Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

1991. február 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Kényszerpályás vállalkozók 1945 óta a magyar gazdaság­ban mindig lefelé vivő tendencia érvényesült. Az államosítás, a kollektivizálás kiirtotta a mun­kában való érdekeltséget, a poli­tika a vállalkozói kedvet. Most pedig éppen az ellenkezője törté­nik az eddigieknek: vállalkozni kénytelenek az emberek. A gaz­daság ilyenfajta átrendeződésére ugyan szükség van, a baj csak az, hogy nem a piac, hanem a kény­szer ennek a folyamatnak a moz­gatója. * Autóbontásra vállalkozott Kecskeméten négy fiatalember. Közülük hárman ugyanannál a cégnél, a város egyik legnagyobb ipari szövetkezeténél dolgoztak korábban. Hogy melyiknél, az teljesen mindegy. Napjainkban sok munkahelyen tapasztalható az a fajta vezetői módszer — vagy magatartásforma? —, ami­nek ez a három fiatalember is áldozatul esett. Egyikük, Wohl- muth Richárd így mondja el a vele történteket: — A munkámba nem tudtak belekötni, más okot sem találtak, így hát nem mondtak fel, hanem lehetetlenné tettek. Ennek érdeké­ben el is követtek mindent, ami rá­fért a képükre. „Muszáj” volt fel­mondanom. Az utóbbi két évben legalább tizenöten jártak hozzám hasonlóan, annál a cégnél. Az ember csak találgathat, mi lehet ennek az oka. Mindenesetre tény, hogy az elmenők helyébe akár tíz másik közül választhat­nak a munkaadók. Nagy a kíná­lat a munkaerőpiacon. Diplo­másnak különösen nehéz elhe­lyezkedni. — Mezőgazdasági gépészmér­nök vagyok — folytatja a fiata­lember. — Ebben a szakmában egyáltalán nem keresnek munka- vállalót. Felsőfokú végzettséget kívánó műszaki munkakörbe egyetlen lehetőséget tudott aján­lani a munkaügyi iroda, bruttó tízezer forintért. Ezért a pénzért számítógépes programot is készí­teni kellett volna. Minél nagyobb a kínálat, annál kevésbé fizetik meg a munkaerőt. Vállalati fize­tésből nem lehet megélni. Ezért választottam az önállóságot. Martinák István a GAMF-on végzett, a szövetkezetnél dolgo­zott. Neki sem mondtak fel, csak „ellehetetlenítették”. Hasonló okok miatt társult hozzájuk Ko­sa Róbert, aki gépkocsivezető­ként dolgozott ugyanott. Dobos Károly inszeminátor. Főállásban máshol dolgozik ugyan, a több­• Négyük közül az egyik: Mar­tinak István, aki a GAMF-on végzett, s most autót bont, alkat­részt árul. (Tóth Sán­dor felvétele) letjövedelemre azonban rá van szorulva. Ezért társult a vállalko­zásba. Ők négyen mint beltagok, s egy kültag alakították meg a Kobo (KOcsi BOntó) Betéti Tár­saságot. — Miért éppen erre a munkára vállalkoztak? Sok van már belő­le! — De nem ilyen. Mások ugyanis azt mondják a vevőnek, vigye az egész kocsit, ha alkatrész kell, vagy szerelje ki belőle, amire szüksége van. Mi kiszedjük, van, amit fel is újítunk és a boltunk­ban adjuk el. Abban is különbö­zünk az eddigi ilyen vállalkozás­tól, hogy nem bent a városban működünk. Üzletünket azért itt, az Izsáki úton nyitottuk meg, mert az átmenő forgalomra ala­pozunk. — Legalább termelnének, ha már diplomások! — Ez is termelés, új érték létre­hozása! Olyan anyagot hasznosí­tunk, ami jobb esetben is a MÉH-telepre kerülne. — Végleg meg is elégednek ez­zel a munkával? — Én nyolc év alatt több he­lyen . dolgoztam — mondja Wohlmuth Richárd. — Minden­hol a pocsékolást láttam tudás­sal, idővel, energiával. Olyan fel­adatokat bíztak ránk, fiatal mér­nökökre, amelyekhez bőven elég lett volna a középfokú végzett­ség. A pénzünk pedig mindig olyan kevés volt, hogy kénytele­nek voltunk többletmunkát vál­lalni. Én például egy szakmunkás ismerősömmel szobafestést vál­laltam. Mindannyian azt vallják: nem a meggazdagodásra „hajtanak”. Számukra az lesz a nyereség, ha napi 8-9 órás munkával (és nem többel) fel tudják venni a ver­senyt az inflációval. Annak érzé­keltetésére, hogy milyen életszín­vonalon élnek, Dobos Károly beavat családi költségvetésükbe. — Most már nyolcezer forint az OTP-hitel-törlesztésünk. Két- havonként ötezer forint — sze­zonban — a fűtés, az áramszám­la összege általában ezerötszáz forint. Hárman vagyunk, felesé­gem a második gyerekkel terhes. Baromfit, sertéshúst a szülőktől kapunk, jóformán csak a hús mellé valót, tejet, kenyeret ve­szünk, mégis elmegy a konyhára négyezer forint. „Fóliázni” szok­tam, annak a bevételéből ruház- kodunk. Amit a nyugdíjas édes­anyám termel a kertben, annak az árát nekünk adja. így tudjuk fenntartani a lakásunkat meg a kocsinkat. Hasonló költségvetéssel, ha­sonló életszínvonalat szeretnének megőrizni társai is. Ezért vállal­koztak. Almási Márta A Kecskeméti Borgazdasági Részvénytársaság Kecskemét, Csányi u. 1—3. szám alatt lévő VJi 4m u* A telek Kecskemét központjában, az Aranyhomok Szálloda mellett fekszik. Alapterülete: 2800 m2. Építhető szintek: földszint plusz két emelet, plusz tetőtér-beépítés. A terület alkalmas szálloda, irodák, üzletek stb. létesítésére. A részvénytársaság felhívja az építeni, befektetni kívánók figyelmét, hogy pályázatukkal jelentkezzenek! Jelentkezni lehet: a hirdetés megjelenésétől számított 1 hónapon belül. Cím: Kecskemét, Árpád krt. 4., műszaki osztály. Telefon: 76/20-541 Telefax: 76/22-530 74553 • 16 tonna teherbírású, üzemképes • TÁTRA AUTÓDARU • kedvező áron eladó. • Cím: • AGROKER Kecskemét • Boros Zoltán osztályvezető Telefon: 76/22-335, • 76/28-600/165 • 452 • •••••••••• „Ijesztő hanyatlás”? A volt Kelet-Németország után Ma­gyarország a legvonzóbb a nyugati be­ruházók számára — írta elemzésében a The Wall Street Journal. A beruházók kezdeti lelkesedése azonban valame­lyest alábbhagyott, miután a „gyenge” kormány lassan privatizálja a gazdasá­got, főként a nagyvállalatokat, és nehe­zek a tárgyalások az Állami Vagyon­ügynökséggel — írta. Magyarország már 1968-ban megkezdte a reformokat, a lakosság jobban hozzászokott a piaci viszonyokhoz, mint a térség más orszá­gaiban, itt a legfejlettebb a középosztály és (Németországot nem számítva) itt a legtöbb a külföldi beruházás. Az ország adósságának mértéke azonban aggaszt­ja a nyugati bankárokat. A lap idézte a londoni Morgan Stanley bankház fel­mérését, amely szerint a kelet-európai országok összesített nemzeti jövedelme 1990-ben 11 százalékkal esett, míg az infláció 28 százalék volt. A munkanél­küliség a térségben 1994-re elérheti a 21 százalékot, mert a magánszektor gyors növekedése — főként Lengyelország­ban és Magyarországon — nem lesz ké­pes pótolni az állami szektor hanyatlá­sából származó veszteségeket. Jelentős nyugati kölcsönök, segítség, az adóssá­gok elengedése nélkül Kelet-Európa tartósan hanyatlani fog, de a következő 2-3 „sötét év” után felvirrad: más lehe­tőség hiányában felgyorsítják a gazda­sági reformokat, s azok végül sikeresek lesznek. Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövet, egy kelet-európai beruházásokkal foglalkozó amerikai cég vezetője kijelentette a lapnak: véle­ménye szerint Magyarországon „mere­dek és ijesztő lesz a hanyatlás”, de 2000- re megkétszereződik, vagy meghárom­szorozódik az egy főre jutó jövedelem. Most kell ott beruházni, hisz minél rosz- szabbul mennek a dolgok, annál jobbak lesznek az árak, már a megvásárolt in­gatlanok értéke nagyobb lesz, mint a beruházás — tanácsolta Palmer. (MTI) IFA, MTZ, ZUK, BARKAS gépjárművek alkatrészei, használt tehergépjárművek adásvétele, személygépkocsik SEMPERIT gumiköpenye, villanymotorok, targonca­motorok tekercselése, svéd import bálás ruhák árusítása. József Attila Mgtsz Soltvadkert, tel.: 78/31-570; tx.: 26-928 206 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Vásároljon az AXIS Kft. szaküzleteiben (Baja, Szabadság u. 2., ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Bácsalmás, takarékszövetkezet) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : Baja, ♦ ♦ Szabadság u. 2. sz. ♦ ♦ Tel./fax: 79/21-620 ♦ J 168695 J ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ IBM vagy C—64 szá­mítógépet, nyomtatót, festékszala­gokat, szoftvert, lemezeket, szakirodalmat HITEL ügyintézése helyben. AXIS KFT. Baja, ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ HAZTARTAS- VEGYI SZAKÜZLETE Rákóczi út 12. szám alatt Megnövekedett alapterülettel, kibővített áruválasztékkal továbbra is várja lakossági és közületi vásárlóit. 13/2 SZERKEZETVÁLTÁS AZ IPARBAN Elöregedett termékek ? A termékszerkezet-váltás szükségszerűségét már több mint 20 éve felismerték a gazdaságpolitikusok, igazi eredmények azonban azóta sem születtek. Az teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy a gazdasági fellendülés egyik kulcskérdése ez, de a folyamat tényleges megindítása egyelőre még várat magára. A probléma megoldása egyre égetőbb, hiszen a keleti piac összeomlása a hazai kereslet csökkenésével párosul, s a fejlett nyugatra irányuló ex­porttal szemben pedig a jelenlegi szintünkhöz képest igen magasak a követelmények. Ugyanakkor adósságszolgálati kötelezettsége­inknek kíméletlenül eleget kell tennünk. * * * A termékszerkezet-váltás terén eddig elért „eredmények” igen jól lemérhetők a gyártott termékek korszerűsége alapján. A Bács- Kiskun megyében működő ipari gazdálkodók Üzemszerűen gyár­tott, majd értékesített termékeinek 1989-ben csaknem kilenctizedé változatlan formában, minőségben és méretben előállított termék volt. Ez az arány még akkor is magas lenne, ha feltételezhetnénk, hogy a jelenlegi konstrukcióban gyártott termékek megfelelnek, illetve a közelmúltban megfeleltek a világpiaci követelményeknek. A 90% körüli arány ugyanis azt jelzi, hogy a termékeken átlagosan tízévente hajtanak végre valamilyen korszerűsítést, módosítást, illetve cserélik ki új termékre. Az átlagosnál valamivel kedvezőbb volt a helyzet a cipő- és a nyomdaiparban, a változatlan termékek aránya e területen „mind­össze” 57, illetve 54% volt. Ez egyértelműen arra utal, hogy vi­szonylag nagyobb arányú termékszerkezet-váltást csak a piaci viszonyok kényszeríthetnek ki. A cipőiparban ugyanis részben a divat változása miatt, a nyomdaiparban pedig a sok újonnan megjelenő lap és folyóirat miatt kellett változtatni termelésük összetételét. A többi ágazatban viszont, úgy tűnik, még nem volt ez a külső kényszerítő erő (még az elvileg szintén a divat irányzata­it követő textilruházati iparban sem). Összességében a külföldi vevőknek, valamint a külkereskedelmi vállalatoknak eladott termékeknél sem kedvezőbb a helyzet. Tehát még csak azt sem állapíthatjuk meg, hogy a termékek cserélődésé­nek üteme összességében ugyan nem megfelelő, de azokon a terüle­teken, ahol valóban világpiaci igényeknek kell megfelelni — azaz a nem rubelelszámolású értékesítésnél — más a helyzet. Ugyanis a probléma néhány kivételtől eltekintve konvertibilis relációban is ugyanolyan súlyos. A megyei székhelyű iparban 1989-ben 50, különféle, országosan is újnak mondható terméket vettek üzemszerű gyártásba (az összes értékesítésből 2%-kal részesedtek), melynek fele élelmiszer-ipari termék volt. Ugyanakkor a 86-féle korszerűsített termék (arányuk 4% volt) között nem található élelmiszer-ipari cikk, ott elsősorban a gépipari termékek domináltak. A korszerűsített termékek zöme saját fejlesztés eredménye. Az országosan új termékeknél más a helyzet, az értékesítés alig egy­ötöde saját fejlesztésű, amely részben a helyi fejlesztés tárgyi és személyi feltételeinek hiányosságára utal. Néhány szakágazatban azonban ezen termékek kifejlesztését is teljes egészében önállóan oldották meg. Ilyenek: az alumíniumkohászat, a fémtömegcikk­gyártás, az épületasztalos-ipar, a malomipar, valamint a sütőipar. * * * Az 1989. évi statisztikai felmérés a nehézipari ágazatokban, a bútor- és a gyapjúiparban, valamint a tartósító- és a bőriparban az üzemszerűen gyártott termékek kor szerinti összetételét is meg­vizsgálta. A kor szerinti összetétel alapján legkedvezőbb helyzet a villa­mosgép- és -készülék-iparban volt, az értékesítésből való részese­dés alapján a termékek több mint fele — zömmel termékkorszerű­sítés eredményeként — 1989-ben került gyártásba, közel nyolctize­de pedig 1985 után. Ezzel szemben a kohászat és a tartósítóipar termékeinek zöme (59, illetve 85%-ban) már 1980-ban is a termelé­si profit részét képezte. Sőt, a tartósítóipar termékeinek közel négytizedét még 1960 előtt kezdték gyártani. A kohászat és a tartósítóipar helyzete a külföldi vevőknek áta­dott termékeknél sem mutatott kedvezőbb képet, hiszen mindkét relációban termékeik zöme 1960 előtti konstrukció volt. Ugyanak­kor a gép- és gépiberendezés-ipar, a bútor- és a gyapjúipar termé­keinek korösszetétele nem rubelrelációban lényegesen kedvezőbb volt, mint összességében. Tomory Ilona, a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága közgazdász csoportvezetője AZ IPARI TERMÉKEK ÁTLAGOS ÉLETKORÁNAK ALAKULÁSA A MEGYÉBEN, 1989-BEN Kohászat Gép- és gépi berendezés ipar Villamosgép és-készülék ipar Fémtömegcikkipar Vegyipar Bútoripar Gyapjúipar Tartósítóipar Bőripar i ■I összes értékesítés E£3 nem rubel elszámolású külkereskedelmi értékesítés

Next

/
Oldalképek
Tartalom