Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-14 / 11. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991 . január 14. HÁZAK, OTTHONOK GYEREKEKNEK___________ Kalocsán nem kong A hajdani kalocsai úttürőház épületét és állagát tekintve—mindig a legszerényebb volt a megyében. Igaz, mindig építették, renoválták, festették, de igazi nagy átalakításra soha nem jutott elegendő pénz. Mi van most az olajkályhákkal fütött, ám forró hangulatú rendezvényeiről ismert épület falai között? A színpadon dzsesszbalettet próbálnak az egészségügyi szakközépiskola lányai. Még nem megy egyszerre, de látható, hogy valamenynyien nagyon élvezik a közös táncot, tehát szinte egészen biztos, hogy a közelgő bálon nagyszerű lesz a produkció. Tizenhatan ropják, Tamás Andrea irányítja őket, abban a nyilvánvaló tudatban, hogy a házban ők képviselik a város középiskolásait. A ház ugyanis „átalakult”, Művelődési Központ Ifjúsági Háza lett a neve. Ez jelzi a változást, amit az is igazol, hogy teljesen nyitottá tették, sokszínű, tartalmas programjaik között van táncpróba, napközis csoportos manuális foglalkozás, és havonta „hittan-buli”, amit a Kalocsán élő József atya ás Gábor atya vezet. — Mi volt a legutóbbi emlékezetes eseménye a háznak? — kérdezem Zsombori Zsuzsától, aki az igazgatónő távollétében kalauzol. — A kicsik körében mindig nagy sikere van az Állami Bábszínház és a Ciróka bamutatóinak. Több szakkörünk vonzza ide a gyerekeket, táncolni csaknem négyszázan jönnek hozzánk. (Van óvodás, gyermek-, hagyományőrző csoport és itt tartja próbáit a Kalocsai Népi Együttes is. És ne feledjem: minden hétfőn a Piros rózsa együttes gyakorol a színpadon.) — Nagyon szeretik a Családi hétvégéket a kalocsai gyerekek is. Nem a kimagasló sportteljesítmények sarkallják őket, hanem a szüleikkel, testvéreikkel való együttjátszás öröme. — Képzömüvészcsoportok? Van batik-, rajz-, Barbi-csoport, amire minden peremeket várunk. És újdonságként a szabad foglalkozásokat rendszeresítettük, amikor néhány gyermek, egy fél vagy egy egész osztály bejöhet játszani. Nem meghatározott programmal, nem szigorú felügyelettel, hanem kötetlenül. Amikor idáig jutunk a beszélgetéssel, apróságok csivitelése hallatszik be a szobába. A helyi Eperföldi iskola 1/a osztályosai Juhászné Tóth Emese irányításával hintázó lovacskát ügyeskednek papírból, ragasztó segítségével. Egyik-másik lovacska kicsire vagy éppen nagyra sikerül, de az igyekezet láthatóan magas hőfokú. Tehát dolgoznak, programot készítenek a város ifjúsága számára Kalocsán, az egykori úttörőházban. és ez örvendetes. A bejárati ajtón a nagy érdeklődésre számot tartó baby-sitter tanfolyamot újra hirdetik. Ezt is hozzáigazítva az idejárok igényeihez. S. K. • Próbálnak az egészségügyi szakközépiskolások. • Programajánlat a bejárati ajtón. • Készül a lovacska Juhászné Tóth Emese irányításával. (Straszer András felvételei) pjy NMD $ fwliÄ» 42-172 tMbYS ITTER TctnuJás mclieWi íereseé-/ leheé-ó-Séffi At ÁfaMtm tikot* is fíldhstíton 'fifttsält út" wvü egyssiUtt jótékonysági bálát retvtes Gfagytuékai %?tmriek és Ülöm gtmkxuii fUttttii* fteikeittísÍMi megitgitéséén Í9W wHttiw V-tn, I9étai íxutetui * fUMbrtití MtiottíWil Héám. tutiméi NEM HOZOTT MINŐSÉGI VÁLTOZÁST Tőzsdemérleg 1990 Májusi megnyitása óta mintegy 130 napon kötöttek üzletet a Budapesti Értéktőzsdén. E fél év tapasztalatait foglalja össze az alábbiakban a hazai pénzügyi élettel foglalkozó szaklap, a Tőzsde Kurír szerzője. E nagyon várt intézmény megnyitása — mint azt a szakemberek előre jelezték — egyelőre nem hozott minőségi változást a hazai tőke- és értékpapír-piaci folyamatokban. Bár mind többen kacérkodnak a részvényvásárlás gondolatával, az emberek zöme továbbra is a jóval kisebb kockázattal járó hagyományos befektetési formák mellett marad. Kivárás jellemzi a kibocsátókat, illetve a nyilvános forgalomba hozatalra alkalmas, papírokkal rendelkező cégeket is. Emlékezetes, hogy a nyár végén felelős kormányzati politikusok még úgy vélték, az elmúlt év végéig akár húsz cég papírjait is jegyezhetik vagy forgalmazhatják a tőzsdén. Ezzel szemben december közepén mindössze két jegyzett részvény — az Ibusz és a Konzum—, a forgalmazotti kategóriában pedig négy cég papírja szerepelt. Ez utóbbiak; a Martfűi Szövetkezeti Sörgyár, a Fotex, a Dunaholding és a MÜSZI. Tőzsdei megjelenésre természetesen senkit nem lehet kényszeríteni. A kibocsátók nyilván saját érdekeiknek megfelelően időzítik papírjaik bevezetését. Néhány jó nevű, a befektetők által nagy érdeklődéssel várt cég nem vállalkozott erre 1990-ben. Márpedig december 31. után csak bevezetett rész vények adásvételére lesz mód a tőzsdén. Elképzelhető tehát hogy az idén — legalábbis az év elején — a választék szűkös sége miatt még az eddiginél is alacsonyabb lesz a forgalom Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a tőzsde elmúlt év üzletmenetét, a legmegfelelőbb kifejezés alighanem a „lány ha” volna. Noha voltak forró pillanatok, nagy kiugrások, a legtöbb nap „langyos” volt. Emlékezetes események ugyan akadtak, bár ezeket jobb lenne feledni. Elsőként az Ibusz-részvények körül forrongtak a kedélyek, majd Trade-Coop részvényeinek felfüggesztése következett. Az év nagy csalódása sokak számára a Fotexrészvény volt. Noha a kibocsátásával kapcsolatos problémák felszínre hoztak számos olyan kérdést, amelyet amúgy is tisztázni kell(ett), talán jobb lett volna, ha nem ilyen látványosan, a befektetők érdekeit kevéssé figyelembe véve történt volna mindez. De hát a tanulópénzt meg kell fizetni. A tőzsde az év végére teljesen „száműzte” a kötvényeket. Ezekre az értékpapírokra a korábbiakban is nagyon kevés kötés történt, a piacvezető bankok pedig fokozatosan felmondták a velük kapcsolatos kötelezettségeiket. Nagy kérdés, hogy a kötvények mikor és milyen formában kerülnek vissza a tőzsdére, ha egyáltalán visszakerülnek. A szakemberek egy része ugyanis azon a véleményen van, hogy a kötvénykereskedelem maradjon „kapun kívül”. A nagyközönség számára a legnagyobb gondot továbbra is az információhiány okozza. Itt nem elsősorban a bevezetések körüli hírverésre gondolok — az néha több is a kelleténél inkább szenzációhajhász, mint valóban orientáló — hanem pontosabban az alapfokú ismeretek elterjesztésére. Rendszeresen vagy szórványosan a legtöbb újság foglalkozik ugyan a tőzsdével, számos kiadvány is megjelent e tárgyban, de hiányzik a minden alapvető kérdésre kiterjedő ismeretterjesztés. Hogy ez kinek a feladata lenne, azon nyilván lehet meditálni, de hogy mielőbb szükség volna valamilyen átfogó kampányra, az vitathatatlan. Ami viszont érint minden, a tőzsdével foglalkozó médiát, az az információbeszerzés nehézkessége. Nekünk újságíróknak, sajnos nagyon gyakran támadt az a rossz érzésünk, hogy az olvasók tájékoztatása szempontjából érdekes, értékes hírek csak akkor hozhatók napvilágra, ha megjelenésük már nem ütközik a kibocsátók érdekeibe. Meg kell tehát barátkoznunk az üzleti életben szokásos távolságtartással. Jövőre nagyon sok területen kell(ene) előbbre lépni a tőzsdén. Halaszthatatlan a befektetési alapok létrehozása, az adózási kérdések megoldása, a nemzetközi értékpapírpiacokon való részvényadásvétel feltételeinek liberalizálása. S akkor talán az idei esztendő úgy vonulhat be a történelembe, mint amelyik meghozta a Budapesti Értéktőzsde nagy „boomját”. (májcr) SAJTÓPOSTA VÁLASZ CIKKÜNKRE A sertéshizlalóknak 13 millió forintot megelőlegeztek... Január 7-ei Sajtóposta rovatunkban közöltük Baráth Gvuláné kunszentmiklósi sertéshizlaló panaszát és a vonatkozó észrevételünket, melyekre a következőket válaszolta az illetékes Kunszentmiklósi Egyetértés Termelőszövetkezet: „Azt értjük, hogy az újságíró nem győződhet meg előre a levél valós tartalmáról, de követeljük, hogy a termelőszövetkezet és az abban érintettek véleménye is kerüljön nyilvánosságra. Bizonyítható, hogy a 30 kg-os súlycsökkenés valótlan. Az állatot kiszállító, valamint Baráth Gyula, tehát a termelő a mérlegelésnél jelen volt. Az egyik állatot 5 nappal korábban már lemérték és 110 kg súlyú volt. Akkor egyéb oknál fogva az állatot nem lehetett elszállítani, ezért hazakiildtük. Ót nap múlva 112 kg lett. Egyik esetben sem szólt a termelő[, hogy az a disznó szerinte több. de ránézésre sem történt sidycsonkitás. így a háztáji ágazatvezető becsületsértésnek és rágalmazásnak veszi a levél ezen állítását és kéri annak helyesbítését. A két hízó árát valóban a mai napig nem fizettük ki, mivel 20 millió forinttal termelőszövetkezetünknek a háztáji forgalmazásából eredően az átvevők tartoznak. Ebből, az üzemviteli pénzünkből már 13 millió forintot megelőlegeztünk. Baráth Gyuláné azonban egyszer sem járt benn a szövetkezetünk irodájában, így nem is mondhattuk, hogy csak áprilisban fizetünk. Az újságíró megjegyzését azonban erősen kifogásoljuk. Jó lenne, ha ilyen jó tanácsot ad, mely szerint létesítsünk kistermelői alapot, azt is megmondaná, miből. Esetleg elintézné felettes hatóságnál, hogy legyen ilyen. Mindenesetre Kunszcntmiklós kistermelőit ilyen olcsó népszerűséggel a termelőszövetkezet vezetői ellen hangolta, mert ki hiszi most már el, hogy nem azok a felelősek a fizetési gondokért? Jelenleg a saját pénzeszközünkből már 13 milliót vállaltunk. Többet nem bírunk. Talán a kormány illetékeseinek kellene arra felhívni a figyelmét, hogy bizony rövidesen a fogyasztónak nem sok keresnivalója lesz a húsüzletekben. Talán még nem késő! Márkus Lászlóné főkönyvelő” Készséggel helyt adtunk a szövetkezeti vezetők reagálásának, melyhez az alábbiakat fűzzük hozzá: A súlyhiánnyal kapcsolatos eltérő véleményeket a két félnek közvetlenül egymással kell tisztáznia, s azt is, hogy az átadott hízók utáni áprilisi fizetésről szóló információt olvasónk a tsz-ben kapta-e vagy másutt. Mindenképpen elismerés illeti a gazdaságot azért, hogy más rendeltetésű pénzalapból 13 milliót megelőlegezett a sertéstartóknak. Csakhogy ez afféle terápiás kezelés, ami nem is minden gazdát érinthet, bizonyság erre: a szóban forgó két hízó ára máig sincs kifizetve. Az ilyesmi pedig nemigen segítheti a termelési kedvet. Valamiféle megoldásul javasoltuk a kistermelői alap létesítését, amelyre nem a kunszentmiklósi termelőszövetkezetnek, hanem a kormányzat illetékeseinek a figyelmét szándékoztuk felhívni. Komáromi István tsz-elnök Van telefonom és még sincs? Idős, nyugdíjas, egyedülálló aszszony vagyok, s immáron évek óta telefon-előfizető. Eredetileg főállomást kaptam, amit a beleegyezésem nélkül ikresítettek, s azóta e szolgáltatást csak zökkenők közepette tudom igénybe venni. Az nem lenne baj, hogy az ikertársam gyakran foglalja a vonalat, a gondom az: technikailag akkor is megfoszt a telefonhasználattól, amikor ő nem beszél. Hát persze hogy szóvá tettem mindezeket a helyi távközlési üzemnél, ahonnan ki is jöttek a szerelők, közöttük Beregszászi úr. aki járt az ikertársnál, s megállapította: az ottani müszerdobozból volt egy zsinór kihúzva, azért hiányzott a vonalam. ígérte, jelenti a dolgot a főnökségnek. Arról nincs hírem, értesült-e valamelyik illetékes erről az ügyről, tapasztalatomról azonban beszámolhatok. Nálam a helyzet változatlan: továbbra is sokszor nincs tárcsahangom, a készülék néma, tehát van telefonom és még sincs. De miért lehet ez így? Ikertársam „jóvoltából” a legutóbbi karácsonykor és az újévkor sem tudtam felhívni a távol lakó szeretteimet, merthogy az a zsinór megint hiányozhatott a helyéről. Rossz rágondolnom arra: mi lenne a sorsom. ha éppen a külvilágtól elvágott helyzetemben lennék nagyon roszszul? Özv. Sziklai Gézáné Kecskemét Több olvasónk azt panaszolta, hogy szerintük az ikervonalak létesítését önhatalmúlag végzik a szerelők. Nos, a jelenleg érvényes távközlési szabályzat lehetővé teszi, hogy a távközlési üzem a főállomást ikerállomássá alakítsa át, ha azt köz-vagy üzemi érdek indokolja. Ez utóbbi olyan eset, amikor a főállomás igen kis forgalmat bonyolít le, s ezért indokolt annak ikresítése. Az üzem ebbéli intézkedéséről köteles tájékoztatni a főállomás gazdáját, akinek 15 napon belül a távközlés területi igazgatóságához címzett felszólalásra van lehetősége. E felszólalás halasztó hatályú, annak elbírálásáig az átalakítást nem hajtják végre. Mi lesz velünk? — Fiatal házasok vagyunk, két szép gyermekünk van, s ez az egyetlen örömünk. Az élet, a megélhetés terhe azonban egyre súlyosabban nyomja vállainkat, s félünk, hogy egyszer összeroppanunk alatta. Ahogy az a magunkfajta szegény emberek esetében lenni szokott, albérletben kezdtük az együttélésünket. Mivel a körülményeink nem voltak kedvezőek, mihamar keresnünk kellett más megoldást. Nagy merészen belevágtunk az építkezésbe. Minthogy szülői támogatást nem kaphattunk, hiszen ők is kisjövedelmű emberek, kölcsönt kölcsön után vettünk fel. A házunk elkészült, s bár még sok munkát kell rajta elvégezni, már lakható. E tény azonban nem boldogít bennünket, mert a különféle hiteleket egyidejűleg kell vissza fizetnünk, s a nagy tartozások most a kamatváltozással tovább növekednek. Sajnos csak a férjem keresetéből élünk, mert jómagam régebb óta munkanélküli vagyok. A havi bevételünk éppen hogy elegendő a hiteltörlesztés eddigi részletének a befizetésére, a megemelt összegekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdem. Enni muszáj mindannyiunknak, ruhára is szükség van nekünk és a gyerekeknek is a rezsiköltségtől szintén nem mentesülhetünk. Még akkor sem tudjuk fedezni az ugrásszerűen növekvő kiadásunkat, ha a családi pótlékot is beszámítjuk a havonta kapott jövedelmünkbe. A boltba rettegve megyünk be, mert a napi fogyasztású áruk drágulását egyszerűen képtelenek vagyunk követni. Mindent összegezve azt kell kijelentenem: reménytelenül nézünk a jövő elé. A kérdésem csak ennyi: mi tesz velünk? Az előző sorokat a Csávolyon lakó egyik fiatal édesanya, Sokacz József né közlése nyomán jegyeztük fel. S itt kell megemlítenünk: ilyesféle problémáikkal mind többen fordulnak szerkesztőségünkhöz. Az egyre megalázóbb élethelyzetekről értesülve, mi jobb híján csak a megértésünket és az együttérzésünket fejezhetjük ki olvasóinknak, s legfeljebb a tudnivalókról tájékoztathatunk. Most is ezt tesszük: A parlamenti döntés értelmében, aki több címen felvett kedvezményes lakáshitelt, annak is kölcsönfajtánként havi 1500 forinttal nőnek január 1-jétől a törlesztési kötelezettségei. (Megjegyzendő: e változások idén csak a lakásépítésre, -vásárlásra és egyéb építési munkákra kamatmentesen vagy évi 3,5 százalékot meg nem haladó kamatozással nyújtott kölcsönökre vonatkoznak.) Az adósok választhatnak: vagy a teljes, még fennálló tartozásukat és az évi 15 százalékra növelt kamatát fizetik, vagy vállalják a tőketartozásuk felének elengedését, s a fennmaradó rész utáni, a lakáscélú bankkölcsönök mindenkori kamatával — ez jelenleg 32 százalék — megemelt fizetési kötelezettség teljesítését. Minden érintett személynek magának kell eldöntenie, melyik változat a kedvezőbb, pontosabban elviselhetőbb számára. Végezetül csávolyi olvasónknak és a hasonló helyzetben lévőknek elmondjuk: akik a szociális helyzetük miatt nem képesek a felemelt kamat megfizetésére, a helyi önkormányzattól kérhetnek pénzbeli támogatást. ÜZENJÜK „Aggódó édesanya” jeligére, Vaskóira: Megdöbbenve olvastuk sorait, miszerint a cég, ahol tíz éven át dolgozott szorgalommal, becsülettel, úgy reagált az orvosi bizottság által nemrégen megállapított 50 százalékos munkaképesség-csökkenésére, hogy megszüntette az Ön munkaviszonyát. Bár a történtek részleteit kevésbe ismertette meg velünk, a puszta tényt, vagyis a nem teljes értékű munkavállalóval szembeni ilyetén intézkedést embertelennek tartjuk. E véleményünket az is alátámasztja: otthon családi gondjai vannak, amit csak fokoz, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. A kérdés persze óhatatlan: megváltozott munkaképessége esetén számíthat-e valamiféle segítségre az illető személy? Nos, a munkahelyi rehabilitációra vonatkozó jogszabály leszögezi: a korábbinál könnyebb munkával kell megbízni, vagy rokonszakmába áthelyezni, vagy más feladat ellátására átképezni, vagy bedolgozóként alkalmazni stb. azt, akinek egészségkárosodása van. Ha a munkáltatónak effélékre nincs lehetősége, akkor a területi rehabilitációs bizottsághoz kötelező fordulnia az érintett dolgozó érdekében, akit ha indokolt, például átmeneti, illetve rendszeres szociális járadék is megillet. Végezetül javasoljuk olvasónknak: az ügyébeni konkrét teendőkkel kapcsolatosan kérjen tájékoztatást a megyei munkaügyi hivataltól. melynek címe: 6000 Kecskemét, Május 1. tér 3. Bujáki Ferencnének, Bajára: Ha a szerkesztőségünkhöz érkezett levelét helyesen értjük. Ön bizományosi szerződés alapján adott át értékesítés céljából egy Commodore 16-os számú számítógépet a Szigma Kereskedelmi Vállalat helyi üzletében, még 1989 őszén, majd több mint fél év elteltével azzal az okkal küldte vissza az egység a készüléket, hogy időközben elromlott, tehát eladhatatlan. Jogellenesnek tűnik ez a kereskedői reagálás, ugyanis ha a gép a bolti próbálgatások közepette mondta fel a szolgálatot, akkor a javítás kötelezettsége nemigen terhelheti a tulajdonost. Javasoljuk, hogy e vita korrekt rendezése érdekében a vállalat igazgatóját keresse meg, s ha az ő döntésével sem elégedett, a megyei kereskedelmi felügyelőség közbenjárását kérje. Másik kérdésere válaszolva közöljük: lakásügyében személyesen beszéljen a város polgármesterével, Éber Sándor úrral. Dusnoki Dezsőnek, Kisszállásra: A közúti közlekedési igazgatás új szabálya értelmében a jogosítvány viszszavonása határidejének lejárta után csak annak az autósnak kell újból gépjárművezetői vizsgát tennie, akit két éven belül legalább három alkalommal sújtottak bírsággal, közlekedési szabálysértés miatt. Ha erre vonatkozóan részletesebb információra van szüksége, forduljon bizalommal a területi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti szakembereihez. Horváthéknak, Vaskútra: Ha Önök a hatósági engedély birtokában s a családi létszám adta szükséglet alapján bővítik szoba-konyhás lakásukat legalább 12 négyzetméternyi alapterületű szobával, a pénzintézeti kölcsönüket mérséklendő, igényt tarthatnak a gyermekeik utáni szociálpoliktikai kedvezményre, melynek összege azonban nem haladhatja meg az építési költségük 55 százalékát. Az erre vonatkozó jogszabály végrehajtási rendelkezése várhatóan e hónap második felében jelenik meg, s akkortájt célszerű, ha a kérdéseikkel bekopognak a területileg illetékes bajai OTP-fiókhoz. „Lakitelcki lakos” jeligére: Hozzánk küldött soraiból arra következtetünk, hogy az idős néni takarékbetétbe szánt pénzének a fia általi önkényes felhasználása kimerítheti a súlyos jogsértés tényét. E helyzet tisztázásához jól teszi, ha ügyvéd közreműködését kéri. Annak rekonstruálásához, hogy valóban mi és miért történt, feltehetően szükség van nemcsak iratokra, hanem tanúvallomásokra is. Egyébként azt sem tartjuk kizártnak: csakis bíróság tud ezen kényes ügyben igazságot szolgáltatni. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611
