Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

/ 1990. december 1. • PETŐFI NÉPE • 3 FÜLÖPSZÁLLÁSONPOFONT KAPOTT A DEMOKRÁCIA (Folytatás az 1. oldalról) Rendszerváltás ütésváltással Teljesen véletlenül jött egy szitu­áció, hogy bezárták az óvodát. A nyilvános tanácsülésen (azelőtt még azt sem tudtuk, hogy oda el lehet menni), én kérdést tettem föl, hogy miért? Amikor megmagyaráz­ták, hogy öregek otthonává alakít­ják át, elnézést kértem, hogy szól­tam. Mit ad Isten, egy hónap múlva az utcán hallom, hogy a Berta dok­tor úr fog beköltözni. Akkor én megkérdeztem a jelenlegi polgár- mesterünket, aki azt mondta, „így döntött a vb, egyedül csak én sza­vaztam ellene”. Nekem az volt a véleményem, hogy né hagyjuk, hogy ebből áz épületből is szolgála­ti lakás legyen. És ekkor elindult a lavina. Az aláírásgyűjtés megtör­ténte után (melyben én is részt vet­tem) engem mindenféle hülye bead­ványokkal elkezdtek támadni. Én tudtam, hogy a munkahelyemen szakmailag nem bírnak kikezdeni és bele mertem vágni ebbe az egész ügybe. Ez is lerendeződött, január 1-jéü át lesz adva az öregek gondo­zópanziója. A helyhatósági választáson - vesztemre — indultam. — Azt gondoltuk, hogy ezek a. korrupt emberek kiszorulnak—veti közbe a férj. — Pedig az járt jól, aki nem jutott be — veszi vissza aszót a feleség—I nem az, aki bejutott. Ke- méily harcok vannak itt. A legutób-' bi testületi ülésen arról volt szó, hogy az ÁMK-t külön szedjük. Sza­vazás született, visszakapták önálló­ságukat az intézmények. Az ülés nyilvános, mert meghirdetjük han­gosbemondón. Úgy döntöttünk, hogy soha nem kívánunk zárt ülést, bármilyen kellemetlen döntések előtt állunk. Jöjjön el oda, akit érde­kel, kérdezzen, beszéljen. Mert le­het, hogy mi nem úgy látjuk, mint bármelyik lakos, de elindulhat vala­mi az agyunkban — tényleg, milyen igazat mondott... — Gondoltuk, hogy viharos ülés lesz. Ő is eljött. (Mármint a férj.) A hozzászólását én sem olvastam előtte, és valahogy annak sem örül­tem, hogy eljön, olyan lelki érzésem volt, hogy bonyodalmak lesznek. — Azóta mondták, hogy talán nem kellett volna hozzászólnom — mondja a félj —, mert hogy nél- külem is elrendeződött volna. De én befolyásolni akartam a testületi tagságot. Hogy ő azért ragaszkodik az ÁMK-hoz, mert sok-sok mun­katársai szülők, gyermekek révén sakkban tudja tartani az embere­ket. A járási pb-ről került ki, lett belőle függetlenített párttitkár, majd igazgató. Neki ez hatalmas erkölcsi és anyagi veszteség lehet. De amit összeszedtem; az minden igaz, és ugye, fáj az igazság. Mikor már az ülésen részt vevők 10 százáléka kiment a teremből, az ajtónál egy méterre várt, én meg oldalaztam kifelé, közben néztem az oszló testületi tagságot. Utamba állt, odahajolt az arcomba. „Te kis szemét patkány, most jobb a közér­zeted, hogy ezt elmondhattad?” Én felháborodtam, hogy patkánynak illetett, jól felemeltem a hangomat és szikrázott a szemem. „Te egy szemét kommunista vagy!” Azzal válaszolt, hogy a gyűrűs kezével be­vágott az arcomba. Énszerintem az én kezem nem érte el. Ömlött a vér, öt kikapta az! állatorvos és elvitte. Mikor láttam, hogy folyik a vér, mindennek lepiszkoltam, és meg kí­vántam torolni. Ki is sikerült ugra- nom, de nem láttam a folyosón. Meg kívántam torolni, de nem jött össze. Nem számítottam rá, mert ha egy unintelligens emberrel állok szem­ben farkasszemet nézve, akkor nem állok, olyan közel. Őtőle ezt nem vártam... * Varga István — akinek a képvise­lő-testületi ülésen a polgármester meghagyta, hogy vezesse az általá­nos iskolát — nem tartja be az or­vosi tanácsot, hógy kerülje az izgal­makat. Érthetően bizalmatlan az újságíróval is, szerinte több újság is foglalkozott egyoldalú beállított­sággal a> község dolgaivál. A fülöp- szállási szakmunkásképzőbe 1971- ben került tanárként, onnan'emel- ték ki 1975-ben a járási pártbizott­ságra. öt év múlva visszahívták a termelőszövetkezethez függetlení­tett párttitkárnak, egy személyben a községi pártvezetőség titkára is volt. Mindezt azért tartja szüksé­gesnek elmondani, mert enélkül nem áll össze a kép: hogyan vált első számú közellenséggé. 1985-ben, amikor még vitatha­tatlanul a „pártvezetésé” volt a döntés a vezetők, így az igazgatók, kinevezésében is, Varga Istvánt igazgatóhelyettességel bízták meg az általános iskolában. — Akkori döntésemet, hogy a pedagóguspályát folytatom, jelen­tősen befolyásolta, hogy a politikai munkában nem éreztem jól maga­mat. Most is úgy vélem, hogy áz általános művelődési központ létre­hozásával — noha nem álltak ren­delkezésünkre olyan kiváló feltéte­lek, nlint például Kecelen — elin­dultunk egy olyan úton, amely eredményes lehetett volna. Sorol­hatnám mindazokat az eredménye­ket, amelyeket az iskola tanulói elértek a különböző versenyeken, pályázatokon. Én hagytam dolgoz-' ni a munkatársaimat, mert'/a telje­sítményt tartottam a legfontosabb­nak. Az óvoda megszüntetését, gazda­ságtalan volta miatt, indokoltnak tartottam. Hisz csupán a világításra és fűtésre félmillió forint elment egy évben! Logikus volt, hogy az éssze­rűség szerint cselekedjünk. Hogy végül is a régi gazdakör épületéből nem lett szolgálati lakás, hanem öregek otthona, ma teljésen igazsá­gosnak tartom. Abban a csatáro­zásban azonban, úgy látszik, sokan sebeket szereztek. Én nem éreztem, hogy bárkinek .vétettem volna. Amikor Magyámé átvitte a gyere­két a szabadszállási iskolába, meg­mondtam neki: „Tériké, ne csinálj marhaságot. Helytelenítem a dön­tésedet.” Aztán jött a következő eset, amit egy iskolai verekedés ka­vart. Meghallgattuk a gyerekeket, a tanárok véleményét is. A szülő (Ró­zsa Jenő) azt állította, hogy bántal­mazták a gyerekét, a gyerekék meg állították, hogy Roland alkalma­zott szorítófogást az őt megszólító iskolatársán. Ez a fiú a művelődési ház igazgatónőjének a fia. Azé az asszonyé, aki megbecsült óvónő volt é$ személyes tragédiájaként a. leszázalékolás lehetőségével kellett szembenéznie. Naponként jártam a tanácselnök nyakára, hadd legyen ő a művelődési ház igazgatója. Nagy lendülettel kezdett dolgozni. Fölvették a főiskola népművelés szakára. Attól kezdve „meghalt” a művelődési ház, volt, hogy két hét­re bezárták. A diploma megszerzése után fölkeresett, fizetésrendezés­ként csak 400 forintot tudtam adni. A népművelők akkori bérrendezé­sével 11 -500 forint lett a.fizetése: de ahhoz, hogy kinyitja és becsukja a művelődési házat, nem kevés. Nem tagadom, hogy amikor a verekedés tisztázása után találkoztunk, meg­kérdeztem tőle, mikor készül el a „művház” programterve. Mellesleg Roland ügyéről is szerettem volna beszélni vele, de azt mondta, ez a félje ügye (Roland is Szabadszál­lásra járt ezután iskolába). Azon az emlékezetes rendszer- váltó falugyűlésen kezdődött meg az én erkölcsi lejáratásom. Iszonya­tos idegfeszültségben élek azóta, ezt csak feleségem és barátaim tudják, akik mellettem állnak. Bűnömül még azt is felrótták, hogy nem a tantestülettel szavaztattam meg, kit teijesszek föl szakmai kitüntetésre! Az" ÁMK feloszlatása ügyében nem a döntés, hanem annak kivite­lezése bánt. Ha az önkormányzati képviselő-testület megfelelő érvek­kel alátámasztott előterjesztést megvitatva amellett dönt: ám le­gyen. Állapítsák meg, hogy az AMK nem felelt meg á céljának, de ne pocskondiázzanak. (Ez utóbbi vádat a testületi ülésen Magyamé visszautasította.) Az ilyen indokok, hogy papírzsebkendőt meg WC- papírt kell vinni az óvodába, meg hogy nem képesek poharat ven­ni... Legalább az intézmények ve­zetőit megkérdezhették volna a bi­zottság tagjai... A képviselő-testület ülésén,* ami; kor a döntés megszületett, ideges voltam. Csak azt sajnálom, hogy a napirendi pont lezárása után nem akartam odacsörtetni a sarokba a kabátomért, így kivártam az ülés végét. Nagy Pistához odaszóltam a mozgolódásban: mit szólsz hozzá, ez a patkány azt hitte, a Varga Pista van napirenden, nem az ÁMK ... Amikor szembetalálkoztunk egy­mással — beismerem, cinikus vol­tam —. valami ilyet jegyeztem meg: a Varga Pista a következő ülésen lesz napirend. Iszonyatos mocsko- lódás volt a válasz. Én is kapálóz­tam, ő is kapálózott - j • ' Nagyon szégyellem magam, és sajnálom a történteket. Szörnyű, hogy az indulatok így elszabadul­hatnak ... Soha személyes afférom nem volt Magyarékkal.... * Dr. Skribanek László, a község egyik körzeti orvosa, a helyi MDF- «zervezet elnöke, képviselő-testületi tag, négy éve él Fülöpszálláson. Magyar Józsefné mellette dolgozik ápolónőként. Mint mondja, már annak idején hallott az asszonytól a gyermekük iskolai problémáiról. Az előzmények között az orvos is említette az öregek napközi ottho­na körüli aláírásgyűjtést. Beszélt Magyar József év eleji‘falugyűlésen közzétett véleményéről: melyben ugyancsak az ÁMK igazgatója megválasztásának körülményeit boncolgatta, megkérdőjelezve szak­mai hozzáértését. A november 27-ei képviselő-testületi ülésen tett fel­szólalásról pedig így vélekedett. ■— Én úgy éreztem, hogy erre a megnyilvánulásra akkor, ott semmi szükség sem volt. Nem vitte előbbre az ügyet. A stílus, a hangnem, amit Magyar József használt, igen erős és nem odavaló volt. A mondandó­ja tartalmának nagy részévei egyet tudtam érteni, de fölöslegesnek tar­tottam. A verekedésből — mivel távo­labb állt — szinte semmit sem lá­tott. Előzőleg arra lett figyelmes, hogy egymáshoz közeLhajolva be­szélgettek, s jnintha az igazgató úr mosolygott volna. Azt hitte, meg- békélően társalognak egymással. Csak később hallotta a puffanáso­kat, majd pedig á vérző Magyar József üvöltését:- „Megütött a kom­munista! Vért akart látni a konimu- nista!” Ekkor azonban már szétvá­lasztották a két verekedőt. Meg­döbbentőnek tartom, hogy ez az eset akkor és ott megtörténhetett, és a felelősség mértékének tisztázá­sa után következményekkel kell hogy járjon. ■ í -— Kprem, írja le, engem rettene­tesen bánt, hogy a falunk nevét megint méghurcolják és ismét csak a botránynak kél híre —jegyzi meg szomorúan dr. Schleider József ál­latorvos, képviselő. — Magyar Jó­zsef csak érdeklődőként vett részt az ülésen. Aztán szót kért az első napirendi ponttal, az ÁMK ügyével kapcsolatban. De nem mint vita­partner, mert azt semmiképpen sem nevezhetném spontán hozzászólás­nak, ha otthon megír egy szöveget, aztán fölolvassa, attól függetlenül, hogy előtte mi hangzik majd el. Eléggé provokatív volt Varga Ist­vánnal szemben. Én már a hatodik sornál kértem a polgármester urat, hogy állítsa le, de ő nem tette, mert azt hitte, azután mond majd valami érdemit. Majd Magyamé is szólt, hogy a férjét ne engedjék tovább beszélni, de hiába. Amikor Magyar József befejezte a felolvasást, én fel­álltam és kijelentettem, hogy üyen- fajta hozzászólásoknak itt. helye nincs. A polgármester úr csak an­nak adjon szót, aki előbbre viszi az ügyet. Az ülés után pedig elsőként én beszéltem Magyar úrral, aki ki­kérte magának a megjegyzésemet. Majd a felesége fordult hozzám, és kijelentette, hogy vagy ő mond le a mandátumáról, vagy a férje marad otthon. Hogy ki kit vert meg, én ebbe nem bonyolódnék bele, mert szerintem ütésváltás történt. Egyébként kérni fogom, hogy a két érintett felet a képviselő-testület -zárja ki az ülésekről. Nem mintha Varga István hozzászólásai nem je­lentettek volna segítséget a mun­kánkban, de ennyire nem veszítheti el senki a fejét.N * A két verekedő közé Nagy László képviselő, a falu hentese állt. Csak nehezen sikerült megtalálnunk, de szerettük volna hallani a vélemé­nyét, mert ő láthatta, mi történt. Ám fölöslegesen kerestük föl: elzár­kózott a nyilatkozattól. Mint tőle megtudtuk, mind a két érintett sze­méllyel jó kapcsolatban áll. A kép­viselő-testület hamarosan megtár­gyalja az ügyet, s ha megszületik a döntés, utána szívesen válaszol a kérdésekre, de addig nem. Cseh Szakáll László polgármes­tert és Vízi Mátyás jegyzőt is meg­kérdeztük az esetről; Véleményük szerint az ülésen a sport- és kulturá­lis bizottság beszámolója az ÁMK működésével kapcsolatban sem di­cséret, sem bántás nem volt. Javas­latot tett az ÁMK felbontására, és ezt meg is szavazták a képviselők. A két önkormányzati vezető úgy látja, Magyar/ József hozzászólása semmiféle személyeskedést nem tar­talmazott. A képviselő-testület ha­marosan kivizsgálja ezt a sajnálatos incidenst, és döntenek majd a kö­vetkezményekről is. -S Nagy Mária—Bencze Andrea Nyűt levél Kecskemét város önkormánvzatához I November 29-én 207 kecskeméti lakos alá­írásával az alábbi levelet juttatta el a Petőfi Népe szerkesztőségéhez egy támogató nyilat- | kozat kíséretében a kecskeméti Zöldek Egyesíi- lete, az MSZP városa szervezetének Zöld Ta­gozata, valamint a Magyarországi Zöld Párt Kecskeméti Szervezete. Úgy érezzük, hogy a ' 267 állampolgártól és az őket támogató szerve­zetektől nem tagadhatjuk meg a nyilvánossá­got. A levelet az alábbiakban változtatás nélkül közöljük. 1 Tudjuk, hogy a T, önkormányzatnak jelenleg is sok a dolga, számos fontos problémát keli megolda­nia, de véleményünk szerint Kecskemét lakóinak egészségét, közérzetét nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy az E5-ös autópálya milyen irányban kerüli elővárost. Ezértez ügyben kéijük Önöktől a volt városi veze­tés legutolsó állásfoglalásának felülvizsgálatát, amely a minisztériumból ránehezedő nyomásnak en­gedve a nyugati elvezetés elfogadása mellett döntött. Úgy érezzük, a szabad önkormányzati választá- sok előtt politikai harcok eszköze volt csupán ez elke­rülő szakasz megépítésének kérdése, ugyanis az eddig lezajlott vitákban számtalan érv és ellenérv merült fel, melyekafent említett politikai érdekeknek alárendel­ve elveszítették racionalitásukat, illetve egyoldalúvá váltak. Ezt a tényt támasztják alá a helyi MDF és a volt városi vezetők nyilatkozatai, amelyek 3 hónap eltel­tével teljesen ellentétes álláspontot hangoztattak az elkerülő szakasz megépítésének irányáról, és az, hogy figyelmen kívül hagyták a város polgárainak véleményét. Sajnálatos dolog, Kecskemét már így is az ország egyik legszennyezettebb levegőjű városa, és n^m csak a kecskeméti üzemek nem kevés szennyét kell ma­gunkba szívni nap mint nap 1 amelyek döntő több­sége a város keleti részén helyezkedik el a repülőtérrel együtt (talán véletlen?) —, hahem a városra vonat- - koztatott kedvezőtlen széljárás és meteorológiai vi- , szony ok miatt Budapest szennyeződésének egy jó ré­szét is. A nemrég leköszönt tanács végül is, azon érvek alapján döntötte el a kérdést, melyik nyomvonal megépítése az olcsóbb, illetvfe nyugati elkerülés eseté­ben jelentős az üzemanyag-megtakarítás. Ezek olyan tények, amelyek megalapozottak a minisztérium ré­széről, de nem a város szempontjából. Úgy érezzük, hogy nem lehet feláldozni egy. 100 ezer lakost számláló várost országos érdekekre és inf­rastrukturális szükségszerűségre hivatkozva akkor, amikor egy keleti elkerülés esetén a kömyezetszenv- nyeződés Hatásait (ami a várost érné) el lehet hárítani a természetbe való minimális beavatkozással, a nyu­gatielkerüléssel szemben. . Továbbá: ha kizárólagos alapot képezegy út meg­építésénél az üzemanyag-megtakarítás, akkor azon pályának az üzemeltetése messzemenően a leggazda­ságosabb, amelyik meg sem épül. Ezért kétségeink vannak ezen megtakarításra való hivatkozás eseté­ben, ha figyelembe vesszük azt, hogy hány forint tisz­ta bevétele van az államnak í liter benzin fogyasztói árából. Mi azt kérjük a T. Önkormányzattól, hogy szíves- kedjenekegy független szakértői testületet kirendelni az elkerülő szakasszal kapcsolatos álláspontok felül­vizsgálatára, a város hosszú távú érdekeinek figye­lembevételével,szembenajeleniegi gazdasági problé­mákkal. Ezután pedig nyíljék lehetőség szakértői vélemé­nyek közzétételére és más szakértők, illetve a polgá­rok általi észrevételezésére. , Továbbá ragaszkodunk a Magyar Építőművészek Szövetségének független, hivatalos állásfoglalásá­hoz, amely az egész tagság véleményét tükrözi, nem pedig egyes tagok nyilatkozatát, amit a MESZ nevé­ben hangoztattak, valamint a Magyarországi Zöld PártKecskeméti Szervezete,az MSZP Városi Szerve-: zet Zöld Tagozata és a Zöldek Egyesületének-szak­mai értékeléséhez az elvezetés irányáról. Álláspontunk szerint csak így kerülhet sor az elke­rülő szakasz megépítése kérdésében megnyugtató döntés kialakítására, tekintette] arra, hogy a város polgárai beláthatatlan ideig fogják élvezni és elviselni az elkerülő szakasz alapvető előnyeit, de hátrányait iS- gfM Sajnos, napjainkban is akad példa arra, hogy na­gyobbrészt központi forrásból megvalósuló ^-de a lakosok támogatását nem élvező—útépítések nagy feszültséget szülhetnek, mint pl. nemrégen Érden. Reménykedünk, hogy Kecskeméten nem keletke­zik majd ilyen feszültség. A félreértések elkerülése végett tisztázni szeret­nénk, hogy nem azért jelentettük megnyílt levelünket a sajtó hasábjain, merta nyilvánosság erejévelpróbá- lunk nyomást gyakorolni a T. Önkormányzatra, ha­nem azért, mert meggyőződésünk: a levelünkben közreadott kérdéskör közérdeklődésre is számot tart és közvetlenül vagy közvetve, de minden kecskeméti lakost érinti. (Az aláírásokat tartalmazó hiteles fény­másolat és az említett szervezetek nyilat­kozata a szerkesztőségben.) *' j I AZ MTI-PRESS MEGKÉRDEZTE: Ki lehet szerződéses katona? 1991. március 1-jétől már szer­ződéses katonák is szolgálnak a Magyar Honvédség kötelékében. A felprofesszionális hadsereg ki­alakítása felé tett első lépés előz­ményeiről, okairól és a szerződé­ses katonai szolgálat feltételeiről kérdeztük Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szó­vivőjét. ■ — A társadalom és a politikai pártok egyaránt azt igénylik, hogy hadseregünk kisebb létszámú, de a mainai profibb legyen. Ennek megfelelően azt szeretnénk öt-hat éven belül elérni, hogy a hadsereg állománya felerészt tisztekből, tiszthelyettesekből és % új kate­góriaként — szerződéses kato­nákból, felerészt pedig sorkato­nákból álljon. Ez egyúttal mint­egy ötezer főnyi létszámcsökken­tést is jelent majd, fennyivel keve­sebb sorkatonánk lesz az évtized közepétől. — Távolabbi célként elképzel- hető-e, hogy teljesen hivatásosok­ból álljon a magyar hadsereg? — Két komoly ellenérvet mondhatók. Az egyik: a teljesen profi sereg nagyon sokba kerülne, különösen az induló költségeket nézve. A másik érv’ pedig volta­képpen az ország biztonságának kérdése. Szükségünk lesz ezután is öiozgósítható tartalékosokra, s az ő továbbképzésükről senj mond­hatunk le, hiszen nekik a technikai , korszerűsítéssel folyamatosan lé­pést kell tartaniuk. — Mit jelent az, hogy szerződé­ses katona? —i Olyan katonát, aki kettőtől tíz évig terjedő szerződéses alá­írásával vállalja, hogy a honvéd­ségnél tölt el meghatározott idejű munkaviszonyt. Naponta bejár szolgálati helyére, vonatkozik rá a legtöbb polgári munkajog és -kö­telesség, és szerződésének lejártá­val pedig várhatóan visszakerül a civil életbe. Munkájáért természe­tesen illetményt és a szerződésben kikötött kedvezményeket káp. — Kiből lehet szerződéses kato­na? —Elvileg minden olyan 18—28 év közötti, sorkatonái szolgálatát már letöltött fiatalból, aki az elő­írásos követelményeknek megfe­lel. Március elsejével kétezer szer­ződést tudunk megkötni, mert az előzetes felmérések szerint ennyi helyet érdemes ily módon betölteni. . — Mit vizsgáltak a felmérés során?/­— Mindenekelőtt megnéztük ötvenhárom szolgálati beosztás esetében, hogy mennyi a sorka­tonák kiképzésének költsége. Egyes nagy értékű harci eszkö­zök kezelőinek betanítása na­gyon sokba kerül évente. Ha ezekre minden évben más sorka­tonákat képezünk ki, az mindig új és új költséggel jár. Úgy talál­tuk, hogy a honi légvédelem 1200, a szárazföldi haderő pedig mintegy 800 fiatalt tudna szerző­déses katonaként már a jövő év tavaszán foglalkoztatni. : — A sorkatonai szolgálatuk be­fejezése előtt állók az alakulatuk­nál, helyben kapnak információt az új lehetőségről. Aki pedig civil­ként érez kedvet ahhoz, hogy szer­ződéses katona legyen, az a lakó­helyéhez legközelebb eső helyőr­ségnél kérhet tájékoztatást arról, hogy van-e mod helyben terve megvalósítására. El kell ugyanis mondanom, hogy lakást nem tu­dunk adni! Legfeljebb elhelyezést —csekély térítés ellenében—lak­tanyán belül, vagy. a helyőrség nőtlen tiszti szállóján. Ezért is van a szerződésnek egy olyan pontja, hogy az így szolgálót a szerződés időtartama alatt nem helyezik át más helyőrségbe, hiszen új ott­hont iiem tudnánk adni az ú j mün- kahelyhez. — Milyen 'további kikötések vannak? — A letöltött sorkatonai szol­gálat és a megfelelő életkor mel­lett a magyar állampolgárság, a büntetlen. előélet, a megszorítá­sok nélküli egészségügyi alkal­masság és legalább szakmunkási iskolai végzettség. Nem előírás, de előny, ha nőtlen a jelentkező. A „munkavállaló” viszont' a mindenkori tiszthelyettesi-fizeté­si kategória alsó*határának mér­tékében jogosult fizetésre — ez most nettó 8300 forintot jelent —, és több címen is kaphat pót­lékokat. Jár neki a gyakorlóruha és a helyőrségi étkezés. Ha lete­lik a szerződésben kikötött szol­gálati idő, az így töltött évek kedvezményes nyugdíjra jogosí­tanak. Tíz éves szerződés eseté­ben eljuthat az őrmesteri rendfo­kozatig, s ha hivatásos akar len­ni, vizsga után tiszthelyettes le­het belőle. A polgári életbe való visszailleszkedéshez pedig anya­gi hozzájárulásra számíthat. Az évi fizetett szabadság, a jutalom és várhatóan az úgynevezett ti­zenharmadik havi fizetés ugyan­csak megilleti őket. — Milyen munkarendben látja el feladatát a szerződéses katona? •—A hivatásos tisztekkel egye­zően napi munkaidőben, vagy 2T óra szolgálat, 48 óra pihenés munkabeosztással. Hogy melyi­ket kell vállalnia, azt az adott munkahely és a feladatkör szab­ja meg. — A szerződés véglegesítését megelőzi-e némi próbaidő? — Igen, két hónap, s ezalatt bármelyik fél különösebb mun­kajogi következmény nélkül el­állhat a szerződéstől. A későbbi szerződésbontás már annak a hátrányával ja?; aki miatt meg­hiúsult az eredetileg közös szán­dék. S. J. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom