Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-05 / 285. szám

1990. december 5. • PETŐFI NÉPE • 3 FŐORVOSI ÉRTEKEZLETEN A BAJAI DIAGNOSZTIKAI PAVILONRÓL (Folytatás áz l. oldalról) A napokban a bajai kórház­ban megtartott, rendkívüli főor­vosi értekezletre — amelyre meg­hívták Baja új polgármesterét, Éber Andrást is számos meg­válaszolatlan kérdéssel érkeztek az intézmény vezető szakembe­rei, hogy végre egy kis lépéssel közelebb jussanak az igazsághoz. Ez —- ilyen is van manapság — sikerült, jóllehet a valóság kiáb­rándítóbb ma, mint az a kellemes állapot, amikor bármit hihet va­laki, ha a tényeket nem tudja. Dr. Ligeti Zsuzsanna megyei főorvos előadásából csak a leg­fontosabb részeket idézzük, azo­kat, amelyek a kronologikus ese­ménysorból szükségesek a hely­zet megértéséhez. A bajai kórház rekonstrukcióját a VI. ötéves tervidőszakban kezdték meg, s a munkálatok áthúzódtak az 1985 —90-es periódusra is, (Olyannyi­ra —tegyük ezt hozzá zárójelben -"»% hogy maradt még munka 1990 útónra is!) A most gondokat okozó diag­nosztikai pavilon beruházását is szigorú jogi procedúra előzte meg* lévén, hogy a bekerülési összeg meghaladta a 200 millió forintot. A beruházó Baja váro­sa, a szakmai véleményező szerv a megyei egészségügyi osztály. Ez utóbbi 1986 januárjában — átte­kintve a dokumentumokat — írásban rögzítette: hiányzik a költségvetésből az új műszerek, a nem áthelyezhető berendezések, a közmű- és'energiarendszer ki­alakításának, a bútoroknak, be­rendezéseknek és az első fogyó­eszközöknek, felszereléseknek a fedezete. Az 1986 júniusában tartott második észrevételezéskor ko­rábbi írásos álláspontjukat fenn­tartották, ugyanakkor a trafóval, a szükségáramforrással és a tele­fonközponttal kapcsolatos prob­lémát is jelezték. 1986. szeptem­berben a megyei tervosztály kép­viselője hívta fel a figyelmet, hogy alultervezést érez, s esetleg ' számolni kell a beruházás leállí­tásával. Ám Baja város azt nyi­latkozta: csak az épület készüljön el, a 20 millió forintos gép- és műszerbeszerzés majd az 1990 utáni időszakban lesz. 1987-ben az Állami Tervbizottság engedé­lyezte a beruházás megkezdését. A tervidőszakra 500 millió fo­rint felhasználását irányozták elő, ebből Baja 30-at vállalt, az Országos Tervhivatal 150 milliót ígért, a többit megyei forrásból fedezték. Ezzel szemben a tervhi­vatal összesen 29 milliót adott, a Vállalkozás- fejlesztési hitelek az Európai Közösségtől Óriási a várakozás hazánkban az Európai Közösség által a PHARE- program keretében nyújtandó 100 mil­lió ECU iránt, amelyet várhatóan a jövő,év első negyedévében kezdenek folyósitani — hangzott el a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány keddi sajtótájékoztatóján, Budapesten. t Mint ismeretes, Lengyelország és ha­zánk részesül a program révén na­gyobb anyagi támogatásban. Magyar- ország az idén és jövőre mintegy 100 millió ECU-t kap. A támogatásokat, természetesen, szigorú feltételekhez kö­tik az adományozók. Az ipar szerke­zetátalakításának segítésén, a mező- gazdaság hitelgarancia-alapjának meg­teremtésén, a környezetvédelmi beru­házások finanszírozásán túl a kis- és közepes méretű vállalkozások támoga­tására szánnak nagyobb összeget. így az Európai Közösség jövőre 21 millió ECU-t biztosít költségvetési, forrásai­ból e célra. Minderről néhány hete döntöttek, és immár megkezdődött a vállalkozások támogatását segítő prog­ram megvalósítása. Az Európai Közös­ség szakértői, hazánkról készített hely­zetfelmérésük alapján, úgy döntöttek, hogy a program megvalósítását a Ma­gyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány­hoz telepitik. A köd oszlik, de lesz-e attól műszer az üres házban? megyei tanács viszont 485 milliót utalt át. Ezek után esetleg jogo­san kérdezhet vissza, mondjuk, Bács-Kiskun százvalahány tele­pülése, hogy ki is van hátrány­ban? Különösen akkor, ha tud­ják, hagy a bajai beruházó és az üzemeltető a meglévő műszérek átköltöztetésével számolt, s nem újak beszerzésével.,. Mindemellett tetézte a gondo­kat, hogy ez év közepén, egy fel­mérés nyomán más igény futott be Bajáról a Belügyminisztérium­ba, mint a megyei jelzés alapján a Népjóléti Minisztériumba, ami­kor az 1991-es egészségügyi mű- szerkeret-fejlesztési igényeket gyűjtötték össze. A bajai diag­nosztika igényeként a megye 120 milliót jelzett, Baja összesen 51- et. Amikor ez kiderült, onnantól már csak a veszetffejsze nyelét le­hetett menteni. A megyei tanács elnöke és munkatársai a Népjólé­ti Minisztériumhoz fordultak se­gítségért, tudván azt, hogy egy di­agnosztikai pavilon üresen, mű­szerek nélkül nem tud működni. Sikerült kiharcolni azt a lehetősé­get, hogy a Bács-Kiskunra jutó keretet átcsoportosíthassák, s így 95 millió forintos műszerbeszer­zésre lenne lehetősége a bajai kór­háznak, ha a parlament a jelenlegi költségvetést hagyjá jóvá. Ebből a legkorszerűbb gépekre nem fut­ja, de a konvencionális röntgen-, labor- és diagnosztikai műszere­ket be lehet szerezni. Végezetül dr. Ligeti Zsuzsanna kijelentette: Baja ezek után mindent mondhat, csak azt nem, hogy magára ma­radt. Egyetértett ezzel dr. Vqjtay István, a kórház orvos igazgató­ja is, aki szerint évtizedes szo­kásrend példája ez a beruházás is: nem baj, ha kevesebb is a pénz, csináljuk meg, valaki majd utólag úgyis a zsebébe nyúl. Éber András polgármester sze­rint előítéleteken alapuló, plety­kaízű véleményeket tudott hely­retenni az értékelés a főorvosi karon belül is. Kijelentette: a városnak, a térségnek fontos a diagnosztikai épület működése, s amit Baja önkormányzata megtehet, azt meg is teszi a színvonalas egészségügyi munka érdekében. Míg a véleményt nyilvánító főorvosok megdöbbenve hall­gatták a tényeket, s egyben két­ségeiknek is hangot adtak: mi­kor lesz itt a legkorszerűbb tech­nika, Újváry Sándor gazdasági igazgatóhelyettes egyrészt le­szögezte: a legutóbbi kórházve­zetés mindig a műszerekkel együtt tekintette a beruházást, másrészt heteken belül igényelné azt a bizonyos, 95 millió forint­ról szóló döntést, niert akkor még jó üzletet lehet kötni mű­szerbeszerzésre. T árgyalások folynak a társadalombiztosítás­sal is, s jó esély van rá, ezt már dr. Vajtay István mondta, hogy korszerű műszerekhez jussanak a Baden-Württemberg tarto­mány által felajánlott hitel fel- használásával. A diagnosztikai pavilon beru­házásáról kialakult kép a* főorvo­si értekezlet óta bizonnyal tisz­tább. Rokonszenves és támoga­tandó az igyekezet, amellyel az érdekeltek a Jelenlegi helyzetben keresik a megoldást, helyreho­zandó a korábbi hibákat. Mégis nem indokolatlan dr. Vajtay Ist­ván nyugtalansága, amikor azt kérdezi; utolérjük-e magunkat, s ha igen, mikor, A válasz nemcsak az orvosoknak, hanem a térség lakosságának is életbevágóan fontos. Váczi Tamás KUBA, VIETNAM, MONGÓLIA Marad a rubelelszámolás? A Szovjetunió Külgazdasági Minisztériumában úgy tájékoz­tatták a Novosztyi munkatársát, hogy a szovjet fővárosban tár­gyalásokat folytat egy kubai gazdasági küldöttség. A kubaiak azt szeretnék elérni, hogy a Szovjetunió tegyen velük kivételt, s a többi, egykori KGST-országtól eltérően január 1-jétől ne vezesse be a dollárelszámolást és a világpiaci árakat. Kemény tárgyalás- sorozatra van kilátás, s nem valószínű, hogy még december első felében megszületik a megegyezés, j Nemhivatalos forrásból származó értesülések szerint a Szov­jetunió hajlik arra, hogy — tekintettel Kuba súlyos gazdasági problémáira és a konvertibilis fizetőeszközök hiányára — külön­leges elbánásban részesítse a szigetországot. Borisz Szergejev KGST-szakértő ugyanakkor elmondta, hogy a Szovjetunió hasonló tárgyalásokat több, egykori KGST- országgal is folytat, s nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy Mongoliával és Vietnammal sem térnek át a dollárelszámolásra. Beszélgetés Benes Józseffel, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Bács-Kiskun megyei szervezetének elnökével (Folytatás az 1. oldalról) — Mindenekelőtt enged­jen meg egy személyes jelle­gű kérdést: egy elismert, nemzetközi hírű művész mi­ért vállal ilyen feladatot? ■J;--r-r Nehéz kérdés ez; amikor mindenki arról panaszkodik, hogy nincs ideje. Lehet, hogy túl szépnek tűnik a válaszom: kötelességemnek éreztem, hogy segítsek. Jugoszláviából költöztem Magyarországra. Szegeden éltem évekig. De meguntam a sorozatos zakla­tást, az atrocitásokat. Felesé­gemmel, Gerle Margit kera­mikusművésszel ezért költöz­tünk a hírős városba. Hamar sok barátom lett. Ta- vasszal választottak meg a kol­légák az ideiglenes vezetőség élére. Most, fél esztendő eltelté­vel, kaptam meg a megerősí­tési. Úgy gondolom, gyarló és elvtelen dolog lett volna, ha a bizalmat visszautasítom... — Úgy hallottam: nem volt egyszerű megállapodni az alapvető szervezeti kér­désekben ... 5Kemény viták előzték meg a döntéseket, de ez így természetes. A vezetőségvál­tás szinte egybeesett a rend­szerváltással. Nem szabad el­felednünk, hogy igen sokan csalódtajc a művészek szerve­zeteiben .. . — Érthető is ez: a pártál­lam a szervezeteket is el­lenőrzése alatt tartotta. A szövetség és a művészeti alap az aczéli három T (tá­mogatni; tűrni; tiltani) ha­tékony intézményeivé vál­tak. Á pályázatok, a díjak, a megbízások odaítélésénél a művészeti szempontokat gyakorta folcserélték aktu- álpolitikai megfontolások­kal. Vagyis a kiábrándulás indokolt volt... —De nem a legutóbbi össze­jövetelen számoltunk le a múlt­tal. A Kádár-rendszer kul­túrpolitikájáról már a Goór Imre vezetésével mun­kálkodó korábbi elnökség kri­tikát mondott. Most már a mai korra vonatkozott megál- lapítááunk: politikamentes szervezetet szeretnénk. Ami nem jelenti azt, hogy a művész nem Vehet részt a pártok mun­kájában. Ilyen tiltással az ele­mi személyiségi jogokat sérte­nénk meg. Csakhogy azt sze­retnénk, hogy a mi fórumain­kon elsősorban művészetről essen szó; az alkotómunkára szeretnénk összpontosítani. — Melyek a legfonto­sabb céljaik? — Valójában csak most formálódik az alapszabá­lyunk. De az már bizonyos — az érvek és az ellenérvek megtárgyalása után így hatá­roztunk:^ továbbra is meg­marad a kapcsolatunk a Kép­ző- és Iparművészek Szövet­sége országos vezetőségével. Vagyis felvetettük az önálló .egyesület alapításának a ter­vét. De hangsúlyozzuk: a leg­teljesebb önállóságot szeret­nénk. Én is egyetértettem ez- zel a döntéssel, hiszen a kül­földi pályázatok, kiállítások, ösztöndíjak meghívói elsősor­ban az országos központhoz jutnak el ma még. Nem sze­retnénk, ha a megyében élő művészek nem kapnának hírt a nemzetközi megméretteté­sek lehetőségeiről. Elszomorí­tó lenne, ha itt, helyben örül­nénk egymás teljesítményei­nek, de nem tudnánk: hogyan vélekedik ezekről a munkák­ról a nagyvilág. —Mégis, milyen konkrét feladatok, tervek kerülnek az alapszabály-tervezetbe? — Azt hiszem, hogy a leg­fontosabb célunk: meg szeret­nénk teremteni a szakmai fej­lődés lehetőségeit. Segítünk az alkotóközösségek alapítá­sánál. Figyelünk a legtehetsé­gesebb amatőrökre. Segítünk a pályakezdésnél. Zsűrik és szaktanácsadások szervezésé­vel igyekszünk rávilágítani a hibákra, megmutatni az érté­keket, az előremutató teljesít­ményeket. Természetesen, ez nem azt jelentené, hogy a rea­lista alkotóknak mi szürrea­lista utat mutatunk, vagy a pop-art követőjét a expresszi­onista mesterek követésére biztatnánk. A minőséget kí­vánnánk elválasztani a tisztán piaci áruktól. — Biztosan ön is tudja, mennyi kritika illette és ille­ti a műbírálat intézményét. Sokak szerint a politika ké­retlen beavatkozása volt a művészetekbe... — Régen valóban: a zsűrik .kérték számon a kiállító mű­vészeken a szoc. reál érvénye­sülését. Jó ideje már nincs szó erről. Ma a zsűri semmilyen irányzatot nem favorizál. Sőt, alapállás: dicséretes a sokféle­ség. De léteznie kell valami­lyen kontrollnak. És szerin­tem — minden vita ellenére —fontos, hogy az alkotók szervezetei vállalkozzanak a minősítés nehéz feladataira. Ehhez hasonló, nehéz kérdés: ki lehet a szövetségünk tagja? Hol húzzuk meg a határt a felvételi kérelmek elbírálású-- nál? Volt olyan vélemény, hogy aki alkotásra vállalko­zik, az tag lehet. De ezt a né­zetet felvetettük. Továbbra is a teljesítmények színvonala dönti el, kiket veszünk föl a tagjaink sorába. Szeretném hangsúlyozni: nem a diploma számít! Annyi azonban válto­zott: ezután a megyei szerve­zet dönt arról, hogy kit hív tagjai sorába! Nem hagyjuk, hogy Budapesten mondják meg, ki dolgozik kiválóan Bács-Kiskunban... — Természetesen, a me­cénások is önöket keresik majd föl: kit érdemes támo­gatni, kinek adják a megbí­zásokat ... — Az a jobbik eset, ha a szakma véleményére is kíván­csi egy donátor. Ha nem a komaság meg a rokonság dönt egy-egy megbízás oda­ítélésénél. Fontos feladatunk­nak találjuk, hogy megfelelő pénzügyi alapokat szerezzünk a színvonalas alkotómunka támogatására. Kiállításokat, pályázatokat szervezünk, dí­jakat alapítunk. Szeretnénk minél több csoportos bemu-. tatkozást. Hogy a megye la­kossága — és így a megbízók is — megismerhessék az itt élő alkotók munkáit. Kiadvá­nyokat, katalógusokat is ki szeretnénk adni. És ha min­denjói megy, Kecskemét köz­pontjában megkapjuk az Út­törő utca 16. szám alatti há­zat, amely művészek találko­zóhelye lehetne; kiállítások­nak, vitáknak, hangverse­nyeknek kínálhatna otthont. Most, hogy lezárultak a vá­lasztások, végre tudjuk: kik­kel lehet tárgyalni. —Van nyomorgó, napról napra élő művész a megyé­ben? — Nem tudok ilyenről. Az persze természetes, hogy van­nak milliomosok és olyanok is, akiket a piac nem halmoz el ajánlatokkal. Annak örülök, hogy sokan vannak, akik nem dőlnek be a piac és a pénz csá­bításának. Belső törvényeik szerint munkálkodnak. Sze­retnénk, ha mindenki meg len­ne elégedve, az anyagi gondok nem gátolnának senkit sem a színvonalas alkotómunká­ban. Egy biztos: az új rendszer­ben is meg kell találni a művé­szetek támogatásának lehető­ségét, a minőség pártolásának anyagi alapjait. Reméljük, szervezetünk aktívan segíthet ebben. Hiszen ez a legfőbb hi­vatása .. . Farkas P. József SÁTÁN KISKUNFÉLEGYHÁZÁN SINCS Nem a gonosz támadott, hanem a feltűnési vágy (Folytatás az l, oldalról) jelentkeztek, ráadásul nem is akár­hol: a belvárosi Petőfi Sándor utcá­ban. Itt szúrták meg késsel az egyik szakmunkásképző tanulóját, fényes nappal, lel kettő és kettő óra között. A két ismeretlen elmenekült, a meg­sebzett fiú pedig nyomban jelentke­zett I rendőrségen. Látlelet készült; a szúrt seb a has bal oldalán, a köldökhöz egészen közel került, de, szerencsére, nem komoly a dolog, nyolc napon belül meggyógyul. Mégsem volt a nyomo­zóknak örömre okuk, hiszen a fiú tovább kerekítette a vallomást. A támadásnak előzménye volt. Kát hete szombaton —• így a sértett *1- tal előadott történet a tömörké­nyi diszkóban ketten szólították meg őt. A sátán követőinek táborába akar­ták beszervezni az agitátorok. Ám hősünk ellenállt. Még azon az estén eljött a büntetés: a köldök táján megszúrták a beszervezésre vállalko­zók. Vallomása'szerint a diszkózást követte a Petőfi utcai nyilt támadás, amely csaknem tragikussá vált. No és ráadásul előkerült egy levél. Ezt is a sátán által üldözött .fiatalem­ber kapta meg. Megfenyegetik: ami­ért a beszervezésnek ellenállt, „k-i- nyirják” : írják az aluliskolázott sá- tánosok —, de még a barátnőjét is veszélybe sodorják. Majd megmutat­ta a lakásukon a rendőröknek a sátán üzenetét. Ezt a vécé falára írta a go­nosz. Csak egy szót: „megdöglesz”. No, de miért pont „oda” jött föl a pokol hírnöke? Nem csigázom tovább az olvasót. A történetet az első szótól az utolsóig maga az „üldözött” képzelete szülte — mint azt a rendőrök kiderítették. A sérülés a munkahelyén keletkezett, majd egy idő után újból kivérzett és ekkor indult meg a fiatalember agya. Egy nyilvános vécében a késével újra magába szúrt — a többi meg már csak helyesírási hibák, és á színes — feltűnési vágy keltette |—-képzelet kérdése. Noszlopy \ „A vezetőségváltás egybeesett a rendszerváltással...” A LEGTELJESEBB ÖNÁLLÓSÁGOT AKARJÁK A MEGYÉBEN ÉLŐ MŰVÉSZEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom