Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 2. AMIT TANÁCSOL A MINISZTÉRIUM______________ Esélyek és buktatók a szovjet piacon Felére esik vissza a magyar—szovjet árucsere -jelentette ki egy sajtókonferencián Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, moszkvai útjáról hazatérve. Ez nemcsak a két gaz­daság krízishelyzetével magyarázható, hanem az­zal is, hogy a Szovjetunióban a gazdasági és társa­dalmi modellváltás illetékességi jogkörök átcso­portosításával párosul. A magyar külkereskedők már tudják: nemcsak Moszkvából kell folytatni az együttműködést, hanem el kell menniük az új kül­gazdasági felelősséggel felruházott köztársaságok­ba, kapcsolatot kell tartani az egyesülésekkel és a vállalatokkal is, ha a számunkra még mindig meg­határozó fontosságú magyar—szovjet kereskede­lem dinamizmusát fokozni kívánjuk. A jovo útja Már ismertek a magyar—szovjet államközi szer­ződésen alapuló árucsere 1991. évi tételei. A ma­gyar kivitelben a gépipar 600 millió dollár, a gyó­gyászati berendezések 106 millió, a híradástechni­kai termékek 46 millió dollár értékben szerepelnek, s az ipari termékek közül egyedül a gyógyszeripar 400 millió dollárértékben kíván exportálni a Szov­jetunióba. Az oda irányuló exportmunka új szer­vezéséhez a magyar külkereskedők idejében figye­lembe vették a szovjet köztársaságok, megyék és körzetek gazdasági önállósodási törekvéseit. A moszkvai magyar kereskedelmi képviselet már 1989 második félévétől intenzív kapcsolatépítő, piacfeltáró és üzleti lehetőségeket kutató munkába kezdett a szovjet regionális állami szervek és gaz­dálkodó egységek körében. Kijevi, Tbiliszi-i és le­­ningrádi allcirendeltségeket hoztak létre, mindegyi­ket több köztársaság bekapcsolásának reményé­ben. Valamennyi keretében működnek vállalati irodák is. A közel száz, moszkvai kirendeltségnél képviselt szovjet vállalat mellett Kijevben 14, Le­­ningrádban 3, Tbilisziben pedig eddig 1 vállalattal létesült kapcsolat. A jövő útja feltehetően az, hogy valamennyi köztársasággal önálló képviseleti rendszert kell kialakítani, ám ma még — első lépés­ként — ez a tevékenység a most ismertetett módon szervezhető. Mit tegyen tehát az a magyar termelő, aki a Szovjetunióba szeretne a jövőben exportálni? Csak fizetőképes partnerrel — A legalapvetőbb cikkekre természetesen most is megvannak az államközi szerződések. Ám bárki megpróbálkozhat termékei értékesítésével a szov­jet piacon, ha meg tudja találni hozzá a megfelelő és ezt külön hangsúlyozni szeretném: fizetőképes partnert — állítja Tímár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma szovjet fő­osztályának vezetője. — Ez azonban egyre nehe­zebb feladat, mert most már mintegy 20 ezer gaz­dálkodó szervezet közül kell partnerre lelni. • — Ki tud a külkereskedelemben netán még kevés­sé jártas magyar vállalatoknak, gazdasági társasá­goknak ebben segítem? — Idehaza a minisztérium és a Magyar Gazda­sági Kamara szolgáltathat részükre alap-informá­ciókat, s továbbra is sokat segíthet minden kezde­ményezésben a moszkvai magyar kereskedelmi ki­­rendeltség. Egyik részlegük olyan vállalatokkal is foglalkozik, amelyeknek a magyarországi képvise­lete nincs megoldva. Tehát állandó kapcsolatban állnak a változó szovjet piaccal. Emellett persze a külkereskedelemre szakosodott szovjet partnerek­kel is jó a kapcsolatuk. Már nem elég az aláírás — Ön szerint mire kell vigyázni az exportszerző­dések megkötésénél? Mindenekelőtt arra, hogy a fizetés módját előre kössék ki. Ugyanis már nem elég aláírni a szerződést és a KGST-ben eddig megszokott mó­don bonyolítani az ügyletet, hiszen a dollárelszá­molás bevezetésével elengedhetetlen, hogy legyen bankgarancia is a vásárláshoz. Sőt, a végleges szer­ződés megkötésekor azt is várják meg. hogy meg­nyitják-e az akkreditívet, mert az erre szóló ígéret nem biztosíték a fizetésre. Félreértések elkerülése végett: nem szélhámosságtól kell tartani, hanem a szovjet külkereskedelmi mechanizmus bürokráciá­jától, lassúságától. Ott változatlanul egy banknak van devizája, s az akkreditív számla megnyitása néha igen lassan megy. Emiatt számos magyar vállalat vár ma is pénzére a Szovjetunióból. .— Arra is érdemes rákérdezni — folytatja a főosztályvezető —, hogy megvannak-e a szükséges papírok a behozatalhoz? Enélkül ugyanis a vevő nem kaphatja meg a fizetéshez a kellő devizát. Ha pedig magyar cég vásárol, akkor a kiviteli engedély érvényességét kell ellenőriznie, mert ez a Szovjet­unióban még mindig központi, vagy köztársasági egyeztetést kíván. Mindezek mellett hangsúlyozot­tan szükségesnek tartjuk a Szovjetunióba irányuló export kezdeményezését. Érdemesnek tartjuk és támogatjuk, hogy bármelyik külkereskedelmi jogú partnerrel magyar vállalatok szerződjenek. Az óvatosságra csak az esetleges későbbi csalódások elkerülése miatt van szükség. Schöffer Jenő HOGY MIK VANNAK! Á gyöngyösi Mátra Múzeumba került dr. Németh Márton tojásgyűjteménye, mely 342 madárfaj 7100 fészekalját tartalmazza. A gyűjtemény 36 200 tojásból áll, javarészt európai, hazai és díszmadárként más föld­részről származó fajoktól. Számos rendkí­vül ritka, már begyűjthetetlen, vagy kipusz­tult hazai madár tojásai is megtalálhatók a gyűjteményben, segítve a tudományos kuta­tómunkát. • A legkisebb a füzike (10 mm-cs), a legna­gyobb pedig a büty köshattyú (113 mm-cs) tojása. • A gyűjtemény rendszerezése nagy felkészült­séget igényel. Tojásgyűjtemény Gyöngyösön SAJTÓPOSTA Albérleti sztori — tanulsággal Akinek közlése révén az alábbiakat lejegyeztük, arra kért bennünket, a neveket és a helyszínt tartsuk titokban, hiszen szeretné távol tartani magát az esetleges zaklatásoktól. Ennek készséggel eleget téve, azért is tárjuk a nyilvánosság elé a sztorit, mert mások figyelmét is felkelthető tanulsága van. íme a részletek, ahogyan olvasónk elmondotta: A fiatal házaspár az egyik augusztusi napon vette ki albérletbe a kisvárosi szoba-konyhát. A szóbeli megállapodás úgy szólt: a tavaszi, nyári, őszi időszakban 2000, télen pedig 2500 forintot fizetnek bérleti díjként. Kikötötte a tulajdonos: a pénzt mindig közvetlenül a kezébe kell adni, nehogy adókötelezettségi nyoma legyen a dolognak. Hét hónap elteltével távoztak az albérlők a lakásból, melynek gazdája azonban pluszhónapi lakbért, valamint gáz- és villanyszámla-hozzájárulást követelt, s a tartozás végösszege 6700 forintra rúgott. Az ifjú pár többször is azzal érvelt, hogy az efféle kötelezettség nem volt az eredeti alkuban, ám a nézeteltérés megszűnését remélve mégis felajánlotta 4000forint kifizetését. Csakhogy a lakás gazdája ezt nem fogadta el, jóllehet ö sem tudta bizonyítani a hátrálék jogosságát. A perpatvar vége az lett, hogy a házasok elköltöztek. De milyen áron? Számos holmijukat kényszerültek a helyszínen hagyni, mert a tulajdonos visszatartotta. A következő tárgyakról van szó: I db új búvárszivattyú, I db több műveletes köszörű- és fúrógép, I db Zenit fényképezőgép és a hozzá tartozó vaku, 45 db külföldi műsoros magnókazetta, I db — 2500 forint értékű távcső és a tokja, 2 db csillár. I pár Maré gyártmányú és I pár Adidas gyártmányú férfi cipő és még számos apró cikk. Ezek értéke összesen jóval meghaladta a 20 ezer forintot. Az önkényes lefoglalás után magam is — hozzátartozói jogon — könyö­rögtem a tulajdonosnál, hogy adja ki a nem az ö tulajdonát képező holmit, de hajthatatlan volt. Végső kétségbeesésemben arra szántam magam: kifize­tem maradéktalanul, amit kér. Es ekkor ért a döbbenetes meglepetés: már egyetlen tárgy sem volt a birtokában, ugyanis mindent eladott. Úgy magya­rázta a dolgot, az ügyvédje tanácsára tett mindent. Tudom, hogy demokráciában élünk, s azzal is tisztában vagyok, az emberi szabadságnak szinte korlátlannak kell lennie, de ez a magánelhatározású elégtétel mégsem megy a fejembe. És kötve hiszem, hogy az ilyesféle önbirás­­kodó cselekedetnek manapság már zöld útja lehet. Jó lenne tudni: a törvény szerint mihez lehetnek jogai a tulajdonosnak és a nagyon károsult házaspárnak ? A szerkesztő megjegyzése: E különös sztorit megismerve kézenfekvő az egyik következtetés: albér­leti szerződést mindig érdemes írásban megkötni, az utólagos vitát elkerü­lendő, a bérleti díjat pedig szintén ez okból kívánatos átvételi elismervé­nyen kifizetni. Ami pedig a felek egymással szembeni követeléseit illeti, azokat egyfelől hitelesen kell bizonyítani, másrészt az ebbéli vita önhatalmú megoldásának nincs jogalapja. Ilyen ügyekben a bíróság illetékes eljárni, döntést hozni. Mivel a konkrét cselekmény a más tulajdonának erőszakos elvétele és értékesítése súlyos jogsértést feltételez, azt javasoljuk károsult olvasó­inknak: érdekükben a lakóhelyük szerinti ügyészség közbenjárását kérjék, melynek feladatköre megállapítani, hogy a történtek milyen mértékben összeegyeztethetők vagy ütköznek a töryénygs elpjpásokkal. E tényállás alapján kerülhet sor a peres eljárásra, melynek eredményeként térülhet meg a jogos követelés, valamint az okozott kár. KÖSZÖNET A SEGÍTŐ EMBEREKNEK Sikeres volt a külföldi műtét November 5-én megjelent Sajtó­posta rovatunkban írtuk meg, hogy a Tiszakécskén lakó egygyermekes fiatal édesapa, Mahlaj László sors­döntő helyzetben van: a cukorbe­tegségből adódó látóideg-leválása következtében a bal szemére rövi­desen megvakul, s ugyanez vár 'a másik szemére is. Mivel idehaza az orvosok nem tudták semmivel biz­tatni, eljutott a kölni Heimann pro­fesszorhoz, aki vállalkozott a re­ményt keltő operációra. Ennek költsége azonban 750 ezer forinttal jár, s mivel a kiskeresetű család ta­lán sohasem tudna ennyi összeget megspórolni, ezért fordult a jóérzé­­sü emberekhez lapunk hasábjain: ha tehetik, segítsék adományaikkal az ugyanazon hónap második felé­ben beütemezett műtét díjának ösz­­szegyűjtését. Közlésünket követően semmi hírt nem kaptunk az ügyről, s jog­gal tartottunk tőle: e pénzszűkös világban már a leginkább rászoru­lók sem számíthatnak érdemi támo­gatásra a társadalomtól. Nos, ezúttal örömmel mondjuk: tévedtünk. írásunk nyomán igenis megmozdult a segítők közössége, amelynek révén jelentős összeg ke­rült az OTP-nél ilyen célból meg­nyitott számlára. A többit azonban hadd ismertesse olvasónk, aki a mi­nap tájékoztatott a fejleményekről: — Cikkünk nyomán magánsze­mélyek, vállalati és intézményi kol­lektívák siettek adományaikkal a segítségemre. A pénz végül is meg­lett, s elmehettem Németországba, ahol is a híres szemészprofesszor si ­keresen megmütött. Most már a tel­jes gyógyulás útján vagyok. Elve az alkalommal, hadd mond­jak köszönetét mindazon ismerős és ismeretlen embertársaimnak, akik pénzbeli hozzájárulásukkal segítet­tek nekem. Jó érzés tapasztalni a szeretetteljes aggódást, s a megtisz­telő érdeklődést, amellyel azóta is sokan figyelemmél kísérik sorsom alakulását. Mire számíthatunk? Minden 1989 őszén kezdődött, amikor a szomszédaim — Szecsődi György volt tsz-elnök és Tormási László — személyesen felkerestek otthonomban, kérve, hogy tegyem lehetővé a saját háztartásom és gazdaságom ener­giaellátását szolgáló 220 voltos vezeték 380 voltosra tör­ténő kicserélését. A szándék mögött az állt: Szecsődi úr megvette a közelben lévő iskola és gazdakör épületét, s oda óhajt bevezettetni ipari áramot. Mivel a tanyámhoz vezető kábel kevésbé volt elhasz­nálódva, így nem könnyen mondtam igent. Erre megfe­nyegetett az egykori szövetkezeti vezető, hogy ha nem megyek bele a dologba, akkor is végrehajtja a fővezeték cseréjét, nekem pedig nem adnak áramot. Ezek után persze hogy aláírtam a beleegyező papírt, s nemsokára megkezdődött, majd be is fejeződött a kábel­csere. Bár ígéretet kaptam rá, végül is nem jutottam hozzá a 380 volthoz. Ugyanakkor ért egy kellemetlen meglepetés: az egyéni érdekemet nem szolgáló fővonal cseréje kivitelezési munkáiért engem is megterheltek Sze­­csődiék 24 ezer forint költséggel. Feleségemmel együtt kis jövedelmű nyugdíjasok va­gyunk, s a havi bevételünk csak a szűkös megélhetésünk­höz elegendő, de már spórolni nem futja belőle. Annyi pénzt, mint a tőlünk követelt összeg, régóta nem láttunk együtt. Ilyen helyzetben fogalmunk sincs, mire számítha­tunk. Ha egy gazdálkodó vagy más közületi szervvel lenne vitánk, a határozatát megfellebbeznénk a felügyele­ti hatóságnál vagy másutt, ám a kissé erőszakos és min­denre elszánt magánvállalkozóval szemben tehetetlen­nek, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. . . Tolnai Balázs és neje Szentkirály Az Önök és a környékbeli lakosok tanyájához vezető elektromos légkábelek (azok tartóoszlopai) feltehetően valakik tulajdonában vannak. A vezetékrendszert érintő változások csakis e tulajdonosok hozzájárulásával követ­kezhettek be. Ha a hozzájárulás nem várt következmény­nyel járt, emiatt elsősorban azt terhelheti a felelősség, aki a változást okozta. Tekintettel arra, hogy e konfliktus­nak részét képezi nemcsak a be nem tartott ígéret, hanem a jelentős anyagi teher is, célszerűnek látszik a történtek jogi vonatkozásának kivizsgálása. Tanácsoljuk, hogy evégett a területi ügyészséghez forduljanak. ÜZENJÜK „Alamizsnából élünk” jeligére, Ba­jára: Együttérzéssel hallgattuk tele­fonos beszámolóját arról, hogy Ön immáron fél éve kapja a szinte ala­mizsnának minősülő munkanélküli­segélyt, a beteg felesége pedig ugyan­annyi ideje a még jelentéktelenebb összegű táppénzt, s ebből élnek két kiskorú gyermekükkel, igen rossz la­kásviszonyok közepette. E helyze­tükre jellemzően csupán 1 hónapra előre tudják megvenni a szilárd tüze­lőt, a szenet, amiről azt hallotta ott­honi környezetében, hogy rövidesen hiánycikké válik, és ez aggodalom­mal tölti el a családot. Nos, nincs ugyan konkrét információnk a szű­­kebb lakótérségében várható tüzelő­ellátásról, hivatkozunk azonban az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium­ból származó friss értesülésre, misze­rint az úgynevezett intervenciós alapban januárra 300 milliós forint van tartalékolva, amiből a Tüzép­­vállalatok kérhetnek pénzt az igé­nyek szerinti szénbeszerzésre. El­mondjuk még: a német kancellári hi­vatal már jóváhagyta azt a Magyar­­országnak juttatandó 50 millió dol­lár értékű segélyt, melyet legalább fél millió tonnányi szén megvásárlására fordíthatnak a kereskedelmi vállala­tok. Summa summarum: az illetéke­sek azzal biztatnak, hogy az elkövet­kező hetekben-hónapokban sehol sem lesz szénhiány hazánkban. Horváth Bélának, Kiskunhalasra: A hatályos jogszabály értelmében szabálysértési eljárás indítandó az olyan járművezető ellen, akinek vé­rében 0,31 és 0,79 ezrelék közötti az alkoholtartalom. Ilyen esetben ma­ximum 10 ezer forintig terjedhet a pénzbírság mértéke, ezen felül pedig a vezetői engedély bevonható, akár egy évig terjedő időszakra is. Ami pedig az Ön rokonát illeti, ha - orvosi vizsgálattal bizonyítottan 0,8 ezreléket meghaladó alkoholos befolyásoltsága alatt sofőrködött, vele szemben helyesen kezdeményez büntetőeljárást a hatóság. Ugyanis az említett mértékű ittas állapotban való autóvezetés vétségnek minősül akkor is, ha nem okozott balesetet. „Különúton” jeligére, Szabadszál­lásra: Alapvető jogi előírás, hogy az elvált házastársak gyermekét annál a szülőnél kell elhelyezni, amelyiknél leginkább garantálható a kiskorú megfelelő szellemi és testi fejlődése. Hogy e feltételek meglétét kellő ala­possággal megállapíthassa a bíróság, az ügybeni tárgyalás során szükséges fényt deríteni arra is: a házasélet fel­bomlásáért milyen felelősség terheli a feleket? Tudniillik az elviselhetet­len magatartásé, sértő életvitelű szü­lő nem lehet ugyanúgy alkalmas a gyermeknevelésre, mint az a szülő, aki csak szenvedő alanya volt a csa­ládi kellemetlenségeknek. Tehát az összes körülmény alapos mérlegelése révén születhet csak jó bírói döntés a gyermek-elhelyezéséről. „Romló közbiztonság" jeligére, Fajszra: Már elkészült az a törvény­­tervezet, amely az állampolgárok és a rendőrök abszolút biztonságát van hivatva szavatolni. E tervezet, amely a polgári demokráciákban kialakult módon foglalkozik a rendőri igazol­tatások és kényszerintézkedések kér­déseivel, az önkormányzat és a rend­őrség közötti kapcsolattal, most ke­rül társadalmi vitára, s várhatóan 1991 elején tárgyal róla áz Ország­­gyűlés. Addig is, míg a honatyák tör­vényerőre emelik e fontos jogsza­bályt, Ön jól teszi, ha megkettőződ figyelemmel óvja-védi a saját testi épségét, valamint a, vagyonát. Egyébként csak segítheti a helyi köz­­biztonság megőrzését, ha a szükebb környezetében feltűnő és gyanúsan viselkedő idegenekről haladéktala­nul értesíti a községi rendőrt, vagy a polgármesteri hivatalt. S. L.-nek, Harkakötönyre: Önhöz hasonlóan sokan panaszkodnak amiatt, mert az otthonukban tárolt burgonyát, zöldséget, almát stb. megrágják a pockok. E kártékony állatok a Redentin nevű vegyszer se­gítségével eredményesen irlhatók. A hatóanyag kukorica közé keverve is felhasználható, s közvetlenül oly módon, hogy egy-egy mokkáskanál­­nyi mennyiséget kell tenni a lyukaik bejáratához. Fontos itt megjegyezni: a mérgező hatású szert úgy kell kihe­lyezni a pocok járta területen, hogy oda ne juthasson be háziállat. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Oldalképek
Tartalom