Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-22 / 300. szám
✓ 4 • PETŐFI NÉPE 9 1990. december 22. ARCCAL A CSODÁK FELÉ II. Ami bennünk és ami rajtunk kívül van \ Telepátia, megérzés, üzenet a jövőből Bár az ember és az állat ideg- rendszere termel elektromosságot, tárolni csak a ritka, rendhagyó egyedek képesek. „Elektromos emberekről” is irtunk e rovatunk múlt heti számában: arról az amerikai fiatalemberről, aki 1952-ben azért került az újságok címlapjára, mert egyszerű dörzsöléssel meg tudta gyújtani a villanykörtét. Nos, az ilyen és hasonló esetek akaratlanul fordulnak elő az illetővel, s nem ismerjük a furcsa jelenség okát. Talán a kínaiak igen? Mivelhogy a krónika szerint a saját szolgálatukba tudják állítani az elektromos emberekben rejlő hatalmas erőket. Lome Mack, Eric Harwood és Lesley Riley Amire nincs magyarázat című könyve a kínai rejtéllyel is foglalkozik. Akár a fülükkel is olvasnak Kínábán sok csodálatos képességű ember él, akik megmagyarázhatatlan jelenségeket tudnak előidézni. A liberális kormányzás 1981-be véget ért három éve alatt erről is kiszivárogtak hírek az országból. így szerezhetett tudomást a világ például a ch’i mesterekről, akik a (nem izomeredetű) belső energiájuk révén ellenőrizni és befolyásolni tudják a test akupunk- túrás vonalai mentén végighaladó energiát. Ezzel úgy földbe gyöke- reztetik a lábukat, hogy semmilyen erővel nem lehet őket elmozdítani. A belőlük kisugárzó láthatatlan erővel képesek visszaverni az ellenük irányuló támadást. Mondják, hogy ez az erő az elektromos vagy a mágneses energiahullámhoz hasonlít. Meglepően sok kínainak sajátja az érzékszervén kívüli érzékelés, az extraszenzoros percepció, közkeletű rövidítéssel: ESP. 1979 és 1981 között a fülükkel, kezükkel, fejük tetejével, hónaljukkal, varkoesuk* ka), sőt, a fenekükkel olvasó gyerekekről jelentek meg cikkek a kínai lapokban. Ezek hitelességét ellenőrizendő, kutatók és orvosok a vizsgálatok százait végezték el: az eredmények a híradásokat igazolták. A kísérletek során nagy sikert aratott a Wang testvérpár. Túl azon, hogy fülükkel és hónaljukkal is olvastak, egyikük a testvére hóna alá dugott papírt is elolvasta telepatikusán. Feljegyzés készült egy asszonyról, aki egyszerre öt testrészével olvasott. A pekingi egyetem egyik professzora negyven gyerekkel végzett vizsgálatokat. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a gyerekek fejében először vonalak és pontok kusza halmaza jelenik meg, ami fokozatosan áll össze képpé, szöveggé. Minél gyorsabb ez a folyamat, annál biztosabb a helyes válasz. A legkülönbözőbb témák szakértői, tudósok, orvosok és népes számú közönség előtt zajlottak a kísérletek. A látottak után sok szkeptikusnak megváltozott a véleménye. Köztük a sanghaji orvosegyetem egyik klinikájának igazgatójáé, aki végül így nyilatkozott: „Belátom, a tényekkel szemben vitának nincs helye.” A legtehetségebbnek bizonyult gyerekekkel, a Wang testvérekkel például ch’i mesterek kezdtek foglalkozni, egy orvosi intézet szervezésében. A tréningnek köszönhetően különleges képességük tovább fokozódott. Idővel például meg tudták mondani, hol vannak egy teljesen felöltözött ember testén a forradások, pontosan megmondták, milyen alakja van a mások által, ruha alatt viselt nyakéknek stb. Hasfelmetsző Jackről látnok adott leírást A hatodik érzékem súgja — szoktuk mondani, ha olyan megérzésünk van, apiire nem találunk magyarázatot. Ötven éve kutatják a jelenséget: az emberi elmének azt a képességét, hogy megért plyan dolgokat is, amiket érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni. A jelenség létezésén nincs vita, csak a működésére nem találunk magyarázatot. Az érzékszerven kívüli érzékelés, az ESP háromféle pszichikus úton ■jöhet iétröí*Telepátia-révén: ilyenkor az illető ráhangolódik a másik gondolataira. A telepatikus kommunikáció nélküli információészlelés, a clairvoyance tulajdonképpen megérzés. Prekogníciónak nevezik azt, amikor a felismerés (megérzés) nem a múltból, s nem a jelenből, hanem a jövőből szármázik. A telepátiát mint jelenséget a kutatók már több mint egy évszázada vizsgálják. 1920-ban Rene Warcottier vezetett csoportos gondolatátviteli kísérletet Franciaország és az Egyesült Államok között. Az eredmény: teljes bizonyosság. Dr. J. B. Rhine és felesége a húszas évek végén laboratóriumi körülmények között is sikeresen kísérletezett. Tapasztaltaik a jelenség létezését egyértelműen igazolták. A clairvoyance olyan érzékszerven kívül szerzett ismeret, amihez nem egy másik ember elméjének közvetítésével jutunk. Számtalan megjelenési formája van, a halvány benyomástól kezdve a filmszerű vízióig. Rejtélyes bűnügyekben gyakran veszik igénybe az ilyen különleges képességű emberek segítségét. Magyar származású volt az egyik legkiválóbb látnok-nyomozó: Peter Hurkos. Ha megérintett a keresett személyhez tartozó tárgyat vagy annak csak a közelébe került, akkor nagyon sok mindent el tudott mondani az illetőről. A másik híres látnok Gerard Croisel volt, aki az eltűnt gyerekek felkutatásában ért el látványos sikereket (1980-ban halt meg). A hasfelmetsző Jack utáni nyomozásban 1975 és 1980 között sok látnok működött közre, de valóságos információt csak Mrs. Nella Jones tudott adni. Elmondta, hogy a rettegett gyilkost Petemek hívják, a York- shire-beli Bradfordban él egy nagy házban, hatos szám alatt. Gépkocsivezető, kocsija oldalán rajta van munkahelye C betűvel kezdődő neve. A látnoknő azt is elmondta, hogy Peter fiatalkorában is elkövetett már erőszakos bűncselekményeket. 1980 november elején egy újságírónak adott nyilatkozatában állította, hogy a hasfelmetsző következő gyilkosságát november 17-én fogja elkövetni. Úgy volt, úgy lett. Peter Sutcliffe, aki Bradfordban egy hatos számú hagy házbán élt "Feleségével, s aki a Clarks szállítási vállalatnál dolgozott teherautóvezetőként, november 17-én gyilkolta meg következő áldozatát, egy diáklányt. Megjósolta a Kennedy testvérek halálát A prekogníció, azaz a jövőbelátás képessége is intenzíven érdekli a kutatókat. Feljegyezték azt az 1966-ban, egy angliai bányászfaluban történt tragédiát, amit egy kilencéves kislány megálmodott. Elmesélte anyjának, hogy álmában elment az iskolába, de annak a helyén valami nagy feketeség go- molygott. Másnap félmillió tonna szénhulladék csúszott az iskolára, a 140, többségében gyermek áldozat között volt a kislány is, aki a bajt megálmodta. A tragédia után sok ember állította, hogy előre érezték a szörnyűséget. Egy londoni pszichiáter kérdezte ki őket, hatvan beszámolót talált meggyőzőnek. Utólag bármit lehet állítani — mondják erre a szkeptikusok. Sok, valóra vált jövendölés mégis arra figyelmeztet, hogy érdemes komolyan venni ezt a jelenséget. 1978-ban egy skóciai újság arról írt, hogy. a vonaton lefüleltek egy jegy nélkül utazó prófétát. Az illető elmondta, hogy éppen a környezetvédelmi miniszterhez akart menni, hogy figyelmeztesse a Glas- gow-t fenyegető földrengésre. Az olvasók jót derültek a történeten, annál inkább, mivel Angliában ritka a földrengés. Igencsak megdöbbentek három héttel később, amikor a megjósolt baj bekövetkezett. Kennedy elnök halálát — amikor még nem is volt elnök — a merénylet előtt tizenegy évvel jövendölte meg egy angol asszony. Megjósolta Martin Luther King meggyilkolását, az Ambassador szállóban pedig nagyszabású hallgatóság előtt mondta meg előre azt is, hogy Robert Kennedyből nem lesz elnök, mert megölik, méghozzá éppen abban az épületben ... A szkeptikusok arra hivatkozva tagadják a jövőbelátás lehetőségét, hogy a jóslások gyakran homályosak, utólag tetszés szerint magyarázhatók. Véleményüket látszik erősíteni, hogy laboratóriumi körülmények között, azaz szándékosan, valóban nagyon nehéz előidézni a jövőbelátást. Ám tagadhatatlan, hogy a valóra vált Hőérzetekkel kapcsolatos feljegyzések tényeket rögzítenek. Napjainkban is ■.több országban-folynak ,kísérletek az érzékszerven kíyűli, érzplfelésről. Mégállapífőtták, hogy többnyire azok képesek ilyen paranormál jelenségek produkálására, akik hisznek benne. Ez azonban nem azt jelenti, hogy akik nem hisznek, azoknak nem lehet paranormál tapasztalatuk. A kísérletek egyik legsikeresebb résztvevője számítógépes szakember volt, aki részletesen, pontosan leírta, hogy a másik szobában elrejtett képek közül az egyik mit ábrázol. (Következik: Hipnózis, gyógyítás érintéssel, akarattal.) Almási Márta Káosz nélkül átalakulni Márton János a mezőgazdaság kitörési pontjairól Átmeneti időszaknak minősítette az előttünk álló két-három esztendőt dr. Márton János, az ismert agrárközgazda, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója, amikor azzal a kérdéssel kerestem föl: vajon mi vár sanyarú sorsra jutott mezőgazdaságunkra? Röpke tűnődés után négy nagy csoportra osztotta az elkövetkező esztendőkben várható fejleményeket: az államiból a magán- tulajdon túlsúlyába, a gigantomániából az ésszerű követelmények irányába, a keleti piacról a nyugati felé, s végül a működőképességből a szétzilálódás felé visz az út... — Ésszerűség egyfelől, szétzilálódás másfelől. Nincs ebben ellentmondás? — Máris látható, hogy nem egymással párhuzamos, hanem ellentétes folyamatok tanúi vagyunk, és ezeket kénytelenek leszünk elszenvedni. Ezt azért is hangsúlyoznom kell, mert mindeddig sem a mezőgazdaság, sem az élelmiszeripar vezetői, sem a gazdaságpolitika irányító szervezetei nem az ország általános fejlődése szempontjából foglalkoztak ezzel az ágazattal. Igaz, eddig sem beszélhettünk homogén ágazatról, hiszen az egyes részek eltérő eredménnyel működtek. E nagyfokú differenciáltság sajnos most, az átmenet időszakában tovább nő. Az alacsony hatékonyságú vállalatok, illetve azok részei nagy sebességgel szorulnak ki a gazdálkodás köréből, csődbe jutnak, ellehetetlenülnek, felszámolják őket. Ezek a gazdaságok nem is elsősorban pénzügyi, hanem főleg társadalmi gondot jelentenek, hiszen az úgynevezett elmaradott térségekben, ahol a legtöbb a mezőgazdasági csőd, ott vannak a legsúlyosabb szociális problémák is. Ez a helyzet az egész keleti és északkeleti részen. A Dunántúlon, 1 annak is legnyugatibb tájain, így Vasban, Zalában viszont már találni példát a hatékony magángazdálkodás terjedésére. — Mi a véleménye a termelőszövetkezetek jövőjéről? —A szövetkezeti tulajdon — minden jogi csűrés-csavarás ellenére — a pártállamban állami tulajdonként működött és a hatalom semmivel sem nyújtott több önállóságot a szövetkezetnek, mint az állami vállalatnak. Ezért erkölcstelen minden olyan elképzelés, amely a téeszekre korábban rákényszeritett állami hiteleket és adósságterheket most tényleges, visszafizetendő bevételi forrásként akarja kezelni. De még ha erkölcsös volna, akkor is reménytelen ezek behajtása... Szerintem a szegény körzetekben a szövetkezetek vagyonát tehermentesen kell azok magántulajdonába adni, akik a községekben laknak, s továbbra is a mezőgazdasápból akarnak megélni. Nyugat-európai színvonalú farmokkal csak évtizedes távlatban számolhatunk. — Hogyan látja a nagy- és kisebb üzemek viszonyát? — Nálunk is a tobzódott gigantománia, amit nem a gazdasági törvényszerűség, hanem a politikai hatalom működtetett. Nekünk a jövőben a társadalomnak jelentős forrást adó gazdasági racionalitás jegyében kell privatizálni, végképp elfeledkezve a kisüzem-nagyüzem tévutakra vezető vitáit. Csakis az agrárkérdésekben járatlanok tagadják, hogy a mezőgazdasági fejlődés az egész világban a szakosítás és a koncentráció jegyében megy végbe, s ez áll még a legkorszerűbb biotermesztésre is. Ugyanakkor a hatékonyságot nem a vállalkozás méretei, hanem egymáshoz való arányuk szabja meg. A gazdaság mindenütt ott fejlődött, ahol jelen voltak a kicsiny, a közepes és az óriás cégek, s ezek kiegészítették egymást. Nem tudunk Európába bekapcsolódni, ha csak törpegazdaságokban gondolkodunk. De úgy sem, hogy nagyok ugyan a birtokok, de a föld megműveletlen, mért a parasztok a kor szakismereteitől régen elszakadtak, idősek is, és a reprívatizálás során az esetleges új tulajdonosok a földét kizárólag tőkeként kívánják hasznosítani. Én fő feladatnak az agrárpiaci rendtartás, valamint a szilárd adó- és hitelrendszer megteremtését tartom. Ha ezekben a kérdésekben megfontoltan alakítja ki álláspontját a kormány, akkor a már ma is tapasztalható szétzilálódás megáll, s remélhetőleg nem okoz számottevő belső élelmiszerhiányt. K. N. Fel a fejjel, semmi remény! Nem tudom, bársonyszékükben, mit csináltak májustól idáig az illetékes urak, de az tény, hogy az egészen eddig késleltetett, s mégis „előkészítetlennek” minősített költségvetésükkel nemcsak az ellenzéket hozták kényszerhelyzetbe, hanem az egész országot. Kétségtelen,' hogy nyomorúságos gazdasági körülményeket örökölt ez a kormány a korábbiaktól. De csak ennek a hangoztatása még nem old meg semmit, ahogy egy elnagyolt, elkapkodott törvény sem segíthet. Sőt: ezt is á népnek kell megfizetnie! A népnek, aki azt reméli — remélte? —- az új vezetéstől, hogy kivezeti ebből a siralmas kátyúból. De így?! A jövő évre tervezett áremelkedések egyenesen megdöbbentőek. Minden megdrágul. A tervezet szerint a villany 166, a vezetékes gáz 195, a távfűtés 226 százalékkal kerül többe a fogyasztóknak jövőre, mint eddig fí- hogy csak néhány példát említsünk. Miből fogjuk kifizetni? Már most a létminimum alatt él a lakosság jelentős hányada. Hány bőrt akarnak — és egyáltalán: hányat lehet — még lehúzni a népről? Érthető, hogy adott helyzetben bizonyos mértékű áremelések elkerülhetetlenek a deficit mérséklése érdekében. De ennek csak a lég- egyszerűbb és nem az egyetlen módja az, hogy a lakosság zsebét teljesen kiürítik, szegénységbe, mi több: nyomorba kényszerítve milliókat. A fellendülés feltétele egy új gazdasági struktúra kialakítása, aminek viszont alapja csak egy észszerű, jó költségvetési törvény lehetne, amit az uj uraknak mind ez ideig nem sikerült produkálniuk. De mit lehet tenni? A keddi lapokban már olvasható volt, hogy egymilliárd dolláros hitelt kaphat jövőre Magyarország, de csak akkor, ha fel tud mutatni elfogadott költségvetést. Nem akármilyen kényszerhelyzet ez, amivel pontosan tisztában vannak a parlamenti ellenzéki pártok is: A bajok oka ott keresendő, hogy nem sikerült ütőképes „csapatot” összeválogatnia a kormányfőnek. Mert egyszerűen csak körbenézett maga körül, mint á „Körben áll egy kis lányka” nevű játékban a kis lányka, s kiosztotta a szerepeket meg a miniszteri székeket. Sógor, koma, jó barát! Azután jöttek a volt kollégák, a szomszédok s, persze, a koalíciós pártok is kaptak ezt-azt. A lényeg az volt, hogy az új vezetésbe nehogy bekerüljön valaki a régiek közül. Ami legalább olyan Hibás káderpolitika, mint a korábbi kontraszelekciós volt. Végül a kormányfő is kénytelen volt belátni, hogy ezzel a „csapattal” csak öngólokat lehet elérni. Lecserélt néhány minisztert. Hogy ez esetben a tudás, a szakértelem, a rátermettség mennyiben volt fontos szempont, azt majd a holnapok igazolhatják. Az új leosztásokat nézve azonban elgondolkodtató az a megállapítás, miszerint: „mindenki úgy megy, mintha jönne . ” Ákár az óév. Hiszen az új sem ígér jobbat. Sőt! Erre szokták mondani: Fel a fejjel, semmi remény! Koloh Elek | ® JÉ, Humor, két kötetben Nem könnyű manapság könyvet megjelentetni. Ezt Nagy Bandó András népszerű humorista (egyébként orfűi polgármester) is jól tudja. Sikerült karácsony előtt „betörnie” a könyvpiacra új, kétkötetes könyvével, ám a terjesztést magára vállalta. (No, persze, akadnak azért segítői!) A könyvért járó honoráriumból pedig megint jótékonykodik a korábban hajléktalanokon segítő humorista. Ezúttal egy jelentős összeget a gerinc- sérwel született gyerekek gyógyítására fizet be. Ezt egyébként az olvasók is megtehetik, a könyvborítón közöltek alapján. Bandó két kötetben adja közre pályafutásának írásait, melyeket ismerhetünk a rádióból, a tévéből vagy az újságokból. Most viszont különféle témák köré csoportosítva olvashatók. Egyből kiderül, mit sem veszítettek aktualitásukból. Még a tíz évvel ezelőtti szövegek is „bevethetők” manapság, gondoljunk csak a Kocka utcára. Erről egyébként úgy vélekedik a szerző az 1. Bevezetésében, ami lényegében az előszó: „Úgy 1980-ban, mint 1990-ben, de talán pár évvel 1980 előtt is természetesnek éreztem, hogy kimondom azokat a gondolatokat, érzéseket, véleményeket és bírálatokat, melyek megfogalmazódtak bennem. Nem tekintettem bátornak magamat, csupán éltem emberi jogaimmal, tehát beszéltem, nem törődve azzal, hogy mondandóm tetszik-e a felsőbb hatóságoknak vagy sem.” És ha belegondolunk, ettől lett népszerű a Szegedről induló humornyik. A Bevezetés első kötetében a következő témakörök szerepelnek: Bölcsőtől az iskolapadig; Kis családom, nagy családom; Családi fészek; Hallgatva és lehallgatva; Ország, város, falu, ember; Munka, munkás, munkanélküliség; Úton-útfélen; Fő az egészség. A másodikban: Ez a hazám; Realista szocializmus; Négy év vége; Meggyűrűztek. Ezekből a bevezetéscímekből kiderül: Bandó szinte mindennel foglalkozott már a pályája során. Mármint minden témával, jelenséggel. Mostanában erőt gyűjt Orfűn. Ahogy ismerjük, megnevettet még bennünket jó néhányszor ezután is. És az is lehet: a napi, hivatali gondok, ügyes-bajos esetek intézése után saját magának is jót tesz majd a nevetés, a nevettetés. Most itt e kétkötetes könyv. A Bevezetés. Benne kétszáz Bandó-írás. Hatszáz oldal. Akit érdekel, jó néhány napig olvasgathatja. Derűs napjai lesznek! Erre maga a szerző a garancia ... B. T.
