Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. fcbru;» is. 1. Fl NK PE A növényvédelem „új ruhája” FI LM JEGYZET Bizonyisten felüdülés volt. A Növényegészségügyi és Talajvédel­mi Állomáson, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel karöltve megkezdődött a növényvédő szakmérnökök továbbképzése. Semmi politika, csak arról van szó, hogy ezt az elég egyedinek számító, agrárberkekben is kiemelten kezelt részterületet hogyan lehet job­bá, működésképesebbé tenni, a valóságos igényekhez jobban igazí­tani. A továbbképzés első, bevezető előadását a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Reisinger Péter tartotta — tessék meglepődni! —, a szakmáról. Hogy egy-egy mondat hallatán a buzgón jegyzetelő növényvédősök fel-felszisszentek vagy buzgón bólogattak, természetes. A történelmi visszatekintés egészen 1968-ig nyúlt vissza, amikor — mint elhangzott — megszületett a világ akkor egyik legmodernebb törvénye erről a szakágazatról. Azóta — tetszik, nem tetszik — van növényvédelem mint szakma, és mára van mintegy 3000, nem akármilyen szakképesítés­sel rendelkező képviselője. És itt érdemes megemlíteni, hogy véletlen sem „csak” a szakma és a háromezer szakember sor­sáról van itt szó! Hiszen vala­mennyien táplálkozunk. Nem? Mára sok minden megválto­zott — több soron is — e szakma környékén. Ma, mene­telve az „Európai ház felé”, a növényvédelem egy korszakát le kell zárni. De úgy, hogy közben tudván tudjuk: a nö­vényvédelem szervezeti, szak­mai, személyi feltételeivel igen közel áll ahhoz, hogy kevés javítással az EGK elvárásai­nak megfeleljen. Egyébként, mindezt messzemenőkig figye­lembe véve, végzik az utolsó simításokat a növényvédelem és agrárkemizálás koncepció­ján. Sok-sok információval Van egy felmérés, mely sze­rint a termelt növényekben a különféle kár- és kórokozók Európában mintegy 15 száza­lék, a világon 20 százalék ter­méskiesést okoznak. Ugyanak­kor az ellenük való védekezés­nek kemény ellenfelekkel kell megküzdenie: a zöld mozgal­mak képviselőivel, a lakosság értékítéletével és a gazdaságos­sággal. Nos, az úgynevezett integrált növényvédelem mindhárom szorítás kívánalmainak megfe­lelhet, az ésszerű szakmai kité­telek mellett. Ez az a növényvé­delmi módszer — hányszor em­legetjük! —, amely csak akkor védi a növényt, ha támad a kár- és kórokozó, vagyis vegyszer- és költségtakarékos, sőt, mesz- szemenőkig környezetkímélő. Ehhez viszont nem kis felsze­reltség kellene! Például az elő­rejelzés adatainak számítógép­re vitele és szinte azonnali ter­melőhöz juttatása. Meg, per­sze, célmüszerek — néhányat már meg is vásároltak — és a szervezés, amellyel a meteoro­lógiai megfigyeléseket és a nö­vényvédelmi előrejelzést össze lehet kapcsolni. Mindez 1991 - re vár, amit e szakma is az át­alakulás évének tart. Ha már az előrejelzés rend­szere „szuper”, jöhet a konkrét védekezés. Amihez ismételten elengedhetetlen az információ a „milyen új szerek vannak?”- tól, a „mely országok milyen szerekkel kezelt növényi termé­ket nem engednek meg forgal­mazni?”^. Annál is inkább, mert ezekbe az információkba „belefér” az is, hogy a különböző növény­védő szerek mely forgalmazási kategóriába sorolhatók, vagyis ki milyen tanulmányok elvég­zése után használhatja fel. Ez­zel kapcsolatosan szintén az EGK rendelkezéseit óhajtják alapul venni. Vélhetően, az ed­digi — a nagyüzemi, feltételes és a szabad forgalmú cso­portosítás helyett, végzettség­hez kötődik majd egy-egy szer beszerezhetősége. Ugyancsak a további megbeszéléseken ala­kulhat majd ki az úgynevezett növényorvoslás rendszere is, amelynek egyik tervezett, mű­ködtethető formája lesz a felső­fokú növényvédelmi képesítés­hez kötött, szaktanácsadás jel­legű, növényvédelmi magán­praxis is. Vegyszer igen—nem A növényvédelem megjele­nési formája a növényi termék, hiszen abból valóságosan is kö­vetkeztetni lehet a munkákra. Mégpedig a ma oly sokat emle­getett szermaradék-vizsgála- tokkal. És ezekről jócskán van túlzott, meg nem alapozott hie­delem, sőt, gyakran rémhiede­lem a fogyasztókban. A labo­ratóriumok statisztikája szerint hazánkban évente 20 ezer min­tát vizsgálnak több szempont­ból. Ezek nyólevan százaléka bizonyul teljesen tisztának, 8 százalékában nyomokban ki­mutatható, és mindössze 2 szá­zalékában a megengedett érték fölötti a szermaradvány. Ugyanakkor immároh és végképp ellentéteként a statisz­tikának — rengetegen beszél­nek az úgynevezett biogazdál­kodásról. A valós igaz, nem hivatalos — felmérés szerint Magyarországon 100 ezer hek­táron próbálkoznak termelők abszolút mechanikai módsze­rekkel helyettesíteni a vegysze­reket. így végigkövetve az előadást — és egyúttal a növényvédelem rendszerének megváltozását jelző elképzeléseket mind­amellett, hogy már valósággá vált dolgokat is jelzett a minisz­térium szakvezetője, mégis megválaszolatlannak tűnik két kérdés: a mikor és a miből. Ezekre viszont csak nagyobb összefüggések tisztázása után lehet válaszolni. Nem csupán szakmai „szócsatákban”. * ' Gál Eszter Egyre kevesebb félegyházi suszter marad a kaptafánál A lakosság szegényedésének egyik jelét az utcán is észlelni lehet, a járókelők cipőjén, csiz­máján. Ezek ára ma már megközeliti a falusi, kisvárosi átlagkeresetnek majdnem a felét, és a minősége sem kifogástalan. Éőként a gyermek­cipő szakad hamar. Egyesek véleménye szerint a gyártóknak nem is érdekük, hogy tartós ci­pőt, csizmát készítsenek, mert akkor csökken a kereskedelmi forgalom, s a bevétel is. A szaküzletek pedig nem szívesen vállalják a rövid használat után tönkrement lábbeli cseré­jét. A cipőgyárak általában nem örülnek a visz- szaküldött portékáiknak, bár a minőségi ellen­őrzés elégtelenségéért ők a felelősek. A cserére visszaadott lábbelit a szaküzletek a vásárlónak díjmentesen, a saját költségükre inkább kijavíttatják Félegyházán, mintsem vál­lalják a hercehúrcát a készítőkkel. Kiskunfél­egyházának hajdan szinte valamennyi utcájá­ban lehetett találni lábbelit készítő, javító ipa­rost. Előfordult, hogy cégtábla sem jelezte ezt, de a környéken lakók tudták, ki talpalja, sar­kalja a cipőt s varrja meg az elszakadt csizmát. Manapság a városi ipartestületben bejelen­tett, négyszáznál több kisiparos és vállalkozó közül mindössze öten művelik a lábbelikészítő, -javító szakmát. Tanuló ritka, magánvállalko­zó pedig ennél jövedelmezőbb szolgáltatást igyekszik bevezetni. A cipőipari szövetkezet ja­vítórészlegében az ipari tanulók egykor a cipő-, csizmajavítás rejtelmeivel ismerkedhettek. A felhasznált bőr- és műanyag talp, valamint egyéb segédanyagok áremelkedése miatt, a ci­pőjavítás díja 20 százalékkal magasabb, mint korábban volt. Még így is olcsóbb a cipőt, csiz­mát szakszerűen javíttatni, mint újat vásárolni. A tehetősebbek ezért szánják erre magukat, mert a méregdrágán vásárolt, divatos portékát sajnálják eldobni. Mások pedig azért, mert esetleg egyetlen pár használható, téli lábbelijük akad. A szolgáltatók gyakran találkoznak padlás­ról lekerült, divatjamúlt, de jó minőségű anyag­ból készített lábbelivel. Bár eljárt felettük az idő, járni még lehet bennük, kevés hibájuk mi­att könnyen javíthatók. Kiskunfélegyházán is szívesen viselnek a fiatalabb korosztályúak fe­hér színű sportcipőt. Azért, hogy más évszak­ban is hordhassák, többen szeretnék sötétebbre átfestetni vagy a kopottságát eltüntetni, mert újat pár ezer forinton alul ritkán lehet kapni, amióta a nemzetközi „piac” megszűnt a kiskun városban. Jó festéket azonban a szolgáltatók ritkán tudnak beszerezni, s ezt a munkát nem szívesen vállalják. Divatos a kapcsos vagy a tépőzáras cipő, csizma. Egyik-másik elég rövid élettartamú. Szerencsés esetben javítható,' s tovább hordha­tó. A mai cipők legfeljebb egyetlen szezont ké­pesek „kiszolgálni”. Régen a félegyházi és kör­nyékbeli kisiparosok méretre készített cipője, csizmája sem volt drágább a mostaniaknál, mi­nősége azonban össze sem hasonlítható: Jellem­ző, hogy nagyanyáink divatos nyári topánkáját- még az unoka is elhordhatta, ha volt kedve felvenni. Manapság ilyen tartós lábbeli aligha található. Sajnos, az is igaz, hogy Kiskunfélegyházán egyre többen a legutolsó pillanatig hordják láb­belijüket, bár a javítás költsége ilyenkor még magasabb, a több munkafolyamat miatt. Az életszínvonal csökkenése a javítóműhelybe is „betört”. A cipők, csizmák árulkodnak viselő­jük sorsáról. M. D. Ember, mi a neved? Elképedve nézem-hallgatom a Pano­rámát. Nem először. Fogolytáborok, vallató­cellák kínzó mindennapjait felidéző túl­élők rémes dolgokról beszélnek. Nemrég a kárpátaljai „malenkij robot" áldoza­tainak megpróbáltatásait mondták el az öregek. A lágerélet hétköznapjait idéz­ték föl: a fát cipelők túlterhelését, a csonttá fagyott holtak szekérre dobálá- sát, aztán a rakomány gödörbe ürítését, a hullákból emelt dombot. „Fű kizöldül ósírhanton, bajnok éb­red ..Az emlékezetben. Egyik öreg megjegyezte: Ha a fogoly kisebb rönköt vett a vállára, a KATO­NA visszaküldte! Ez ütötte meg fülemet: a katona — aki visszaküldte, aki rogyásig megter­helte . . . Ismétlem: a katona, aki egy­szerű ember volt, akit csupán a szerencse mentett meg, hogy nem öt fogták ej, hanem a másik nációhoz (másik sereg­hez) tartozó (ka) t. Mert, ugye, ha őt fogják el, akkor a mostani fogoly ordí­tana rá: — Nagyobb rönköt cipelj! Mint Krisztus a Golgota-hegyre. Nos, azon kesergek: hogyan lehetsé­ges, hogy a felülkerekedő ember nem ismeri föl az alávetett emberben a tár­sát! Mi több: nem ismeri föl benne Ön­magát! Önnön ember arcát, emberi sor­sát.. . Hogyhogy nem jut eszébe: ezt is anya nevelte, mint öt : ezt is szülők, gyerekek várják haza, mint őt; ez is érző ember, mint ő. Ha vallásos, akkor a felebaráti szeretet jussán; ha csupán emberhívő (humanista), akkor emberi érzései jus­sán. Tanítani kéne — akár a Miatyánkot — a harangszavú Hemingway-regény mottójául választott Igét: „ ... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól". (John Donne) De sose várd a harangszót kívülről — bensődben, telkedben szólaljon meg az emberért síró harang. És ha ezt a benső hangot meghallod, akkor azt mondhatod ( vallásos érzülettel): „az Is­ten szólított meg", vagy úgy mondhatod (humánus érzülettel): „a bennem lako­zó Ember szólalt meg". A történelemben minden emberi ma­gatartásra van példa: jóra és gonoszra, áldozatkészre és önzőre, bátorra és gyá­vára, fölemelt főre és földre sunyitóra. A megfélemlítettek sokasdga nem meri cselekedni a jót, ha rája les a go­nosz országa. Most a történelmi panorámán a sztá­linista- rákosista elvakultak kerültek porondra. De tudjuk: korábban horog-. keresztesek meg nyilaskeresztesek fe­szítették „keresztjükre" a kiszemelte­ket, azelőtt meg a Prónay-hivek, a Bach-korszak rendcsinálói, a középkor­ban az inkvizitorok önkényeskedtek. És sorolhatnám, visszahátrálva a barlang­lakáig. Lám, világi izmusok, vallási izmusok egyaránt kinevelték és dolgoztatták az elvakult végrehajtókat. Ezek irgalmat­lanul bántak a kiszolgáltatottakkal. És most?. ... Minden újrakezdésnél hajlandó az ember új hittel küzdeni, és bízva bízni. Hogy mától másképp lesz! Hogy végre győz az emberi igazság és az igazi emberség! Történelmi korok során mindig csa­lódnia kellett a társadalom jáva emberi­ségének. Megajándékozhat-e a jelen lévő történelem azzal, hogy_ a mostani újra­kezdés kivétel? Vajon elérhetö-e a „leg­jobb", a „legigazibb" rend világa? Éppen e cikk írása közben hallottam a rádióból, hogy valaki (okos, realista filozófus elme) azt mondta: „a legjob­bat, a kívánt dolgokat soha nem lehet igazán elérni, csak megközelíteni!' Itt volt az izmusok nagy tévedése!" Vagyis abban, hogy valamennyi izmus azt hitte magáról: a világ legjobb rendjét képvise­li. A kommunista eszme meg éppenség­gel valamiféle világmegváltó, messia- nisztikus önhittséggel lépett a dolgozók nemzetközi társadalma elé. Hogy ez mennyire sikerült? Tudjuk. Nyögjük. Szidjuk. Kárhoztatjuk. Minden izmus ALizmus. Soroljam? IdeÁLizmus, materi ALizmus, feudA- Lizmus, kapitALizmus, szociÁLizmus. Egyikben több, másikban kevesebb az ALság '. . . Azok, akik törik-szakad el­tökéltséggel kényszerítik az emberi tár­sadalomra valamely „egyedül boldogí­tó" izmus eszközeit, intézményeit, elve­it, azok ugyancsak álemberek! Talpig elvbe öltözött eszközemberek. Nem az ember társai, csupán egy-egy elv meg­átalkodott vállfát jói. Ezért mondom Mórus Tamással együtt: „Őrizkedj az egykönyvű embe­rektől!" Egy-egy izmus fanatikusaitól: Ha azt kérdezik: ember, mi a neved?, talán jobb, ha nem mondasz semmit. A hallgatás is (bölcs) emberi szó. No. meg elegendő, ha „csupán" emberként élsz, embertársként cselekszel. Nem csak magadért. Embertársadért is. Balogh Ödön Cadillac man 1 Ha egy gépkocsi ügynök egy ; temetési szertartáson épp a megözvegyült, idős hölgyet vá­lasztja akciója célpontjául, ön­veszélyesen elhivatottnak vagy nagyon kétségbeesettnek kell lennie. Ha á provokációt ilyen körülmények között egyáltalán sikerül végighallggttatnia. az már a rendkívüli tehetség jelé. A Roger Donaldson rendezte amerikai produkció főszereplő­je: Joey minden említett tulaj­donsággal rendelkezik, sőt. . . „Cadillac man”, mint mond­ja, abból él, Hogy ismeri az em­bereket. Pontosabban: élvezi az ismerkedés stádiumát. Az érze­lem- és gondolatolvasást, a ve­vőre hangolódás, illetve a vevő áthangolásának állapotát. Ezek az eszményi Porschék, CadilIn­cék ragyogó díszletei között rögtönzött játékok mindennap­jainak nélkülözhetetlen tarto­zékai. Intuícióját, iróniáját munkaidő után is kamatoztat­ja. Idejére és pénzére két barát­nőjén édesanyján kívül szeré­nyebb mértékbeh, de elvált fele­sége'és kamasz lánya is igényt tart. A kicsit hétköznapi, kicsit zseni, kicsit balek Joey a látszat ellenére egyáltalán nem szenved ebben a mozgalmasságban. A bajok nem is Otthon,' hanem az autószalonban kezdődnek. Rosszul megy az üzlet, s a cég vezetői úgy döntenek, a sze­mélyzet egy részétől megvál­nak. Az eladók egy rendkívüli vasárnapot kapnak arra, hogy megmutathassák, ki a legjobb a szakmában. És az alapos előké­szítés után megkezdődik a fer­geteges tempójú, látványosan koreografált komédia. Joey att­rakcióit azonban nem szóló; ként, hanem egy duett része­ként láthatjuk. Partnere olyan, a mulattatás más stílusát képvi­selő kitűnőség, mint (legutóbb . Tery 'Jones Erik a vikingjében mókázott) Fim Robbins. A Ca~ ciillad-showb'd meglehetősen dinamikus jelenésként — az ut­cáról a kirakatüvegen át, mo­torjával érkezik. Sajnos, ekkor­ra már nem ez az egyetlen té­nyező. amely megzavarja Joey vásárlással kecsegtető „műso­rát”. Néhány perce érkezett ko­csinézőbe' férje társaságában egyik (ráadásul nem a kedvenc) barátnéja, s hívta fel kiborult volt felesége, hogy közölje: fo­galma sincs, tegnap óta hol tar­tózkodik tini lányuk. A különben csendes, szolid, nagydarab srácot miközben szaladgál, ordít és reszketve lö­völdöz — egy kérdés érdejdi igazán: ki a (cég titkárnőjeként alkalmazott) felesége szeretője? Amikör Joey úgy látja, erre a napra végképp fuccs.az üzlet­nek, úgy dönt: kerül, amibe ke­rül, megmenti a helyzetet.' Kellemes meglepetés: a túsz- történet leggondosabban, leg­pontosabban, legnagyobb csa­patmunkával kidolgozott része hat ■ a legkönnyedebbnek, leg­spontánabbnak. A visszafogot­tan is igen szuggesztív Williams és a látványos gesztusokkal mulattató Robbins a, végjáté­kok végén tradicionális — egy­más gyengéit' és erényeit elő­nyösen kiegészítő párosa. Bár a helyzet- és jéllemkomi- kum minden árnyalatával vir­tuózán dolgozó kis jnozi a mo­ziban elsősorban kétszemélyes, a produkció egésze nagyon so­kat köszönhet a csapat többi tagjának is. Többek között Ro­ger Domtldsonnak, akinek a szereposztás mindenképpen el­vitathatatlan érdeme. Tény, hogy a Cadillac man Robin Wil­liams produkciója. Humorának jellegzetességei nélkül a vég­eredmény egy másik, bizonyo­san gyengébb film volna. . Károlyi Júlia • Félévi értesítés idején. Javaslat a könyvjelző típusára Lajos karikatúrája) •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom