Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

1991. február 12. • PETŐFI NÉPE • 5

Mínusz tíz fok

(Tóth Sándor képei)

A nagy találkozás

M

ondogatta gyakran: szeretné megérni a kilencvenedik születésnapját, mert az apja, aki nyolcvan esztendőt nyomott le, békében, háborúban, nemegyszer mondta neki: „Meglásd, te elélsz száz évig is!” 0 ilyenkor mindig felsóhajtott, hogy elég lesz neki kilencven is, és ettől kezdve egyetlen vágya az volt, hogy elérje a bűvös számot. Mondogatta magában meg amúgy félhangosan is olykor, hogy mekkora igazságtalanság lenne, ha nem sikerülne, ha nem valósulna meg az álma.

Am miközben a szép álmát dédelgette magában, cseppet sem feledkezett meg napi kötelességéről: nevelte fiait, etette jószágait, építette és nagyobbította házát, művelte csekélyke földjét. Derekasan megdolgozott a betevő falatért naponta, s még kicsi gyarapodásnak is örülhetett tenyérnyi birtokán. Becsülték, akik ismerték, mert az adott szó szent volt nála és nem „zöldre feketét" alapon kapált, ha napszámosként kereste kenyerét.

Közben teltek s múltak az évek, az örömök mellett egyre csak sorjáztak a bajok, eltemette az egyik fiát 56-ban, majd az unokáját később, egy motorbaleset után. Úgy hozta a sors azután, hogy a másik fia a távoli Kanadába került, s ott is rekedt végleg. Őt azután csak a két, egyre halványabb remény éltette: hazajön kedvesebb fia egyszer, és ő megéri a 90 évet.

Ha néhanapján hozott a postás egy üdvözlőlapot a Föld túlsó feléről, olyankor kiállt a kapuba, s ha éppen jött arra valaki, kissé elérzékenyülve mondta: „írt a fiam. Tudja, Kanadából nemsokára hazajön. (Ezt még akkor is mondogatta, amikor már végképp nem hitt benne. De szivének jó volt mondani.)

Amikor közeledett a 90. születésnapja, töprengett, mivel is tehetné emlékezetessé a várva várt napot. Sok álmatlan éjszaka után azután készen volt a terve: ültet egy diófát a soha nem látott, távoli unokának. Azért éppen azt, mert a diófa sok-sok évre kezd csak teremni. „Hátha eszik még belőle egyszer az az idegen lurkó!"

S azután eljött végre a nagy nap, a sokat várt évforduló. Akkorra már megvette a két méter magas, szépen metszett, erős gyökerű fát, előkészítette a trágyát, az ásót, a locsolót, s jó előre álérezte, élvezte az ültetés régen megszokott gyönyörűségét. *

Aznap reggel a szokásosnál is korábban kelt fel. Megetette a tyúkokat, malacokat, majd meghallgatta a reggeli híreket, ahogyan régóta naponta szokta. Az izgalomtól elfelejtett reggelizni. Amikor a kertkapuban eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit, visszament a konyhába, papírt, ceruzát vett elő a kanalas fiókból, s remegő kezekkel írni kezdett: „Lacikám, kedves kis unokám,fiam helyett fiam! Apádra ne haragudj, mert a messzi Kanada végett engem elhagyott, elfelejtett! De én nem tudok felejteni, ezért írom ezeket a sorokat. Ezt a diófát ma, ezen a számomra emlékezetes délelőttön Neked ültetem. Arra gondolok, hátha Te hazatérsz majd egyszer ebbe a szép kis országba és eszel a fa terméséből, és olyankor eszedbe jut majd az a nagyapád, akit Ferencz József, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás és Kádár János tepert le a sárba, fél évszázad alatt. Ha meg esetleg úgy adódik, hogy eladod ezt az öreg házat, meg ezt a

régi kertet, csak egy kikötésem van: ne engedd, hogy az új tulajdonos ezt a ma ültetett diófámat kivágja! Búcsúzom hát tőled meg hálátlan apádtól, mert érzem, hogy az én időm lassan lejár."

Amikor az utolsó betűt a megfáradt öregember leírta, szépen összehajtogatta a papírt és a falitükör sarkához illesztette. Közben enyhe fájdalmat érzett a szíve körül. Ez hasonlított a megszokotthoz, ám mintha most keményebb és szúrósabb lett volna a fájás. Arra gondolt, lepihen egy kicsit, de eszébe jutott a diófa és elindult kifelé a kertbe.

Megizzadt a gödörásás közben, egyszer le kellett ülnie, hogy kicsit megpihenjen. Azután jó mélyre ásta a gödröt, bőségesen beszórta trágyával, beletette a csemetét, belocsolta, finoman megtaposta, egyengette a talajt. Közben sóhajtott egyet-kettőt, amire sem a madarak, sem a felhők már ügyet sem vetettek. Lefektette — előtte megtisztította — az ásót, gereblyét, maga mellé tette azokat, majd felnézett a kékséges kék ég legkö- zepére és leült, mint aki elvégezte, jól végezte dolgát.

Ült, ült ott a frissen hantolt föld melegét érezve és csak ennyit mondott:

— Egyél majd belőle, egyetek majd belőle! De mintha a tekintetében valami réges-régi kételkedés lett volna.

Délután találtak rá a tőszomszédok.

Varga Mihály

MIKOR PERELHET AZ INTERJÚALANY?

Készül az új sajtótörvény

Az írott és elektronikus sajtó egyre nagyobb hatalommá válik Magyarországon, így szinte természetes, hogy sokasodnak a vele kapcsolatos konfliktusok is. Rágalma- zási perekről, tulajdonlási problémákról, az újságírói etika elleni vétségekről hallani mind gyakrabban. Talán ezeknek az ügyeknek a kezelését is egyértelműbbé teszi majd a hamarosan a parlament elé kerülő, a sajtóról szóló törvényjavaslat. Molnár Zoltántól, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetőhelyettesétől érdeklődtünk a készülő jogszabályról.

Ez nem Amerika

___

— Miért vált szükségessé, hogy új törvény szülessen a sajtóról?

— A hatályos sajtótörvényünk 1986-ra datálódik, szellemiségében elavult, főleg, ha figyelembe vesz- szük az elmúlt években az alapvető emberi jogok kiterjesztése érdekében tett erőfeszítéseket. Nyilván szerepet játszanak az elmúlt időszak komoly politikai változásai is. A sajtótörvény megalkotásának ellenzői azt az ideálisnak tűnő szabályozási formát javasolják, ami Amerikában van, ahol az alkotmány mondja ki, hogy a sajtószabadság nem korlátozható. Ezen túl ott semmiféle külön törvény nem rendelkezik erről a területről. Amerikában azonban a miénktől teljesen eltérő jogrendszer működik.

Gyakrabban előfordul ugyanis, hogy egy emberi szabadságjog a gyakorlása során összeütközésbe kerül más szabadságjogokkal. Ilyenkor a jogalkotónak az a feladata, hogy meghatározza, melyik szabadságjog élvezhet elsőbbséget. Tehát egyúttal kénytelen korlátozni egy másik szabadságjogot. Fontosnak tartom leszögezni, hogy a sajtótörvény tervezetében található tiltások soha nem öncélúak, hanem e tiltásokkal szemben mindig olyan más emberi szabadságjog elsőbbsége áll, ami szintén szerepel az alkotmányban.

— Mondana erre néhány konkrét példát?

— Ha például nyilatkozatot adok egy újságírónak, akkor kérésemre köteles azt bemutatni a megjelenés előtt, és hozzájárulásom nélkül nem közölheti. Természetesen ezt a szabályt is többen vitatják. Szintén személyhez fűződő jogokat érint az, hogy a törvény szabályozza, miképpen tudósíthat a sajtó bírósági tárgyalásokról. Az, hogy én egy polgári peres eljárásban fél vagyok, az nem jelenti azt, hogy a sajtóban a beleegyezésem nélkül megjelenhet a nevem.

Szintén alkotmányos jog- és sajtószabadság kapcsolatát érinti az ártatlanság vélelméhez való jog. Nem mindegy, hogy valakiről azt írják, hogy gyanúsított, vagy azt, hogy vádlott, mert a kettő között igen nagy büntetőjogi különbség van.

Névtelen

informátorok

Ugyancsak a személyhez fűződő jogok védelmét szolgálja az az új fajta intézménye a tervezetnek, ami lehetővé teszi, hogy a sajtó útján e jogaiban megsértett személy 1 millió forintig terjedő kárpótlást követelhessen az adott sajtóterméktől, amit a sértett javára ítélne meg a bíróság. Ez csírájában felfedezhető már az 1990-es módosításban is, de ott közérdekű célra kellett a megítélt kárpótlást fordítani.

— Egyelőre olyan szabályokat említett, amelyek a sajtó mozgásterét korlátozzák. Van azonban egy nagyon fontos társadalmi érdek, mégpedig, hogy minél több információhoz, minél könnyebben juthassanak hozzá az újságírók, és ezáltal természetesen a közvélemény.

— Az információhoz jutás első állomása, hogy minél több információhordozó legyen jelen egy országban. Éppen ezért a törvény pusztán egy regisztratív, bejelentési aktushoz köti az időszaki lapok alapítását. Egyetlen megkötés létezik csupán, a monopolellenes szabályok alkalmazása. Szintén az információhoz jutás szabadságát szolgálják azok a rendelkezések, amelyek az újságíró jogaira vonatkoznak, így például az újságírónak ezentúl joga van informátorának nevét titokban tartani, illetőleg ha az informátor ezt kéri, akkor köteles is ezt megtenni.

Egy következő passzus — ugyan más törvényre utalva — kijelenti, hogy az újságíró jogosult hozzájutni a közérdekű adatokhoz. Az adatok körét, valamint a hozzájutás módját a közkeletű nevén adatvédelmi törvény rendezi majd.

Ugyancsak az újságírók mozgásterét növeli az a szabály, mely szerint jogosultak megbízójuk olyan utasításait megtagadni, amelyek az újságírói hivatás etikai szabályait sértő műsor vagy cikk elkészítésére irányulnak. Az említett etikai kódexet az újságírók szakmai szervezetei állítják össze.

A Springert is érinti

— Mit tartalmaznak a monopóliumellenes szabályok?

— Alapvető érdek egy országban, hogy biztosított legyen a vélemények, az információáramlás sokfélesége. Ezt meggátolhatnák a sajtó területén kialakult monopóliumok, egyes tőkés csoportok túlha- talma.

A tervezet szerint akinek egy országos napilap van a tulajdonában, az e mellett csak meghatározott számú regionális terjesztésű lapot birtokolhat. Több változatot terjesztünk elő, melyekben egy országos lap mellett egy, kettő, illetve három regionális lap szerepel. A törvény részletesen rendelkezik az újságokban résztulajdoni hányaddal rendelkezők korlátáiról is.

— Hogyan viszonyul majd a törvény a mára kialakult helyzethez, hiszen van olyan tőkés csoport, amely jóval több megyei lapot mondhat magáénak, mint ahogy az az önök tervezetében szerepel?

— Ha a törvényt elfogadják, mindenképpen ütközni fog a jelenlegi helyzettel. Azokra az esetekre, amelyek a hatályba lépéskor nem felelnek meg a törvény szabályainak, egyéves türelmi időt ad. Ez idő alatt kell olyan helyzetet létrehozni, ami megfelel a monopóliumellenes szabályozásnak. Szándékosan nem a megye, hanem a régió szót használtuk, ugyanis vannak olyan lapok, amelyeket egy-egy megyénél szélesebb körben terjesztenek. A javasolt régiókat konkrétan meg is nevezi a törvény.

— Vonatkozik a törvény a rádióra és a televízióra is, hiszen az állami monopóliumok ezen a téren megtörni látszanak, több vállalkozás jelent már meg ezen a területen.

Kinek lehet televíziója ?

A törvényjavaslat egyik fejezetében azok a javaslatok találhatók, amelyek csak az írott sajtóra vonatkoznak, nevezetesen a lapalapítás szabályozására. A többi fejezet, amely az újságírók munkájáról szól, a tájékoztatás egészére vonatkozik, beleértve az írott és az elektronikus sajtót. Utóbbiról külön törvény rendelkezik majd, mert ez egy egészen más terület, ahol figyelembe kell venni olyan sajátosságokat, mint például a frekvenciakészlet korlátozottsága, vagy a különböző műszaki előírások megtartása. A fejlett nyugati országokban mindenütt létezik külön rádió- és televíziótörvény. Egy ilyen törvény részletesen rendezi az engedélyezési szabályokat, hiszen ez engedélyköteles tevékenység. A frekvencia állami tulajdon és csak korlátozottan áll rendelkezésre, meg kell hát határozni az elosztás módját. Ugyanebben a törvényben kell szólni a köz- szolgálati és a kereskedelmi jellegű műsorszolgáltatásról. Itt szabályozzák majd a Magyar Televízió és a Magyar Rádió jogállását, mert jelen pillanatban ez is teljesen rendezetlen. Az előkészítő munkák már folynak, feltehetően az első félévben ez a törvény is a parlament elé kerül.

L. László János