Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-10 / 289. szám

1990. december 10. • PETŐFI NÉPE • 7 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Lila-fehéí-e a boldogság színe? • Torbavecz a helyzet ma­gaslatán . a KTE—BSK mérkőzésen. A kapitány nem lát süllyedő hajót, csak ellenfeleket, de azok nem a tengeren futnak 13. KTE 15 6 1 8 14—30 13 Büszkén és örömmel fogadták a gra­tulációkat néhány hónappál ezelőtt a Bajnokságot nyert Kecskeméti TE lab­darúgói. Az első hely egyben á hőn áhított NB II-be jutást is jelentette a hírős város csapatának. Mire lehet ké­pes az együttes egy osztállyal följebb? — folyt a találgatás. Egy újonc fogal­mazzon mindig óvatosan, tartották szem előtt a bölcs mondást a csapat vezetői, és egyszerűen a bcntmaradást tűzték ki célul. A szurkolóknak sem voltak égig érő illúzióik, bár titkon re­mélték,1 hogy kédvenceik labdarúgá­sunk második vonalában sem vallanak szégyent. Aztán égy balszerencsés rajt után három mérkőzésből nulla pont — a legtöbb lila-fehér érdekeltségű né- .ző terriétni kézdte csapatát. A folytatás már valamivel jobban sikefülf,* ä'játékosok időnként ízelítőt adtak tudásukból és ez végül a tizen­harmadik helyhez lett elég. Igaz, négy pont előnyük van az utolsó három együttessel szemben, ettől, azonban még nem kísérte allelúja' a szereplésü­ket. ■ — Hogyan értékeli a KTE őszi telje­sítményét?^- kérdeztem Torbavec.z Jó­zsef csapatkapitányt, aki harmadik éye rúgja lila-fehér mezben a labdát, és „ci­vilben" a Czollner Téri Általános Iskola testnevelő tanára. — Talán meglepő lesz, amit mon­dok, de összességében elégedett va-. gyök. A csapat nagyjából azt nyújtot­ta, ami egy újonctól elvárható. Az első három forduló vereségei egyértelműen a tapasztalatlanság számlájára írhatók. De nem vagyok nyugtalan a Kazinc­barcika, a Nyíregyháza, a DVTK és a Csepel elleni vereség miatt sem. Ruti­nos, jó képességű labdarúgókból álló, esetleg az NB I-et is megjárt csapatok­tól nem szégyen kikapni., A gólkülönb­séget viszont minden esetben túlzott­nak tartom. Készítettem egy statiszta-, kát, amelyből kiderül, amikor, a KTE rúgta az első gólt — az egri találkozót kivéve — meg is nyerte a mérkőzést. De ha az első találatot az ellenfél érte el, akkor csak egy alkalommal, a BSK ellen sikerült talpra állni. Az első ka­pott gólt követte a második, aztán egy-, szerűen „szétesett” a csapat. Mindepki a másikban kereste a hibát, nem volt ember a pályán, aki összefogta volna a társaságot. — Azt hiszem, többek között erre „találták ki” a csapatkapitányt— je­gyeztem meg csendesen. — Hát ezek szerint én sem vagyok alkalmas erre a posztra, mert nem tud­tam lelket önteni a fiúkba. — Hogyan került a karjára a kapitá­nyi szalag? .- Augusztusban', titkos szavazás volt, minden játékos felírt három nevet egy pápírra. Az enyém szerepelt leg­többször az első helyen. — Visszatérje az iőszi szereplésre, amellett| hogy a KTE\ kapta a legtöbb találatot a Keleti csoportban, elöl a csa­tárok se nagy on jeleskedtek a góllövés- . ben. A játékosok külön párbajt vívtak, hogy melyikük tudja jobban felidegesí­teni a szurkolókat. — A csapat a legtöbb mérkőzésen a _ mezőnyben egyenrangú ellenfél volt, de a kapu előtt elfogyott a tudomány és a legbiztosabb helyzetek is kimaradtak. A csatárók még csak rugdalták a gólo­kat, de a középpályások közül senki sem talált a hálóba. fi Melyik volt az a mérkőzés, amelyr re szívesen gondol vissza1'és melyiket szeretné elfelejteni? » — A KSC és a Szarvas ellen jó szín­vonalú, izgalmas összecsapás után sze­reztük meg a két pontot'A mélypont a Kaba elleni 5—0-ás vereség volt. A kabaiak játszottak, mi meg számol­tuk a gólokát. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen létezik. — Hát a szurkolók is alig! — Ha már itt tartunk, el kell monda­nom: közönségünk egyszerűen nem tű­ri el, hogy idehaza ne támadólag lép­jünk fel. Pedig egy sokkal képzettebb ellenféllel szemben nem biztos, hogy ez a legjobb taktika. — Mint a világ bármelyik'stadionjá­ban a szurkoló a belépőjegy áráért, más­fél órára a legokosabb ember szeretne .lenni. Úgy hallottam, nem tartozik a közönség kedvencei közé. ^J-'Sóhá'tíetfi Voltam égy dupla tüde- jű robotember, inkább á játék örömé­nek' élt'éiii'.”Mih,den mérkőzésén igye­keztem a legjobbat nyújtani, bár az ősszel egy makacs hasfalhúzódás elég­gé visszavetette a formámat. Elképzel­hető, hogy operálni kell. Az Viszont tény, hogy amint a gyúrónk a cséretáb- la után kotorászik, az ülőhelyről kó­rusban kiáltják a nevemet. Ilyenkor nem öröm a pályán lenni. — Ha a játékosok őszi teljesítményét rangsorolná, kit tenne az élre? • — Dumitrut, az apró termetű közép­pályást, akinek a felvillanásai idézték leginkább a klasszikus labdarúgást. Látszik, hogy több, mint kétszáz mér­kőzést játszott a román első ligában. — Az egyik hetilapban néhány csa­pattársa — név nélkül — úgy nyilatko- • zott, hogy a hétközi kemény edzések miatt játszanak vasárnaponként olyan enerváltan. — Erről csak annyit, hogy már tizen­három éve futballozom, ebből ötöt kü­lönböző NB III-as csapatoknál húztam le, de ilyen laza edzések sehol sem vol­tak!. — Ezek után milyen kilátásai lehet­nek a csapatnak tavasszal? — Ha a játékosok együtt maradnak, egy kemény alapozás után gond nélkül meg tudnánk tartani g! bentmaradást jelentő tizenharmadik helyet. A csa­patnak vannak tartalékai, a fiúk több­ségének játéktudása eléri az NB II. kö­zépcsapataiban szereplők színvonalát. És ne felejtsük el, hogy azokkal az el­lenfelekkel futunk versenyt a bentma- radásért, akiket az ősszel már egyszer sikerült legyőzni'. Szabó Etelka Hideg zuhany után Sugovica-parti szivárvány Kincses Viktor . érzékeny mérlegre tette csapata teljesítményét 6. BAJÁI SK 15 6 5 4 13—11 17 A Sugovica-parti labdarúgó­rajongóknak két dolog miatt is joggal maradhatna tátva a szá­juk a csodálkozástól. Egyrészt attól, hogy a Bajai SK labdarú­gói az előkelő hatodik helyről várják a • tavaszi folytatást. Másrészt, hogy Kincses Viktor személyében már két éve ugyanaz az edző ül a kék­sárgák kispadján. Pedig ez az ülőalkalmatosság eleinte elég kényelmetlennek bizonyult. Ta­valy ilyenkor ^— még rágondol­ni is rossz — az együttes a tizen­hatodik helyen állt. Aztán a ta­vasszal olyan jól szerepelt, hogy az NB II. Keleti csoportjában csak egy csapat szerzett több pontot náluk. Ez a jó soro­zat egy rövid megtorpanást kivéve azóta is tart. A. bajnokság megkezdése előtt a veze­tők a nyolcadik hely megszerzését tűzték ki célul. Ezt az optimizmust nem valami­féle „slágerigazolás” támasztotta alá, ha­nem az, • hogy kialakulóban volt egy olyan morálisan jó, taktikailag egyre érettebbé váló csapat, amely bármelyik ellenfelével szemben eséllyel léphetett pá­lyára. — Ha valaki a rajtnál azt állítja, hogy tizenhét pontot gyűjtenek és a hatodik he­lyen zárják az őszt, mit mondott volna? — kérdeztem Kincses Viktor edzőt. — Akkor látatlanban elfogadom. Most viszont kissé bosszús vagyok, mert ha az utolsó, Szolnok elleni mérkőzésün­ket megnyerjük, a negyedik helyről még nyugodtabban várhatnánk a tavaszi raj­tot. * ; 4- Talán a méreten felüli önbizalom tréfálta meg a, 'csapatat a Tisza.par, tjángin Inkább az volta baj, hogy .a nagy, menetelés végére idegileg elfáradtak a já­tékosok. — Kanyarodjunk vissza a bajnokság elejére, amely a jól sikerült nyári felkészü­lést figyelembe véve elég gyengén indult. — Az első hat fordulóban mindössze három pontot szereztünk és ez felért egy hidegzuhannyal. Szerencsére a rossz rajt nem törte le a fiúkat, hanem még elszán- tabbak lettek. A következő, Nyíregyháza elleni találkozó jelentette a fordulópon­tot. Innentől kezdve nyolc mérkőzésen át tizennégy pontot gyűjtöttünk, amely 87 . százalékos teljesítménynek felel meg. A legjobban a bajnoki címre pályázó DVTK otthonában szerepeltünk, ahol diósgyőri edzőkollégám véleménye sze­rint is inkább ők örülhettek az egyik pontnak. A bajnokság mellett a Magyar • Morvái (balról) és Evanics, játékosa. a BSK két megbízható Kupában is igyekeztünk helytállni. A legjobb 16 közé jutásért március elején a Ferencvárost fogadjuk. — A jó szereplés ellenére a gólfesztivál valahogy hiányzott a Vasvári Pál utcából. Igaz, keveset rúgtunk, de keveset is kaptunk. Előbbi leginkább á középpá­lyások gólképtelenségével, az. összponto­sítás hiányával, utóbbi pedig a védelem, különösen Horváth kapus és Morvái jó játékával magyarázható. IRajtuk kívül kinek a teljesítményét emelné még ki? — Vidákot, aki ezen az őszön végre azt nyújtotta, amit tud, sőt a Kaba ellen két pontot érő gólt lőtt. Aztán Evanicsot, aki a pályán és azon kívül is jól összefogta a társaságot. Tetszett Horváth Árpád és Schneider Gábor játéka is, bár ő adós maradt a gólokkal. — Az NB Il-es mezőny játékerejét fi­gyelembe véve, valósan tükrözi ez a hato­dik hely a csapat tudását? — A játékosok adottságai, képességei alapján még előrébb is léphetnénk. A szakosztályvezetés eddig olyan körül­ményeket teremtett, átnelyben a játéko­soknak csak a labdarúgással kellett fog­lalkozniuk. Természetesen a gazdaság inflációs rezgéseit a BSK-t támogató vál­lalatok is megérezték, a kassza kimerülő­ben. Szeretnénk, ha a helyi önkormány­zat is részt vállalna a terhekből és segíte­né a város labdarúgócsapatát. — Mi az együttes programja a tavaszi rajtig? — December 14-éig levezető edzéseket tartunk, majd szabadságra mennek a já­tékosok. A téli felkészülés január 3-án, rövid ráhangolás után napi két edzéssel folytatódik. Szeretnénk több NB I-es gárdával előkészületi mérkőzést játszani, közben pedig részt veszünk a Bácska Ku­pa küzdelmeiben is. — sze — A Bajai SK NB Il-es labdarúgó-csapata az előkelő hatodik helyen zárta az őszi idényt. (Gaál Béla felvételei) PATAKI TAMÁS: „Ha a suszterek a kaptafánál maradnak, jó cipőben játszik a csapat 99 • Pataki mester és egyik legeredményesebb góllövője, Kiss . Ferenc. 8. Kecskeméti SC 15 4 8 3 22—21 16 pont A kecskeméti kék-fehér gárda a megye legrutinosább NB- Il-es labdarúgócsapatának számít. Éppen ezért tűnt megle­pőnek az ősz eleji célkitűzés: „kiharcolni” a bentmaradást a második vonaliban. Miért a visszafogottság? Ez a gárda több olyan labdarúgót adott el az utóbbi években, akik az élvo­nalban is meghatározó szerepet játszanak (Czéh, Freppán, Ozsváth, Szabó Béla). Akkor miért a visszalépés? Van-e így értelme az indulásnak, ha nem többet, hanem kevesebbet szándékozik valaki élémi a sportpályán? A kérdéseket természetesen föltettem Pataki Tamás veze­tőedzőnek. Ő sajnálkozva bár, de azt válaszolta, hogy a célok megfogalmazása remekül bizonyítja: a csapat vezetői a gárdát gyengének találták. Az edző továbbra is fönntartja azt a véleményét — bár sokan kétségbe vonják, vonták állításait —, hogy mindössze nyolc felnőtt játékossal számol­hatott az őszi idényben. Adódik azonnal a kérdés: miért nem erősítettek? Vagy igaz az a pletyka, miszerint „égetni” akar­ták az edzőt, amiért nem sikerült elküldeni a szerződésének félidejében... ? A válaszadás elején Pataki megkért, pontosan írjam, amit mond: óriási tévedés, hiszen szó sem volt arról, hogy a labdarúgó-szakosztály elküldi Pataki Tamást! Hanem na­gyon bölcsen, Király József ügyvezető elnökkel megtárgyal­ta a csapat dolgait. S igazából föl sem merült a szerződés- bontás. Egy személynek volt az edzővel konfliktusa, Pólyák József szakosztályvezetőnek. Ám ennek Pataki nem tulajdo­nított különösebb jelentőséget, báftaz a véleménye, hogy jó, ha az edző és a közvetlen vezetés szinkronban végzi a maga dolgát: De ha nem így van, szerinte az sem tragédia, hiszen jelen esetben Pólyák sporttárs társadalmi munkában látja el feladatát a csapat mellett, ö pedig hosszú ideje főfoglalkozá­sú profi tréner. Pataki nem szól bele a gazdasági ügyekbe, de viszonzásként ugyanezt váija el az ő munkájával kapcsolat­ban is. O vállalja a felelősséget, viszi el a balhét vagy a dicséretet jó vagy rossz szereplés esetén. • Túllépve ezen a kellemetlen kérdésen, inkább a csapat őszi taktikáját tudakoltam az edzőtől, Ö úgy ítélte meg, hogy valójában csak három mérkőzésen szerepelt a várakozás alatt a csapatba Hatvanba KTE és a Hódmezővásárhely ellen. Viszont az utóbbi évek messze legjobb idegenbeli telje­sítményét nyújtotta a KSC: nyolc mérkőzésen hét pontot gyűjtöttek a kékek. Hazai pályán a KTE elleni vereség rontja az összképet: hét meccs kilenc pont, három győzelem, három döntetlen mellett. Mindezt, tudtam meg az edzőtől, a jól alkalmazott idegenbeli taktika segítette. Vendégként Babis volt a söprögető, előtte két ék, Safranyik és Kiss Feri szere­pelt. így vált biztonságossá a csapat védekezése. Talán kicsit későn, vetettem közbe, hiszen az első fordu­lókban bőven ajándékozta a pontokat az ellenfeleinek a csapat. Idő kellett a csapatépítésre, kaptam a választ. Az anyagi problémák miatt nem tudtak erősíteni, néhányan viszont távoztak a keretből. A fiataloknak nem ment egycsa- pásra a beilleszkedés, bár tehetségesek, igényelték a törődést, a bizalmat. Pedig legkevesebb három ifjú labdarúgó mindig szerepelt a gárdában, de volt, amikor öten kaptak lehetősé­get. Pataki szerint hosszú távon valamennyien nagy nyeresé­get jelentenek a csapatnak, de türelemre és időre van szük­ség. Ha már a játékosoknál tartottunk, megkérdeztem, hogy kivel elégedett az edző. Tudtam, nem szereti egyenként érté­kelni a játékosait, de annyit elmondott, hogy a közvetlen védelem valamennyi tagja kitett magáért. Babist óriási nye­reségnek.tartja, szerinte hamarosan az élvonalban is bemu­tatkozhat. A középpályán Pauk és Kiss megtette a magáét, a vége felé Fekete és Tóth Feri is följavult, elöl Ráczot annak ellenére dicséri mestere, hogy sokan — a valóban meglévő hibái, kihagyott büntetői miatt — megorroltak rá. Kiváló futballista, aki góljaivat hasznos tagja a gárdának. A fiatalok közül Kovács és Gál is sokra viheti még, Bállá Misi pedig kiváló adottságokkal rendelkezik, de több akaraterőre lenne szüksége a továbblépéshez. A kevésbé jókról nem kérdeztem az edzőt. Hiszen a bravú­ros hajrá, hét mérkőzés veretlenül egyhuzamban, elhomályo­sítja a gyengébb szerepléseket. Viszont a szurkolók vátják a jó folytatást is. Ennek érdekében készül majd a kék-fehér gárda a téli alapozáskor. Az első találkozás ideje január 10. Rajtmár István Az elveszett csatár gólokat talált Útlezárás ide, taxisblokád oda, az október 28-ai Kecske­méti TE-Bajai SK NB II. bajnoki labdarúgó-mérkőzésen mégis útjára indult a labda. Az első félidő 15. percében történt, hogy Vidák hosszú indítására ketten rajtoltak. Végűi Tóth Árpád lett a győztes, aki közelről a hálóba lőtte a B&K vezető gólját. „Még szerencse, hogy visszafordultunk érte” jegyezte meg némi iróniával az egyik bajai szurkoló, majd kérdő tekintetemet látva hozzátette: „Árpi még Baján, a székház előtt leszállt valamiért a buszról, de ezt egyikünk sem vette észre. ^Közben elindultunk, és már Sükösdön jártunk, amikor valamelyik játékos felfedezte, hogy hiányos a létszám. A legeredményesebb góllövőnket csak nem hagy­hatjuk otthon! Nyomban az elveszett csatár után néztünk, aki — mint később kiderült — már alig látott az ideges­ségtől és azon törte a fejét, hogyan érhetné utol a csapa­tát.” Ez a kis történet jutott eszembe, amikor Horváth Árpá­dot, a BSK „házi” gólkirályát a Csapat meglepően jó mene­teléséről faggattam, ; — Nincs.ebben semmi váratlan. Már az előző bajnokság második részében nagyon együtt volt a csapat. Egy alapos nyári felkészülés után pedig joggal vártuk bizakodva a-folytatást. Én egyébként 1986 óta vagyok Baján — igaz, ebből egy évet katonaként Kaposváron töltöttem —, de ilyen egységes, fegyelmezett még soha nem volt a társaság. — A jó szerepléshez nagyban hozzájárult az Ön teljesít­ménye is. Hat találata ugyanennyi pontot hozott a „konyhá­ra". ' . i . ­— Csatárt játszom, az a dolgom, hogy gólokat rúgjak. A Debrecen ellen akár mesterhármast is elérhettem volna, de kihagytam vagy fél tucat helyzetet az „ordító” fajtából. Nem is. olyan régen a Metripondnak „rámoltam be” egy mérkőzésen két gólt. Eddig ez a csúcsom. — Mit vár a tavaszi folytatástól? — Még több pontot érő gólt szeretnék rúgni. Mindany- nyiunknak érdeke, hogy jól szerepeljünk, mert a megálla­podás szerint a ptémium másik félét csak akkor kapjuk meg, ha az első nyolc között végzünk. —sze— Feladó neve: Lakcíme: Megrendelő (bélyeg nélkül feladható) POSTAHIVATAL POSTASZOLGÁLAT! HELYBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom