Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám

1 • PETŐFI NÉPE • 1991 február 8. r--------------------------7'“ A ntall—Markovics telefonbeszélgetés A Miniszterelnöki Hivatal az alábbiak közzétételére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: Csütörtökön délután Antall József miniszterelnök több mint félórás,telefonbeszélgetést | folytatott Ante Markovics ju- S goszláv kormányfővel. Tájé­koztatta a magyar Országgyű­lés Külügyi és Honvédelmi Bi­zottságának előző napi állás- foglalásáról. A magyar kormányfő sajnál­kozásának adott kifejezést a két ország kapcsolataiban feszült­séget okozó fegyverszállítási ügy miatt. A kormányfők egyet­értettek abban, hogy a két egy­másra utalt ország kölcsönös ér­deke a jószomszédi viszony fenntartása. Mindketten han­goztatták, hogy a magyar—ju­goszláv viszonyt újra a kölcsö­nös bizalom alapjára kell he­lyezői. Antall József kijelentette, hogy a magyar kormány szigo­rú intézkedéseket hozott min­den hasonló eset megismétlődé­sének elkerülésére. A két kor­mányfő véleménye megegyezett abban, hogy — okulva a történtekből — minél hama­rabb le kell zárni az ügyet. Ezért Katona Tamás külügyi államtitkár Belgrádba utazik a kérdés minden részletének tisz­tázására. A kormányfők kifejezést ad­tak annak a reményüknek, hogy a kétoldalú kapcsolatokat megterhelő fegyverszállítási ügy nem fogja tartósan beár­nyékolni Magyarország és Ju­goszlávia viszonyát. (MTI) T árgyalások a tejválság kezeléséről A Földművelésügyi Minisztérium vezetői és a tejtermelők képviselői ér­dekegyeztető tárgyalást folytattak, és a í válság kezeléséről közös álláspontot alakítottak ki ezt a tájékoztatást adták az MTI-nek. A tárgyalásokon kilenc pontban jött . .:e megállapodás. A tejtermelők, ompromisszumként, 12 százalékos melési önkorlátozást vállaltak 1991- re A tejfeldolgozók csak abban az eset­ben részesülhetnek állami segítségnyúj­tásban (exporlpályázath'íz kapcsolódó támogatás, többletprefc /ált hitel stb.), amennyiben a termelőkkel a tavalyi tej­mennyiség 85 százalékára kötnek szer­ződést az idei évre. A nyerstej szab- vanykorrckcióját figyelembe véve az átvételi átlagár — a minőség függvé­nyében nem lehet alacsonyabb, mint 1990. é\ i árszint. A„i>k a termelők, akik vállalták a ili.iitiés visszafogását, az önkorlátozás > 4500 literenként, minden te­’ ' kivágása után 10 ezer forint egy- »■ - A nógatásban részesülnek. Ennek felt hogy az állomány létszáma a , ;t ypjfás 'arányában csökkenjen, s hogy az önkorlátozásra az érdekképvi­selet közvetítésével szerződjenek, to­vábbá vállalják, hogy az állományt há­rom évig nem pótolják. Az érdekképvi­selet felméri, hogy az önkorlátozás mi­att hol okoz gondot a korszerűsítést és az állomány fejlesztését ösztönző hitel visszafizetése, illetve az 1986 után léte­sült szarvasmarhatelep más célú hasz­nosítása; az FM a konkrét gondok is­meretében intézkedik az egyedi rende­zésről. Ez vonatkozik az újrakezdési kölcsönökkel és egyéb hitelekkel kap­csolatos ügyintézésre is a szarvasmar­ha-tenyésztésben. Az FM a kormány­hoz továbbítja a foglalkoztatási alap terhére történő átmeneti jövedelemki­egészítés kérdéskörét. Az FM és a Népjóléti Minisztérium között létrejött előzetes megállapodás alapján 1991. április 1-jei hatállyal a Földművelésügyi Minisztérium kezde­ményezi a legrászorultabbak — mintegy 150 ezer emberről van szó — szociális tejellátásának a bevezetését. Intézkedé­seket tesznek az iskolatejrendszer kiépí­tésére, ennek technikai feltételei azon­ban csak hosszabb távon alakíthatók ki. KEMÉNY KISGAZDA­SZAVAK: Ellenzékbe miniszter-visszahívás (Folytatás az 1. oldalról) eltérnek a pénzügyminiszter által közzétett adatoktól. Elöljáróban kijelentette, hogy a törvény-előkészítési munkálatok szerintük éppen fordítva történtek, mint kívánatos lett volna: azaz elsőként kiszámították, mekkora összeget lehet a tulajdonrehabilitációra for­dítani, majd a 60-70 milliárd forintos kerethez konst­ruáltak egy törvényt. Beszámolt arról is, hogy míg a pénzügyminiszter 1800 milliárd forintra becsülte az állami vagyont, addig neves szakértőkkel végeztetett számításaik szerint ez az összeg 7500-8000 milliárd forintra tehető. A teljes körű rehabilitáció pedig — amit egyébként a kisgazdák is lehetetlennek tartanak az elmúlt negyven évben bekövetkezett tulajdonválto­zások miatt— 1800 milliárdba kerülne. Kifogásolják tehát, hogy nem készült pontos felmérés és részletes elemzés az állami vagyonról. A szóvivő összességében úgy ítélte meg, hogy hi­ányzik a törvénytervezet két fontos alapja: a politikai közmegegyezés és a gazdasági racionalitás. A kárpót­lás kérdésében egyébként a német tulajdonrendezést tekintik irányadónak. Vagyis első lépésként fel kellett volna mérni az igényeket, s azután kidolgozni a kár­pótlás részleteit; elővételi jogot vagy cserevagyont biztosítva az eredeti tulajdonosoknak. A sajtótájékoztatón szóba került a fegyvereladási botrány témája. Egy erre vonatkozó kérdés kapcsán Oláh Sándor főtitkár sajnálatosnak ítélte, hogy ju­goszláv oldalról „kicsit feltupírozták az ügyet”. Mint mondta: „a fegyvereladás a nemzetközi kereskedelmi forgalom szerves része, természetes dolog”. Nem az viszont, hogy a magyar kormány sorozatosan hibákat követett el, hiszen — vélekedett — már az első jugo­szláv hírek nyomán nyíltan, részletesen fel kellett vol­na tárnia e kereskedelmi ügyleteket. Amelyek egyéb­ként — tette hozzá — senki ellen sem irányultak. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A lottó nyerőszámai — A Szerencsejáték Rt. közlése szerint a lottó 6. játékhetének nyertes számai a kivetkezők: ' «flíe urnáik A CÍA amerikai .. ionai titkokat adett át Bagdadnak Irak sikeres ellenállásának egyik titka hogy az ország sok amerikai k: ton;< titkot ismer, amelyeket a együttműködés során a iől kapott. Ezt jelentette csü- '■'í tökön a The Washington Post. A lap egy vezető diplomáciai tu­dósítója szerint az amerikai hír­szerzés, a CIA a nyolcvanas évek elejétől épitett ki kapcsolatokat Irakkal abból a célból, hogy ki­vonja az országot a Szovjetunió befolyása alól, és háborúban tartsa Irán ellen. Bagdad „csalétekként” titkos amerikai felderítési adato­kat, légifelvételeket kapott az iráni haderő helyzetéről, de megismer­hette az amerikai harctéri hírszer­zés módszereit is. — Ennek kö­szönheti most, hogy -a példátlan méretű bombázások ellenére Szad- dám Husszein elnök fenn tudja tartani az összeköttetést csapatai­val — írta a lap. A Szaljut—7 Argentínában ért földet Az irányíthatatlanná vált Szal­jut 7- Kozmosz—1686 űregyüt­tes közép-európai idő szerint csü­törtök reggel 4 óra 47 perckor Ar­gentína nyugati része fölött belé­pett a Föld légkörének sűrű rétege­ibe és megsemmisült —jelentette a TASZSZ. A 40 tonnás szerkezet a Reuter­nek az amerikai űrközpontra hi­vatkozó híradása szerint lángoló tűzlabdaként, óránként 27 000 ki­lométeres sebességgel csapódott az Andok hegyei közé a chilei határ közelében. Egy nap alatt 11 tolvajt, betörőt fogtak el a rendőrök (Folytatás az 1. oldalról) élettársát, meg a szomszédját. Ők a lépcsőfor­dulónál álltak őrt, valaki telefonált a 07-nek, míg Temesvári István visszament. Ott egy fia­tal, bőrkabátos férfival került szembe, aki a gondnokot elsodorva kezdett lefelé szaladni a lépcsőn. Ő utána, s a nyolcadikon „ütközött” a csapat. A falhoz lökték a menekülőt, aki, hogy elengedjék, a zsebéből a földreszórt egy köteg ezerforintost. A dulakodásra egyre több lakó jött elő, majd a megérkező rendőrök megbilincselték. — Mivel a férfi Pestről érkezett, joggal gya­nítottuk, hogy nem egyedül — folytatja a törté­netet a rendőrkapitányságon Héjjas János zászlós. — Egyikünk rossz Skodájával körbe­jártunk a közeli utcákban, s egy sportruhás férfire fel is figyeltünk. Nem álltunk meg még­sem, hanem egyre tágítva a kört, tovább keres­tük az esetleges tettestársakat. Tudtunk viszont arról, hogy egy rendszám nélküli piros Porsche azon a délelőitön szemet szúrt a lakótelepiek­nek. A BP benzinkútnál megleltük, de üresen. Mögötte 5-6 méternyire állt egy fehér 1200-as Lada, abban ketten ültek. Az egyikük a sport­ruhás volt. A rendőrök igazoltatták a két fiatalembert, akik nem akartak tudni a Porschéről. Addig, amíg a kulcsa az egyikük zsebéből elő nem került. A Ladából pedig egy gázpisztoly. Ha­sonlóan a bőrkabátoshoz, Budapestről jöttek, a kocsikat pedig nem lopták, a forgalmi enge­délyek szerint az övék mindkettő. A három férfi együtt „dolgozott” a tizedi­ken. Kettő észlelte, hogy jön a lift, s gyalog menekültek a lépcsőn. A harmadik „gyanútla­nul” ott maradt. Meglettek a három lakásból elvitt értékek is: összesen 43 ezer forint, egy arany fülbevaló, egy karikagyűrű, ezüstérme, kettő 100 pengős. Ja és megvan a tanulság is: körzeti megbízott „felett" betörni — ehhez azért pofa kell. Még ha nem is tudja valaki, hogy a házban szolgálati lakások vannak. Rendőröknek. * * * Pórul járt a betörő Tompán is. A Szenthá­romság téri római katolikus plébánia ablakát kiütve jutott be a papiakba szerda délután, de nem az ilyenkor elvárható „munkába” kez­dett. Evéshez látott, s hogy vidámabban teljen az idő, magnót hallgatott. A szomszédok jel­zésére a helyszínre érkező rendőrjárőr ugyan­csak furcsállotta a jelenetet, de a tompái illető­ségű tolvaj egyáltalán nem jött zavarba. így indokolta meg a jelenlétét: —- Őrmester úr, én csak az ördögöt akartam agyoncsapni itt — s alkoholtól zavaros sze­mekkel, „ártatlanul” nézett a járőrre. Majd kiderült az is: az ördögűzéshez odahaza tiszta szeszből készült pálinka ivása után vette a bátorságot. * * * Este nyolc órakor a kecskeméti rendőröket hivták telefonon. Az MMG portásának föl­tűnt, hogy egy Trabant állt szorosan a Traverz Vállalat kerítése mellé, belülről pedig egy tar­goncás pakolt át különböző holmikat. A rendőröknek sikerült a távozni készülő tra- bantost elérniük, a csomagtartóból pedig elő­került a gyűjtemény. Kötöződrótok, huzalok, deszkák. A „megtévedt anyagbeszerzők” ügyét a vá­rosi bíróság gyorsított eljárással tárgyalja majd. * * * Ugyanígy azét a tolvajét is, aki a Halasi úti felüljáró alatti parkírozóból — nem tévedés egy kétütemű Trabantot akart elvinni a megyeszékhelyen. Levette a ponyvát a jármű­ről és beült. Elmenni már nem tudott, mert egy szemtanú értesítette a gazdát s a rendőröket. Ez a bűnöző is kész volt a válasszal, amikor tettének indítéka felől faggatták: ellopták az övét is, ezért most egy másik Trabantoson bosszút állt... * * * A kiskunhalasi Park Áruház mellett a por- tyázó éjszakai járőr figyelt föl az egyik butik betört kirakatüvegére. Szerencséjük volt: bent munka közben lelték a tolvajt. Módszeresen pakolta össze a holmikat, de még nem sikerült sokat, elfogásakor alig haladta meg a szajré értéke a 10 ezret. Ez a tettes sem volt híján a magyarázatnak. Mint elmondta: összeveszett az asszonnyal, berúgott, de hogy az üzletbe milyen úton került, arról abszolút semmi fo­galma sincs. * * * Az utolsó szerdai sikeres elfogás éjféltájban Lajosmizse határában történt. Egy rendőr sza­kaszvezető a helyi önvédelmi csoport két tag­jával, egyikük személygépkocsijával portyá- zott az éjszakában. Elérték a klábertelepi vegyesboltot, ahonnét abban a pillanatban nagy sebességgel startolt egy autó. Benne há­rom férfival. A járőr egy pillanatra megállt és a boltajtó előtt egy nagy kalapácsot leltek. A földön egy levert lakat hevert, ám a tettesek nem jutottak az üzletbe. Az éjszakát vigyázok feltehetően megzavarták őket. Usgyi a menekülők után és sikerült is rövid távon a másik kocsit elcsípniük. A háromtagú Örkényi társaság ugyanúgy járt, mint ahogy már előttük nyolcán. Pórul. Noszlopy Hogyan került tízezer Kalasnyikov Jugoszláviába? (Folytatás az I. oldalról) hadsereg raktárából visszapótlási kötelezett­séggel elvihetnek árut. Ennek mindig írásos nyomának kell lennie. Magyarán: a Honvédelmi Minisztérium az első pillanattól tudott a jugoszláv exportról. Ráadásul a minisztériumot már tavaly novem­ber végén megkereste a jugoszláv fél, hogy a fegyverszállítással valami gond van. Erre azt a választ adták, hogy minden kizárólag a sza­bályok betartásával történt. Pedig a probléma nem ez volt. — Hanem mi? — Itt több tekintetben szabálytalanságot követtek el. Érvényben van egy 1990-es mi­nisztertanácsi rendelet, aminek június 11 -ei módosítását már Antall József írta alá. Ez kimondja, hogy haditechnikai eszközt és szol­gáltatást Magyarország területére behozni vagy kivinni kizárólag egy e célra létrehozott öttagú bizottság engedélyével lehet. Mégpedig csak akkor, ha ennek valamennyi tagja egyet­ért a döntéssel. Öt személyről van szó: Morvay Istvánról, Raflai Ernőről, Boross Péterről, Katona Tamásról és Bogár Lászlóról. Öt ál­lamtitkár ugyebár, mert Boross Péter akkor még a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára volt. Csakhogy erről a fegyverexportról kizá­rólag három bizottsági tag tudott: Morvay és Katona nem. Ez már a rendelet megsértése. Jugoszlávia és Magyarország között él egy haditechnikai államközi szerződés. Kimondja, hogy a magyar—jugoszláv vegyes bizottság­nak rendszeresen üléseznie kell. Tevékenysé­géről a parlament honvédelmi és külügyi bi­zottságát köteles rendszeresen tájékoztatni. Ezzel szemben csak három napja értesültünk a létéről. Tehát időszerű a kérdés: ki ellenőrzi a kormányt? Gyakorlatilag a kormány és szer­vei ellenőrzés nélkül működnek, azt tesznek, amit akarnak. S a legfelháborít óbb az, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter az utolsó pillanatig tagadta a tényeket. — Antall József miniszterelnök január 25-én vizsgálatot indított az ügyben ... — Csak névleg. Vizsgálat gyakorlatilag nem volt. Mert nem volt mit vizsgálni. Azok, akik ezt végezték volna, az ügy szereplői is egyben. Itt parlamenti vizsgálatra lett volna szükség. — A jugoszláv sajtóban egyesek úgy vélik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri az önálló horvát államot. sí-f. ofekis az el. A többi belügyük. Engem másféle kérdés foglalkoztat. A jugoszláv televízióban bemu­tatott film azt támasztja alá. hogy Magyaror­szágon igen aktívan működik az ÚTBA, a jugoszláv titkosszolgálat. Hol a magyar elhá­rítás? — Előfordulhat, hogy az eset kapcsán szemé­lyi változásokat fog követelni az ellenzék ? — Nem. Itt súlyos taktikai hibát követtünk el azzal, hogy belementünk e semmitmondó nyilatkozat megjelentetésébe. Mindössze any- nyit bírtunk kicsikarni, hogy a kormány elis­merte; elkövetett bizonyos hibákat. Továbbra is követelnünk kell egy vizsgálóbizottság felál­lítását. Ráadásul bebizonyosodott, hogy e zárt bizottsági üléstől és a nyilatkozat kiadásától függetlenül továbbra is folyik a ködösítés, a szándékos félrevezetés. — Mire gondol? — A csütörtöki Magyar Hírlapban Héjj Antal, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, sajnos, azt kell mondanom: hazudik. Azt meri ezek után állítani, hogy a jugoszláv—magyar vegyes bizottság közremű­ködésével nem szállítottak fegyvert. Azt nyi­latkozta, hogy e bizottságnak jelenleg nincs magyar elnöke, s utoljára másfél éve ültek össze. Ez — miként az előbbi mondat — úgy­szintén nem igaz. Az elnök: Boross Péter. Utoljára tavaly júniusban üléseztek. Erről jegyzőkönyv készült, amiben egyebek mellett szó van a kölcsönös árucseréről. Itt részletesen olvasható, hogy mikor, milyen feltételekkel, ki, hova szállíthat fegyvert. Ugyanakkor talán elkerülte a főosztályvezető figyelmét az az 1989-es kereskedelmi miniszteri utasítás, amelynek a címe: Haditechnikai eszközök és hadfelszerelések cikkének exportjára vonatko­zó utasítás. Ebben egyébként az engedélyezési eljárással kapcsolatban ismét szerepel az a bi­zonyos, már említett öttagú bizottság. Ez is egyértelműen alátámasztja az érintett szemé­lyek részvételét az ügyben. — Képviselő úr! Amit ön e nyilatkozatában a Petőfi Népének elmond, nem sérti az államtit­kot? — Semmi esetre sem! Egyrészt az összes adat már korábban napvilágot látott, a hivat­kozott rendelkezések nyilvános közlönyökben megjelentek, másrészt a zárt ülésen így szóba ,sem került. Amit tehát elmondtam, azért vál­lalom a teljes felelősséget. DÖNTÖTT A KORMÁNY Csínján bánni a bérekkel (Folytatás az 1. oldalról) kig terjedő bérnövekedés esetén már vállalati nyereségadót kell fi­zetniük. Az adó ebben az esetben csak a 18 és 28 százalék közötti bérnövekményt terheli. Azok a vállalatok, amelyeknél a béremel­kedés az idén meghaladja a 28 szá­zalékot, arra kényszerülnek, hogy a teljes bérnövekmény — tehát a 0-tól 18 százalékig terjedő rész — után is vállalati nyereségadót fizes­senek. A kormány arra kívánja ösztö­nözni a cégeket, hogy csak óvato­san éljenek a létszámleépítés esz­közével, nehogy ugrásszerűen nö­vekedjék az idei esztendőben a munkanélküliek száma. Ennek megfelelően a létszámleépítésből származó bérmegtakarítást adó­mentesen csak 5 százalékos mérté­kig használhatják fel bérnövelésre. A közszolgáltatást végző vagy ilyen tevékenységgel is foglalkozó vállalatok ilyen szolgáltatásaik mértékéig jelentős adókedvez­ményben részesülnek. Ezeknek a cégeknek csak akkor kell adót fi­zetniük, ha 28 százaléknál na­gyobb mértékben emelik a béreket. A kedvezményes adózási sáv is megemelkedik, 28-tól 34 százalé­kig terjed, nem pedig 18-tól 28 szá­zalékig, mint más vállalatok eseté­ben. Az idén az érintett cégeknek mérleghűen fel kell tüntetniük, hogy mekkora adót fizettek a költ­ségvetésbe a béremelések után. Ezt a pénzt ugyanis a kormány 1992- ben — az ET állásfoglalásának megfelelően — bérpolitikai célok­ra kívánja felhasználni. Az SZDSZ két miniszter távozását követeli A Szabad Demokraták Szövetségének Ügyvivői Testületé nevében Kis János pártelnök levélben for­dult Antall József miniszterelnökhöz a fegyvereladási botrány ügyében: „A Szabad Demokraták Szövetsége sajnálattal ál­lapítja meg, hogy a köztársaság kormánya még min­dig nem néz szembe a Jugoszláviába, közelebbről a Horvát Köztársaságba irányuló fegyvereladás követ­kezményeivel. Még most is úgy állítja be a történte­ket, mintha szokásos kereskedelmi ügyletről lett vol­na szó, melynek lebonyolításába formai hibák csúsz­tak. Valójában rendkívüli politikai jelentőségű akció volt ez, amely súlyosan ártott állami és nemzeti érde­keinknek, és durván megsértette a haditechnikai esz­közök kiviteléről rendelkező jogszabályt. A hatályos kormányrendelet értelmében „Nem le­het engedélyt adni fegyverek eladására olyan térség­be . . ., ahol fegyveres konfliktus bekövetkezése vár­ható (válságövezetek)” (21/1990. (II. 2.) MT rendelet, 3. paragrafus (2). A szomszédos Jugoszlávia jelenleg válságövezetnek számít. Azonban többről van szó a jogszabály betűjénél. A magyar nemzeti politika sarkalatos elve kell legyen, hogy a köztársaság kormánya minden olyan lépéstől tartózkodik, amelynek következtében a határainkon túl élő magyar kisebbségek tússzá válhatnak orszá­guk politikai belharcaiban. A Jugoszláviába irányuló fegyvereladás megsértette ezt az elvet; felelőtlenül veszélybe sodorta a Szerb Köztársasághoz tartozó Vajdaságban élő magyar nemzeti kisebbséget, és álta­lában is hátrányosan befolyásolta a szomszédos or­szágokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetét. Ennek aggasztó jelei máris megmutatkoztak. Tetézte a bajt, hogy a kormány tagjai, semmibe véve a tárgyi bizonyítékokat, heteken át tagadtak, és még mindig vonakodnak feltárni a teljes igazságot. Megrendült a kormány szavahihetőségébe vetett bi­zalom itthon és külföldön egyaránt. Az egész magyar nemzet érdeke, hogy ez a botrá­nyos ügy haladéktalanul lezáruljon. Erre azonban csak akkor van mód, ha a magyar kormány ugyan­úgy jár el, ahogyan hasonló helyzetekben minden demokratikus ország kormánya cselekedni szokott: ha a titkolózás és szivárogtatás szerencsétlen párosí­tása, valamint a felelősök mentegetése helyett a nyil­vánosság elé tárja a keserű igazságot, ha hivatalosan is megnevezi az ügyért felelős két minisztert, és ha azok mindketten, késlekedés nélkül távoznak poszt­jukról. Bízunk benne, hogy Miniszterelnök Úr átérzi a helyzet súlyosságát, és megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy helyreálljon a Köztársaság nemzetközi tekintélye és a Kormány szavahihetősége, s hogy lecsillapodjanak a jugoszláviai magyar kisebb­ség körül felkavart indulatok.” (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom