Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-20 / 298. szám

1990. december 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Magyarország és az IMF egyre keményebb feltételei Egymilliárd dolláros hitelt kapha­tunk jövőre a Nemzetközi Valutaalap­tól, és ezáltal még azt is elérhetjük, hogy hitélképességünk növekedjék a kereske­delmi bankok szemében. A kormány, a Nemzeti Bank és a Nemzetközi Valuta­alap szakértői megállapodtak egy há­rom évre szóló egyezmény körvonalai­ról — értékelte a Szabad Európa Rádió. A valutaalap élőször 1988 tavaszán nyitott készenléti hitelkeretet a Magyar Nemzeti Banknak a súlyossá vált fizeté­si nehézségek áthidalására. A hitelkeret összege elenyészőnek tűnik áz ország évi fizetési kötelezettségeihez képest, de nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy a hitelkeret megnyitása ajánlólevelet je­lentett a nyugati kereskedelmi bankok számára azzal az üzenettel, hogy Ma­gyarország számára elfogadható feltéte­lekkel kölcsönöket nyújthatnak. Egy évvel később a hitelkeret megújításakor ugyanez volt a döntő szempont. Most azonban a helyzet megváltozott, a felté­telek keményebbé váltak. A magyar gazdaságot teljes mérték­ben sújtja két külgazdasági változás. Egyrészt a szovjet olajszállítások csök­kenése, éppen akkor, amikor a világpia­con magas az olaj ára, másrészt a dollár- elszámolásra való áttérés a magyar^ szovjet forgalomban, ami azt jelenti, hogy a szovjet olajat is keményvalutáért és világpiaci áron kell megvenni. Ezék a változások nagy veszteségeket idéznek elő az ország költségvetésében és fizetési mérlegében, tehát e súlyosbodó körül­mények között van szükség arra, hogy. Magyarország továbbra is megkapja az ajánlólevelet a valutaalaptól. Tehát to­vábbra is rendelkezésére álljon a készen­léti hitelkeret, és végül arra is szükség van, hogy a valutaalap által megszabott feltételek összhangban legyenek a ma­gyar kormány gazdasági stratégiájával. A Nemzetközi Valutaalap akkor küldte el szakértői küldöttségét Buda­pestre, amikor küszöbönállt a jövő évi költségvetési terv parlamenti előterjesz­tése és vitája. Az volt a küldöttség feladata, hogy a kritikus időszakban állandó érintkezés­ben legyen a Nemzeti Bank szakértőivel, és a kormány képviselőivel. Az állandó egyeztetés szemlátomást hasznosnak bi­zonyult. A valutaalap végeredményben két feltételhez ragaszkodik: ahhoz, hogy a jövő évi költségvetés vesztesége ne haladja meg a 78 milliárd forintot — ennyi az előterjesztett deficit a költ­ségvetési tervben —, továbbá, hogy a jövő évi fizetésimérleg-hiány he legyen nagyobb 1,2 milliárd dollárnál. Mint látható: a valutaalap csupán ahhoz ra­gaszkodik, hogy a veszteségek ésszerű korlátok között maradjanak, és nem követel olyan egyensúlyt, amelynek el­érése politikailag elfogadhatatlan áldo­zatokkal járna — vélekedett a SZER. Mindennek fejében a valutaalap há­roméves megállapodást köt a Nemzeti Bankkal és jövőre 1 milliárd dolláros készenléti hitelkeretet bocsát Ma­gyarország rendelkezésére. Szembeötlő az összeg nagysága. Már nemcsak arról van szó, hogy a valuta­alap a hitelkereten keresztül ajánlóleve­let küld a kereskedelmi bankoknak Ma­gyarország érdekében, hanem arról is, hogy maga a hitelkeret is fontos szere­pet hivatott játszani a magyar fizetési nehézségek áthidalásában. Érthető, hi­szen a nyugati kereskedelmi bankok hi­telezőkészsége 1990 második felében ve­szedelmes gyorsasággal csökkent, és aligha számíthat vigasznak, hogy nem­csak Magyarország, hanem minden ke­let-európai ország rovására — állapítot­ta meg a SZER. A kulcsszó: esélyegyenlőség Elkészültek a szövetkezeti törvény általános tézisei — Dr. Kecskés László helyettes államtitkár nyilatkozata Új, egységes szövetkezeti törvény fogja felváltani a jelenleg hatályos jogszabá­lyokat. Erre a köztulajdon és a magántu­lajdon ^ ez utóbbi körébe tartozik a szövetkezeti tulajdon — esélyegyenlősé­gének biztosítása érdekében van szükség — mondotta nyilatkozatában, az MTI érdeklődésére, dr. Kecskés László helyet­tes államtitkár* azzal kapcsolatban, hogy az Igazságügyi Minisztérium előterjesz­tést készített a kormánynak az új szövet­kezeti törvény téziseiről. Dr. Kecskés László hangsúlyozta: a túlszabályozott és szinte áttekinthetetlen szövetkezeti jog helyett olyan új törvény­re van szükség, amely — fő tézisei szerint — szűkíti az állam beavatkozási lehető­ségét a szövetkezetek tevékenységébe, ugyanakkor jelentősen bővíti a szövetke­zeti önkormányzatok jogkörét és köteles­ségét. Ez akkor valósítható meg, ha a szövetkezét mint a gazdaság területén működő jogi személy, minden vonatko­zásban közelít a gazdasági társaságok­hoz. Erre annál is inkább szükség van, mért ma a szövetkezetek, fő tevékenysé­güket tekintve, hat területen — a mező- gazdaságban, az iparban, a kereskede­lemben, a halászatban, a bank- és hitel­szférában, valamint a lakásépítésben és -fenntartásban p|működnek, s ez a mes­terséges ágazati elkülönítés megszűnőben van. A jövőben a vegyes profilú szövetke­zet lesz a tipikus. A helyettes államtitkár utalt arra, hogy a jelenleg működő mintegy 7 ezer szövet­kezetei, a több mint ötmilliós tagságot (többszörös tagságról van szó) át kell vezetni — a szövetkezeti autonómia tisz­teletben tartásával — az új törvény alkal­mazásához. Ehhez pedig mindenekelőtt helyre kell állítani, iljetve meg kell terem­teni a tagság tulajdonosi minőségét és az ennek megfelelő érdekeltségét. Szükség van arra is, hogy a tagság maga dönthes­sen a szövetkezetek további fenntartásá­ról, átalakításáról, valamint a vezetők személyéről. Nagyon fontos kérdés a je­lenleg működő szövetkezetek vagyoná­nak a „nevesítése”, azaz a felosztása. Ma még vitás, hogy a törvény kötelezővé te- gye-e a vagyon százszázalékos felosztá­sát, vagy csak lehetőséget adjon arra, és a közgyűlés döntsön a felosztás mértéké­ről. Az utóbbi megoldás a rugalmasabb, s ez felel meg a szövetkezeti autonómia elveinek is. Természetesen, az új jogsza­bályokat, kidolgozásuk során, meg kell tárgyalni az érdekeltekkel g|| mondta a helyettes államtitkár. Dr. Kecskés László kijelentette, hogy az előzőek értelmében az előterjesztésben két különálló törvény alkotására tettek javaslatokat: az egyiknek az új szövetke­zeti modellt kell szabályoznia, a másik­nak pedig az átmeneti rendelkezéseket meghatároznia. Mindkét törvénynél fel­tétlenül biztosítani kell, hogy a szövetke­zeti tagság időben és megfelelő mérték­ben tanulmányozhassa, megismerhesse az új jogszabályokat, mert csak így ala­kíthatja ki megalapozottan álláspontját a szövetkezet jövőjéről. Jövőkép a kerekegyházi „hattojásosban” ' Olvasónk fölháborodotton hozta be szerkesztőségünkbe a bűnjelet. Nevezetesen a Kecske­méti Sütő- és Édesipari Vállalat 141: számú üzemében gyártott 6 tojásos kerekegyházi nagykocka tésztát. Első ránézésre ugyan minden rendben volt az átlátszó stanicliben (bizonyára a hat to-j jás is hiánytalanul belesült a ké­szítménybe), ám egy ugyancsak zavaró dolog olvdsónkkal együtt engem is elgondolkoztatott. Tör­ténetesen az a rozsdás szög, amely valamilyen megmagya­rázhatatlan ok folytán helyet > szorított magának~a zacskóban. A látvány előbb megdöbbentett, s csak később fogtam. föl, miről is van szó. Ekkor már elérzéke- nyülten gondoltam a sütödések megható törődésére, együttérzé­sére. Ok ugyanis — most már tudom jól —, nem azt akarták, hogy a szög a torkomon kereszt­be fordulva fulladásos állapotot idézzen elő bennem. A, nem! Ok finoman, mondhatnám, emberien próbálnak meg fölkészíteni a jö­vő esztendei megpróbáltatásók­ra. Most egy szöget tettek a zacskóba, legközelebb már ket­tőt, majd hármat, s igy tovább. Január végére csak egy árva tészta és száz rozsdás szögecske vár vevőre a boltokban. A honi gazdasági előrejelzések szerint soha nem tapasztalt kemény esz­tendő vár ránk. Lehetséges, hogy olyan csórók és éhesek leszünk, hogy a rozsdás, hattojásos szö­geket kell rágcsálnunk ...? Nehéz lenne az átállás a kecs­keméti sütőiparosok önzetlen se­gítsége nélkül! _ rajtmár _ FÜGGETLEN NAPILAPKÉNT — AZ OLVASÓKÉRT Megalakult a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft Ismeretes olvasóink előtt, hogy a Magyar Szocialista Párt mint tulajdo­nos, az év elején lemondott a megyei lapokról. Ez a lemondás a pártvagyon- nal történő elszámolás sürgetésének kö­vetkezménye volt, és gyakorlatilag csu­pán a politikai irányításra, illetve an­nak még megmaradt részére vonatko­zott. A gazdasági függőség továbbra sem változott, s a megyei lapok nyeresé­gükből milliókat voltak kötelesek befi­zetni a pártkasszába, ugyanakkor tech­nikai, műszaki fejlesztésre, nélkülözhe­tetlen berendezésekre egy fillérünk sem maradt. A különböző pártok, majd az új par­lament egyre hangosabban követelte, hogy az MSZP számoljon el a vagyoná­val. Végül is ennek köszönhető, hogy az MSZP mint tulajdonos a nyár folya­mán nyilvános pályázatot írt ki a me­gyei lapok és a kiadóvállalatok megvá­sárlására. A pályázati felhívás 1990. jú­lius 26-án jelent meg a napilapokban, így a Petőfi Népében is, hiszen ez a lap szintén a megpályázhatók között szere­pelt. A tulajdonos külön-külön megál­lapított áron, de együtt ajánlotta meg­vételre az alapító tulajdonosi jogot (a lapot) és a vállalati vagyont. Ugyanak­kor az így befolyt összeget fölajánlotta a közjó javára, mert a lapokat a nemzet közös vagyonának tekinti. A pályázati feltételeket a következőkben részletezte a felhívás: „A pályázat nyilvános, és politikai pártokat kivéve azon bármely magyar, külföldi természetes vagy jogi személy részt vehet. A külföldi tulajdonosi há­nyad nem haladhatja meg a 49 százalé­kot ... A dolgozói kollektívát legalább 10 százalékos arányú tulajdoni hányad­hoz kell juttatni és az ajánlás elbírálásá­nak feltétele a dolgozói kollektíva elő­zetes együttműködési nyilatkozata ...” Ez utóbbi fél mondat azt jelentette, hogy a szerkesztőségben és a kiadóban dolgozó emberek feje fölött, akaratuk ellenére nem lehetett eladni a lapot, a' vállalatot. A felhívás megjelenése után, sőt, ko­rábban, az MSZP által történt „lemon­dást” követően is, igen sok tekintélyes érdeklődő kereste meg a Petőfi Népét, közöttük angolok, franciák, németek, osztrákok és természetesen magyarok is. Minden érdeklődővel alapos és rész­letes tárgyalásokat folytattunk. Ismere­tes volt előttük a pályázati kiírás azon feltétele is, hogy 10 millió forint kauciót kell letennie annak, aki érvényesen akar pályázni. (Az egyik érdeklődővel, a francia Hersant-csoporttal épp a kau­ció le nem tétele miatt futottak zátony­ra tárgyalásaink.) Az összeget az üzlet létrejötte esetén természetesen beszá­mítják a vételárba, ellenkező esetben visszakapja az ülető. Szerepelt a pályá­zati kiírásban az is, hogy a legmaga­sabb összegű ajánlattevővel az MSZP 45 napon belül szerződést köt, ameny- nyiben az Állami Vagyonügynökség a tervezet ellen nem emel kifogást. A tárgyalások eredményeként két Baráti üdvözlet Ismeretlenül is barátság'- gal üdvözlöm a Petőfi Népe valamennyi olvasóját, a nyomdászokat és a lap kéz­besítőit abból az alkalomból, hogy a Bács-Kiskun megyé­ben legnépszerűbb napilap életében nagyon fontos for­dulóponthoz érkezett. Amint önök előtt ismertté vált, meg­alakult a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft:, amelynek 40 százalékban az általam alapított Oscar Bronner GmbH + Co KG is tulajdono­sa. A kft. legfontosabb célja és egyben feladata, hogy a Petőfi Népét tartalmában és megjelenésében is korszerű, az olvasói igényeket maxi­málisan figyelembe vevő új­sággá fejlessze. Ehhez mi, az osztrák közreműködők üzleti tapasztalatainkon túl szerve­zeti, technikái ismereteinkkel és lehetőségeinkkel is szeret­nénk hozzájárulni, s ezáltal biztonságosan nyereséges vállalkozássá tenni a Petőfi Népét. Természetesen tisztában vágyunk azzal, hogy a lap csak akkor lehet vonzó és nyereséges, ha a gazdasági és a tartalmi felelősség tovább­ra is a kecskeméti székhelyű kollektívában marad, mert a Petőfi Népe csak Kecskemé­ten gondozható szerkesztősé- gileg és kiadóilag egyaránt. Tisztelt olvasóim! Nagyon örülnék, ha sikerülne a Petőfi Népét továbbfejleszteni s ezáltal a lakosságnak egy korszerű újságot adni, ugyanakkor a lap munkatár­sainak kellemes és biztos munkahelyet teremteni. Bí­zom abban, hogy reményeim hamarosan valóra válnak. Baráti üdvözlettel: Oscar Bronner,. a Der Standard főszerkesztője osztrák érdeklődő jutott el addig, hogy befizette a 10 millió ^forint kauciót. A szerkesztőség és a kiadó dolgozói azonban az együttműködési nyilatko­zatot — noha elvileg mind a kettőnek kiadhatta volna — csak a bécsi székhe­lyű Oscar Bronner Gmbh + Co KG- nak adta ki. Ennek k cégnek a tulajdo­na a Der Standard című napilap, amely az 1990-es ausztriai olvasottsági listán a hatodik helyen van --f 242 ezer olva­sójával megelőzve a Die Presse című közismert lapot is. így a Petőfi Népe és a Bács-Kiskun Megyei Lapkiadó Válla­lat megvételéről vele állapodott meg az MSZP. Ezután már gördülékenyebbé váltak az események. A szerkesztőség és a lap­kiadó. dolgozói létrehozták a Hírlap­írók’ és Kiadók Egyesületét mint jogi személyt, majd a közeli napokban meg­alakult a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. 10 mülió forintos törzstőkével. Eb­ből 40 százalékban az osztrák fél, 40 százalékban a dolgozói egyesület, 20 százalékban az Agrobankhdz közel álló Ratio Kft. a tulajdonos. Nem fárasztom a Tisztelt Olvasót a kft. megalakulásának bonyolult részle­teivel; a pénzügyi és jogi akciók sokszor alig követhető, már-már kínosan sza­bályozott, de végigjárni kötelező kacs­karingóival. Mert a lényeg, á cél az volt és most is az, hogy a Petőfi Népe kiadá­sának, tartalmi és terjedelmi fejlesztésé­nek viszonylagosan biztos anyagi ala­pot teremtsünk. Ugyanakkor a megál­lapodás során írásban rögzítettük, hogy pártoktól független napilapot akarunk készíteni, amely gyorsan, szé­leskörűen és a tényeknek megfelelően tájékoztat. Ennek első jelei — úgy érezzük — máris tapasztalhatók, de, természete­sen, sok mindenben még csak a kezdeti lépéseknél tartunk, tudjuk, hogy köz­vetlenebb, rugalmasabb kapcsolatot kell kiépítenünk az olvasókkal, akik egyben hirdetőként is ügyfelünk. Ez szervezési változtatást igényel, ugyan­akkor a lap terjedelmének növelését is szükségessé teszi. Előbb-utóbb elenged- hetetlénné válik például, hogy a jelenle­gi, eléggé „lehasznált” műszaki beren­dezésünket korszerűbbre, megbízha- tóbbra cseréljük. Példaként említem csupán, hogy képtávírónkat 30 évvel ezelőtt állították üzembe, s akkor sem a csúcstechnikát képviselte. De szükség van üzenetrögzítő automatákra, szö­vegszerkesztő berendezésekre, mindent tudó telefonokra, s ehhez új vonalakra, legalább európai színvonalú fotófelsze­relésekre stb. Mindennek eléréséhez nyújt reményt a most megalakult kft. A legfontosabb azonban, hogy mi, újságírók tudjunk, európaivá válni ab­ban az értelemben, hogy valóban pár­tatlanul, nyitott szellemmel, érzékenyen és felelősen szóljunk az emberek, a világ dolgairól. Talán nem öndicséret, ha azt mondjuk: egyikét lépést már tettünk ebben az irányban.. Gál Sándor HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Tegyék szigorúbbá az ellenőrzést! — Szerdán délután orszá- ; gos közbiztonsági Is közle­kedési razzia kezdődött -T- tájékoztatta az MTI-t Suha ' György, az Országos Rend­őr-főkapitányság szóvivője.'! Elmondta: az akdó célja, | hogy elősegítve a karácsonyi : ünnepek előtti bevásárlások biztonságát, kiszűrje a zseb- , tolvajokat,' az ilyenkor fel-' bukkanó bűnözőket. A rendőrök különös fi- gyelmet fordítanak az „itt a piros, hol a piros?” illegális szerencsejáték szervezőinek és a valutázóknak az elfogá­*. A három napig tartó raz­zia során fokozott közúti el­lenőrzésre is sor kerül. (MTI) Több olvasónk, köztük Tóth János, Kecske­mét, Petőfi S. u. 3. szám alatti lakos, reagált la­punk december 17>-ei, Szigorítani kell az ellenőrzé­seket című cikkére. Felháborodásuk jogos, ami­kor azt követelik: legyen végre hatékony rendőri közúti ellenőrzés! Indokaik nagyon is kézenfekvő­éit. Tóth János, aki december 9-én, gyermekeiért ment kora hajnalban a Sasfészek diszkóba, tanúja volt annak, hogy a később két halálos áldozatot követelő közúti szerencsétlenség okozója — aki maga is meghalt — ittas állapotban ült be sze­mélygépkocsijába. „Ezt azelőtt nem lehetett meg­tenni — mondta a telefonba Tóth János —, hiszen tartott mindenki a közúti ellenőrzéstől, a rendőr­től, s a feljelentést követő büntetéstől.” Azt tud­juk, hogy a vendéglős, aki külön autóbuszjáratot fizetett ki azért, hogy ne legyenek ittas emberek az úttesten, nem felelős, ha valaki részegen kocsijába ül. Egy másik telefonáló arról beszélt, hogy őt rendkívül sokszor „zaklatták” a rendőrök, megál­lították, amikor személygépkocsijával közleke­dett, megszondázták, műszakilag is ellenőrizték a járművét. Ez az utóbbi időben kiment a divatból; az országút szabályos csatatérré változott, s ma már szerencsés az az ember, aki épségben hazatér. „Miért ez az elnéző magatartás?” —- tette fel a kérdést. A demokrácia, a liberalizmus nem lehet érvényes a közlekedésre, ahol a pontosan kidolgo­zott szabályok éppen az emberek életét védik. Nem azt kifogásolják az emberek, hogy a tilos­ban parkoló autók tulajdonosait nem jelentik fel — azok a legritkább esetben okoznak szerencsét­lenséget —, hanem, hogy az ittasan közlekedőket, tehát a potenciális veszélyt jelentőket, a szabályta­lankodókat nem szűrik ki a forgalomból. „Végig­járom az egész megyét — igy az egyik levélíró —, s nem találkozom rendőrrel, nemhogy ellenőr- 1 zéssel.” Az elmondottak, nem lelhet vitás, igazák! Az is igaz, hogy a rendőrség arra törekszik, hogy vál­toztasson ezen a helyzeten, de önmagában az aka­rat nem elegendő, az állampolgárok írják: „Elég már az ígérgetésekből, tegyenek végre rendet!” Olvasóink véleményével mi is egyetértünk. Gémes Gábor Közbiztonsági razzia

Next

/
Oldalképek
Tartalom