Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 8. KETTÉVÁLT A SOROZÁS ÉS NYILVÁNTARTÁS — RÉSZVÉTEL A MOZGÓSÍTÁSBAN — A HADKÖTELESEK ERDEKVÉDELME — CSÖKKENT A HADKÖTELEZETTSÉG FELSŐ KORHATÁRA Változások a katonai igazgatásban A közelmúltban szervezte meg a megyei hadkiegészítő parancsnok­ság azt az értekezletsorozatot, amelynek során ismertették a helyi önkormányzatok vezetőivel a ka­tonai igazgatásban történt válto­zásokat. A megbeszélések során — miután az önkormányzatok megújultak — el is kellett fogad­tatni azokat a tennivalókat, ame­lyek a katonai nyilvántartásba vé­tellel, a sorozással, a mozgósítással kapcsolatosak. Horváth László ez­redest, a megyei hadkiegészítő pa­rancsnokát ezekről kérdeztük, ki­egészítve sok embert érintő infor­mációval. — Milyen tennivalói vannak az önkormányzatoknak a katonai nyilvántartásba vételnél? — Az újonnan megválasztott önkormányzatoknak —mert a ka­tonai igazgatás helyben kezdődik —, igen sok tennivalója van. Kezd­jük az elején. A katonai nyilván­tartásba vételnél a hadköteles kor­ba lépő fiatalokról egészségügyi törzslapot kell-kiállítani, előzetes orvosi vizsgálatot lebonyolítani, s ezt minden év január 31-éig meg kell küldeniük a megyei hadkiegé­szítő parancsnokságnak. Ennek alapján történik a sorkötelesek nyilvántartásba vétele. Ez koráb­ban is hasonlóképpen történt. — A korábbi gyakorlattal ellen­tétben mi változott lényegesen a so­rozásban? — Az eddigi gyakorlattól eltér, hogy a sorozás és a nyilvántartás elvált egymástól. A módosított honvédelmi törvénynek megfelelő­en a sorköteles a tervezett bevonu­lás előtt hat hónappal kerül soro­zásra. Ezért előfordulhat, hogy va­lakit 18 éves korban vesznek nyil­vántartásba és csak 23 éves korban hívják sorozásra. Ennek több oka lehet, mint például a tanulmányi halasztás, szociális nehézség. Az önkormányzatoknak a sorozás­ban, illetve a közreműködésben megváltozott a feladatuk. Koráb­ban sorozó központok voltak a vá­rosokban és a sorozás anyagi és tárgyi feltételeinek egy részét a ta­nácsoknak kellett biztosítaniuk. Most a sorozást katonai objektu­mokban végzik, csökkentve ezzel az önkormányzatok kiadásait. Ami az önkormányzatokra hárul: sorozóorvos, egészségügyi felelős, illetve írnok kijelölése, valamint egy önkormányzati képviselő rész­vétele. Az utóbbira azért van szük­ség, hogy a sorozáson megismerjék a fiatal szociális gondjait. — A Közel-Keleten háború dúl, s azzal, hogy a mozgósításról kérde­zem, néhány embert talán megijesz­tett. Mi az új a mozgósításban? —v A magyar felső katonai veze­tés váratlan, árfogó mozgósítást nem tervez. Ezt bizonyítja, hogy a tartalékosok behívása egyötödére csökkent, s őket is postai úton kéz­besített behívó paranccsal hívják be, de hat hónappal előbb értesí­tést kapnak a szolgálat megkezdé­sének időpontjáról. Ugyanakkor a haza védelme, a mozgósítás fel­adatokat ró az önkormányzatra. A behívó parancsok tárolása — a korábbiaktól eltérően — nem az önkormányzatoknál, hanem a me­gyei kiegészítő parancsnokságo­kon történik. Szükséges esetben futárok viszik ki az önkormány­zathoz, ami ezzel kapcsolatosan az ő feladatuk: a futár fogadása, a behívó parancsok kikézbesítése, gyülekeztetés, a tartalékosok kato­nai objektumokba való szállítása. — A hadkötelesek érdekvédelmét korábban a tanács, most az önkor­mányzat látja el. Több jogosultsá­got kaptak erre? — A hadkötelesek érdekvédel­me természetesen önkormányzati feladat, ugyanis ők adják ki a csa­ládfenntartói igazolást. Akinek az önkormányzat ilyen bizonyítványt állít ki, az nem vonultatható be. Ezzel olyan jogokat, de felelőssé­get is kapott az önkormányzat, amellyel élhetnek. Az önkormány­zat végzi el azt a környezettanul­mányt, amely lehetővé teszi a sor­katonai szolgálat megszakítását, természetesen szociális problémák esetében. Feladataik közé tartozik a különböző segélyek kiutalása, a katonai szolgálatot teljesítők csa­ládja számára, amennyiben azok rászorultak. — Azt ma már minden fiatal tud­ja, a katonaidő egy év. A tartaléko­sokat mennyi időre hívhatják be? :— A módositott honvédelmi törvény alapján az összes katonai szolgálatban töltött idő 22 hónap. Akik ennyi katonai szolgálattal rendelkeznek, nem hívhatók be tartalékos katonai szolgálatra. Ez természetesen nagy gondot jelent a csapatoknál, az alegységek össze­kovácsolásánál. Egyetlen példa: a műszaki csapatoknál a hídépítés begyakorlása hosszú időt jelent, s ha valaki nem jól ismeri a tenniva­lókat, könnyen balesetet okozhat. Visszatérve a katonai szolgálati időre. A sorkatonák már ebben az évben 12 hónapot szolgálnak. Az alternatív katonai szolgálati idő fegyver nélkülieknél 15, polgári szolgálat esetében 22 hónap. A polgári szolgálatra történő behí­vást nem a kiegészítő parancsnok­ság, hanem a különböző munka­ügyi szervek végzik. E két szolgála­ti formát a hadkötelesek a megyei kiegészítő parancsnokságon vallá­si vagy lelkiismereti okokat feltün­tetve kötelesek kérelmezni. Nem kapják meg azok, akik fegyvervi­selési engedéllyel rendelkeznek, vagy erőszakos bűncselekményt követtek el. S talán még egy infor­máció: a hadkötelezettség felső korhatára a korábbi 55 évvel szemben — a tisztek esetében is — 50 évre csökkent. A megyei ki­egészítő parancsnokság az érintet­tek értesítése nélkül törli őket a nyilvántartásból—mondta befeje­zésül Horváth László ezredes. Gémes Gábor • VILLANY- AUTÓ. Nagyot gondolt a hódme­zővásárhelyi Pingvin Kft., s a svájci Fridez So­lar Ag.-vel (Bázel) közös.. vállalatot hozott létre elekt­romos meghajtású autók készítésére, illetve forgalma­zására. A jármű alapja a Szovjet­unióban gyártott Tavria ZAZ 1102 — melyet valutá­ért vásárolnak a gyártól. A motort a bázeli cég szál­lítja, az akkumu­látorok pedig ma­gyar gyártmányú­ak. Az ötsebessé- ges autó 85-90 ki- lométer/óra vég­sebességű, s egy­szeri feltöltéssel 100-120 kilomé­tert tud megtenni. A kft.-nek Svájc­ból, Németor­szágból, Ausztriá­ból és Olaszor­szágból van már megrendelése az elektromos autó­HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL Csehszlovákiában a kormány minden ál­lampolgárnak bónesomagot ad 2000 korona névértékben, amelyért később majd vállalati részvények is szerezhetők. A privatizáció a kisebb üzletekkel és vendéglőkkel indul 1991 elején. Az első aukciók februárra várhatók, s a 100 ezer kisvállalkozás az elképzelések sze­rint az év végére kerül magántulajdonba. Kezdetben csakis csehszlovák állampolgá­rok vehetnek részt az árveréseken, de a vevő­re nem lelő kisvállalkozásokat a második ér­tékesítési „menetben” külföldiek is megvásá­rolhatják. Ami a nagyvállalatokat illeti, a szakértők most dolgoznak az ide vágó priva­tizációs törvény tervezetén, hogy még január­ban a parlament elfogadhassa. (Reuter) * A japán kormány jóváhagyta a mintegy 540 milliárd dolláros 1991-es költségvetési programját, amely a társadalmi közkiadá­sok gyors növelésével az élet minőségének javítását állítja a középpontba. 6,8 milliárd dollár jut majd nemzetközi fejlesztési támo­gatásra, Japán 1991-ben 8 százalékkal na­gyobb összeggel támogatja a fejlődő országo­kat közvetlenül, illetve a nemzetközi szervezete­ken keresztül. A szigetország ezzel már harma­dik éve a fejlődő világ legnagyobb támogatója. Japán egyébként 1988 és 1993 között a fejlődő világ összesen 50 milliárd dolláros kedvezmé­nyes állami támogatására tett ígéretet, e cél megvalósításához közelit a jövő évi költségve­tés. A hadsereg fejlesztésére közel 34 milliárd dollár jut, ami az idei költségvetéshez képest 5,47 százalékkal nagyobb összeg. 143 milliárd dollárt fordít a költségvetés lakás-, és házépítési hitelekre, út- és csatornaépítésre, a Haneda és a Narita repülőterek bővítésére, az új kanszai repülőtér felépítésére, egyéb infrastrukturális fejlesztésekre. (MTI) * A román kormány megszüntette a Tarom román légitársaságot, amelynek repülőszemély­zete december 15-e óta sztrájkol, béremeléseket követelve, s emiatt december 19-én le kellett állítani a légitársaság valamennyi bel- és külföl­di járatát. A kormány döntése értelmében a Tarom légitársaság helyett létrehozták a Tarom román légiszállítási részvénytársaságot. (MTI) Az illetékes osztrák hatóságok hamaro­san kiadják a rendeletet az A4-es autópálya utóbbi időben rendkívül esedékessé vált, utolsó, Parndorf és Nickelsdorf közötti sza­kaszának felépítéséről. Az A4-es utolsó né­hány kilométere akkor is elkészül 1995-ig, ha a Bécs—Budapest Világkiállítás megren­dezése körül akadályok merülnének fel. Az elmúlt évben felvetett érvek és ellenér­vek azt bizonyítják, hogy a jelenleg megha­tározott útvonal az egyedül elfogadható al­ternatíva. Az építkezés egy, külön erre a célra kiutalt központi összeg segítségével fel­gyorsul majd. A teljes 1,4 milliárd schillinges összeg 20-25 százalékát környezetvédelmi célkitűzések megvalósítására fordítják. Az új autópályán kialakítandó határátke­lőhelyről jelenleg folynak a tárgyalások a magyar féllel. A magyar javaslat szerint az autópálya csatlakozzon a jelenlegi határál­lomáshoz, a teherautókat azonban elterel­nék vámkezelés céljából az eddigi autóút egy másik pontjára. (Die Presse) A borászat csődje ? „Magyarország rendelkezik Franciaország és Németország után a legnagyobb, a legegyé­nibb és a legrégebben élő bor­termelő hagyományokkal. A Budapesten tartott hatalmas borkóstoláson úgy találtuk, hogy valóban minden remény megvan a régi dicsőség feléledé­sére. Időről időre aranyrögöket fedeztünk fel. Ahogy a vasfüg­gönyt felszámolják, újra számí­tásba kell venni Magyararor- szágot, és felfedezzük a régi vi­lág eltemetett borkincseit.” E szavakkal zengte a magyar bor dicsőségét Hugh Jonhson a Times című lapban nemrégiben megjelent cikkében. Vajon iga­za van-e a szerzőnek? Bízvást állítható, hogy nem csupán a tüzes magyar borok hatása alatt írta dicsérő szavait az is­mert szakember. A borterme­léshez jó földrajzi adottságok és szorgos, kitartó kezek kellenek; s közülük egyik sem hiánycikk a magyar földön. Négyszázhat­vanezer boradót fizető polgára van hazánknak, száznegyven­ezer család pedig kimondottan a szőlőtermelésből és a borász­kodásból él. A Balaton melléki, szekszárdi, egri, tokaji, somlói borvidékeken a nap és a föld ereje évszázadok óta ismert, tü­zes borokat érlel. Félmillió boradófizető Még sincs elég becsülete a magyar bornak sem itthon, sem a nagyvilágban. A bortermelés irányítását is avatatlan kezekre bízták a legutóbbi évtizedek­ben. Politikai szólamoknak rendelték alá a természetet, amely a végtermék lassú züllé­sével válaszolt a szakszerűtlen beavatkozásokra. A szövetke­zetesítéssel kierőszakolt közös termelés hatalmas táblákba kényszerítette a szőlőt is, azt a növényt, amely éppen az egyedi gondoskodást, az egyéni telje­sítményeket hálálja meg. Az arc nélküli termelő „arc” nélküli bort gyártott a hegyek szok­nyájára lecsúsztatott szőlőtáb­lákon. Az íróasztalok hatalma per­sze megbosszulta magát. A hatvanas években központi di­rektívákkal vezényelten több mint hatvanezer hektár szőlőt telepítettek, melyeknek még a helyét is a fővárosból jelölték ki. Most a szomorú következ­mények idejét éljük, hiszen e táblák 90 százalékán már ki­vágták a szőlőt. Olyan időben, amikor a legjobban termett vol­na. Ennél is nagyobb károkat okozott a magyar bornak a me­zőgazdaság irányítására oly jel­lemző fiskális szabályozás. A természet törvényeit figyel­men kívül hagyó pénzügyi dön­téseket olyan emberek hozhat­ták, akik legfeljebb a budapesti borozókból ismerték a szőlő le­vét. így aztán, pénzügyi forrá­sok híján a borászkodás termé­szetes társa, a készletezés, telje­sen háttérbe szorult, a fiatal, éretlen borok kerültek forga­lomba, tartósan rombolva a minőséget. A pénzügyi kény­szer oly erősen hatott, hogy évente mintegy félmillió hekto­literrel több bort értékesítet­tünk, mint amennyi termett, így nem furcsállható, hogy a leggyengébb minőségű szőlőt is felvásárolták, s importból sem a csúcsminőségű bort öntötték a hazai hordókba. Az elfelejtett minőség Alig van olyan termelő és fel­dolgozó, aki ne követne el hi­bát, rontva a minőséget, ami­kor a szőlővel és a borral fogla­latoskodik. A szakmai etika szerint persze elmarasztalha­tok, ám felmentésükhöz mégis lehet érveket találni. Meg kel­lett élniük, s ehhez jószerint csak a minőségrontással veze­tett út. A költségvetési prés leg­inkább a termelőket nyomta, hiszen a bor ajánlott árának ma is 41 százaléka adó és árrés, 27 százaléka az ipari anyagokat, a csomagolást, a raktározást fe­dezi. Az árnak nem egészen a harmadán osztozik a termelő és a feldolgozó, s ráadásul még e csekély, hányadot is terhelik adók. így aztán az ágazat va- gyonarányos nyeresége csupán 0,71 százalék, ami még a tisztes­séges szintentartást is lehetet­lenné tette. A borászat csődje végül is nem elsősorban a gazdák hibá­ja, ám a hírnév visszaszerzése számukra is sok izzadsággal jár , a következő években. Az első lépéseket a központi irányítás­nak kell megtennie, mindenek­előtt azzal, hogy érvényesülni hagyja a természeti törvénye­ket, s ezekhez igazítja a pénz­ügyi forrásokat. Számos szigo­rításra is szükség lesz, hiszen az eredet- és minőségvédelem csak rábeszélő szép szavakkal alig kecsegtet sikerrel..„„^«vjen mm.. : .1WfOa\<íííO vlBtBbß» M3HJ3H3Í Az ár fele adó és árrés Mindezekre pedig vágyódik a bort élvezettel kortyolgató magyar ember. Az egykor bor­ivó nemzet szinte elfeledte ha­gyományait, s a legkevésbé egészségtelen alkoholfajta egy­re hátrébb került az élvezeti cik­kek fogyasztásában. A statisz­tika látványosan igazolja ezt: a második világháborút megelő­ző években 5 liter tiszta szeszre átszámított alkoholt fogyasz­tott az átlagmagyar, s ennek háromnegyede bor volt. Azóta erősödött alkoholizmusunk, ma a dupláját isszuk, ám a tíz liternek csupán a negyede bor. Romboljuk egészségünket, s ennek vélhetően egyik oka, hogy a hibás döntések soroza­tával lezüllesztett borászat gyenge minőségű végterméket produkál. Ily módon az ágazat feltámasztása nem csupán gaz­dasági, hanem nemzeti érdek is. V. Farkas József A tíz legdrágább-utca Mi adhat rangot valamely utcá­nak? Azt gondolná az ember, hogy a róla szóló dalok, versek, történe­tek. De vajon mit mond egy ameri­kainak, ha egy boldog magyar a Csap, utcáról énekel? Nos, a Hu­bert és Peters ingatlanügynökség semmit sem bízott az érzelmekre, az üzletek bérleti díja alapján állí­totta össze a világ 10 legrangosabb utcájának listáját. A sort a tokiói Ginza vezeti, itt egyetlen négyzet­lábért 625 dollárt fizetnek havon­ta. (Tíz négyzetláb 1 négyzetmé­ter). Ezt a hongkongi Nathan kö­veti (500 dollár). Harmadik a New York-i 5th street (400), s valamivel kevesebbel az 57th street követke­zik. Ezután jön Európa, azaz a pá­rizsi place Vendome (325). De a hatodik helyezett megint New Yorkban található, a Madison Avenue (300). A londoni Bond street 280 dolláros ázsiója a hete­dik, a genfi rue de Rhone 225 dol­láros rangfokozata” a nyolcadik helyre elegendő. A kilencedik Ró­mában található, a Spanyol lépcső közelében, ez a Via Condotti (175), kevéssel megelőzve az amerikai Rodeo Drive-ot. A listát összeállító amerikai ügynökség szerint Európa vitatha­tatlanul gazdagodik, és ezt a négy ’ nagyváros említett utcái is jelzik. Hirsfeld úr olvasatában az utcák toplistája egyébiránt azt jelenti, hogy „a csillagászati összegekért bérelt üzleteknek közös vonása: a leggazdagabb vásárlóknak kínál­ják divatos és formatervezett por­tékáikat, azoknak, akik sohasem bajlódnak az árcédula vizsgálatá­val”. És ez lehet a magyarázata, hogy a legszebb dalok sohasem a fényes, * hanem mindig a csendes, neve­nincs utcákról szólnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom