Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 8. EURÓPÁBAN MAGYARUL — A LEGJOBBAK KÜLFÖLDÖN (IS) TANULTAK — VILÁGSZÍNVONALON! — BUDAPEST, TEMESVÁR, KECSKEMÉT Folytatása következik? A nagy teljesítményeket lesajnáló honunk­ban önerősítő szertartás Gerle János—Kovács Attila—Makovecz Imre monográfiájának megjelenése. Méreteit, minőségét, módszerét tekintve egyaránt példás vállalkozás. Csak elismerés illetheti a 285 nagyalakú ol­dalt, több mint ezer fényképet, számos térké­pet, ábrát tartalmazó gyönyörű kötet kiadásá­ért a Szépirodalmi Kiadót, meg az osztrák­­magyar Bonex vállalatot. Néhány éve még el­képzelhetetlen volt, hogy regények, költemé­nyek, drámák, irodalomtudományi tanulmá­nyok megjelentetésére szervezett kiadó nevét olvashassuk az Akadémiai vagy Műszaki Ki­adó illetékességébe tartozó összefoglaló mű impresszumában. Az adatok bőségének és pontosságának kö­szönhetően biztosan tájékozódhatunk a szá­zadfordulós magyar építészetben. A szerzők nem találtak, nem találhattak a nagyjából a múlt század kilencvenes éveitől az első világ­háborúig terjedő időszakra egyértelműen jel­lemző stílusirányzatot, gyűjtőfogalmat, ezért választották a századfordulós építészet megje­lölést kötetük tárgyának megnevezésére. (Jobb lett volna, ha a stilárisan sem a legsze­rencsésebb címben is ezt a kifejezést részesítik előnyben.) Önmaguk törekvéseinek elfogadtatására, igazolására fordult a múlthoz Makovecz Imre és két tanítványa. Kutatásaik elsősorban Gerle János vizsgálódásai megerősítették hitü­ket: „a századfordulós építészetet a távoli hol­napba nyíló új építészet első szakaszának te­kintjük. Ennek az új építészetnek legfonto­sabb jegyeit sokszínűén villantotta fel a kor példáját adva az intuitív alkotói szabadság és a tájhoz-néphez való, tudatos és elmélyült ku­tatáson alapuló kapcsolódás új lehetőségé­nek.” Aligha az értékes müveket megillető fi­gyelemfelkeltés szándékával készült ismertetés feladata az óhajos jövendölés realitásának elemzése. Elsőként — Gerle szerint — Széchenyi szó­lalt föl a nemzeti építészetért. Az önkényura­lom bezártsága után nyugatra rajzó művészek közül Lechner —■ Kodályhoz hasonlóan - Franciaországban ébredt rá, hogy a művészet­ben is több igazság, őszinteség és több honi kötődés szükséges. Lechner a kilencvenes évek elejére tette a népművészeti formák, a népmű­vészeti szellemiség építészeti alkalmazhatósá­gának fölismerését. Ekkor tudatosult a legtáv­­latosabban gondolkodóknál: a magyar múlt értékei beilleszthetők az európai építészet új és még újabb vívmányaiba. A kötet legterjedelmesebb fejezetében 170 építész rövid életrajzi adatait, munkásságát, a velük kapcsolatos fontosabb írásokat ismerte­tik. A kormeghatározó alkotók fontosabb megnyilatkozásaiból is közölnek jól váloga­tott részleteket. Jellemző Budapest túlsúlyára, szerepére az értelmiségi pályaválasztásban, hogy a bemutatottak majdnem a fele fővárosi származású. A részben az ő tevékenységüknek is köszönhetően világvárossá fejlődött Duna­­parti település vonzására jó néhány vidéki is ott telepedett le. A vidéken maradók közül nagyon kevesen jutottak tartósan nagyobb fel­adatokhoz. A mai Bács-Kiskun területén születettek kö­zül hárman szerepelnek a kötetben. A kecske­méti Korb Flóris, a solti Steimer József és az inkább néprajz-kutatóként ismert kiskunfél­egyházi Huszka József. Nyelvtudásuknak, külföldi tanulmányaik­nak köszönhetően naprakészen követhették az európai építészeti változásokat. Néhány pél­da a névsor legelejéről: Ágoston (Adler) Emil „olasz tanulmányút után Berlinben két, Pá­rizsban egy évet töltött...”, Alpár (Stöckl) Ignác „oklevél Berlin-Charlottenburg. Berlini irodákban töltött gyakorlat és olasz tanulmányút után ..Árkay Aladár „rövid ideig a párizsi Academia des Beaux Ártson építészetet és festészetet tanult. Közben Zü­richben dolgozott. A kilencvenes évek elején a bécsi Fellner cs Helmer cég munkáit müvezet­­te . ..” Miért csodálkozunk, hogy ott tartunk, ahol? Jaj volt annak, aki külföldi szaklapot olvasott. (Akkora pofont adtunk az imperia­listáknak, hogy évtizedekre belerokkantunk.) Gerte Jw-ot» Kovács Atuta Makovocz imre A SZÁZADFORDULÓ MAGYAR ÉPÍTÉSZETE Ez a kötet is példázza a gazdasági fejlődés, az urbanizálódás üteme, színvonala és az épí­tészeti teljesítmények összefüggését. Boldog, derűlátó, szilárd rendszerekben építkeznek úgy, hogy az új lakóházak, középületek nagy­sága, külleme meghaladja az akkor általános, a pillanatnyi igényeket. Tudták: az építészet segíti a gazdaság, a kultúra virágzását. Budapest ma is csodált fejlődését tükrözi a Gerle János—Kovács Attila—Makovecz Imre kötetben bemutatott 626 épület. Sajnálatosan kevesen tudják, hogy Temesvár korszerűsödése sok tekintetben gyorsabb volt a fővárosénál. (Előbb építettek városi villanytelepet, városi villamost...) Nem csoda, hogy 87 jelentős épület képviseli a Bánát fővárosában a század­­fordulós építészetet. Több míves gyártelep, bank, üzletház, templom, lakóház, iskola gya­rapította a városi és a nemzeti vagyont huszon­öt év alatt, mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog megyében összesen. A trianoni béke olyan fejlődésben lévő városokat szakí­tott el és hozott korábbi helyzetükhöz viszo­nyítva rosszabb körülmények közé, mint pél­dául Arad, Kolozsvár, Nagyvárad. E három településről, mint számon tartandó építészeti értéket, 186 ház, palota adatait rögzítette e kötet. E peremterületek a magyarországi átla­gos fejlődésnél gyorsabb ütemben gyarapod­tak! Viszonylag teljesnek mondható a kötet kecskeméti leltára. Kinek a pap, kinek a papné alapon hiányolhatnánk néhány épületét. Bár­mennyire is hamis, a márványt hazudó gipsz igazságügyi palota Wágner Gyula kétkupolás épülete, mégiscsak említeni kellett volna, hi­szen több hasonlóval együtt része századfor­dulós építkezésünknek. Az összeállításból is nyilvánvaló, hogy elődeink milyen jó érzékkel, hozzáértéssel mazsoláztak a kor legjobbjai kö­zött. Elégedettebben tekinthetnénk vissza az elmúlt évtizedek városfejlesztésére, ha az úgy­nevezett beruházók nem fogadják el, hogy a fővárosi nagy tervezőintézetek tisztelet a kivételnek — másutt alig-alig foglalkoztatható munkatársaikat kecskeméti megbízatásokkal elégítsék ki. Megyénk többi városa közül Baja nyolc, Kiskunfélegyháza négy, Kiskunhalas három, Kiskőrös egy épülettel van jelen az eléggé kö­rültekintő leltárban. Hivatkoznak Györgyi Dénes kerekegyházi templomára is. Kisebb elírások, a mutatók hiányzó utalá­sai, aligha befolyásolhatják a kötet várható kedvező fogadtatását. A Szépirodalmi Könyv­kiadótól azonban szokatlan az ilyen magyar­talanság: A szöveg szedését a Révai Nyomda Fényszedő Üzeme végezte. (Magyarul: A sze­dés a Révai Nyomda Fényszedő Üzemében készült.) Kemény Zoltán tipográfiája és a Kner Nyomda közreműködése méltó a kiadvány­hoz. Heltai Nándor A magyar nép tetemes része év végén megfúj­ta a trombitát. Ezreléknyi tömegek mást fújtak meg-az esztendő folyamán: a pénztárcánkat a villamoson, a videónkat a lakásunkból. Az inf­láció megfújta a fizetésünk javát. Szaddám Hú­széin megfújta benzinünk felét. A pártok sem maradtak tétlenek. Fújtak ők is derekasan, s nemcsak egymásra. Az MDF megfújta a nemzeti centrumot. A populisták megfújták a lakiteleki szellemet, a konzervatív-jobboldaliak megfújták a múlt harsonáit. A Parlamentben valaki megfújta Ráday Mi­hály képviselői fizetését. A szocialisták megfújták az elmúlt negyven évünket és a megrágott hitünket. A szociálde­mokraták megfújták az európai baloldal érté­keit. A kisgazdák megfújták a saját 47-es föld­programjukat. Az SZDSZ megfújta saját ma­gát. A Fidesz is kezdi fújni hamvasságát, ártat­lanságát. A kereszténydemokraták nem fújtak semthit, nem volt mit. A szakszervezetek megfújták a másik tagsá­gát. Egyiküknél sem maradt semmi. A népfront megfújta önmagát. Sokunkat megfújtak gázspray-vel. Kit egy rendőr, kit egy bűnöző. A spray típusa ugyanaz volt. fúj, bíró! Mifújoljuk a bírót, a kormányt és a villanyszámlást. A blokádisták fújolták a tün­tetőket, a tüntetők a taxisokat. Fújd, ki tudja, meddig fújhatod? Úgy tűnik, még sokáig. Fújj, Fújj, zöld ág, zöld levelecske! Nyitva van az aranykapu, csak fújjatok rajta! Rajtunk nem fog múlni. Befújjuk magunkat Európába. Fújj, fújj, ti rabjai a Földnek . . . (majláth—mikes) A Pannónia Filmvállalat leg­újabb produkciójával, az 1972-ben készült János vitéz óta szám szerint a huszonkettedikkel rukkolt elő az ünnepekre. (Nem biztos, hogy az amerikai mozidarabok túlkínálata közepette bekerül a programokba, mivel azonban a Magyar Televízió is beszállt költségeibe, elképzelhe­tő, hogy képernyőn is látható lesz a jövőben.) A stáblistán szereplő nevek akár garanciát is jelenthet­nének a minőségre. Forgató­könyvíróként az opuszt Dargay Attila és Nepp József jegyzi, rende­zőként pedig Az idő urai című fran­cia—magyar vállalkozással nép­szerűvé vált Hernádi Tibor. Az eredmény sajnos alatta marad a várakozásoknak. Talán azért, mert az alkotók túl­ságosan is igyekeztek, hogy a mun­ka több generáció által is fogyaszt­ható, úgynevezett „családi filmmé” váljon. Ha azonban egy bájos, de Sárkány és papucs amerikai stílusú Sárkány az egyik főszereplő, a cselekmény motorja pedig egy férfierő növelésére hiva­tott csodaszer, az enyhén szólva különös összhatás elképzelhető. A többi figura stilusa, „mozgás­­kultúrája” (a mozgás kidolgozott­sága) ugyancsak egyenetlen. A tüneményes Guinevra királyné vörös hajú ugyan, de szakasztott Szaffi. Férje: Arthur király és a szerelmes Lancelot viszont egészen másféle típusú képregények szelle­mében fogant. Nem beszélve a,.lo­vakról, az önmagában is kitűnő szórakozást nyújtó, groteszk pos­tás—madárról és más állatokról. Mint a figurák nevéből sejthető, a sztori a már számtalan paródia alapanyagaként szolgált Arthur király legendáriumába vezeti a né­zőt. A lovagi tornák zajától han­gos királyi udvarba, amelyben lát­szólag mindenki boldog a szép ne­vű Guinevra királynő kivételével. A legendákban és a példabeszé­dekben is megörökített férje ugyanis sokkal több időt tölt a lo­vagi tornákon és a Kerekasztal­társaságban, mint felesége köré­ben. A királyné a többféle lehetsé­ges megoldás közül — mint afféle hűséges asszony — a varázsszert választja. Az ugyancsak közismert Merlin — biztos, ami biztos — erős koktélt kever. Már-már úgy tűnik, Arthur király régi kedves időtöltéseinek percei meg vannak számlálva... A pudingba kevert folyadék hatása nem is marad el. Ám Guinevra királyné bánatára nem a megfelelő helyen jelentke­zik. A Sors úgy akarjáThögy A pu­dingot ne a felesége bájaira érzé­ketlen Arthur, hanem a csinos szolgálóba szerelmes Lancelot ke­belezze be. Bár a munkában túl sok a szö­veg, a száraz dialógus, és a gégék sem a legeredetibbek, egyes jelene­tekben mégis akadnak emlékezetes pillanatok. Ezeket — szokatlan módon — a nagyon színvonalasan megfestett háttereknek, a szép látványvilágnak köszönhetjük. A produkció összhatását némi­képp emeli a zenei kíséret. A szerző és az előadó nem más, (Tiint Miké Károlyi Júlia Önkormányzat és közlekedés A megalakult és lassan „felálló” önkormányzatok sok feladatuk mellett minden bizonnyal még nem mérték fel bár előbb-utóbb meg kell tenniük —, hogy az egy-egy településért vállalt felelősségbe az adott falu, város közlekedése és közlekedésbiztonsága is beletarto­zik. Nem egyszerű és nem könnyű a feladat, hiszen míg korábban fel­sőbb utasítások és felsőbb „pántli­kázott” pénzek adták és diktálták egy adott település közlekedésfej­lesztését, most az önállóság révén a településeknek kell saját közlekedé­süket megszervezni —- és esetleg túl­nyomó többségében saját zsebből. Közlekedés, forgalomszervezés, közlekedésbiztonság. Olyan cím­szavak, amelyek részei lehetnek egy település közérzetének. Tartalmi megvalósításukhoz ugyan feltétle­nül szükséges a szaktudás és az anyagi háttér, de legalább ilyen fon­tos a falu vagy város állampolgárai­nak véleménye és érdeke. Sok évvel ezelőtt a Magyar Au­tóklub és az Országos Közlekedés­­biztonsági Tanács mozgalmat hir­detett, amelyben az autósok véle­ményét és segítségét kérték: ha va­lahol úthibát, félreértelmezhető közlekedési jelzőtáblát vagy éssze­rűtlen közlekedésszervezést tapasz­talnak, jelezzék azt, hogy változtat­ni lehessen a jogos vélemények és érvek alapján. Nos, ez az országos akció, ha nem is szűnt meg teljesen, de mindenesetre „elcsendesült”. Bízzunk benne, hogy csak Csipke­­rózsika-álomba merült, hiszen na­gyon nagy szükségünk van telepü­lésenként az ott élők, az ott közle­kedők véleményére. Az önkormányzatok közlekedés­biztonsági leckéje tehát adott: mennyire és hogyan tudják aktivi­zálni településük mindennapi köz­lekedőit? Túlságosan magyarázni, érvelni a fentiek mellett talán nem szükséges: egy település jól szerve­zett közlekedése, közlekedésbizton­sága a település valamennyi lakójá­nak érdeke. Dehát mit tehet az önkormány­zat? Furcsa lenne, ha most itt téte­les felsorolást próbálnánk adni. Maradjunk inkább a példáknál. Aki utazott már autóval Bécsbe, az minden bizonnyal jól emlékszik azokra az osztrák településekre, amelyeken átfut a Nickelsdorf— Bécs közötti főút. Nos, a helyi ön­­kormányzatok figyelemfelhívó jel­zései - hány gyerek él a faluban?, hogy évente hány baleset történik? minden autós számára hatásos és hasznos figyelmeztetések. De szólhatnánk a tudatosan kiépített járdaszigetekről a települések elején és végén, amelyek lassításra készte­tik a száguldozókat, s találkozhat­tunk már nemcsak Ausztriában, máshol is az úgynevezett „fek­vő” rendőrrel, a nagyobb sebesség mellett a motort és alvázat veszé­lyeztető útbordákkal, azaz épített huplikkal is. Ha az önkormányzatok közleke­dési feladatairól szólunk, akkor azt is meg kell említeni, hogy a kollek­tív döntés egy-egy településen a kol­lektív felelősség vállalását is jelenti. Ez pedig a közlekedés biztonságán túl mást is jelent: demokratikusan működő önkormányzatot, de emel­lett — némi túlzással a közleke­désszervezők és közlekedők érdek­­szövetségét is. S. B. A. TŐZSDESZÓTÁR A-TÓL Z-IG lebegö^rátájú^dóslewlek: olyan kötvények, amelyeknek kamatozását meghatározott időszakonként mó­dosítják a mindenkori pénzpiaci körülmények alapján. (devalváció) valamely valuta hivatalos átváltási árfolyamának leszállítása. értékcsökkenés számviteli megjelenítése. Az értékcsökkenés többnyire a foko­zatos elhasználódás, elavulás vagy előreláthatatlan események (pl. természeti katasztrófa okozta megrongálódás) folytán áll elő. lejárat: az a határidő, amikor egy adósságot ki kell egyenlíteni. jövőbeli pénzszolgáltatásoknak az esedékességig járó kamatokkal való csök­kentése. a) megőrző, tárolóhely; b) a banknál őrzött értékpapírok helye; c) a pénzinté­zetek közti forgalomban megkülönböztetnek saját letétet, idegen letétet, zálogle­tétet és különleges zálogletétet. olyan pénzintézet, amelyik az értékpapírok megőrzését és kezelését végzi. (diszázsió) egy kötvény névértéke és névértékénél alacsonyabb árfolyama közti különbség. L1BOR: (ang. röv.: London Interbank Offered Rate) londoni bankközi kamatláb a rövid lejáratú hiteleknél. Ukvidácin: egy vállalkozás felszámolása. pénz, közvetlenül pénzzé tehető eszközök (pl. bankkövetelések). limit: értékpapírok vásárlásánál vagy eladásánál kikötött árhatár, kölcsönnyújtás értékpapírok vagy áruk elzálogosítása ellenében. mérleg: egy vállalat aktíváinak (vagyonának) cs passzíváinak (adósságok + saját tőke) egy adott időpontra vonatkoztatott egybevetése. A mérleg állandóan egyensúlyban van, mivel a saját tőke az aktívák es az adósságok közti különböze­ti tételként működik. mérlcgárfolyam: a) könyvelési érték; b) az az árfolyam, amelyen egy értékpapír egy társaság mérlegében szerepel. mérlegfordulónap: az a nap, amelyre a mérleg adatai vonatkoznak. Ez többnyire december 31. mcHcj»hiá^ egy vállalat nyereség/veszteség-elszámolásában a kiadások többlete a bevéte­lekhez képest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom