Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

^ ® PETŐFI NÉPE # 1991. február 15. Ma Visegrádon ismét történelmet írnak (Folytatás az 1. oldalról) aláírására kerül sor. A Magyaror­szág, Csehszlovákia és Lengyelor­szág együttműködéséről szóló nyi­latkozatot Antall József, Václav Havel és Lech Walesa látja el kéz­jegyével. A három állam ünnepé­lyes közös nyilatkozatát pedig Göncz Árpád, Václav Havel és Lech Walesa, majd mindhárom kormányfő aláírásával hitelesíti. A tervek szerint ugyancsak e hat politikus vesz részt a kora délutáni órákban Visegrádon rendezendő nemzetközi sajtókonferencián. A találkozó hivatalos programja Göncz Árpádnak és Antall József­nek a vendégek tiszteletére adott közös díszebédjével zárul. Az MTI kérdésére Faragó And­rás, az Országgyűlés Sajtóirodájá­nak vezetője tájékoztatást adott arról, hogy e végleges program Göncz Árpád és Antall József szer­dai megbeszélése nyomán körvo­nalazódott.­A találkozó a köztársasági el­nök kezdeményezésére jött létre abból a célból, hogy tisztázzák: az alkotmány paragrafusainak és szellemének értelmében, nemzet­közi kapcsolatainkat tekintve, me­lyek a köztársasági elnök feladat­körei, s milyen alkotmányos jogo­kat gyakorol a kormányfő. Faragó András ezzel kapcsolat­ban emlékeztetett arra, hogy a ha­tályos alkotmány 30. paragrafusa értelmében „ ... A köztársasági elnök a Magyar Köztársaság nevé­ben nemzetközi szerződéseket köt. ..”. Hozzátette, hogy az alap­törvény 35. paragrafusa ugyan­ilyen jogkörrel ruházza fel a kor­mányfőt is, ám az érintett bekezdés egyszersmind körül is határolja e jogkör gyakorlását, így fogalmaz­ván: „A Minisztertanács.. . közre­működik a külpolitika meghatáro­zásában, a Magyar Köztársaság kormánya neveben nemzetközi szerződéseket köt...”. Az elnöki szóvivő megfogalma­zása szerint az alkotmánynak meg­felelő úton, korrekt, tisztességes módon oldódott meg a felmerült probléma a két politikus megbe­szélésén, nemcsak ez egyszeri alka­lomra tisztázva a jog- és hatáskö­röket. Katonai koncepciónk lényege: a hon védelme (Folytatás az I. oldatról) Kisgazdák a kárpótlásról A kisgazdák a kárpótlási és tu­lajdonrendezési törvénytervezet napokban megkezdett vitája nyo­mán úgy vélik, hogy rajtuk kívül egyetlen pártnak sincsen szakmai érvekkel alátámasztott, részletesen kigondolt elképzelése e témáról. Ekként adtak hangot véleményük­nek a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt vezető személyiségei csütörtöki sajtótájé­koztatójukon, amelyre egyúttal meghívták az általuk felkért, a kár­pótlás kérdését elemző, független szakértői csoport szószólóját is. Ómolnár Miklós pártszóvivő elöljáróban részletesen szólt arról, hogy „milyen bizonyitványt állí­tottak ki magukról” az egyes par­lamenti pártok a kárpótlási tör­vény tárgyalása során. Minősítése szerint történelmi eseményeket összezagyváló, elnagyolt elképze­léseket tartalmazó felszólalások követték egymást a parlamentben. Ennek ellenére úgy vélte: kikere­kedhetne egy megfelelő törvény az elhangzottakból. Összegezve azon­ban kiemelte: csak hosszas politi­kai, szakmai egyeztető tárgyalá­sokkal lehet előmozdítani a tulaj­donrendezés ügyét. Ezt a gondolatot folytatva Oláh Sándor főtitkár rámutatott, hogy azért sem nyújtották be még tör­vénymódosító javaslataikat, mert bizonyos jelek arra mutatnak: szü­lethet még számukra elfogadható törvény, s nem akarják elvágni az utat az egészséges kompromisszu­mot célzó kezdeményezések elől. A helyzetből következően fordíta­ni kell tehát azon az alapkérdésen, hogy mit tesz a kisgazdapárt, amennyiben számára elfogadha­tatlan formában szavazzák meg a törvényt, s azon szükséges gondol­kodniuk: mit tesznek, ha együtt marad, sőt, megerősödik a koalí­ció. A kisgazdapárt meg akarja tartani kezdeményező szerepét a koalícióban — hangsúlyozta a fő­titkár. Ennek egyik lépéseként hozzálátnak egy teljes és átfogó mezőgazdasági koncepció kidol­gozásához, s áprilisra összeállítják a párt programtéziseit is. A kisgazdák által felkért függet­len szakértői csoport szószólója­ként Banai Miklós, az ELTE Ter­mészettudományi Karának okta­tója ismertette vizsgálódásaik eredményét. A törvénytervezet két fő hiányosságára mutatott rá: a kormány nem mérte fel sem a kár­pótlásra vonatkozó igényeket, sem az állami vagyont. Kiemelte to­vábbá, hogy nagyságrendi eltérés van a közgazdasági racionalitáson alapuló állami vagyonbecslés és a kormány által hivatalosan bejelen­tett adatok között. A szakértőcso­port szerint ugyanis az állami va­gyon mintegy 7300—8600 milliárd forint nagyságú, szemben a kor­mány által megállapított 1800 mil- liárddal. A teljes körű rendezés pe­dig körülbelül 1700 milliárd forin­tot igényelne, amelyből — levonva a külföldieket érintő kárpótlást — 1000 milliárdot lehetne a termé­szetes cs jogi személyek kártalaní­tására fordítani. A kormány vi­szont e célra mintegy 70 milliárdos keretet állapított meg. A szakértők megítélése szerint a törvényterve­zet, összességében, alkalmatlan a stabil tulajdonviszonyok létreho­zására. csütörtöki ülésének szünetében, a Magyar Rádió, a Magyar Te­levízió és a Magyar Távirati Iroda tudósítóival röviden is­mertetve a „Magyar Köztársa­ság honvédelmének alapelvei és követelményrendszere” című előterjesztést. Mint mondta, a kormány megvitatta és jóváhagyta a ter­vezetet, s az abból adódó fel­adatok ütemezési tervét. A kor­mány utasította a honvédelmi minisztert, hogy dolgozza ki az ehhez szükséges katonai-tech­nikai feladatokat. A kormány a tervezetet május végéig megvi­tatja, s az Országgyűlés elé ter­jeszti. Für Lajost egyidejűleg azzal is megbízták, hogy április végéig dolgozza ki az ország vé­delméhez szükséges haderő nagyságára, szervezetére, irá­nyítási rendszerére és területi el­helyezésére vonatkozó terveket, és azokat terjessze a kormány elé. Az új koncepcióból eredő idei feladat a honvédség szerve­zeti felépítésére vonatkozó rész­letes döntések kimunkálása, és az új szervezetre való áttérés ütemtervének kidolgozása is. László Balázs ezt követően bejelentette, hogy a kormány megadta a felhatalmazást a ma­gyar tárgyaló küldöttségnek, hogy az „Emberi erőforrások fejlesztése” elnevezésű prog­ramról a Világbankkal hiteltár­gyalásokat folytasson, és az egyezményt parafálja. A prog­ram alapján a Világbanktól 150 Január végén mintegy 90 milliárd forint, közel 1,3 milliárd dollárnak megfelelő összeg volt a devizatulajdonosok számláin. Az MTI kérdésére az OTP-nél elmondták, hogy már több mint 1 millió számlát vezet­nek, s január 31-én 69 milliárd forint érték­ben őriztek konvertibilis devizát. A valuta­betétek összege januárban, a forintleértéke­lést is figyelembe véve, 11,2 milliárd forinttal nőtt, a tiszta emelkedés 2,5 milliárd forint. Ugyanakkor a forintban őrzött takarék­(Folytatás az I. oldalról) pót jellemezte csütörtökön reggel a megyeszékhely útjait. Ezt bizonyít­ja, hogy nyolc óra után, a vasútál­lomás felől jövet, a forgalomirá- nyitó jelzőlámpa előtt, két autó­busz közé szorult egy Barkas, s hiába az óvatos fékezés, a posta tulajdonában lévő jármű összetört, jelentős anyagi kár keletkezett. A Kunság Volán helyi forgalmi vezetője nyomban értesítette a vá­rosgazdasági vállalatot a baleset­ről, megjelölve annak okát, azaz a jégpáncéllal borított utat. A vá­lasz: a sózás nem használ, homok­kal pedig felszórták. Mondani sem kell, hogy ez nem történt meg. millió dolláros hitelre számít­hatunk. Az elképzelések szerint a pénzből a felsőoktatási és ide­gen nyelvi képzésben, az ifjúsá­gi és felnőttszakképzésben, a foglalkoztatási szolgáltatások területén, illetve a technológiai kutatás hátterének fejlesztésé­ben finanszírozhatnak majd programokat. A kormány csütörtöki ülésén feladattervet fjpgadott el a kár­pótlási törvényhez kapcsolódó kárrendezési hivatalok felállítá­sáról. A kormány e lépésével a kárpótlási igények fogadásához kíván megfelelő feltételeket te­remteni a megyeszékhelyeken, illetve Budapesten. E feladat irányítására a kor­mány újabb országos szerveze­tet nem kíván létrehozni, így a már meglévő Kárpótlási Hiva­tal tevékenységi köre egészül ki. A kárpótlási ügy központi szer­ve tehát az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal lesz. A kormány foglalkozott a külkereskedelmi szerződések­kel kapcsolatos devizafizetések egyes szabályainak módosítá­sával is, mert fokozatosan olda­ni kívánja a még érvényben lévő korlátokat. A kormány szándé­ka lehetővé tenni a külkereske­delmi tevékenységet folytató személyek részére a halasztott fizetést, azaz a behozatalhoz kapcsolódó hitelek engedély nélküli elfogadását. Ez növeli az importőrök rendelkezésére álló lehetőségeket, s előnyös a gazdaság számára is — mondta végezetül a szóvivő. (MTI) betét-állomány az év első hónapjában az elő­zetes számítások szerint 1,7 milliárd forinttal csökkent, s 231,5 milliárd forint volt. A csökkenés a vártnál kisebb mértékű, hi­szen sokan fizetik vissza lakáshitel-tartozá­sukat. Az IBUSZ-nál 10,3 milliárd forint érték­ben őriztek január végén konvertibilis devi­zát. Ez azonban december végéhez képest mintegy 1 milliárd forint értékű devizacsök­kenést jelez. Miután az autóbusz-vezetők nem akarták kitenni az utazókö­zönséget a veszélynek, nem hajtot­tak a vasútállomás elé, s ezért az 1-es, az 5-ös, a 7-es, a 21-es és a 25-ös járatok rövidebb útvonalon közlekedtek. Később arról is infor­málódtunk, hogy a Petőfivárosban hasonló volt a helyzet, ezért a 11-es autóbuszjárat l-esként közleke­dett, ugyanis a 11-es autóbusz vo­nalán képtelenség volt biztonságo­san megállni és elindulni. Ez az állapot a déli órákig tartott, ami­kor is a városgazdasági vállalatnak besegített az olvadás . .. G. G. 1300 millió dollár a magyar devizaszámlákon Jégpáncél a megyeszékhely útjain Ki nézi le a parlamentet ? Mindig kinyílik a bicska a zsebemben, mikor Antall Jó­zsef miniszterelnök arról beszél, hogy az Országgyűlés plénu­mán ki-ki a dolgok természetes logikája szerint, szereposztásá­nak megfelelően végzi a maga dolgát. Még annak feltételezé­sét sem engedi meg, hogy rajta kívül is ülhetnek ott felelős és gondolkodó emberek. Eszébe sem jut, hogy az igazság nem a kormánykoalíció privilégiuma. Megfontolni sem hajlandó az elhangzó gondolatokat, ha azok ellenzéki képviselők, kü­lönösen a szocialisták szájából hangzanak el. Szemléletmódja napokra, he­tekre meghatározza a parla­menti légkört. A koalíció képvi­selői egymás után kezdik han­goztatni, hogy „Arról a székről én is azt mondanám!”, „Ha én is ellenzékben lennék, magam is láthatnám úgy!” ... stb. Meg kell mondanom, a szemlélet olyan diszkriminatív és primitív, hogy magam sem­miképpen nem szeretnék azok­ra a székekre ülni, ahonnan ilyeneket hangoztatnak. Félte­ném józan, emberi értelmemet „a szék ostoba kisugárzásai­tól” ...! A miniszterelnök úr unoka­húgának a férje egyszer egyene­sen odáig ragadtatta magát, hogy csak és kizárólag a kor­mánykoalíció tagjainak tulaj­donított európai és keresztény értékrendet. Lényegében min­denkit valami más égtáj és más erkölcsi normarendszer körébe taszított, mintha azt mondta volna, hogy vannak a kor­mánypártiak és a pogány kan­nibálok. így a különbségtevés csak világosabb lett volna, és nem érdemben különböző. Végső soron az is a parla­ment végtelen lebecsülése, ha szemrebbenés nélkül mondunk ki a plénum előtt „az igazsággal meg nem egyező” dolgokat. Nem csupán morális lebecsülés, hanem valóságos és teljes, mert a valótlant állító személy felté­telezi, hogy a plénumon senki sincs, aki ismeri az igazságot és senki sincs, aki képes lenne azt kideríteni. A plenáris hazudo- zást súlyosbítja csak a nagy nyilvánosság, mert nem csupán a nemzet választott képviselői­nek, de a hírközlő szerveken keresztül a Szabad György úr által mindig szorgalmasan kö­szöntött érdeklődő nemzetnek is a szemébe hazudnak, akik hazudnak! Márpedig van egy ősi szólás a „sánta kutyá­ról” ... és ez unos-untalan helytállónak bizonyul. A de­mokrácia, még mai csökevé- nyes állapotában is leleplezi gyorsan a szavak és tények kö­zötti különbségeket. Talán ép­pen ezért történik annyi erőtel­jes kísérlet a demokrácia ilyen vagy olyan megfékezésére. Aki olvassa mindazt, ami a mai magyar sajtóval kapcsola­tosan történik és elhangzik, az világosan láthatja, hogy a hibá­kat elkövetők, elhallgatok, va­lótlanságokat kijelentők kíván­ják megregulázni különféle jel­szavak és elvek mezébe öltözve a minden hamisságot és sikerte­lenséget szenzációvá harsogó hírforrásokat! Csurkának, Csengeynek és mindazoknak, akik a mai sajtó „beszabályozá­sa” érdekében hirdetnek kam­pányokat és kongatnak vészha­rangot, azért sem lehet igazuk, mert az igazság lényegében nem is érdekli őket. Nagyokat hall­gatnak, ha támadás, vagy egye­nesen rágalom ér olyan egyéne­ket, szervezeteket, amelyekkel, akikkel maguk is szemben áll­nak. Csak akkor rikoltanak S. O. S.-t, ha a szó éle éppen köre­ik ellen fordul. Akkor jön a „bolsevikozás”! Lényegében vi­lágosan elárulják részrehajlá­sukkal, hogy a javukra elfogult sajtóról álmodoznak, nem sza­bad, demokratikus sajtóról. Rákosiék, Kádárék és minden diktátorok az ilyen „jóindula­tú” tömjénfüstre áhítoztak, mert ez eltakarhatja a takargat- nivalókat és igaznak tüntetheti fel a hazugságokat! Pedig kínálkozik ám tisztes­séges megoldás is, ha akarjuk, bár az bizonyosan nehezebb. El kell szánni magunkat a nyílt­ságra és tiszta felelősségválla­lásra. Vállalnunk kell a demok­rácia mindenkire egyformán vonatkozó erényeit és túlkapá­sait! Nem kell demokráciával büszkélkedni és leszámolásokra törekedni a jelszavak paravánja mögött! Nem kéne kikérni em­berek sorának véleményét, ha eleve elhatároztuk, hogy figyel­men kivül fogjuk hagyni azt. Nem kéne Európa színe előtt meghirdetni a hazánkból kitele­pített németek kártalanítását, aztán félreértésekre hivatkozva kimosakodni. Nem lenne sza­bad a miniszterelnök halálhírét költeni és arra kényszeríteni őt, hogy cáfolatokat adjon. Nem kéne azt mondani egy ország miniszterének, hogy nem igaz, ami igaz! Nem kéne nem létező tömegtámogatásra és soha ko­molyan nem vett szociális elkö­telezettségekre hivatkozni! Nem kéne a munkanélküliséget átmeneti jellegű problémának feltüntetni! Szóval rengeteg mindent nem kellene elkövetni, hogy ne kelljen a cserfes sajtó ellen egészen antidemokratikus szellemben óbégatni! Mert, saj­nos, a demokratikus sajtóba még a kommunista sajtó is bele­tartozik, ahogy az látható Eu­rópában! Én úgy érzem, hogy a vissza­vonhatatlan, bár még csökevé- nyes demokrácia már sokakat öntudattal és bizakodással tölt el, egyedül a kormányzó és pa­ravánok mögött „kamarillázó” kormányzó erők számára ké­nyelmeden viselet. A nemzet összessége még azért nem öntu­datos élvezője ennek a létéért perlekedő demokráciának, mert folyamatosak az átszerve­zések, sok a munkanélküli és véletlenül sokan kerülnek utcá­ra a szájaskodók! A kormányt egyébként én másokkal szemben egységesnek érzem. Egységesen lép fel a sza- badszájúság ellen. Egységesen minősítgeti le az ellenzéket. Egységesen titkolódzik és egy­ségesen mond nem a valóság­nak megfelelő dolgokat. Legutóbb például maga An­tall József miniszterelnök úr a február 12-ei parlamenti ülésen azzal zárta felszólalását, hogy a magyar kormány jelentését a ju­goszláv kormány elfogadta, így reméli: a magyar parlament is képes lesz erre! De lám-lám, a „sánta kutya” ... effektus! Az átkozott, bolsevista MTI most azt jelenti, hogy a jugoszláv kormány nem tudta elfogadni azt, amit miniszterelnökünk szerint már elfogadott! Döbbe­netes, hogy mi történhetett? Ta­lán Katona Tamás, valami vég­telen szerencsében bízva, félre­vezette országunk kormányfő­jét? Azt remélte, hogy a „főnök sose tudja meg” az igazságot? Vagy a miniszterelnök bízott valami csodában, mikor félre­vezette a tisztelt házat? Nem jutott eszébe az a fecsegő sajtó és az esetleg szókimondó ju­goszláv miniszter? Vajon mit gondolt az, aki az adott esetben nem mondott igazat? Azt kép­zelte, hogy ez a parlament 177 szavazógomb benyomásával végleg elnémítható és ugyanígy, az egész probléma, mint eddig még minden hasonló, végérvé* nyesen szőnyeg alá söpörhető? Sajnos, Magyarországon azt kellene először megtanulni, hogy annyi történelmi meghur­coltatás után itt a politikusok­nak semmiféle hitellevele nin­csen. Itt nem lehet huzamos ideig csalárdkodni, kamarilláz- ni, hatalmaskodni. Még Ráko- siéknak is csak néhány évig si­került, pedig mögöttük állt az egész szovjet hadsereg! Szeret­ném erre felhívni az ügyeske­dők figyelmét, mielőtt még késő lenne, és a politizálás kicsúszna a mindenre edzett politikusok kezéből! Nagy Attila országgyűlési képviselő (MSZP) Izrael hozzászokott a háborúhoz (Folytatás az 1. oldalról) lag a rakétatámadásokkal viccelő­dött: annyira az élet részévé váltak a riadók. Egy eset: a gyerekek csak­is a riadó lefújása után hajlandók aludni menni, ezért a szülők videó­ra vettek riadót, lejátszották nekik, hogy utána elrendelhessék a vil­lanyoltást. De például az esti mesé­ben a játékbábok gázmaszkban lép­nek föl — a háború az égvilágon mindent átitatott. — Úgy tudom, egy katonai rak­tárbázison, az izraeli hadsereg szá­mára teljesítettek polgári szolgála­tot. — így van, meglehetősen hétköz­napi munkát végeztünk, ránk ott volt szükség. De például a hollan­dokat narancsot szedni vitték. Egy napon alkalmunk volt elmenni — együtt a többi önkéntessel — Jeru­zsálembe, a Jad Vasem-emlékmű- höz, amelyet a világon meggyilkolt zsidó mártírok emlékére emeltek; az ünnepség alkalmából csopor­tunk koszorúját én is elhelyeztem. — Egyelőre még Izraelben dolgp- zik a második magyar csoport. Am néhányon a Petőfi Népét is megkér­dezték: lehet-e jelentkezni újabb küldöttségbe, s ha igen, hol. — A mi utunk napok, vagy in­kább órák alatt szerveződött. Nem tudok arról, hogy indulna újabb csoport, de persze, a Sar-El szerve­zet folyamatosan verbuvál önkén­teseket Izraelbe a Magyarországi Cionista Szövetség útján. A jövő héten — 19-én, kedden, délután öt órakor — Kecskeméten, a Jókai utca 15. szám alatti klubban a Ma­gyar—Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében élménybeszámolót tartok a csoport munkájáról. Nagyon jó érzés volt ott lenni a rakétákkal támadott Izraelben, és talán a semminél többet tudtam tenni személyesen én is. Akikkel kint találkoztunk, azok egyébként nagy elismeréssel beszéltek csopor­tunkról, szerintük nagy dolog az, hogy elmentünk és velük voltunk. Ballal József LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT NB I. A csoportos férfiröplabda-mérkőzés: Kapos Volán—Kecskeméti SC 3:0 (3, 9, 5). A találkozót Kaposváron játszották. Lottószámok A Szerencsejáték Rt. közlése szerint a lottó 7. játékhetén a következő számokat húzták ki: 60, 61, 69, 71, 79. (MTI) Szolidaritási alap a munka- nélkülieknek (Folytatás az 1. oldalról) gosult. A maximumot a négy évnél hosszabb munkaviszony (vagy a későbbiekben az ennél hosszabb idejű befizetés) alapján érhetik el az érdekeltek, ez pedig a kétéves időtartamú segélyezés. A segélye­zés első felében a bruttó átlagkere­set 70, a második felében 50 száza­léka jár. Az ellátmány minimuma a mindenkori minimálbér, maxi­muma a minimálbér háromszoro­sa. Mint dr. Lőrincz György köz- igazgatási államtitkár elmondta: a mintegy 18 milliárd forintos szoli­daritási alap legfeljebb csak 150 ezer munkanélkülinek elegendő, ha ennél lényegesen többen keres­nek majd idén állást és a költségve­tés sem tud pénzt adni ebbe az alapba, akkor vagy a munkaadói, munkavállalói befizetések növelé­sével, vagy az ellátás színvonalá­nak csökkentésével oldható meg a probléma. Az ellátás színvonalá­nak csökkentését a Munkaügyi Minisztérium nem tartja elfogad­hatónak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom