Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

1991. február 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Bezdánból a Bezdáni utcába Azoknak az embereknek a száma elég nagyra tehető, akik inkább a tőlünk keletre lévő országokból jöt­tek Magyarországra szerencsét pró­bálni. Jugoszláviából hasonló szán­dékkal érkezőket azonban keveset hallani. Várongi Ede és családja ta­valy nyáron jött át a bezdáni Bajai * utcából Nagybaracskára, a Bezdáni utcába. E szójátékot a véletlen szül­te, de ők komolyan gondolják azt, hogy itt kívánnak élni, itt választot­tak új hazát maguknak. A család­fővel ültem le beszélgetni, mert mint kiderül, az ő esetük egy kicsit más, mint a többi, hasonló cipőben járóké. — Miből gondolta, hogy jobb lesz nálunk ? — Nézze, az én szakmám autófé­nyező és karosszérialakatos. Amíg autók futnak az utakon, addig a munkámra mindig szükség lesz. így van ez az egész világon. Dolgoztam az NSZK-ban, ahol ellestem a né­met precizitás mellett a technológi­át is. Bezdánban szép házam, jól felszerelt műhelyem volt, a személy- gépkocsik mellett autóbuszok repa­rálására is vállalkoztam. Ezt mind felszámoltam, eladtam, és most ez a tőke, meg a hitem és tenni akará­som alapja az optimizmusomnak. — Baja felé haladva, az 51-es út mellett, közvetlenül a falu szélén épül az új háza. Sokat kellett kilin­cselnie, talpalnia, mire idáig eljutott? — Türelemre és jó idegekre volt szükség. Sokan már az első lépcső­nél feladták volna. A belgrádi kon­zulátustól kaptam egy listát, mely tízféle okirat beszerzését és hiteles magyar fordítását kérte. Ez volt az alapja annak, hogy megkaphassuk a letelepedési engedélyt, illetve a személyi igazolványt. A kálvária igazán csak ezután kezdődött. Négy hónapom ment rá, mire minden papírt megszerez­tem, telket vásárolhattam és hozzá­foghattam az építkezéshez. A kü­lönböző hivatalok a harmincnapos határidőkkel, ez a rettentő bürok­rácia egy kicsit megviselt, de azért vannak jó tapasztalataim is. — Mikorra tervezi a házavatót? -,i ,rr: Ha minden az elgondolásaim szerint megy, akkor őszre beköltöz­hetünk; de az is lehet, hogy előbb a műhelyem készül el. — Egyelőre munkanélkülinek számít, mivel nincs állandó bevétele, munkahelye. Hogyan tudja eltartani a családját? — Ilyen életemben még nem for­dult elő, hogy a feleségem fizetésé­ből kellett élnünk. Amikor ideköl­töztünk, ő rögtön kapott munkát a téesz sertéstelepén. Sajnos, már ez sincs, mert januártól nem hosszab­bították meg a szerződését. Nekem eddig nem is volt időm arra — az ügyintézések, anyagbeszerzés mel­lett —, hogy munkába álljak. A re­zsi, az OTP-törlesztés, a megélhetés egyre többe kerül. Úgy béreljük a házat is, ahol most lakunk. Még szerencse, hogy van tartalék pén­zem, így azt próbáljuk beosztani. Ha minden kötél szakad, legfeljebb eladom a kocsimat. — Sikerült beilleszkedniük a köz­ség életébe? — Azt hiszem, elfogadtak és be­fogadtak minket. Tavaly történt, amikor még jóformán meg sem me­legedtünk, az egyik szomszéd meg­hívott bennünket a lakodalmába. Nagyon jólesett. A nagyobbik lá­nyom szeptemberben kezdte az első osztályt, a kicsi még óvodás. Már nekik is van kialakult baráti körük. Szeretnek itt. — Ön egy a sok vállalkozó közül. Mégis mi az, amit más szemmel lát, amin javítani lehetne? Már néhány éve figyelemmel kísérem az itteni változásokat. Ta­valy láttam elérkezettnek az időt, jött el a lehetősége annak, hogy vál­toztassak eddigi életemen. Több tízezer márkát hoztam az országba, helyeztem betétbe, illetve befektet­tem. Ezernyi szabályzón, rendele­tén kellett kiismernem magam, mi­re minden legálissá válhatott. Sokat szidják a magyarok az adózási rendszerüket, melyre én sem mond­hatom, hogy tökéletes. Az adózás sehol sem tartozik a kellemes fogla­latosságok közé, de higgye el ne­kem: a szomszédban — ahonnét én is jöttem — sokkal rosszabb a szisz­téma. — Utoljára hadd kérdezzem meg: mi volt a legfőbb oka, a legnagyobb mozgatórugója áttelepülésüknek ? — Erre nagyon röviden tudok válaszolni. Magyarnak lenni igazán csak Magyarországon lehet. Somogyi Gábor Őshüllőnyomok a bányában A sokat túrázók bizonyára jól ismerik hazánk mediterrán „magaslatait”, a Mecseket. A hegység múltjának története a földtörténeti ókorban kezdődik. Ha 190 millió évet utazunk visszafelé az időben, a következő látvány tárul elénk: ha kelet felé nézünk a mai Misina helyéről, végeláthatatlan mocsarakban gyönyör­ködhetünk; buja páfrányokat, fenyőféléket láthatunk. A növényzettel sűrűn be­nőtt mocsaras területek, lápok között egy folyó szerte-szét szakadó ágai kanya­rognak a nem is távoli tenger felé, keleti irányba. Mögöttünk, észak felé magas hegyek emelkednek, a bő vizű trópusi folyók sok törmeléket szállítanak a mocsár­erdő felé. Eleinte tavak uralják e területet, később a folyó veszi át a döntő szerepet. Időnként — pár ezer évre — betör a tenger, s kis öbleiben dús vegetáció burjánzik. Az akkori lágy agyagból és iszapból agyagkő keletkezett, s az elpusztult, mocsár- fenéken felhalmozódott, rothadó növényekből pedig vastag kőszéntelepek kép­ződtek. Ezt bányásszák ma Pécsbányán, a Karolina-völgyi külszénfejtésben, ahol százmillió évekkel ezelőtt élt őshüllők lábnyomaira bukkantak geológus egyetemi hallgatók. A lábnyomok mellett megkövesedett parti homokfodrok nyomait is megtalálták, melyben egykor dinoszauruszok tocsogtak. Szerencsés véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy nyomaik épségben fennma­radjanak, s az itatóhelyhez vagy más fontos találkozóhelyhez siető őshüllőket azonosítani lehessen. A pécsbányai lelet, amely 75 négyzetméteren több száz nyomot tartalmaz, a részletes feldolgozás után, remélhetően mielőbb, a Termé­szettudományi Múzeumban tekinthető meg. Képünk: Dinoszaurusz-lábnyomos réteglap a mecseki kőszénben. HOL TARTJA SZEPTEMBERI ÉVNYITÓJÁT A BERKES? Irány a Homokbánya... Február negyediké éjszakáján a kecske­méti önkormányzat döntést hozott az egy­kori és majdani Ókollégium épületének sorsáról. A használati jogot a református egyházra mint régi tulajdonosra — ru­házta, a jelenlegi lakónak, a Berkes-közép­iskolának pedig a 40 tantermes homokbá­nyái szovjet iskolát adja cserébe . . . amint az a város tulajdonába kerül. Bozsó Ferenc a Berkes Ferenc Szakkö­zépiskola és Szakmunkásképző Iskola igazgatója. Beszélgetésünk során kiderült: éppen ideje már, hogy az intézet nagyobb alapterületen folytathassa a munkáját. — Egy 1988-ban hozott tanácsi határo­zat a Berkes-szakközépiskolának feladatul adta a szakmunkásképzést is — iskolaközi profiltisztítás cimén — mondja Bozsó Fe­renc. A bővítéshez ígért tantermek építése azonban a pénzügyi források hiányában elmaradt. Az iskola jelenlegi épülete, a je­lenlegi körülmények a korszerű kereske­delmi képzés igényeit messze nem elégítik ki. A 89/90-es tanévet az oktatási igazgató­ság néhány helyiségének bérbevételével tudtuk megkezdeni, tavaly szeptemberre pedig a kollégium tetőrerét kelleti beépíte­nünk. Ezek az átmeneti megoldások azon­ban nem oldották meg a gondjainkat, s az oktatás elemi feltételeit még ma sem tud­juk biztosítani. Pedagógusaink számára lassan elviselhetetlen lett, hogy két külön épületbejárnak tanítani. Az átgondolatlan profiltisztítás arra kényszerített bennün­ket, hogy szakközépiskolai és szakmun­kásképzős csoportjaink számát, a két- és háromszoros túljelentkezés ellenére is, csökkentsük. — A megoldást bizonyára az jelentené, ha a két képzési típus egyetlen helyre, egy nagyobb épületbe kerülne ... — Igen, és erre éppen alkalmas lenne a szovjetek által használt homokbányái is­kola. Ekkora alapterületen kialakíthat­nánk a szaktantermeinket, írógéptermein­ket, a pénztárgéptermeinket, a nyelvi la­bort, a számítástechnikai termet. Helyet kapna egy olvasóterem és egy klubszoba is. Az épület melletti kereskedelmi egységek­ben megoldhatnánk a tanulók gyakorlati foglalkoztatását. — Lesznek-e változások az oktatás szer­kezetében? Ha átköltözünk a Homokbányára, végre megvalósíthatjuk a korszerű, keres­kedelmi integrált képzést, amikor egységes szerkezetben működik a szakközépiskola és a szakmunkásképző. Ebben a formában minden diák elsajátíthat egy alapszakmát, s a jobb képességűek ezen továbblépve le­érettségizhetnek, középvezetővé válhat­nak, illetve elvégezhetik a technikumot. Emellett iskolánkban tovább folytathatjuk az elsorvadásra ítélt, de országosan elis­mert külkereskedelmi szakanyaggal bő­vített — idegen nyelvi oktatást is. A ho­mokbányái épületek a felnőttoktatáshoz, az átképzések, tanfolyamok' szervezéséhez is lehetőséget nyújtanak .. . — Egy nagyobb alapterületen működő iskola bizonyára több diákot tud fogadni. Nagyobb alapterületen vissza tudjuk állítani tanulócsoportjaink három évvel korábbi számát, tehát nyolc elsős osztál­lyal indulunk. Jó néhány kecskeméti és a város szűkebb vonzáskörzetében lakó nyolcadikos továbbtanulási gondjait olda­nánk meg ezzel. — Mekkora esélye van annak, hogy a Berkes szeptemberben a homokbányái isko­lában kezdi az új tanévet? — kérdeztük Varga László református lelkészt, az ön- kormányzat illetékes bizottságának veze­tőjét. — Ennek akkora esélye van, mint a szovjetek távozásának. A kecskeméti csa­patok parancsnokával már megállapodást kötöttünk arról, hogy az épületeket épen, berendezve adják át. S mivel eddig minden egyezséget korrekten megtartottak, remél­jük, hogy az április 19-ei átadásra is sor kerül majd. Abban sem kételkedünk, hogy ezután az államtól a város kapja meg az üres helyiségeket. Olyan állapotban, hogy a műanyag padlóburkolás elkészítésén és a meszelésen kívül semmiféle átalakítást nem kell végeznünk ahhoz, hogy az iskola' szeptemberre befogadásra készen várja a diákokat. — Az ingatlanokért azonban valószínűleg fizetni kell... — Mivel a szovjetek maguk építették őket, megeshet, hogy kártérítést kell nyúj­tanunk. Ez az összeg azonban nem lehet olyan nagy, hogy gondot okozzon. A kár­térítést kifizetni olcsóbb, mint egy új isko­lát építeni. — S mi lesz a Berkes-iskolával, ha a szovjetek mégsem vonulnak ki a Homokbá­nyáról ? — Akkor, sajnos, ez lesz a legkisebb gondunk . . . Fejes Mária Félegyháza és a napóleoni háború A közelmúltban jelent meg a kiváló, történész felkészültségű, Bánki Horváth Mihályné levél­táros tollából A Jászkunság szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben című tanulmány. Az elmélyült kutatást igénylő, levéltári forrásokra épülő tudo­mányos dolgozat a szolnoki Damjanich János Múzeum év­könyvében látott napvilágot. A tanulmány foglalkozik a jászok és a kunok katonai köte­lezettségeivel, a nemesi felkelés történeti és jogi előzményeivel. Feltárja azokat a terheket, amelyeket a háború kirobbaná­sa a lakosságnak okozott, ide­értve a harcokban közvetlenül részt vevőket és a hátország polgári lakosságát egyaránt. Amint a tanulmányban olvas­ható: Félegyházáról 22 insur- gens közkatona és 3 kapitány: Gubtsi János, Mihálovits Pál és Endre László vett rész a har­cokban. Közülük Endre Lász­ló, aki a háborút megelőzően és utána is a város nótáriusa (jegy­zője) volt, rendszeresen tudósí­totta a város Nemes Tanácsát a félegyházi katonák sorsáról, a hadba vonultak mindennapi életéről, a harcok állásáról. Ezek a levelek megmaradtak a kiskunfélegyházi levéltárban. Bánki Horváth Mihályné ku­tatómunkájának eredménye­ként először jelentek meg a le­velek nyomtatásban, tartal­mukkal kiegészítik és a résztve­vők szemszögéből mutatják be azokat a tényeket, amelyeket a tudományos kutatáson alapuló történeti tanulmány tár az olva­sók elé. A kiadvány különlenyomat- ként hozzáférhető a Bács- Kiskun Megyei Levéltár kis­kunfélegyházi részlegén (Kos­suth Lajos u. 1. sz.), és a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Urban Miklósné TUDOMÁNYOS KISHIREK Egy hónap a földi űrben A legutóbbi időkig, amíg az űrutazások szinte mindennapos eseménnyé nem váltak, úgy te­kintettek az űrhajósokra, mint valóságos hősökre. Nagy gon­dot fordítottak fizikai kiképzé­sükre, ám vajmi keveset foglal­koztak a pszichés felkészítésük­kel. Ezen kíván segíteni az Eu­rópai Űrhivatal, az ESA, amely a jövőben saját embereit szeret­né a világűrbe küldeni. A nor- végiai Bergenben egy hónapon át végeztek pszichológiai kísér­letet, amelyben hat személy részvételével űrbéli körülmé­nyeket szimuláltak, s az elvég­zett vizsgálatokkal elsősorban a kísérleti alanyok lelkiállapotát, munkaképességét, ezek válto­zásait próbálták kideríteni. Másfélszeres földfelszíni lég­nyomású, viszonylag szűk, űr­kabinokra emlékeztető zárt tér­ben töltötték az időt, csupán hang- és videoláncon érintkez­ve a külvilággal. A túlnyomá­sos kamra ajtaját például ugyan­úgy csak néhány órás késlelte­téssel lehetett kinyitni, mint amikor egy űrhajó kabinja vészhelyzetben tér vissza a Földre. Tanulmányozták, ho­gyan lehet helyben levő orvos nélkül diagnosztizálni betegsé­geket. Ezek a vizsgálatok nem csak az űrszemélyzet kiképzését segítik elő. A tengeri szénhidro- gén-kitermelő platformok munkásain is jól alkalmazha­tók az itt szerzett tapasztalatok. Nap-zavarok okozták a kis jégkorszakot A 17. században Európa- szerte erős lehűlést, az átlagos­nál sokkal hidegebb teleket él­tek át, úgyhogy ezt az idősza­kot kis jégkorszakként is emle­getik. Mi lehetett az oka ennek a sokáig megmagyarázhatatlan lehűlésnek? Egyre több bizo­nyíték szól amellett, hogy a Nap mágneses aktivitása, s ez­zel együtt a fényereje átmeneti­leg csökkent. A szóban forgó időszakban a Nap valóban sok­kal nyugodtabb volt az átlagos­nál. Felszinén legalább fél év­századon át alig voltak napfol­tok. Valószínű, hogy központi égitestünk felszíni hőkibocsátá­sa 0,2-0,5 százalékkal csökkent a normálishoz képest. Ismere­tes, hogy a napfoltciklusok át­lagosan 11 évenként követik egymást, s ilyenkor a naptevé­kenység változása sosem na­gyobb 0,1 százaléknál. A mág­neses aktivitás rendellenes gyengülését egyébként más, a Naphoz hasonló csillagok ese­tében is kimutatták. Néhány klímakutató egyenesen azt fel­tételezi, hogy a földi éghajlat korunkban folyó gyors melege­dése inkább a Nap hőkibocsá­tásának átmeneti növekedésé­vel, s kevésbé az üvegházhatás­sal magyarázható. Minotaurusz tetőtől talpig bika volt A mitológia szerint a Kréta­szigeti Minotaurusz félig em­ber, félig bika volt. A nevezetes knosszoszi labirintus romjai közt olyan csontokat talált egy német régész, amelyek életre kelthetik a mitológia titokzatos állatát. A csontokból megálla­pítható, hogy egy, a háziasított szarvasmarhával rokon, azóta kihalt faj egyedének maradvá­nyai. Az ókori Krétán tenyész­tették ezeket az állatokat, rész­ben munkavégzésre, részben ál­dozati célokra. A „kozmikus parittya” látogatása December első harmadában földközelben járt az amerikai Galileö űrszonda, amelyet még 1989-ben indítottak útjára a Ju­piter tanulmányozására. A ku­tatók úgy választották meg a szonda pályáját, hogy az elha­ladjon a Vénusz közelében, fel­vételeket készítsen róla, s mi­előtt folytatná útját a Jupiter felé, visszatérjen földközelbe, hogy bolygónk vonzerejétől fel­gyorsulva elegendő energiát gyűjtsön a távoli cél eléréséhez. Most 950 kilométer távolság­ban haladt el a Föld mellett, s leadta azokat az adatokat, amelyeket a Vénusz közelében elhaladva gyűjtött a szomszé­dos bolygóról. Olyan radarké­peket továbbitott a kutatók­nak, amelyek a Vénusz-felszín eddig sosem látott részleteit áb­rázolják. A mérések azt mutat­ják, hogy a Vénusz légkörének felső szintjén mintegy 100 mé- ter/másodperc sebességű szelek tombolnak. Érdekes megfigye­lés, hogy az egyenlítő és a sar­kok közt kialakuló légkörzés hasonlít a földi légkör ilyenfaj­ta mozgásaira. Egy tévhit áldozatai Amikor nemrégiben betörtek egy skóciai házba, egyetlen dol­got raboltak el: egy másfél mé­teres rinocéroszszarvat, amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Ki tudja miért, néhány távol-keleti országban elpusz- títhatatlanul él az a hit, hogy az orrszarvú szarvából készült kü­lönféle porok gyógyhatásúak. A legnagyobb gyártónak Kína számít. Üzemeikben tízezer ki­logrammot tárolnak az értékes anyagból, amely kereken 3500 rinocérosz kiirtása nyomán nyerhető. Jelenleg egyébként összesen ennyi fekete rinocé­rosz él Afrikában. Ha vadásza­tuk a jelenlegi szinten marad, tíz éven belül a kihalt állatok listájára kerülnek. Az állatok védelmére alakult szervezetek megpróbálják meggyőzni az ér­dekelt országokat arról, hogy az orrszarvúak éke helyett in­kább a hasonló hatású vízibi- valyszarvat használják. A szak­emberek szerint egyébként is teljesen mindegy. Az orrszarvú szarvának az égvilágon semmi­féle gyógyhatása nincs, leg­alábbis nem több, mint ha az ujjúnkat szopogatnánk — mondja egyikük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom