Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

1991. február 12. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚJ FEJEZET KEZDŐDIK A SZÍNHÁZBAN A balhék után nézzünk a jövőbe! BESZÉLGETÉS ILLÉS ISTVÁNNAL (Folytatás az 1. oldalról) — A társulat túlnyomó ré­sze Szőnyi G. Sándorra szava­zott. Hangsúlyozva, hogy nem ön ellen, hanem vetélytársa mellett voksolnak, ha már ki­kérték a véleményüket a színi­direktori kinevezést megelőző­en. És most sokan rettegnek attól, hogy jön a bosszú, a re­torzió. Különösen kényelmet­len helyzetbe kerültek a társu­lat választott képviselői, akik különbözőplénumokon is meg­nyilatkoztak. Gondolok itt Szirmai Péterre, Kovács Gyu­lára vagy Holtai Kálmánra. — Én már korábban felaján­lottam — a színészekkel való jobb konszenzus érdekében —, hogy a művészi állományból, il­letve a színpadot közvetlenül ki­szolgálók közűi az idén nem fo­gok elküldeni senkit. S a jövőben is csak azokat, akiknek a teljesít­ményével nem leszek megeléged­ve. Vagyis, nem engedélyezek magamnak semmiféle szubjektív bosszút. Ha az említettek hajlan­dók jól, eredményesen együttmű­ködni, akkor ugyanazt a célt szolgálják, mint jómagam: egy színvonalas színház megteremté­sét Kecskeméten. Ehhez azonban alapvetően fontos, hogy igazán nagy rendező- és színészegyénisé­gek is legyenek ebben a társulat­ban. — Miért hagyta ott Győrt? — Ezt a kérdést már többen feltették. Szép belvárosi lakást, üdülőt, vezető beosztást, vagyis jó egzisztenciát hagytam magam mögött, amit az ott töltött nyolc és fél esztendőben teremtettem. Úgy is mondhatnám, hogy a ké­nyelem elől menekültem, ami eb­ben a szakmában soha nem lehet inspiráló ahhoz, hogy újat, még jobbat produkáljon az ember. Másrészt, Kecskemét nagyon kö­zel van a fővároshoz. Mióta a sztráda megépült, egy óra sincs az út. S a magyar színházi élet fellegvára mégis csak Pest, ahon­nan kiváló művészeket lehetne ehhez a teátrumhoz kötni. És nem utolsósorban, itt ez a pati­nás, gyönyörű színházépület, megfelelő kiegészítő egységeivel. Vagyis a lehetőségek is adottak ahhoz — a szűkös gazdasági kö­rülményeket most ne részletez­zük —, hogy tényleg az egyik leg­színvonalasabb vidéki színházzá váljon az itteni. — Adja isten! De mint min­denhez, ehhez is pénz kell. — Nincs ma gazdag kulturális intézmény Magyarországon. A gazdasági helyzet bennünket is arra kényszerít, hogy a lehető legtakarékosabb módon, racio­nális változtatásokkal, átszerve­zésekkel és vállalkozásokkal igyekezzünk jót produkálni. — Lesznek kirekesztett mű­fajok? — Nem, dehogy! Elsődleges szempont, az itt élő polgárok igé­nye. S az a tény, hogy egy színhá­za van ennek a városnak, megkö­veteli a sokszínű kínálatot. Tehát a zenés darabokat is fel kell vál­lalni, amiknek a gerince máig az operett. Az már más kérdés, hogy milyen színvonalon kerül­nek bemutatásra! Elképzeléseim szerint, egy musicalt és két ope­rettet viszünk színre a következő évadban. Ismét prioritást kell ad­ni Kecskeméten a kortárs ma­gyar daraboknak, s természete­sen, nem szabad mellőzni a klasz- szikusokat sem. — Ez így eléggé általánosan hangzik. — Jogos, de mentségemre szóljon, hogy a kinevezés körüli bonyodalmak miatt csak egy-két napja tudok konkrét lépéseket tenni a következő évad előkészí­tésére. Ami bizonyos, hogy a kö­zelgő Katona József-bicentenári- um méltó megünneplése két ma­gyar színháznak kötelező. A Nemzetinek és a miénknek. Már tárgyaltam Csiszár Imre di­rektorral, s arra az elhatározásra jutottunk, hogy Kecskemét nagy szülöttjének valamelyik darabját koprodukcióban viszi színre ez alkalomra a Nemzeti Színház és a mi társulatunk, s felváltva játsszuk hol itt, hol a fővárosban. Tárgyaltam továbbá Kazán Ist­vánnal, a színművészeti tanárá­val, hogy a musical szakos hall­gatók vizsgaelőadására is kíná­lunk lehetőséget. Ez nem csupán anyagi megfontolásból jelentős, de így a fiatal, tehetséges művé­szeket is idevonzhatjuk. — Milyen neves rendezők, színészek érkezése várható?- Konkrét ígéretet Bor József­től és a román Dán Micutól kap­tam, aki a világ megannyi színhá­zában rendezett már, nem akár­milyen sikerrel. Több kiváló szí­nésszel is folytatok tárgyalásokat, de most még nem szeretném név szerint említeni őket. Berek Katit kivéve, aki már fix, hogy jön. Mik a tervei a kamara- színházzal? — Felajánlom a társulatnak. Vagyis pályázni lehet, hogy ki­nek milyen elképzelései vannak, mit szeretne ott megvalósítani, bemutatni. Azután megbeszél­jük, hogy mennyi pénz fordítha­tó egy-egy, jónak ígérkező pro­dukcióra, s azt addig tartjuk mű­soron, amig érdeklődés van irán­ta. Úgy képzelem, hogy ez ki­mondottan a művészi vállalkozá­sok színháza lehet, a város intel­lektuális rétegének igényeit szol­gálva. Kevés költséggel, de nagy hittel, szakmai szeretettel. — Nem feledkezik meg a fiatal korosztályról sem? — A bábtagozat adott, s ifjú­sági előadásokat is tervezünk. Abban a meggyőződésben, hogy a színházba járás kultúráját a színháznak kell kifejlesztenie minden városban. Ha valaki gye­rekként jó bábműsorokat, diák­ként jó ifjúsági előadásokat lát­hat, akkor felnőttként sem kerüli el a színházat. — így legyen! Koloh Elek KÉPERNYŐ Cuki Egyszer talán eljutunk oda, hogy egy nagy-nagy országos köz­érzetvizsgáló azonnal visszajelzi némely tévéműsorok hatását. Le­lezuhan a mutató, amikor a sportriporter másodszor említ országokat, akik (juj!), amikor a hivatásos fordító „nem-e hallot- tad”-dal kezdi a mondatot, ami­kor — tisztelet a kivételnek — napról napra fogyatkozik a mű­sorközlők, riporterek szókincse. Ki számolna el a Szabadság téri stúdióból eltűnt szavakkal, kifeje­zésekkel, ízes nyelvi fordulatok­kal, ha valamilyen számítógéppel kimutathatnám leltárilag is a na­ponta érezhető hiányt? Némely magazinműsorban a természetes beszéd- és viselkedés- módot kiszorítja ráérő pesti házi­asszonyok, csevegő művészféle hölgyek édeskés, „jé, de herzig” édelgése. „Mondd, drágám” stí­lusban nyafognak, jópofáskod- nak a kamerák előtt. Kétségtele­nül a Napraforgó a legcukibb. Mit szólna a csúnya, hibás hang- súlyozásért az iskolában elma­rasztalt kisfiú, kislány védekezé­séhez a tanító úr, vagy a tanító néni: „A Klári néni is így beszél a tévében”. És mit szólnának a di­ákjaikat a logikus gondolkodás­ra, a tudomány megbecsülésére nevelő tanárok, akik szomorúan tapasztalhatják, egy-egy „képzett asztrológus” televíziós szereplésé-. nek tudati kártevéseit. „Biztosan lehet benne valami”, ha olyan hosszan foglalkoznak a tévés bá­csik meg nénik a horoszkópos párválasztásokkal. „így néz ki a dolog”, rebegte valaki a vasár­nap reggeli magazinban. így bi­zony. Sajnos! Csak a házasulan­dókat sajnálom. A jövőben kitől kérjenek tanácsot? A horoszkó­pos hókusz-pókusztól vagy Czei- zel doktortól? Vagy csak a hogyan is mondják? — a szívük­re hallgassanak? Még szerencse, hogy a rokon­szenves Hargitai András, meg a kilencéves, ügyes, kecskeméti mesemondó, Bodor Zsuzsika, meg néhány más közreműködő valamelyest javított a nézői köz­érzeten. Eddig is sejtettem, hogy a kép-, ernyő mindent kibír. Külföldi fil­mesek, tévések évek óta el akar­ják hitetni, hogy bárki emberfia ukmukfukk pillanatok alatt tele­fonozhat a Föld túloldalán élő barátjával. Tárcsázás után már mondja is a mondandóját, rá se ránt, hogy van-e tárcsahang, ki­cseng a készülék. Jóhiszeműségünkkel visszaél­ve azt sugallják, hogy akkor ér­kezik egy vonat, amikor ékeznie kell. A Három férfi, egy mózeskosár képtelenségei túlmennek minden határon. Rendben van, három agglegény olyan lakosztályt bé­relhet, hogy vígan bújócskázhat- nak a szobákban. Élfogadom: minden előzetes bejelentés nélkül elhagyja csecsemőjét néhány tisz­tességes anya. Még csak haszná­lati utasítást sem mellékel az ügy­letről mit sem sejtő apának. So­rolhatnám a hasonló valószínűt­lenségeket, de az már mégis cu- darság, hogy palira veszik a né­zőt ama bizonyos parkjelenettel. Aki látta a filmet, emlékezhet rá: a pórul járt nyomozó jószerént még ki sem ürítette dühében a kis szemétgyűjtőt, amikor a villám­gyorsan odavágódó rendőr pa­rancsára kezdheti is a visszapa- kolást. Nálunk ilyesmi az utóbbi hetekben nem fordult elő. Hetek­ben? Években! Évtizedekben! * Mielőtt kijelentené egyik fővá­rosi kritikus kollégám, hogy ezen a héten sem volt mit nézni a do­bozban, gondoljon Az olajfalók című (megismételt) remeklésre (ugye, tudják, hogy trükkfilm??!), a szombati Napzártára. A Fekete Doboz munkatársai dokumen­tumértékű felvételei egy kis nép szabadságvágyának, kétségbe­esett hősiességének maradandó tanúi. Heltai Nándor A Romania Mare és paródiája, avagy Szaddám Húszéin is magyar — Kedvenc vicclapunk, csak ez a móka a bőrünkre megy — jellemezte tömören egy bu­karesti magyar a Romania Ma­re című, hirhedt hetilapot, amely az idei esztendőt a ma­gyar terrorizmus elleni harc nemzetközi évének hirdette meg egy cikksorozatában. Ízelítőül elég egy gyöngy­szem is az eddig megjelentek­ből: „Pontosan tudjuk, mit bír el a vesztünkre törő turáni vad­állatok arcbőre, ezért már év elején meg akarjuk nekik mon­dani: ha ebben a durva és felhá­borító stílusban folytatják, ha továbbra is bemocskoíják az ország legszentebb értékeit, ak­kor készüljenek fel a legrosz- szabbra, a román nép haragjá­tól nem menekül meg sem az anyaország-Magyarország, sem az atya-Horthy, sem pedig azok a csökött nők, akiket már néhány nemzedék óta idegen ágyakba fektetnek.” A hecclap legfrissebb számá­ban dr. Ion Manzatu profesz- szor fejti ki gondolatait a kér­déskörben. A szerző tagja volt a marosvásárhelyi eseményeket kivizsgáló parlamenti bizott­ságnak, ám tekintve, hogy idő előtt, mindenfajta engedély nél­kül nyilvánosságra hozta saját következtetéseit, kizárták a tes­tületből. Manzatu most a Ma­rosvásárhelyről készült jelentés szerzőit azzal vádolja, hogy a dokumentumot a parlament jó­váhagyása nélkül küldték meg az Európa Tanácsnak, a jelen­tést „marxista típusú társadal­mi-politikai esszének” nevezi, amely szerinte árulást jelent a nemzeti érdekekkel szemben, és alapos parlamenti felülvizsgá­lásra szorul. A professzor ugyanitt tagad­ja azt a, több ellenzéki napilap­ban is napvilágot látott, vádat, mely szerint az országos tudo- mányos-technológiaügyi tanács alelnökeként Elena Ceau$escu közvetlen tanácsosa lett volna, jóllehet a Catavencu cimű ellen­zéki szatirikus hetilap közölte a diktátor házaspárhoz intézett 1982-es keltezésű levelet, mely­ben maradéktalan hűségéről, ragaszkodásáról és elkötele­zettségéről biztosítja a címzet­teket. Ezt a levelet akár a Ro­mania Marét irányitó kettős is írhatta volna. A lap igazgatója, Eugen Barbu a Ceau§escu há­zaspárt tömjénező Saptamina című hetilap főszerkesztője volt. Akkori szárnysegédje — Nicolae, de még inkább Élena Ceau$escu egyik udvari költője — Corneliu Vadim Tudor pe­dig a Romania Mare főszer­kesztője. Ez utóbbi úriember — saját lapjában csak C. V. Tudor, az ellenzéki lapokban pedig egy ideje V. C. Tudor —- egyébként a fent idézett gyöngyszem szerzője. Eugen Barbu nemrég egy in­terjúban elmesélte, hogy a lapot irodalmi kiadványként képzelte el, de C. V. Tudor — mint az igazgató megjegyezte — csalha­tatlan újságírói ösztönével ráér­zett arra, hogy a jelenlegi hely­zetben az eseményekre közvet­lenül reagáló újságra van szük­ség. A „Tandem” szerint a té­nyek igazolták ezt az álláspon­tot, hiszen a 8 oldalas terjede­lemről 16 oldalra megnövelt Romania Mare című — fejlécé­ben abszolút függetlennek meg­hirdetett — hetilap immár 600 ezres példányszámban kel el. Ellenzéki lapok szerkesztői azonban tudni vélik, hogy a fénykorában is „csupán” 300 ezer példányszámban megjele­nő szennylap ma már alig 80 ezer olvasót érdekel. A románság egyre szélesebb körei fordulnak el az útszéli stí­lusban fogalmazó és a legtisz­tább értékeket is sárba tipró botránylaptól. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az Observa­tor kiadásában megjelent Ro­mania Tare (Erős Románia) cí­mű lapparódia hatalmas kö­zönségsikere. A nacionalista hecclapot nevetségessé tevő ki­advány főszerkesztőként Cor­neliu Vadim Tőkést jelöli meg, nyilvánvalóan utalva ezzel a Ro­mania Mare (Nagy Románia) beteges magyarellenességére. A paródia szerzői „egyetérte­nek” azzal, hogy Romániában minden rossz okozói a magya­rok. így.pl. Eugen Barbu és C. V. Tudor stílusában tudni vélik: a tavaly júniusi bukaresti esemé­nyeknél az Egyetem téri tünte­tők, a botos bányászok, s a bru­tálisan beavatkozó rendőrök egyaránt magyarok voltak, akárcsak Ion Iliescu—ő, persze, csak akkor, amikor köszönetét mondott a bányászoknak. A szellem- és ötletdús ál- Romania Maré megirja, hogy a párizsi Hungarophobia kiadó­nál megjelent a „Les aberrati­ons hongroises dans le golfé” című kötet. Szerzője nem más, mint Eugene Barbusse. A Ro­mania Tare a többi között arról is beszámol, hogy Árpád hon­védjei perzsiai kalandozásuk során eltévedtek, és így jutottak el — Máramarosszigetre. Az Öböl-háborúval kapcsolatban is újdonsággal szolgál a lap, mely kinyomozta: Szaddám Húszéin is magyar. Tóth László (Bukarest) A „Somogyi-villa” titka Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ké­rem, hogy a mellékelt néhány so­ros Írásomat lehetőleg szívesked­jék lapjában leközölni. Indokaim az írásból kiderülnek. i * Február 8-án, a Petőfi Népe első oldalán, tudósítás jelent meg a kis- kunmajsai önkormányzat üléséről, amely arról is beszámolt, hogy (évek óta) mentőállomást szeretne létesíteni a város. Erre a célra pe­dig alkalmasnak látszik az egykori városi párttitkár szolgálati lakása, a „Somogyi-villa”. Nos, én biztos vagyok abban, hogy az újságíró hűségesen tudósí­tott, hogy mindez így hangzott el a tanácskozáson, ezzel az idézője­les, enyhe gúnnyal. Nem az újsá­got, hanem a majsai önkormány­zatot kell tehát kissé pontosíta- nom, ezt teszem most: Soha nem laktam a szóban for­gó épületben, sőt, még az építkezés befejezése előtt, 1989 tavaszán írásban jelentettem be az akkori városi tanács ülésén, hogy saját el­határozásom alapján nem kívánok a lakásba beköltözni. Azt, persze, tudom, hogy ettől az „apróságtól” még viselheti az épület a Somogyi­villa nevet, hát akkor viselje. Am az említett írás így mégis alkalmas arra, hogy azt sugallja az olvasó­nak — többek között jelenlegi munkatársaimnak is —, hogy So­mogyi László háromévi kiskun- majsai párttitkársága alatt fény­űző körülmények között élt. Pedig ez nem igaz. Égy két és fél szobás bérházi lakásban éltem, amelyből a párttitkári funkcióról való le­mondásom után rövidesen elköl­töztem. Jelenleg Kecskeméttől 14 km-re, egy 70 éves, szoba-konyha, kamra elrendezésű tanyában élek. Ez az épület talán viselhetné a „So­mogyi-villa” nevet, persze, ezen a környéken kevésbé gúnyolódó kedvűek az emberek. Ennyi a pontosítás, ennyi a „So­mogyi-villa” titka. Természetesen, őszintén kívá­nom a kiskunmajsaiaknak, hogy minél előbb valósuljon meg ter­vük, s legyen mentőállomás a vá­rosban. 1991. február 11. Somogyi László Kecskemét-Hetényegyháza KECSKEMÉTI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT 6000 Kecskemét, Mindszenti út 1. Telefon: 76/20-977, Telex: 26-339 Fax: 76/22-850 Uj fúrd gépkocsik nagy választékban a r r r r KECSKEMÉTI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALATNÁL Személy- és tranzittípusok, színválasztás, extrák egyedi kívánságra — forintért. Szállítás 8-10 hétre. Átadás vizsgáztatva, üzemanyaggal feltöltve. • Kedvező lízingváltozatok. Rendelésfelvétel, részletes felvilágosítás a lenti címen. Ügyintéző: Korcsog Gábor Mezei László 7/2 • • Üzenetváltás Kecskemét és Nahariya között Kecskeméten mély megdöb­benéssel értesültek arról, hogy az Öböl-háború során rakéta- támadások érték Izrael védte­len polgári lakosságát, s az ira­kiak veszélyeztették ottani test­vérvárosunkat, Nahariyát is. Február 4-én Merász József polgármester telefaxüzenetet küldött izraeli kollégájának, Jackie Sabbag úrnak, melyben együttérzéséről biztosította a magyarországi testvérváros ne­vében, ugyanakkor tiltakozott a háború ilyen irányú kiterjesz­tése ellen. Áz üzenetre szomba­ton jött válasz —- ugyancsak telefaxon — Izraelből. Jackie Sabbag köszönettel nyugtázta a kecskemétiek levelét, azt a tá­volról érkezett szolidaritást, amelyben maguk mellett érez­hetik Magyarország segítségét a nehéz időkben. Mint írja: a két ország között ez az egyetlen testvérvárosi szerződés, ezért különösen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a bátorító sorok­nak. A polgármester így fejezi be a Kecskemétre küldött üze­netet: „Reméljük, hogy a régen várt béke rövidesen beköszönt hazánkban is.” Kecskeméten is ezt remélik. N. N. M. AKCIÓ! AKCIÓ! Kistermelők, figyelem! Fémzárolt TAVASZIÁR PA- vetőmagot árusítunk nagykereskedelmi áron Fajták: MAR ESI II. szap. fok Opal III. szap. fok Bácsmag Vetőmagtermelő és Értékesítő Kft. Kecskemét, Jókai u. 34. Nyitva: 8—15 óráig Telex. 26-301 Telefon. 27-222 506

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom