Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

1991. február 6. • PETŐFI NÉPE • 3 HAJNALIG VITATKOZTAK A SZENÁTOROK Március 1-jétől 14 forint a buszjegy a megyeszékhelyen Hétfőn tartotta Kecskemét Me­gyei Jogú Város képviselő-testüle- te soron következő közgyűlését, ahol 9 napirendi pont között meg­vitatta a helyi autóbusz-közleke­dés tarifaemeléséről szóló előter­jesztést. Öveges László, a városren­dezési és építészeti bizottság elnö­ke az írásban kiadott előterjesztés­hez nem fűzött külön szóbeli ki­egészítést, így a képviselők kérdé­seket tettek fel a Kunság Volán meghívott igazgatójának. Legtöbben saját választókerüle­tük közlekedésének javításával kapcsolatban kérdeztek, de jó né- hányan nem tartották indokoltnak a tarifaemelést, sőt néhányan azt a véleményüket hangoztatták, hogy a Kunság Volán átcsoportosítással tegye gazdaságossá a helyi közle­kedést. Akadt olyan képviselő is, aki kifejtette; ha a városi önkor­mányzat megrendeléseket ad, sza­bályokat állít a tömegközlekedést lebonyolító vállalat számára, ak­kor a nyereséges üzemeltetéshez nyújtson támogatást. Végül is Merász József polgár- mester fejtette ki a legmarkánsab­ban a testület tagjaiban megfogal­mazódott véleményt. Abszurd helyzetben van a képviselő-testület, amikor egy vállalkozó — a Volánt ebben az esetben ennek kell tekinte­ni — nyújtotta szolgáltatás árát az önkormányzatnak kell megállapí­tania. Az lenne a város lakossága számára a legjobb, ha a Kunság Volán a legmagasabb szintű szol­gáltatást a legolcsóbban lenne ké­pes nyújtani. A közgyűlés elfogadta a követ- .kp^qket; rnán^ius 1-jétől a helyi au­tóbusz-közlekedésben a vonaljegy ára 14, az általános egyvonalas bérlet 350, az általános összvona- las bérlet 460, a tanuló- és nyugdí­jasbérlet 115 forint lesz. Az iskolák és tanintézetek által rendelt helyi autóbusz-különjáratok díja kilo­méterenként 33 forint. Az autó­busz-bérletjegyek, amelyeket ko­rábban vásároltak, március 5-én 24 óráig érvényesek. A képviselő-testület határozat­ba foglalta: „Az önkormányzat a megállapított díjak bevezetésével egyidejűleg a helyi autóbusz-közle­kedés színvonalcsökkentését (já- ratszámcsökkentést) és az egyvo­nalas bérletek megszüntetését nem javasolja.” Az önkormányzat or­szágos pályázatot ír ki, versenyez­tetve más közlekedési vállalatokat, a megyeszékhely tömegközlekedé­sének lebonyolítására. Ezenkívül lépéseket tesz annak érdekében, hogy a helyi autóbusz-közlekedés önkormányzati tulajdonba kerül­jön. Az előterjesztés tartalmazta a következőket is: „Az önkormány­zat a Kunság Volán számára a he­lyi autóbusz-közlekedés biztositá- sából származó veszteségét sem az elmúlt időszakra, sem a jövőre vo­natkozóan nem téríti meg.” Ebben az esetben, miután a képvise­lő-testület közgyűlése a Volán által javasolt négy változat közül a har­madikat fogadta el, a következő tényekkel kell szembenéznie: amennyiben az önkormányzat nem téríti meg a Kunság Volánnak a januárra és februárra esedékes, havi 6,7 millió forintos veszteségét, március 1-jétől a járatok 14,9 szá­zalékos visszafejlesztésére kénysze­rül a cég. Ennek megfelelően hét­főtől péntekig, vagyis a munkana­pokon, hajnali 5 óráig minden já­ratot leállítanak. 8 és 13 óra között 70 járat leállítása válik szükséges­sé, s emiatt a járatgyakoriság a je­lenlegi 15-30 percről 30-60 percre módosul. Este 6 órától 50 járat leállítására volna lehetőség, s a já­ratgyakoriság ez esetben is 30-60 percre módosul. A szabad- és munkaszüneti napokon hajnali 5 óráig nem közlekednek az autóbu­szok — kivéve az 1-es és 11-es vo­nalakat —, a nap teljes időtartama alatt a 15 és 30 perces járatgyakori­ság 30-60 percre módosul. Rigó István, a Kunság Volán igazgatója éppen a munkába, az iskolába járás, a közlekedés jelen­legi színvonalának megtartása ér­dekében javasolta a képviselő- testületnek, küldjenek ki az önkor­mányzat és a Volán részéről egy- egy bizottságot, ezek kezdjenek egyeztető tárgyalásokat a Kunság Volán veszteségeinek rendezéséről. Ezt a javaslatot a képviselő-testü­let nem szavazta meg, pedig talán érdemes lenne kiutat keresni, hi­szen a helyi közlekedés mostani színvonalát jó lenne megtartani. Gémes Gábor Harminc százalék a pedagógusoknak Kedden, a kora hajnali órák­ban, 12 és fél órás tárgyalás után ért véget a hétfőn megkezdett ön- kormányzati ülés a kecskeméti vá­rosházán. A maratoni vita során a képviselők, egy kivételével, vala­mennyi napirendi pontot megtár­gyaltak és szavazásra bocsátottak. Leghosszabb ideig a 91-es évi költ­ségvetési koncepciótervezetről vi­táztak. A rengeteg hozzászólásból nyilvánvalóvá vált, hogy a képvi-. selők túlnyomó többsége elégedet­len volt a benyújtott anyagban foglaltakkal. A kifogások, a hiány­listák hosszú sorát egy javaslat zárta: eszerint pénteken az önkor­mányzati bizottságok külön össze­ülnek még egyszer, hogy megvitas­sák a költségvetésre vonatkozó kérdéseiket. A vita konkrét ered­ménye, hogy döntés született a pe­dagógusok 30, az egészségügyben és a kulturális területen dolgozók 20 százalékos béremeléséről, amely február 10-étől lép majd hatályba. Este 10 óra után került terítékre a Jókai Mór Általános Iskola és a Piarista Gimnázium ügye. Az ülés­teremben várakozó jókais pedagó­gusok és a másik oldalon felsora­kozott piarista diákok jelenléte mutatta, milyen nagy a tét. Bár a gyűlés során sokakban megfogal­mazódott, hogy tulajdonképpen nincs is miről dönteni. Mint hétfői számunk egy cikkében megírtuk, az egyházi ingatlanok visszaadásá­val a piaristák épületében az álla­mosításkor helyet kapott Jókai is­kola sorsa megpecsételődött. A Pi­arista Gimnázium bővíteni szeret­ne, ehhez azonban meg kellene ol­dani a Jókai Iskola elhelyezését. A régi tulajdonosok igényeit vala­mennyi képviselő és jelenlévő elis­merte, néhányan a történelmi igaz­ságtétel jogosságát bizonygatták. Az oktatási bizottság javaslatai­ban szereplő lehetőségekről azon­ban kiderült, hogy nem adnak biz­tos megoldást, feleletet a kérdésre. A széchenyivárosi új iskola 1993- as megnyitására ugyanúgy nincs garancia, mint arra, hogy a város megkapja a homokbányái iskolá­kat, s ezáltal az Ókollégium épüle­tében református iskola indulhat. Az érvek és ellenérvek csatája köz­ben felszólalt a Jókai igazgatónője, kérte, hogy ne hagyják figyelmen kívül a szülők szóbeli és írásbeli tiltakozását, a nevelőtestület véle­ményét és javaslatait. Javasolta, hogy a végleges megoldásig a pia­risták a nem oktatási célra hasz­nált helyiségeiket (ez legalább 250- 300 négyzetméter) az önkormány­zat anyagi támogatásával alakít­sák át bővítési céljaiknak megfele­lően. Hangsúlyozta: egy iskolányi gyermekről van szó, s a mérleg má­sik serpenyőjében egy harmincöt fős osztály van csupán. Egy hozzászóló javaslatát, mi­szerint a jókaisok helyett a piaris­ták költözzenek az Ókollégiumnak erre a célra fenntartott termeibe, a gimnázium igazgatója technikai okokra hivatkozva elvetette. Az önkormányzat végül döntött: a Jó­kai első három osztálya a követke­ző tanévet az Ókollégiumban kez­di; az iskola végleges sorsáról pe­dig később határoznak. Az ülés hátralévő óráiban a kép­viselők megszavazták a városi tu­lajdonba kerülő homokbányái épületek felújitásának és a Berkes Ferenc Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet költözésé­nek költségeit, s azt, hogy a Berkes jelenlegi épületét a református gimnázium számára használatba visszaadják. Határozat született a Berkes kollégium szövetkezeti tu­lajdonba kerüléséről, ezzel létrejön majd a Kecskeméti Szövetkezeti Középiskola. Az önkormányzat elfogadta és megszavazta a helyi védelem alatt álló épületek támogatási rendsze­rét, majd a Margaréta Otthon in­tézményi átszervezését. Döntött a lakáshitelek kamatemelésének tá­mogatásáról és a Ciróka Bábszín­ház önkormányzati kezelésbe véte­léről. A napirendben szereplő isko­laigazgatói megbízásokról legkö­zelebbi gyűlésén tárgyal majd a testület. F. M. TEHÉNÜGYBEN MINDENKI A PACBAN? * KI MOND IGAZAT? Eladni nem érdemes, de meg sem veszik... Széles körben ismert a Földművelésügyi Minisz­térium intézkedési sorozata, amely arra irányul, hogy a hazai tejtermelés — ezzel együtt a tehénál­lomány is — csökkenjen. Az FM sajtótájékoztató­járól lapunkban beszámoltunk, az intézkedések közül most csupán az egyik legfontosabbal, a tehe­nek vágóhídra „küldésének" hatásával és lehetősé­gével foglalkozunk. Fék becsapás ellen Az országos cél az, hogy 15 százalékkal csök­kenjen a tehénállomány. Ä KSH adatai szerint a múlt év december 31-én az ország szarvasmarha­száma 1 millió 571 ezer, a teheneké 630 ezer. Tehát az utóbbi csökkenjen 15 százalékkal, vagyis 94 ezer 500-zal. Amennyiben minden tehén levágása után még 10 ezer forint egyszeri kárpótlást is adnak az elhatározás szerint, ez azt jelenti, hogy erre csak­nem egymilliárd forintot költenek. Arról van szó, hogy az ágazat 39 milliárd forint­tal gazdálkodhat ebben az évben, a parlament jó­váhagyása értelmében. A minisztérium export- szubvencióra ebből 24-25 milliárdot szán, s az ag­rárpiaci rendtartás körébe sorolt tennivalókra mintegy 4 milliárd forint marad. Ez utóbbi „kasz- szából” kell kifizetni a 10 ezer forintokat, az össze­sen egymilliárdot. Ez az „ügy” száraz számtanlec­kéje. Mielőtt ennek valódi lehetőségét boncolgat­nánk, szükséges még egy fontos dologra, úgyneve­zett fékre felhívni a figyelmet. A tejtermelők (ma­gángazdák, szövetkezetek, állami gazdaságok) csakis akkor tarthatnak igényt a plusz 10 ezer forintra, ha a vágóhíd igazolja a tehén megvételét. Az állattartóknak viszont emellett még külön nyi­latkozatban garantálniuk kell, hogy üsző beállítá­sával — vagy a meglévő állomány termelésének növelésével — nem pótolják a kieső tejet, s vállal­ják, hogy három éven át minden esztendőben 4500 literrel kevesebb tejet forgalmaznak, mint 1990- ben. Ezzel a „kiegészítéssel” szeretnék ugyanis el­kerülni, hogy a termelők úgymond becsapják az államot. A minisztérium vezetői nyomatékosan hangsú­lyozzák, hogy nem állatirtást akarnak, hanem olyan szelekciót, amely során az állattartók éppen az alacsony tejhozamú egyedektől szabadítják meg magukat. Csakhogy képesek-e erre? Ez több tényezőtől függ, például attól is, hogy saját állományuk szaporulatából van-e a tehén vagy vásároltak OTP-hitelre, vagy az újrakezdési kölcsön igénybevételével. TavaJy a szabadpiaci forgalomban 35 ezer forint alatt nem lehetett venni tejelő tehenet. Ha ilyen értékű állatot visz vágóhíd­ra mondjuk egy magángazda, talán-talán kedvező esetben pénzénél marad, mivel a húsipar 25 ezer forintot ad egy tehénért — ami átlagár. A paraszt csak ráfizethet A Kiskunságban mintegy húszezer tehenet tar­tanak, felét magángazdák. Varga László helvéciai állattartó 13 tehenet gondoz, ezek közül hat a fejőstehén. Az egyéves átlagos tehenenkénti tejho­zam hatezer liter fölött van. Természetesen nem érti, hogy neki miért kellene kivágni a kiváló tejter­melő egyedekből akár egyet is. Ami egyébként nagy penzveszteséget is okozna számára. A tehe­nek többségét OTP-hitelre vette, egyenkénti áruk 50-65 ezer forint között volt, vagyis 15-30 ezer forint veszteséget okozna, ha levágná. A tiszaalpári Búzakalász Tsz ágazatvezetőjétől megtudtam, hogy a szövetkezetben hatvanezer fo­rintos értéken tartják nyilván a teheneket. Itt 30-35 ezer forint lenne a tehenenkénti ráfizetés, a terve­zett és indokolt selejtezésen fölüli kivágás esetén. Hány forintot ér valójában egy tehén? Nem azokra a gazdaságokra gondolok, ahol a mérleg eredményét az állatok felértékelésével, úgymond szépítették —- mert ez közönséges mérlegcsalás. Hanem arra, hogy mennyi volt tavaly a tehenek ára. Erről a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság szakemberétől, Ko­máromi Endrétől érdeklődtem. A vállalat folyamato­san értékesít tenyészállatokat vállalatoknak, magán­gazdáknak, a magyartarka tehenekért 40-48 ezer, a jobb tejtermelő holstein-frízzel keresztezett egyede- kért 65-80 ezer forintot kértek. Amikor megemlítet­tem, hogy az ilyen állatok kivágása esetén az állattar­tók jócskán ráfizetnek, Komáromi Endre lakoniku­san ennyit válaszolt: — Ugyan, uram! Nálunk a paraszt csak ráfizet­het. Mátyás király óta minden kormány nyúzza, akár Rákosiéknak. akár Antalléknak hívják ... A húsipar egyébként tavaly csökkentette a szar­vasmarha felvásárlási árát. Most a teheneket 40-60 forint közötti kilónkénti áron veszik meg. Ha egy­általán megveszik! Kinek kell a marha ? Nem tudni, hogy a Földművelésügyi Minisztéri­um milyen matematikai módszerrel számol száza­lékot, de náluk „úgy jön ki”, hogy 630 ezernek a 15 százaléka 60 ezer, vagyis arra számítanak, hogy az országban ennyivel csökken a tehénszám. Eny­hén szólva valami nem stimmel, valakit legeltet­nek.. . És mi az igazság abban, hogy a húsipar képes legalább ennyi szarvasmarhát levágni éS haj­landó is erre? A tiszaalpári téesz ágazatvezetője határozottan állítja, hogy a szarvasmarha nem kell a húsipar­nak. , — A Szekszárdi Húsipari Vállalattal november­ben közöltük, hogy a selejtezésre szánt 15 tehenet máris szállítanánk. Azonban csak januárban jött válasz, s közölték, hogy 12-ére az állatokat vigyük az átvételi helyre. Csakhogy, amikor odaértünk, egy értesítés várt: nem kell, a szarvasmarha, nem veszik át, szállítsuk vissza. És még az ide-oda cipe- lés, rakodás költségeit is a szövetkezetnek kell „le­nyelni” .. . Pedig olcsón eladtuk volna, 40 forin­tért kilóját. Érdekes, hogy a hentesüzletekben a vásárlók nem tapasztalják, hogy a szarvasmarha felvásárlá­si ára csökkent. A marhahús ára stabilan a csúcson van, ezért a magyar lakosság nagyobb részének megfizethetetlen. Nem is fogy. A húsipari hűtők­ben viszont van jócskán, s panaszkodnak, hogy nem tudják eladni. Szóval kell-e a szarvasmarha a húsiparnak? A kiskunfélegyházi Duna—Tisza Közi Allatfor- galmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettesétől, dr. Vidman Mihálylöl érdeklődtünk. — Nem kell, a húst nem tudjuk eladni — vála­szolta. —- Vágó- és hűtőkapacitással bírnánk az átvételt, de nem éri meg felvásárolni, ugyanis a tárolási, a készletezési többletköltségek tetemesek. Készletfinanszírozási hitelt fölvenni 35 százalékos kamatra pedig kész ráfizetés... Persze a vállalat igazgatójának munkakönyvé az FM-ben van, szó­val minden lehet. . . Bertóti Istvánnak, az FM főosztályvezetőjének említettem, hogy a húsiparnak nincs lehetősege és hajlandósága sem arra, hogy felvásárolja a tehene­ket. Válaszát a magnószalag rögzítette: — Garancia van rá, hogy az állami húsipar átveszi az állatokat, nem annak kárára, amire ed­dig szerződött. Tehát a plusz 15 százalékot, a 60 ezer tehenet levágják. Egyébként ezt vállalták a húsipari vállalatok vezetői! A kiskunfélegyházi vállalat igazgatójának tudo­mására hoztam a főosztályvezető kijelentéseit. Su- liajda István a következőket mondotta: — Bennünket nem hívtak semmiféle értekezlet­re, nem volt az állatfelvásárlással kapcsolatban egyeztetés, és ezért nem is kötelezhettük el magun­kat az állatok átvételére. Piaci háttér nélkül ez egyébként is lehetetlen. Talán Mike Imre, a Húsipari Egyesülés igazga­tója lehetett az FM-ben, és ő tett ígéretet? Az igazgató telefonon a következőket mondotta: — A sajtóból értesültem a 15 százalékos tehén­kivágási tervről és arról, hogy ezt a húsipar majd fölvásárolja. Egyeztetés, megbeszélés a témával kapcsolatban nem volt. — Most mit csinálnak a húsipari vállalatok, nem vásárolják meg a teheneket? — Á marhahúsfogyasztás hazánkban négy év alatt 70 ezer tonnával csökkent, ami azt jelenti, hogy 1990-ben minden állampolgár 7 kiló marhahússal kevesebbet vásárolt, mint 1986-ban. A belföldi piac tehát jelentősen visszaesett és sajnos emellett a kül­földi eladás is. Ugyanez a helyzet a most krízist kiváltó sertésátvétellel. Azt javasoltuk a tárcának, hogy állami megrendelést adjanak a húsipari válla­latoknak, s a többletköltségeinket, ami a készletfi­nanszírozásból és hűtőtárolásból adódik, az inter­venciós kasszából térítsék meg. Ez a megoldás kép­zelhető el a tehénkivágásoknál is. Ebből a feldolgo­zóknak nem lesz nyereségük, de veszteségük sem, viszont a már felgyülemlett feszültségeket ily módon le lehet vezetni. A feszültségek pedig már olyanok, hogy a minap az egyik Duna menti községben a megyei állatfor­galmi vállalat felvásárlóját a sertéstartók megver­ték, amiért nem vette át az állataikat. Mintha sze­gény, ő tehetne róla ... Csabai István Veliko préló — kivilágos kivirradtig Szombaton kezdődött, de vasárnap hajnalig tartott a hagyomá­nyos farsangi mulatság, a messze földön híres bajai nagy préló. A rendező Bajai Bunyevác Csitaonica (Olvasókör) nevében Muity Antal egyesületi elnök köszöntötte a városkörnyékről, sőt Zom- borból és Szabadkáról érkezett vendégeket. Képviseltette magát a horvátországi kulturális minisztérium is, küldöttei értékes nyelvi és irodalmi könyvajándékot adtak át a bajaiaknak és a környék hor- vát nyelvet oktató iskoláinak. (Kép és szöveg: Gál Zoltán) • A szabadkai vendegek színjátszókat is hoztak magukkal. • Nem lehet elég korán kezdeni a népi hagyományok megszerettetését. A Csitaonica táncegyüttes utánpótlása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom