Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
Petőfi Böjti Népe • SPORT • Petőfi Böjti Népe • SPORT • Petőfi Böjti Népe • SPORT • Petőfi Böjti Népe • SPORT • Petőfi Böjti Népe TEGYE SZÍVÉRE A KEZÉT! Képzelt riport a jelmezes sportbálról Én tekézek, Te keseregsz Döntsön (döntött?) a nép! Sport lett a biliárd Ilyen még nem volt! A megyei sporthivatal jelmezes sportbálat rendezett a hivatal reprezentatív Zimay utcai klubjában. A meghívottak ingyenes belépőt kaptak, amit a sportvezetők Fekete-pénzből finansziroztak.'Az érkezők — gondolva a közelgő Húsvétra — egy-egy Gimes- tojást kaptak. A kacifántos betűk „Pórból lettél, sportvezető leszel" felirattal buzdították több kitartásra a megyebeli sportbarátokat. Elsőként a KSC ügyvezető elnöke érkezett, Husz(ka) álarccal a fején. Jobbján az egyik ökölvivóedzö Búvár Kund jelmezében, amit a paksiak trénerétől kapott kölcsön. Rá is írta atomváros jelenlegi mestere: a kölcsön fúró visszajár. Kissé paprikás hangulatban tácoltak át a parketton a miskeiek, Kiss János elhatározta: kieszi a vagyonából a sporthivatalt! A csapat platinaszőke orvosnője viszont otthon maradt, mert senki sem akadt a csapatból, aki meghívta volna a bulira. Viszont itt volt a KTE gyúróhölgye, aki egy paprikaszikkasztó ládát kapott ajándékba a miskeiektől. A ládát Goldschmidt készítette saját kezűleg. „Ruszkik haza" fölkiáltással jöttek a különleges meghívóval rendelkező nagykőrösi férfikosarasok. A KSC-ből a litván Vilkas azonnal csatlakozott hozzájuk. Ezen egy percig sem csodálkozott a kék-fehérek szakosztályelnöke, aki egyébként Farkas-bébi jelmezében ijesztgette a bál táncosait. Megható pillanatok következtek ezután. A városi ön- kormányzat által kisütött és az éhező sportolóknak fölajánlott farsangi fánkokat osztották. Előtte gondosan Hidegre tették, nehogy elcsapja valakinek a forró tészta a hasát. „Most aztán fogjuk be a pofánkot?” — tudakolta egy bálozó, éhes szájjal. A nagy hózáporban futva, Havasra ázva toppant be a híres kecskeméti sprinter. „Huu, az utóbbi két évben nem szaladtam ennyit" lihegte. Kimonót kaptak a cselgáncso- zók, s némi Varga-betűt leírva, egy drinkbárból jöttek át a bulira. Jól érezték magukat, pedig tudták betéve: Egy Fekecs nem csinál nyarat, s egyszerű Zsoldosként egyikük sem jobb a Deák vásznánál. Valaki erősködött: az idei lesz a Sárkány éve. Éjfélkor megválasztották a bál Királyát, aki nem lehetett más, mint a KSC ügyvezető elnöke. Rögvest meg is koronázták. Ő viszonzásként bejelentette: a Németh partnerrel a jövőben részvéttársaság formájában üzemeltetik a klubot. Ezt a bejelentést már a röplabdás Gilys is hallotta, aki éppen a KGST piaci bálról jött át, amit a Zöldfa utcai vásártéren tartottak, puccosabb körülmények között. Sajnos, a bálkirálynö-választás elmaradt, mert őt egyidejűleg húzták a tombolával. Egyébként a szerencse- játék legszerencsésebb játékosa két héttel tovább maradhatott a Kecskeméti SC alkalmazottja. A vízmű ilyen kedvezményeket már nem ajánlhatott föl a tombolára. Hála a bálnak, a buli ideje alatt örök barátságok szövődtek a sportolók, sportvezetők közt. A labdarúgóknál Pataki edzőt egyszerűen képtelenség volt kihámozni Pólyák szakosztályvezető ölelő karjaiból. Hasonlóképp szerette egymást Apity Milos és Volentér László is Bajáról. Dömény szeretet áradt a helvéciai labdarúgókról Izsák felé. Losonczy edző egyfolytában a „Hej, Rigó, elittuk a meccs árát" című nótát énekelte. Ejfél után izsáki és helvéciai együtt kereste a Kuruczot, azóta sem találják. A bál záróakkordjaként ökomenikus misét celebráltak az egyházak helyi képviselői annak érdekében, hogy a sportklubok pénzt kapjanak, ha máshonnan nem, hát az égiektől. És csoda történt! A Szentannai meghallgatta a fohászkodókat. Aztán elment egy Feketére. Túl erős volt neki. Mivel más segítség nem akadt, kissé borongás hangulatban hajnaltájt bezárt a bál. Hasztalan volt tovább adományra várakozni. Pedig az önkormányzat megígérte: ha jelentősebb pénzt kapnak a klubok, nem kell fizetniük tbc-járulékot. Más könnyítést nem adhatnak. A résztvevők ványa-dtan fogadták a bejelentést... — rajtmár — Nem csak a játéktermek önfeledt szórakozása ma már a dákós biliárd. A Sky televízió Eurosport-adásában hónapok óta élvezhetjük a világbajnokság küzdelmeit. Különösen a rajzon látható két golyós, egy lyukas, amerikai karambolos a népszerű hazánkban. • A tekéző hölgy céloz, a bábu • ... aztán célba ér. áll, a golyó gurul... Eskü alatt valljuk, hogy a sportban fontos a szív. Ennek jegyében készültek fölvételeink is, amelyek közül kettő kakukktojásnak számít. Vigyázzon! A sok-sok hasonlóság (göndör haj, bájos fizimiska, bajusz) ellenére egyik képre nagyobbat dobban a szív, feláll az ész. Ha megtalálta, melyikre, akkor Ön jó megfigyelő. Névadás Elkészült az új sporttörvény! A magyar labdarúgó-válogatott 1948. június 6-án Románia ellen játszott és 9:0 arányban győzött. Utána belátogatott az öltözőbe Rákosi Mátyás is, aki akkor már kivételes tekintélynek örvendett. A válogatott csapatnak volt egy csepeli játékosa, akit Rotten- billernek hívtak. Pár hónappal azelőtt adta be a név magyarosí- tási kérelmét, a Rákosi nevet szerette volna felvenni. Puskás Öcsi, a fenegyerek, amikor meglátta, hogy Rákosi ott áll az öltözőben, a zuhanyzóból meztelenül kivonult Rákosi mellé és elkezdett üvölteni: — Rákosi! Az öltözőben dermedt csend támadt. Mindenkiben meghűlt a vér. Puskás azonban rendületlenül folytatta. — Adj egy törülközőt! Rottenbillcr adott. Rákosi sértetten elvonult. Néhány nap múlva megérkezett a levél a csapathoz: Rotten biller ne játsszon Rákosi néven. így lett belőle Rátkai. Aranyköpés a pálya széléről Miske—Baja. Előkészületi focimeccs idén télen. A játékosok nyakig beöltözve, kesztyűben kergették a labdát, a hőmérséklet mínusz tíz fok. Egyedül a játékvezető rohangált amúgy nyáriasan, ahogy előírják a szabálykönyvek. Helyi bíró, eladdig alsóbb osztályban fütyürészett, neki ez a bizonyítást jelentette. Nem is fújt rosszul, de a hazai közönség hamar kikezdte. Amikor véletlenül nem a hazaiak szája ize szerint ítélkezett, azonnal jött a zrika. Már-már úgy tűnt, hogy kifogynak a miskei hívők a poénból, jött a letaglózó szöveg: — Öregem, most jöttem rá, mit rohangászik ez itt rövidgágyóban! — Na, méért? — Hát hogy végre keményre fagyjon a fütyköse... ! Végre-valahára az országgyűlés elfogadta a nagyon várt új sporttörvényt. A hosszú szöveg közlésére nincs lehetőségünk, csupán a tömör lényeggel szeretnénk megismertetni olvasóinkat. ELSŐ TÖRVÉNY: Ha minden körülmény egyenlő, te veszítesz. ELSŐ TÖRVÉNY ELSŐ BEKEZDÉSE: Ha minden körülmény melletted szól, akkor is te veszítesz. A TÖRVÉNY LÉNYEGE: Akár nyersz, akár veszítesz, te veszítesz. Bunda volt a kosárban A bunda egyidős a sporttal. Állítólap az ókori olimpiákon a kocsiversenyen induló császárt nem volt szabad megelőzni, mert aki netán a küzdelem hevében elvesztette a fejét és ilyesfajta „merényletre” vetemedett, a verseny végén rendszerint valóban fej nélkül maradt. Az újkori bundát a foci hozta divatba, de esetenként bizony előfordult, hogy más sportágakban is volt megegyezéses eredmény. Jómagam közel 30 éves kosárlabdaedzői működésem alatt is találkoztam gyanús eredményekkel, de igazi bundameccsben csak egyszer volt részem. Vagy 30 éve történt, amikor az egycsoportos női NB II-ben játszott a Kecskeméti Dózsa csapata. Két fordulóval a befejezés előtt a kecskeméti gárda — amelynek akkor edzője voltam — nagyon nehéz helyzetben volt. Hárman — a Bp. Kinizsi, a Szolnoki MÁV és mi „pályáztunk” a két kieső helyre, bár nekünk az utolsó két mérkőzésből csak egyet kellett nyerni, a vetélytársaknak pedig kettőt. Egyik ellenfelünk itthon a már utcahosszal bajnok Szolnoki MTE, a másik pedig a fővárosban az ugyancsak kiesőjelölt Bp. Kinizsi, a legismertebb magyar játékvezető, Cziffra Mihály csapata volt. Esélyünk tehát szinte a nullával egyenlő. Két nappal a Szolnok elleni mérkőzés előtt szólt a szakosztályvezetőnk, hogy az MTE vezetői megkeresték őt és ajánlatot tettek. Nekik érdekük, hogy a Szolnoki MÁV legyen az egyik kieső, ezért hajlandók „leadni” nekünk a mérkőzést. Nem is kérnek érte semmit. Egyetlen kikötésük — nehogy kilógjon a lóláb — az eredmény szoros legyen. Igazából nem is nagyon hittem a dologban, de a vezetőink annyira biztosak voltak, hogy még egy remek ebédet is rendeltek a szolnokiaknak. Hosszas vita után úgy döntöttünk, hogy a csapattal nem közöljük a megállapodást, és azt hiszem, hogy itt követtük el a hibát. A mérkőzés első felében a szolnokiak vezettek 1-2 ponttal, a fordulás után már nekünk volt előnyünk, de a vezetéstől, sajnos, a mi lányaink lettek egyre idegesebbek. Az utolsó percben jártunk, az állás pedig 49—49 volt, amikor a szolnokiak két büntetőhöz jutottak. Horváthné, az edző felesége oda sem nézett, az egyiket mégis bedobta, így 50 —49 lett a szolnokiak javára, de hátra volt még vagy 50 másodperc. A vége már szinte kabarészámba ment. Négyszer is kezünkbe került a labda, de képtelenek voltunk kosarat dobni. Utoljára 10 másodperccel a vége előtt a csapatkapitányunk egyedül vezette kosárra a labdát, de idegességében megint kihagyta. A lepattanót újra rádobta, az is kimaradt. Amikor harmadszorra is elébe pattant, mérgében, a kosár helyett a földhöz csapta a labdát és ezzel vége is volt a mérkőzésnek. Horváth János a szolnokiak edzője széttárta a kezét és csak annyit mondott: „Én nem dobhattam be helyettetek még a ziccert is.” A történetnek két csattanója volt. Az egyik, hogy Mercz György, a mérkőzés'játékvezetője a találkozó után félrehívott, és azt súgta a fülembe. „Te, nekem végig az volt az érzésem, hogy Horváth Jancsiék le akarják adni nektek a meccset.” A másik, hogy a következő vasárnap a TF-terem- ben, kétszeri hosszabbításban, legyőztük a Bp. Kinizsit és mégis a Szolnoki MÁV esett ki. Szabó Zoltán Magad, uram Hallotta, mi történt szegény Kovácscsal? Beleugrott a Dunába. — Hát igen. Manapság mindenki úgy segít magán, ahogy tud.
