Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

/ OBOL-HÁBORÚ A Petőfi Népe szerda esti összefoglalója: Brit elemzők szerint a bombázások eddig az iraki olajfinomító­kapacitás felét tették használhatatlanná. Ez a szerdai hír alig egy nap­pal követte azt az érte­sülést, hogy a légitáma­dások kilencven száza­léka állítólag „kamu" célpontokat rombolt le; furnérrakétákat, papír­repülőket. A két hír ab­ban hasonló, hogy — egyelőre — egyformán bizonyíthatatlan. Ami a biztos: minél tovább tart a háború, annál többen lesznek ellene. Az MTV (Music Tele­vision) műholdas prog­ramjában a legújabb a réges-régi Adj esélyt a békének! John Lennon­­dal mai sztárok általi földolgozása. Minden bizonnyal Bagdadban éppolyan borzalmas le­het a bombázás, mint Tel-Avivban; ám a világ az izraeli város elleni támadást követő men­tést láthatta órákig egyenes adásban. Egy tíz-tizenkét éves fiú, miközben a hordágyra fektették, óvatosan maga mellé emelte kis­kutyáját— békebeli tár­sát. Érkezett egy sereg el­lenőrizhetetlen értesü­lés is. Állítólag Bagdad­ban összeesküvőket akasztottak föl, akik Szád da m Huszein-elle­­nes felhívást akartak fölolvasni a tévében. Állítólag Szaúd-Arábia ellen indított szárazföl­di támadást Irak, s hadi­foglyokat is ejtett. Állí­tólag Magyarországnak eddig 500 millió dollár­ba került az Öböl-hábo­rú: kevesebb a kereske­delmi lehetőség a tér­ség államaival, cégei­vel. A hírek mellett a leg­fontosabb egy kérdés: mikor és hogyan vág vissza Izrael az őt ért ra­kétatámadásért (a zsi­dó állam nem hadviselő fél, ám hadbavonulása gyöngíthetné az Irák­ellenes koalíciót) — bár a világnak az lenne az érdeke, ha mégsem vágna vissza. Ez eset­ben a háború maradna abban a térségben, ahol zajlik, s reménykedhet­nénk, hogy nem terjed szélesebb konfliktussá. (B.) Az egész város a kedd éjsza­kai eseményekkel van elfoglal­va. — Mi történt, hogy történt? — kérdezik egymástól az embe­rek az utcán, a piacon, az üzle­tekben. Hiszen — teszi hozzá egy idős asszony — itt minden­ki tudja, hogy a Sugovica jege milyen megbízhatatlan. — Csak azt nem értem, ho­gyan lehetett itt a '30-as évek­ben korcsolyázni — jegyzi meg egy tizenéves diáklány, még mi többiek némán nézzük a part­ról a tragédia helyszínét. A ha­lászbárkától kissé jobbra hosszú vágás a jégen, mintha valami hatalmas pengéjű kés hasított volna belé. Előtte két, egyenként másfél méter átmé­rőjű, kerek légbuborék a felszín alatt. — Ott fulladtak a vízbe — magyarázza egy nagydarab, élemedett korú férfi, nyugdíjas matróz. — Szép kövérnek lát­szik a jég, de hiába, ha a víz­­(Folytatás a 2. oldalon) • Amerikai tengerészgyalogosok lrak által elfoglalt tengeri olajkutakat szabadítot­tak fel és hadifoglyokat is ejtettek. Képünkön: akcióban a kommandósok. Az iraki olajfeldolgozók felét már lebombázták A kisgazdapárt és az Agrárszövetség egyetertesre jutott a toiűkerdesDen AZ ORSZÁGOS SAJTÓ SZÓ LG A LAT KÖZLE­MÉNYE 1991. január 23-án megbeszélést* tartottak a Füg­getlen Kisgazdapárt és az Agrárszövetség elnökségé­nek képviselői. A történelmi jelentőségűnek tartott találkozón mindkét fél képviselői kijelentették, hogy elsődleges céljuk a magyar mezőgazdaság jövőjének és a falu békességének biztosítása. Ennek érdekében min­denekelőtt elengedhetetlennek tartják a kifosztott kis­tulajdonosok rehabilitációját. A földfoglalásokkal kapcsolatosan hangsúlyozták annak szükségességét és politikai fontosságát, hogy a szövetkezeti tagi tulajdon a fennálló rendelkezések (Folytatás a 2. oldalon) Százötven éve alapították az első kecskeméti nyomdát / (4. oldal) Viták Jánoshalmán (A. oldal) -i ’* >.;• • ■; '1 J lift JIMS i 1-t’-i AZ ORVOS JA VASOLTA: JÁRJON TÁRSASÁGBA Klubtagokként és az otthoni magányban (X oldal) BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLVI. évf., 20. szám Ára: 5,80 Ft 1991. január 24., csütörtök MAGYAR—SZOVJET KERESKEDELEM Ötmilliárd dolláros forgalomra számíthatunk Mintegy ötmilliárd dolláros forgalomra számíthatunk eb­ben az évben magyar—szovjet viszonylatban. Ám ennek meg­valósítása jelenleg felettébb ne­héznek tűnik, ugyanis még szá­mos kérdőjel van a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok ala­kulásában —- mondta az MTI munkatársának Tímár László, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának az e területért felelős főosztályveze­tője. Mint arra a jninisztériumí illetékes rámutatott: a magyar —szftvjet kereskedelemben ez évtől alkalmazott alapelveket a múlt év végén megkötött, úgy­nevezett áttérési megállapodás es az erre az évre szóló gazda­sági és kereskedelmi egyezmény szabályozza. A két fél összeállí­totta azoknak a termékeknek a listáját, amelyeknek kölcsönös szállítását — ha azokban a vál­lalatok egyébként megegyeznek — nem korlátozza, sőt támo­gatja. Az indikativ listán fel­sorolt áruk értékét a két kor­mány mintegy 3,8 milliárd dol­lárra becsülte oly módon, hogy ebből 1,7 milliárd dollárt tesz ki a magyar export, míg a Szovjetunióból származó im­port 2,1 milliárd dollár értékű. Az idén várhatóan jelentősen fejlődik majd a szovjet köztár­saságokkal folytatott kereske­delem. Ezért remélhető, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Tény az alagufban? A BÉRÜKET KÖVETELTÉK AZ EMBEREK ÚGY TUDJÁK: HÁROM ÁLDOZAT VAN Tragédia a Sugovica jegén A szerdára virradó éjszaka két ember életét oltotta ki a jeges Duna Bajánál. A 22 éves Pecze Mihály András alatt beszakadt a jég, s a fuldoklót Horváth Ferenc 42 éves tüzoltóhadnagy próbálta kimenteni a jégre fektetett létrákon araszolva, ám ő ugyancsak a vízben lelte halálát. A hivatásának teljesítése közben hősi halált halt tűzoltótiszt után két kiskorú gyermek maradt árván. Tüntető asszonyok Kalocsán Tegnap délben mintegy negyven asz­­szony járta a kalocsai utcákat. Transz­parensekkel felszerelkezve hirdették: elégedetlenek munkaadójukkal, a Folk­lór Kft.-vcl, mivel decemberi munkabé­rüket a mai napig nem kapták meg. Ér­dekes, hogy a kft. alapítói éppen ezek­ben az órákban tárgyalták, mitévők le­gyenek, hogyan hidalják át a pénzügyi nehézségeket. AZ ŐRÜLET ÉJSZAKÁJA MOSZKVÁBAN A moszkvaiak ezreinek romlott el az estéje, amikor megnézték az esti híradó január 22-ei adását, amelyből megtudták, hogy a leg­újabb elnöki rendelet értelmében 72 órán belül kivonják a forgalomból az 1961-es keltezésű 50 és 100 rube­les papírpénzeket. — Számomra ugyanolyan megle­pő volt a hír, mint honfitársaim ez­reinek — mondta a Novosztyi mun­katársának Jurij Luzskov, a moszkvai városi tanács vb-elnöke. — Igaz ugyan, hogy a híradó előtt három órával kaptam egy táviratot a pénzügyminiszter-helyettestől, amelyben bizonyos készülő intézke­désről értesít, csak éppen azt felej­tette el közölni, konkrétan miről van szó. Ma már mindenki tudja, hogy hi­ába akar bárhol is fizetni 50 vagy 100 rubelessel, nem fogadják el tőle, (Folytatás a 2. oldalon) Sokféle verziót, hallottunk már a kft.-ről, annak zavaros pénzügyeiről, most a tüntetőket kérdeztük: mi hát az igazság, mi váltotta ki az elégedetlenséget? — Nem tájékoztatnak bennünket hitelesen, nem kaptuk meg a fizetést sem. Másfél év alatt nem tekint­hettünk be semmibe, ha érdeklődtünk, azzal küldtek el bennünket, hogy nem tartozik ránk — hallom az egyik elégedetlenkedőtől. — Se munka, se fizetés, semmi — így a másik asszony. — Erőszakkal fizetetlen szabadságra külde­nek bennünket, aztán jön a felmondás. A kalocsai porcelánt, amit festünk, igenis el lehet adni, hiába magyaráznak itt nekünk. A főnökök elmentek táp­pénzre, magunkra hagytak bennünket. Lehet ezt le­nyelni? Annyit tudtunk meg a cég pénzügyeit illetően, hogy az egyik amerikai alapítótárs a kezdő tőkerészesedésé­nek csupán az ötven százalékát tette le eddig, a mosta­ni megbeszélésre is telefaxot küldött maga helyett, de ígérte, hogy pótolja a mulasztást. Eddig a kft. ugyan termelt, de az értékesítés most is akadozik. így aztán szép lassan eljutottak a se pénz, se posztó állapotába. A negyven asszony pedig siratja előző munkahelyét, ahonnét fűt-fát ígérve elcsábították őket. Zs. K. I. Magyarország tavaly a várakozáson felüli eredménnyel, csaknem egymilliárd dolláros többlettel zárta konvertibilis külkereskedelmét. A volt szocialista országokba irányuló kivitel a vártnál is gyorsabban, 24 százalékkal csökkent, a konvertibilis forgalomban azonban némileg még túl is teljesítettük a terveket. Ez az örven­detes eredmény jelentős részben a hazai vállala­tok, vállalkozók gyors és sikeres piacváltásá­nak köszönhető, s ezzel a tempóval mindenkép­pen az élen járunk a volt szocialista országok­ban. Ez a külpiaci siker egyben azt is bizonyítja, hogy a kényszer, a „nincs tovább” érzése olyan energiákat mozgósított a vállalatoknál, ame­lyekre bizony nemigen volt szükség az elmúlt évtizedekben. Az elkövetkező évben, években azonban minden eddiginél nagyobb szükség lesz a gyors alkalmazkodóképességre, hiszen a jó hír mellé rögtön egy rosszal is szolgált a napokban a külgazdaságért felelős miniszter. Kádár Béla szerint csekély reményünk lehet arra, hogy az idei esztendőben megismétlődik a tavalyi siker­­sorozat. A világpiacon csökken a konjuktúra, az Egyesült Államokban kibontakozó recesszió aligha kerüli el Európát. Ennél még súlyosabb veszélyeket rejt a keleti piac várható további zsugorodása. Szakértők szerint a Szovjetunió részesedése a magyar külkereskedelemben vár­hatóan a két évvel ezelőttinek g felére, 18 száza­lékra csökken, sőt átmenetileg még ennél is kevesebb lehet. Csehszlovákia és Lengyelország együttes részesedése már most alig éri el a hat százalékot, és ez a külkereskedelmi viszonyok normalizálódásával is alig-alig fog emelkedni. A magyar gazdaság felzárkózása szempont­jából alighanem előnyös ez a gyors, kényszerű piacváltás, hiszen világszínvonalúidé legalább­is a mienknél korszerűbb termékek között kell megállniuk a helyüket a magyar áruknak. Ä konvertibilis piacon immár semmivé vál­nak azok a kölcsönös előnyök, amelyek abból fakadtak, hogy évtizedekig az egyik korszerűt­len árut a másikra cserélték a rosszemlékű KGST-ben. Persze a dolog mégsem ilyen egy­szerű, hiszen ma nincs elég világpiaci színvona­lú termékünk, viszont még mindig óriási a csak keletre eladható árukat gyártó kapacitásunk. Most hazánk számára a rugalmas elszakadás megszervezése lenne a legfontosabb. Hiszen a Szovjetunióban máris olyan kaotikusak a vi­szonyok, hogy hiába a szabad külkereskedés joga, a naponta változó, homlokegyenest el­lentmondó rendeletek dzsungelében, megfelelő információk hiányában csak bukdácsolnak az önállóság első lépéseit megtevő vállalatok, vál­lalkozók. Vagyis a szovjet külkapcsolatokat most mindenképpen államilag kellene mene­dzselni. Persze csak addig a határig, amíg ne­künk jó, hogy ne ismétlődhessen meg, ami ta­valy is megtörtént: a szovjetek megint többet vettek tőlünk, mint amennyit mi tőlük. Emö­­gött az van, hogy a magyar vállalatok részéről irtózatos nyomás nehezedik a kivitel növelésé­re. Ám ennek az ország érdekeit szem előtt tartva megálljt kell parancsolni. Azaz egyszerre kell liberalizálni a külkereske­delmet, és valamelyest szabályozni is, egyszerre kell minden lehetséges eszközzel elősegíteni a konvertibilis kivitelt, de — már csak a munka­­nélküliségre való tekintettel is — lassítani a KGST-re épült ágazatok elhalását. A feladat roppant kényes és sok buktatót rejt magában. De talán mégis némi optimizmusra ad okot a tavalyi eredmény, amelyben év köz­ben a hozzáértők közül is csak kevesen hittek. P. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom