Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
1991. február 28. • PETŐFI NÉPE • 5 • A tükörteremben rendszeresen gyakorolnak a táncosok. HÁZAK, OTTHONOK, GYEREKEK Kecskemét • Varga Mihály- né több csoportban is foglalkozik a legkisebbekkel. • Az Otthon Bábszínház társulata rendszeresen jelentkezik új bemutatóval, az ifjú nézők nagy örömére. A gyermekek és fiatalok épülésére életre hívott házak sorában megyénkben a kecskeméti a legtágasabb, és kétségtelenül a legszebb is. Nem lehet más, hiszen a század- forduló utáni években a hírős város mesterei remekbe készítették, mintegy vizsgáztak szakmájukból az iparosotthon építésénél. Az eklektikus épületben természetesen van színházterem, díszterem, több műhely, kiállítóhelyiség. Mindez mit sem érne, ha nem keresnék fel a gyerekek és a fiatalok. De, szerencsére, sokan és gyakran felkeresik, jönnek tanulni, szórakozni, együtt lenni. A profilváltás mégis egyértelműen érezhető. — Mi változott, mi módosult? — kérdezem a ház igazgatójától, Burján Sándornétól. — Igazán nagy változtatást nem kellett csinálnunk, hiszen eddig is nyitottak voltunk, vártuk a városban és a környéken élő fiatalokat. Most kimaradt programunkból a mozgalmi képzés, helyébe a vezető- és a mentálhigiénés képzés lépett! Természetesen kiemelt figyelmet fordítunk a gyerekek és fiatalok szabad idejének hasznos és szervezett eltöltésére. Amikor idáig jutunk a beszélgetésben, óvodások érkeznek a házba. Megtudom, hogy a város minden pontjáról a nagycsoportosok iskolára való felkészítésre jönnek el, és különböző, de főként manuális foglalkozások keretében ügyeskednek, majd Dóbiás Péter zenetanár ismerteti meg őket a hangszerekkel, mutatja be a fúvós, ütős és billentyűs hangszerekből kiváltható hangokat. A kicsinyek napokig beszélnek az ilyen foglalkozásról, több alkalommal ilyenkor döntik el — és kérik otthon —, hogy hangszeres zenét tanulhassanak. — Mondjuk ki, mi most az intézmény célja. — A művészeti nevelés, az ismeretterjesztés és az egészségre nevelés, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Nyelvtanfolyamok? — Tizennyolc tanfolyamunk van, folyamatosan. Logi-klubunk reggeltől estig oktatja az általános iskolásokat, középiskolásokat. Nagy népszerűségnek örvend a Lutra-klubunk, a huszonhárom képzőművészeti csoportunk. És a tánccsoportok! Harmincnégy versenytáncosunk van, a közelgő tavaszi fesztiválon pedig módot kaptunk a bemutatkozásra. — Mennyiből gazdálkodnak? — Évi 13,3 millió forintból. Ebből az összegből a munkabér a legkisebb tétel. Egyébként százan dolgoznak nálunk tiszteletdíjasként. — Két színjátszó csoport is van . .. — Az Otthon Bábszínház, ahol gyerekek adják elő a darabokat, és a Deszka Színpad, melynek művészeti vezetője Ács Tibor. Nálunk próbál a városi leánykar, Szabó Sándor vezetésével. Az egészségnevelési program keretében a pincénkben kondicionálót akarunk berendezni, gyorsan hozzáteszem: pályázaton elnyert pénzből. Mivel kiemelten fontosnak ítéljük az egészséges életmódra való nevelést, folyamatosan szervezünk természetjárást. Az elmúlt évben tizennyolc, többnapos — sőt, -hetes — túrát indítottunk. — Jelentkeztek-e új ifjúsági szervezetektől, hogy itt akarnak otthont kapni? — Igen. Itt van a Fidesz Narancs Klubja, itt tartott vásárt a Kedisz, és a jehovista fiatalok a mozitermet igényelték tőlünk. Selmeczi Katalin • Agyagformálás — alapfokon. (Straszer András felvételei) A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Forrás 1991/2. A Forrás legújabb számában Gion Nándor írót Mák Ferenc köszönti 50. születésnapján. „Talán ő volt az egyetlen, aki a bácskai legendánkból megalkotta a maga tündérhonát, gazdagabbnak álmodva a szántóföldek termését és a szellem színes ragyogását, mint az a valóságban bármikor is létezett volna.” — olvasható a Fölfelé menekülő lélekkel című írásban. Gosztonyi Péter Hitler idegen hadseregei című könyvéből A keleti arcvonalon című fejezetet közli a folyóirat. A kötet 1976-ban Düsseldorfban jelent meg, idén ősszel pedig már magyar nyelven is olvasható lesz a Zrínyi Katonai Könyvkiadó jóvoltából. Bács-Kiskun megye érdekviszályairól abból az érdekszociológiai kutatási anyagból találunk szemelvényeket, amely három megyét hasonlít össze, s ami az MTA és a Soros Alapítvány támogatásával kötetben is megjelenik a közeljövőben. A Gergely András írásának címe Alföldi érdekek, konok kun koponyák. Károlyi Júlia Kecskemét képzőművészeti életének néhány meghatározó személyiségét mutatja be az olvasóknak. így Molnár Péter és Pócs Péter grafikusművészeket, Szilágyi V. Zoltán grafikus és animációs filmrendezőt, Benes József festő- és grafikusművészt, Gerle Margit keramikusművészt, Kal- márné Horóczi Margit festőművészt, Eskulits Tamás szobrászművészt, valamint Probstner János keramikusművészt. FILM Saint Tropez-i leánykereskedők Az új, francia erotikus filmről sokat elárul, hogy rendezője az ismert divatfotós: Jean Rougeron. Ennyiből is tudható, hogy a produkció részleteiben és egészében is szebb, illetve szépelgőbb az átlagosnál, a rendező a szokásosnál is nagyobb gondot fordított arra, hogy minden szereplő az előnyösebb profilját fordítsa akció közben a néző felé. Erősen kellett figyelnie, mert hálószobákban és egyéb színtereken folytatott mozgalmas jelenetekben nincs hiány. A mozidarab ugyanis a többi között abban különbözik az Emma- nuelle-széria ugyancsak esztétikus képviselőitől, hogy az elegáns lakóterekben és tengerpartokon megejtett esztétizálás egy krimi vázára épül. Főhőse Tony, a párizsi arany ifjú, aki utasításba kapja a divatcég álcája alatt tevékenykedő szervezettől, hogy csábítsa el a jól szituált polgári családok szépséges tinédzseréit. Persze, nemcsak úgy Tart pour Part, hanem abból a célból, hogy megfelelő jutalék ellenében átadja őket a szervezetnek. A srác nagy ambícióval lát a megbízás teljesítéséhez. Nem válogatós, mindenféle típust egyformán kitüntet érdeklődésével. Bekövetkezik azonban az első „baleset”; a megszédített lányka (amint az lenni szokott) megosztja barátnőjével is a titkot. Eszében sincs, hogy nemet mondjon udvarlójának, amikor az arra kéri, hogy menjen vele Saint Tropez-be, divatfotózásra. Egyet kér csak, hogy ne szóljon erről senkinek. A meghívást a többi jól nevelt hölgy is megkapja, természetesen más-más időpontra. Mindany- nyian odavannak a lehetőségért, hogy a divatszakmában kamatoztathassák adottságaikat. Nem sejtik, hogy ezek a fotózások arra teremtenek alkalmat, hogy az arab megrendelőket „friss hússal” ellátó felhajtok megtekinthessék és kiválaszthassák a kínálatból a legmegfelelőbbeket ... G. T. T. — k — ASA1MTR0PEZ-I íiÁNYKKRESKEDOK $:!'« MI MARAD A PEDAGÓGIAI INTÉZETBŐL? Csupán a tanártársadalom a megmondhatója, mennyire megoszlanak a vélemények a megyei pedagógiai intézetről, annak eredményes vagy eredménytelen működéséről, fontosságáról, s általában a vele szemben támasztott elvárásokról. Egyesek elégedettséggel, mások aggódással figyelik a napokban zajló változásokat. A megyei közgyűlés legutóbbi tanácskozásán ugyanis mérlegre került a pedagógiai intézet. Azóta mindenki azt találgatja: mi lesz a sorsa? Mi is erről kérdeztük az intézet igazgatóját, Major Imrét. — Ha a kérdést szakmai oldalról nézzük, nagyon pozitív módon értékelem az intézmény jövőjét. Az a folyamat, amely az oktatási reformmal, a fenntartás szempontjából plurális, tartalmi szempontból alternatív oktatási intézmények létrejöttével, a közigazgatás átszervezésével létrejött, egyértelműen szükségessé teszi a módszertani fejlesztést. Az előkészítés alatt álló nemzeti alaptanterv csupán a tananyag felét jelöli majd meg, a többit a pedagógusoknak kell programtervként kidolgozni. Egy-két év múlva bevezetik az iskolákban az egységes tudásszintmérést, a kötelező vizsgarend- szert. Ezekhez a feladatokhoz ma még nem elég felkészültek a tanáraink. Mi azonban segítséget tudunk ebben nyújtani. Indítottunk már különböző tanfolyamokat, nagyon nagy az érdeklődés ... Szükség van tehát egy szakmai-szolgáltató intézetre. Az már egy másik dolog, hogy milyen a pedagógiai intézet jövője a jelenlegi gazdasági-anyagi viszonyok között. A megyei önkormányzat hivatalosan tájékoztatott bennünket arról, hogy múlt évi költségvetésünket idén nem tudja biztosítani, csupán az összeg 1 /5-e áll majd rendelkezésünkre. Ez azt jelenti, hogy tevékenységi körünk ugyanilyen arányban szűkül. Az intézet megmarad, de mint önmagának a roncsa, mely a működőképességi szint alatt vegetál, s csupán mindennapi tűzoltó munkákra vállalkozhat. — A költségvetés radikális csökkentése milyen konkrét változtatásokat idéz elő az intézet szerkezetében? — Kényszerű módosításokat kellett végrehajtanunk. Mint már utaltam rá, a megváltozott feladatrendszer más, szolgáltató, fejlesztő jellegű felépítést kíván. Költségvetésünk csökkentésének azonban súlyos személyi konzekvenciái vannak. Szaktanácsadói hálózatunkat ennyi pénzből nem tudjuk tovább működtetni. így külső munkatársaktól március elsejétől meg kell válnunk, noha tudjuk, hogy év közben nehéz visszaállniuk a teljes óraszámú tanításra, s az komoly gondokat okoz majd nekik is, iskoláiknak is. A leépítések sora azonban ezzel nem ért véget. Főállású dolgozóink számát is csökkentenünk kellett: a jelenlegi harminckét emberből tizenötnek végképp búcsút mondunk. — Ezek a folyamatok mennyiben érintik az iskolai könyvtárhálózat központját? — Pedagógiai szakkönyvtárunk megmarad, de mindenképpen nehézségeket okoz majd a könyvtáros szaktanácsadók funkciójának megszüntetése. Az az élő szakmaimódszertani kapcsolat szakad meg ezzel, amely intézetünk és az iskolai könyvtárak között már régóta sikeresen működik. Ettől függetlenül a kölcsönzés nem szűnik meg, az újonnan megjelenő könyvekből továbbra is ajánlást adunk ki, bibliográfiákat állítunk össze. — S mi lesz a pályaválasztási tanácsadóval? — Ez egy olyan területünk, amelynek kérdése évek óta rendezetlen volt, s ma is az. A feladat óriási, ha arra gondolunk, milyen nagy mértékben nő a munkanélküliség, milyen nehéz a pályakezdők elhelyezkedése. Nagyon fontos, hogy a gyerekek már az általános iskolában helyes pályaorientációt kapjanak, s így minél gyorsabban, biztosabban megtalálják a helyüket az életben. A létszámcsökkentés azonban a pályaválasztási tanácsadót is érinti, a négy jelenlegi dolgozó közül csupán egyetlenegy marad arra, hogy a korábbi feladatokat ellássa. Itt egyértelművé vált, hogy már nem ésszerű leépítésről van szó, hanem csorbulásról, visszaesésről. — Elegendő lesz-e az idei költségvetési összeg arra, hogy tovább bővítsék az intézet eszköztárát? — Műszaki fölszereltségünket tekintve eddig az ország legjobban ellátott intézményei közé soroltak bennünket. Nyomdánk van, videokameránk, képmagnónk, korszerű számítógépeink ... Mostantól kezdve még a legegyszerűbb taneszközöket sem tudjuk beszerezni. * * * — Milyen feladatot szán a megyei önkormányzat a pedagógiai intézetnek? — kérdeztük Kőtörő Miklóst, a megyei közgyűlés elnökét. — Ezt pontosan csak a szakma tudja megfogalmazni, akár illetékes bizottságunk tagjairól, akár a szóban forgó intézet dolgozóiról van szó. Elfogadom a szakemberek véleményét, természetesen leginkább a művelődési minisztériumét, s amit ők fontos és szükséges oktatási tevékenységnek tartanak, azt én is annak tartom. Az, persze, más kérdés, hogy ezeket a feladatokat a pedagógiai intézet milyen intézményi formában, kinek a fenntartásában fogja elvégezni. Sorra alakultak már a kormány megyei szervezetei, hivatalai, közülük csupán kettő maradt ki: az oktatással és a sporttal foglalkozó hivatal. Ilyen szervnek kellene gondoskodni például a fenti intézetről, anyagi szempontból is. Amíg azonban erre nem kerül sor, addig a művelődési bizottságunk által lényegesnek ítélt oktatási funkciókat mi finanszírozzuk. Hogy ez mégis milyen tevékenységi kört érint, azt a napokban állapítják meg testületünk hozzáértő tagjai. A kérdésben konkrét döntés még nem született. — Ezek után már meg sem kellene kérdeznem, miért került sor a pedagógiai intézet költségvetésének drasztikus csökkentésére. Abban valamennyi szakemberrel egyetértünk, hogy a jelenleginél jóval kisebb létszámú csoportnak kell ellátnia a korábbiak közül megmaradó fontos feladatokat. Kevesebb funkcióra kevesebb pénz kell. Egyébként egy állami rendelet mondja ki, hogy idén a megyék is jóval kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak. így mi csupán egytized részét kapjuk a tavalyi támogatásunknak. Ebből az összegből azonban finanszírozni fogjuk az intézetet... egészen addig, amíg nem vállalja át ezt tőlünk valaki más. Fejes Mária Kevesebb feladat — kevesebb pénz
