Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 28. AZ OLCSÓ VESZTESÉGES, A DRÁGÁBB NEM KELL A sütőipar és az új hatósági ár Tapasztalatok Kalocsán és Kecskeméten Érzékenyen érintette az embereket, hogy az áremelések tömegéből a kenyéré sem maradt ki. Igaz, öröm is került az ürömbe, amikor megtudtuk, a fehér kenyér fogyasztói ára „hatóságis” marad: de a 14,80 forintos ár 20 forint 40 fillérre szökött. Ám így, mint a legolcsóbb kenyér, még keresettebbé vált. Legtöbbször azonban hiába keresik a vevők, s erről több panasz is érkezett a szerkesztőségbe. A Kalocsai Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat Szent István király úti boltjának vezetője, Úti Béláné is elkeseredetten nyilatkozott: — A legolcsóbb kenyérből rendelt mennyiségnek csak 20-30 százalékát szállítja a vállalat. Persze hogy nem jut mindenkinek. Reklamáltam az üzemnél. A válasz ez volt: a fogyasztói ár nem fedezi az előállítási költségeket. Én azért reménykedem, csak találnak valamiféle megoldást, mert nagyon zúgolódnak a vevők. Egyébként én már több mint harminc éve vagyok ebben az üzletben, de az biztos, hogy amíg itt leszek, a sütőipari szabadáras termékekre én egy fillér hasznot sem teszek. Még a kalácsra sem! Tudom én, mennyire sújtja, főleg a kisnyugdíjasokat, a nagy, családosokat ez a hihetetlen mértékű infláció, a napi áremelések. Legalább pékárut hadd egyenek. — Mennyire jogos a vásárlók panasza ? — kérdeztem Körösi Andrást, a Karamell igazgatóját. — A vásárlók joggal elégedetlenek. Az egyetlen hatósági áras kenyér fogyasztói ára, a 20 forint 40 fillér nem fedezi az előállítási költ, séget. Erre egyébként a sütőipari vállalatok egyesülése még az árkialakítási tárgyalások kezdetén felhívta a kormány szakapparátusának figyelmét. A döntés mégis ez lett. De mutasson nekem valaki olyan üzletembert, aki előre tudja, hogy amit csinál, az veszteséges lesz és mégis vállalkozik?! — A vásárlói panaszok szerint önök sem vállalják a fehér holló szerepét... — Változatlanul sütjük a ható- * sági áras kenyeret, sőt az összesből ugyanolyan arányban — 20 százalék —, mint korábban. Csakhogy az áremelések óta többen vásárolnák ezt. Ez érthető. Mi azonban többre nem vagyunk képesek, inkább más megoldással próbálkozunk. Úgynevezett köztes árú, tehát a 20,40 és a 31 forint közötti, korszerű össztételű, félbarna kenyeret fogunk sütni. Ennek kilónkénti ára 23 forint lenne, súlya 60, illetve 90 dekás. Számításaink szerint így is csak 9-12 százalékos nye-Bács-Kiskun megye lakosságának egyharmada; tartozik a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat ellátási körzetébe. Hogy az árváltozások mennyiben „rendezték át” a vállalat termelését, a fogyasztói szokásokat, erről beszélgettem Nagy Ervin igazgatóval. ;— A közelmúlt változásai legalább annyira érzékenyen érintenek bennünket, mint az, hogy ta• valy az illetékesek nem változtattak a hatósági áron. Ugyanis ez a tervezett negyvenmilljó forint nyereségből ötöt elvitt. Ám hiába lett most 20,40 a fehér kenyér, ezj az ár még mindig nem fedezi a költségeket — mondta az igazgató. — Ne is keressük ezt a kenyeret? — Január 21-étől már nem gyártjuk. Helyette szabad árformába tartozó, félbarna kenyeret készítünk. Ennek 22 forint lesz kilója. Egyébként élettani hatása kedvezőimért rozsot tartalmaz és tazdagabb a rosttartalma. A Bácsa kenyér árából is levettünk 1.60- at, mi 30 forintért adjuk. Nyereségünk mindössze 7 százalékos, de meg kell elégedjünk ezzel is. — Önök csak január 14-ével emelték az áraikat. Milyenek az eddigi, tapasztalataik? .' — Ha csak a megyeszékhelyet nézzük: az áremelések előtt soha nem láttunk 200 mázsa alatti megrendelést, most viszont csak 110- 120 mázsányit kérnek az üzletek. Kifliből, zsemléből százezer is fogyott naponta, most 60-70 ezer. Persze a választékot kenyérből és péksüteményből is tartjuk. Az előbbiből naponta tizenkétfélét kínálunk. Ide kívánkozik, hogy a reséggel termelünk, amihez nekünk is ott vannak a dolgozóink, akik szintén kenyérfogyasztók (is); nem beszélve az államnak fizetendő kötelezettségeinkről... El kell ismerni, hogy állami támogatás nélkül nem várható el ;—még a mindennapi kenyerünk gyártójától sem —- a jótékonykodó szerepének felvállalása. nagykőrösi utcai szaküzletünk megszűnése óta nálunk többet csörög a telefon. Ugyanis keresik a rozskenyeret, amiből — a jelzések szerint — az üzletek keveset rendelnek. Egyébként foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a Klapka utcai raktárhelyiségből saját üzletet alakítunk ki. — A jelentősen visszaesett kereslet nem okoz foglalkoztatási gondokat? — Sajnos igen. Háromszázmillió forintot meghaladó vagyoni termelőkapacitással rendelkezünk. Ennek kihasználtsága lassan egyharmadára zsugorodik. A túlóra, a három műszak is megszűnt, egyedül a péksüteményesek éjszakáznak. Jó néhány dolgozótó! már megváltunk, s fontolgatjuk, hogy befejezzük a szakmunkástanulóképzést. Sajnos a csökkent munka-, illetve értelmi képességűeket sem tudjuk foglalkoztatni. Ugyanis korábban jo néhány ilyen munkaerőt is támogattunk. — Ilyen árak mellett mondjunk le a korábban már beharangozott új termékekről? — Azért próbálkozunk. A közelmúltban megjelent a molnárzsemle, ez 2,50, a zabpelyhes pedig februárban kerül az üzletekbe — fejezte be az igazgató. * E jelentős mennyiségiigény-csökkenés mögött azért valószinűleg valahol ott van az a tény is, hogy az áremelés előtt csöppet sem takarékosan bántunk a kenyérrel. Ugyanis hihetetlen, hogy ennyi kenyerfalatról egyik napról a másikra le tudnánk mondani... Pulai Sára Kecskeméten: fehér kenyér helyett félbarna Kiskőrösiek a Szlovákérchegységben A Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola diákjai s néhány helyi üzem dolgozói öt éve tartanak kapcsolatot szlovákiai, Losonc környéki vállalatokkal, iskolákkal. Ebben a tanévben december elején kezdődtek az ötnapos sítúrák, és március 15-éig béreltek erre a célra egy buszt 40 fős csoportoknak. Az idei nyárra ausztriai és franciaországi gimnáziumokkal is terveznek közös programot. (Kép és szöveg: Straszer András) SJUTÖPOSTA MITŐL FÜGG A TEJ MINŐSÉGE? Panaszkodnak a szabadszállási tejtermelők Élet, erő, egészségígy reklámozták korábban a helyes táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tejet, amely körül mostanság igencsak magasra csapnak az ellentmondások hullámai. A fogyasztók a tej árának' számottevő emelését kifogásolják, a forgalmazóknak a milliárdos értékű eladatlan tej miatt fáj a fejük, a magángazdák pedig keseregve kényszerülnek megállapítani: a tejfelvásárlásból származó jövedelmük már olyannyira minimális, hogy nem érdemes meghagyni a tehénállományukat. Noha józan ésszel kevésbé lehet megérteni, hogy a túlkínálat és a csökkenő kereslet ellenére miért srófolták fel az illetékesek a tej árát, az alábbiakban nem eme rejtélyre keressük a választ, hanem bepillantunk ama kulisszák mögé, melyekre a szabadszállási tejtermelők hívták fel figyelmünket, miután ez Ügyben több fórumhoz is hiába fordultak. A kiszolgáltatottságukra való tekintettel név és cím nélkül jelentkező panaszosok mindenekelőtt azt teszik szóvá — szerkesztőségünkhöz küldött levelükben .—, hogy a helyi átvevő a ténylegesnél jóval alacsonyabb zsírtartalmúnak minősíti a leadott tejüket, minek következtében lényegesen kisebb árbevételhez jutnak, mint amire joggal számítottak. Ugyanakkor van olyan nagyközségi lakos — ő baráti viszonyban lehet a tejbegyűjtés vezetőjével —, akinek az átvett teje szinte mindig eléri az igen kiváló minőséget jelentő 4 zsírszázalékot, ami után havonta bezsebeli a 15 ezer forintot. Olvasóink egyébként nincsenek róla meggyőződve, hogy mindig tart-e akkor fejőstehenet, amikor saját nevére átadja a tejmennyiséget. Állítólag volt olyan tejkezelő, aki látta, mi minden történik a tejcsarnokban, ám őt rövid úton eltávolították e munkahelyről, ahová főleg a rokonságból válogatott munkatársakat a tejátvétel felelőse. A gazdák levele kéréssel zárul: valakik végre foglalkozzanak a sérelmeikkel, indítsanak vizsgálatot és szüntessék meg a tejminősítés rossz gyakorlatát. Ha ugyanis minderre nem kerül sor, a mégoldás az lehet: mindannyian megszabadulnak a teheneiktől... □ □ □ Nekünk nem volt módunk, hogy e témakörben konkrét adatokat-tényeket gyűjtsünk, de kötelességünknek tartjuk a közérdekű sérelem nyilvánosságra hozatalát, azon reményben: mielőbb kapunk érdemi választ. Elmondjuk még: tudomásunk szerint az úgynevezett mintavételezést bármikor igényelheti a tejátvevő, más kérdés azonban, hogy a szóban forgó bizalmatlanság közepette mennyi értelme van ennek ... Fiatalok — munka nélkül... Nap mint nap érkeznek szerkesztőségünkbe hírek arról, hogy itt 30, ott 80, amott 150 vagy még ennél is több embernek szüntették meg a munkaviszonyát, arra hivatkozva: gazdaságtalan a termelés, a profilváltás kisebb létszámot igényel, ' vagy egyszerűen a bérmegtakarítással kívánják jelentősen csökkenteni a cég költségeit. A statisztika máris körülbelül 100 ezer munkanélküliről beszél az országban, a becslések azonban ennek két-háromszorosát is jósolják a közeli időre. A családfenntartó kenyérke-. resőnek ilyen helyzetbe kerülnie kétségbeejtő állapotot jelent, főleg ha alkalmi munkára, átképzésre vagy vállalkozásra sincs kilátása. Jobb híján csakis a munkanélküli-segélyre lehet támaszkodnia. Van azonban olyan munkaerő, például a legfiatalabb korosztályhoz tartozó, aki ez utóbbi segítségre sem számíthat. íme egy sajnálatos példa a sok közül. A Lajosmizsén lakó egyik édesanya sírta el ilyetén a bánatát: — Fiam tavaly júniusban kapta meg építőipari szakmunkás-bizonyítványát. Azóta képtelen elhelyezkedni. Mostanában már esetenkénti megbízást sem kap. Kell-e bizony gatnőm, mennyire elkeseredett ? Itt áll tizenévesen, ereje teljében, szakmája van, és egyetlen fillért sem tud keresni. Pedig öltözködnie kell, meg enni és hát szeretne időnként, szórakozni is. Ha nem tudnám kisegíteni, alighanem koldusbotra kényszerülne. Persze járt benn a területi munkaügyi hivatalban, ahol közölték vele, a szakmájában nincs szabad állás. Most azon töpreng, mit kellene mást tanulnia, hogy ne döbbenjen rá rövidesen, az a képzettség sem ad megélhetést. Mivel jómagam sem tudom a fiú minden szükségletét fedezni, gondoltam, áthidaló megoldás lesz, ha ö is kapja a munkanélküliek segélyét. Am ezen kérését elutasította a hivatal, mondván, még nincs minimum másfél éves munkaviszonya. Hát ha a három évig tartó szakmunkástanulmánya ennek nem számítandó be, akkor tényleg nincs semmi szolgálati ideje. De ha mint kezdő fiatal szakmunkást sehol sem alkalmazzák, akkor nem is lesz ennyi munkaviszonya. Ezek után ő miből éljen meg? Tény: a 114/1988. (XII. 31.) MT számú rendelet legalább 18-hónapos munkaviszonyhoz köti a munkanélküli-segélyre való jogosultságot. VÁLASZ CIKKÜNKRE Szakemberek szerint: az állatok soványak, de nem éheznek Egy héttel ezelőtt közérdekű bejelentés alapján számoltunk be arról, hogy az egyik kecskeméti tanya idős és beteg lakója már képtelen beszerezni a szükséges takarmányt a tehenei és borjai számára, amelyek éheznek. Azt is jeleztük: a családtagok sem sietnek a rászoruló ember segítségére, feltételezve: az elpusztult állatokért jó pénzt fizet a biztosító. Cikkünket követően'a helyszínen végzett ellenőrzést a Kecskeméti Városi Polgármesteri Hivatal ellátásszervezési osztálya, melynek vezetőjétől, Kolozsi R. Gyulától kaptuk a következő választ: A jelzett tanyában három tehén és két borjú található, valamint még több más állat. Az udvaron egy pótkocsirakomány lucernaszéna volt, s az istállóban levő szarvasmarhák már ezt a takarmányt ették ottjártúnkkor. Megtudtuk, hogy részükre 400 kévényi kukoricaszár beszerzése is folyamatban van. E munkában az idős tulajdonost a fiai segítik. Vizsgálatunkba bevontuk-az illetékes állatorvost is, aki közölte, hogy az átlagos állattartásnál kissé jobb ellátási körülményeket tapasztalt e tanyán, az viszont tény, hogy a tejelő tehenek most, a téli időszakban — a zöld takarmány hiánya miatt — valamelyest soványabbak, mint nyáron voltak. Mindezeket kiegészitendően telefonon jelentkezett a tulajdonos hozzátartozója és az alábbiakat mondotta: — Noha egyáltalán nem könnyű manapság kistermelőnek lenni, az sohasem fordult meg az édesanyám vagy .a testvérem fejében, hogy éheztetéssel pusztítsanak el állatot, s majd utánuk fizet a biztosító. Ilyen kárért ugyanis egyetlen fillér sem jár. Egyéb okból, sajnos, volt állatelhullás a tanyánkon tavaly ősszel, s talán az ismeretlen állatbarát ebből vonta le aggodalmas következtetéseit . . . ÜZENJÜK Tóth Vincének, Érsekhalmára: A Német Szövetségi Köztársaságban, illetve más nyugati országban történő munkavállalásnak számos — például a szakniai képzettségre, életkorra, nyelvtudásra vonatkozó — feltétele van. Ezekkel kapcsolatos konkrét információért a megyei munkaügyi központhoz (6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A) forduljon. Megjegyezzük: tudomásunk szerint a szakmával nem rendelkező magyar állampolgároknak, semmi esélyük sincs, hogy bárhol külföldön elhelyezkedjenek. Vargáéknak, Kiskunhalasra: A -nyugdíj és az ugyanazon évben szerzett egyéb jövedelmek együttes öszszegének évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után idén sem kell fizetni személyi jövedelemadót. Váradi Györgyinek, Kalocsára: Az egyéni vállalkozásról szóló törvény módot ad arra, hogy a kisiparos vagy kiskereskedő özvegye, illetve örököse folytassa e tevékenységet. Ehhez persze szükséges, hogy az özvegyi jog gyakorlója is rendelkezzék az előírt képesítéssel. Amennyiben azonban nem felel meg e követelménynek, a vállalkozás csak akkor működhet, ha az özvegy (örökös) szakképzett alkalmazottat foglalkoztat. Zollerncnck, Kunszcntmiklósra: Tavaly augusztusban alakult meg a Magántulajdonú Társasházak Országos Szövetsége, ahová e címen adható be a jelentkezési kérelem: 1221 Budapest, Rózsa Richard u. 28—30. E szervezetbe nemcsak a házbeli közös képviselő vagy intézőbizottsági tag, hanem minden lakástulajdonos beléphet. A szövetség jogsegélyszolgálatot biztosít a tagjainak, azok soraiban anyagilag támogatja a létminimum alatt élőket, s megszervezi — a vállalkozók versenyeztetése révén — a lakóépületek karbantartását, felújítását. Megkaptam a járandóságomat Január 7-én jelent meg panaszom arról, hogy a tavaly novemberben átadott két hízómért máig nem vehettem fel a pénzt. Egy héttel később az állatokat átvevő Kunszentmiklósi Egyetértés Tsz vezetői azt válaszolták: az érintett húsipar nekik is tartozik 20 millió forinttal, s az összeg több mint felét előlegezhették csak meg az üzemviteli keretükből, ami mindegyik kistermelő kifizetéséhez nem elegendő. Most arról számolok be, hogy ez a nyilvánosság segíthette a dolgok tisztázásátrendezését, ugyanis a cikkek nyomán a tsz-irodán jegyzőkönyvbe vették sérelmemet, az elnök úr és a főkönyvelőnő pedig megígérték: kivizsgálnak mindent és intézkednek. Arról nincs értesülésem, hogy e vezetők végül is mit állapítottak meg, közlöm azonban, hogy a járandóságomat már kézhez kaptam. Baráth Gyuláné, Kunszentmiklós Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611
