Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 29. Miért drágul a távközlés? WASHINGTON POST: Az iraki haderőt alig károsították a bombázások A tíznapos, óriási mértékű légi­bombázás nem okozott számottevő kárt az iraki haderőben — jelentet­te hétfőn a The Washington Post. A katonai repülőterek kétharmada használható, a 30, helyhez kötött rakétaállásból 22 működik, akár­csak a haderő hírforgalma,- és bom­babiztos bunkerekben vár bevetés­re 700 harci gép. A lap sztárriportere, Bob Wood­ward meg nem nevezett hivatalos forrásokra hivatkozva, idézett az amerikai légitámadások Itatását ér­tékelő jelentésből. Eszerint Irak .atomfegyver-kapacitását elpusztí­tották, de vegyi- és biológiaifegy­­ver-üzemeit csak 50 százalékban. Péntekig a 30, helyhez kötött také­­taindító állásból csak 8-at sikerült teljesen használhatatlanná lenni. Feltételezik, hogy több helyváltoz­tató indítóállást is lebombáztak, de erről felvételek nincsenek. Tény ugyan, hogy bármely repülőteret „semlegesíteni” tudnak, de azokat az irakiak gyorsan ismét használha­tóvá teszik. A légierő 700 gépe olyan, NATO-normák alapján épí­tett betonacél bunkerekben van, amelyeket csak lézerirányítású ne­­hezbombák telitalálatával lehet el­pusztítani. A 8000-9000 légvédelmi üteg túlnyomó része működőképes és nincs megbízható adat arról, mi­lyen veszteségeket okoztak a bom­bázások a több mint félmilliós iraki földi erőknek. A csapatok élelmi­szer- és lőszerutánpótlását a bom­bázások alig érintették, s a rendkí­vül korszerű berendezéseknek kö­szönhetően működik a hírforgalom Szaddám elnök és a haderők egysé­gei között. A fenti adatok birtokában dön­tött úgy az amerikai katonai veze­tés, hogy a légitámadásoknak niég hetekig folytatócjniuk kell, s végül • elkerülhetetlen a földi csapatok be­vetése irta a lap. A sajtóban már többször is hírül adták, hogy február elsejétől jelentő­sen megnövekednek a távközlési szolgáltatások díjai. A néha egymás­nak is ellentmondó tájékoztatások­ból azonban nem derült ki: mi is áll az áremelés hátterében. A kérdés tisztázására az MTI munkatársa a Magyar Távközlési Vállalat vezér­­igazgatóságához fordult, ahol Lipp István osztályvezető adott tájékoz­tatást. Lipp István elmondta: közismert, hogy a hazai távközlési szolgáltatás messze elmaradt az ország általános fejlettségi szintjétől, s így nem felel meg azoknak a követelményeknek sem, amelyek a piacgazdálkodásra való áttéréshez szükségesek. A táv­közlés fejletlensége miatt a nemzet­­gazdaságot évente több mint 50 mil­liárd forint kár éri, s a külföldi tőke beáramlásának akadozása is rész­ben a szükséges távközlési infra­struktúra hiányával magyarázható. A telefonellátottság alacsony szín­vonala emellett nagymértékben gá­tolja a kisvállalkozások kialakulását és működését, továbbá jelentősen rontja a lakosság életkörülményeit is. A fejlesztéshez szükséges tőkét a távközlési szolgáltatások jelenlegi nyeresége nem termeli meg, ezért szükségessé vált a távközlés árszín­vonalának 45 százalékos emelése. Cserébe viszont a következő három évben mintegy félmillió telefonállo­mást helyeznek üzembe, s megkez­dődik — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő — európai mintájú táv­közlési díjazási rendszer kialakítása is. Az utóbbira azért van szükség, mert a távközlési díjak rendszere az elmúlt évtizedek során jelentősen el­torzult: aránytalanságok alakultak ki az alapdíj és a forgalmi díj között, továbbá a forgalmi díjon belül is. A jelenlegi tarifák alkalmazásával nem tudnának megélni a várhatóan liberalizálódó távközlési piac helyi szolgáltatói sem. Az új díjak február 1-jétől a kö­vetkezőképpen alakulnak: a 3 perces helyi telefonbeszélgetés 2 forintos dí­ja 5 forintra emelkedik, viszont bő­vül a kedvezményes időszak, hiszen péntek este 6 órától hétfő reggel 7 óráig, továbbá minden fizetett ünne­pen ugyanazért az összegért kétszer annyi ideig — hat percig — lehet telefonálni. A távhívóforgalom díja átlagosan 40 százalékkal emelkedik, a helyi díjhoz hasonlóan a kedvez­ményes időszak itt is bővül. A kézi kapcsolású távolsági beszélgetések díja azonos lesz a távhívódíjakkal,' viszont megszűnik a munkanapo­kon 8 és 14 óra között alkalmazott háromszoros díjú csúcsforgalmi ta­rifa. A nemzetközi díjak közül, a forint leértékelése miatt, emelkedik az eu­rópai és a mediterrán országokba irányuló beszélgetések díja. A szom­szédos országokba 3 forinttal, a töb­bi országba pedig 10 forinttal emel­kedik a tarifa. A tengerentúli orszá­gokba irányuló beszélgetések díja vi­szont nem változik. A táviratdíjaknál a távirat első öt szavának minimális díja 30-ról 50 forintra, minden további ötszavas szócsoport díja 10-ről 15 forintra módosul. Továbbra is 50 százalékos kedvezménnyel adhatók fel a levél­táviratok, és a meghatározott napon kézbesítendő táviratok. Az előfizetési díjak átlagosan 100 százalékkal növekednek. Ennek mértéke a közületeknél kisebb, míg a lakosságnál — a gépi kapcsolású központok előfizetői esetén — eléri a 150 százalékot. Fontos tudnivaló azonban, hogy az alapdíjak emelésé­vel egyidejűleg a gépi központba kapcsolt magánelőfizetők a felemelt alapdíj ellenében 100 forintig ingyen telefonálhatnak. A februári számlán már az új alapdíj, de még a régi ára­kon elszámolt beszélgetési díj szere­pel, a márciusi számlák már viszont az új árakat tartalmazzák. Az árváltozások miatt 18 ezer nyilvános távbeszélő-állomást. kell átalakítani, illetve kicserélni, ami hosszabb időt vesz igénybe. Ahol az átállítás megtörtént és ötforintos ér­mével lehet telefonálni, a fülkében jól látható felhívást helyeznek el. Ahol ez a tájékoztató még nem talál­ható, ott az átállítás időpontjáig még a régi áron lehet telefonálni. Nagyobb hatáskört kíván a belügy­miniszter — Nyílt minisztériumi munkára, s az ehhez szervesen illeszkedő saj­tókapcsolatokra törekszik Boross Péter belügyminiszter — egyebek között erről is szólt az alig egy hó­napja hivatalban lévő miniszter hét­fői sajtótájékoztatóján. A miniszté­rium kettős, közigazgatási és rendé­szeti feladataival foglalkozva ki­emelte, hogy a közigazgatás közvet­len irányítása mellett indokoltnak tartaná, ha más polgári államok­hoz hasonlóan — a rendészeti erők felett is közvetlen irányítási jogot gyakorolna a belügyminiszter. Jelenleg ugyanis Európában szin­te példátlan módon a belügyminisz­ter nem adhat operatív utasítást a rendőrségnek, s Boross Péter szerint ez a helyzet erősen rontja a miniszté­rium irányítóképességét. Emellett döntően ennek a mai állapotnak tudható be az is — állapította meg —, hogy jelentősen csökkent a rend­őrség rendteremtő képessége. A mi­niszter szerint , a jövő rendőrségé­nek, „ha szükséges, akár félelmet keltve is, de határozottan” fel kell lépnie az egyre nagyobb bűnözési hullám, illetve az embereket okkal riasztó negatív társadalmi jelensé­gek ellen. Ezzel összefüggésben utalt arra is, hogy az elmúlt héten már jelentős eredménnyel járó rend­őrségi akció kezdődött a valutázók és az „itt a piros, hol a piros” játék csaló szerencsevadászai ellen. A rendőrkapitányi állások pályá­zat útján történő betöltéséről szól­va Boross Péter hangsúlyozta, hogy a pályázati rendszer nem úgy sike­rült, ahogy ezt a törvény alkotói tervezték. A törvény végrehajtásá­val egyidejűleg a miniszter kezde­ményezi, hogy az öt évre szóló kine­vezés gyakorlata változzék meg. A minisztériumjogszabály-előké­­szítő munkájával összefüggésben a miniszter utalt arra, hogy még az idei év első fél évében 11 törvényjavasla­tot dolgoz ki a tárca. így a többi kö­zött készül a rendőrségről, a lőfegy­verekről szóló és az idegenek magyarországi tartózkodását sza­bályozó törvénytervezet is. Kiemelt kérdésként kezeli a mi­nisztérium az önkormányzatok va­gyoni helyzetének mielőbbi szabá­lyozását. Ezért — a jogos türelmet­lenséget érzékelve, s meg sem várva a földtörvény megalkotását — kidol­gozzák az önkormányzatok vagyo­nára vonatkozó jogszabályokat. ORSZÁGGYŰLÉS A központosító törekvéseket bírálja az ellenzék (Folytatás az 1. oldalról) tón megemlékezni az Országgyűlés plénuma előtt, de ugyanakkor azt is hangsúlyozta: az eszmeiség, amely tükröződik e törvényben, fogódzóként szolgálhat a mai poli­tika számára is. Ugyancsak napirend előtt kért szót Torgyán József, az FKgP frakcióvezetője az önkéjites föld­­foglalásokkal kapcsolatosan a saj­tóban megjelent miniszteri nyilat­kozatok ügyében. Mivel azonban a házbizottság korábban úgy fog­lalt állást, hogy a felszólalásnak nem ad helyet — tekintettel arra, hogy az érintett ügy napokon belül a törvényhozás elé kerül —, a ház­elnök nem adott szót a kisgazda­­párti politikusnak. Torgyán József azonban továbbra is határozottan kitartott felszólalási szándéka mel­lett, sőt, annak a véleményének is hangot adott, hogy az ülést vezető elnököt nem illeti meg több jog, mint a szót kérő képviselőt. A frakcióvezető és a levezető el­nök közötti vitának az Országgyű­lés határozathozatala vetett véget: a képviselők többsége amellett voksolt, hogy a kérdéses ügyben ne kapjon szót Torgyán József. A napirend előtti ügyeket köve­tően a képviselők folytatták a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, vala­mint egyes, centrális alárendeltsé­gű szervek feladat- és hatáskörei­ről szóló törvénytervezet általános vitáját. Az ellenzéki pártok képviselői úgy ítélték: a tervezet helytelen po­litikai irányvonalat tükröz, hiszen paragrafusaiban szinte mindenütt a centralizáció szándéka érhető tetten. Csehák Judit (MSZP) éle­sen bírálta a tervezetben, vélemé­nye szerint is, erősen jelen lévő központosító törekvéseket, s bár elismerte, hogy a mostani szabá­lyozás csak átmeneti, kijelentette: ennek ellenére az önkormányzati függetlenség irányába kellene meg­tenni az első lépéseket. Wekler Fe­renc (SZDSZ) viszont azt feszeget­te: miből lesz anyagi fedezetük az önkormányzatoknak a számukra kötelezően előírt feladatok teljesí­tésére. Mint mondotta: kétséges, hogy az önkormányzati testületek képesek lesznek például a helyi könyvtárak ellátását vagy a műve­lődési intézmények költségeit fe­dezni, netán új létesítmények építé­sét finanszírozni. Éppen ezért is fájlalta a képviselő, hogy a terve­zettel együtt a kormány nem ter­jesztette be a költségvetési törvény idevágó módosítását is. Alig egyórányi vita után Dörn­bach Alajos megszakította a terve­zet általános tárgyalását, s bejelen­tette, hogy azt a jövő heti ülésna­pok valamelyikén folytatják. Röviddel 6 óra előtt befejező­dött az Országgyűlés hétfői plená­ris ülése. A képviselők az ülés bere­kesztése előtt lezárták az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az ülésnap végén bejelentették, hogy az alkotmányügyi és a kül­ügyi bizottság együttes ülést tart a Vilniusban, illetve Budapesten, fel­állítandó magyar—balti parla­mentközi irodákról szóló ország­­gyűlési határozati javaslatról és az Észak-atlanti Közgyűlés által az Országgyűlésnek felajánlott tár­sult tagság elfogadásával foglalko­zó parlamenti határozatról. A kérdésekről a keddi ülésna­pon dönt a törvényhozás. (MTI) Munkakeresők (Folytatás dz 1. oldalról) találkozásának esélyei tovább romlottak. A megye legna­gyobb részén ugyanis általában még a kínálatnál kisebb keres­let sem olyan szakmájú, vég­zettségű, korú munkavállalók­ra vonatkozott, mint amilyenek ott, helyben, állás nélkül vol­tak. Bács-Kiskunban ez a hely­zet eddig is rosszabb volt az országos átlagnál, s tavaly csak tovább romlott. Ilyen körülmények között érthető, hogy a munkaügyi hi­vatal egyébként is nagy forgal­ma még inkább növekedett, 1989 utolsó hónapjához képest több mint a kétszeresére. A nyilvántartásba vett munka­­nélküliek száma a januári mint­egy ezerötszázról december vé­géig közel négyezerre emelke­dett, nagymértékben csökkent viszont a felkínált álláshelyeké: tavaly decemberben mindössze 686 volt á megyében, 62 száza­lékkal kevesebb, mint január­ban. A legtöbb állást Kiskőrö­sön és környékén kínálták az elmúlt esztendőben: az összes, felajánlott munkalehetőségnek a 21,6, Baján és környékén 17,8, Kecskeméten és környé­kén 17,6, Kalocsán és környé­kén 15,6, Bácsalmáson és kör­nyékén 8,7, Halason és környé­kén 7,5, Tiszakécskén és kör­nyékén 6,4, Kunszentmiklóson és környékén 5, Majsán és kör­nyékén a 0,3 százalékát. Fél­egyházáról és körzetéből nem jelentettek álláskínálatot a munkaügyi hivatalnak. A regisztrált, tartósan mun­ka nélkül levők száma év végére megközelítette a négyezret. Év­közben ugyan nyolcezernél va­lamivel többen igényelték a munkanélküli-segélyt, azonban a jogszabályban foglalt feltéte­lek szerint csak nem egészen há­romezer-háromszázán kaphat­ták meg. A legtöbb segélyezett kecskeméti és környékbeli — az összesnek 36,8 százaléka. A legkevesebb pedig félegyházi (és környékbeli), számuk az összesnek csupán 1,4 százaléka. Ez az arány a többi körzetben a következőképpen oszlik meg: Kunszentmiklós 13,7, Bácsal­más 11,5, Baja 8,8, Majsa 7,1, Halas 6,1, Kiskőrös 5,7, Tisza­­kécske 4,6, Kalocsa 4,3 'száza­lék. A múlt év végén 2419 állás­­nélkülinek folyósítottak segélyt a megyében, átmeneti járadék­ban harminchatan részesültek. (Ők több mint egy éve segélye­zettek.) A segélyezettek közül csaknem kétezer a férfi, az alsó fokú iskolai végzettségűek, a szakképzetlenek és a szakmun­­kásvégzettségűek száma a leg­nagyobb, de egyes területeken a szakközépiskolát, illetve a gim­náziumot végzettek kapnak leg­többen munkanélküli-segélyt. 1990-ben a segélyezettek 32 szá­zaléka szak-, 22 százaléka beta­nított, 20 százaléka segédmun­kás, 26 százaléka szellemi dol­gozó volt. Érdekes, -hogy min­denhol és mindkét nemnél a kö­zépkorúak közül kerül ki a leg­több segélyezett munkanélküli. Tavaly az átlagos segélyezési napok száma 118 volt szemé­lyenként, az átlagos havi (brut­tó) illetmény 6280 forint fejen­ként: a férfiaknál 7013, a nők­nél 5151 forint. A legtöbb segé­lyezett két hónapon belül ismét munkaviszonyt létesített. A Bács-Kiskun megyei munkaügyi szervezet (újabban munkaügyi központ a neve) minden lehetséges eszközt igénybe vett a foglalkoztatási feszültségek enyhítésére. Köz­ponti alapból 205 millió forin­tot fordított erre a célra. Az újrakezdők, pályakezdők köl­csönét 2752-en vehették igény­be, bár az érdeklődők száma meghaladta a 8200-at. A mun­kahelyeken szervezett átképző tanfolyamokon részt vevőkön kívül saját átképző tanfolyama­ikon 355-en vettek részt. A. M. TÁZLÁR—BEJRUT Elutasították a legfőbb ügyész javaslatát —- Helyesen döntött a Kiskőrösi Városi Bíróság, amikor Bálint István tázlári lakos kérelmére, törvényes határidőn belül, tanúk meghallgatása és bizonyítási eljárás nélkül tárgyalta meg a tázlári választási visszaélé­sekkel kapcsolatos ügyet. Helytálló tehát a döntése is: a rendelkezésre álló adatok- sze­rint mást nem is ítélhetett. —- így indokolta dr. Mezei Katalin, a Legfelsőbb Bíróság ta-. nácsvezetője a pénteken meghozott döntést. Amellyel elutasították dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, a. Kiskőrösi Városi Bíróság október 4-ei határozata ellen benyújtott eljá­rásjogi óvási kérelmét. Mi következhet ezek után a Kiskőrös kör­nyéki településen? Enyhül végre a hónapok óta tartó feszültség? Jó néhányan élnek ugyanis a településen olyanok, akik úgy lát­ják: a választások során súlyos szabálysérté­sek történtek Tázláron. Például az állampol­gárokat többen is szabálytalanul befolyásol­ták a nagy döntés pillanataiban. Annyi bizonyos: a Bálint István által, a választás másnapján beadott panaszt;— ké­rése szerint: további tanúk és panaszosók meghallgatásával — nem fogják újra napi­rendre tűzni egyetlen magyar bíróságot! sem. De a Legfelsőbb Bíróság döntése igazából / Torgyán József „kimondhatatlan” véleménye Az elmúlt hetekben mindinkább elharapódzó földfoglalásokat az igaz­ságügy-miniszter és a belügyminiszter is a fennálló törvényekbe, illetve az alkotmányba ütköző cselekedetnek nevezte, egyszersmind megengedhetet­lennek tartva azt. Torgyán József, a kisgazdapárt parlamenti frakcióveze­tője e véleményekkel szembehelyezkedve kívánt érvelni az Országgyűlés hétfői ülésnapjának kezdetén, ám a plénum leszavazta hozzászólási szándé­kát. Az üléstermet elhagyó Torgyán Józsefet az MTI és a Népszabadság tudó­sítója kérdezte el nem mondott felszólalásának tartalmáról. A frakcióvezető megdöbbentőnek nevezte,’hogy az évtizedeken keresztül meghurcolt, sokat szenvedett, kifosztott parasztságon akarnak megint elégtételt venni, pusz­tán azért, mert jogos földtulajdonukhoz szeretnének hozzájutni. Szerinte sokkal inkább indokolt lenne azokkal a személyekkel szemben fellépni, akik évtizedeken át, a törvénytelenségek sorozatával, szabályosan kiszipolyoz­ták a népet, akik törvénytelen machinációkkal óriási vagyonra tettek szert, és a mai napig széthordják az állami vagyont. Torgyán József emlékeztetett: az 1949-es alaptörvény, a „sztálinista alkotmány” biztosította a dolgozó parasztság földtulajdonhoz való jogát, ám az 1967. évi IV. törvénnyel azt felrúgták, erőszakkal juttatva földhöz a szövetkezeteket. T ulajdonszerzésük ily módon törvénytelen volt, márpedig a polgári törvénykönyv előírása sze­rint az erőszakkal, fondorlattal elvett tulajdont, a tulajdonhoz fűződő jogok gyakorlását a tulajdonos bármikor visszaszerezheti. Torgyán József annak a véleményének adott hangot: a földtulajdont nagy mennyiségben megszerző agrárlobbyval szemben tehetetlen a nép, s mert úgy látja, hogy mire meglesz a kárpótlási jegy, elfogy a föld, ezért nem lehet visszatartani a földfoglalásokat. A frakcióvezető kijelentette: a nép akkor nyugodna meg, akkor tudná megvárni a törvényes intézkedéseket, ha a miniszterelnök biztosítaná a lakosságot, hogy elvett földjét az utolsó barázdáig visszakapja. A koalíció esélyeit illetően Torgyán József leszögezte, hogy ennek meg­ítélése a nagyválásztmány hatáskörébe tartozik. Az viszont tény, hogy ha az MDF nem teljesíti a koalíciós megállapodásokat, ő maga fogja javasol­ni, hogy ilyen partnerrel a kisgazdák ne működjenek együtt. csak a Kiskőrösi Városi Bíróság vezetőinek adhat megnyugvást. Hiszen igazolja: jól ér­telmezték az eljárás szabályait. Marad viszont a kérdés: ki lesz a nagy, heves indulatokat korbácsoló vita eldöntője? Ugyanis addig nem várható béke a települé­sen, amíg a gyanús eseteket leíró panaszokat a nyilvánosság előtt nem tárgyalják le. De ki lehet illetékes erre: többen a köztár­sasági megbízotti hivataltól várják a segítsé­get. Mások a megyei választási bizottságtól. Sokaknak az a véleménye, hogy egy falugyű­lést kellene már összehívni a viták tisztázásá­ra. Mindenképpen sietni kellene a végszóval — ezt sürgetik a hozzánk is eljuttatott kér­vény aláírói is —, mert addig nem lesz fejlő­dés a településen, amíg valaki is kétségbe vonhatja a vezetők mandátumának tisztasá­gát. Mindenesetre Bálint István tovább foly­tatja a harcot. „Akár van óvás, akár nincs — mondja —, én hiszek az engem megkereső panaszo­sok igazában. Nem hagyom az ügyet nyu­godni, amíg végre tisztességgel ki nem tár­gyaljuk a problémákat..Ezzel nemcsak ma­gunknak, de az új jogrendnek is tarto­zunk . . F. P. J. Gengszterháború Esztergomban? Esztergom még hétfőn is fel­­bolydult méhkashoz hasonlított: a város főterén kisebb-nagyobb cso­portokba verődve tárgyaltak az emberek arról a bűnbandáról, amelynek tagjai az elmúlt hét csü­törtökjén „meglepték a várost”. A rendőrség teljes hírzárlatot ren­delt el, a hivatalos közleményre még várni kell. Hogy valójában mi is történt, azt egyelőre csak a szem­tanúk elmondása alapján lehet re­konstruálni. Eszerint egy 40 tagú „bűnözőelit” néhány napra áthe­lyezte székhelyét Budapestről Esz­tergomba, mégpedig zsarolás cél­jából; nagy összegeket akartak be­kasszírozni a vendéglőtulajdono­soktól, azok „védelme” fejében. Szerencsére, a csütörtökre terve­zett hadműveletről az egyik megfe­nyegetett és fizetni nem akaró ven­déglőstől tudomást szerzett a rend­őrség, s így időben lefegyverezték a több helyről érkezett és fölbérelt csoportot. Több szemtanú szerint a rendőrség gázpisztolyokat, ro­hamkéseket, nuncsakukat, sőt, kommandós géppisztolyt is zsák­mányolt a Prímás-szigetre beszorí­tott lengyel, olasz és cigány bűnö­zőktől. Az egyik szemtanú így számolt be a csütörtök éjszakáról: „Este 10 órakor kezdődött az akció. A le­számolni érkezők a szigeten hagy­ták elegáns gépkocsijaikat, és elin­dultak a Mária Valéria híd melletti bárhoz. Közben megérkeztek a rendőrök és a határőrök. Sikerült lezárniuk az egész szigetet. Azt is láttam még, hogy a sikeres akció után megbilincseltek vagy 40-45 embert. Senki sem menekülhetett a Prímás-szigetről... Esztergomban még napok múl­tán is félnek az emberek. Csak sut­togni mernek a történtekről, an­nak ellenére, hogy a rendőrség ezúttal valóban profi módon előzte meg a vérfürdővel fenyegető gengszterakciót. (MTI) Az Austria Lottó nyereményei A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 4. heti osztrák lottó nyereményei, az illeték levonása után, a következők: 6 találatos 3 darab, nyereményük egyenként 4 655 457 schilling, 5 plusz 1 találatos 9 darab, nyeremé­nyük egyenként 517 273 schilling, 5 találatos 322 darab, nyereményük egyenként 21 686 schilling, 4 találatos 19 133 darab, nyeremé­nyük egyenként 486 schilling, 3 találatos 354711 darab, nyeremé­nyük egyenként 32 schilling. A Jokerszámra fizetett nyeremény: 1 darab Joker, nyereménye 3 065 102 schilling, A Jokerszám egymás melletti utolsó 5 számjegye 100 000 schilling, 4 számjegye 10 000 schilling, 3 számjegye 1000 schilling, 2 számjegye 100 schilling. (MTI) J • A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG KÖZLEMÉNYE A GÁLSZÉCSY-ÜGYRŐL A Legfőbb Ügyészség az alábbi közlemény közzétételére kérte az MTI-t. „Az ügyben illetékességgel és hatáskörrel rendelkező Fővárosi Főügyészség megvizsgálta dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) országgyűlési képviselőnek az Új Dunán­túli Napló január 13-ai számában „Lesz-e terrorista merénylet hazánkban?” címmel megjelent interjúban közölt adatok miatt tett feljelentését és a feljelentés kiegészítése során beszerzett iratokat. A Fővárosi Főügyészség megállapította, hogy az interjúban közölt adatok államtitkot nem képeznek, ezért a nyomozás teljesítését bűncselekmény hiányában megtagadta.” (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom