az alkoholfogyasztási szokása is. Van, aki úgy ismeri fel a gyere­kénél, hogy be van lőve, hogy si­kertelenül kínálja alkohollal. Van­nak olyan toxikus állapotok, ame­lyek kábultsággal járnak. Ez több­nyire az elvonás tünete, amikor nem tudta megszerezni a drog­adagját, és emiatt feszült, depresz- sziós. — Mennyi idő alatt lehet rászok­ni, hozzászokni a droghoz? — Erre nincs szabály. Van, aki nagyon gyorsan, van, aki lassan, ez teljesen egyéni. Függ a fizikai állapottól, a személyiségtől, a kö­rülményektől. — Már az első próbálkozás kel­lemes élményt nyújt? — Vagy igen, vagy nem. Kétféle történetet szoktak elmesélni. Az egyik arról szól, hogy milyen rossz volt az első narkó, a másik pedig hogy milyen jó volt. S mindkettő­ből narkós lesz. Csakúgy, mint az alkoholistáknál. — Melyik az a korosztály, ame­lyiket különösen fenyegeti a narkó- ra való rászokás? — Az igazi narkósok életkora 18 és 40 év között van. Egy narkós- „karrier” a következőképpen szo­kott lezajlani: 10 és 14 év között kezdenek el dohányozni, 12 és 16 között alkoholt fogyasztani és szi- puzni, 16 éves kor körül próbálják ki a gyógyszert, vagy a marihuánát vagy valami mást. — Mennyire terjedtek el nálunk a kemény drogok? — Attól függ, mit értünk ke­mény drogon. Ha az ópiumszár­mazékokat értjük ez alatt, akkor meglehetősen elterjedt szokás lett az elmúlt években ezek szedése. Most már telítődött nálunk is a drogpiac, gyakorlatilag bármihez hozzá lehet jutni. — Nálunk sem lehet olcsón drog­hoz jutni. Miből telik erre naponta ? — A narkós szubkultúrán belül van egy réteg, amelyik nem él rosz- szul. Nyugati autón járnak, gaz­dag szülők gyerekei. Ok meg tud­ják venni a legdrágábbat is. A sze­gényebbek pedig az olcsóbb dro­gokat fogyasztják. Például recept­hamisítással jutnak gyógyszerhez, vagy szipuznak, mindkettő filléres dolog. Áz, hogy ki milyen finom drogot fogyaszt, attól is függ, mi­lyen az összeköttetése, mit tud cse­rébe adni. Ugyanis nem mindig pénzben folyik a kereskedelem. Adott esetben az árukapcsolás prostitúcióval jár együtt. — A fővárosi és a vidéki városok­ban megnyílt állami drogambulan­ciák mellett az egyház is szerepet vállalhat a kábítószerrel élők gyó­gyításában, a megelőzésben. Az egyházak milyen módszerekkel dol­goznak ? — Az egyházak több bentlaká­sos otthont nyitottak. Például Ráckeresztúron református kere­tek között működik egy benntla- kásos szociális otthon. A pünkös­diek szintén egy ilyen otthont léte­sítettek Dunaharasztin. Budapes­ten a Kallódó Fiatalokat Segítő Misszió keretében létrejött egy csoport a Gorkij fasorban, amit református lelkészek vezetnek. Ta­valy nyílt meg egy rehabilitációs otthon —■ ez állami — a Pécshez közeli Keszűn, és egy, a reformá­tus egyházak által támogatott ott­hon, Tolna és Baranya megye kö­zött, Zsibriken. Ezeken a helyeken kívül foglalkoznak még kisebb egyházi csoportok drogos fiatalok­kal, például a szamaritánusok, a baptisták, és a Katolikus Szeretet­szolgálat. — Van példaértékű ezek között az otthonok között? — Nem merem azt mondani, hogy van az országban példaérté­kű intézménye a drognak. Van, ahol bizonyos tárgyi feltételek job­ban adottak, de ott a személyi fel­tételek nem megfelelőek, és fordít­va. Ma, sajnos, többnyire az elemi feltételek hiányoznak ahhoz, hogy a narkósokkal hatékonyan lehes­sen foglalkozni. A dolgoknak ez a gyakorlati, szervezeti része, sajnos, a kelet-európai nyomor szintjén van. A szakmai, oktatási része vi­szont, megítélésem szerint, európai színvonalú. — Hogyan juthat el egy drogos fiatal ezekbe az otthonokba? — A drogambulanciákon meg­jelenő beteget — ha úgy látják, hogy erős a függősége, nincs meg­felelő családi háttere sem, s az am­buláns kezelés nem megoldható — felveszik valamelyik otthonba. A legsúlyosabb gond az, hogy a narkósok egy rétege hajléktalan, vagy legalábbis nincs stabil élette­rük. Ezekkel az emberekkel ambu­láns keretek között nagyon nehéz dolgozni. — A kábítószer-élvezők felisme­rik-e, hogy segítségre szorulnak ? — Egyértelmű a helyzet ott, ahol a családi háttér biztos. Ilyen esetben van valaki, akár a tágabb családi körben, aki aggódik és megpróbálja a narkós fiatalt elvin­ni az ambulanciára. Van ugyan, hogy a gyerek ilyenkor sem hajlan­dó együttműködni, akkor a szülő­vel beszélgetünk el, akár rendsze­resen is, adott esetben ez is segítsé­get jelent. A nagyon kemény nar- kósszubkultúrával már nehezebb a helyzet. Ennek a világnak a játék- szabályait nagyon jól kell ismerni ahhoz, hogy meg tudjuk közelíteni őket. Mi Budapesten streetwalke- rekkel dolgozunk, ugyan van pár utcai munkásunk, akiknek az öltö­zete, viselkedése, nyelvezete hason­lít a drogosokéra, így nem hárítják el közeledésüket. Ők fel tudják velük venni a kap­csolatot, s egy idő után magukkal hozzák azokat az embereket, akik hajlandónak látszanak a leszokás­ra, vagy akik annyira szenvednek, hogy már nem bírják ki, csak segít­séggel. Ebben a munkában volt narkósok is segítenek nekünk. — Létezik-e iskolák, iskolások számára tájékoztató, felvilágosító program ? — 1987-ben indult el egy, az ál­talános iskolák ötödik osztályának szóló, négyéves program. Ezek ta­pasztalatait most dolgozzuk fel. Ezenkívül középiskolások számá­ra készült egy kétéves program. Ebbe a legkülönbözőbb típusú is­kolákat szemeltük ki Budapesten és vidéken egyaránt. Tavaszra jele­nik meg az a tanári kézikönyv, amely a német módszer alapján készült. — Milyen terveik vannak a drog visszaszorítására ? — Most adtunk le egy nemzeti drogstratégiai tervet a Népjóléti Minisztériumnak. Úgy érezzük, hi­hetetlenül fontos, hogy összefogja­nak a tárcák, az önkormányzatok helyi és országos szinten egyaránt. Várjuk, hogy létrejöjjön egy tárca­közi bizottság és egy droghivatal. Horváth Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom