Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

AZ ÖBÖL-HABORU MÁSODIK NAPJA H ú s z é i n I z r a e l n e k v á g o t t v i s s z a JBz Öböl-háború második napján a konfliktus ve­­iP^kszélyesen továbbgyűrű­zött az Irak által Izrael ellen végrehajtott rakétatámadás­sal. Bagdad szándéka a zsidó városokra kilőtt töltetekkel egyértelmű: válaszlépésre szeretné kényszeríteni Tel- Avivot, hogy az izraeli vissza­vágás ürügyet szolgáltathas­son a szövetségesek oldalán harcoló arab államoknak, hogy az Irak-ellenes koalíciót fölrúgva maguk is Irak oldalá­ra álljanak és szembeszállja­­nak Izraellel. Ebből csak az kö­vetkezik: Irak legyőzése, Ku­­vaitból kiűzése, azaz az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatá­rozata ezt tartalmazó határo­zata végrehajtásának a szem­pontjából a szövetségeseknek az az érdeke, hogy az Izraelre hullott rakétákért a koalíció vághasson vissza. Kérdés: megelégszik-e ezzel Tel-Aviv, avagy ragaszkodik az önvéde­lem mindenkit — így termé­szetesen a zsidó államot is — megillető jogához. A délután tehát azzal telt, hogy a világ figyelt és mérle­gelt: mit tesz Izrael? Estére ki­derült: a knesszet döntése szerint az iraki támadást egye­lőre válasz nélkül hagyják. A világ fellélegzett. Egyébiránt az Öböl-háború második napján a szövetsége­sek támadásai folytatódtak. Nagyon valószínű, hogy ez még napokig tart. A légitáma­dások célja a Kuvaitban és Irakban azonosított célok le­küzdése — rakétakilövö állá­sok, radarberendezések, rá­dióadók, hadianyagraktárak, fegyvergyárak megsemmisí­tését szeretnék a koalícióba tömörült hatalmak —, és ez nem megy egyik napról a má­sikra. Egy Magyarországnál 4,7-szer nagyobb országot le­hetetlen lebombázni pár perc alatt — ráadásul a szövetsége­sek azt mondják: „sebészi pontossággal” rombolnak le épületeket. A nagy kérdés az, hogy mennyire ismerik az el­lenséges csapásmérö erők pontos elhelyezkedését, mennyire képesek megakadá­lyozni a mozgást: az a fajta (egyébként szovjet gyártmá­nyú) rakéta, amellyel Izraelt is támadták, kilőhető egy Kamaz teherautó nagyságú járműről, amely óránként akár 60 kilo­métert is képes megtenni. Ezeket megtalálni, megsem­misíteni — nos, olyan teljesít­mény, amihez tényleg szükség van a komputerekre, a teljes sivatagi sötétségben is 400 méterre látó szupertávcsöre, meg az ördög tudja, miféle el­képzelhetetlen harceszközre. A technika a fanatizmussal vívja csatáját. A katonai szakértők szavai szerint csak a kínos precizi­tással végrehajtott légitáma­dások, azaz a legveszélyesebb fegyverek elnémítása után kezdődik szárazföldi hadmű­velet (föltéve, hogy eltart odá­ig a háború és 1. Szaddám Hú­széin nem kezdi meg a kivonu­lást Kuvaitból, esetleg 2. át nem veszik tőle a hatalmat és mások kérnek békét), amely­ben a szövetségesek szeret­nék minél jobban megóvni em­bereik életét. Mindenesetre a második világháború filmkoc­káin még zubbonyos katonák rohannak az ellenséges golyó­­tüzbe. A Sivatagi Vihar szövet­séges katonái golyóálló mel­lényben próbálkoznak meg a győzelemmel — és a túlélés­sel. A szövetséges csapatok támadásának fő irányai Az Egyesült Államoknak 4I5 ezer katonája, 90 hajója, 1450 repülője és 2250 páncélosa van, szövetségesei 265 ezer katonát küldtek a válságövezetbe. Irak páncélosok tekintetében felülmúlja az ellene felsorakozott nemzetközi haderőt, egyéb haditechnikában elmarad tőle. Az ország 550 ezer főnyi hadsereggel, 480 ezer főnyi tartalékos állománnyal és 850 ezer főnyi önkéntes milicistával rendelke­zik. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Halál a gázálarcban Hányán halnak meg az Öböl-háború­ban? Ma még senki sem tudhatja a vá­laszt. A szembenálló felek hadijelcntései nyilvánvalóan eltérő veszteseglistákat közölnek: az irakiak például saját lakos­ságukat arról tájékoztatták az Izrael el­leni rakétacsapás után, hogy fél Tel- A vivőt lerombolták. Ami, persze, nem igaz, viszont jól hangzik. A lényeg ez. Valójában konkrétan a rakéták, sze­rencsére, senkit sem sebeztek halálra — ám a támadásnak ennek ellenére három halottja van. Minden halál szerencsétlen, ám azé a két idős hölgyé feltétlenül na­gyon is az, akik — derült ki egy rádióje­lentésből— eleget teltek a rádiófelhívás­nak és fölhúzták a gázálarcot. (Azt hit­ték a katonai vezetők, hogy Bagdad ve­gyitöltetet inditott, ezért rendelték el a védőfelszerelés használatát). A két idős hölgy éppen emiatt lelte halálát: elfelej­tették eltávolítani a szűrőbetét fedőlap­ját, ezért a gázálarcba nem jutott levegő, és megfulladtak. Egy férfi a támadás hí­rére infarktust kapott és szörnyethalt. A háború nagyon is eltérő módon osz­togatja a halált. (B.) — BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLVI. évf., 16. szám Ára: 6,80 Ft 1991. január 19., szombat _____ \ A „Vincennes” egy az Öbölben állomásozó amerikai hajók közül. Képünk tanúsága szerint fedélzetén rakéták is vannak. Teljes kapitulációig Csütörtök este kilenc óra körül nagyszabású éjszakai támadásra indult, szaúd-arábiai bázisokról, az amerikai és a brit légierő az iraki főváros ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a támadásban amerikai F—15E vadászbombá­zók, F—111F bombázók, a hadi­­tengerészet repülőgépei, A—100 típusú harckocsi-elháritó repülők, valamint brit Tornádók és Jaguá­rok vettek részt. A harcok folyamán első alka­lommal kerültek bevetésre az ame­rikai légierő B—52-es típusú ne­hézbombázói. A gépek az iraki védelmi minisz­tériumot, a távközlési központot támadták. Ugyancsak bombáztak vegyi és nukleáris fegyver gyártá­sával foglalkozó, katonai ipari lé­tesítményeket. Mike Scott vezérőrnagy, az Öbölben harcoló amerikai légierő parancsnoka szerint: a támadások „komolyan gyengítették Irak ké­pességét, hogy vegyi fegyvert ves­sen be”. A háború Irak ellen meg­szakítás nélkül folytatódni fog az iraki hadsereg teljes kapitulációjá­ig — tette hozzá. A bagdadi bevetésből vissza­tért pilóták elmondták, hogy vi­szonylag kevés iraki gép van a le­vegőben, de a vártnál jóval na­gyobb légelhárítási tűzbe ütköz­tek. A Szaúd-Arábiából érkező je­lentések szerint megkezdődött a szárazföldi erők felvonulása. Az amerikai szárazföldi erők harcál­lást foglaltak el a kuvaiti határ kö­zelében. Brit páncélos- és harcko­csiegységek egészen a határig vo­nultak előre. Teljes harckészült­ségben vannak az amerikai hadi­­tengerészet partra szálló erői a ku­vaiti partok közelében. Húszéin hisz a győzelmében A bagdadi televízióban csütör­tök este felolvasták Szaddám Hú­széin üzenetét az iraki néphez. Eb­ben az államfő azt mondta, hogy or­szága a szövetséges erők ismételt lé­gitámadásai ellenére is győzni fog. George Bush amerikai elnököt ismét sátánnak nevezte, és hangoz­tatta, hogy Bagdad az eddigi táma­dások ellenére sem kapitulál. Hiú ábrándnak mondta azt a feltétele­zést, hogy az iraki szárazföldi erő­ket semlegesíteni lehetne. — Az iraki légierő nem lesz egyedül a harcban — tette hozzá. Nem sokkal később az iraki tele­vízió, amely délután néhány órára beszüntette, majd este felújította adását, mintegy tizenöt perces fil­met mutatott be a mosolygó Szad­dám Huszeinről, amint a hadsereg tisztjei éppen gratulálnak neki, és polgári személyek ünnepük őt. Az viszont nem derült ki, hogy a fil­met mikor készítették. (Folytatás a 2. oldalon) A PETŐFI M Pi: MEGKÉRDEZTE Réz jánosné titkárnő (Kiskunfélegyháza): — Nem helyeslem a háborút, amellett lettem volna, hogy tár­gyaljanak még. Érzek egy kis igazságot abban, amit egy politi­kus mondott a tv-ben az ameri­kaiak csendőrszerepéről. Nem tudom, hogy milyen kihatással lesz az egész konfliktus a mi éle­tünkre, gondolom, főleg az olaj­jal lehetnek problémák. Remé­lem, hogy minél gyorsabban vége lesz a háborúnak, bár a tudósítá­sokból úgy látom, hogy az iraki­ak az utolsó csepp vérükig har­colni akarnak. Olvasóink véleménye a háborúról Móczár Béla vállalkozó (Kun­szállás): — Egyrészről nem helyeslem a háborút, mert kihatással lehet a gazdasági állapotokra Európá­ban, és így, persze, nálunk is, másrészről az a véleményem, hogy Szaddám Húszéin megér­demli, amit kap. Csak talán jobb lett volna más módon elbánni ve­le, nem úgy, hogy közben ártatla­nok is meghalnak. Nem hiszem, hogy nem volt más megoldás. Egyébként arra kíváncsi vagyok, hogy a mostani olajáresés nálunk mikor fog „begyűrűzni”? Vedelek Zoltán szállodavezető (Baja):- Teljesen igazságos a koalí­ció támadása, móresre kell taní­tani az irakiakat. Ennyit sem lett volna szabad megengedni Szad­dám Huszeinnek. Az igaz, hogy a háború áldozatokkal jár, de ha hagyjuk Irakot kedve szerint ter­jeszkedni, akkor nem lettek vol­na ártatlan áldozatok? Tudat alatt én is tartok a terrorakciók­tól, nem azért, mert Baján is vannak arab diákok — nem hiszem, hogy tőlük kell félni —, hanem mert... Szóval, egy kis szorongás bennem is van, mint mindenkiben. De, szerin­tem, a háború egy hónap alatt befejeződik. Egy bolti eladó, aki nem árulta el a nevét (Kecskemét): — Én akkor nagyon féltem, amikor megindult a bombázás, pedig még soha nem éltem át há­borút, remélem, nem is fogok. Szoktam nézni a televíziót, de nem gondolom, hogy minket ez közelebbről érintene. Nem maga a háború bánt, hanem az, hogy mennyi ártatlan embernek kell esetleg meghalnia emiatt. Arra gondolok, hogyha történetesen nálunk lenne ilyesmi, itt is az ár­tatlanok és a tehetetlenek esné­nek legelőször áldozatul. M. Á. A szövetségesek légitámadásai mene -Bush elnök óvaz elbizakodottságtól \(s\

Next

/
Oldalképek
Tartalom