Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-28 / 73. szám
AZ IPOSZ ELNÖKE A HITELEKRŐL Kritikus a magánvállalkozók pénzhiánya Sok vád érte a Kioszt, amikor ősszel közgyűlési határozattal átalakult Ipartestületek Országos Szövetségévé. Többen úgy vélték: csak a névtáblát festették át, s minden marad a régiben; elsikkad a magánszféra és a hazai iparosság érdek- képviselete. Néhány hónap alatt azonban kiderült, hogy valóban vannak különbségek a régi és az új szervezet között, az IPOSZ a magánvállalkozásokat érintő minden lényeges kérdésben hallatja véleményét. Szűcs György elnöktől arról érdeklődött a Tőzsde Kurír munkatársa, hogyan látja ma a magánszféra pénzügyi helyzetét. — Ön szerint miként lehetne csökkenteni a vállalkozókra nehezedő terheket? — Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a gazdaság válságos állapotából való kilábalás egyik esélye a vállalkozásbarát, vállalkozásélénkítő gazdaságpolitika, akkor ennek a törvényekben, a kormányzati munkában is meg kell jelennie. A kilencvenszázalékos állami tulajdon lebontását nem csak szavakban, programokban kell meghirdetni, konkrét lépésekre is szükség van a magánszféra érdekében. Szeretnénk, ha a vállalkozóknak nem csupán tönkrement vállalatokat ajánlanának fel, hanem olyanokat is, amelyek némi tőkével, kis átalakítással rentábilissá tehetők. Az államnak a privatizálandó gazdasági egységeket mielőbb nullszaldóra kell hoznia, mert a legnagyobb gondunk a pénz- forgalom leállításával magyarázható. Ha az állam nem fizeti ki a magánkézbe kerülő vállalatok adósságát, akkor csak a gazdálkodás formáját változtatja meg, a működési feltételeket nem. — Van annyi pénzük a vállalkozóknak, hogy állami vagyonrészt vásároljanak? — A most szerveződő egzisztenciahitel és a különböző más hitelkonstrukciók segítségével bizonyára lesz. Ha valóban megindul a kockázati tőkével is rendelkező befektetési társaságok tevékenysége, akkor a magánszféra alaptőke-kiegészítésekkel kapcsolódhat be a privatizációs folyamatokba. — Milyennek ítéli meg a vállalkozások pénzügyi kondícióit?- A magánszféra tőke- és készpénzhiánya kritikus. Kritikus, mert óriási személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási elvonás mellett kellene tőkét képeznie. Ez képtelenség. A magánvállalkozások azonnali segítségre szorulnak, akár oly módon, hogy elkülönített, szakosított kisvállalkozói pénzintézeteket hoznak létre a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kereskedelmi bankok mellett, vagy azokon belül. A likviditási, financiális gondok — egyebek között — a műszaki fejlesztést lehetővé tevő, hosszú lejáratú kölcsönökkel mérsékelhetők. — Az IPOSZ — olasz példa alapján — úgynevezett Bizalom Garanciabiztosító Hálózat létrehozását tervezi, hogy ily módon segítsen tagjainak a hitelfedezet megszerzésében. Mi ennek a lényege? — Gyakran halljuk, hogy nincs pénz, ugyanakkor a jegybank azt állítja, lenne, ha a pénzintézetek biztonságosan tudnák kihelyezni, azaz adottak lennének a garanciális feltételek. Ha egyébként van pénz, akkor meg kell változtatni a kihelyezés feltételeit. Mégpedig nem valamiféle szokásjog alapján, amikor nagy értékű, még nem terhelt nyaralókat, festményeket, személyautókat adnak fedezetül a hiteligénylők. Egy termelésélénkítő piacgazdaságban ez anakronizmus. Mindenütt valamilyen szervezeti formát találtak ki. Van, ahol a vállalkozók érdekképviseleti szervezetei, van, ahol az állam, és van, ahol a kettő együtt alakít garanciabiztosító rendszereket. — Gondolom, az a cél, hogy kiiktassák a jegybank mindenkori, igen magas garanciafedezeti kamatlábát, ami e pillanatban nálunk 10-13 százalék. — Ha olyan rendszert tudnánk kialakítani, amelyben, mondjuk, a tőkefelvételek felére kezességet vállalna a garanciabiztosító társaság, akkor ez 1 fill százalékos kamatcsökkentést jelentene. Abban bízunk, hogy a garanciabiztosító társaságok mihamarabb behálózzák az egész országot. A szervezés kezdeményezői, a pénzintézetekkel közösen, mindenütt az ipartestületek lesznek. A bankok is jól látják, hogy egyre jobban beszűkül az a kör, ahová nagy összegű tőkét lehet kihelyezni. Nem nyújtanak garanciát az állami vállalatok sem. — Lassan és ellentmondásosan, de kialakult a kisvállalkozásokat menedzselő intézmény- rendszer. Hol helyezkedik el ebben az új struktúrában az IPOSZ? — A centrumban. Ma nincs anyagi fedezetünk arra, hogy a helyi önkormányzatok vállalkozási irodáitól az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Irodáig külön-külön, párhuzamos szerveződések jöjjenek létre. Az Ipaf'testületek Országos Szövetségének az ország 260 pontján működik tagszervezete. Tavaly szeptemberi átalakulásunkkor hitet tettünk egy politikailag független, de a politikai pártokkal és minden társadalmi szervezettel együttműködő szövetség mellett. Szeretnénk, ha országos hálózatunk javítaná a magánszféra talpon maradási esélyeit. Gál Róbert ROHAMOSAN TERJED AZ ISMERETLEN KÓR Titokzatos sertésvész Németországban Egyre félelmetesebb méreteket ölt Németországban a decemberben kitört sertésvész, amelynek oka eddig ismeretlen, és a szakértők még abban sem biztosak, hogy fertőzésről és nem mérgezésről van szó. A Der Spiegel legutóbbi száma beszámol arról, hogy a legtöbb eset Észak- Rajna-Vesztfáliában fordul elő. Itt 20 ezer parasztcsalád él sertéstenyésztésből. Eddig 1400 parasztgazdaságban jelentkeztek a betegség tünetei, és naponta 40-50 új esetet jeleznek. Ezekben az egyébként világszínvonalon működő gazdaságokban jelentkezett tavaly decemberben a titokzatos kór: a normális szülési időpont előtt nyolc-tíz nappal a vemhes kocák életképtelen, vagy már halott magzatokat ellenek. Már az anyaméhben kiszáradnak, szinte mumi- fikálódnak a kismalacok. Az állatorvosok a mind több eset alapján a következőképpen írják le a betegség lefolyását. Az anyakocáknak általában 5 százaléka betegszik meg egy-egy gazdaságban. A megfertőzött állatok lázasak lesznek, légzési és keringési zavarok lépnek fel, a fülükön és a hasuk alján kék-vörös foltok jelennek meg. A tünetek mintegy három hétig tartanak. A betegség rendkívül gyorsan terjed: Németországon kívül máris nagy számú fertőzött gazdaság van Hollandiában és Belgiumban. Hogy a járványnak útját állják, az Európai Közösségek Bizottsága több északnémet körzetet lezárt, ezekről a területekről nyolc hétig tilos sertéseket ki- és beszállítani. Ennek ellenére kevés a remény arra, hogy a sertésvészt sikerül leblokkolni, hiszen a szakértőknek jószerivel fogalmuk sincs, mi okozza az újszülött malacok pusztulását. Egyesek vírusfertőzésről, mások gombafertőzésről beszélnek, és van, aki nem tartja kizártnak, hogy sertéstáp okozza az elhullásokat. Ez utóbbi feltételezést megerősíti, hogy súlyos, mérgezésre utaló elváltozást találtak az állatok májában. A tanácstalan német szakértők kapcsolatba léptek amerikai kollégáikkal is, a tengerentúlon ugyanis már két éve ismerik ezt a titokzatos betegséget, de az ottani állatorvosok is sötétben tapogatóznak. KECSKEMÉTEN NEM ZÁRNAK BE ÓVODÁ T Meddig terhelhetők a szülők? Az óvodáskorú gyermekek intézményes ellátására 1991 -ben 15 ezer forintos fejkvótát irányzott elő az állami költségvetés. Ezzel szemben a tényleges költség, óvatos becslések szerint is, legalább 35-45 ezer forint évente. A különbséget az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk. Ez az ország jó néhány településén vezethet óvodák felszámolásához. Kecskemét önkormányzata nem készítette ugyan még el az 1991-es költségvetést, de — amint azt Hideg Antal alpolgármestertől megtudtuk — semmiképpen sem terveznek a megye- székhelyen óvodabezárást. Az óvodai ellátás költségeihez a szülők napi 35 forinttal (a három- és többgyermekesek 17,50 forinttal) járulnak hozzá. Ez az összeg még az étkezés költségeit sem fedezi, nem is szólva a tisztítószerek, bútorok, edények, a fűtés és világítás áráról — foglalja össze a gondokat Juhász János- né, a Hosszú Utcai Óvoda vezetője. — Jól ismerjük az önkormányzat anyagi nehézségeit, s tudjuk azt is, hogy az átgondolások, újraértékelések korát éljük. Értesültünk arról is, hogy az óvodák tömeges bezárására kerülhet sor az országban. De ha ez Kecskeméten nem következik be, anyagi helyzetünk akkor is tarthatatlan. Az önkormányzati testületben nagyon kevés a pedagógus. Emiatt az érdekképviseletünk sincs igazán megoldva. E motivációk hatására a nevelő- testületünkben javaslatokat dolgoztunk ki az óvodák helyzetének javítására, amelyet meg- küldtünk a polgármester úr és az oktatási bizottság címére. vételt eredményezne havonta. Tudjuk, hogy a szülők szívesen veszik, ha az óvoda plusz szolgáltatásokat nyújt, így idegen- nyelv-oktatást, néptáncot, kü- löntornát... A jövőben ezek költségeit a szülőknek kell felvállalniuk. Ezzel párhuzamosan az óvodák iskola-előkészítő jellegét kellene kidomborítani, így főként a 4-5 évesek felvételét látom indokoltnak. — Önök szerint tehát a terheket a szülőkre kell áthárítani? — Mindez nem terhelné túlságosan a szülők pénztárcáját. Főként, ha összehasonlítást teszünk, mondjuk, egy magánóvoda térítési díjával, mely havi 5-10 ezer forint között mozog. Egyébként már többször bebizonyosodott, hogy a szülők segítőkészsége óriási. Az elmúlt évben például 78 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek óvodánkban, illetve 15 ezer forintot adományoztak a támogató édesanyák és édesapák. A kecskeméti polgármesteri hivatal oktatási és kulturális irodáján Kiss Gézáné főelőadó az óvodai felelős. Ő a megyeszékhely óvodáinak helyzetét közepesnek értékeli, míg az azokban folyó tartalmi munkát az átlagosnál jobbnak. — Atháríthatók-e Ön szerint az óvodák gazdasági nehézségei a szülőkre? — Jelenleg nincs érvényben olyan jogszabály, amely lehetővé tenné az óvodák számára plusztérítések megállapítását. Ugyanakkor szép számban vannak gyerekek, akik csak délelőtt vannak óvodában, s mivel ők nem étkeznek, térítési díjat sem kell fizetniük. Ez esetben én is indo-’ í koltnak, tartanán! a gondozási» díj megállapítását. — Gyakran hallani manapság elnéptelenedő óvodákról. Egyes jóslások szerint ez a tendencia a munkanélküliség növekedésével még inkább jellemző lesz. Menynyire tapasztalható ez Kecskeméten? — Egyetlen adat elárulja, hogy ez mennyire nem jellemző a megyeszékhelyre. Hiszen míg az új óvodai nevelési program szerint a húszfős csoportok volnának ideálisak, addig nálunk 30 —39 kisgyermeket nevel és oktat egy-egy óvónői páros. A helyeket egyébként is tévesen állapították meg annak idején, hiszen nem vették figyelembe a gyermekek szakszerű ellátásához szükséges alapterületet. így történhetett, hogy egy lakásóvodában — mely más körülmények között egy család életterét biztosítaná két, esetleg három gyerekkel — 25 férőhelyet állapítottak meg. Ezt, természetesen, felül kell vizsgálni a közeljövőben. — Milyen az üzemi óvodák helyzete? — A kilenc üzemi óvoda közül egyet térítésmentesen kap meg a város, egy önkormányzati kezelésbe kerül, egy pedig megszűnik. — Milyennek látja a kilátásokat? — Véleményem szerint, a menedzsertípusú vezetőké a jövő. A költségvetésből csak a legszükségesebb dolgokra jut pénz. Óvni kell a már meglévő eszközöket, játékokat, mert pótlásukra ritkán kerül sor. így hát azok az intézmények kerülnek előnybe, amelyeknek vezetői támogatókat, szponzorokat találnak. — Ily módon akár már az óvodában elkezdődhet az elitképzés. Ön kívánatosnak tartaná ezt? — Semmiképpen sem szabadna eljutni odáig, hogy már ebben a korban anyagi alapon legyenek különbségek gyerek és gyerek között. Mégis úgy gondolom, hogy ez e körülmények között bekövetkezhet. • Elnéptelenednek az óvodák? Akkor nem volna szükség folyosóból átalakított csoport- szobákra, mint például a Hosszú Utcai Óvodában. — Milyen javaslatokat tartalmaz a levél? — Említettem már, hogy a szülők által térítendő egységes napidíj rendkívül kevés. Emellett egy 100 és 1000 forint közötti, keresettől függő, havi gondozási díj megállapítását javasoltuk. Ez például a mi 247 fős óvodánkban mintegy 140 ezer forint be• Átjáróból — ebédlő. (Straszer András felvételei) G. Tóth Tímea
