Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

1991. január 24. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORVOS JAVASOLTA, JÁRJON TÁRSASÁGBA — MEGTELIK A PINCE AZ IDÉN IS...? — FÁT VÁG, VIZET HOZ ÉS VÁSÁROL Klubtagokként és az otthoni magányban Hogy tetszik lenni, Jucika né­ni? — Köszönöm, jól. — El-e hozzátartozója? — Nekem már nem, sajnos! Sze­retek eljönni az idősek napközijébe, mert itt a hozzám hasonlókkal lehe­tek együtt. Ők az én „hozzátartozó­im” és a gondozók. Kelő úr örül, hogy ma itt ülhet — Látom, horgol. — Terítő lesz belőle esik a néni pillantása a most még tenyér­nyi, világosbarna kézimunkára. — Majd ezt is bemutatják ám a kiállításunkon! Az idősek kecskeméti, Jókai utcai napközi otthonában évek óta szokás, hogy az ide járó klubtagok időnként közös kiállítást rendeznek saját munkáikból. Beszélgetőtársam, a 84 esz­tendős Bruzsovits Viktorné számít rá, hogy majd a következőn is sikere leszä Ezért a buz­galom. Néhány asztallal odébb Kovács Sándorné ül. A Ceglédi úton lakik. Mindennapos látogató. — Én is egyedül maradtam — mondja bá­natosan. — A doktornőm javasolta, hogy jár­jak társaságba. Jó itt lenni! Két férfi, a tévét nézőktől külön, egy kisebb szobában társalog. Az alacsonyabb, jobbról, de ismerős! Körös Imre nyugdíjas postás, sok­szor találkoztam már vele az utcán. A 80 éves Kelő Józseffel - neki kereskedő volt a foglal­kozása — az Öböl-háború legújabb fejlemé­nyeit vitatja meg. — Amerika köti magát az4olajhoz — úgy véli. — Hogy mi lesz ennek a vége ...? — Nem tudom — válaszolja Kelő úr. Én viszont örülök annak, hogy itt ülhetek, ebben a jó meleg szobában. 1942—43-ban csak a szerencsémnek köszönhettem, hogy nem ma­radtam ott a Don-kanyarban. Nem szeretnék újabb háborút! — A jobb vállamat és a köpenyem gallérját három helyen érte találat akkor emlékszik vissza az 1942. szeptember 9-ei urivi ütközetre Szabadszállási János, katonatársa. — Derékig érő hóban vonultunk vissza. Mennyi szenve­désben és nélkülözésben volt részem azóta is! A feleségemmel ketten élünk egy nyugdíjból. A fát házhoz vitték A Margaréta Otthonhoz tartozó napközi vezetőjét, dr. Valter Ferencnél arról kérdezem: — Milyen ma a helyzetük? — Százkét idős embert látogat a környék­ben hat házigondozónk. Két társuk jelenleg beteg, influenzás. Ötven klubtagunk, mint Bruzsovits néni és Kovácsné is, itt ebédel. Jö­vedelmük arányában 23, 13,80, 12,40, 9,20 vagy 4,60 forintot fizetnek egy-egy étkezésért. Nekik a fűtésre, míg nem mennek haza, késő délutánig nincs gondjuk. A Margaréta Otthon még az ősszel, olcsón vett 210 májsa burgo­nyát, 17 mázsa vöröshagymát és 350 kilo­gramm zöldségfélét. A krumpliból maradt 120 mázsa; ezt csírázza most odalent, a pincében három kertészünk: Füredi Imre, Berta Ernő és Csontos Zoltán. — Név szerint is említi őket? — Igen. Megérdemlik. Hctényegyházán ők vitték házhoz a tüzelő nélkül új évet. kezdett időseknek azt a fát, amelyet Bolhás József kecskeméti vállalkozó adott, ingyen. A mi körzetünkben élő nyugdíjasok közül tízen így kaptak tüzelőt. • Jucika néni öltöget. — S a fát ki aprította fel? Részben Szarka József tiszteletdíjas gon­dozó. Szorgalmas, szolgálatkész ember. Az öregek szeretik. Á legtöbbnek csak Józsika . . . Szív nélkül nem lehet! Gépiesen, szív nélkül lehetetlen végezni a házi szociális gondozást. Az ismeretség és az érzelmi szálak is fontosak — bizonyosra ve­szem. Valóban, nem mindegy, hogy ki nyit ajtót az idős emberekre. Kadafalván szeren­csénk volt a tiszteletdíjas gondozó kiválasztá­sával. Olyan, gyesén lévő asszony hordja a vizet, vágja a fát és vásárol élelmiszereket a tolókocsis Herczeg Jenönének s a 80 éves Bo­dor Mihálynénak és a lányának, akit a gondo­zottak már gyermekkorától ismernek. Szere­tik, megbíznak benne. Bár föl mérhetnénk .mi­nél előbb Katonatelepen is — ott eddig egy gondozottat vettünk pártfogásba —, hogy há­nyán szorulnak segítségre! Lakbéremelés, betegség: nem elég nagy teher? A leginkább rászorultak azok, akik magá­nyukban hallgatnak, befelé fordulnak. Tele­fonjuk nincs. A panaszkodás nem kenyerük, ínséges helyzetükről úgy szereznek tudomást a gondozók, hogy alkalomszerű látogatással rájuk találnak. Ez történt a múlt héten is. Valtcrné tíz idős nőnél és férfinél járt. Lestár Mihályné a Bethlen körút 14. szám alatt 4800 forint nyugdíjból nyomorog. A 91 éves Varga Idát és testvérét a Csokonai utcában a háztu­lajdonos levélben értesítette, hogy felemeli a lakbérüket. Megrokkant egészséggel pén­zük fogytán napról napra nyomasztó a hangulatuk. Elég nagy teher nekik a betegség is! Mások nem merik bekapcsolni a gázkon­vektort, mivel nincs annyi pénzük, hogy abból kifizethetnék a fogyasztást. Némelyik nyugdí­jas csak azt kéri: néha nézzenek be hozzá. Egy idős házaspár hat gyermeke közül Val­­terné látogatásakor az egyikben megmozdult az addig befagyottnak tűnt szülöszeretet. Megígérte: ezentúl elhozza apjának és anyjá­nak az ebédet. Nem kéri a gondozónők közre­működését. A gyerek felnőtt korban is gyereke szülei­nek. Ettől függetlenül, is azonban a város ön­­kormányzatára nagy próbatétel vár, hogy a gyengéken, az elesetteken segítsen. A pincét az idén is meg kell tölteni, ha lesz mivel. Mert a burgonya, a sárgarépa, a gyökér és a vörös­hagyma 1991-ben sem a Jókai utcában terem! Kohl Antal • Kelő József (balra) és Kőrös Imre az Öböl-háborúról. (Straszer András felvételei) A TÚÉZOTT ÁREMELKEDÉS EGYETLEN AKADÁLYA Alacsony szintű lakossági fogyasztás , A Központi Statisztikai Hivatalnak a januári ár­emelkedések mértékéről legkorábban március elején lesznek részletes felmérésen alapuló adatai. A hivatal szakemberei jelenleg még becslésekbe sem bocsátkoz­nak. A bizonytalanság több tényezőből fakad. Bizonyos mértékben még a statisztikai számbavétel módszerein is változtatni kell, mivel Magyarországon az idén számottevő árliberalizációra kerül sor: ma már az áraknak több mint a 90 százaléka szabad. Ugyanak­kor jelentősen megnövekedett a kereskedelemben a magánszféra részaránya, a magánkereskedők reak­ciói, üzletpolitikája nehezebben vizsgálható, számít­ható, mint az állami boltoké. A KSH havonta kétszer készít meghatározott körben felméréseket, ezek fel- - dolgozása azonban egy hónapnál is hosszabb ideig tart. A vizsgált kört a jövőben módosítani kívánják: tovább növelik a bevont magánkereskedők részará­nyát. Ilyen körülmények között a Központi Statisztikai Hivatal szakemberei az infláció következő hónapok­ban várható alakulásával kapcsolatban sem bocsát­koznak becslésekbe. A Magyar Nemzeti Bank illeté­keseivel egyetértőén — a közelmúltban Surányi György, a bank elnöke nyilatkozott ilyen értelemben — a. KSH-nál is a túlzott inflációs várakozásokat tartják az egyik legnagyobb veszélynek. A termelők és a kereskedők szerint is kialakult már az a gyakorlat, hogy az előre jelzett áremelkedést, nagy rátartással, már jó előre beépítik termékeik fogyasztói árába, ne­hogy a későbbiekben rosszul járjanak, nehogy a bevé­tel kisebb legyen az időközben megnövekedett költsé­geiknél. Az áremelkedés gyorsulása azért is veszélyes, mert egy szinten felül az infláció öngerjesztővé válik, s a kormány gazdasági eszközökkel képtelen megfé­kezni a kialakult folyamatokat. A KSH szakemberei szerint ez a veszélyes szint az 50 százalékos éves ár­emelkedés közelében alakulhat ki. Magyarországon azért különösen nehéz ellensú­lyozni a túlfűtött várakozásokat, mert a piac még nem működik megfelelőképpen és a termelőknek és a ke­reskedőknek lehetőségük van arra, hogy az indoko­latlanul megemelt áraikat elfogadtassák a fogyasztók­kal. így csak egyetlen tényező korlátozhatja a túlzott áremelkedést, ha a lakosság, fogyasztóképes kereslete alacsony szinten marad vagy tovább csökken. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy az idén ne kerüljön sor bérliberalizációra, vagyis a bérek teljes felszabaditására. Amennyiben ugyanis a lakossági vá­sárlóerő nem növekszik, úgy egyre nehezebbé válik a jelentős inflációs várakozások következtében az indo­kolatlan áremelések érvényesítése. A földhivatalok türelmet kérnek A parlamenti és a kormányzati szervek — mint ismeretes — foglalkoznak a tulajdonuktól jogtalanul megfosztott állampolgárok kárpótlásának kérdésével. A kárpótlási eljárás egyik sarkalatos eleme lesz, hogy milyen módon lehetne a jogtalanul elvont tulajdont bizonyítani, igazolni. ' • Ezzel kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztéri­umban elmondták: az állampolgárok körében köztu­dott, hogy az ingatlanok tulajdonjogát korábban köz­hitelesen a bíróságoknál vezetett telekkönyv igazolta. A telekkönyv helyébe lépő ingatlannyilvántartást - mint az ugyancsak köztudott — a földhivatalok veze­tik. A földhivatali szervezet keretében dolgozó szak­emberek az állampolgárok jogos igényét elégítik ki akkor, amikor a mai ingatlanforgalomban bekövetke­zett változásokat a közhiteles ingatlannyilvántartáson vezetik. Ugyanennek az apparátusnak lesz a feladata az is, hogy segítséget nyújtson az állampolgároknak, és a kárpótlási, kártalanítási eljárásokhoz szükséges tulajdonjogot igazoló okiratokat a kárpótlási eljárást lebonyolító szervek rendelkezésére bocsássa. A volt tulajdonjogot igazoló okiratokat, telekkönyvi betéte­ket hosszú és fáradságos munkával lehet olyan álla­potba hozni, hogy alkalmas legyen a korábbi tulaj­donjog igazolására, bizonyítására. Ahhoz, hogy ez a munka megnyugtató módon elkészüljön, a földhiva­taloknak időre és az állampolgárok részéről további türelemre van szükség. Mind a lakosság, mind a hiva­talok érdeke, hogy a földhivatalok fel tudjanak ké­szülni ezeknek az okiratoknak a szolgáltatására. A korábbi politikai torzulásokból eredő sérelmek orvoslására, a földvisszaadásra, vagy a volt ingatlan­­tulajdonosok másfajta kártalanítására áz Országgyű­lés erre kötelező felhatalmazása alapján nyílik mód és lehetőség. A földhivatalok kérik az állampolgárok megértését, szíves türelmét. Az egyelőre teljesíthetetlen kérelmek megválaszolása a földhivatalok és a minisztérium munkaterhét növeli, a földtulajdoni viszonyok re­formjával kapcsolatos érdemi tevékenységtől von el erőt és energiát. Különösen áll ez a megállapítás Fővárosi Kerüle­tek Földhivatalára, ahol a tulajdon- és egyéb jogvál­tozásból adódó napi ügyintézés meghaladja a hivatal teljesítőképességét. Ezért javasolják, hogy a korábbi tulajdonjogot igazoló telekkönyvi betétekről, térké­pekről, okiratokról másolatot ne kérjenek a földhiva­taloktól, mert ez egyrészt a folyamatos munkát gátol­ja, másrészt az említett kérdéseket szabályozó törvé­nyek megnyugtató módon fogják rendezni az okira­tokkal összefüggő kérdéseket. VÁLASZ CIKKÜNKRE Viták Jánoshalmán Eddig szándékosan nem akar­tam a helyi hatalomváltás sodrá­ba — néha érdemtelenül —fel­színre jutott emberekkel nyílt vi­tába szállni. Enélkül is van ép­pen elég gondom-bajom. De azt már mégsem tűrhetem, hogy or­szágosan is jó hírű iskolánkat és tantestületünket az egyéni érde­keket hajkurászó és egyéni sé­relmeiket sajgó helyi „politiku­sok benyálazzák" és a 2000-es szülői táborral szembefordítsák. Ezért a Petőfi Népében január 10-én megjelent Szülői felügye­lőbizottságot az iskola fölé? cí­mű cikkel kapcsolatban magam és 90 tagú tantestületünk nevé­ben közlöm: 1. Nem fogadhatunk el sem­miféle morális felügyeletet gya­korló szülői bizottságot. Még a felvetés is sértő az oktatási­­nevelést végző pedagógusainkra nézve. A problémák megbeszélé­sére és megoldására bárkinek rendelkezésére állnak az osz­tályfői fogadóórák és a szülői értekezletek. Két önkormányza­ti képviselő és a 44 esetleg meg­tévesztett szülő aláírása kevés ahhoz, hogy a kölcsönösen egy­másra utalt iskolát és a szülőket szembefordítsák egymással. To­vábbá : Bánó Gábor szülő képte­len ötletét a morális felügyelő­­bizottság felállítására (ha ugyan ■az övé volt) még csak tolerálni tudnám, de a Petőfi Népe idézett cikkében is megemlített képvise­lők — akik 'még ráadásul az Ok­tatási és Kulturális Bizottság tagjai is ■— megnyilatkozását, és ötletfelkarolását olyan emberi és szakmai melléfogásnak tartom, amely számomra újólag megkér­dőjelezi választott bizottsági tagságukra való alkalmasságu­kat. 2. Amikor a cikket közlő új­ságírónő „az éles szerszámokkal összekaszabolt gyermekekről” ír, képtelenül eltér a valóságtól. Anélkül, hogy az eset súlyát a legkisebb mértékben is csökken­teni akarnám, (a tanulók nevei nélkül) közlöm a kétszeres or­vosi vizsgálat eredményét: „Fent nevezett gyermekek ez év no­vember 8-án rendelőnkben meg­jelentek. Arcukon, nyakukon karcolásból származó felszínes hámsérülések voltak, melyeket fertőtlenítettünk. Mai napon is­mételt vizsgálat alkalmával ezen felszínes hámsérülések nyomai sem láthatók, jánoshalma, 1990. december 10. Dr. Dénes Enikő városi tanács körzeti gyermekorvosa”. 3. Tisztelt Jánoshalmi Önkor­mányzat! Akárhányszor kérnek tőlem — mint iskolaigazgatótól — jelentést, nem jelenthetek mást, mint legelőször, amely je­lentés — nem tudni, miért ? a Hunyadi Népében is megjelent. Most is csak ezt mondhatom: pedagógusi mulasztás nem tör­tént, tehát sßnkit sem vonok fe­lelősségre. Tanulóink biztonsá­gát nem az iskolában, hanem el­sősorban az utcai közlekedésben kell biztosítani. S ez a feladat túlnő a pedagógiai lehetősége­ken. Ugyanakkor arra is felhí­vom figyelmüket, hogy a heten­ként megváltoztatott döntései-\ két a közvélemény előhb-utóbb nem tudja majd követni. 4: Végül javaslom: az iskolán­kat rendszeresen támadó néhány „jóakarónk” inkább segítsen az iskolarekonstrukció befejezésé­hez szükséges milliók előterem­tésében, hogy tanulóinknak a váltó tanítás miatt ne az esti sö­tétben kelljen hazajárniuk, tb­­vábbá szűnjenek meg a perma­nens és sokféle zaklatással, hogy tantestületünk — még a rossz körülmények ellenére is — nyu­godtan és eredményesen végez­hesse rábízott dolgát. Mégpedig a szülők többségének megelége­désére. Karsai Péter iskolaigazgató és országgyűlési képviselő Tisztelt Iskolaigazgató és Országgyűlési Képviselő Úr! Megvallom, magamnak eszembe sem jutott volna az ön honatyai minőségét az iskolájá­ban történt „felszínes hámsérü­­lésekkel” kapcsolatba hozni, ha Ön nem teszi ezt olyan feltűnő­en. Két levelének dokumentu­mai.(immáron 11 oldalt tesznek ki), amellyel cikkemre reflek­tált, parlamenti cégjelzéses bo­rítékban érkeztek. Megtisztelő volt, amikor kis irományom fénymásolt példá­nyát viszontláttam az ön piros aláhúzásaival, felkiáltó- és kér­dőjeleivel, sőt- széljegyzeteivel gazdagítva. Nem kellett volna! A könnyekig meghatódtam és magamba szálltam. Szabad-e nekem, holmi politikai analfa­bétának (öntől a minősítés, 1. sz. levél) egyáltalán felfogni, nemhogy megírni azt, ami egy ilyen helyi „nyáladzás” során el­hangzik. Nem, nem szabad. Ez a sajtószabadság félreértelmezé­se, ha jól értettem a célzásait. Hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen országosan elfoglalt ember dolgaiba, akinek enélkül is van éppen elég gondja-baja, beleárt- . Sgm magam; s arra késztessem, hogy bokros teendői között ilyen dőreségekkel foglalkoz­zon, mint ez az újságcikk itten? Hát igen, mi tagadás, nagyon törpe minoritás vagyok én, aki­nek ráadásul olyan komplexu­sai vannak, hogy jobb a viszály­­kodóknak mielőbb tükröt tarta­ni, hátha maguktól is rájönnek, hogy ferde a képük. Ön az első levelében uszító­­nak, a tények szándékos és dur­va elferdítőjének nevez, s teszi mindezt 90 tagú tantestülete ne­vében. Én csak egy — az Ön által is nagyra becsült Gerhát László — kollégája véleményét ismerem, aki velem együtt ta­núja volt az ominózus önkor­mányzati ülésnek. Idézem a cikk nyomán hozzám írt levelét: „Köszönöm figyelmességét, szavaim, mondataim hű idézé­sét, mellyel segített a tisztánlá­tásban, s talán a felkavart indu­latok lecsendesítésében is.” N Mi lentről ezt így látjuk? Hajós Terézia (volt) pedagógus és újságíró Karsai Péter—iskolaigazgató és országgyűlési képviselő — a Petőfi Népére és újságírójára ha­ragszik és tovább nem tűr. Leve­lét azonban már csak azért sem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, mert még az olvasó azt hihetnél Karsai Péternek netán velünk gyűlt meg a baja. Valójában Kar­sai Péter a Petőfi Népe hasábjain a jánoshalmiakkal száll vitába, s miközben a mi újságírónkat bí­rálja, a helyieknek mond oda. Ezt határozottan vissza kell u.ta­­sítanunk. ' A Petőfi Népe riportere részt vett a jánoshalmi önkormányzat ülésén. Ezen éles kritikával illet­ték azt az iskolát, amelynek Kar­sai Péter az igazgatója. Egy cso­port szülő, önkormányzati kép­viselőkkel az oldalán, javasolt bi­zottságot az iskolavezetés mellé -— azt is kifejtve, hogy miért. NEM A PETŐFI NÉPE tette a javaslatot, hanem az egyébként legitim módon megválasztott képviselők, jánoshalmi állam­polgárok. Az, hogy korábban mi is történt az iskolában — az isko­la előtt—Karsai Péter szerint el­intézhető azzal az orvosi jelentés­sel, mely szerint a megvert gyere­kek sérülései nyolc napon belül gyógyulnak. A szülők ezt nyilván másképp látják, joguk van más­képpen látni—még ha az igazga­tó szerint nincs is szükség felelős­­ségrevonásra. A Petőfi Népe cik­ke — hadd hangsúlyozzuk isnié­­telten — arról á képviselő-testü­leti ülésről számolt be, amelyen mindezek így hangzottak ■ el. Karsai Péter természetesen föl­háborodhat, hogy iskoláját nyil­­vánpsan bírálják a legitim jános­halmi képviselő-testületben, de a legkevésbé sem tehet szemrehá­nyást a Petőfi Népének és mun­katársának, hogy megírta azt és úgy, ami és ahogyan történt. Vol­tak idők, amikor „felsőbb hatal­mak” kényszeríthették a sajtót a Petőfi Népét is —, hogy ne adhasson hírt nyilvánvaló dol­gokról. Még azokról sem, amik megtörténtek. Mi a magunk ré­széről azt hisszük, Karsai Péter -7 iskolaigazgatóként és or­szággyűlési képviselőként a maga részéről Szintén azon dol­gozik, hogy soha ne jöhessenek vissza olyan idők. amikor feddés jár az igazság kimondásáért. Bí­zunk abban, hogy nem tévedünk. PETŐFI NÉPE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom