Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-12 / 291. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. december 12. ÖNPUSZTÍTÓK (II. RÉSZ) A kábítószer nem azonos a sörrel, de még a cigivel sem „Ma még Magyarországon nem jelent akkora problémát a kábítószerek terjedése, amit \— ha idejében tesszük — ne lehetne megállítani" — mondja Kurdics Mihály főhadnagy, a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság megelőzési és értékelő alosztályának vezetője. A szakemberek szerint ezért is fontos a felvilágosítás, amit az utóbbi hónapokban teljes erőbedobással folytatnak. Járják a megyénkbeli iskolákat és osztályfőnöki órákon beszélnek a kábítószer-élvezet felmérhetetlen veszélyeiről. Mert éppen ez a korosztály — a 12-18 éyesek — szoktatható a legkönnyebben a drogokra. Ez nem magyar specialitás, ezt a világon mindenütt így csinálják a kábítószerüzlet hiénái. A terjesztők. Az USA vámhivatala segített__________. — Sajnos nagyon hosszú éveken keresztül a kábítószerekről mi sem beszélhettünk nyíltan — folytatja a főhadnagy, akit 1984- ben az elsők között képeztek ki hazánkban erre a szakterületre. — Volt egy olyan szemlélet,hogy a szenvedély terjedése a határainknál megáll, "á mi' társadalmi berendezkedésünk egyszerűen elutasítja a drog élvezetét. Persze nem így történt. Hol a klasszikus szerek, hol a speciálisan magyar pótszerek, a szerves oldószerek jelentek meg a hazai piacon, így természetesen megyénkben is. Hat esztendővel ezelőtt végre ' a Belügyminisztérium a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával közösen megszervezte az első •(!) tanfolyamot specialisták képzésére. Jellemző, hogy erre külföldi előadókat kellett hívniuk, hiszen a témával érdemben nemigen foglalkozott nálunk senki sem. Viszont jó helyről hívták a segítséget: az USA vámhivatalának profi kiképzői oktatták elméleti és gyakorlati ismeretekre a magyar vámőröket, zsarukat. . Tőlük kapták a felszereléseket is, legtöbbjük még ma sem számít korszerűtlennek. A nyolcvanas évek közepétől tehát volt már kivel és mivel a kábítószerjárvány terjedése ellen küzdeni idehaza is, és a témával foglalkozó szakirodalom szintén fejlődésnek indult. Tájékozatlan maradt viszont a közvélemény. A „szerencsésebb” csak elbutul Bács-Kiskunban és Kecskeméten is 1981—85 között beszélhettünk (volna) a szipózás robbanásszerű terjedéséről, ekkoriban tömegesen próbálkoztak meg a gyerekek a zacskóból szippantott mámorral. Elterjedt az a nézet, hogy a szipózás egyfajta gyerekbetegség, amit idővel majd „kinő” a serdülő. Csak a laikus állít ilyet, hiszen a szerves oldószerek drasztikus hatásmechanizmusa az orvosok körében közismert. A szerek belélegzése az agyban oxigénhiányt idéz elő — ez okozza a bódult állapotot —, ugyanakkor mégindulhat az agysejtek elbontásának folyamata. Ezek pedig nem regenerálódnak, a károsodás visszafordíthatatlan. Memóriazavar, tudatkiesés, folyamatos elbutulás következik, bizonyos szervi funkciók szűnnek meg, végső soron pedig bekövetkezhet a halál. A rendőrség Bács-Kiskun megyei adatai szerint napjainkban jóval kevesebb fiatal él a szipó- zással, mint néhány évvel ezelőtt. Csökkenőben van a másik hazai pótszer, az orvosságök fel- használása is, a bódulat eléréséhez. Ugyanakkor nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy éppen a pótszerek elvetése miatt, akik mégis csak ki akarják majd próbálni a kábítószerek hatását, előbb-utóbb valamelyik klassz- kus kábítószerrel teszik meg ezt. „Legalább egyszer!” — A drogok hatását kell pontosan tudnia mindenkinek, hogy ennek a veszélyét felismerjük — figyelmeztet a rendőr. — Nincs a világon egyetlen egy „masszív" narkós sem, aki amikor első ízben élt a szerrel, ne ugyanezt mondta volna: „legalább egyszer megpróbálom!" A fiatalok még csábítják is egymást: a sört is kipróbáltuk, a cigibe sem haltunk bele, miért lenne ez másként egy marihuánás staubbal vagy egy szip-, pantás kokainnal. Csakhogy ez nem ugyanaz a kategória. A kriminalisztika nemzetközi adatai szerint minden 100 kipróbálóból már az első alkalommal 5-8 azonnal kábítószerfüggő lesz. De ki lesz az a nyolc ? Melyikük szervezete nem tud majd szabadulni a szertől, és követeli az újabb adagját? A szer ugyanis a bevitel után egyfajta kellemes érzésbe „viszi" az embert, ami azonban nagyón ' rövid ideig tartTEzt követi a depressziós állapot, amiből szeretne szabadulni minél előbb. Ezért megint a kábítószerhez nyúl és beindul az ördögi körforgás. Amiből nagyon-nagyon nehéz kiszabadulni ... Az, hogy a kábítószer-élvezet nem is olyan olcsó, ilyenkor már másodlagos. Hiszen -aki hozzászokott, az mindent odaadna, csak kapjon újra. Az árak pedig elrettentőek. Németországban egy gramm heroint 300 márkánál olcsóbban nem adnak. Noszlopy Nagy Miklós (Folytatjuk) ÜJ KÖNYVEK: 'Országh László:- Magyar—angol szótár. 1/7. kiad. (Kisszótár sorozat) (Akadémia K., 95 Ft)1— Az időjárás. (Móra, 280 Ft) — Christine Amothy: A győzelem ára. (Szabad Tér, 140 Ft) — Az első civilizációk. (Hogyan éltek hajdanában?) (Corvina, 265 Ft) — Kate Cascarelli: Hírnév és vagyon. (Vénus könyvek) (Mars Kft., 149 Ft) — Nagy karácsonyi mesekönyv. Szerk. Mezey Katalin. (Officina Nova, 255 Ft) — Horváth Elemér: A szélrózsa gyökerei. (Orpheusz könyvek) (Orpheusz Kft., 98 Ft) — Pusztai Zoltán: Önarckép varjúval. (Orpheusz könyvek) (Orpheusz Kft., 70 Ft) — Szerb János: Ha megszólalnék. (Orpheusz könyvek), (Orpheusz Kft., 80 Ft) — Újhold- Évkönyv, 1990/2. (Magvető, 136 Ft) — Villányi László: Alázat. (Orpheusz könyvek) (Orpheusz Kft., 80 Ft). A Kun ép az első privatizációs programban A PÉNZ NEM ELÉG helyet és jövedelmet. A dolgozóknak végeredményben mégiscsak az a lef fontosabb, hogy legyen munkahelyük, legalább szerény jólétet biztosító jövedelmük. — Milyen befektetőket, illetve vásárlókat látnának szívesen? — Ebben az adott gazdasági helyzetben, amelyben az építőipar válsagágazatnak számít, nekünk olyan befektetőkre van szükségünk, akik nemcsak pénzt hoznak. A pénz nem elég. Új piacok, új technológiák, új munka- és szervezési módszerek kellenek ahhoz, hogy a vállalatunk tovább tudjon lépni és a tulajdonosváltás valóban eredményeket hozzon. Természetesen az is fontos, hogy leendő partnerünk tőkeerős legyen. Mindezek alapján,' azt hiszem, érthető, hogy külföldi befektetőre számítunk. A szakértő cég, amelyik a nyilvános pályázatot megnyerte és végigkíséri az egész privatizációs folyamatot, garanciát vállal a befektetők kiválasztásában is, akik az állam kivonulása után is gondoskodnak a vagyon hatékony működéséről. Az eladás nem licitálásos alapon történik majd, hanem elsősorban még kell felelni a már említett feltételeknek. Az árban, természetesen, a vagyonügynökséggel, kell megegyeznie a vásárlónak. — Vannak már érdeklődők? , -“—Vannak, egyrészt az újságokban megjelent cikkek nyomán, másrészt a gazdasági kamarákon, követségeken keresztül. Korábbi partnereinknek mi magunk hívtuk fel a figyelmét. Úgy gondolom, a jövő év elején megalakulna a társaság, a termelés eközben egy fél napra sem fog leállni. — Á privatizációról nálunk számtalanszor elmondták, hogy nagyon nehéz, hosszadalmas folyamat lesz, minthogy rendkívül magas az állami tulajdon aránya. Önnek, aki már alaposan „benne van a dologban”, ugyanez a véleménye? W Egyáltalán nem tartom nehéznek. Sokkal inkább érzem gondnak, hogy belföldön nincs meg az a pénz, amelyben nemzeti privatizációt hajthatnánk végre. Hiányzik a kis befektetők tömege, a közép- osztály, egyáltalán a nemzeti tőke. A hiányzó tőke két forrásból pótolható: egyik a külföldiek befektetése, a másik a magyar államadósság egyéni (vállalkozói) adóssággá konvertálása. A külföldi tőke nagyarányú-behatolása azt a veszélyt rejti magában, hogy meglévő értékeink ár alatt kerülnek át külföldi érdekeltségek kezébe. Jó, ha minél több külföldi befektető jön be, de meg kellene teremtenj az egészséges arányt. Szerintem ^legnagyobb veszély nem a belföldi tőke hiánya, hanem az, hogy a kormányzatnak nincs a pótlására irányuló határozott politikája. Úgy, hogy elbizonytalamtjuk a külföldi befektetőket, a vállalkozni képes magyar polgárok pedig alig kapnak támogatást, nem lehet egészséges gazdaságot építeni. Az alkalmazotti részvényprogram, amiről már beszéltünk, az Egyesült Államokban például azoknál a nem túl nagy cégeknél vált be,, amelyek csőd előtt álltak. A dolgozók meg akarták tartani a munkahelyüket, és ezért áldozatokat is hajlandók voltak vállalni. Ezt Magyarországon is elképzelhetőnek tartom kisebb, 50-60-100 főt foglalkoztató, családias üzemeknél. Talán jobban kellene a magyarországi privatizáció során erre támaszkodni. Magyar Ágnes Az Állami Vagyonügynökség által meghirdetett első privatizációs programba a Bács-Kiskun megyei vállalatok közül csak egy: a kiskunhalasi Kunép került be. A nyilvános pályázat, amelynek során stratégiai üzleti tervet kellett kidolgozni, előkésziive az értékesítést, már lezárult, a Kunép most befektetőkre vár. Elek János megbízott igazgatót arról kérdeztük, mit remélnek a privatizációtól. — Cégünk középkategóriájú vállalat, amely a maga területén, az építőiparban mindig igyekezett kezdeményező lenni — mondja az igazgató, Hogy példát is mondjak: 1983-ban, amikor Magyar- országon még nem is volt kötvény, mi bocsátottunk ki először lakossági kötvényt, lakásépítési célra; A közvetlen lakásértékesítéssel — a tervezéstől az eladásig — szintén az elsők között próbálkoztunk. Úgy gondoltuk, a privatizációnak is elébe kell mennünk,^mi lényegében azt jelenti, hogy a tulajdonos*- váltásnak nem elszenvedői, hanem részesei akartunk lenni. Ezért már nyár közepe óta bombáztuk privatizációs elképzeléseinkkel a vagyonügynökséget. Azt mindenképpen szeretnénk elérni, hogy velünk együtt, a dolgozók egyetértésével döntsenek. Akkor is,,ha mi magunk nem leszünk résztulajdonosok. Ezzel az elképzelésünkkel a vagyonügynökség is egyetért. — Ügy tudom, az első programban részt vevő vállalatok közül igen kevés, amely dolgozói tulajdonnal is számol. — A többi cég nevében természetesen nem nyilat- kozhatom, de ipi valóban azt szeretnénk, ha a dolgozók is tulajdonossá válnának. Első elképzelésünk a százszázalékos dolgozói tulajdonlás volt. De beláttuk, hogy ez nem megy, annak ellenére, hogy éveken kérésziül nem fizettünk nyereségrészesedést, visszaforgattuk a pénzt, a dolgozók térítésmentes munkával létrehoztak egy vagyonrészt a vállalatnál. Úgy véljük, ez alapot ad arra, hogy a tulajdonból is részt kérjenek. Ingyen nem adnak semmit, a különböző kormánynyilatkozatok ezt világossá tették, de bizonyos preferenciák, kedvezmények mégiscsak kellenének. Elsősorban is szükség lenne a sokat emlegetett alkalmazotti vagy munkavállalói részvényvásárlási programra. — Ami viszont még nincs, csak dolgoznak rajta a szakértők. — Igén, és egyelőre kevéssé ismertek a részletek. E program nélkül nem sokát tehetünk, mert nálunk is az a helyzet, ami a legtöbb magyar vállalatnál: a dolgozóknak nincs befektetésre váró, fölösleges pénzük. Pontosan ezért lenne mielőbb szükség ilyen programra, amely kamatmentesen vagy kedvezményes kamattal juttatná őket kölcsönhöz, vagy egyéb módon segítene az alkalmazottaknak megvásárolni az állami tulajdon egy résizét. — A dolgozóknak mi a véleményük a Kunép privatizálásáról? — Támogatják. A dolgozók többsége írásban jelentette be, hogy részt kíván benne venni. A termelési tanácskozásokon is megfogalmaztuk: a privatizáció piacbővítést is jelent, a piacbővítés munkát, az pedig munka• A kiskunhalasi Mátyás, téren álló épület a Kunép * kivitelezésében készült —, a tervezéstől a kulcsátadáSZEMÉLY- ÉS VAGYONVÉDELMI SZAKTANFOLYAM indul 1991. január 7-én Jelentkezését várjuk mindazoknak, akik jogszerűen akarják megvédeni magukat, családjukat vagy munkahelyüket az erőszakkal, illetve a bűnözéssel szemben. A 10 hetes tanfolyam heti két alkalommal (esti órákban) 2x3 órás (összesen 60 óra) elfoglaltságot jelent., Részvételi díj: személyenként 5900,— Ft. Érdeklődni, illetve jelentkezni lehet: „VÉDELEM" KFT. Kecskemét, Aradi vértanúk tere 2. Telefon: 75/47-050. 545 KÉPERNYŐ „ Miben, •• r öcsémc Hű, de csúnyát mondott volna Jászai Joli, ha mondjuk három évtizede megkérem: lépjem föl egy show-ban. „Miben, öcsém?” nézett volna rám csodálkozva és méltatlankodva. Miért sértegetem ilyen zagyva- ságokkal. Ä jó ízlés határaira ügyelve, de alaposan megmondta volna a magáét ötletemről. „Hol élsz, fiam?” kér-, déssel érzékeltette volna javaslatom badarságát. Magyarországon? Kis hazámban, a Kisalföldön még szépen beszélnek az emberek, most kezdik félmű- veít, nagyzoló párt-., tanácsi, áfész- , meg ki tudja milyen funkcionáriusok leszoktatni az embereket gondolataik nyílt kimondásáról. Drága rokonom, Mari nagy asz-- szony megcibálta volna az ilyen nyelvrontök fülét, hiszen a magyar nyelv volt legnagyobb szerelme. Arról nem szólván, hogy nyugdíjas kortársaim közül se mindenki tudja, hogy mi fán terem az a — hogyan is mondják — show. írhatták volna: Jászai Joli műsora.” Töredelmesen bevallom, régen találkoztam a népszerű Joli nénivel, de jól ismerem családját) a Jászaikat. (Ezért mertem kitalálni szávait, gondolatait.) Mindegyikükbe tízszer annyi életerő, maga- biztosság, életkedv,szorult, mint a legtöbb embeírbe. Életemben nem, láttam senkit úgy csárdásozni, mint a szálfatermetű Laci bátyját. Mindig ő jut az eszembe, ha a magyar virtust emlegeti valaki. Az volt az igazi show, akarom mondani a felejthetetlen mulatság. * * * Még az okos Joli néüi sem tudná kigondolni, hogy kiknek szánták a Mikes Kelemen-emlékmüsort. A tervezettnél is később vetítették. Az éjfélhez közeledő órában még tévéző értelmiségiek túlnyomó többsége ismeri az irodalmi összeállításban elhangzott naplórészleteket, szemelvényeket, bár feltehetően szívesen nézték, fülelték a műsort,, de a látottak-hallottak alig hatottak rájuk az újság ingerével. A megjelenítés stílusa is inkább az irodalomban kevéssé járatosokra kacsintott. Dicséretnek szánom; dramatizált irodalomórának is minősíthetnék Vári Attila szerkesztő,1 Iván Pál rendező. Gombos Tamás Operatőri és mások tisztelgő műsorát. Csupán az a bökkenő, hogy az összeállítás közvetítésekor inár az igazak álmát aludták a diákok, a korán kelő dolgozók. Mikes Kelemen most sem került közelebb a ,magyar nézőkhöz. Feltehetően még bánatosabb leveleket írogatott volna szegény honfitársunk, ha sejti, hogy ily csúnyán mellőzte évfordulóját a műsorigazgatóság. * ♦ * , Tetszett: a vetélytárs A Hét vezetője hívta föl a figyelmet vasárnap este a pályázáS HÉT-próbára. (Bár nem egészen értettem, hogy miért Pálfy G. István kedvéért is kívánatos átkapcsolnunk este 9 órakor a kettesre.) Tetszett a pályázati műsor is. Különösen a több szociáldemokrata pártról, készített egyidejű tudósítás,’felelt meg a pártatlanság követelményeinek. Kommentár nélkül ütköztettek eb térő véleményedet. Jó, jó, tudom, a legkörültekintőbb válogatás is tartalmaz személyes mozzanatokat. A tárgyilagosság így csak megközelíthető, de maradéktalanul soha el nem érhető követelmény. De minden riporternek, hírmagyarázónak, műsorvezetőnek, szerkesztőnek hinni kell abban, hogy most sikerül a lehetetlen. Nehéz ügy. Mert nemcsak a megnyilatkozók véleményét kell hitelesen tükröztetniök, hanem a tények igazságát. Ez az igazán nehéz féladat. Sokat tehetnek okosan kérdező riporterek kiderítéséért. Egy-egy jól irányzott kérdés^ megtüskézett léggömbként pukkaszthat szét sóder-légvárakat. Már eleve óvakodik a ködösítéstől, a mellébeszéléstől a gyakran nyilatkozó közéleti személyiség,.ha,tudja, hogy a ,mikrofonos*kamerás ember szinte észrevétlenül visz- szatereli az igazság ösvényére. Heltai Nándor
