Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
1991. január 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Költöztetés alatt • • / az oktatás zavartalan ________________ * — .........— Az állami iskolák felveszik a kesztyűt Oktatásügyünk mai állapotára nézve elmondhatjuk:' teljes a bizonytalanság. Az ingatlanok tulajdonosai jönnek-mennek, az iskolák költöznek, az oktatási rendszer kísérletekkel bővül. Csupán a szerény munkafeltételek nem változnak. Egy akkora diákvárosban, mint Kecskemét, különösen nehéz feladat hárul a szakmai vezetésre. A helyi önkormányzat oktatási bizottságának tagjaival arról beszélgettünk, hogyan alakul a település iskoláinak jövője. — Pénzügyi keretünk szűkös, és akkorák az igények, hogy azokat teljesíteni jószerével lehetetlen — mondta Gyöngyösi János, a bizottság elnöke. — Az országban pattanásig feszült helyzetet csak fokozzák az oktatás gondjai, az itt jelentkező konfliktusok. Gyakran érezzük az állami és az egyházi iskolák türelmetlenségét, egyre nő a feszültség a pedagógusokban, s a korábban megígért béremelésekről mindmáig semmi határozott információt nem hallani. A ránk szakadó terhek(ellenére persze igyekszünk valahogy előrelépni. Pakolnak az iskolák — Nagy gondot okozott tavaly a nyolcadikosok középiskolai elhelyezése. Sokan kényszerültek képességeiktől és elképzeléseiktől távol eső pályára, és sokan voltak, akik egyetlen intézménybe sem jutottak be. — Minden megoldás alfáját a Berkes szakközépiskola homokbányái kihelyezése jelentené. A költözés feltétele, hogyha szovjetek kiürítsék és átadják a terepet. Erre mar kaptunk ígéretet, de a jelenlegi helyzetben inkább így hiteles mondani: reménykedünk, hogy a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola időben berendezkedhet, és szeptemberben meg is kezdheti munkáját új helyén. Ugyancsak szeptemberben nyitná kapuit a kecskeméti református középiskola, amely a Berkes távozása után megüresedő épületbe, az egykori Ókollégium falai közé kerülne. Az iskolák igényei azonban kellemetlen konfliktust szültek. A Piarista Gimnázium 1987-ben ígéretet kapott a városi vezetéstől, hogy tanulócsoportjainak bővítéséhez megteremtik a feltételeket, így az intézet az 1991—92-es tanévben három első osztályt indít, ehhez azonban terjeszkednie kell. Hová? A választ még nem tudni, de annyi már bizonyos, hogy a megoldás valamelyik iskolának mindenképpen fájdalmas lesz. — A költözködések hány idei nyolcadikos továbbtanulási gondját oldják majd meg? — A református gimnáziumban három új osztály indul az idén, a Piaristában egy, és a Berkes is bővíteni tud majd új helyén. Emellett az ÁFEOSZ kezelésében új szövetkezeti középiskola indul a jelenlegi Berkes-kollégium épületében. Ha minden sikerül, örömmel jelenthetem, hogy — az arra érdemesek közül — az idén 150—200 tanulóval többet sikerül majd elhelyezni a város iskoláiban. Járt utat a járatlanért... — Szerte az országban — Bács-Kiskunban is — ígéretesnek tartott kísérletek folynak a hagyományos oktatási formák megreformálásáért. Hogyan látja ezek jövőjét Kecskeméten? kérdeztem Lengyel Lászlót, az oktatási bizottság tagját. —- Ma sokan aggódnak az alap- és középfokú oktatás sorsa miatt. Felröppent a hír, hogy hat- és nyolcosztályos gimnáziumok indulnak, s ezért néhányan úgy vélik: a régi általános iskolának végleg befellegzett. Azért ettől még nem kell tartani. Szó van ugyan arról, hogy bizonyos intézetek bizonyos feltételek mellett újítani fognak, de ez nem érinti komolyan a többi iskolát. A nyolcosztályos formára mindenképpen szükség van. És fönn kell tartani az állami oktatás struktúráját is a magániskolák „fenyegető rémével” szemben. Fel kell vállalni a •versenyt, amelyet az egyházi iskolák teremtenek majd. Hogy ennek megfeleljünk, fontos önkritikusan, körültekintően felmérni a város állami oktatásának helyzetét és átfogó koncepciót kidolgozni, minél előbb. Legalább kétezerig előretekintve, tudnunk kell, hol épül iskola, hány tanteremmel, tudnunk kell, hol, milyen képzési formákat érdemes preferálni. A felmérésben azonban valóban mindent számba kell venni. Azt is, hogy az elmúlt évtizedek iskolái nemcsak „szemetet” termeltek, s hogy ma, sajnos, olyan kort élünk, amikor nemcsak kísérletezgetésre kevés a pénz, az energia és az. idő. A kísérlet persze nagyon fontos és hasznos, főleg, ha sokat ígérő újításról van szó, de közel sem biztos, hogy az erre szánt befektetés megtérül. Látszateredményekre nem szabad költeni. A próbálkozások komoly pénzforrásokat vonnak el azoktól az iskoláktól, akik semmi „különösre” nem vállalkoznak, „csupán” arra, hogy a feladataikat tisztességesen ellássák. Vallás helyett racionalitást, önbizalmat — Hogyan veszik fel a versenyt az egyházi iskolákkal? — Nem alkalmaznék megkülönböztető jelzőket a felekezeti iskolákkal kapcsolatban, hiszen azok is a magyar oktatásügy részei. Az persze nyilvánvaló, hogy más szerveződésüek és bizonyos elemeikben jelentősen eltérnek az állami oktatástól. De a világnézeti töltés csupán kiegészítője az ismeretanyagnak, tehát (jó esetben) eszköz, de nem cél. Ezért tartalmi oldalát tekintve az egyházi iskola semmivel nem különbözik az államitól, s főként: nem értékesebb annál. De a konkurencia és a kor kihívásának megfelelve az állami oktatásnak is színesednie kell, s a tananyag mellé egészen másféle értékeket is adnia kell. Erkölcstant, gazdálkodást, háztartásvezetést, s főleg olyan elméleti és gyakorlati jellegű tudnivalókat, állampolgári ismereteket, melyekre, ha valamikor, hát most igazán nagy szükség van. ^ Fejes Mária Plakátok párbajoztak Egy ideje laza unalom lengte körül a minden év őszén szokásos plakátkiállítást. Ahol kiosztották az év legjobb plakátja díjat, s mindenki gyorsan elfelejtette ezeket (is). Most két választás eseményei mozgatták meg a fantáziát. A grafikusokét, a megrendelőkét, s olykor még a nézőkét is. Amikor is nemcsak a plakátok „párbajoztak”, hanem a járókelők is át- meg továbbírták, -rajzolták a szöveget, a képeket. Nyoma sincs a hajdani unalomnak a Magyar Nemzeti Galériában A változás jelei címmel 1988—1990 plakátjaiból rendezett kiállításán. Noha azt sem lehet mondani, hogy minden plakát csupa magas, művészi igényű alkotás lenne. A háromszáz — méretben, témában, megfogalmazásban — eltérő falragasz mégis a mai meß a tavalyi és azelőtti utca képét hozta be a muzeum falai közé. A dolgok természete miatt a legtöbb a politikai plakát. Ismert grafikusoktól (Pócs Péter, Ducki Krzysztof, Árendás József, Pinczehelyi Sándor, Orosz István) és ismeretlen alkotóktól. A szó legszorosabb értelmében. Merthogy a választási plakátok egy részéröl szinte lehetetlen kideríteni, ki a szerzője. A magyar politikai plakátfok mélyek a gyökerei. Legnagyobb teljesítményeit a Tanácsköztársaság idején érte el, s hasonlóan kimagasló korszaka volt az 1945 utáni koalíció időszaka. Ezt a két hullámhegyet azóta sem érte el az alkalmazott grafika ezen ága. S a mai politikai plakát előzményei is máshonnan — éppen a múltat újraértékelő filmeket, színdarabokat, underground koncerteket, performance-okat hirdető falragaszok közül emelkednek ki. (Jellemző adat, hogy a londoni Victoria and Albert Museum már tavaly beszerezte a legfontosabb magyar politikai plakátokat, s a British Múzeum a múlt év elején bemutatta a „kelet-európai változások jeleit". Az olyan feltűnő plakátoknak, mint a Tovariscsi, konyec feliratúnak, már megjelenésük hetében valutaárfolyamai alakultak ki a külföldi gyűjtők körében). A változás jelei című kiállítás nemcsak az egyes, önálló grafikára törekvő műveknek ad helyet, hanem azt a három év alatt kibontakozó plakátpárbajt is bemutatni kívánja, ami az utcákon kibontakozott, s amelyek a változás szimbolikus vagy banális, derűlátó vagy borús, tárgyilagos vagy szubjektív, komikus vagy tragikus, gúnyos vagy nosztalgikus jelei. (kádár) • Molnár Kálmán plakátja. • Ducki Krzysztof tilmplakátja. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA MAGAZIN_^^d Sztorik A Sztori cimű színes magazin új számában bőségesen akad olvasnivaló, jobbnál jobb sztori. Vitatkozni lehet azon, vannak-e kísértetek vagy nincsenek. Aki elolvassa a kísértethistóriákról szóló cikket, és nem áll égnek a haja, máris bátor embernek vallhatja magát. A lap sorozatban közli a történek mi személyiségek szexhez való kapcsolatáról szóló „tanulmányokat”. Ezúttal Borgia Sándorról szólnak a sztorik, arról a pápáról, aki hadvezérnek készült, nem pedig papnak. Kiderül, a lányokkal továbbra is hadvezérként viselkedett. A II. világháború története rengeteg máig ismert és ismeretlen kémtörténetet hordoz. A most induló sorozatban ezeket ismerhetjük meg. Az első irás címe: Brutus, Garbo és Nürnberg. Ki ne ismerné Roger Moore-t, az Angyalt, aki nem volt angyal. A sztárról, az arisztokratikus megjelenésű, elegáns Roger Moore-ról kevesen tudják, hogy egy közrendőr fia, és hogy meglehetősen viharos ifjúsága volt. A Sztoriban megszólal a „kis Rajk” is. Az SZDSZ politikusával, az építésszel és díszlettervezővel a politikáról, az épitőművészetről, a díszlettervezésről beszélget a riporter. Gyémánt László festőművészszel egy napot tölthetünk el — természetesen csak az újságíró élménybeszámolója alapján. Velence szerelmesei a város titkait fürkészhetik a titokzatos lagúnák települését bemutató képes riportban. A Sztori poszteren a Bikini együttes látható. B. T. KÖNYV Az 1866-ban született és 1946- ban elhunyt H. G. Wells müveit kezdjük újra felfedezni. A hányatott életű angol regényíró egykor biológiát hallgatott az egyetemen, de fizikával és geológiával is foglalkozott. Természettudományos ismereteit felhasználva, első müvei tudományos-fantasztikus regények, melyekben sötét jövőt jósol a technikai civilizáció következményeiről. Ma, amikor a termonukleáris katasztrófa árnyékában élünk, nagyon is aktuális lett Wells aggodalma: a természettudományos ismeretek az emberiség pusztulását okozhatják. A Göncöl Kiadó gondozásában most a Világok harca című kötet jelent meg. A főhős — író, filozófus — meséli el a Mars-lakók Föld elleni támadását, félelmetes képet festve az emberek reakcióiról. A páni félelem hol kegyetlen ösztönöket csal elő, hol a humánum kerekedik felül, van, akit nagy gondolatok véghezvitelére sarkall, míg másokat — akár életük árán is — kicsiny földi javaikhoz való ragaszkodásra ösztönöz. A könyv a XIX. század végi Anglia vidéki és nagyvárosi életét mutatja, a nyugodt polgári világba csapnak le gyilkos szándékkal a Mars-lakók, izzé-porrá zúzva mindent... A regényből az ötvenes években Orson Welles rádiójátékot készített, melynek szuggesztív ereje tömeghisztériát, pánikhangulatot keltett az Egyesült Államokban. • K. M. VIDEO Angyalszív A korábbi, mindenképpen a nagyközönségnek előjogot biztosító gyakorlattal ellentétben, manapság nem számít ritkaságnak, hogy a mozival egyidejű a videopremier. A mozibemutatóhoz képest nem sok késéssel találkozhattak a tékákban az érdeklődők például Alan Perker Angyalszív című amerikai produkciójával. A Mickey Rourke és Robert de Niro főszereplésével készült munka elsősorban azoknak ajánlható, akik megcsömörlöttek már a vásznat és a kazettapiacot elárasztott hollywoodi tucatáruktól, igénytelen iparosmunkáktól. Aki — legalább kikapcsolódásként— egy kis igényességre, szakmai tökéletességre, különleges szórakozásra vágyik, keresve sem találhat jobb mozit, mint a kitűnő ízléssel előállított horror-krimit. Könnyű a néző szívébe lopnia magát, hisz történetének van eleje és vége, cselekményfűzése logikus, de nem hiányzik belőle a borzongató titokzatosság sem. Az ötvenes évek Amerikáját elénk varázsoló helyszíneinek hangulata magával ragadó. Michael Seresin kamerája New Orleans külvárosának málló házait, a lépcsőházakból kiszellőztethetetlen véres és erotikus emlékeket, a „pusztulás képeiként” vetíti elénk. Mickey Rourke és Robert de Niro ebben a pusztulás közben is gyönyörű, látványos világban magabiztosan, otthonosan mozog. A félvér, vonzó Lisa Bonét tökéletes partner az emlékezetes játékban. K. J. Mickey Rourke Robert DeNiro Lisa Bonét ___ Mari» *___- and Andrr* Vajra PmM Mk*cy «ourkr An Alan Paritrr Rim "A«*rt Hr-arf RnSrrt OrN») La* Boner (Jariont Hányta* !«- Original Maw t*T«vor J«*» l^r.a .A Ha«»griy*y Midyl Herrin tarra««- Product« MarirTtasur and Andrrw Vajra ««T. *'»am Hjorirhcr* Vcnrmptaj by Ai» tartar pnKJutTtl by Alan Mierahatt and EStatt Kamikt Directed by Aian Pater CASSETTE FILM Selyemgubó Az új amerikai tudományosfantasztikus film — sok napfénnyel és tengervízzel — a nyári Floridában játszódik. Ez az igen vonzó helyszín a Földre különleges céllal érkező, barátságos földönkívüliek célpontja. Egyszerű, hétköznapi külsőt öltve bérbe vesznek egy hajót, és kibérelnek egy tengerparti házat, hogy munkájukhoz láthassanak. Azért jöttek, hogy a tenger mélyéről felszínre hozzanak, pontosabban a bérelt ház medencéjébe áttelepítsenek néhány i szikladarabszerű „selyemgubót”. Ezekben vegetálnak ál elsüllyedt Atlantisz űrbéli hajótöröttjei. A bajt most is a kíváncsiság okozza. A szomszédos épület nyugdíjas lakói egy délután belopakodnak a még mindig elhagyatottnak tűnő ház úszómedencéjébe (a gubók tartózkodási helyére) egy kis sportos kiruccanásra. A három idős úr már néhány óra múlva meglepő javulást érez közérzetében. Másnap megismétlik a kirándulást, hogy utána' boldogan nyugtázzák fantasztikus tempójú gyógyulásukat. Hire kel az esetnek az otthon lakói között, hamarosan csapatostul ugrálnak a kicsi medence vizébe. Hatalmas a megrökönyödésük, amikor váratlanul hazaérkeznek házigazdáik, akik egyáltalán nem titkolják, hogy nem örülnek a látogatásnak. A sztori persze még számos meglepetést tartogat, nem hiányzik belőle a földiek és földönkívüliek közötti szerelem sem. Az idősebb szereplők között olyan egyéniségeket találhatunk, mint a közelmúltban a Miss Daisy sofőrjében megismert, Oscar-díjas Jessica Tandy. Az egyik „nőnemű” földönkívüliként pedig Raquel Welch debütáló leányát, Tannee Welch-et láthatjuk. K. J.
