Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-13 / 292. szám

1990. december 13. • PETŐFI NÉPE • 3 HOL A PÁLYA PRESZTÍZSE? ________ N em csak anyagiak a gondok Pirtón sem A nemzet napszámosai Pirtón is attól tartanak, hogy hiába küzdöttek, odajutnak vissza, ahonnan megpróbál­tak felvergődni, Pirtón ugyanis alig néhány éve még osztatlan iskola volt, amit aztán felváltott egy csoport- bontás, de az adottságok hiánya konkrétan az épület szűkössége —délelőtti, délutáni műszakra kényszerítette á nevelőket és diákokat. Az élet furcsa fintora, hogy az annyira áhított emberibb körülmények éppen mostanra születtek meg, s a fenyegető országos problémák azzal ijesztgetnek, hogy tiszavirág-életű lesz az öröm. A szűkös, régi épületre nemrég megyei támogatást kapott a falu, s a kivitelezők példás gyorsasággal új szárnnyal bővítették az iskolát. Ez a tanév az első, ame­lyet a korábbiakhoz viszonyítva jskolához méltóan kezd­tek Pirtón. Apró gyerekek dagasztják a sarat az udvaron. Kérde­zem, tetszik-e az új iskola. Lelkendeznek, hogy mennyire, s büszke örömmel vezetnek fel az épület emeletére, a nevelői szobába. — Másoknak ez sem irigylésre méltó, de számunkra nagyon sokat jelentett — mondja az igazgató, Kopasz Imre- Rengeteget spóroltunk, alkudoztunk a kivitele­zőkkel. Megjegyzem, nagyon rugalmasak voltak, lehetett velük tárgyalni. Megegyeztünk például, hogy ne fessék ki a melléképületeket, majd mi elvégezzük társadalmi mun- kában a szülőkkel. A pénzből inkább a régi épületet hozzák rendbe kívülről, hogy mégis kinézzen valahogy. , — A szülők is segítenek ? — Persze. Amíg tehette, a téesz is segített bennünket. Nekik köszönhetjük a vizesblokkot, mert évekig az sem yolt. fgy tudtuk az ételkiosztót is kialakítani. • '-— Milyen gondoktól tartanak? — Legjobban az energiáraktól félünk. Bár az önkor­mányzat megnyugtató módon reagált, mikor jeleztem, hogy fogytán a szén. Azt mondták, akárhonnan előte­remtik a pénzt, mert fűteni, világítani kell. De meddig lesznek képesek fedezni az emelkedő árakat? Végigsétálok az iskolán, apró, pici termek az új épület-- részen, málló vakolaté nagyobbak a régi szárnyban. Az egyik régi terem 'egyúttal ebédlőü is szolgál. Délidében itt húzzák össze a tanulóasztalokat, leterítik abrosszal, s ehetnek á napközisek. Már akinek jut rá. Mert várható, hogy a most kezdődött lemorzsolódás az áreméléseket követően fokozódni fog. . Ez a 740 forint, ami két gyerek esetén máris ott van az 1500-nál, most is nagyon magas — mondja' Csala Jenöné Szabina néni, aki nyugdíjasként jelenleg napközis csoportot vezet. — Nem hiszem, hogy azok a szüők, akiket sikerült rábeszélni,'hogy a tanyától bejáró gyere­keiket beírassák, jövőre is vállalni fogják. Megszűnik itt minden magától — mondja rezignáltam — Nekem már tulajdonképpen mindegy, nyugdíjas vagyok, de sajnálom a fiatal kollégáimat, hogy ott végzik majd, ahol én kezd­tem. Hogy akarunk mi eljutni Európába? — Azt mondják, minden rétegnek' nehéz ebben az országban, mit akarunk hát? — mondja Váradiné Grósz Éva tanítónői —^ Csak elfelejtik, hogy a pedagógusoknak nincsenek tartalékaik átvészelni a nehéz időket. Meg merem kockáztatni, hogy hatvan százalék hónapról hó­napra él, a fizetése éppen arra elegendő, hogy kihúzza a következőig. De a legelszomorítóbb az, hogy talán éppen a mi példánk nyomán nincs a tanulásnak becsülete. A gyerekek elvadulnak, már faluhelyen is megszűntek a társas kapcsolatok. Gálné Kocsis Magdolna pályakezdő tanitó Pirtón. Ha­lasról jár ki. Nagyon szereti a hivatását, pedig a főisko­lán, mint annyi társa, ő sem úgy képzelte az életét, hogy tanítani fog. Egyetlen hónap gyakorló tanítás a halasi Felsővárosi Iskolában bebizonyította számára, hogy ne­ki találták ki a pedagóguspályát. .—Saját bőrömön érzem, hogy mi fenyeget bennünket. A féijemmel építkezésbe fogtunk Halas határában, nem tudom, elkészül-e valaha a házunk. A szüleimnél lakunk, náluk eszünk, mégsem elég a pénzűnk semmire. Ha haza-; megyek, a férjem a disznóólban találom, állandóan „hajt”, hogy legyen valamink. Én tanulószobát vállaltam délutánra, hogy a túlórákból kiegészítsem a fizetésem, — Mennyit keres? — Kilencezer-háromszáz forint a fizetésem. Tőlünk is akart menni k.ét kolléga a demonstrációra, csak nem jött a busz, ami vitte volna őket — mondja Gurzó László tanár. — Nekem egyébként az a vélemé­nyem, hogy már késő. Évekkel ezelőtt kellett volna lép­nünk. Mára már olyanok az állapotok, hogy nem képe­sek segíteni rajtunk. Ott állunk anyagilag, ahol a pálya presztízse is, a nullán.-— Családos ember? igen A feleségem is pedagógus^ két gyerekünk van. A szüléink olyan helyzetet teremtettek számunkra, hogy megengedhetjük magunknak ezt a luxust. — Mármint hogy pedagógusok két gyerekkel? — Igen. Én egyik gyerekemnek, de a tanítványaimnak se javaslom ezt a pályát. Ha olyan-adottságaik, képessé­geik vannak, amelyek alkalmassá teszik őket a továbbta­nulásra, ne ezt válasszák. Rossz befektetés. — Mennyiből élnek? ’ — A gyeddel, családi pótlékkal, túlórákkal együtt 18 ezerből. Már búcsúzóban mondja az igazgató: —- Valójában a legsúlyosabb aggodalomra az ad okot, hogy nincs igazi perspektívánk, amely megoldaná az oktatás-nevelés gondját. Ezt az egész iskolarendszert kel­lene már gyökeresen megváltoztatni. Ehelyett egy-egy iskola egyéni kezdeményezésén túl semmijeiét nem látjuk a változásnak. H. T. NEGYVEN ESZTENDŐ A SZAKMÁBAN A fotósok barátja Kecskeméten számos fotó­műterem és -szaküzlet kö­zül választhat ki-ki kedve sze­rint. Olyanok is akadnak közöt­tük, amelyek többféle fotó­zással kapcso­latos szolgálta­tást nyújtanak. A Lugossy Ist­ván utcai üzlet a megyeszékhe­lyen a legújabb. Tulajdonosa: Kiss András —1 sajtó-, majd műtermi fotósként, számtalan továbbképzési formában tökéletesítve tudását — immár negy­ven esztendeje tevékenykedik a szak­mában. Ebből igen hosszú ideig a nagykőrösiek megelégedésére. A kö­zelmúltban telepitette át jó hírű vál­lalkozását Kecskemétre. Az új, üzlet, mint a tulajdonos elmondta, számta­lan újítással, a vevők érdekeire figye­lő ötlettel szolgál a korábbihoz ké­pest. A mostani már egy komplett „fo­tóüzemnek” is nevezhető, ugyanis a műteremhez és a színes laboratóri­umihoz több, csak itt kapható szol­gáltatás is társul. Színes film előhívá­sával, kidolgozásával ugyan nem csak mi foglalkozunk a városban, vi­szont az igazolványkédvezményt mi vezettük be: diákok és nyugdíjasok számára húsz százalék kedvezményt adunk. Korszerű háttérvetítőink ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy műtermünk többet tud az átla­gosnál. De igen sokan jönnek hoz­zánk egyszerűen csak tanácsért is, mert köztudomású, hogy ez a szakma nagyon sok váratlan problémával ké- pés meglepni az amatőröket. Gyak­ran „feladják a leckét” maguk a nem szakszerűen kezelt fényképezőgépek is, az ezekkel kapcsolatos hibaelhárí- tásünk teljes mértékben díjtalan. — A hasonló profilú vállalkozások között ez abban is rendhagyó, hogy nemcsak a tartozékokat, hanem magát (Walter Péter felvétele) á fényképezőgépet is kicserélheti, illet­ve „becserélheti" az amatőr fotós az üzletben. — Már régebben gondoltam arra, hogy foglalkozzunk kereskedelem­mel is. Mégpedig olyan formában, ahogyan jelenleg egyetlen fotóbolt sem. Például ha valaki megunta a gépét, és újat szeretne, leadhatja, és -^jelenleg — tíz típus közül választ-’ hat helyette. (A régit természetesen beszámítjuk az új árába.) Kölcsön­zéssel is foglalkozunk: bérelhető ná­lunk stúdió, amely nagy segítség lehet az amatőröknek, mert így sportszerű feltételek között bontakoztathatják ki elképzeléseiket. — Különösebb hozzáértés híján is feltűnő, hogy a kínálat nem kecsegtet különösképpen gyors, a befektetéssel arányos haszonnal. — Manapság kockázat minden,üz­letalakítás, de nem minden a pénz. Ugy gondolom, most már még inkább meg­engedhetjük magunknak, hogy csak a szépre, csak a jóra, csak a minőségre törekedjünk. Persze, nagyon sokat kell dolgozni, de ez nekem soha nem esett nehezemre. Ha kell, ma is itt maradok az üzletben az éjszakai órákig, és hat­vanéves fejjel ismerkedem a számító­gép rejtelmeivel. A legtökéletesebb technikai, technológiai készültség sem helyettesítheti a tapasztalatokat. Tud­ni kell, mikor kapcsoljuk ki az automa­tát a minőség érdekében, a megfelelő irányítás nélkül a gépek ledarálnak , mindent. , —k— Csak tizenkétezer A Petőfi Népében figyelmet kapott a hétfői fővárosi pedagógustüntetés. Előze­tesként a pénteki lapszámunkban körkér­dést intéztünk Bács-Kiskun néhány tele­pülésének tanáraihoz. A PetőfiszáUási Ál­talános Iskola igazgatójával is beszél­tünk. Azt írtuk, bogy az ottani pedagógu­sok fizetése IS—18 ezer forint között mo­zog. Az igazgató — habár csak magánin­formációként közölte a cikk írójával — nyilatkozott a helyi önkormányzatról is, illetve megemlítette, hogy véleményét szí­vesen elmondaná, ha kérnénk. Nos, ebből félreértések születhetnek, vélte az igazga­tó és arra kért bennünket, néhány sorban térjünk vissza a tárgyra. Vagyis: 6 nem minősítette az említett villáminterjúban az önkormányzat munkáját. A másik fontos tény pedig: a petőfiszállási pedagógusok átlagfizetése 12 ezer forint, nem pedig 15 —18 ezer. Ez utóbbi „ elbánásért99 mi ké­rünk elnézést. gfim b. t. MIRE VALÓ AZ MRP? On is lehet tulajdonos! A most még állami tulajdon­ban levő vagyon minél szélesebb körben történő privatizációját a kormányzat több módon is igyekszik elősegíteni. Ezek egyi­ke a munkavállalói résztulajdo­nosi program (MRP), amely — mint neve is mutatja:— arra tar­talmaz módszereket, hogy mi­ként válhatnak a munkaválla­lók is osztalékkal, tehát jövede­lemmel kecsegtető részvények tulajdonosává. Az erről szóló törvénytervezet alapjául szolgá­ló program alapelveit egy szak­értői munkabizottság már ki­dolgozta. Saját tőkével vagy anélkül Az MRP-ben a szakértők arra dolgoztak ki variációkat, hogy a munkavállalók ezrei miként le­hetnek munkahelyükön résztu­lajdonosok akár úgy is, hogy egyetlen fillért sem fektetnek be saját erőből, akár pedig azáltal, hogy megtakarított tőkéjükből is áldoznak a célért. Ez pedig az osztalék, amit a munkahely fizet a részvényeseknek, az értékpapí­rok arányában. Az MRP alkalmazásának két alapesete van, aszerint, hogy ki az eladó. Állami és önkormány-1 zati tulajdonú részvények, üzlet­részek megvásárlása során az el­adó az Állami Vagyonügynök­ség, illetve az önkormányzatok. Az úgynevezett „nem privatizá­ciós MRP” esetében viszont olyan részvények, üzletrészek el­adása jön szóba, amelyek felett az Állami Vagyonügynökségnek nincs rendelkezési joga. Ilyenek a már meglévő vagy pedig alap-, illetve törzstőkeemelés révén újonnan keletkező részvények, üzletrészek. Ez utóbbi esetben az eladó határozhatja meg a vételár kiegyenlítésének módját, s hogy milyen kedvezményt kínál a je­lentkezőknek. Ezzel szemben el­sőként említett privatizációs for­mában a részvények, üzletrészek ■ névértéken történő megvásárlá­sához kedvezményes kamatozá­sú hitelek, a vásárláshoz pedig részletfizetési kedvezmény vehe­tő igénybe. Az egyik lehetséges változat: az MRP többlépcsős megvalósítása. Ez alkalmat ad a munkavállalóknak arra, hogy minimális alaptőkével gazdasági társaságot, majd azon belül MRP-szervezetet hozzanak lét­re. Az alaptőke forrása ado­mány is lehet, amelynek fogadá­sára legcélszerűbb közalapít­ványt létesíteni. Az alapítványt ugyanis a törvény feljogosítja a támogatások gyűjtésére és fel- használására, tagjait pedig arra, hogy a vállalkozói nyereségadót és a személyi jövedelemadót érintő kedvezményeket igénybe vegyék. ' A? így létrehozott MRP-szer- vezetbe tömörült dolgozók kez­detben nem vásárolnak, hanem bérbe vagy lízingbe vesznek az Állami Vagyonügynökségtől ál­lami résztulajdont, például üzle­tet, gyáregységet, műhelyt. A társaság eredményét az MRP-t megillető adókedvezmé­nyek igénybevételével felhal­mozhatják. Amikor az össze­gyűlt pénzből az állami vagyon­részt már meg tudják vásárolni, akkor egyszeri tőkeemelés révén a teljes társasági vágyon rész­vény-, illetve üzletrész-tulajdo­nosává válnak. Hogyan vehetünk részvényeket ? A részvényessé válás pénz- technikai részét négy variáció­ban készítette el a szakértői munkaközösség. Az első: kész­pénz nélküli a majdani oszta­lék terhére történő —- részletfize­tés, itt 50 százalékos kamatked­vezményt kínálnak és a visszafi­zetést szolgáló osztalék teljes adómentességet élvez. A máso­diknál a részvényt vásárlóknak legalább 2 százaléknyi készpénzt be kell fizetni. Hitelt vehetnek föl 25 százalékos kamatkedvez­ménnyel, s az osztalék ebben az esetben is mentesül az adózás terhétől. A harmadik változat 25 százalékos saját erő lefizetésével számol, egyebekben a többivel azonos feltételeket kínál. A ne­gyedik variáció abban különbö­zik az elsőtől, hogy 50 százalé­kos hitelkamat-kedvezményt ad, ám ehhez nem járul adókedvez­mény. Milyen szervezetek szüksége­sek az MRP megvalósításához? Mivel a vásárlást, illetve a befek­tetést nem közvetlenül a munka- vállalók bonyolítják le, megbí­zotti szervezetet kell létrehozni. Ennek célszerű formája — mint már utaltunk rá — közalapít­vány. Ennek lesz a feladata töb­bek között, hogy széles körben és kellőképpen részletes tájékoz­tatást nyújtson a program alap­elveiről és a megvalósítás módo­zatairól, lebonyolítsa az MRP megindításához szükséges sza­vazást, majd a privatizálás ösz- szes további tennivalóját kézben tartsa. Milyen körben jogosultak a részvételre a vállalatok, gazdasá­gi társaságok? A programban valamennyi átalakuló állami vállalat teszt vehet. Annak, hogy részványtár- sasággá vagy kft.-vé alakul-e át, ebben az ügyben nincs jelentősé­ge. Fontos tudnivaló, hogy az MRP-t csak társaságokká ala­kult állami vagy önkormányzati vállalatok és magáncégek alkal­mazhatják. Feltétel, hogy dolgozóiknak legalább a fele jelezze részvény- vásárlási szándékát, összegsze­rűen legalább az alaptőke öt szá­zaléka erejéig. A már említett vá­sárlási és törlesztési kedvezmé­nyek igénybevételéhez mindösz- sze annyi korlátot szab a terve­zet, hogy az ily módon a dolgo­zók birtokába jutó tulajdonrész értéke nem haladhatja meg a dolgozói közösség együttes éves bruttó munkabérének nyolcszo­rosát. Kik lehetnek a tagok? Mindazok a dolgozók jogo­sultak az MRP-be való bekap­csolódásra, akiket legalább a törvényes napi munkaidő felé­ben foglalkoztatnak. További feltétel a legalább egyéves folya­matos munkaviszony (a gyes, a gyed, a sorkatonai szolgálat ide­jét ebből le kell számítani). Ez a kör kiegészülhet a társaság mun­kaviszonyban nem álló vezető képviselőivel és másokkal, ha részvételük jogosságát az alap­szabályban elismerték. Az MRP résztvevői a vásárlás percétől teljes körű résztulajdo­nosi jogokat gyakorolhatnak, a rájuk jutó részvények arányá­ban. Ámíg hiteltartozásuk van, addig az osztalékot e tartozás törlesztésére kötelesek fordítani. Ha már nincs adósságuk, akkor az osztalékkal — annak a megál­lapodás szerinti felhalmozásra fordítandó részén túl — szaba­don rendelkezhetnek, s ekkor a munkavállalók a birtokukban lévő részvényeket szabadon érté­kesíthetik is. Nem holtbiztos tipp! Az MRP legfőbb értelme, hogy sikeres megvalósítása ese­tén a munkavállalók széles réte­gei lehetnek a részvényvásárlás révén tulajdonosok. Azok is, akik a privatizációs folyamatba más módón nem tudnának be­kapcsolódni. A tulajdonszerzé­sek e jelentős kedvezményekkel járó formája azonban a látszat ellenére sem egészen kockázat- mentes. A részvényeket eladó Állami Vagyonügynökség, illet­ve a hitelt nyújtó pénzintézet ugyanis a törlesztés teljes időtar­tamára zálogjogot tart fenn ma­gának, s ezzel tetszése, helyeseb­ben megítélése szerinti mértékig korlátozhatja a befektetések for­galomképességét. fgy a hitelfelvételre kénysze­rült munkavállalók — szemben a részvényeket saját erőből vá­sárlókkal — a törlesztés befejez- téig kiszolgáltatott helyzetbe ke­rülnek. Mégis, az MRP megva­lósulásával módosulhat a tulaj­donosok skálája: megjelenhet­nek az eddigi passzív szemlélők is a vagyonos tulajdonosi réteg mellett. A program kidolgozói úgy vélik: évente mintegy 40 mil­liard forint értékű vagyon, né­hány év alatt pedig a mai állami vagyon mintegy tizedrésze kerül­hetne az MRP révén a hazai munkavállalók kezébe. Schöffer Jenő AJÁNDÉKOK FÉRFIAKNAK Zokni, zsilett, zsebkendő Amilyen nehezen lehet ajándékot vá­lasztani a nőknek — olyan könnyű az ajándékozás férfiak számára. És ami szorosan hozzátartozik: ők azok, akik szívből örülnek egy-egy tárgynak, ru­hadarabnak. §j Vegyük hát sorra, a tinédzsertől a középkorú férfiig, mivel örvendeztet­hetjük meg őket? (A felsoroltak min­den áruházban, esetleg butikban, bolt­ban kaphatók.) Sete-suta kamaszfiunk nem ír levelet, legfeljebb kitépett füzetlapra firkant néhány mondatot. Ezért — halvány pedagógiai Ráhatással — vegyünk neki egy csomag szép levélpapírt borítékok­kal. Tollat, tollkészletet, netán tollbeté­tet. Mivel életének ebben az időszaká­ban általában zsíros az arcbőre, bizto­san örül egy üveg fanyar illatú arc­szesznek. Vőlegényjelöltnek, netán „ómnak, akivel együtt járok” — nyakkendőt le­het ajándékozni. A választék nagyon széles, a 80 forintostól — lengyel piac! —, amely tulajdonképpen nem is olyan gyenge minőségű, a bélelt aranybrokát csodáig, ami 800 forintba kerül, min­denféle kapható. A 3—400 forintosak a legelfogadhatóbbak. színben, minő­ségben, fazonban. (Középkeskeny a di­vat!) A férj ajándékozása esetén biztos tipp a zokni, a zsilett és a zsebkendő. Zoknit a sportboltokban érdemes ven­ni, mert ott 100 százalékos pamut alap- anyagúak ezek a termékek, ami azt je­lenti, hogy. nem olyan szép színűek, mint a műanyagból készültek, viszont nagyon kényelmesek. Csaknem min­den férfi borotválkozik — a magukra adó szakállasok is formálják szőrzetü­ket! —,'tehát folyamatosan szükségük van zsilettre, borotvaszeszre, borotvál-" kozás utáni arcvízre, villanyborotvára, vagy borotvabetétre. A választék óriá­si! Minél apróbb | bolt, ahol megvesz- szük — annál drágább az ilyen holmi. A Denim-család után most megjelent az Eric, a Bully, és a többi nagyon szép üvegbe, flakonba csomagolt férfikoz­metikum. Vigyázat! Olyat vegyünk a hozzánk közelálló fér­fi számára, aminek illata számunkra is kellemes. A zsebkendő, most, a papírváltozat térhódítása idején is szilárdan hozzá­tartozik egy férfi ruhatárához. Lehet venni belőle hármat, hatot, sőt, tizen­kettőt is. (Az utóbbi komoly összeget jelenthet.) Lehetőleg különböző színűt, és köztük egy sima fehéret. Mert néha pont arra van szükség. Megfigyelhető, hogy minden jogosít­vánnyal rendelkező férfi érzelemmel kötődik a kocsijához. Illő tehát, hogy „neki” is vegyünk vakmit: ülésre gyöngyhuzatot, kardánboxot, fából, műanyagból, sok-sok rekesszel. Tapa­dókorongos apró jegyzetfüzetet, ceru­zát, elemlámpát. Egy kocsihoz ugyanis mindig hiányzik valami, némi megfi­gyeléssel ki lehet találni, hogy mi az. Végül egy üvög jó ital, akár szereti, akár nem, férfias ajándék. (A nem­ivóknak különösen szép formájú üve­get vegyünk.) Egri bikavért, Tokaji aszút, különleges pezsgőt, likőrbort, krémlikőrt. Majd csak megkínálnak bennünket is belőle! S. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom