Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

ÖBÖL-HÁBORÜ A Petőfi Népe vasárnap esti össze fog!a tója: A szombatra virradó éjjel Iraknak ismét sikerült rakétá­ival elérnie Izraelt, a becsapó­dások következtében huszon­ötén sebesültek meg. Ezúttal hatnapos szünet után érkez­tek a SCUD-ok, amiből arra lehet következtetni, hogy a szövetségesek az utóbbi na­pokban sikerrel vették célba a még meglévő, használható in­dítóállomásokat. Vasárnapi londoni lapérte­sülések szerint az Iraki Köz- társasági Gárda aláaknázta a kuvaiti fővárost, s tankcsap­dákat és barikádokat épít lá­zas ütemben. Ezenkívül jelen­tős számú föld-levegő rakétát telepítettek át a megszállt or­szág területére. Az előbbiek egyértelműen arra utalnak, hogy Szaddám Húszéin csa­patai utcai harcokra készül­nek, s alátámasztják, amit a diktátor külügyminisztere nyilatkozott: nem vonulnak ki az elfoglalt sejkségből. A tüzérség megerősítése egy esetleges, a szövetségesek offenzíváját megelőzni akaró ellencsapás előkészülete is le­het. A Sivatagi Vihar vezérkará­nak többsége a további bom­bázások mellett foglal állást. Véleményük szerint a száraz­földi offenzíva korai megindí­tása túlságosan nagy véráldo­zatokat követelne a szövetsé­gesektől is. A New York Times vasárnap azt jelentet­te, hogy az offenzívát két hét múlva indítják. Cheney rijádi sajtóértekezletén semmilyen választ sem adott a szárazföl­di támadás megindításának időpontját firtató kérdésekre. A francia gépek utolsó be­vetéseiken iraki hidakat és a Kuvaitban beásott ellenséges tüzérséget támadták, s ezút­tal is sértetlenül tértek vissza a Jaguárok és a Mirage-ok; vi­szont egy amerikai gépet szombaton sikerült lelőniük az irakiaknak. A bombázások közepette nem szünetel a dip­lomáciai tevékenység sem, a fegyverek elhallgattatása vé­gett most Gorbacsov szemé­lyes megbízottja indul Bag­dadba, hogy a vezért jobb be­látásra bírja. Ismertté vált a hét végén a szovjet pártfőtit­kár elnök aggodalma: félő. hogy az Öböl-háború túlmegy az ENSZ által jóváhagyott célján, ám Bush elnök kijelen­tette, hogy Irak elpusztítása nem áll a szövetségesek szán­dékában, csupán Kuvaitot szabadítják föl. (A. T. S.) Utcai harcokra készül a gárda A MINISZTERELNÖK TV-NYILATKOZATA _________ A ntall senkit sem meneszt kormányából a fegyverüzlet miatt Bízik a kisgazdák józanságában Nem lesz személyi változás, a fegyvereladási ügy miatt, a kor­mányban. Ez tűnik ki Antall Jó­zsef miniszterelnök nyilatkozatá­ból, amelyet a Magyar Televízió­nak adott vasárnap este, tisztázva a jugoszláviai fegyverüzlet hátte­rét. A miniszterelnök részletesen is­mertette a rutinüzlet lebonyolítá­sának körülményeit, a horvátor­szági rendőrség részére kézifegyve­rek: 10 000 géppisztoly és fegyve­renként 180 töltény eladását. Ki­tért a jogszabálysértést, politikai hibát emlegető vádaskodásokra is, tételesen cáfolva azokat. Mint mondotta: a kormányrendelet sze­rint fegyverszállításra engedélyt a politikai államtitkárok testületé­nek — a miniszterelnökség nem­zetbiztonsági ügyekkel megbízott államtitkárának, a Külügyminisz­térium, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériuma politikai állam­titkárának — az engedélyével, il­letve egyetértésével lehet kiadni. Az NGKM illetékes főosztályveze­tője három személy — kézjegyével is hitelesített — egyetértésével adta ki az egyezményt. A külügyi állam­titkár távol volt, a Belügyminiszté­rium pedig arra az álláspontra he­lyezkedett: csupán import esetén tekinti magát mindenkor megkér- dezendőnek. Hangsúlyozta: a rendelet azt is kimondja, hogy nem lehet olyan országba fegyvert szállítani, ahol háború van vagy válságövezetenek minősül. Ám a legnagyobb sértés lett volna Jugoszláviát válságöve­zetnek tekinteni, hiszen ott nincs fegyveres konfliktus: alkotmányjo­gi vita zajlik a szövetségi kormány és a tagköztársaságok kompeten­ciájáról. A magyar kormány sajnálatát fejezte ki a kialakult helyzet miatt, ugyanakkor Antall József az inter­júban jelezte: az ügyben elkövetett eljárási hiba miatt nem kíván és nem is lehet egy vagy két személyt felelőssé tenni. A közvéleményt leginkább fog­lalkoztató belpolitikai kérdésre, a kárpótlásra, a tulajdonviszonyok rendezésére áttérve Antall József kifejtette: a parlamentnek benyúj­tott kárpótlási törvényjavaslat (Folytatás a 2. oldalon) T ájékoztató a családi pótlék változásáról 3. oldal Kecskeméti tanítóképzősök Birminghamben HA NEM ÉRVÉNYESÜLNEK ELVEIK Kilépnek a koalícióból a kisgazdák A Független Kisgazdapárt a kárpótlási és tulajdonrendezési törvény eredményétől teszi füg­gővé jövőbeni parlamenti és kormányzati szerepét, az FKgP csak addig marad tagja a koalíciónak, ameddig elvei maradéktalanul érvényesülhet­nek. Mindezt Oláh Sándor, a párt főtitkára jelentette ki, aki szombaton politikai nagygyű­lésen mondott beszédet Vásá- rosnaményban. A pártvezető a gyűlés mint­egy 400 részvevőjével ismertet­te a politikai kulisszák mögött zajló élénk tárgyalások eddigi eredményeit is. Elmondta: pártja a legmagasabb szinten tart állandó és folyamatos megbeszéléseket a Magyar De­mokrata Fórummal. Ezenkí­vül szakértői szinten is tárgya­lások folynak. Jelentős előre­haladásnak minősítette, hogy több kérdésben már egyező álláspontra jutottak. Hangsú­lyozta: a parlament elé terjesz­tett kárpótlási törvénytervezet egyáltalán nem elégíti ki az FKgP várakozásait, de arra alkalmas lehet, hogy nagyon radikális módosításokkal a kisgazdák törekvései mégis tel­jesülhessenek. Ennek érdeké­ben a párt országgyűlési kép­viselői közül többen adtak már be módosító javaslatokat, egy szakértői bizottság pedig 110 szakaszból álló, jelentős változtatásokat tartalmazó tervezeteket készített. Az utób­bit a parlament elnökéhez azonban csak akkor nyújtják be, ha a hét elején a Kisgazda- párt az általa meghatározott bizonyos feltételekre nem kap pozitív és elfogadható választ a Magyar Demokrata Fórum­tól. A vásárosnaményi nagygyű­lésen felszólalt Cseh Sándor, a Független Kisgazdapárt alel­nökié is, aki kifejezte reményét: pártja elveinek megfelelő dön­tés születik a parlamentben. Hangsúlyozta, ha az nem úgy lesz, akkor a kisgazdákat rá­kényszerítik arra, hogy újra az önkényes földfoglalások eszkö­zéhez nyúljanak és erőszakkal visszavegyék jogos földtulajdo­naikat. (MTI) Körön kívül Két kecskeméti fiatalember ül velem szem­ben: Sz. L. és F. J. Egyikőjük sem makulátlan életű. Sz. L.-t lopásért csukták le, F. J.-t pedig azért, mert nem fizette a gyermektartásdíját, s hogy fizetni tudja, ugyancsak lopott. Esküdnek rá, ők már mindent elkövettek, hogy munkához jussanak, de szóba sem állnak velük sehol, egyrészt, mert priuszosak, más­részt, mert nem kell a segédmunkás. Mindket­tőjük a szintén nyomorgó édesanyjával él egy fedél alatt, azok 5000, illetve 4200forintjából. Krumpli meg zsír a napi „kajájuk", s jó, ha erre is futja. Legalább egyszeri segélyt kértek a városi önkormányzattól, de elutasították őket, mondván: segélyt csak a nyugdíjasoknak ad­nak. Esküdnek arra is, hogy ők nem bűnöző típu­sok, de nem tudnak magukkal mit kezdeni, s szinte refrénként ismételgetik: kénytelenek lesznek betörni, lopni, mert mit tehetnek mást, ha csavargásra vannak kárhoztatva? Már-már úgy érzem, szinte engem — panaszuk jóhisze­mű meghallgatóját —fenyegetnek bűnözésük újbóli kilátásba helyezésével. Óva intem őket minden törvénytelen csele­kedettől, hiszen előbb vagy utóbb úgyis elkap­ják őket. Ne adják fel a reményt! Próbálkozza­nak tovább, s biztosan akad számukra legalább alkalmi munka, egyszer-egyszer. Nem akad, erősködnek, már mindent elvállalnának, sok­szorosan bejárták ezért az egész várost. En hiszek nekik, még akkor is, ha már vol­tak büntetve. Megtévedhettek, mint sokan má­sok is, akik aztán mégis „átváltottak” a becsü­letes életre. Ha volt, aki segítette, aki legalább munkához juttatta őket! De manapság, amikor rengeteg embert fenyeget a munkanélküliség veszélye, amikor kitűnő szakmunkások, mér­nökök talpára kötik fel az útilaput. .. ? Mit kezdjenek ilyenkor a börtönt megjárt segéd­munkással? A kormányzatnak, az egész társadalomnak kell(ene) lépnie valamit azért, hogy a kisiklott életűek munkanélküliséggel is táplált tábora ne növekedjék tovább. Hiszen ebből már most elege van mindenkinek. Félelmetes méreteket öltöttek a vagyon elleni bűncselekmények, a lopások, sikkasztások, csalások, rablások. S kik szaporítják elsősorban a bűnözök tá­borát? Az olyanok, akik velem szemben ülnek, s közlik, hogy ismét lopnak, betörnek, ha senki nem segít rajtuk. S majd az olyanok, akik még ezután kerülnek teljesen kilátástalan helyzet­be. Az éhség, a reménytelenség veszedelmes tanácsadó... Rapi Miklós Szakmáiról akarják forgatni az újteleki ringlispilt? Néhány éve, hogy Szakmárt és Újte­leket „összeboronálta” az akkori hata­lom. Először kommendálták a meny­asszonyt, de az biz’ csak vonakodott, nem oldódott a köténye. Úgyhogy az első falugyűlésen, ami demokratikus volt, Újtelek visszadobta a jegygyűrűt. Aztán csak erőltették a frigyet még egyszer. Ezen a második falugyűlésen, amit kötelezően demokratikusnak mondtak, határoztak ipamék-napa­mék: bármit mond is a lány, összeboro­nálják őket. Ezt az össznépi játékot nevezték összevonásnak, körzetesítés­nek. Hanem most, az új demokráciá­ban a házastárs kilopódzott a paplan alól, önálló életet akar élni. Éppen a válópernél tartanak. Ki fizesse a gye­rektartást? — ez itt a kérdés, ha áttéte­lesen is. A LITVÁNOK nem akarnak szovjetek lenni A litván függetlenségről tar­tott népszavazáson, amelyet a vilniusi kormány az alkotmá­nyos vita kiéleződésének elkerü­lése végett „közvélemény-kuta­tásként” írt ki, a szavazásra jo­gosult 2,75 millió litvániai lakos 84 százaléka voksolt. A köztár­sasági választási bizottság elnö­kének, Vaclav Litvinasnak nem hivatalos, előzetes adatai szerint — ezeket vasárnap esti sajtóér­tekezletén tette közzé Vilnius­ban — a szavazati jogukkal élő állampolgárok 90,5 százaléka igennel szavazott erre a kérdés­re: „Akarja-e Ön, hogy Litvánia független, demokratikus köztár­saság legyen?” A nemmel szavazók 6,56 szá­zalékot tettek ki. Megfigyelők szerint a távolmaradók és a nemleges választ adók elsősor­ban a balti köztársaság orosz és lengyel ajkú lakosai közül kerül­tek ki. (Folytatás a 2. oldalon) Horn tiszteleti szenátor ANTWERPEN A belgiumi Antwerpenben az európai tiszteleti szenátus tagjává, szená­torává fogadták szombaton Horn Gyulát, a képviselőház külügyi bizott­ságának elnökét, a Magyar Szocialista Párt elnökét, volt külügyminisz­tert. Az Európai Egyesült Államok megteremtéséért küzdő mozgalom 30 éve alapította meg a tiszteleti szenátust, amelybe a békéért, illetve az európai egységért kiemelkedő tevékenységet- folytató közéleti személyisé­geket, politikusokat, művészeket választották be. Horn Gyulát a hajdani NDK-ból az NSZK-ba tartó németek átenge­désére vonatkozó, 1989. évi magyar döntés elismeréseként hívták meg a testületbe, amelyben olyan személyiségek foglalnak helyet, mint Jelena Bonner, Andrej Szaharov özvegye, Alain Poher, a francia szenátus elnö­ke, Leo Tindemans volt belga külügyminiszter, Willy de Clercq, az Euró­pai Közösségek Bizottságának volt külügyi biztosa, Habsburg Ottó euró­pai képviselő — a múltban pedig Jean Monnet, Paul-Henri Spaak, Altie- ro Spinelli és az európai gondolat más, kiemelkedő hirdetői. HOLNAP:

Next

/
Oldalképek
Tartalom