Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
/ OBOL-HÁBORÚ A Petőfi Népe szerda esti összefoglalója: Brit elemzők szerint a bombázások eddig az iraki olajfinomítókapacitás felét tették használhatatlanná. Ez a szerdai hír alig egy nappal követte azt az értesülést, hogy a légitámadások kilencven százaléka állítólag „kamu" célpontokat rombolt le; furnérrakétákat, papírrepülőket. A két hír abban hasonló, hogy — egyelőre — egyformán bizonyíthatatlan. Ami a biztos: minél tovább tart a háború, annál többen lesznek ellene. Az MTV (Music Television) műholdas programjában a legújabb a réges-régi Adj esélyt a békének! John Lennondal mai sztárok általi földolgozása. Minden bizonnyal Bagdadban éppolyan borzalmas lehet a bombázás, mint Tel-Avivban; ám a világ az izraeli város elleni támadást követő mentést láthatta órákig egyenes adásban. Egy tíz-tizenkét éves fiú, miközben a hordágyra fektették, óvatosan maga mellé emelte kiskutyáját— békebeli társát. Érkezett egy sereg ellenőrizhetetlen értesülés is. Állítólag Bagdadban összeesküvőket akasztottak föl, akik Szád da m Huszein-ellenes felhívást akartak fölolvasni a tévében. Állítólag Szaúd-Arábia ellen indított szárazföldi támadást Irak, s hadifoglyokat is ejtett. Állítólag Magyarországnak eddig 500 millió dollárba került az Öböl-háború: kevesebb a kereskedelmi lehetőség a térség államaival, cégeivel. A hírek mellett a legfontosabb egy kérdés: mikor és hogyan vág vissza Izrael az őt ért rakétatámadásért (a zsidó állam nem hadviselő fél, ám hadbavonulása gyöngíthetné az Irákellenes koalíciót) — bár a világnak az lenne az érdeke, ha mégsem vágna vissza. Ez esetben a háború maradna abban a térségben, ahol zajlik, s reménykedhetnénk, hogy nem terjed szélesebb konfliktussá. (B.) Az egész város a kedd éjszakai eseményekkel van elfoglalva. — Mi történt, hogy történt? — kérdezik egymástól az emberek az utcán, a piacon, az üzletekben. Hiszen — teszi hozzá egy idős asszony — itt mindenki tudja, hogy a Sugovica jege milyen megbízhatatlan. — Csak azt nem értem, hogyan lehetett itt a '30-as években korcsolyázni — jegyzi meg egy tizenéves diáklány, még mi többiek némán nézzük a partról a tragédia helyszínét. A halászbárkától kissé jobbra hosszú vágás a jégen, mintha valami hatalmas pengéjű kés hasított volna belé. Előtte két, egyenként másfél méter átmérőjű, kerek légbuborék a felszín alatt. — Ott fulladtak a vízbe — magyarázza egy nagydarab, élemedett korú férfi, nyugdíjas matróz. — Szép kövérnek látszik a jég, de hiába, ha a víz(Folytatás a 2. oldalon) • Amerikai tengerészgyalogosok lrak által elfoglalt tengeri olajkutakat szabadítottak fel és hadifoglyokat is ejtettek. Képünkön: akcióban a kommandósok. Az iraki olajfeldolgozók felét már lebombázták A kisgazdapárt és az Agrárszövetség egyetertesre jutott a toiűkerdesDen AZ ORSZÁGOS SAJTÓ SZÓ LG A LAT KÖZLEMÉNYE 1991. január 23-án megbeszélést* tartottak a Független Kisgazdapárt és az Agrárszövetség elnökségének képviselői. A történelmi jelentőségűnek tartott találkozón mindkét fél képviselői kijelentették, hogy elsődleges céljuk a magyar mezőgazdaság jövőjének és a falu békességének biztosítása. Ennek érdekében mindenekelőtt elengedhetetlennek tartják a kifosztott kistulajdonosok rehabilitációját. A földfoglalásokkal kapcsolatosan hangsúlyozták annak szükségességét és politikai fontosságát, hogy a szövetkezeti tagi tulajdon a fennálló rendelkezések (Folytatás a 2. oldalon) Százötven éve alapították az első kecskeméti nyomdát / (4. oldal) Viták Jánoshalmán (A. oldal) -i ’* >.;• • ■; '1 J lift JIMS i 1-t’-i AZ ORVOS JA VASOLTA: JÁRJON TÁRSASÁGBA Klubtagokként és az otthoni magányban (X oldal) BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLVI. évf., 20. szám Ára: 5,80 Ft 1991. január 24., csütörtök MAGYAR—SZOVJET KERESKEDELEM Ötmilliárd dolláros forgalomra számíthatunk Mintegy ötmilliárd dolláros forgalomra számíthatunk ebben az évben magyar—szovjet viszonylatban. Ám ennek megvalósítása jelenleg felettébb nehéznek tűnik, ugyanis még számos kérdőjel van a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok alakulásában —- mondta az MTI munkatársának Tímár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának az e területért felelős főosztályvezetője. Mint arra a jninisztériumí illetékes rámutatott: a magyar —szftvjet kereskedelemben ez évtől alkalmazott alapelveket a múlt év végén megkötött, úgynevezett áttérési megállapodás es az erre az évre szóló gazdasági és kereskedelmi egyezmény szabályozza. A két fél összeállította azoknak a termékeknek a listáját, amelyeknek kölcsönös szállítását — ha azokban a vállalatok egyébként megegyeznek — nem korlátozza, sőt támogatja. Az indikativ listán felsorolt áruk értékét a két kormány mintegy 3,8 milliárd dollárra becsülte oly módon, hogy ebből 1,7 milliárd dollárt tesz ki a magyar export, míg a Szovjetunióból származó import 2,1 milliárd dollár értékű. Az idén várhatóan jelentősen fejlődik majd a szovjet köztársaságokkal folytatott kereskedelem. Ezért remélhető, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Tény az alagufban? A BÉRÜKET KÖVETELTÉK AZ EMBEREK ÚGY TUDJÁK: HÁROM ÁLDOZAT VAN Tragédia a Sugovica jegén A szerdára virradó éjszaka két ember életét oltotta ki a jeges Duna Bajánál. A 22 éves Pecze Mihály András alatt beszakadt a jég, s a fuldoklót Horváth Ferenc 42 éves tüzoltóhadnagy próbálta kimenteni a jégre fektetett létrákon araszolva, ám ő ugyancsak a vízben lelte halálát. A hivatásának teljesítése közben hősi halált halt tűzoltótiszt után két kiskorú gyermek maradt árván. Tüntető asszonyok Kalocsán Tegnap délben mintegy negyven aszszony járta a kalocsai utcákat. Transzparensekkel felszerelkezve hirdették: elégedetlenek munkaadójukkal, a Folklór Kft.-vcl, mivel decemberi munkabérüket a mai napig nem kapták meg. Érdekes, hogy a kft. alapítói éppen ezekben az órákban tárgyalták, mitévők legyenek, hogyan hidalják át a pénzügyi nehézségeket. AZ ŐRÜLET ÉJSZAKÁJA MOSZKVÁBAN A moszkvaiak ezreinek romlott el az estéje, amikor megnézték az esti híradó január 22-ei adását, amelyből megtudták, hogy a legújabb elnöki rendelet értelmében 72 órán belül kivonják a forgalomból az 1961-es keltezésű 50 és 100 rubeles papírpénzeket. — Számomra ugyanolyan meglepő volt a hír, mint honfitársaim ezreinek — mondta a Novosztyi munkatársának Jurij Luzskov, a moszkvai városi tanács vb-elnöke. — Igaz ugyan, hogy a híradó előtt három órával kaptam egy táviratot a pénzügyminiszter-helyettestől, amelyben bizonyos készülő intézkedésről értesít, csak éppen azt felejtette el közölni, konkrétan miről van szó. Ma már mindenki tudja, hogy hiába akar bárhol is fizetni 50 vagy 100 rubelessel, nem fogadják el tőle, (Folytatás a 2. oldalon) Sokféle verziót, hallottunk már a kft.-ről, annak zavaros pénzügyeiről, most a tüntetőket kérdeztük: mi hát az igazság, mi váltotta ki az elégedetlenséget? — Nem tájékoztatnak bennünket hitelesen, nem kaptuk meg a fizetést sem. Másfél év alatt nem tekinthettünk be semmibe, ha érdeklődtünk, azzal küldtek el bennünket, hogy nem tartozik ránk — hallom az egyik elégedetlenkedőtől. — Se munka, se fizetés, semmi — így a másik asszony. — Erőszakkal fizetetlen szabadságra küldenek bennünket, aztán jön a felmondás. A kalocsai porcelánt, amit festünk, igenis el lehet adni, hiába magyaráznak itt nekünk. A főnökök elmentek táppénzre, magunkra hagytak bennünket. Lehet ezt lenyelni? Annyit tudtunk meg a cég pénzügyeit illetően, hogy az egyik amerikai alapítótárs a kezdő tőkerészesedésének csupán az ötven százalékát tette le eddig, a mostani megbeszélésre is telefaxot küldött maga helyett, de ígérte, hogy pótolja a mulasztást. Eddig a kft. ugyan termelt, de az értékesítés most is akadozik. így aztán szép lassan eljutottak a se pénz, se posztó állapotába. A negyven asszony pedig siratja előző munkahelyét, ahonnét fűt-fát ígérve elcsábították őket. Zs. K. I. Magyarország tavaly a várakozáson felüli eredménnyel, csaknem egymilliárd dolláros többlettel zárta konvertibilis külkereskedelmét. A volt szocialista országokba irányuló kivitel a vártnál is gyorsabban, 24 százalékkal csökkent, a konvertibilis forgalomban azonban némileg még túl is teljesítettük a terveket. Ez az örvendetes eredmény jelentős részben a hazai vállalatok, vállalkozók gyors és sikeres piacváltásának köszönhető, s ezzel a tempóval mindenképpen az élen járunk a volt szocialista országokban. Ez a külpiaci siker egyben azt is bizonyítja, hogy a kényszer, a „nincs tovább” érzése olyan energiákat mozgósított a vállalatoknál, amelyekre bizony nemigen volt szükség az elmúlt évtizedekben. Az elkövetkező évben, években azonban minden eddiginél nagyobb szükség lesz a gyors alkalmazkodóképességre, hiszen a jó hír mellé rögtön egy rosszal is szolgált a napokban a külgazdaságért felelős miniszter. Kádár Béla szerint csekély reményünk lehet arra, hogy az idei esztendőben megismétlődik a tavalyi sikersorozat. A világpiacon csökken a konjuktúra, az Egyesült Államokban kibontakozó recesszió aligha kerüli el Európát. Ennél még súlyosabb veszélyeket rejt a keleti piac várható további zsugorodása. Szakértők szerint a Szovjetunió részesedése a magyar külkereskedelemben várhatóan a két évvel ezelőttinek g felére, 18 százalékra csökken, sőt átmenetileg még ennél is kevesebb lehet. Csehszlovákia és Lengyelország együttes részesedése már most alig éri el a hat százalékot, és ez a külkereskedelmi viszonyok normalizálódásával is alig-alig fog emelkedni. A magyar gazdaság felzárkózása szempontjából alighanem előnyös ez a gyors, kényszerű piacváltás, hiszen világszínvonalúidé legalábbis a mienknél korszerűbb termékek között kell megállniuk a helyüket a magyar áruknak. Ä konvertibilis piacon immár semmivé válnak azok a kölcsönös előnyök, amelyek abból fakadtak, hogy évtizedekig az egyik korszerűtlen árut a másikra cserélték a rosszemlékű KGST-ben. Persze a dolog mégsem ilyen egyszerű, hiszen ma nincs elég világpiaci színvonalú termékünk, viszont még mindig óriási a csak keletre eladható árukat gyártó kapacitásunk. Most hazánk számára a rugalmas elszakadás megszervezése lenne a legfontosabb. Hiszen a Szovjetunióban máris olyan kaotikusak a viszonyok, hogy hiába a szabad külkereskedés joga, a naponta változó, homlokegyenest ellentmondó rendeletek dzsungelében, megfelelő információk hiányában csak bukdácsolnak az önállóság első lépéseit megtevő vállalatok, vállalkozók. Vagyis a szovjet külkapcsolatokat most mindenképpen államilag kellene menedzselni. Persze csak addig a határig, amíg nekünk jó, hogy ne ismétlődhessen meg, ami tavaly is megtörtént: a szovjetek megint többet vettek tőlünk, mint amennyit mi tőlük. Emögött az van, hogy a magyar vállalatok részéről irtózatos nyomás nehezedik a kivitel növelésére. Ám ennek az ország érdekeit szem előtt tartva megálljt kell parancsolni. Azaz egyszerre kell liberalizálni a külkereskedelmet, és valamelyest szabályozni is, egyszerre kell minden lehetséges eszközzel elősegíteni a konvertibilis kivitelt, de — már csak a munkanélküliségre való tekintettel is — lassítani a KGST-re épült ágazatok elhalását. A feladat roppant kényes és sok buktatót rejt magában. De talán mégis némi optimizmusra ad okot a tavalyi eredmény, amelyben év közben a hozzáértők közül is csak kevesen hittek. P. É.
