Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 23.

AKIKNEK A ZÁRKA JELENTI A MENNYORSZÁGOT

Bajai hajléktalanok mözött

A bajai I. számú szociális otthon területén van egy régi, talán százéves tanyaépület. Sokszor le akarták bontani, de némi megfontolás után mindig kegyelmet kapott. Arra használták, hogy festés, tatarozás alkalmával ideiglenesen ide költöztessék az otthon lakóit.

— Milyen szerencse, hogy így történt mondja Duba Irma igazgató. Ha most nem lenne, hova tennénk a hajléktalanokat? Nem, nem kötelességünk az elhelyezésük: részben az önkormányzat gondjain szerettünk volna segíteni, de emberiességi szempontok is közrejátszottak. Ami igaz, az igaz. A szociális otthon dolgozói, különösen kezdetben, nem lelkesedtek az ötletért: féltették az. otthön, a betegeik nyugalmát. Szerencsére az eltelt hónap alatt nem történt semmi atrocitás. Amikor ideérkeztek, nyomorúságosán, éhesen. összefagyva, összeszorult a szívem a szánalomtól. Itt naponta mosakodhatnak és enni kapnak.

Eladták fejein fölül a tetőt

— írja csak meg a teljes nevemet, de ne csak az enyémet, hanem a lányomét meg a vejemét is — biztat P. R. energikusan, amikor letelepedek az egyik ágyra. Itt vannak mind a tizenketten, azok is kíváncsiak, akik nem kívánnak részt venni a beszélgetésben. Előrebocsátottam, hogy senkit nem erőltetek a megszólalásra. Egyetlen egy mankóval közlekedő férfi volt közöttük, aki a háromórás eszmecsere folyamán néma maradt, de ő is feszült figyelemmel kísérte társai elbeszéléseit.

Térjünk vissza P. R,-re, a társaság vezéralakjára, akit csak azért nem említek név szerint, mert elbeszélésének nagyobbik része, mely lányával és vejével foglalkozik, aligha tűrné el a nyomdafestéket. Áldozata ő a sorsnak, hozzátartozói hálátlanságának és kegyetlenségének állítja meggyőződéssel.

Hogy röviden összefoglaljam: fiatalon került börtönbe, 13 évet kapott. Felesége beadta a váló-' pert.

— A börtön után rendesen dolgoztam a Mahajosznál. Édesanyám 1967-ben, apám négy éve meghalt. Szeretek biciklizni, így tavalyelőtt elemeltem egy kerékpárt. Míg leültem a 10 hónapot* a lányom eladta a szülői örökségemet, a családi házamat, tüdtom nélkül. Azóta nincs szállásom. Lányom is, vejem is jól ke■ reső maszek. A házukba be sem ’ engednek, ha meglátnak, szólni

akarnak a rendőröknek.

P. R. ismert alakja a város* nak, általában valamelyik kocsmában lelhető fel. Hetvenévesnek néz ki — most töltötte be az ötvenet. Előbbi önéletrajzából vagy 25 év hiányzik. Talán ott keresendő az ok. ami a hajléktalanok közé juttatta.

Csak az ital ne lett volna

Jóvágású fiatalember veszi át a szót:

S. D. a nevem, 33 éves vagyok. Nincs sok mesélnivalóm: hivatásos katona voltam, a Bezerédi u. 2.-ben laktam. A tiszthelyettesi iskola után hét évet szolgáltam le. 84-ben véletlenül kinyitottam a gázcsapot, ezért két .évet kaptam. Tavalyelőtt, szeptemberben történt: megyek haza az egyik este, fiát négy nagy lakat lóg az ajtómon. Azóta vagyok hajléktalan. A robbanásnál a lábam nagyon összeégett, hét hónapot töltöttem kórházbart.

Nyilváfi az olvasók sem, de én sem értettem a kemény ítéletet. Nos, kihüvelyeztem a dolgot. S. D. majdnem levegőbe röpítette az egész emeletes házat, ha igaz. tökrészegen.

— De te legalább fiatal vagy és egészséges. Nézzetek meg engem!

— szólítja fel társait egy termetes férfi. — Hatvan év, magas vérnyomással párosulva. Tavaly májusig birtokosa voltam egy tanyának. Olyan sártenger vett körül, hogy sokszor nem tudtam bejönni a városba. Az épületet nem bírtam tatarozni, annyira lerobbant, hogy el kellett adnom. Családom nincs, mindig egyedül voltam, mint az ujjam. Áz utolsó munkahelyemen fel kellett volna mennem a tetőre. Ezt nem vállaltam. otthagytam a céget. Azóta a 220-as vérnyomás miatt sehova se vettek fel.

A betegségen múlott

Egy kis szünetet javasolok, mondván, elfáradt a kezem a jegyzetelésben. Érzem, hogy rágyújtanának. Eddig talán az irántam való figyelmességből nem tették, mert látták, hogy nem dohányzóm. Összesen három cigaretta kerül elő* mindegyiket hárman-hárman szívják. Szemügyre veszem a ruházatukat. Nem lep meg, hogy ilyen jólöltözöttek mindannyian. Az igazgatónő említette, hogy egy bálás butik felszámolásakor a tulajdonos vagy öt mázsa ruhaneműt ajándékozott az otthonnak.

Kérdésemre — ki lesz a következő? —, magas, vékony férfi szólal meg:

— Éppen tíz éve, hogy elváltam. A lakást a két gyérekkel

— akkor kilenc- és ötévesek voltak — a családnak hagytam, két bőrönddel jöttem el. Jól kerestem, kőműves a szakmám, a kórháznál öt évet dolgoztam, rendesen fizettem a gyerek tartást. Nem lett volna semmi baj, ha közbe nem jön a betegség. Érszűkület miatt amputálni kellett a fél lábamat. Nyugdíjat nem kapok, mert öt évnél több a megszakítás a munkaviszonyomban. Maszekoknál dolgoztam, akik nem jelentettek be. A gyerekek a kórházban rendszeresen látogattak. de az édesanyjuk már régen férjhez ment, nem akarom őket zavarni. Mi jogon is tenném? Eddig*portásnak sem sikerült elhelyezkednem. Valami rendszeres szociális' segélyben reménykedem. Hogy mennyi idős vagyok? Negyvenegy múltam.

K. F. szintén a betegségben keresi szerencséden sorsúnak az

okát. Negyvenhárom éves, négy éve él az utcán.

— Eredetileg juhász voltam, téeszekben dolgoztam. Nyolc és fél évig sírásással kerestem a betevő falatot. Tüdőasztmám van, a lábaim is rosszak. Az örökségemből apám kisemmizett, a keresztlányának adta. akitől még egy tányér levest sem kapok. Senki sem támogat, 55 százalékos rokkantként csak lopásból élek.

R. J. 29 éves fiatalember erősen szűkszavú. Hívatásos katonaként szolgált, a már említett honvédségi házban lakott. 1989 októberében elvált a feleségétől.

Majd egy évig kórházban voltam, azalatt az asszony nem fizette a lakbért. Mire hazamentem, már pakolták is a holmimat a pincébe. Leszereltek, azóta nem tudok elhelyezkedni.

Ahogy a fiatalembert hallgatom, érzem, hogy hézagos a történet . ..

Nem itt a helye

A 22 éves B. L. szemmel láthatóan büszke a pályafutására. Lehetne a nők bálványa, az élet királya. Jó megjelenése, választékos modora szinte predesztinálja, hogy bárhol megállja a helyét. Az a fajta, akinek az ember első szóra kölcsönad pár ezer forintot, tisztességet sugároz. Mérnöknek vagy üzletembernek nézném.

Dehogyis vagyok én mérnök. Asztalosnak tanultam, de harmadévben kivágtak az iparitanuló-iskolából. Egy hónapig elfelejtettem, merre van a kapuja. Aztán dolgoztam Jánoshalmán, majd itt. egy bajai vállalatnál voltam raktáros. Összevesztem a csajjal, hát otthagytam a raktárt, hogy ne dolgozzunk egy helyen. Közben kinyitottam egykét presszót, a Pálma éttermet, ezért 19 hónapot kaptam.

Égy kis gondolkodás után büszkén teszi hozzá:

Betöréses lopásokért, nagy érték ellen elkövetve. Különben ott kezdődött az egész, hogy anyám megmondta, ne menjek többé haza; mikor a csajjal megléptem. Nem tetszett neki, hogy a nő nyolc évvel idősebb nálam.

Pokol ez, nem élet

— Hiába akarnánk beilleszkedni. Ha meglátják a munkakönyvünket, már csukják is öszsze: — Viszontlátásra. Ha mégsem, akkor jön a kérdés: —- Volte büntetve? A válasz után vihetjük a papírjainkat — foglalja össze a legelőször nyilatkozó P. R. a kilátásaikat. - Hiába kapunk ‘ruhát meg ennivalót. Nincs egy fillérünk se kiváltani az elveszett személyi igazolványt, venni egy pár zoknit, fogkefét vagy borotvapengét. Egyetlen lehetőség lenne számunkra: lopni. Azt sem tudunk, hiszen be se megyünk a boltba, már zavarnak ki bennünket. Mindenütt ismernek, mint a rossz pénzt.

Mégis, miben reménykednek?— vetem közbe.- Uram, csak egyet tehetünk. Beverünk egy kirakatot, aztán vissza a börtönbe. Nekünk a zárka jelenti a földi mennyországot.

Gál Zoltán

Kell-e húszmillió dollár vagy sem ?

A külföld nem veszi tudomásul az inflációt

Különös helyzetbe de úgyis mondhatnánk, belekerült a jelenlegi gazdasági irányítás hálójába a Traverz Általános Acélszerkezeti Vállalat, amiből aligha tud szabadulni. A múlt évben a dolgozókon kívül a vállalat vezetői is bizakodóak voltak, ugyanis időben sikerült váltaniuk, illetve olyan tengerentúli piacot találtak, amely nagy reményekre jogosította fel őket. A múlt év gazdasági stratégiájáról, az elért jelentős eredményekről Horváth János igazgató a következőket mondta:

— A múlt évi haditervünk az volt, hogy az itt dolgozó embereknek kenyeret, munkát adjunk, és az országnak minél több dollárt szerezzünk. Ez sikerült is, ugyanis az árbevétel meghaladta az egymilliárd forintot, ami két szempontból is fontos számunkra. Ekkora árbevételt még sohasem értünk el a gyár életében, s az ország iparához viszonyítva nekünk sikerült növelni a termelésmennyiségét és a termelékenységet. A kérdés természetesen önmagából adódik: miképpen sikerült? A tőkés 700, a rubelelszámolású 122, s a belföldi piac 226 millió forintos bevételt jelentett, amelyet csökkentett létszámmal értünk el. A legnagyobb megrendelőink természetesen a tengerentúliak voltak, innen származott az árbevétel kétharmad része.

Ha csak így önmagában szemlélnénk az eredményeket, volna okunk lelkesedni, de sajnos az igen jelentős árbevétel, a kiváló minőség, a határidő pontos betartása a termelésnek csupán az egyik oldala. Ez a gyáron, a dolgozókon, a szervezésen múlik.' A másik oldal a költségek, amelyek a múlt évben több mint egyharmadával növekedtek.

' —• A hengerelt acél 30, a földgáz 48, az elektromos áram 3 k, a víz 28 százalékkal került többe, mint az azt megelőző esztendőben. A forintleértékelés 2-3 százalékos eredményjavulást jelentett, de az általunk beszerzett segédanyagok ugyancsak 30 százalékkal növekedtek. Tovább csökkentette az eredményes gazdálkodást a rubelelszámolású exportra kivetett 19 százalékos adó, amely önmagában több mint 20 millió forintos többletkiadást jelentett. Miközben nálunk egyre magasabb a termeléshez szükséges ráfordítások összege, az általunk gyártott Flet-reck konténerek világpiaci ára 1988-tól ez év végéig 7500 dollár marad. Ezért a múlt évben két minisztériumba is küldtünk levelet, kérve, hogy a dollárelszámolásban kapott 60 forint helyett — nem kevesebb mint 12 millió dollárról

van szó — a Magyar Nemzeti Bank 71 forintot fizessen. Ezt elutasították, ami arra késztet bennünket, hogy megváltoztassuk stratégiánkat. A legutóbbi forintleértékelés, az alapanyagárak újabb 25-30 százalékos, valamint az energiaköltségek újabb növekedése volt erre az egyik ok. A másik, hogy az amerikai MCDONELL és a TOL cégek egész évi termelésünket lekötötték volna, ha a jelenlegi 7500 dolláros konténerárat 6750 dollárra csökkentenénk.

Az amerikai partner természetesen nem magyar, hanem amerikai módon gondolkodik. Adott az az üzem, ahol jól begyakorolták a konténerek gyártását, tehát termelékenyebben, olcsóbban állítják elő. A Traverz vezetői, miután a súlyos inflációs hatásokat nem lehet érvényesíteni a külföldi partner esetében, nem írták alá ezt a normális körülmények között igen előnyös szerződést. Ez és a már korábban említettek változtatták meg a gyár termelési koncepcióját.

— Különös helyzetbe kerültünk. Azt kell kitalálnunk, hogyan leszünk képesek olyan gyártmányokat előállítani, amelyek a mai gazdasági helyzetben nyereségesek. Igénybejelentés történt 20 millió dollár, valamint 700 millió forint értékű áru előállítására, ami a legkevésbé törődik a hazai alap- és segédanyagok, az energiaárak emelkedésével. Az első negyedév termelése nagyjából — 200 millió forint — szerződésben lekötött, de a kormánynak el kellene döntenie, hogy szüksége van-e az országnak a Traverz évi 20 millió dollárjára? Ha nem, kevesebb lesz a munka, és ennek következménye, hogy a jelenlegi létszámot nem tudjuk tovább foglalkoztatni. Nem mondhatunk le továbbra sem a több lábon állásról. A nyugati piac megtartása mellett a szovjet és a hazai piacra kívánunk szállítani. A szovjet partner ebben az évben 10 millió dollárért rendelt csarnoksjterkezetet. A nyugati piacon való bennmaradás módszereit már kidolgoztuk, erről nem kívánok bővebben szólni.

A munkások foglalkoztatása veszélybe került a külpiaci helyzet, illetve a belső infláció hatására. A vállalat megélhetési gondjai tovább növekedtek. Bármennyire 'nehéz a gazdasági pénzügyi helyzet, a gyár vezetői megpróbálják valami módon enyhíteni az infláció hatásait.

— Béremelést tervezünk, de a tavalyi 30 helyett

az idén 15-20 százalékról lehet szó. Szeretnénk béren kívüli jövedelemnövekedési intézkedést is tenni, ami csupán enyhíti, de nem oldja meg a dolgozók egyre növekvő megélhetési gondjait. A jövőt nem lehet prognosztizálni, mert a megélhetés a piac függvénye— mondta Horváth János igazgató. Gémes Gábor

UJ KÖNYVEK:

Grósz Emil: A tenger hercegnője. (Noviki Rt., 88 Ft) — Josephus Flavius: A zsidó háború. 5. kiad. (Bibliaiskolák közössége, 199 Ft) — Tőke Péter: Téli móka. Verses kifestő. (Rivalda Kft., 59 Ft) —1 Flenri Bergson: Idő és szabadság. (Universum, 160 Ft) — Bozzay Margit: Kenyér és szerelem. (Dovin—Mura, 120 Ft) — Énekek éneke. 111. Jossi Stern. (Láng, papirkötés 980 Ft, bőrkötés 1980 Ft) — Guinness Különleges állatok. (Solaris Kft.—Origo-Press, 598 Ft) — Guinness Rekordok könyve. 1991. (Origó—Press, 545 Ft) — Képes Usborne enciklopédia. (Novotrade, 369 Ft) — Kölcsey Ferenc levelezése. (Gondolat, 142 Ft) — Judith Krantz: Örökölt szerelem. I—II. (Dunakönyv, 279 Ft) — H. G. Wells: A világtörténet alapvonalai. Az 1925-ben megjelent kiadás hasonmása. (Dunakönyv, 890 Ft) — Szabó Pál: Ninja. (Ninja Karate Centrum, 136 Ft) —; Biegelbauer Pál: Gyógyító illatok. Aromaterápia. (Bioenergetikai Kft., 95 Ft) — A hagyomány kötelékében. Szerk. Kriza Ildikó. (Akadémia, 298 Ft) — Bob Ham: Düh. (Postakocsi—Maecenas, 78 Ft) — Jack Higgins: A sas leszállt. (Dunakönyv, 168 Ft) — Jedlik Ányos: Hőtan. (Műszaki K., 200 Ft) — Nagy Lantos Balázs: Csiri, a boszorkány. (Forma —Art, 239 Ft) Hoppá] Mihály: Tulipán és szív'. (Csokonai K„ 98 Ft).

LEMEZFIGYELO

Cigányutazás

Első ízben jelent meg — a délszláv szövetség felbomlása után — önálló horvát kalendárium. A kötet a megyénkben élő bunyevác és sokác-horvátok életéről számos írást tartalmaz. Nem véletlenül, bizonyára, hiszen a kötet szerkesztője a garai származású dr. Karagity Mihály, a szerkesztőbizottság egyik tagja pedig a hercegszántói születésű Dr kity Márk költő.

A címlapon a mohácsi múzeum egyik kincsének, a Mária Istenanyát ábrázoló festménynek színes másolata látható, a szép kivitellel rögtön kedvet ébresztve az évkönyv fellapozásához. A régi fotók között örömmel ismerjük fel a pompás népviseleteket: fiatal házaspár Hercegszántóról és Vaskútról (1915, illetve 1931-ből), menyasszony Bajáról (1923), garai és csávolyi színjátszók (1935, 1941).

Zsivko Mándity a szántói egyházi népszokásokról, köztük a Máriagyüdre indított zarándoklatokról ír, Stjepan Krpan pedig az Erdélyben élő, Karasica-völgyi horvátokról. A szintén hercegszántói származású Stjpán Blazsetin versekkel és Iskolatáska c. novellájával szerepel. Értékes kis tanulmányt közöl dr. Mándics Mihály a csávolyi születésű, Baján és Kecskeméten is működött Milassin Miklós (1790- 1811 között) székesfehérvári püspökről. A sok színvonalas irodalmi alkotás között olvashatjuk Dékity Márk verseit. Van természetesen humor, ételrecept és hasznos tanács — ahogy egy kalendáriumhoz illik.

Jóllehet a kiadvány utal rá, személyesen meggyőződtem, hogy a bajai nemzetiségi kiadványokat áruló könyvesboltban, a Tóth Kálmán téren az évkönyv nem kapható, nem is tudnak róla. Csak a horvát szövetség aktivistáinál lehet megvenni. ' G Z

HRVATSKI

K ALEN DAR

1991

„Nálunk még jelen van a népművészet és az idő, amelyben a\ népművészet keletkezett” — írta egyhelyütt Pilinszky János.

Vonatkozik ez a jelenlét a cigányfolklórra is. Sajnos, nem ismerjük eléggé a cigányok dalait, zenéjét, no nem a kocsmákban illuminált állapotban előadott szerzeményeket.

Az értékesebbjeire gondoljunk. Ugye, csak keveset tudunk megemlíteni. Ezért is örvendetes, hogy az értékeket megőrző, átadó Vízöntő együttes most egy nagylemezre rögzítette a cigányfolk legszebb darabjait.

Az album címe: Gitania Express. Utazás Gitániába, mélynek során bepillantást nyerhetünk a cigány népzene csudavilágába. Ez a világ igen változatos, gazdag és figyelemre méltó. Ezt a felcsendülő dalok is igazolják. A Vízöntő négy tagja — Kiss Ferenc, Huszár Mihály, Cserepes Károly és Hasur János — igazán színvonalasan adja át az általuk megtalált „gyémántokat”. Fájdalmas cigánybailadát, vidámabb mulatóst, cigányvalcert és egyebeket. A hangzás, a dalok hangszerelése a Vízöntő együttes kísérletező kedvét igazolja. A mai felállásban 1980 óta játszó csapat mindig is a műfaj határainak szétfeszítésére törekedett, kortárs szemléletű, önálló ^mondanivalójú, a ma emberéhez szóló zenét igyekszik teremteni.

Műfajukat folktemporainnek nevezik, ami következetes, komolyan vett alkotói módszer is egyben. Az énekes és hangszeres népzene dallam- és szövegvilágának a közelebbi és távolabbi népek folklórjával, valamint az elektronikus hangzás kialakításával ötvözött műfaja. Észrevehető ez a cigányalbumnál is, ugyanakkor kiváló hangzás érhető el. Ez egyébként köszönhető az izgalmas hangú hangszereknek is, a töröksípnak, a kanásztülöknek, a koboznak, a cimbalomnak vagy a bőrdudának. A minőségre a digitális felvétel is garancia.

A Vízöntő együttes legutoljára 1987- ben készített lemezt, Villanypásztor címmel. Az albumon igazán különös stílusban szólalnak meg az ismert magyar népzenei remekek. Most a cigányfolklór van soron. Kár, hogy két lemez között ennyi időnek kell eltelnie! Ha rajtam múlna, az ilyen rendkívüli élményt nyújtó kiadványokkal gyakrabban „ostromolnám” a vevőket. Az is kár, hogy kevesen ismerik ezeket a különleges zenei csemegéket. A most ajánlott Vízöntő-produkciót vagy a Zsarátnok együttes príma muzsikáját, a Kormoráh különleges világát, a Szirtos és más zenekarok korongját. Ezek által még gazdagabbak lehetünk.

A Gitania Express lemezborítójának címoldalán Oláh Jolán autodidakta cigány képzőművész Galambszeretet című festménye látható. Stílusosan. (Hungaroton—-SLPD 18200)

B. T.

i

Az első horvát évkönyv