Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 30. NEM CSAK A PETŐFI VÁROSBAN (Szennyvíz)csőbe húzták a balek lakókat Kecskemét-Petőfivárosban kiderült, hogy a lakók egy része nem hajlandó eleget tenni közműépítés-hozzájárulási kötelezettségének. Sokak panaszával Nagy István (Csabagyöngye utca) kereste fel szerkesztőségünket, mondván, tűrhetetlen, hogy az egyik lakó fizet, a másik meg röhög a markába, mégis ugyanúgy használja nemcsak az utakat, hanem sok esetben a csatornát is. A petőfivárosiak szószólója egyébként reklamált az ügyben a város pol-; gármesteri hivatalánál is, még a múlt év októberének végén. A levelére kapott választ korántsem tartja — tartják — megnyugtatónak. Megkérdeztünk másokat is Petőfivárosban. íme, néhány vélemény: „Én mindent befizettem becsülettel, és becstelenségnek tartom mások kibúvását a közös teherviselés alól.” „A mi utcánk lakóinak több mint fele nem fizet, s ez számomra teljesen érthetetlen, hiszen én is el tudnám rakni máshová is a pénzemet.” „Bármennyire is egyetértek a közös költségekkel, mégsem fizetek, mert vagy mindenki, vagy senki...” Mivel a kívülálló aligha tudna igazságot tenni a meglehetősen bonyolult ügyben, arra kértük Nagy Istvánt, segítsen kibogozni a gordiuszi csomót. — A lakók most neheztelnek egymásra, veszélyben a jó szomszédság, s ennek, gondolom, senki nem örül. Mi ennek az egésznek a háttere, s mikor, hogyan derült ki a svindlizés? — Annak idején a városi tanács tervosztálya Petőfiváros I-es és Il-es építési ütemére meghirdette a szennyvízcsatoma-hálózat megépítését, s e nyomvonal fölött a pormentes, szilárd útburkolatok építését. A kivitelező az Észak- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, illetve a Strabag Kft. volt. A szennyvízcsatorna elkészült, nem egészen kifogástalan vonalvezetéssel. A Fagyöngy utcában van olyan családi ház, melyet geodéziai problémák miatt rá sem lehet kötni a szennyvízcsatornahálózatra. Aztán következett az útépítés. A tanács illetékesei közölték az ingatlantulajdonosokkal ennek költségeit, továbbá, hogy e munkákra az OTP, 3 százalékos kamattal, kedvezményes kölcsönt ad. Mondani sem kell, hogy azok az ingatlantulajdonosok, akik a kivitelezés részarányos összegét (52 500 forint) nem tudták kifizetni egy összegben, kapva kaptak az OTP által felkínált lehetőségen. Az egyharmad összeget befizették, a többire pedig vállalták a 10 éves törlesztési terhet. Egy-másfél év elteltével, baráti beszélgetésen elkottyantották néhányan, hogy ők bizony egy fillérrel sem fognak hozzájárulni e munkák költségeihez, mert az állam úgysem tudja bizonyítani, hogy van-e pénzük erre a célra. — S mi történt ezután? — Elterjedt a hír, szóbeszéd tárgya lett az ügy, az emberek bosszankodtak egymásra meg a tanácsra is, mert engedi, hogy ilyesmi előfordulhasson. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a városi tanács akkor még hivatalban lévő vb-titkárához, dr. Nagy Károlyhoz fordulok ezzel á kéréssel: a terhek arányos viselése érdekében folytassanak vizsgálatot az ügyben, mert teljesen inkorrektnek tartom, hogy az egyik ingatlantulajdonos akár erején felül is vállal 52 500 forintos többletkiadást, a másik pedig cinikusan kibújjon alóla. — A választ megkapta. Kielégítette, vagy volt benne, ami nem tetszett? — Egyáltalán nem tetszett. A titkár úr megbízásából Szűcs Tibor, a polgármesteri hivatal közgazdasági osztályának akkori vezetője lényegében semmitmondó választ adott. Egyebek között megjegyezte: előfordulhat, hogy valaki házilagosan — illegálisan — ráköt a szennyvízcsatorna-hálózatra, de ennek a felderítése csalc a lakosság segítségével lehetséges. Nekem az a véleményem, hogy elsősorban a vízmű vállalatnak áll érdekében az engedély nélküli rákötések felderítése. S ennek nem az a módja, hogy a szomszédok egymást árulják be, hanem az, hogy a vízmű egy alkalmazottja menjen végig a csatorna nyomvonalán, emelje fel a fedlapokat, kukkantson bele az aknákba,, s így könnyen megállapíthatja: mely irányból, honnan „jön” illegális bekötés. Azt is erélytelen fellépésnek tartom, hogy az útépítési hozzájárulást nem fizetőket többször felszólítgatták. Megtudtam, hogy mintegy 60 lakossági kérelem érkezett a közgazdasági osztályhoz részletfizetés, illetve teljes mentesség megadására, szociális helyzetükre való hivatkozással. Véleményem szerint a városrészben — az épületek küllemét alaposan szemügyre véve — legfeljebb nyolc-kilenc olyan ingatlantulajdonos.lehet, akik a nagy szürke átlag szintje alatt vannak, s joggal hivatkozhatnak szociális helyzetükre. — Ráadásul most további terheket akasztottak a hiteligénylök nyakába .. . — Igen, s ez tovább feszíti húrt. Azokat az ingatlantulajdonosokat, akik eddig sem voltak abban a helyzetben, hogy ezt a jelentős hitelt egy összegben kiegyenlítsék, a kormányzat jóvoltából újabb többletkiadásokkal sújtották. Nevezetesen: fizetniük kell havi 1500 forintot a 3 százalékos építési kölcsön után, további 1500 forintot a szennyvízcsatorna- és útépítés után, minthogy az utóbbi is mentesül a kedvezményes kamatozású részletfizetés alól. A már eddig is elképesztő terhek tehát további 3000 forinttal nőnek havonta, s ez éves viszonylatban 36 ezer forint pluszkiadást jelent. S ezen a ponton — figyelembe véve az egyre növekvő munkanélküliség fenyegető veszélyét — az emberek túlnyomó többsége már nem tud túljutni.-L- Ön szerint mi lehetne a megoldás, s van-e ilyen egyáltalán? — Először is azonnal fel kellene függeszteni a közhasznú építkezések kölcsöneire kirótt 1500 forint többletterhet, az önkormányzatnak pedig mindenki által elfogadható tervet kellene kidolgozni az egyenlő teherviselésre ... (Egyetértünk. Egyetlen kérdés azonban nyitva marad: a helyi önkormányzatok mit tesznek e jogos sérelmek orvoslása érdekében? Ugyanis meggyőződésünk, hogy ez a probléma nemcsak Kecskemét-Petőfivárosban okozott zavart a családi kasszákban, hanem szerte az országban.) Rapi Miklós A Texcoopból alakult vállalkozások nyereségesen működnek _ ___ _k______________ Megszűnt a termelés a halasi Texcoopnál, vagyonát kiárusították, gépeinek egy részét bérbe adták különböző kisvállalkozásoknak — írtuk meg lapunkban a közelmúltban. De vajon mivel foglalkoznak ezek a vállalkozások? Netán ugyanazzal, amivel a gyár foglalkozott régen? S ha igen, milyen eredménnyel? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel őket. Öt plusz három Oláh Györgynétől, a volt Texcoop igazgatójától megtudtuk: öt kft. és két maszek vállalkozás alakult az egykori gyár segítségével, zömmel a gyár dolgozóiból, a gyár épületében. Közülük, egy kivételével, valamenynyien az egykori Texcoop gépeit, felszereléseit bérlik, illetve vették meg (a maszekok kedvezményes feltételekkel). Rajtuk kívül még három magánvállalkozás indult hasonló körülmények között, de a gyárkapun kívül. Ők ugyan már nincsenek szem előtt, de úgy hírlik, jól boldogulnak: gond nélkül el tudják adni a volt gyár gépein készített pulóvereket. Igaz, a termékek minőségével nem is volt már probléma az utóbbi időben a Texcoopnál sem. A kft.-k, magánvállalkozások megalakításában a kényszer éppúgy szerepet játszott, mint a praktikus meggondolás és a humánus szempont, s nem utolsósorban az üzleti lehetőség. Mintegy 150, volt vá1 lalati dolgozónak sikerült ily módon továbbra is munkát adni, s a gépek egy részét helyben hasznosítani. Miután teljesen , nyilvánvalóvá vált, hogy a gyár nem tudja kigazdálkodni a hosszú évek során felhalmozódott veszteségét, s a piacok beszűkülése miatt erre reménye sem lehet, a gyár fokozatos visszafejlesztése mellett döntöttek. 1987-től fokozatosan csökkentették a termelést, 10-15 százalékos létszámleépítést hajtottak végre évenként. így egy idő után már nem volt szükségük akkora gyártmányfejlesztési apparátusra, mint korábban. A csoport kivált a Texcoopból, egy vegyes vállalat vette át őket. Kapacitásuk kilencven százalékát az új gazdájuk, tíz százalékát a Texcoop kötötte le megrendelésekkel. Később egy másik csapat is önállósította magát, utána a többi. A maradék Texcoop a maradék vagyon kiárusítására vállalkozott, ugyanakkor, megrendelésre, a kft.-k számviteli, ügyviteli feladatait (vagy azok egy részét) is ellátják. Arundel, Color-Coop Szűcs András, a Texcoop volt kereskedelmi igazgatóhelyettese kezdeményezte és szervezte az Arundel Ipari és Kereskedelmi Kft. megalakítását. A társaság alapítói a budapesti Generáltex Kisszövetkezet, a maradék Texcoop és a Budapesti Harisnyagyár, valamint a kft. dolgozói. A harisnyagyártól 30 működőképes gépet kaptak apportként, ezenkívül hetvenet alkatrésznek. Ezekkel kezdték el a zoknigyártást. S bár most még csak a hagyományos típusút készítik — az általuk kötött sportzokniknak is csak a patentos része csíkos —, termékeik igen kapósak. Más cégek, köztük az alapítók, termékeit is forgalmazzák. Mintás zokni kötésére alkalmas gépet akarnak vásárolni — elsőként a Rumitól —, hitelre. Emellett tárgyalnak egy svájci céggel: a zoknikonfekcionálást — a kész idomok összevarrását — bízzák rájuk, ha munkájukkal meg lesznek elégedve, a kötésre is adnak megrendelést. Az Arundel tehát olyan vállalkozásba kezdett, amire a jövőben is lesz kereslet. Amint az ügyvezető igazgató mondta, ütőképes csapatot sikerült összehozniok a Texcoop volt dolgozóiból. Jövedelmük kezdettől fogva több, mint a gyárban volt. A kft. működésének eddigi három hónapja alatt is jutott pénz fejlesztésre, s a közeljövőben is nagyobb beruházást terveznek: kicserélik jelenlegi gépeiket (a régieket el-, illetve bérbe adják). Pedig a működési költségük sem kevés. Például csak a helyiségekért 1800 forintot fizetnek négyzetméterenként a Skálának. A volt gyár festödéjének gépeit nem lett volna érdemes — de talán nem is lehetett volna — máshová telepíteni. Viszont ott, ahol vannak, még most is jó szolgálatot tesznek. Annál is inkább, mivel fonalfestést, -csévélést, kis tételben, talán másodvagy harmadmagukkal tudnak vállalni az országban. Tevékenységükre tehát igény van, régi megrendelőik is velük dolgoztatnak. A gyár festödéjéből alakult Color-Coop Ipari és Kereskedelmi Kft. a régi dolgozók közül harmincat foglalkoztat. (Rajtuk kívül 12 újat.) Ahogyan Sarok László, a festöde volt vezetője mondta, a jelenlegi gárdától mindent el lehet várni: ezt már eddig is bebizonyították. Természetesen jobban keresnek, mint korábban. Az épületért és a gépekért (ez utóbbiakért a Texcoopnak) négymillió forint bérleti díjat fizetnek, ennek ellenére gazdaságosan működik a vállalkozás. Alapítói a Skála-Coop és a Jánoshalmi Haladás Tsz. Ertex, Szinkron A volt Texcoop negyven dolgozóját foglalkoztató Ertex Ipari és Kereskedelmi Kft. alapítói: két magánszemély, az Erica Rössler kötöttárugyártó és -forgalmazó német cég, valamint a Tricotex Külkereskedelmi Vállalat. (Az utóbbiak nevéből lett az „Ertex”.) Kétszáz négyzetméteren hozták létre üzemüket, a Texcoop gépeivel dolgoznak. Vezetőjük Oláh Györgyné, a volt vállalat igazgatója. Csak síkkötéssel foglalkoznak, főleg férfipulóvereket gyártanak, amiket a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet üzemében állítanak össze. Termékeik 65-70 százalékát az Erica cégnek szállítják, a többire francia, dán és német megrendelőik vannak. Amennyiben sikerül újabb megrendeléseket szerazniök — szovjet exportra is szívesen dolgoznának, hiszen jól ismerik a körülményeket —, növelni tudják termelésüket. Működésük három hónapja alatt sikerült kigazdálkodni működési költségeiket, ami nem kis teljesítmény. Dolgozóik jövedelme kezdettől nagyobb, mint volt korábban. Január egytől újabb, tízszázalékos fizetésemelést és az 500 forintos ebéd-hozzájárulás helyett 800 forintot kapnak. A hajdani gyár üzemfenntartási és energetikai üzeméből jött létre a Szinkron Ipari és Kereskedelmi Kft. Ügyvezető igazgatója Rácz László, ő és munkatársai — mind az ötvenen — a gyárban dolgoztak korábban. Változatlan fizetéssel, változatlan munkakörben folytatja ki-ki a munkáját a kft.-ben. A non profit érdekeltségű vállalkozás alapítói a Skála- Coop és a Texcoop. Feladatuk az épület infrastruktúrájának — fűtés, világítás, vagyonvédelem stb. — biztosítása. Elképzelések szerint a későbbiekben lakatos- és építőipari munkákat is vállalnak majd megrendelésre, hogy működésük gazdaságosságát megőrizzék, illetve javítsák. A Texcoopból alakult vállalkozások tehát — bár egy kivételével ugyanazt csinálják, ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a gépekkel, mégis — nyereségesen működnek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a gyár régi vesztesége, üzemi általános költsége, valamint a gazdaságtalan, de nélkülözhetetlen tevékenységei nem terhelik őket. Almási Márta KÉPERNYŐ Mélyütés Nézte-e vasárnap délután Juszt László és Franka Tibor a Családi vasárnapot? Még szerencse, hogy Tarnói Gizella kérdezgette a pályaválasztásról a meghívottakat. A stúdiót ezúttal szánalmasan gyönge A Hét, kültelki kocsmával összetévesztő riporterei bizonyára megpirongatták volna Komid Györgyöt, mert megértő szeretettel szólt a középiskolában gyengélkedő hajdani osztálytársáról, a világhírű űrkutatási szakemberről. Ha nem volna magához való esze a miskolci egyetem díszdoktorának és bemenne a ringbe álcázott piszköldába, róla is leszedné a keresztvizet a két nekibőszült tévés. Ez a külföldön is elismert tudós hogy merészelte kivívni szakemberek ámulatát, fényesnek nem mondható gimnáziumi bizonyítványa ellenére? A vasárnapi hátulról fejbe a magyar televíziózás mélypontja volt. Bocsánatot kell kémem a kültelki lebujoktól. Ott az a virtus, hogy a sértődött egymaga próbál elégtételt szerezni magának. Még a bicskázásnak is megvan a maga szertartása. Ketten egy ellen? Furkósbottal a fegyvertelen ellen? Milyen ökölvívó-mérkőzés az, amelyben a bíró nem lépteti le a sorozatosan szabálytalankodókat? A hazai ringben verekedők mélyütést váltogathattak büntetlenül tarkópüföléssel. Idáig züllött a magyar tömegtájékoztatás? A szerkesztőségbe érkező felháborodott tiltakozások ismeretében kijelenthető: a közvélemény szerint kiütéssel győzött Tárgyán József. (Remélem, érvényes még az a szabály, amely szerint a kiütötteknek néhány fordulót ki kell hagyniuk, amíg újra pályára léphetnek.) Sajnos, a frakcióvezető győzött, pedig magam is aggasztónak ítélem némely megnyilvánulását, gyakorta vitára ingerelnek kijelentései. A közérdekű, a közhasznú, a felelős Magyar Televíziónak ezekről kellett volna faggatnia a Független Kisgazdapárt frakcióvezetőjét, ehelyett mindenáron azt akarták nemtelen eszközökkel, valós érvek helyett ferdítésekkel bebizonyítani, hogy a népszerű politikus rongy ember. A kínos ügyhöz vajon mit szól a Nyilvánosság Klub? A Hét szerkesztősége? A két kolléga minapi produkcióját, remélhetően, kellő körültekintéssel értékelik: kikérik egykori bölcsődés dadáik róluk készített minősítését, rákérdeznek, hogy vajon asszonyaik megállják-e helyüket választott hivatásukban ... Heltai Nándor Szilencium Juszt László és Franka Tibor január 30. és március 1. között nem szerepelhetnek a Magyar Televízió műsoraiban. így szól az a levél, amelyet Pálfy G. István, A Hét főszerkesztője kedden kapott Hankiss Elemér tévéelnöktől — tudta meg az MTI munkatársa kedden Bányai Gábor ügyvezető igazgatótól. A levél a két újságíró Torgyán Józseffel készített interjúja nyomán született. A riporterek sértően támadó fellépése, illetve szakmai felkészületlensége lejáratta mind Torgyán Józsefet, mind a televízió hírnevét — ismertette a döntés okait Bányai Gábor. A letiltás nem érinti a büntetés alatt levők munkaviszonyát, a munka törvénykönyve szerint ugyanis erre nincs lehetőség — hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. (MTI) MOSZKVÁBAN IS DOLLÁRBAN SZÁMOLNAK Sokba kerülnek a külszolgálatosok Január elsejétől a korábbi, úgynevezett rubelelszámolású országok nemzeti valutáit — a cseh korona kivételével — már nem jegyzi a Magyar Nemzeti Bank. Ezért az ideiglenesen és tartósan külföldi kiküldetést teljesítők is január elsejétől konvertibilis valutában kapják ellátmányukat, hiszen csak ennek átváltásával juthatnak rubelhez, lejhez vagy zlotyhoz. Az erre vonatkozó jogi szabályozásról Fortvingler Istvánnét, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét kérdeztük. — A tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók járandóságairól szóló kormányrendeletben foglalt mértékek azért módosultak, mert a volt szocialista országokkal áttértünk a konvertibilis elszámolásra. A volt szocialista országban tartós kiküldetésben dolgozók ez év elejétől havi 367 + 150 USA-dollárt kapnak. (A tartós kiküldetés három hónapnál hosszabb kinttartózkodást jelent.) Az összeget a Pénzügyminisztérium az illetékes minisztériumokkal egyetértésben, az ENSZ statisztikai kiadványban foglalt megélhetési indexek alapján állapította meg. Az ideiglenesen kiküldöttek ezután a tartósan kiküldöttek járandóságának annyiad részét kapják, ahány napig külföldön tartózkodnak. A napidíjaknál a másik lényeges változás az, hogy megszűntek a központilag előirt I-es és Il-es besorolási kategóriák. Most a jogszabály egyetlen értéket rögzít, ettől azonban a kiküldő szervezetek ± 50%-ig eltérhetnek. További változás, hogy az ideiglenes kiküldöttek a volt szocialista országokba történő utazás esetén is konvertibilis valutában kapják napidíjukat, melynek mértéke 24 USA-dollár. Korábban az ideiglenesen kiküldöttek szállásköltségkereteít központi normák határozták meg. Január elsejével ez is megszűnt. Miután jogszabály szabályozza a napidíj összegét, valamint a munkáltatók számára azt is, hogy milyen, utazási célú devizavásárlási lehetőséggel élhetnek évente, így feleslegessé vált a szállásköltségekkel kapcsolatos központi előírások fenntartása. Az éves devizafelhasználási keretet azonban senki sem lépheti túl. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában aziránt érdeklődtünk, hogy a volt szocialista országokba kiküldött dolgozókat hogyan érintette a váltás. — A költségek növekedése miatt nem gondolnak egyes kereskedelmi kirendeltségek megszüntetésére, vagy létszámának csökkentésére? — kérdeztük dr. Krajcsovics József főosztályvezetőtől. — A közelmúltban több kirendeltséget véglegesen megszüntettünk. Például Accrában, Lisszabonban, Addisz-Abebában bezártuk a kirendeltséget, máshol pedig csökkentettük a létszámot. De máris látható, hogy miközben mi csökkentjük a létszámot, ugyanakkor a munka egyre több lesz. Az a sok száz vállalkozó ugyanis, aki most kezd külkereskedni, segítségért, információkért a kirendeltségeket keresi fel. Ha ezt vesszük figyelembe, nem csökkenteni, hanem éppen növelni kellene a létszámot. Az NGKM a költségvetését tekintve nehéz helyzetben van. 1989-ben több mint 410 millió forintot, tavaly pedig 47 millió forintot vontak el a tárcától. A külszolgálatosokat ugyanakkor most már a volt szocialista országokban is érinti az infláció. A volt szocialista országokat tekintve kettős a teher. Egyrészt ezentúl itt is dollárban kell fizetni, másrészt — a változásokat kihasználva — mindenhol megemelték, például, a szállodai árakat. Mindezt számba véve, sürgősen utána kell számolnunk a felhasználható pénzeinknek, és biztosra veszem, hogy további létszámcsökkentésre is szükség lesz. Míg a tartós kiküldöttek száma várhatóan csökken, addig az ideiglenesen kiküldöttek számának inkább a növekedése indokolt. A szocialista országokkal még intenzívebbé kell tenni a kapcsolatokat. És ez a vállalatokra is vonatkozik. Ezután már nem lesz járható az az út, hogy beülnek, mondjuk, a moszkvai irodájukba, és onnan próbálnak mindent elintézni. A helyszínre kell elutazni, és ott nap mint nap tárgyalni az ottani illetékesekkel. Ma a magyar kereskedelem a Szovjetunióban három szinten tárgyal. Egyszer ott kell lenni a központban, másrészt a köztársaságokban, és nem utolsósorban közvetlenül a helyszínen,’a vállalatoknál is. Ez a mostani helyzet a minisztériumot is többletkiadásokkal terheli. Míg korábban elég volt, ha Moszkvában vannak ott az embereink és tárgyalnak a tervhivatallal, addig most fel kellett állítani egy kirendeltséget Leningrádban, Kijevben és Tbilisziben is. Ukrajna 50 milliós nép, óriási lehetőségekkel. És most kacsingatunk a balti államok felé is, mert felismertük: ott kell lenni a piacon. Mindez azt jelenti, hogy intenzívebbé kell tenni a kapcsolatainkat, ha kisebb létszámmal, és kevesebb pénzből is. H. M.
